Népszabadság, 2002. március (60. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-19 / 65. szám
10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. MÁRCIUS 19., KEDD Luxusutak az Ezüsthajóval Közszereplések, dokumentációk, reklámok, játékfilmek Folytatás az 1. oldalról így az Ezüsthajó stábja a 2000-es sydneyi olimpián tartott Magyar Napot 15,5 millió forintért örökítette meg az utókornak: a négyfős csapat utazási költségeire hétmillió forintot, szállásdíjára 973 ezer forintot számoltak el. Ennél olcsóbb volt a 2000-es őszi New York-i ENSZ-konferencia rögzítése, amely csupán 4,9 millió forintba került. Az utazás 1 millió 366 ezer, a napidíj pedig 260 ezer forintot tett ki. A stáb személyi bérként 520 ezer forintot vehetett fel. Az ezüsthajósok elkísérték Orbán Viktort Tudjman horvát elnök temetésére 1999 decemberében. A repülőjegyeket 460 ezer, a személyi béreket 480 ezer forinttal számolták el, az egész út több mint kétmillió forintba került. Akinek a tévé mindig fizet A hazai forgatások költségvetése egy kaptafára készül, a végösszeg például 2000-ben 872 ezer forint volt, távolságtól és a rögzített esemény — mint a gyászmise a WTC áldozataiért, a vallási vezetők karácsonya, a Hadtörténeti Múzeum Katonadalok rendezvénye — időtartamától függetlenül. Szállítási költségként hatvanezer forintot tüntettek fel, amely egy idő után nyolcvanezerre módosult, ha vidékre szállt ki a stáb. Itt már mindegy volt, hogy a határhoz vagy csak a főváros mellé utaztak-e forgatni. A kameraköltség minden alkalommal 35 ezer forint, a világosítás rubrikában 45 ezer forint szerepel, a stáb személyi bérét pedig egyetlen napra 350 ezer forintra számolták ki. A dokumentumokból az is kiderül, hogy külföldi útjaikon általában 150 dollár/fő napidíjat számolnak el, természetesen a szállás, utazás és egyéb költségek felett. Számos forgatási költség fillérre megegyezik, mint például a távolságok ellenére a milánói és a pozsonyi filmeké: bruttó 1 millió 814 ezer 120 forint. A kancellária által fizetett szaúd-arábiai forgatás ára 2,7 millió forint volt. A benyújtott költségek utáni elszámoltatás hasonlóan laza, mint a Happy End esetében. A Miniszterelnöki Közbeszerzési Gazdasági Igazgatóságnak még a pályázat során volt egy javaslata, hogy a filmkészítők mellékeljék a felmerült költségekről szóló számlák másolatait is. A tender döntnökei ezt nem fogadták el. A szerződésbe belefoglalták ugyan az utólagos ellenőrzés jogát egy független, közösen kiválasztott szakértő bevonásával. Erre azonban a 2000-es évet vizsgáló ÁSZ-jelentés szerint a több száz eseti szerződés során mindössze egyetlen alkalommal került sor, még a megbízás elején. A szakvéleményt az MTV „független” munkatársa készítette, aki összességében elfogadhatónak tartotta a kiválasztott forgatás költségvetését a piaci árakhoz képest. A Fidesz választási kampányában szerepet vállaló Ezüsthajó a Magyar Televízió megrendelésein izmosodott meg anyagilag. A köztévé anyagi csődje, az elmaradt tévés bérek miatti sztrájkhangulat idején is rendszeresen pénzéhez jutó cég a választások után előbb előzetesek, majd műsorok gyártásába kezdett. Hiába fejeződött be az ünnepségsorozat, a Millenniumi Országjáróhoz hasonlóan folytatódott a Millenniumi Mesék sorozat is az MTV-ben, amelynek minden egyes részéért 5,4 millió forintot kap az Ezüsthajó. A Koffer utazási magazint és a divattal, életmóddal foglalkozó Sikkest 2,2 millió forintért veszi át darabonként a Magyar Televízió. A januárban megszűnt Nem jogerős 3,3 millió forintért készült. Az első három műsor gyártási költségeit csökkenti, hogy alaposan merít a tévé archívumából. A felhasznált bejátszásokhoz igen kedvezményesen, vagy mint a Sikkes esetében, ingyen jut hozzá az Ezüsthajó. Ehhez alkalmanként annak a Radványi Júliának a segítségét kérik, aki a tényleges posztjánál jóval nagyobb befolyással bír a köztévében, meglehet azért, mert édesanyja az Ezüsthajó ügyvezetőjének, Várnai Tamásnak. Az Ezüsthajónak azonban az MTV csak ugródeszka volt. Ez derül ki abból a szabadkozó levélből, amelyet 2000 januárjában a Millenniumi Mesék gyártásvezetője, Szabó László írt a forgatási helyszínként kiszemelt parlamenti könyvtár ügyében az Országgyűlés főigazgatójának. „Kulturális sorozatunk televíziós költségvetésből készül — nem úgy, mint tavaly a szintén Ezüsthajó Produkció Kft. által gyártott Himnusz és a szilveszteri díszkivilágítás -, tehát anyagi lehetőségeink is jóval korlátozottabbak” - áll a levélben. A fent említett ezredbúcsúztató Himnusz rögzítését 30 millió forintért, a Parlament szilveszteri díszkivilágítását 43 millió forintért végezte el a cég. Az állami ünnepségek szervezésébe a céghez szorosan kötődő Happy End vonja be az Ezüsthajót, amellyel alkalmanként több százmilliós fővállalkozói szerződést köt a rendezvények lebonyolítására. A Happy End nem hagyja ki a vállalkozást a 4,2 milliárdos országimázskeret elköltéséből sem. Az Ezüsthajó készítette azokat az imázsfilmeket, amelyekre az Országimázs Központ a Happy Enden keresztül adott megbízást. Káéi Csaba rendezte az Amnesty International kampányára adott magyar választ, a sárga rózsás filmet. A 30 másodperces alkotás 10,8 millió forintba került áfával együtt. Szintén ebből a műhelyből került ki a hazánkat külföldön népszerűsíteni hivatott, Magyarország a találkozási pont szlogenű imázsfilm. A hazai kommunikáció is az Ezüsthajó kezében van. A roma, zsidó, polgári és vidéki esküvőket bemutató alkotásra már előlegként kapott a Happy End 4 milliót, az Ezüsthajó pedig 19 milliót. A pótforgatással készült film végső költsége 38 millió forint lett. A Miniszterelnöki Hivatal adott megbízást sok tízmillió forintért a Széchenyi-tervet népszerűsítő spotok gyártására, amelyeket az Ezüsthajó készített el, és nem maradt ki a sorból az árvíz elleni küzdelem, a dabasi időközi választás társadalmi célú hirdetése és a Diákhitel-reklám sem. Állami tulajdonú vállalatok is „szívesen” dolgoznak az Ezüsthajóval. A cég nevéhez kötődik a Szerencsejáték Rt. számos reklámfilmje, a kenő napi sorsolása és a lottósorsolás feliratozása is. Az Ezüsthajó egyik legnagyobb filmkészítésre szóló szerződése volt az a tavaly őszi megbízatás, amely az újonnan elkészült Millenáris Teátrumban tartott előadások rögzítésére vonatkozott. A 40 filmért 110 milliót kapott a cég a Pentaton Koncert és Művészügynökségtől, amely elnyerte a millenáris rendezvények szervezésére kiírt tendert, és dönthetett 1,4 milliárd forint felhasználásáról. A két cég között korábban is volt már kapcsolat, ám fordított szereposztásban: az Ezüsthajó több állami ünnepség lebonyolításába vonta be a Pentatont, amelynek 70 százalékban Zimányi Zsófia a tulajdonosa, 30 százalékban pedig férje, Kolosi Tamás, a Tárki elnökigazgatója, a miniszterelnök főtanácsadója. Az Ezüsthajó által készített felvételek javító montírozását Káli Csaba és Wermer András cége végezte, szintén a Pentatonnal kötött megállapodás szerint. A cégbírósági papírok szerint az Ezüsthajó árbevétele 1999-ben 400 millió forint volt, amely 2000-re 1,8 milliárdra ugrott. A benyújtott dokumentumok szerint a sok munka, a számos megrendelés ellenére a cég igen kis nyereségre tesz szert. Az Ezüsthajó mérleg szerinti eredménye 1999-ben 3,4 millió volt, amelyet egy évvel később is csak a bevételek egy százalékára, 17,1 millióra tornázott fel. A pénzmozgás minden bizonnyal még magasabb lesz a következő elszámolásnál, az Ezüsthajó ugyanis nagy üzletbe fogott: a Bánk bán forgatásába. A Bánk bán-biznisz „A csehek eladták valamennyi hallgatható operájukat. Most mi jövünk!” - ezzel lelkesítette a Bánk bán című operafilm tervének anyagi felkarolására tavaly januárban a kultusztárca azóta leköszönt politikai államtitkárát Várnai Tamás, az Ezüsthajó ügyvezetője. Az ezüsthajósok álmodtak egy nagyot: Káés Csaba rendező első egész estés filmjét. Az államtitkárnak szóló lelkesítés természetesen nem a személyes ambíciókat helyezte előtérbe. „Alkalom: Az ezeréves Magyarország megajándékozza a világot nemzeti operájával, a Bánk bánnal, világhírű magyar művészek tolmácsolásában. A filmet eredeti helyszíneken: Tisza, Esztergom, Visegrád forgatnánk, így népszerűsítenénk vele a hazai tájakat is.” Az már a kezdetekből is kitűnik, hogy nem pusztán egy film elkészítéséről van szó, hanem annál jóval többről, egy jelentős vállalkozásról. A grandiózus tervek már eleve azzal számolnak, hogy a mozi mellett CD-n, DVD-n, VHS-en is terjesztik majd az alkotást. „Forgalmazás: A hazai mozi- és televíziós premiert követően, még 2001-ben nemzetközi forgalmazásban is bemutatnánk a filmet, illetve ezzel párhuzamosan kiadnánk CD-n, valamint angol feliratozással VHS kazettán, és élve a DVD lemez adta lehetőséggel (ahol ki lehet választani, milyen nyelvű feliratozással akarjuk nézni) mintegy húsz nyelven, a DVD speciális menüjében a Bánk bán történetével, esetleg egy miniszterelnöki ajánlóval” - avatja be Várhegyi Attilát terveikbe Várnai. A támogatáskérés indoklása szerint: „A diaszpóra magyarsága körében óriási az érdeklődés a Bánk bán iránt, a nemzetközi zenei piacon a Verdi korabeli különleges operák nagyon kelendőek. A csehek eladták valamennyi hallgatható operájukat. Most mi jövünk! A Hungarotonnak ez lenne az első ilyen komplex forgalmazói vállalkozása, jól jön ez neki is.” A film tervezett költségvetését 680 millió forintban jelöli meg az Ezüsthajó első embere. Erről szól a tervezet is, amely szerint „a mellékelt forgatókönyv alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kész megrendelni az Ezüsthajó Produkciós Film Kft.-től a Bánk bán című operafilmet. Ezért forrásátcsoportosítás formájában a költségvetés 50 százalékának (340 millió forint + áfa) megfelelő összeget készen áll átutalni a Miniszterelnöki Hivatal részére, amennyiben Miniszterelnök Úr a tervet megvalósításra méltónak találja és a hiányzó összeg (340 millió forint + áfa) rendelkezésére állásáról dönt.” Ehhez képest meglepő, hogy a tárca végül a kértnél nagyobb összeggel, 766 millió forinttal támogatta a Bánk bánt, kizárólag kormányzati pénzekből elkészíttetve azt. Hogy miért, azt hivatalosan a tárca nem indokolta, sőt fél évvel később a minisztérium sajtóosztálya még azt is letagadta, hogy tudomása lenne egy alacsonyabb költségvetésről. Tette ezt akkor, amikor Tóth András szocialista képviselő birtokába jutott júniusban egy kézírásos jegyzék arról, hogy a film gyártási költségeit megemelték több mint 100 millió forinttal. A honatya írásszakértői véleménnyel támasztotta alá, hogy a feltupírozott költségvetést Endrődy Balázs, az Ezüsthajó gyártásvezetője írta. A Bánk bán című film pénzügyi főellenőre, a Mokép vezérigazgatója, Bereczki Csaba úgy nyilatkozott, hogy nincs tudomása a megemelt költségekről. Mint a Várnai-kérelemből is kiderül, az Ezüsthajó azzal számolt, hogy a százszázalékos állami támogatás ellenére az alkotáshoz kapcsolódó jogok a cégnél maradnak. A kultusztárcával kötött szerződés megerősítette ezt az elképzelést, a forgalmi jogok az Ezüsthajót illetik. Azt, hogy a filmre fordított százmilliókból miért nem akart visszacsorgatni a jogokon keresztül az NKÖM semmit a költségvetésébe. Várhegyi Attila azzal indokolta: a szerzői jogi törvény értelmében az Ezüsthajó a film előállítójának minősül, s mint ilyen, rendelkezik az összes felhasználási, így természetesen a forgalmazási joggal. A marketingelképzelések szerint tavaly november 15-re jelent volna meg a film hangfelvételeit tartalmazó két CD, mindent átfogó médiapromóció, kiemelt akciók kíséretében. A lemezeket felajánlanák a külföldi magyar diplomáciai külképviseleteknek referenciaajándékként, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jutna a lemezekből az általános és középiskoláknak, valamint a közgyűjteményeknek is. Bérlők és bérbeadók Az Ezüsthajó egyik legelső szerződése a Bánk bán film készítése kapcsán az a megállapodás volt, amellyel 10 milliós vállalkozói díj fejében az alkotás producerévé fogadja Wermer Andrást, a kormányfő informális tanácsadóját. Feladata az, hogy „a filmalkotás technikai és művészi színvonalát biztosítsa a forgatókönyvnek megfelelően. A Vállalkozó és egyben a Producer felelőssége, hogy az elkészült filmalkotás művészi és technikai szempontból egyaránt vetítésre alkalmas legyen... A Producer felel továbbá azért, hogy a produkció költségvetése a tervezettet ne lépje túl, illetve egyébként ügyelni köteles arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök a teljes produkció során körültekintően és csak a szükséges mértékben kerüljenek felhasználásra.” Ennek első lépéseként Wermer és a rendező Káci közös cége, a Well Done 2001. április 1-jétől június 15-ig 4,8 millió forintért bérbe adta a „Bánk bán munkacímű film elkészítéséhez szükséges irodai eszközöket”. A szerződés szerint „a Bérbeadó a bérleti díj fejében kötelezettséget vállal, hogy amennyiben az összes eszközt a Bérlő nem veszi igénybe a bérlet időtartama alatt, úgy azokat a Bérlő rendelkezésére tartja, azokra harmadik személy részére a bérlet időtartamára semmilyen jogot nem biztosít. Bérbeadó szavatol azért, hogy az eszközök a bérlet egész tartama alatt rendeltetésszerű használatra alkalmasak.” A Well Done-nak az Ezüsthajó rendszeresen utal stúdióbérletre vagy filmkészítésre havi négymillió forintot. A filmet, mint azt a Bánk bánnal kapcsolatos levelezésekben az Ezüsthajó kihangsúlyozza, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos operatőrként jegyzi. A vele kötött szerződés szerint Zsigmond a forgatás ideje alatt heti 13 ezer dollárt kap, ezen felül három alkalommal fizetik neki a Budapest-Los Angeles repülőutat business elass kategóriában, illetve a Gellért Szállóban, vidéken pedig legalább háromcsillagos hotelban helyezik el. Az eredetileg 36 napra tervezett forgatásért napi 50 dollár költségtérítés is jár a világhírű operatőrnek. (Az más kérdés, hogy a Gellért Szálló fizetési felszólítást is küldött az Ezüsthajónak, mert hónapokig hiába várta a 611 ezer forintos szobaszámla kiegyenlítését. A gyártó cég sokáig adós maradt aggregátorok bérleti díjával, de még néhány ezer forintos ásványvízszámlákkal is.) A film bemutatóját 2001 végére, a millenniumi év zárására tervezték. Mára kiderült, hogy ez terv volt csupán, ám a több százmillió forint elköltése valóság, mint ahogy az is: az állami pénzekből finanszírozott alkotás utóéletéből származó valamennyi jogdíj és haszon megint csak az Ezüsthajót és a Happy Endet gazdagítja. A filmet egyébként április 1- jén, a felújított Uránia Filmszínházban mutatják be. Haszán Zoltán-Kéri J. Tibor 2001. május 1.: Orbán Viktor kormányfő a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár épületében 2001. június 20.: Zsigmond Vilmos operatőr és Káls Csaba rendező a Bánk bán film forgatásán a rendezett gálaesten. Itt is az Ezüsthajó forgatott fotó: mti - bruzák noémi Vajdahunyad várában fotó: mti Sándor Katalin CÉGHÁLÓ