Népszabadság, 2002. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-19 / 65. szám

10 NÉPSZABADSÁG MAGYAR TÜKÖR 2002. MÁRCIUS 19., KEDD Luxusutak az Ezüsthajóval Közszereplések, dokumentációk, reklámok, játékfilmek Folytatás az 1. oldalról így az Ezüsthajó stábja a 2000-es syd­neyi olimpián tartott Magyar Napot 15,5 millió forintért örökítette meg az utókor­nak: a négyfős csapat utazási költségeire hétmillió forintot, szállásdíjára 973 ezer forintot számoltak el. Ennél olcsóbb volt a 2000-es őszi New York-i ENSZ-kon­­ferencia rögzítése, amely csupán 4,9 millió forintba került. Az utazás 1 millió 366 ezer, a napidíj pedig 260 ezer forin­tot tett ki. A stáb személyi bérként 520 ezer forintot vehetett fel. Az ezüsthajó­sok elkísérték Orbán Viktort Tudjman horvát elnök temetésére 1999 decembe­rében. A repülőjegyeket 460 ezer, a sze­mélyi béreket 480 ezer forinttal számol­ták el, az egész út több mint kétmillió fo­rintba került. Akinek a tévé mindig fizet A hazai forgatások költségvetése egy kaptafára készül, a végösszeg például 2000-ben 872 ezer forint volt, távolság­tól és a rögzített esemény — mint a gyászmise a WTC áldozataiért, a vallási vezetők karácsonya, a Hadtörténeti Mú­zeum Katonadalok rendezvénye — idő­tartamától függetlenül. Szállítási költ­ségként hatvanezer forintot tüntettek fel, amely egy idő után nyolcvanezerre mó­dosult, ha vidékre szállt ki a stáb. Itt már mindegy volt, hogy a határhoz vagy csak a főváros mellé utaztak-e forgatni. A kameraköltség minden alkalommal 35 ezer forint, a világosítás rubrikában 45 ezer forint szerepel, a stáb személyi bérét pedig egyetlen napra 350 ezer fo­rintra számolták ki. A dokumentumok­ból az is kiderül, hogy külföldi útjaikon általában 150 dollár/fő napidíjat számol­nak el, természetesen a szállás, utazás és egyéb költségek felett. Számos forgatási költség fillérre megegyezik, mint pél­dául a távolságok ellenére a milánói és a pozsonyi filmeké: bruttó 1 millió 814 ezer 120 forint. A kancellária által fize­tett szaúd-arábiai forgatás ára 2,7 millió forint volt. A benyújtott költségek utáni elszá­moltatás hasonlóan laza, mint a Happy End esetében. A Miniszterelnöki Köz­­beszerzési Gazdasági Igazgatóságnak még a pályázat során volt egy javaslata, hogy a filmkészítők mellékeljék a fel­merült költségekről szóló számlák má­solatait is. A tender döntnökei ezt nem fogadták el. A szerződésbe belefoglalták ugyan az utólagos ellenőrzés jogát egy független, közösen kiválasztott szakértő bevonásával. Erre azonban a 2000-es évet vizsgáló ÁSZ-jelentés szerint a több száz eseti szerződés során mind­össze egyetlen alkalommal került sor, még a megbízás elején. A szakvéle­ményt az MTV „független” munkatársa készítette, aki összességében elfogadha­tónak tartotta a kiválasztott forgatás költségvetését a piaci árakhoz képest. A Fidesz választási kampányában sze­repet vállaló Ezüsthajó a Magyar Televí­zió megrendelésein izmosodott meg anyagilag. A köztévé anyagi csődje, az elmaradt tévés bérek miatti sztrájkhangu­lat idején is rendszeresen pénzéhez jutó cég a választások után előbb előzetesek, majd műsorok gyártásába kezdett. Hiába fejeződött be az ünnepségsorozat, a Mil­lenniumi Országjáróhoz hasonlóan foly­tatódott a Millenniumi Mesék sorozat is az MTV-ben, amelynek minden egyes részéért 5,4 millió forintot kap az Ezüst­hajó. A Koffer utazási magazint és a di­vattal, életmóddal foglalkozó Sikkest 2,2 millió forintért veszi át darabonként a Magyar Televízió. A januárban meg­szűnt Nem jogerős 3,3 millió forintért készült. Az első három műsor gyártási költségeit csökkenti, hogy alaposan me­rít a tévé archívumából. A felhasznált be­játszásokhoz igen kedvezményesen, vagy mint a Sikkes esetében, ingyen jut hozzá az Ezüsthajó. Ehhez alkalmanként annak a Radványi Júliának a segítségét kérik, aki a tényleges posztjánál jóval na­gyobb befolyással bír a köztévében, meglehet azért, mert édesanyja az Ezüst­hajó ügyvezetőjének, Várnai Tamásnak. Az Ezüsthajónak azonban az MTV csak ugródeszka volt. Ez derül ki abból a szabadkozó levélből, amelyet 2000 ja­nuárjában a Millenniumi Mesék gyártás­­vezetője, Szabó László írt a forgatási helyszínként kiszemelt parlamenti könyvtár ügyében az Országgyűlés fő­igazgatójának. „Kulturális sorozatunk televíziós költségvetésből készül — nem úgy, mint tavaly a szintén Ezüsthajó Produkció Kft. által gyártott Himnusz és a szilveszteri díszkivilágítás -, tehát anyagi lehetőségeink is jóval korlátozot­tabbak” - áll a levélben. A fent említett ezredbúcsúztató Himnusz rögzítését 30 millió forintért, a Parlament szilveszteri díszkivilágítását 43 millió forintért vé­gezte el a cég. Az állami ünnepségek szervezésébe a céghez szorosan kötődő Happy End vonja be az Ezüsthajót, amellyel alkal­manként több százmilliós fővállalkozói szerződést köt a rendezvények lebonyo­lítására. A Happy End nem hagyja ki a vállalkozást a 4,2 milliárdos ország­­imázskeret elköltéséből sem. Az Ezüsthajó készítette azokat az imázsfilmeket, amelyekre az Ország­­imázs Központ a Happy Enden keresztül adott megbízást. Káéi Csaba rendezte az Amnesty International kampányára adott magyar választ, a sárga rózsás fil­met. A 30 másodperces alkotás 10,8 millió forintba került áfával együtt. Szintén ebből a műhelyből került ki a hazánkat külföldön népszerűsíteni hiva­tott, Magyarország a találkozási pont szlogenű imázsfilm. A hazai kommuni­káció is az Ezüsthajó kezében van. A ro­ma, zsidó, polgári és vidéki esküvőket bemutató alkotásra már előlegként ka­pott a Happy End 4 milliót, az Ezüsthajó pedig 19 milliót. A pótforgatással ké­szült film végső költsége 38 millió forint lett. A Miniszterelnöki Hivatal adott megbízást sok tízmillió forintért a Szé­­chenyi-tervet népszerűsítő spotok gyár­tására, amelyeket az Ezüsthajó készített el, és nem maradt ki a sorból az árvíz el­leni küzdelem, a dabasi időközi válasz­tás társadalmi célú hirdetése és a Diák­­hitel-reklám sem. Állami tulajdonú vál­lalatok is „szívesen” dolgoznak az Ezüsthajóval. A cég nevéhez kötődik a Szerencsejáték Rt. számos reklámfilm­je, a kenő napi sorsolása és a lottósorso­lás feliratozása is. Az Ezüsthajó egyik legnagyobb film­­készítésre szóló szerződése volt az a ta­valy őszi megbízatás, amely az újonnan elkészült Millenáris Teátrumban tartott előadások rögzítésére vonatkozott. A 40 filmért 110 milliót kapott a cég a Penta­­ton Koncert és Művészügynökségtől, amely elnyerte a millenáris rendezvé­nyek szervezésére kiírt tendert, és dönt­hetett 1,4 milliárd forint felhasználásá­ról. A két cég között korábban is volt már kapcsolat, ám fordított szereposztás­ban: az Ezüsthajó több állami ünnepség lebonyolításába vonta be a Pentatont, amelynek 70 százalékban Zimányi Zsófia a tulajdonosa, 30 százalékban pedig férje, Kolosi Tamás, a Tárki elnök­igazgatója, a miniszterelnök főtanács­adója. Az Ezüsthajó által készített felvé­telek javító montírozását Káli Csaba és Wermer András cége végezte, szintén a Pentatonnal kötött megállapodás szerint. A cégbírósági papírok szerint az Ezüsthajó árbevétele 1999-ben 400 mil­lió forint volt, amely 2000-re 1,8 mil­­liárdra ugrott. A benyújtott dokumentu­mok szerint a sok munka, a számos meg­rendelés ellenére a cég igen kis nyereség­re tesz szert. Az Ezüsthajó mérleg szerin­ti eredménye 1999-ben 3,4 millió volt, amelyet egy évvel később is csak a bevé­telek egy százalékára, 17,1 millióra tor­názott fel. A pénzmozgás minden bi­zonnyal még magasabb lesz a következő elszámolásnál, az Ezüsthajó ugyanis nagy üzletbe fogott: a Bánk bán forgatá­sába. A Bánk bán-biznisz „A csehek eladták valamennyi hall­gatható operájukat. Most mi jövünk!” - ezzel lelkesítette a Bánk bán című ope­rafilm tervének anyagi felkarolására ta­valy januárban a kultusztárca azóta le­köszönt politikai államtitkárát Várnai Tamás, az Ezüsthajó ügyvezetője. Az ezüsthajósok álmodtak egy nagyot: Káés Csaba rendező első egész estés filmjét. Az államtitkárnak szóló lelkesítés ter­mészetesen nem a személyes ambíciókat helyezte előtérbe. „Alkalom: Az ezeréves Magyaror­szág megajándékozza a világot nemzeti operájával, a Bánk bánnal, világhírű ma­gyar művészek tolmácsolásában. A fil­met eredeti helyszíneken: Tisza, Eszter­gom, Visegrád forgatnánk, így népsze­rűsítenénk vele a hazai tájakat is.” Az már a kezdetekből is kitűnik, hogy nem pusztán egy film elkészítéséről van szó, hanem annál jóval többről, egy je­lentős vállalkozásról. A grandiózus ter­vek már eleve azzal számolnak, hogy a mozi mellett CD-n, DVD-n, VHS-en is terjesztik majd az alkotást. „Forgalmazás: A hazai mozi- és tele­víziós premiert követően, még 2001-ben nemzetközi forgalmazásban is bemutat­nánk a filmet, illetve ezzel párhuzamo­san kiadnánk CD-n, valamint angol fel­iratozással VHS kazettán, és élve a DVD lemez adta lehetőséggel (ahol ki lehet választani, milyen nyelvű feliratozással akarjuk nézni) mintegy húsz nyelven, a DVD speciális menüjében a Bánk bán történetével, esetleg egy miniszterelnöki ajánlóval” - avatja be Várhegyi Attilát terveikbe Várnai. A támogatáskérés indoklása szerint: „A diaszpóra magyarsága körében óriá­si az érdeklődés a Bánk bán iránt, a nemzetközi zenei piacon a Verdi kora­beli különleges operák nagyon kelendő­ek. A csehek eladták valamennyi hall­gatható operájukat. Most mi jövünk! A Hungarotonnak ez lenne az első ilyen komplex forgalmazói vállalkozása, jól jön ez neki is.” A film tervezett költségvetését 680 millió forintban jelöli meg az Ezüsthajó első embere. Erről szól a tervezet is, amely szerint „a mellékelt forgató­­könyv alapján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma kész megren­delni az Ezüsthajó Produkciós Film Kft.-től a Bánk bán című operafilmet. Ezért forrásátcsoportosítás formájában a költségvetés 50 százalékának (340 millió forint + áfa) megfelelő összeget készen áll átutalni a Miniszterelnöki Hi­vatal részére, amennyiben Miniszterel­nök Úr a tervet megvalósításra méltó­nak találja és a hiányzó összeg (340 millió forint + áfa) rendelkezésére állá­sáról dönt.” Ehhez képest meglepő, hogy a tárca végül a kértnél nagyobb összeggel, 766 millió forinttal támogat­ta a Bánk bánt, kizárólag kormányzati pénzekből elkészíttetve azt. Hogy mi­ért, azt hivatalosan a tárca nem indokol­ta, sőt fél évvel később a minisztérium sajtóosztálya még azt is letagadta, hogy tudomása lenne egy alacsonyabb költ­ségvetésről. Tette ezt akkor, amikor Tóth András szocialista képviselő birto­kába jutott júniusban egy kézírásos jegyzék arról, hogy a film gyártási költ­ségeit megemelték több mint 100 millió forinttal. A honatya írásszakértői véle­ménnyel támasztotta alá, hogy a feltupí­­rozott költségvetést Endrődy Balázs, az Ezüsthajó gyártásvezetője írta. A Bánk bán című film pénzügyi főellenőre, a Mokép vezérigazgatója, Bereczki Csa­ba úgy nyilatkozott, hogy nincs tudo­mása a megemelt költségekről. Mint a Várnai-kérelemből is kiderül, az Ezüsthajó azzal számolt, hogy a száz­­százalékos állami támogatás ellenére az alkotáshoz kapcsolódó jogok a cégnél maradnak. A kultusztárcával kötött szer­ződés megerősítette ezt az elképzelést, a forgalmi jogok az Ezüsthajót illetik. Azt, hogy a filmre fordított százmilliók­ból miért nem akart visszacsorgatni a jo­gokon keresztül az NKÖM semmit a költségvetésébe. Várhegyi Attila azzal indokolta: a szerzői jogi törvény értel­mében az Ezüsthajó a film előállítójának minősül, s mint ilyen, rendelkezik az összes felhasználási, így természetesen a forgalmazási joggal. A marketingelképzelések szerint ta­valy november 15-re jelent volna meg a film hangfelvételeit tartalmazó két CD, mindent átfogó médiapromóció, kiemelt akciók kíséretében. A lemezeket fel­ajánlanák a külföldi magyar diplomáciai külképviseleteknek referenciaajándék­ként, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával jutna a lemezekből az általános és középiskoláknak, vala­mint a közgyűjteményeknek is. Bérlők és bérbeadók Az Ezüsthajó egyik legelső szerződé­se a Bánk bán film készítése kapcsán az a megállapodás volt, amellyel 10 milliós vállalkozói díj fejében az alkotás produ­cerévé fogadja Wermer Andrást, a kor­mányfő informális tanácsadóját. Felada­ta az, hogy „a filmalkotás technikai és művészi színvonalát biztosítsa a forga­tókönyvnek megfelelően. A Vállalkozó és egyben a Producer felelőssége, hogy az elkészült filmalkotás művészi és technikai szempontból egyaránt vetítés­re alkalmas legyen... A Producer felel továbbá azért, hogy a produkció költség­­vetése a tervezettet ne lépje túl, illetve egyébként ügyelni köteles arra, hogy a rendelkezésre álló anyagi eszközök a teljes produkció során körültekintően és csak a szükséges mértékben kerüljenek felhasználásra.” Ennek első lépéseként Wermer és a rendező Káci közös cége, a Well Done 2001. április 1-jétől június 15-ig 4,8 millió forintért bérbe adta a „Bánk bán munkacímű film elkészítésé­hez szükséges irodai eszközöket”. A szerződés szerint „a Bérbeadó a bérleti díj fejében kötelezettséget vállal, hogy amennyiben az összes eszközt a Bérlő nem veszi igénybe a bérlet időtartama alatt, úgy azokat a Bérlő rendelkezésére tartja, azokra harmadik személy részére a bérlet időtartamára semmilyen jogot nem biztosít. Bérbeadó szavatol azért, hogy az eszközök a bérlet egész tartama alatt rendeltetésszerű használatra alkal­masak.” A Well Done-nak az Ezüsthajó rendszeresen utal stúdióbérletre vagy filmkészítésre havi négymillió forintot. A filmet, mint azt a Bánk bánnal kap­csolatos levelezésekben az Ezüsthajó ki­hangsúlyozza, az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos operatőrként jegyzi. A vele kö­tött szerződés szerint Zsigmond a forga­tás ideje alatt heti 13 ezer dollárt kap, ezen felül három alkalommal fizetik ne­ki a Budapest-Los Angeles repülőutat business elass kategóriában, illetve a Gellért Szállóban, vidéken pedig leg­alább háromcsillagos hotelban helyezik el. Az eredetileg 36 napra tervezett for­gatásért napi 50 dollár költségtérítés is jár a világhírű operatőrnek. (Az más kér­dés, hogy a Gellért Szálló fizetési fel­szólítást is küldött az Ezüsthajónak, mert hónapokig hiába várta a 611 ezer forintos szobaszámla kiegyenlítését. A gyártó cég sokáig adós maradt aggregá­torok bérleti díjával, de még néhány ezer forintos ásványvízszámlákkal is.) A film bemutatóját 2001 végére, a millenniumi év zárására tervezték. Mára kiderült, hogy ez terv volt csupán, ám a több százmillió forint elköltése valóság, mint ahogy az is: az állami pénzekből fi­nanszírozott alkotás utóéletéből szárma­zó valamennyi jogdíj és haszon megint csak az Ezüsthajót és a Happy Endet gazdagítja. A filmet egyébként április 1- jén, a felújított Uránia Filmszínházban mutatják be. Haszán Zoltán-Kéri J. Tibor 2001. május 1.: Orbán Viktor kormányfő a washingtoni Folger Shakespeare Könyvtár épületében 2001. június 20.: Zsigmond Vilmos operatőr és Káls Csaba rendező a Bánk bán film forgatásán a rendezett gálaesten. Itt is az Ezüsthajó forgatott fotó: mti - bruzák noémi Vajdahunyad várában fotó: mti Sándor Katalin CÉGHÁLÓ

Next