Népszabadság, 2002. augusztus (60. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-31 / 203. szám
NÉPSZABADSÁG lenne a zsidókkal. De szerinte Hitler tévedhetetlen volt. Kiderült: nemcsak hogy tanult héberül, de a Sámát (a legfontosabb zsidó imát - a szerk.) is kívülről tudja. Elmondta, hogy szereti a gyerekeket. Neki is volt fia. Kérdezte: megöltük-e? - Miért öltük volna meg? - kérdeztem vissza. És akkor már feltettem Eichmann-nak egy másik kérdést is. Hogy van az, hogy az ön szőke, kék szemű kisfia életben van, az én nővérem szintén szőke, kék szemű kisfiát pedig megölték? - Zsidó volt? - kérdezte. Mikor igennel válaszoltam, azt mondta: nem ő döntött ezekről a dolgokról. Mások voltak. Ő katona volt, mondta, ő csak parancsot hajtott végre.” Milyen embernek ismeri meg Zvi Maikin Adolf Eichmannt? Amikor ugyanis később, egy magyar származású izraeli pszichiáter elvégzi a Szondi-féle ösztöndiagnosztikai kísérletet a náci vezetőn, s elküldi azt Szondi Lipótnak kiértékelésre Svájcba, a professzor azt válaszolja: „Rendkívül veszedelmes ember van a kezükben.” Hannah Arendt viszont a „gonosz banalitásáról” értekezve próbálja megragadni az Eichmann-jelenség lényegét. Ebben az értelmezésben nem az ördögi figura, hanem a parancsnak engedelmeskedő hivatalnok-végrehajtó alakja lép az előtérbe. Ehhez adalék az a Gideon Hausner (Eichmann későbbi izraeli vádlója) által feljegyzett történet is, amely szerint az egykori SS-Obersturmbannführer a börtönben minden apelláta nélkül, azonnal tudomásul veszi, hogy a jövőben kettő helyet hat szelet kenyeret kell majd megennie - holott az őr tévedésből ad neki háromszoros adagot. „Se elvetemülten gonosz, se banális nem volt. És nem hiszem, hogy annak találgatása lenne a lényeg, hogy milyen is volt, ilyen vagy olyan. Ez az ember milliókat küldött a halálba. Mi számít ezen kívül? Amit tett, sikeresen tette. Az pedig szörnyűség volt. És önmagáért beszél.” A spicces alkalmazott Tíz nap után Adolf Eichmannt konspiratív módon, repülővel juttatják ki Argentínából. Nyugtatok, maszkja és öltözéke segítségével egy spicces, napszemüveges, egyenruhás El A1 légitársasági csapat egy tagját alakítja - anélkül, hogy botcsinálta szerepének tudatában lenne. A gép - szintén konspiratív okokból - a meghirdetettnél két órával korábban száll fel. Épp jókor: az Eichmann keresésére indult helyi náci emigráns szervezetek már nyomon vannak. Izrael miniszterelnöke, Dávid Ben-Gurion 1960. május 23-án, a knesszetben bejelenti, hogy Eichmannt Argentínában elfogták, és Izraelbe szállították. A dél-amerikai ország felháborodik a főnáci elrablásán és kicsempészésén. Az izraeli nagykövetet kiutasítják Buenos Airesből. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa ellenszavazat nélkül elítéli a zsidó államot az akcióért. A feszültség hónapok múlva enyhül csak. Eichmannt Jeruzsálemben bíróság elé állítják, majd halálra ítélik hatmillió európai zsidó kiirtásában játszott szerepéért. 1962. május 31-én este közült vele, hogy kegyelmi kérvényét az államelnök elutasította. Kér egy üveg bort, megír néhány levelet, a papot dacosan fogadja. Éjfél előtt kivégzik, hamvait másnap a Földközi-tengerbe szórják. Zvi Malkin háromgyerekes családapa 1976-ig a Moszad ügynöke, majd műveleti főnöke. Kulcsszerepet játszik többek között Israel Beer, a jeruzsálemi kormánykörökbe beépült szovjet kém leleplezésében is. Fegyvere soha nincsen, azt is nehezményezi, ha fia játékpisztolyt vesz az unokának. - Az amerikaiak úgy dolgoznak, mint az elefántok. Mi, izraeliek meg észrevétlenül, mint a legyek. Az a lényeg, hogy fel ne cserélődjenek a szerepek. Én magam akciókban vettem részt. Minden egyes akció olyan, mintha az első lenne. Nem szabad elvéteni - nyilatkozza. Akárhol is dolgozik, a fedőtevékenysége: festőművész. Már Argentínában is festeget, egy Dél-Amerika útikönyv lapjai rögzítik képeit. Lefesti magát Eichmannt - később pedig, fénykép után, Raoul Wallenberget is. A színkezelés mestere. Képeivel hazáján kívül Brüszszelben, Tokióban, Londonban, Párizsban arat sikert. Nyugdíjazása óta több ideje van a festőállvány elé ülni, írogat is, a nagy sztorit Eichmann a markomban címmel veti papírra egy szerzőtárssal, Harry Steinnel közösen. (A könyv kapható magyar kiadásban is, Kirschner Dávid fordításában erről film is készült: Az ember, aki elkapta Eichmannt címmel.) Feleségével, Ronival együtt megosztja idejét Izrael és New York között. Jótékonysági esteken vesz részt; internetes honlapján egy hetvenkét különböző előadásból álló „turnét” tüntet fel. Eichmann a háború alatt, és tárgyalására készülve a börtönben... FOTÓK: MTI-ARCHÍV nap kirúgja az APEH két elnökhelyettesét, s a három kiszemelt alelnökével, köztük egy Kántor nevű úrral, aki a titkosszolgálattól érkezett, s korábban Földi László leendő Defend-tulajdonos alatt szolgált, azon nyomban turkálni kezd az adótitkok között. A három alelnök úgy turkál, hogy még ki se nevezték őket, semmilyen jogi viszonyban nem állnak az APEH-hel, tehát éppen annyi joguk van az adótitkaink között kutatni, mint a szomszédunknak. Simicska néhány nap alatt kirúg vagy áthelyez mindenkit, aki a cégei adóügyeivel foglalkozott, s 27-én bejelenti, hogy az APEH nyomozati jogkört kap. Gyimóthy Gézának, az Országgyűlés és az FKGP alelnökének mázlija van: talál egy riportert a balliberális médiából, aki jól érti őt. Ha jól értem, akkor a személycserék még csak elkezdődtek... - Nagyon is jól érti. És ez nem boszorkányüldözés. Azok ugyanis, akik a bolsevizmusban nőttek föl vagy az elmúlt álliberális, álszocialista kurzusban kaptak megyei és országos szintű beosztást, aligha értik meg az idők szavát... olyan személyeket kell a helyükre tenni, akik a nemzeti kormány célkitűzéseit maradéktalanul elfogadják. Még egyszer az a tutyimutyi halogató taktika, ami az Antall-kormányt jellemezte, nem ismétlődhet meg. A személycseréket tehát nemcsak felső, hanem középszinten is nagyon gyorsan végre kell hajtani.” (Kompromisszumoké a főszerep, Bartha Szabó József interjúja Gyimóthy Gézával, Népszava, augusztus 10.) A gyorshajtással nem is volt probléma. Viharos sebességgel folyt a nagytakarítás a minisztériumokban, új vezetőket kapott a Magyar Posta, a Szerencsejáték Rt., a MÁV, a Malév, a szocialisták sajtótájékoztatót tartottak arról, hogy politikai tisztogatás folyik... tehát minden ment a maga útján, hogy a MIÉP-et visszatérítsék a külön útról”. A MIÉP vissza is térült, bár - legalábbis nyilvánosan — nem kapott ígéretet főpolgármester-helyettesi posztra. Már javában folytak a tárgyalások az MSZP és az SZDSZ között Katona Béla visszalépéséről, amikor 27-én megjelent a napilapokban az „Együtt Budapestért! Dr. Katona Béla főpolgármester-jelölt és a szocialista csapat programja”. E tárgyalások sikerének köszönhető, hogy a dél-pesti és a kelet-pesti kerületek ma is tele vannak földes utcákkal. Katona programjában ugyanis többek között az állt, hogy „nem lesz földes út Budapesten”. És: „Nem emeljük a távfűtési díjat, ha a kormány sem növeli a gáz árát.” (Mint tudjuk, növelte, csak nem anynyival, amennyivel a szocialisták indokoltnak tartották volna.) Sőt: ,Az egyedül élő nyugdíjasok decemberi közműszámláját a város fizeti.” Budapest lehetett volna a rendőrök paradicsoma: „Lakást és fejlett technikát adunk a budapesti rendőröknek. Minden körzetnek lesz saját rendőre. Bérpótlékot adunk az utcán dolgozó rendőröknek.” Csak egyről feledkezett meg Katona és csapata: a csúszásgátlóról. Hidniillik ebben a hónapban két kísértetiesen hasonló esetben is kiderült, hogy a fővárosi rendőrök el szoktak csúszni, mielőtt rálőnének arra, akire nincs joguk rálőni. A rendőr belelő a gyanúsítottba, s amikor érdeklődnek nála, hogy miért szíveskedett lőni, pláne célzottan, amikor nem álltak fenn ennek jogszabályi feltételei, akkor a rendőr azt mondja, hogy ő egyáltalán nem akart lőni, pláne célzottan, csak elcsúszott, és véletlenül elsült az a ravasz pisztoly. A jóhiszemű illetékesek pedig nem azt mondják, hogy az ilyen köz- és önveszélyesen ügyetlen rendőrök kezébe játék kardot sem szabad adni, hanem sejtelmesen mosolyognak, hogy bizony ilyen véletlenek esnek meg, ha a törvény nem hatalmazza fel a rendőrt, hogy lelője, akit jónak lát. Augusztus 25-én a Fidesz választmányi ülésén Orbán Viktor bejelentette, hogy a kormány birtokába jutott dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy az a jól felépített rágalomhadjárat, amely a kinevezett állami vezetők (vagyis Simicska, Gansperger) és a Fidesz vezetői ellen folyik, az előző kormány idején lefolytatott, titkos, törvénytelen és nagyrészt a polgárok által fizetett, tehát állami pénzből finanszírozott megfigyelésen alapul, melynek során egyébként egyetlen megfigyeltről sem sikerült terhelő adatokat beszerezni. Orbán felsorolt 26 megfigyelt személyt, hozzátéve, hogy ez még nem a teljes lista. Szájer József Orbán beszéde után nyomban bejelentette, hogy „a magyar Watergate-ügyről” van itt szó. Deutsch Tamás este az Aktuálisban a törvénytelen adatgyűjtés eredménytelenségét közvetlen összefüggésbe hozta az MSZP vérszegény választási kampányával, másnap reggel pedig a Nap-keltében kijelentette, hogy „a rendelkezésre álló információk alapján az feltételezhető, hogy... már az előző kormány, az MSZP-kormány részéről érkezett a megrendelés”. Azt ígérték, az önkormányzati választásokig lezárul a vizsgálat, és még azt is nyilvánosságra hozzák, mennyit költöttek az adófizetők pénzéből ezekre a megfigyelésekre. Orbán Viktor főtanácsadója titkosszolgálati ügyekben Boross Péter volt. E sorok írójához közel álló publicista a megfigyelési ügy kirobbanásakor arra emlékeztette a Népszava olvasóit, hogy „az MDF kormányzása, Boross Péter minisztersége majd miniszterelnöksége idején sok száz biztonsági ellenőrzést hajtottak végre a titkosszolgálatok szabálytalanul, úgy, hogy az érintettek a törvény szerint kötelező egyidejű tájékoztatása sohasem történt meg, hogy az ellenőrzést törvényellenesen és célmegjelölés nélkül, nem néhány esetben, mint Orbán vádja szerint most, hanem százvalahány esetben terjesztették ki üzletemberekre, közéleti személyiségekre, ellenzéki újságírókra, politikusokra - azokra tehát, akiket 1990 óta csak törvénysértő módon lehet megfigyelni.” Annak idején az Antall-Boross-kormány pártjai a Fidesz és egy átszavazó szocialista képviselő segítségével akadályozták meg az illetékes bizottságban, hogy ezt a törvénysértést törvénysértésnek minősítsék. (Révész Sándor: A törvénysértés szövedéke..., Népszava, augusztus 27.) Ekkor még én sem tartottam valószínűtlennek, hogy a Horn-kormány követte elődje példáját. Orbán Viktor és Boross Péter pedig alighanem elképzelhetetlennek tartotta, hogy semmit se találjanak, amivel a vádakat utólag legalább részben igazolhatják. Jobb híján egy szál fejléc nélküli dokumentumból idézgettek, amelyről azt állították, hogy a logikája pontosan megegyezik a Népszabadság cikkeinek logikájával, hogy olyan, törvényes úton megszerezhetetlen adatokat tartalmaz, amelyekkel a Népszabadság is operál, hogy a fogalmazásmódja profi titkosszolgálati megfigyelőre utal, s éppúgy Fidesz-cégekről beszél, mint a Népszabadság cikkei. Ezt a papirost a sajtó pillanatok alatt elintézte, valamennyi adatáról kiderült, hogy nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokból származik, a fogalmazásmódja teljesen más, mint a titkosszolgálati dokumentumoké, hogy a Népszabadság cikkeiben nem is szerepel a „Fidesz-cég” kifejezés. Orbán bejelentése után öt nappal a távolról lobogtatott dokumentum már a napilapok birtokában volt, kiderült róla, hogy közönséges, legálisan rendelhető és elkészíthető magánnyomozói tucattermék, amely ráadásul kiemelten foglalkozik szocialista és szabad demokrata politikusokkal is. Augusztus végére voltaképpen már mindent tudtunk „a magyar Watergate-ről”, csak azt nem, hogy az a minden, amit tudunk. Augusztus elején még úgy volt, hogy a MIÉP Budapesten megbontja a jobboldal egységét, és önálló főpolgármester-jelöltet indít az önkormányzati választásokon a Fidesz, az MDF és az FKGP által támogatott Latorcai Jánossal szemben. Ennek veszélyéről nyilatkozott Csapody Miklós, az MDF alelnöke a Népszavának 13-án: „...kevésnek ígérkezik a fővárosban Latorcai győzelméhez az MDF-Fidesz- FKGP összefogás, ezért az MDF is hajlandó lenne elfogadni, hogy a MIÉP támogatásáért cserébe megkapja a négy-öt főpolgármester-helyettesi poszt egyikét”. Csapody szerint „van még esély arra. Princz Gábor „Megfigyelési ügy”. Földi László és Kosztolányi Dénes a bizottsági ülésen Zámoly FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS FOTÓ: GÁRD1 BALÁZS HÉTVÉGE 2002. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT 23