Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
2005-09-12 / 213. szám
4 2005. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ MAGYARORSZÁG Demokrácia tere már nem lesz, és az m3-ra is egyre kisebb az esély Az idén már biztosan nem indul el az MTV parlamenti csatornája. Ezzel erősen kérdésessé vált, hogy megvalósul-e egyáltalán. Pénz ugyanis nincs rá, és gyengült a politikai szándék is. Az ötletgazda Rudi Zoltán tévéelnök a kezdetektől azt mondta, hogy nem egy ellentétes előjelű Hír TV-t akar létrehozni a Demokráciával, hanem „egy szakmailag középen álló közéleti csatornát”. Több televíziós személyiség jelentette ki lapunknak: nehezen lehetne lemosni róluk, hogy kampánytévét indítanak, ha tavasszal debütálnának. Ráadásul ehhez akkor kellene pluszpénzt szerezni, amikor még sokan állnak sorba valamilyen támogatásért. És ha már a Hír TV szóba került: képernyőn már a Széles Gábor-féle gazdasági tévé is, erős tehát a konkurencia. Rudi az MTV közéleti csatornájának ötletéről egyébként már 2003-ban beszélt, igaz, akkor még csak hírigazgatóként. Az ötlet a tévéelnöki pályázatába is bekerült. - Az új csatorna elindításához át kell csoportosítani a meglévő forrásokat - mondta tavaly, hozzátéve: a televízióban „van némi felesleg” abból a három összetevőből - „szabad felhasználású készpénzből”, emberekből és bizonyos technikai kapacitásból -, ami egy csatorna elkészítéséhez szükséges. Az indulást elképzelhetőnek tartotta már 2004-ben, de legkésőbb ebben az évben. A határidők csúszni kezdtek, és kiderült: bizonyára valóban sok fölösleges dolog van a Szabadság téren, de a pénz nem tartozik ezek közé. Úgy tudjuk, hogy bár Rudi erősen lobbizott, csak szóbeli ígéretet kapott. Pedig a cél az volt, hogy „akkor, amikor a törvényhozás ülésezik, minél nagyobb terjedelemben számoljunk be a plenáris ülésekről, a bizottsági munkáról, illetve a képviselők egyéni választókerületben végzett munkájáról”, ami néhány politikusnál mézesmadzag lehetett. Csakhogy akadt némi probléma. Nehéz a parlament belső rendszerére alapozni egy csatornát, mert így nincs komoly garancia arra, hogy sokan élvezik majd. A kereskedelmi tévék is panasszal éltek az Alkotmánybíróságnál, hogy csak a felszólalók látszanak, ha valami történik a teremben, az már nem. A legizgalmasabb interpellációkat sem nézik túl sokan, nemhogy a szavazásokat. Arra sem lehetett számítani, hogy hirdetőket csábítanak az új csatornához, ezért kellett volna a támogatás. A házelnök kabinetfőnöke már a kezdetekkor igyekezett hűteni a kedélyeket. Tavaly nyáron úgy nyilatkozott: az Országgyűlés elnöke csak abban az esetben támogatná a műsor elindítását, ha az mind jogilag, mind szakmailag és anyagilag is rendezett - közölte Wéber Attila. Az előkészítés házon belül folyt, s az első tervek szerint ebben komoly szerep jutott volna a Nap TV-nek, Gyárfás Tamás már egy stúdiót is kialakított székháza emeletén. Idén nyárra derült ki, hogy 700 millió forint hiányzik a Demokrácia elindításához. Csakhogy az MTV pénze a normál működéshez is kevés, mert a zárolások miatt kétmilliárddal kevesebb folyik be a tervezettnél, így most nem a harmadik csatornáért, hanem a meglévő kettő fenntartásáért kilincsel az MTV vezetése. Végül pereskedés is lesz az időközben m3-nak elkeresztelt csatorna miatt. A kábeltévék nem fogadják el, hogy kötelező a program továbbítása. Az ORTT nyilvántartásba vette ugyan az m3-at, a kábelesek szerint azonban a médiatörvény nem nyújt lehetőséget arra, hogy az MTV újabb csatornát indítson, hiszen a jogszabály pontosan meghatározza, hogy az MTV-nek egy földi és egy műholdas sugárzású csatornája (m2) van, s pályázati úton helyi és regionális csatornákat indíthat. Hiányolják az előtanulmányokat, egyebek mellett arról, hogy anyagilag megvalósítható-e az új csatorna indítása. HASZÁN ZOLTÁN Bölcskei: Az egyház nem kitartott MTI A Magyarországi Református Egyház jelentése szerint az egyház legnagyobb bevétele, 56 százalék, az „államtól átvállalt feladatok normatív támogatása”. Az egyházfenntartói járulékok (5 százalék), a perselypénzek (4 százalék) és az egyháztagok céladományai (6 százalék) együttesen többet tesznek ki, mint az egyszázalékos felajánlások összege (3 százalék) és annak állami kiegészítése (7 százalék). „Ezek a számok önmagukban cáfolják azt, hogy itt az egyház az állam kitartottjaként tengeti az életét és tartja a markát” - véli Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke. Csak az infarktus kifizetődő? A kardiológusok tiltakoznak, a miniszter kész tárgyalni Rácz Jenő miniszter kész tárgyalni a kardiológusokkal, akik azt sérelmezik, hogy az infarktust megelőző beavatkozások súlyos pénzügyi veszteséget jelentenek majd. „Tegnap este egy már pár hónapja műtött szívbeteg keresett meg azzal, hogy rosszul van, szorít a mellkasa. Az, hogy katéterre van szüksége, nem volt kérdéses, csupán az, hogy már infarktusa van-e, tehát sürgős-e a beavatkozás. Hezitáltam, hogy elvégezzem-e a beavatkozást a laboreredmények nélkül, a döntés ugyanis súlyos százezrekről szólt. Utóbbi is kiderült, hogy az ellátás nem volt akut, így négyszázezer forintos veszteséget okoztam. Ezt akkor finanszírozták volna, ha kivárom, amíg a beteg valóban eljut az infarktusig” - mesélte dr. Ungi Imre, az Intervenciós Kardiológiai Munkacsoport alelnöke. Egy hemodinamikai labor évente 114 millióval, az országban működő 12 labor 1,5 milliárd forinttal kap kevesebbet az új finanszírozás alapján, ha az eddigiekhez hasonlóan végzik a munkájukat. A szeptembertől hatályos támogatási rendszerrel ugyanis az egyszerűbb beavatkozásokra jutó pénz csökkent, igaz, ezt a sürgősségi ellátásokra adott többlettel kompenzálja a jogalkotó. Ez viszont azt is jelenti, hogy elvileg ki kellene várni az infarktust, ha a kórházak a „pénzüknél akarnak maradni”. Ellentmondás azonban, hogy a szakma épp az infarktusok megelőzésére, a tragédiák elkerülésére törekszik, arra, hogy mindenki időben jusson el a laborokba s kapjon értágítást, de e mostani módosítás éppen ez ellen szól. A kiesést az jelentheti, hogy míg eddig a katéteres diagnózist és az azt követő gyógyító eljárást együtt végezték - ez a betegek kilencven százalékánál indokolt -, ennek finanszírozását hatályon kívül helyezték. Azaz a jövőben az ellátás csak két, külön beavatkozással lesz kifizetődő. A társaság levelet fogalmazott az egészségügyi és a pénzügyi tárcának: a rendelet azonnali módosítását kérik, az ugyanis szerintük sérti az esélyegyenlőséget és ellentmond a kormányprogramnak, hisz abban tesz érdekeltté, hogy csak a súlyos eseteket lássák el. Rácz Jenő egészségügyi miniszter továbbra is kitart korábbi álláspontja mellett: szerinte szó sincs arról, hogy kivonnának pénzt a rendszerből. Az igaz, hogy a kardiológiai ellátásból más helyre kerül, de az ágazatban marad. Ennek ellenére azt mondja: kész a tárgyalásokra. KUN J. VIKTÓRIA A chardonnay-maraton kevés részeggel, ám annál több borásszal találkozhattak az érdeklődők a 14. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon, mely talán az egyetlen olyan fővárosi rendezvény, ahol nem lép fel a Pa-Dö-Dö. Az agyongyötört, szétalkoholizált káeurópai lélek számára igazi hívószó egy borfesztivál: ilyenkor végre nem a saját nyomorúságát próbálja maligánba fojtani az ember, hanem tudományos alapossággal, gasztronómiai érdeklődéstől vezérelve, olykor már-már kultúrhistóriailag iszik. Ehhez képest alig találkozunk tántorgó emberrel. Igaz, szerény becslésünk szerint 4500-5000 forintból rúghatott volna be az elszánt látogató, ami azért nem ebbe az irányba tereli a dolgot. Megyünk tehát a zöld csuklópántot viselő tömegben, mellettünk valaki a pirospaprika illatáról beszél, egy nagyobb hagyományőrző csoport pedig énekelve vág át az úton. Vajon miért gondolunk magunkra legszívesebben így, rámás csizmában, kalapban, időben végképp megrekedve, tűnődünk futólag. Látunk egy lányt kólát inni, amit rögtön provokációnak fogunk fel, aztán különböző embereket, amint orrukat üvegpohárba dugják. Aki egyébként nem volt még borfesztiválon, könnyen elképzelheti a dolgot: vesz egy átlagos rendezvényt, hozzáadja a budai Várat, aztán levonja belőle a gólyalábasokat, agyagbizbaszkészítőket, furulyaárusokat és Wass Albert-dílereket. Mindenesetre hamar kiderül, hogy az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb fesztiválján tolongunk. A csaknem kétszáz borász jól áttekinthetően van elhelyezve, a tájegységek szerinti standok pedig az eligazodást feltétlenül segítik. Keressük Bockot és Gerét, akik eltűntek, találkozunk viszont a csopaki Figula Mihállyal, aki arról beszél, hogy a rizlingnek nagy a gasztronómiai mozgástere, mert rengeteg ételhez jó. Benézünk a gyerekmegőrzőbe, kérdezzük, felejtettek-e már itt valakit, nem, válaszolja az egyik felügyelő, de telefonszámot azért kérünk mindenkitől. Látunk spanyol bort és kaliforniait, elmegyünk a Keller-pince mellett, megállunk a vesztergombiak standjánál, aztán a Kubus családi pincészetnél, melynek nevéről először azt hisszük, hogy egy csehszlovák rajzfilmből lopták. Az Eke-pincénél ifjabb Eke a jégbor készítését meséli el. A szőlőt decemberig a tőkén hagyják, mondja, a szemekben megfagy a nedvesség, amitől olyanok lesznek, mint a mirelitborsó. És jó az ilyen bor, érdeklődünk. Jó, mondja ifjabb Eke, csak kicsit lappangós. Orvul üt. A borokat egyébként nem értékelnénk. Egyrészt nem értünk hozzájuk, másrészt szigorú, mélykonzervatív neveltetésünk tiltja, hogy a sör-unikum ördögi kombinációja után még velük is terheljük fejlődő szervezetünket. Még az egri Vincze Bélának is nemet mondunk, amikor két pohárral közelít felénk. Vincze egyébként az egyik legkedvesebb borász, akivel találkoztunk, ráadásul mindenféle díjakat is nyert. Az országos borversenyen például az övé lett a legeredményesebb pincészet, aranyérmes cabernet franc-járól pedig olyan szeretettel beszél, mint egy anya gyermekéről. Az egyik standnál később szarvasgombát szagolunk, melynek földillata van, egy kiírásból megtudjuk, hogy a postásfröccsnek semmi köze a borhoz, mert dupla feketét jelent rummal, az Újházy-fröccsbe viszont kovászos uborka levét öntik a szóda helyett. Késői szüretelésről beszélgetünk és alkoholfokról, majd megpillantjuk a Simon-pincészet vörösborát, melyre rovásírással van írva valami. Hitünk és földünk, magyarázza egy lány, és amikor arról kérdezzük, miért került ez a címkére, megvonja a vállát: hát, mert a Simon úr így akarta. Ekkor érezzük először, hogy igazából átláthatatlan ez a fesztivál. Valahogy túl sok az egész, olyan, mint a Tom és Jerrymaraton a tévében, az ember a végén már nem emlékszik, ki kit gáncsolt el, ütött le a gereblyével, csupán az a homályos érzés marad meg benne, hogy egy macska kergetett egy egeret. A rengeteg chardonnay, cabernet és rizling, spanyol és dél-afrikai bor, aszú, muskotály és merlot ugyanis egy idő után kioltja egymást, a kimerült látogató pedig lebotorkál a Várból, a parkolóba megy, ahol a házaspárok borospoharat a táskájukba rejtve már a szokásos játékot játsszák, akkor most te vezetsz vagy én? FALUSY ZSIGMOND 14. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál - csaknem kétszáz borász nedűjét kóstolgatták NÉPSZABADSÁG Hatékony lobbi Sokan voltak és egyre többen lettek, akik kiálltak tüntetni a múlt héten a 47-es útra, oda, ahol egy rövid szakaszon a másutt már négysávos út kétsávosra szűkül, és elképesztően balesetveszélyessé válik. Hódmezővásárhelyiek voltak a legtöbben, de nem kevés szegedi és algyői lakos is a jelenlétével akart nyomatékot adni annak az igényének, hogy minden este haza szeretne érni épségben. Külön említést érdemelnek azok, akiknek a hozzátartozója meghalt vagy megsérült a páratlanul veszélyes nem egészen öt kilométeren. A vásárhelyi polgármesteri hivatal dolgozóinak ötöde Szegedről jár át minden nap. És persze Vásárhelyről Szegedre, amely mégiscsak nagyobb város. S akkor még nem beszéltünk azokról, akik Szentesre, Békéscsabára, Debrecenbe, vagy éppen Kijevbe igyekeznek - naponta mintegy tízezer jármű halad át a tó fokán. Van-e, akinek újra el kell mondani, hogy néhai Rapcsák András és Orbán Viktor politikai alkuja „hozta a rontást” a 47-es útra. Attól, hogy éppen ők támogatták a szélesítést, sőt némi költségvetési ügyeskedéssel egy részét meg is valósították, a befejezésére is szükség lenne. A 2002-es választási kampányban ezt nem is vonta kétségbe senki. Később Medgyessy Péter személyesen ígérte meg a vásárhelyieknek az építkezés folytatását, amikor - miniszterelnökként - a városban járt és az árokbetemetés jegyében - találkozott Lázár Jánossal, Hódmezővásárhely fideszes polgármesterével. De azért a munkát mégiscsak abbahagyták 2003-ban. A megyében járt egyszer Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter azt mondta, folytatják az építkezést. Botka László MSZP-s országgyűlési képviselő, Szeged polgármestere is úgy nyilatkozott a szegedi képviselő-testület ülésén 2003 márciusában, hogy idén kezdődik az utolsó szakasz a 47- es építésében. Csakhogy nem kezdődött - ezért demonstrált a héten ott az a sok ember. Botka a tüntetésre úgy reagált: azért nem épül az út, mert Lázár János nem jól lobbizott. Őneki bezzeg sikerült elérnie, hogy legyen pénz Szeged mellett a nyugati elkerülő útra - amit szintén nem fejeznek be, de a kampány hajrájára talán elér Dorozsmáig. Lázár tévévitára hívta ki Botkát, még nem tudni, elmegy-e. Kitűnő debatter mindkét politikus, ha lesz vita, élvezettel nézzük majd, melyikük miatt nem épül a 47-es út. Jobb lenne azonban, ha épülne a szegedieknek is meg a vásárhelyieknek is. Talán hosszú életűek lennének mindazok, akiket még csak ezután fognak elgázolni az összeszűkülő szakaszon. A beruházás költségei most még bekerülhetnének a 2006-os költségvetésbe, ha akadna a támogatásukra egy hatékony lobbista. Ha nem csupán a rivális pártok, hanem a választóik érdekeit nézzük, akadhatna akár kettő is. TANÁCS ISTVÁN