Népszabadság, 2005. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

2005-09-12 / 213. szám

4 2005. SZEPTEMBER 12., HÉTFŐ MAGYARORSZÁG Demokrácia tere már nem lesz, és az m3-ra is egyre kisebb az esély Az idén már biztosan nem indul el az MTV parlamenti csatornája. Ezzel erősen kérdésessé vált, hogy megva­lósul-e egyáltalán. Pénz ugyanis nincs rá, és gyengült a politikai szándék is. Az ötletgazda Rudi Zoltán tévé­elnök a kezdetektől azt mondta, hogy nem egy ellentétes előjelű Hír TV-t akar létrehozni a De­mokráciával, hanem „egy szak­mailag középen álló közéleti csa­tornát”. Több televíziós szemé­lyiség jelentette ki lapunknak: nehezen lehetne lemosni róluk, hogy kampánytévét indítanak, ha tavasszal debütálnának. Rá­adásul ehhez akkor kellene pluszpénzt szerezni, amikor még sokan állnak sorba valamilyen támogatásért. És ha már a Hír TV szóba került: képernyőn már a Széles Gábor-féle gazdasági té­vé is, erős tehát a konkurencia. Rudi az MTV közéleti csator­nájának ötletéről egyébként már 2003-ban beszélt, igaz, akkor még csak hírigazgatóként. Az öt­let a tévéelnöki pályázatába is bekerült. - Az új csatorna elindí­tásához át kell csoportosítani a meglévő forrásokat - mondta ta­valy, hozzátéve: a televízióban „van némi felesleg” abból a há­rom összetevőből - „szabad fel­használású készpénzből”, embe­rekből és bizonyos technikai ka­pacitásból -, ami eg­y csatorna elkészítéséhez szükséges. Az in­dulást elképzelhetőnek tartotta már 2004-ben, de legkésőbb eb­ben az évben. A határidők csúsz­ni kezdtek, és kiderült: bizonyá­ra valóban sok fölösleges dolog van a Szabadság téren, de a pénz nem tartozik ezek közé. Úgy tudjuk, hogy bár Rudi erősen lobbizott, csak szóbeli ígéretet kapott. Pedig a cél az volt, hogy „akkor, amikor a törvényhozás ülésezik, minél nagyobb terjede­lemben számoljunk be a plená­ris ülésekről, a bizottsági mun­káról, illetve a képviselők egyéni választókerületben végzett mun­kájáról”, ami néhány politikus­nál mézesmadzag lehetett. Csakhogy akadt némi problé­ma. Nehéz a parlament belső rendszerére alapozni egy csator­nát, mert így nincs komoly ga­rancia arra, hogy sokan élvezik majd. A kereskedelmi tévék is panasszal éltek az Alkotmánybí­róságnál, hogy csak a felszólalók látszanak, ha valami történik a teremben, az már nem. A legiz­galmasabb interpellációkat sem nézik túl sokan, nemhogy a sza­vazásokat. Arra sem lehetett szá­mítani, hogy hirdetőket csábíta­nak az új csatornához, ezért kel­lett volna a támogatás. A házelnök kabinetfőnöke már a kezdetekkor igyekezett hűteni a kedélyeket. Tavaly nyá­ron úgy nyilatkozott: az Ország­­gyűlés elnöke csak abban az esetben támogatná a műsor el­indítását, ha az mind jogilag, mind szakmailag és anyagilag is rendezett - közölte Wéber Attila. Az előkészítés házon belül folyt, s az első tervek szerint eb­ben komoly szerep jutott volna a Nap TV-nek, Gyárfás Tamás már egy stúdiót is kialakított székháza emeletén. Idén nyárra derült ki, hogy 700 millió forint hiányzik a Demokrácia elindítá­sához. Csakhogy az MTV pénze a normál működéshez is kevés, mert a zárolások miatt kétmil­liárddal kevesebb folyik be a ter­vezettnél, így most nem a har­madik csatornáért, hanem a meglévő kettő fenntartásáért ki­lincsel az MTV vezetése. Végül pereskedés is lesz az időközben m3-nak elkeresztelt csatorna miatt. A kábeltévék nem fogadják el, hogy kötelező a program továbbítása. Az ORTT nyilvántartásba vette ugyan az m3-at, a kábelesek szerint azon­ban a médiatörvény nem nyújt lehetőséget arra, hogy az MTV újabb csatornát indítson, hiszen a jogszabály pontosan meghatá­rozza, hogy az MTV-nek egy föl­di és egy műholdas sugárzású csatornája (m2) van, s pályázati úton helyi és regionális csa­tornákat indíthat. Hiányolják az előtanulmányokat, egyebek mellett arról, hogy anyagilag megvalósítható-e az új csatorna indítása. HASZÁN ZOLTÁN Bölcskei: Az egyház nem kitartott MTI­­ A Magyarországi Refor­mátus Egyház jelentése szerint az egyház legnagyobb bevétele, 5­6 százalék, az „államtól átvállalt feladatok normatív támogatása”. Az egyházfenntartói járulékok (5 százalék), a perselypénzek (4 százalék) és az egyháztagok cél­adományai (6 százalék) együtte­sen többet tesznek ki, mint az egyszázalékos felajánlások ös­­­szege (3 százalék) és annak álla­mi kiegészítése (7 százalék). „Ezek a számok önmagukban cáfolják azt, hogy itt az egyház az állam kitartottjaként tengeti az életét és tartja a markát” - véli Bölcskei Gusztáv püspök, a zsinat lelkészi elnöke. Csak az infarktus kifizetődő? A kardiológusok tiltakoznak, a miniszter kész tárgyalni Rácz Jenő miniszter kész tárgyalni a kardiológu­sokkal, akik azt sérelme­zik, hogy az infarktust megelőző beavatkozások súlyos pénzügyi vesztesé­get jelentenek majd. „Tegnap este egy már pár hónap­ja műtött szívbeteg keresett meg azzal, hogy rosszul van, szorít a mellkasa. Az, hogy katéterre van szüksége, nem volt kérdéses, csupán az, hogy már infarktusa van-e, tehát sürgős-e a beavat­kozás. Hezitáltam, hogy elvégez­zem-e a beavatkozást a labor­eredmények nélkül, a döntés ugyanis súlyos­­ százezrekről szólt. Utóbb­­i is kiderült, hogy az ellátás nem volt akut, így négyszázezer forintos vesztesé­get okoztam. Ezt akkor finanszí­rozták volna, ha kivárom, amíg a beteg valóban eljut az infarktu­sig” - mesélte dr. Ungi Imre, az Intervenciós Kardiológiai Mun­kacsoport alelnöke. Egy hemo­­dinamikai labor évente 114 mil­lióval, az országban működő 12 labor 1,5 milliárd forinttal kap kevesebbet az új finanszírozás alapján, ha az eddigiekhez ha­sonlóan végzik a munkájukat. A szeptembertől hatályos tá­mogatási rendszerrel ugyanis az egyszerűbb beavatkozásokra ju­tó pénz csökkent, igaz, ezt a sür­gősségi ellátásokra adott több­lettel kompenzálja a jogalkotó. Ez viszont azt is jelenti, hogy el­vileg ki kellene várni az infark­tust, ha a kórházak a „pénzüknél akarnak maradni”. Ellentmon­dás azonban, hogy a szakma épp az infarktusok megelőzésére, a tragédiák elkerülésére törekszik, arra, hogy mindenki időben jus­son el a laborokba s kapjon értá­gítást, de e mostani módosítás éppen ez ellen szól. A kiesést az jelentheti, hogy míg eddig a ka­téteres diagnózist és az azt köve­tő gyógyító eljárást együtt végez­ték - ez a betegek kilencven szá­zalékánál indokolt -, ennek fi­nanszírozását hatályon kívül he­lyezték. Azaz a jövőben az ellátás csak két, külön beavatkozással lesz kifizetődő. A társaság levelet fogalmazott az egészségügyi és a pénzügyi tárcának: a rendelet azonnali módosítását kérik, az ugyanis szerintük sérti az esély­­egyenlőséget és ellentmond a kormányprogramnak, hisz ab­ban tesz érdekeltté, hogy csak a súlyos eseteket lássák el. Rácz Jenő egészségügyi mi­niszter továbbra is kitart korábbi álláspontja mellett: szerinte szó sincs arról, hogy kivonnának pénzt a rendszerből. Az igaz, hogy a kardiológiai ellátásból más helyre kerül, de az ágazat­ban marad. Ennek ellenére azt mondja: kész a tárgyalásokra. KUN J. VIKTÓRIA A chardonnay-maraton kevés részeggel, ám annál több borásszal találkozhat­tak az érdeklődők a 14. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztiválon, mely talán az egyetlen olyan főváro­si rendezvény, ahol nem lép fel a Pa-Dö-Dö. Az agyongyötört, szétalkoholi­zált káeurópai lélek számára igazi hívószó egy borfesztivál: ilyenkor végre nem a saját nyo­morúságát próbálja maligánba fojtani az ember, hanem tudo­mányos alapossággal, gasztro­nómiai érdeklődéstől vezérelve, olykor már-már kultúrhistó­­riailag iszik. Ehhez képest alig találkozunk tántorgó emberrel. Igaz, szerény becslésünk sze­rint 4500-5000 forintból rúg­hatott volna be az elszánt lá­togató, ami azért nem ebbe az irányba tereli a dolgot. Megyünk tehát a zöld csukló­pántot viselő tömegben, mellet­tünk valaki a pirospaprika illatá­ról beszél, egy nagyobb hagyo­mányőrző csoport pedig énekel­ve vág át az úton. Vajon miért gondolunk magunkra legszíve­sebben így, rámás csizmában, kalapban, időben végképp meg­rekedve, tűnődünk futólag. Lá­tunk egy lányt kólát inni, amit rögtön provokációnak fogunk fel, aztán különböző embereket, amint orrukat üvegpohárba dugják. Aki egyébként nem volt még borfesztiválon, könnyen el­képzelheti a dolgot: vesz egy át­lagos rendezvényt, hozzáadja a budai Várat, aztán levonja belőle a gólyalábasokat, agyagbizbasz­­készítőket, fu­rulyaárusokat és Wass Albert-dílereket. Mindenesetre hamar kiderül, hogy az utóbbi idők egyik leg­színvonalasabb fesztiválján to­longunk. A csaknem kétszáz bo­rász jól áttekinthetően van elhe­lyezve, a tájegységek szerinti standok pedig az eligazodást fel­tétlenül segítik. Keressük Bockot és Gerét, akik eltűntek, találkozunk viszont a csopaki Figula Mihállyal, aki arról be­szél, hogy a rizlingnek nagy a gasztronómiai mozgástere, mert rengeteg ételhez jó. Benézünk a gyerekmegőrzőbe, kérdezzük, felejtettek-e már itt valakit, nem, válaszolja az egyik felügyelő, de telefonszámot azért kérünk mindenkitől. Látunk spanyol bort és kaliforniait, elmegyünk a Keller-pince mellett, megállunk a vesztergombiak standjánál, az­tán a Kubus családi pincészet­nél, melynek nevéről először azt hisszük, hogy egy csehszlovák rajzfilmből lopták. Az Eke-pin­cénél ifjabb Eke a jégbor készíté­sét meséli el. A szőlőt decembe­rig a tőkén hagyják, mondja, a szemekben megfagy a nedves­ség, amitől olyanok lesznek, mint a mirelitborsó. És jó az ilyen bor, érdeklődünk. Jó, mondja ifjabb Eke, csak kicsit lappangós. Orvul üt. A borokat egyébként nem ér­tékelnénk. Egyrészt nem értünk hozzájuk, másrészt szigorú, mélykonzervatív neveltetésünk tiltja, hogy a sör-unikum ördögi kombinációja után még velük is terheljük fejlődő szervezetünket. Még az egri Vincze Bélának is nemet mondunk, amikor két po­hárral közelít felénk. Vincze egyébként az egyik legkedvesebb borász, akivel találkoztunk, rá­adásul mindenféle díjakat is nyert. Az országos borversenyen például az övé lett a legeredmé­nyesebb pincészet, aranyérmes cabernet franc-járól pedig olyan szeretettel beszél, mint egy anya gyermekéről. Az egyik standnál később szarvasgombát szago­lunk, melynek földillata van, egy kiírásból megtudjuk, hogy a pos­­tásfröccsnek semmi köze a bor­hoz, mert dupla feketét jelent rummal, az Újházy-fröccsbe vi­szont kovászos uborka levét ön­­tik a szóda helyett. Késői szüre­telésről beszélgetünk és alkohol­fokról, majd megpillantjuk a Simon-pincészet vörösborát, melyre rovásírással van írva va­lami. Hitünk és földünk, magya­rázza egy lány, és amikor arról kérdezzük, miért került ez a cím­kére, megvonja a vállát: hát, mert a Simon úr így akarta. Ekkor érezzük először, hogy igazából átláthatatlan ez a feszti­vál. Valahogy túl sok az egész, olyan, mint a Tom és Jerry­­maraton a tévében, az ember a végén már nem emlékszik, ki kit gáncsolt el, ütött le a gereblyével, csupán az a homályos érzés ma­rad meg benne, hogy egy macs­ka kergetett egy egeret. A renge­teg chardonnay, cabernet és riz­­ling, spanyol és dél-afrikai bor, aszú, muskotály és merlot ugyanis egy idő után kioltja egy­mást, a kimerült látogató pedig lebotorkál a Várból, a parkolóba megy, ahol a házaspárok boros­poharat a táskájukba rejtve már a szokásos játékot játsszák, ak­kor most te vezetsz vagy én? FALUSY ZSIGMOND 14. Budapesti Nemzetközi Bor- és Pezsgőfesztivál - csaknem kétszáz borász nedűjét kóstolgatták NÉPSZABADSÁG Hatékony lobbi Sokan voltak és egyre többen lettek, akik kiálltak tüntetni a múlt héten a 47-es útra, oda, ahol egy rövid szakaszon a má­sutt már négysávos út kétsávos­ra szűkül, és elképesztően bal­esetveszélyessé válik. Hódmező­vásárhelyiek voltak a legtöbben, de nem kevés szegedi és algyői lakos is a jelenlétével akart nyo­­matékot adni annak az igényé­nek, hogy minden este haza sze­retne érni épségben. Külön em­lítést érdemelnek azok, akiknek a hozzátartozója meghalt vagy megsérült a páratlanul veszélyes nem egészen öt kilométeren. A vásárhelyi polgármesteri hivatal dolgozóinak ötöde Sze­gedről jár át minden nap. És persze Vásárhelyről Szegedre, amely mégiscsak nagyobb város. S akkor még nem beszéltünk azokról, akik Szentesre, Békés­csabára, Debrecenbe, vagy ép­pen Kijevbe igyekeznek - na­ponta mintegy tízezer jármű ha­lad át a tó fokán. Van-e, akinek újra el kell mondani, hogy néhai Rapcsák András és Orbán Viktor poli­tikai alkuja „hozta a rontást” a 47-es útra. Attól, hogy éppen ők támogatták a szélesítést, sőt né­mi költségvetési ügyeskedéssel egy részét meg is valósították, a befejezésére is szükség lenne. A 2002-es választási kampányban ezt nem is vonta kétségbe senki. Később Medgyessy Péter szemé­lyesen ígérte meg a vásárhe­lyieknek az építkezés folytatását, amikor - miniszterelnökként - a városban járt és­­ az árokbete­metés jegyében - találkozott Lázár Jánossal, Hódmezővásár­hely fideszes polgármesterével. De azért a munkát mégiscsak abbahagyták 2003-ban. A me­gyében járt egyszer Csillag Ist­ván gazdasági és közlekedési miniszter­­ azt mondta, folytat­ják az építkezést. Botka László MSZP-s ország­­gyűlési képviselő, Szeged polgár­­mestere is úgy nyilatkozott a sze­gedi képviselő-testület ülésén 2003 márciusában, hogy idén kezdődik az utolsó szakasz a 47- es építésében. Csakhogy nem kezdődött - ezért demonstrált a héten ott az a sok ember. Botka a tüntetésre úgy reagált: azért nem épül az út, mert Lázár Já­nos nem jól lobbizott. Őneki bezzeg sikerült elérnie, hogy le­gyen pénz Szeged mellett a nyu­gati elkerülő útra - amit szintén nem fejeznek be, de a kampány hajrájára talán elér Dorozsmáig. Lázár tévévitára hívta ki Botkát, még nem tudni, elmegy-e. Kitűnő debatter mindkét po­litikus, ha lesz vita, élvezettel nézzük majd, melyikük miatt nem épül a 47-es út. Jobb lenne azonban, ha épülne­­ a szegedi­eknek is meg a vásárhelyieknek is. Talán hosszú életűek lenné­nek mindazok, akiket még csak ezután fognak elgázolni az ös­­­szeszűkülő szakaszon. A beruhá­zás költségei most még bekerül­hetnének a 2006-os költségve­tésbe, ha akadna a támogatásuk­ra egy hatékony lobbista. Ha nem csupán a rivális pártok, ha­nem a választóik érdekeit néz­zük, akadhatna akár kettő is. TANÁCS ISTVÁN

Next