Népszabadság, 2005. december (63. évfolyam, 281-306. szám)

2005-12-08 / 287. szám

NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 3 Nemzeti Fejlesztési Hivatal: leszavazás után félpénzből Népszerű foglalkozás a „vidékfejlesz­tés”: mintegy 4700 pályázó szeretne bekerülni abba a 200 fős tanácsadói csapatba, amelyik a kistérségek felzár­kóztatása érdekében „házhoz vinné” a nemzeti fejlesztési tervet (NFT). A kormány eredeti tervei szerint 400 tanácsadó tüsténkedett volna a te­rületfejlesztés körül, ám a parlament - az SZDSZ és egyes szocialista képvise­lők közreműködésével - kiszavazta a költségvetésből az erre szánt kétmilli­árd forintot. A kabinet viszont a Tisz­telt Ház ellenében is létrehozza a háló­zatot. (Emlékeztetőül: amikor a fideszes Nógrádi Zoltán októberben azt firtatta, mi indokolja a Nemzeti Fejlesztési Hivatal [NFH] létszámá­nak bővítését, Baráth Etele illetékes miniszterként azt válaszolta, hogy a hi­vatal nem tervez hasonló lépést.)­­ A kabinet a 2005-ös, az NFT köz­reműködő szervezeteinek fejlesztésére elkülönített egymilliárd forintos tétel­ből finanszírozza a karcsúsított projek­tet - mondta Heil Péter, a Nemzeti Fej­lesztési Hivatal elnökhelyettese. A le­endő „falujáróknak” átlagosan 190 ezer forintos fizetés dukál, valamint szolgálati mobiltelefon és laptop. Pénzszűke miatt azonban csak 2006 végéig szerződnek az alkalmas jelöl­tekkel. Mindegyik regionális ügynök­ség bázisirodát alakít ki a tanácsadók­nak, s kap egy keretet, amiből fedezhe­ti a benzinköltséget, illetve az egyéb ki­adásokat (terembérlet stb.). Az SZDSZ továbbra is kéri a kor­mányt, hogy ne támogassa az országos tanácsadói hálózat létrehozását. A szo­cialisták „hálózati elképzelése” számuk­ra több szempontból is elfogadhatatlan: az Országgyűlés egyértelmű döntést ho­zott, amit tiszteletben kell tartani; az SZDSZ már az Orbán-kormány idején is bírálta az ilyen jelenségeket: az előző ciklusban a Fidesz éppen egy kormány­­hű hálózat létrehozásán fáradozva eről­tette át a magyar közigazgatáson a kis­térségi menedzserek rendszerét. N. B. GY. Barcson horvát-magyar kormányülés lesz Kampányhangulat Somogyban Hírösszefoglalónk Somogyot járta tegnap a kormányfő, ahogy előző nap a felesége, Dobrev Klára - Lamperth Mónika belügymi­niszter társaságában - is e megyében bonyolított le több programot. Gyurcsány Ferenc szerda délután Ka­posváron nagygyűlést tartott, ame­lyen döntően az uniós költségvetés brit tervezetét bírálta, miközben a magyar büdzsét ért kritikákat hárí­totta. Megismételte a miniszterelnök, hogy megszorító intézkedések beveze­tése helyett döntően növekedni kell (...), és a növekvő jövedelmekkel szé­pen, lassan kinőjük a hiányt. Ezt követően kora este Nagyatádon lakossági fórumot tartott Gyurcsány Ferenc, ahol meglehetősen nagy és ro­konszenvező sokaság fogadta. Itt már kevesebb szó esett költségvetésről, vi­szont mint tudósítónk jelentette, igazi kampányhangulat uralkodott. Gyurcsány elmondta, hogy nagyszü­lők révén kötődik a városhoz, majd emlékeztetett rá, hogy kormánya mit tett a nyugdíjasokért, a hátrányos helyzetben élőkért, a gyerekekért. Üzent a somogyi romáknak is, bizto­sítva őket arról, hogy mindent megtesz érte, hogy legyen munka. A kormányfő bejelentette a fóru­mon, hogy másfél hónap múlva Bar­cson horvát-magyar közös kormány­ülést tartanak. A kormányfő Kaposváron védte a büdzsét Tudásalapú gazdaság kihalásos alapon? Hiába tanít ma kétszer több tanár négyszer annyi diákot, mint a rend­szerváltás idején, ha az egyetemekről, főiskolákról kikerülők tudása nem ke­rül be a gazdaságba. A képzési és a gaz­dasági rendszer szinkronja megterem­tésének szükségessége volt a fő üzene­te annak a konferenciának, amit a Po­litikatörténeti Alapítvány rendezett Fontolva haladunk, vagy békaként ug­rálunk? címmel. A vitában Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal politikai államtit­kára úgy fogalmazott: az oktatás és a gazdaság igényeinek összhangja nél­kül a társadalmi feszültségek újrater­melődnek. Ellenpélda Észtország: az idősebb korosztályok „számítógépes műveltségének” ösztönzése robbanás­­szerű változásokat idézett elő. Az ál­lamtitkár az infrastruktúra fejlesztése, az internet-hozzáférés növelése mel­lett a tudatosságot, az erős civil szféra megteremtését jelölte meg a tudásala­pú gazdaság kialakulásának fő feltéte­leként, emlékeztetve arra, hogy Angli­ában minden második ember tagja va­lamilyen civil szervezetnek. - A társadalmi igazságtalanságok megszüntetését sem brutális forradal­mi beavatkozással, sem szépségtapa­szokkal, apró lépésekkel nem lehet be­látható időn belül elérni - vélte Tamás Pál szociológus, aki részt vett az MTA által szorgalmazott „új társadalmi szerződés” kidolgozásában is. Szerinte fent és lent egyszerre kell támadni: a szegényebb rétegeket felzárkóztatni, a tehetségeket kiemelni, európai szintű csúcsteljesítményeket elérni, illetve az ehhez szükséges átfogó intézményeket kialakítani. Ezzel kapcsolatban figyel­meztetett: míg Nyugat-Európában a hetvenes években az oktatási reformok a gazdasági fellendülés hátszelével mentek végbe, addig erre Magyaror­szágon a kilencvenes években gazdasá­gi összeomlás után történtek kísérle­tek. Tamás Pál szerint a most induló magyar felsőoktatási reform megalko­tói nem veszik figyelembe azt a nyuga­ti trendet, hogy a reformokat hagyo­mányosan „generációs kihalással”, vagyis csak fokozatosan érték el. - Az egyetemi elittel szemben nem lehet a változást véghez vinni - hangsúlyozta a professzor a magyarországi folyama­tok kritikájaként, megjegyezve, hogy nem látszik a képzési rendszer átalakí­tásának motorjaként dolgozó fiatal ta­nári réteg. - A megkülönböződéshez különleges teljesítményekre, ezt ösz­tönző intézményekre van szükség, másként lekerülünk a térképről - ös­­­szegezte véleményét Tamás Pál. NY M. Nyílt levél a tudományért Lapzártánkkor már közel 2400 aláírás szerepelt azon a nyílt levélen, amely­ben az alapkutatások pénzügyi ellehe­tetlenítésének, az Országos Tudomá­nyos Kutatási Alapprogramok (OTKA) elapasztásának megállítását kérik magyar kutatók a miniszterel­nöktől. A Kertész János műegyetemi tanár, a BME Fizikai Intézetének igaz­gatója által elindított kezdeményezés azzal érvel: az alap- és alkalmazott ku­tatások szembeállítása, a csak hosszú távon megtérülő projektek elhanyago­lása tudományos műhelyek megszűné­séhez, fiatal kutatók tömeges elván­dorlásához vezet. Indokolható-e, hogy miközben a gazdaság - a kormány állításai sze­rint -jól működik, az innovációs lánc első elemét, az alapkutatást visszafej­lesztik? Indokolható-e, hogy a csak Magyarországon, magyar kutatók ál­tal elvégezhető kutatásokat ellehetet­lenítik? Ezeket a kérdéseket teszi fel a Gyurcsány Ferencnek címzett nyílt levél, amely meglehetősen szomorú képet fest az alapkutatások hazai fi­nanszírozási helyzetéről. A legfőbb támogatási forrás, az OTKA 2002 óta több mint egyharmadával csökkent, legalább egymilliárd forintra lenne szükség ahhoz is, hogy az első szűkí­­tési periódus utáni, azaz a 2003-as szintre visszakapaszkodjon a prog­ram. Az OTKA-ból finanszírozott posztdoktori ösztöndíjak száma az utóbbi pár évben megfeleződött, ami máris arra kényszeríti a leginnovatí­vabb fiatalokat, hogy külföldön ke­ressenek maguknak kutatási lehető­séget. Az aláírók szerint az OTKA ugyan az Akadémia költségvetési fejezetében szerepel, ám az MTA-nak aligha van meg a pótláshoz szükséges szabad egy­­milliárdja (saját kutatóintézet-hálóza­tának működőképességét is nehezen tudja megőrizni­, ezért fejezeten kívüli megoldást kell találni, mégpedig a 2006-os költségvetésben. - Immár nem a fejlesztés, hanem az életben ma­radás a kérdés - fogalmaz a levél, le­szögezve, hogy Magyarországnak ver­senyképességi szempontból is szüksé­ge van a magas színvonalú alapkutatás megőrzésére. H. M. A Makacs meztelenkedők BLAHÓ MIKLÓS király meztelen, kiáltotta egy nemzetközi megfigyelő. Tudjuk, jött a válasz, s ment minden tovább, mintha mi sem történt volna. Ha ked­den Fitchs akkor szerdán fityisz, BUX le, BUX fel, forint le, forint fel. Valójában öt éve tudjuk, hogy a király meztelen, s öt éve tudjuk, ennek nem lesz jó vége. A királyt azonban nem nagyon zavarta, hogy meztelen, a közönséget sem igen, sőt furcsa módon még a nemzetközi pénzügyi be­fektetők is szexisnek találták. Legföljebb az öltöztetők, a tanácsadók, a szakértők aggodalmaskodtak. A legszomorúbb abban, ami történt, hogy a Fitch Ratings európai hi­telminősítő elsőrendűből közepes adóssá sorolta vissza Magyarországot a héten, éppen ez a tehetetlenség, a tudjuk, látjuk, majd lesz valahogy álla­pota. A magyar gazdaság közepesből jeles tanulóvá küzdötte fel magát 1995 és 2000 között, aztán önelégülten hátradőlt. S az eredmény is elma­radt. Ötös bizonyítvány helyett közepest kapunk. Pánikra persze semmi ok, hol van még a bukás. A hármas átlag pedig úgy jön ki, hogy a magyar gazdaság valóban újra jól növekedik, beruházás és export vezérli, jön be bőven külföldi tőke. De a pénzügyi tantárgyakból kegyelem kettest érdemel, mert szemet szúróan nagyra duzzasztotta a költségvetés és a folyó fizetési mérleg deficitjét, le­apasztotta a lakossági megtakarításokat, s kénytelen a réseket hitelekből betömni, vagyis emelkedik az adósság szintje. Az új uniós tagok sem ren­deztek el minden mérleget, de ilyen mérvű és kiterjedésű pénzügyi rom­lás csak Magyarországon figyelhető meg. S míg 2000-ig a reformok élmezőnyéhez tartoztunk, az utóbbi időben inkább a belső feszültségek felnagyításával, állandó kiteregetésével hív­tuk fel magunkra a figyelmet, miközben mások inkább rejteni igyekeztek a problémákat, s megpróbáltak minél jobb képet kialakítani magukról. Az utóbbi öt évben az ország felélte azt az előnyt, amit a megelőző öt esz­tendőben szerzett, s mindent megtett, hogy a nyilvános kormányzati­jegybanki és általában a pártpolitikai viták révén ezt a világ tudomására is hozza. Ez az igazi baj, ám a baj felismerése egyben a megoldás kulcsa is lehet. A Fitch megállapításaira reagálva Gyurcsány Ferenc kormányfő az ál­lam, az egészségügy és az oktatás reformjáról beszélt. Orbán Viktor, az el­lenzék vezére viszont tegnap megint a luxusprofit letörését, a védett ma­gyar gazdaság megteremtését és a nemzetközi vállalatok magyarországi szerepének átgondolását említette, miközben a Fidesz választási kampá­nyának egyik jelszava a radikális adócsökkentés ígérete is. Adócsökkentéssel azonban sem ez, sem a következő kormány nem ve­zeti ki a gazdaságot a pénzügyi egyensúlytalanság útvesztőjéből. A Ma­gyar Bankszövetség a minap átfogó tanulmányt publikált, amelyben le­szögezi, hogy a költségvetésben 2001-2002-ben közgazdaságilag indo­kolhatatlan költekezés - lakástámogatások, minimálbér-emelések és közalkalmazotti béremelések - indult meg, ami később is folytatódott, sőt az idén és jövőre sem áll meg. Ehhez jön még, hogy a jegybank követke­zetlenül kommunikálva szükségtelenül magasan tartotta a kamatot, s te­tézte a költségvetés terheit. Az elemzés az államháztartás intézményeinek átvilágítását, az önkormányzati feladatok és finanszírozás átalakítását, a büdzsé bevételtermelő képességének­­ több adó- és járulékfizető­­ növe­lését szorgalmazza, hiszen nyilvánvaló: átfogó reform nélkül nem lehet­­­­séges költségvetési kiigazítás, s a magyar gazdaság sem tud fenntartható növekedési pályára állni. Az átalakításhoz a politikai erők egyetértésére lenne szükség, mert egyetlen választási ciklus nem elegendő. Tudjuk, hol tévedtünk el, látjuk, merre kellene menni, mégsem váltunk irányt. Még négy-öt hónapig bizonyosan nem. Húzzuk és veszítjük az időt. A választások után? A király vagy gyorsan felöltözik, vagy a Fitch után mások is egyértelműen megmondják neki, hogy már semmi vonzót nem találnak benne, kapjon fel magára valamit, máskülönben meg- és ráfázik. A Köldöknézők HASZÁN ZOLTÁN z utasokra várakozó taxisoknak mindenképpen jó, ha végre valóban di­gitális lesz a műsorszórás, az autóban ugyanis nem lesz szellemképes a miniképernyő, még menet közben sem. A minőségjavulásnak minden bi­zonnyal nemcsak a személyfuvarozók örülnek majd. Ez a változás a tévéné­zésben csaknem verhetetlennek számító magyar nép esetében korántsem elhanyagolható tétel. Az Európai Unió számára is fontosnak tűnik, hogy a mostaninál jóval korszerűbb technológiával terjesszenek az eddiginél sokkal több tévémű­sort, lehetőséget teremtve a szolgáltatások kibővítésére. Például arra, hogy tévékészüléken keresztül e-mailezzünk. De Brüsszel nem Moszkva, amit az unió erőltet, azért az itt már nem feltétlenül számít parancsnak, ráadásul vannak nemzeti érdekek is. Lehet, hogy a magyar döntéshozók azért nem veszik igazán komolyan a televíziózásban várható forradalmi változásokat, mert az is szempont, hogy ne tévézzen már annyit a magyar, a hivatali ügyeit ne intézze a képernyőre tapadva, hanem inkább sétáljon egy kicsit. Azzal meg csak a macera lenne, ha az új tévék megjönnének, mint földből nő a gomba, hiszen ennyi sok csatornát már nehéz kontroll alatt tartani. Dicséretes az a szerénység is, ahogyan „a következő ötven év televíziózá­sát meghatározó”, hamarosan a kormány előtt landoló előterjesztés kezelné ennek a nyilvánosságát. Van a dokumentumtervezetben például egy kis iránymutatás arról, miként kellene kommunikálni a váltást megalapozó jogszabályalkotást. E szerint tárcaközlemény lesz, a kormány szóvivőin vi­szont nem kerül majd szóba. A sajtótájékoztatót is feleslegesnek ítélik, így nem meglepő, hogy a további lakossági tájékoztatást sem erőltetik. Lesznek viszont újabb szakmai programok. No meg végeláthatatlan viták arról, ho­gyan lehetne esetleg az ellenzék nélkül, netán alkotmányt súrolóan egyik­másik törvényt módosítgatni, ahelyett, hogy ha tényleg olyan fontos ügyről van szó, európai törvényt hoznának. Ellesznek hát ezzel a huzakodással, csak ne zavarja őket senki. Baj legfel­jebb akkor szokott lenni, ha kilépünk a nemzetközi porondra, mert ott a magyarázkodás az égvilágon senkit nem érdekel. Legfeljebb csodálkoznak, hogy saját vállalásainkat nem teljesítjük (lásd NATO vagy uniós elvárások), vagy éppen örülnek, ha ügyetlenkedésünkkel megkönnyítjük mások dolgát egy versenyben, lásd a frekvenciák újraosztását a digitális váltás miatt. Persze 2012 még messze van, csak akkor kapcsolják le a mostani műsor­szóró rendszert. Ki emlékszik majd arra, hogyan készítettek elő Magyaror­szágon egy 2006-os frekvenciaosztó konferenciát. Lehet, hogy a határszé­len nem lesz olyan jól fogható a műsor, a határon túliak is kereshetnek más megoldásokat, ahogyan ma a rádiózásban vagy a telefonálásban tapasztal­hatjuk. „A legfontosabb médiapolitikai cél most az, hogy a magyar igazga­tás tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ország számára biztosít­sa az elérhető maximális frekvenciakészletet a konferencián” - áll egy szak­mai anyagban. Ehhez képest eltörpül a többi. Sőt, ez is.

Next