Népszabadság, 2005. december (63. évfolyam, 281-306. szám)
2005-12-08 / 287. szám
NÉPSZABADSÁG MAGYARORSZÁG - ÁLLÁSPONT 2005. DECEMBER 8., CSÜTÖRTÖK 3 Nemzeti Fejlesztési Hivatal: leszavazás után félpénzből Népszerű foglalkozás a „vidékfejlesztés”: mintegy 4700 pályázó szeretne bekerülni abba a 200 fős tanácsadói csapatba, amelyik a kistérségek felzárkóztatása érdekében „házhoz vinné” a nemzeti fejlesztési tervet (NFT). A kormány eredeti tervei szerint 400 tanácsadó tüsténkedett volna a területfejlesztés körül, ám a parlament - az SZDSZ és egyes szocialista képviselők közreműködésével - kiszavazta a költségvetésből az erre szánt kétmilliárd forintot. A kabinet viszont a Tisztelt Ház ellenében is létrehozza a hálózatot. (Emlékeztetőül: amikor a fideszes Nógrádi Zoltán októberben azt firtatta, mi indokolja a Nemzeti Fejlesztési Hivatal [NFH] létszámának bővítését, Baráth Etele illetékes miniszterként azt válaszolta, hogy a hivatal nem tervez hasonló lépést.) A kabinet a 2005-ös, az NFT közreműködő szervezeteinek fejlesztésére elkülönített egymilliárd forintos tételből finanszírozza a karcsúsított projektet - mondta Heil Péter, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese. A leendő „falujáróknak” átlagosan 190 ezer forintos fizetés dukál, valamint szolgálati mobiltelefon és laptop. Pénzszűke miatt azonban csak 2006 végéig szerződnek az alkalmas jelöltekkel. Mindegyik regionális ügynökség bázisirodát alakít ki a tanácsadóknak, s kap egy keretet, amiből fedezheti a benzinköltséget, illetve az egyéb kiadásokat (terembérlet stb.). Az SZDSZ továbbra is kéri a kormányt, hogy ne támogassa az országos tanácsadói hálózat létrehozását. A szocialisták „hálózati elképzelése” számukra több szempontból is elfogadhatatlan: az Országgyűlés egyértelmű döntést hozott, amit tiszteletben kell tartani; az SZDSZ már az Orbán-kormány idején is bírálta az ilyen jelenségeket: az előző ciklusban a Fidesz éppen egy kormányhű hálózat létrehozásán fáradozva erőltette át a magyar közigazgatáson a kistérségi menedzserek rendszerét. N. B. GY. Barcson horvát-magyar kormányülés lesz Kampányhangulat Somogyban Hírösszefoglalónk Somogyot járta tegnap a kormányfő, ahogy előző nap a felesége, Dobrev Klára - Lamperth Mónika belügyminiszter társaságában - is e megyében bonyolított le több programot. Gyurcsány Ferenc szerda délután Kaposváron nagygyűlést tartott, amelyen döntően az uniós költségvetés brit tervezetét bírálta, miközben a magyar büdzsét ért kritikákat hárította. Megismételte a miniszterelnök, hogy megszorító intézkedések bevezetése helyett döntően növekedni kell (...), és a növekvő jövedelmekkel szépen, lassan kinőjük a hiányt. Ezt követően kora este Nagyatádon lakossági fórumot tartott Gyurcsány Ferenc, ahol meglehetősen nagy és rokonszenvező sokaság fogadta. Itt már kevesebb szó esett költségvetésről, viszont mint tudósítónk jelentette, igazi kampányhangulat uralkodott. Gyurcsány elmondta, hogy nagyszülők révén kötődik a városhoz, majd emlékeztetett rá, hogy kormánya mit tett a nyugdíjasokért, a hátrányos helyzetben élőkért, a gyerekekért. Üzent a somogyi romáknak is, biztosítva őket arról, hogy mindent megtesz érte, hogy legyen munka. A kormányfő bejelentette a fórumon, hogy másfél hónap múlva Barcson horvát-magyar közös kormányülést tartanak. A kormányfő Kaposváron védte a büdzsét Tudásalapú gazdaság kihalásos alapon? Hiába tanít ma kétszer több tanár négyszer annyi diákot, mint a rendszerváltás idején, ha az egyetemekről, főiskolákról kikerülők tudása nem kerül be a gazdaságba. A képzési és a gazdasági rendszer szinkronja megteremtésének szükségessége volt a fő üzenete annak a konferenciának, amit a Politikatörténeti Alapítvány rendezett Fontolva haladunk, vagy békaként ugrálunk? címmel. A vitában Veress József, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal politikai államtitkára úgy fogalmazott: az oktatás és a gazdaság igényeinek összhangja nélkül a társadalmi feszültségek újratermelődnek. Ellenpélda Észtország: az idősebb korosztályok „számítógépes műveltségének” ösztönzése robbanásszerű változásokat idézett elő. Az államtitkár az infrastruktúra fejlesztése, az internet-hozzáférés növelése mellett a tudatosságot, az erős civil szféra megteremtését jelölte meg a tudásalapú gazdaság kialakulásának fő feltételeként, emlékeztetve arra, hogy Angliában minden második ember tagja valamilyen civil szervezetnek. - A társadalmi igazságtalanságok megszüntetését sem brutális forradalmi beavatkozással, sem szépségtapaszokkal, apró lépésekkel nem lehet belátható időn belül elérni - vélte Tamás Pál szociológus, aki részt vett az MTA által szorgalmazott „új társadalmi szerződés” kidolgozásában is. Szerinte fent és lent egyszerre kell támadni: a szegényebb rétegeket felzárkóztatni, a tehetségeket kiemelni, európai szintű csúcsteljesítményeket elérni, illetve az ehhez szükséges átfogó intézményeket kialakítani. Ezzel kapcsolatban figyelmeztetett: míg Nyugat-Európában a hetvenes években az oktatási reformok a gazdasági fellendülés hátszelével mentek végbe, addig erre Magyarországon a kilencvenes években gazdasági összeomlás után történtek kísérletek. Tamás Pál szerint a most induló magyar felsőoktatási reform megalkotói nem veszik figyelembe azt a nyugati trendet, hogy a reformokat hagyományosan „generációs kihalással”, vagyis csak fokozatosan érték el. - Az egyetemi elittel szemben nem lehet a változást véghez vinni - hangsúlyozta a professzor a magyarországi folyamatok kritikájaként, megjegyezve, hogy nem látszik a képzési rendszer átalakításának motorjaként dolgozó fiatal tanári réteg. - A megkülönböződéshez különleges teljesítményekre, ezt ösztönző intézményekre van szükség, másként lekerülünk a térképről - összegezte véleményét Tamás Pál. NY M. Nyílt levél a tudományért Lapzártánkkor már közel 2400 aláírás szerepelt azon a nyílt levélen, amelyben az alapkutatások pénzügyi ellehetetlenítésének, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) elapasztásának megállítását kérik magyar kutatók a miniszterelnöktől. A Kertész János műegyetemi tanár, a BME Fizikai Intézetének igazgatója által elindított kezdeményezés azzal érvel: az alap- és alkalmazott kutatások szembeállítása, a csak hosszú távon megtérülő projektek elhanyagolása tudományos műhelyek megszűnéséhez, fiatal kutatók tömeges elvándorlásához vezet. Indokolható-e, hogy miközben a gazdaság - a kormány állításai szerint -jól működik, az innovációs lánc első elemét, az alapkutatást visszafejlesztik? Indokolható-e, hogy a csak Magyarországon, magyar kutatók által elvégezhető kutatásokat ellehetetlenítik? Ezeket a kérdéseket teszi fel a Gyurcsány Ferencnek címzett nyílt levél, amely meglehetősen szomorú képet fest az alapkutatások hazai finanszírozási helyzetéről. A legfőbb támogatási forrás, az OTKA 2002 óta több mint egyharmadával csökkent, legalább egymilliárd forintra lenne szükség ahhoz is, hogy az első szűkítési periódus utáni, azaz a 2003-as szintre visszakapaszkodjon a program. Az OTKA-ból finanszírozott posztdoktori ösztöndíjak száma az utóbbi pár évben megfeleződött, ami máris arra kényszeríti a leginnovatívabb fiatalokat, hogy külföldön keressenek maguknak kutatási lehetőséget. Az aláírók szerint az OTKA ugyan az Akadémia költségvetési fejezetében szerepel, ám az MTA-nak aligha van meg a pótláshoz szükséges szabad egymilliárdja (saját kutatóintézet-hálózatának működőképességét is nehezen tudja megőrizni, ezért fejezeten kívüli megoldást kell találni, mégpedig a 2006-os költségvetésben. - Immár nem a fejlesztés, hanem az életben maradás a kérdés - fogalmaz a levél, leszögezve, hogy Magyarországnak versenyképességi szempontból is szüksége van a magas színvonalú alapkutatás megőrzésére. H. M. A Makacs meztelenkedők BLAHÓ MIKLÓS király meztelen, kiáltotta egy nemzetközi megfigyelő. Tudjuk, jött a válasz, s ment minden tovább, mintha mi sem történt volna. Ha kedden Fitchs akkor szerdán fityisz, BUX le, BUX fel, forint le, forint fel. Valójában öt éve tudjuk, hogy a király meztelen, s öt éve tudjuk, ennek nem lesz jó vége. A királyt azonban nem nagyon zavarta, hogy meztelen, a közönséget sem igen, sőt furcsa módon még a nemzetközi pénzügyi befektetők is szexisnek találták. Legföljebb az öltöztetők, a tanácsadók, a szakértők aggodalmaskodtak. A legszomorúbb abban, ami történt, hogy a Fitch Ratings európai hitelminősítő elsőrendűből közepes adóssá sorolta vissza Magyarországot a héten, éppen ez a tehetetlenség, a tudjuk, látjuk, majd lesz valahogy állapota. A magyar gazdaság közepesből jeles tanulóvá küzdötte fel magát 1995 és 2000 között, aztán önelégülten hátradőlt. S az eredmény is elmaradt. Ötös bizonyítvány helyett közepest kapunk. Pánikra persze semmi ok, hol van még a bukás. A hármas átlag pedig úgy jön ki, hogy a magyar gazdaság valóban újra jól növekedik, beruházás és export vezérli, jön be bőven külföldi tőke. De a pénzügyi tantárgyakból kegyelem kettest érdemel, mert szemet szúróan nagyra duzzasztotta a költségvetés és a folyó fizetési mérleg deficitjét, leapasztotta a lakossági megtakarításokat, s kénytelen a réseket hitelekből betömni, vagyis emelkedik az adósság szintje. Az új uniós tagok sem rendeztek el minden mérleget, de ilyen mérvű és kiterjedésű pénzügyi romlás csak Magyarországon figyelhető meg. S míg 2000-ig a reformok élmezőnyéhez tartoztunk, az utóbbi időben inkább a belső feszültségek felnagyításával, állandó kiteregetésével hívtuk fel magunkra a figyelmet, miközben mások inkább rejteni igyekeztek a problémákat, s megpróbáltak minél jobb képet kialakítani magukról. Az utóbbi öt évben az ország felélte azt az előnyt, amit a megelőző öt esztendőben szerzett, s mindent megtett, hogy a nyilvános kormányzatijegybanki és általában a pártpolitikai viták révén ezt a világ tudomására is hozza. Ez az igazi baj, ám a baj felismerése egyben a megoldás kulcsa is lehet. A Fitch megállapításaira reagálva Gyurcsány Ferenc kormányfő az állam, az egészségügy és az oktatás reformjáról beszélt. Orbán Viktor, az ellenzék vezére viszont tegnap megint a luxusprofit letörését, a védett magyar gazdaság megteremtését és a nemzetközi vállalatok magyarországi szerepének átgondolását említette, miközben a Fidesz választási kampányának egyik jelszava a radikális adócsökkentés ígérete is. Adócsökkentéssel azonban sem ez, sem a következő kormány nem vezeti ki a gazdaságot a pénzügyi egyensúlytalanság útvesztőjéből. A Magyar Bankszövetség a minap átfogó tanulmányt publikált, amelyben leszögezi, hogy a költségvetésben 2001-2002-ben közgazdaságilag indokolhatatlan költekezés - lakástámogatások, minimálbér-emelések és közalkalmazotti béremelések - indult meg, ami később is folytatódott, sőt az idén és jövőre sem áll meg. Ehhez jön még, hogy a jegybank következetlenül kommunikálva szükségtelenül magasan tartotta a kamatot, s tetézte a költségvetés terheit. Az elemzés az államháztartás intézményeinek átvilágítását, az önkormányzati feladatok és finanszírozás átalakítását, a büdzsé bevételtermelő képességének több adó- és járulékfizető növelését szorgalmazza, hiszen nyilvánvaló: átfogó reform nélkül nem lehetséges költségvetési kiigazítás, s a magyar gazdaság sem tud fenntartható növekedési pályára állni. Az átalakításhoz a politikai erők egyetértésére lenne szükség, mert egyetlen választási ciklus nem elegendő. Tudjuk, hol tévedtünk el, látjuk, merre kellene menni, mégsem váltunk irányt. Még négy-öt hónapig bizonyosan nem. Húzzuk és veszítjük az időt. A választások után? A király vagy gyorsan felöltözik, vagy a Fitch után mások is egyértelműen megmondják neki, hogy már semmi vonzót nem találnak benne, kapjon fel magára valamit, máskülönben meg- és ráfázik. A Köldöknézők HASZÁN ZOLTÁN z utasokra várakozó taxisoknak mindenképpen jó, ha végre valóban digitális lesz a műsorszórás, az autóban ugyanis nem lesz szellemképes a miniképernyő, még menet közben sem. A minőségjavulásnak minden bizonnyal nemcsak a személyfuvarozók örülnek majd. Ez a változás a tévénézésben csaknem verhetetlennek számító magyar nép esetében korántsem elhanyagolható tétel. Az Európai Unió számára is fontosnak tűnik, hogy a mostaninál jóval korszerűbb technológiával terjesszenek az eddiginél sokkal több tévéműsort, lehetőséget teremtve a szolgáltatások kibővítésére. Például arra, hogy tévékészüléken keresztül e-mailezzünk. De Brüsszel nem Moszkva, amit az unió erőltet, azért az itt már nem feltétlenül számít parancsnak, ráadásul vannak nemzeti érdekek is. Lehet, hogy a magyar döntéshozók azért nem veszik igazán komolyan a televíziózásban várható forradalmi változásokat, mert az is szempont, hogy ne tévézzen már annyit a magyar, a hivatali ügyeit ne intézze a képernyőre tapadva, hanem inkább sétáljon egy kicsit. Azzal meg csak a macera lenne, ha az új tévék megjönnének, mint földből nő a gomba, hiszen ennyi sok csatornát már nehéz kontroll alatt tartani. Dicséretes az a szerénység is, ahogyan „a következő ötven év televíziózását meghatározó”, hamarosan a kormány előtt landoló előterjesztés kezelné ennek a nyilvánosságát. Van a dokumentumtervezetben például egy kis iránymutatás arról, miként kellene kommunikálni a váltást megalapozó jogszabályalkotást. E szerint tárcaközlemény lesz, a kormány szóvivőin viszont nem kerül majd szóba. A sajtótájékoztatót is feleslegesnek ítélik, így nem meglepő, hogy a további lakossági tájékoztatást sem erőltetik. Lesznek viszont újabb szakmai programok. No meg végeláthatatlan viták arról, hogyan lehetne esetleg az ellenzék nélkül, netán alkotmányt súrolóan egyikmásik törvényt módosítgatni, ahelyett, hogy ha tényleg olyan fontos ügyről van szó, európai törvényt hoznának. Ellesznek hát ezzel a huzakodással, csak ne zavarja őket senki. Baj legfeljebb akkor szokott lenni, ha kilépünk a nemzetközi porondra, mert ott a magyarázkodás az égvilágon senkit nem érdekel. Legfeljebb csodálkoznak, hogy saját vállalásainkat nem teljesítjük (lásd NATO vagy uniós elvárások), vagy éppen örülnek, ha ügyetlenkedésünkkel megkönnyítjük mások dolgát egy versenyben, lásd a frekvenciák újraosztását a digitális váltás miatt. Persze 2012 még messze van, csak akkor kapcsolják le a mostani műsorszóró rendszert. Ki emlékszik majd arra, hogyan készítettek elő Magyarországon egy 2006-os frekvenciaosztó konferenciát. Lehet, hogy a határszélen nem lesz olyan jól fogható a műsor, a határon túliak is kereshetnek más megoldásokat, ahogyan ma a rádiózásban vagy a telefonálásban tapasztalhatjuk. „A legfontosabb médiapolitikai cél most az, hogy a magyar igazgatás tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az ország számára biztosítsa az elérhető maximális frekvenciakészletet a konferencián” - áll egy szakmai anyagban. Ehhez képest eltörpül a többi. Sőt, ez is.