Népszabadság, 2006. április (64. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-03 / 78. szám

2006. ÁPRILIS 3., HÉTFŐ • NÉPSZABADSÁG 6 * Magyarország A támadások mozgósítják szavazóinkat Kuncze Gábor: A Fidesz, egy súlyosan antiliberális párt készülődik hatalomra Magyarország intézmény­rendszere annyira még nem stabil, hogy károsodás nélkül képes legyen kibírni egy kétpárti parlamentet - nyilatkozta lapunknak Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke, aki szerint a pártjá­val szembeni fideszes tá­madások a liberális szava­zók mozgósítására jók. Haszán Zoltán - Megköszönte már Orbán Vik­tornak, hogy Mikola Istvánt és Semjén Zsoltot az előtérbe tol­ta? - Még nem, de hálás vagyok érte. Az ellenünk indított tá­madássorozat arra alkalmas, hogy mozgósítsa a liberális szavazókat, mert látják, hogy itt egy súlyosan antiliberális párt készülődik hatalomra. Le­hullik a lepel a Fidesz igazi ar­cáról, és világosan látszik, hogy mire készül, ha esetleg kormányra kerül. Az SZDSZ és a programunkat megjelenítő politikusok elleni személyes támadások felerősödése arról szól, hogy a Fidesz észrevette: a választás és a következő kor­mány az a szabad demokratá­kon múlik. - Orbán Viktor a minap a libe­rálisoknak üzent, hogy várja őket a táborába. - Akik ettől ijedtükben biz­tosan meg is indulnak majd, de a szavazófülkék irányába, és az SZDSZ-t fogják támogatni. - Hogyhogy kimaradt a szemé­lyesen megtámadott politikusok közül? Bástya elvtársat már nem is akarják megtámadni? - Nem tudom, de nem érzek sértettséget. És hiányérzetem sincs. - Horn Gábor kampányfőnök beszélt arról még januárban, hogy bár részletesen kidolgoz­ták az SZDSZ stratégiáját, egyetlen problémájuk van, hogy az utolsó héten a két nagy párt árnyékában miként tud­nak megjelenni a nyilvános­ságban. 2002-ben az utolsó hé­ten emiatt érezhetően csökkent a támogatottságuk. Tartanak ettől? - Most valamelyest jobb a helyzet, mert például a pártel­nöki vitában is jelen tudunk lenni. Ám ettől még valóban igaz, hogy általában a kis pár­tok ebben az utolsó szakasz­ban már nagyon nehezen jut­nak médiafelülethez. Mert a két nagy birkózása köti le leg­inkább a nagyérdemű figyel­mét. De van egy alapvető vál­tozás a négy évvel ezelőtti helyzethez képest. Most egyre jobban erősödik az a véle­mény, hogy az SZDSZ-re szük­ség van. Ez a szavazatokban is megmutatkozik majd. Vagyis nem számítok arra, hogy az utolsó héten visszaesünk. - Hogyan állnak a 2002-es ha­sonló mérésekhez képest? - Akkor valamelyest jobban álltunk, talán egy-két százalék­kal. De bekövetkezett egy vis­­­szaesés az utolsó pillanatban, feltehetően a nagyon magas részvételi arány miatt is. Meg­jegyzem, akkor olyan pártok is kizuhantak a parlamentből, mint a MIÉP vagy a Centrum, amelyek bejutását valószínűsí­tették a közvélemény-kutatók. -Túl vagyunk a két nagy párt erődemonstrációján. Önök helytelenítették, hogy az utcára vigyék az embereket. Nem volt ebben az is, hogy az SZDSZ esélytelen egy ilyen mozgósítási versenyben? - Soha nem is tudtunk, illet­ve csak nagyon szélsőséges helyzetekben, mint például a rendszerváltás vagy a Charta időszakában. De ebben nem is akarunk versenyezni. Számos tapasztalatunk van arról, hogy hiába küldünk ki akár több tíz­ezer személyre szóló meghívót, a támogatóink inkább otthon maradnak könyvet olvasni. De a szavazáson megjelennek. De nem azzal van a baj, hogy egy párt egy nagy tömegdemonst­rációt tart, hogy bemutassa, milyen nagy a bázisa, és pró­bálja aktivizálni a közönségét. Ma Magyarországon van egy rendkívül kettéosztott társada­lom, egy felfokozott izgalmi ál­lapotban lévő közélet és érzé­kelhető, gerjedő feszültségek. Az nagyon veszélyes lett volna, ha egy napon a két párt több százezer híve grasszál Buda­pest utcáin. Kiszámíthatatlan helyzetet teremtett volna, ha találkoznak egymással. Gyur­­csány Ferenc bölcs döntése volt, hogy ezen valamelyest enyhített azzal, hogy egy nap­pal előrébb hozta a nagygyűlé­süket.­­ A kampányukban nem lehe­tett volna olyan témát is talál­niuk, ami nem arról szól, hogy először csökkentenek, elvesznek vagy leépítenek valamit?­­ Először is az SZDSZ adni akar valamit, ez az adócsök­kentés. Csak mi azt mondjuk, hogy ennek meg kell teremteni a feltételeit szigorú költségve­tési gazdálkodással, beleértve azt is, hogy az adófizetők pén­zét kíméljük, feleslegesen nem költjük. Ezért mondjuk, hogy legyen kisebb a bürokrácia. De azt is mondjuk, hogy a kisebb állam legyen hatékonyabb, nyújtson magasabb színvonalú szolgáltatást. Lehet, hogy ez így bonyolult üzenet, és az az egyszerűbb, hogy neked ennyi­vel növelem a támogatottságo­dat, neked meg ennyivel csök­kenteni az adódat, csak a kettő együtt nem fog menni és nem lesz igaz. 1990-ig visszagondol­va, soha nem jellemezte a kam­pányunkat, hogy hatalmas ígé­retekkel manipulálnánk. Rá­adásul speciálisan 2006-ban és a következő négy évben nem is olyan a helyzet.­­ Az SZDSZ a kampányában miért nem vállalta fel, hogy pontosan kibontsa, milyen ta­karékossági intézkedésekre lesz szükség?­­ Az a probléma, hogy eh­hez, ha olyan helyzetbe kerü­lünk, koalíciós egyetértésre is szükség van. Bár olyat még nem láttam, hogy valakin szá­mon kérték, hogy a takarékos­­sági intézkedéseit nem tudta teljesíteni. Másrészt olyan a helyzet a politikában, hogy egy-egy mondatra, különösen ha az kicsit félresikerült, na­gyon rá lehet vetődni, és egé­szen félre lehet vinni a közvé­leményt. Ezért aztán nem ér­demes ezzel próbálkozni. A példa Veres János és a recept­­felírási díj. - Furcsa helyzet, hogy miköz­ben az SZDSZ is sikeres négyévi kormányzásról beszél, az elma­radt reformok megvalósítását sürgeti.­­ Mert ez két külön dolog. Mert vannak jelentős eredmé­nyek ebben a ciklusban, példá­ul a sorkötelezettség eltörlése, az adócsökkentés vagy akár az autópálya-építés. És ide lehet sorolni néhány olyat is, amiből most a problémáink származ­nak, mint a pedagógusoknál, egészségügyieknél az ötven­százalékos béremelés, vagy a szociális támogatások növeke­dése. De ezek együtt most ép­pen túlléptek a költségvetés le­hetőségein. Azt látni kell, hogy ezt a pénzt magunkra költöt­tük. És a következő négy évben ennek meg kell fizetni az árát. - A kis pártok részéről rendre elhangzik, hogy rossz lenne a kétpárti parlament. Ami a saját szemszögükből érthető, de mi­ért lenne ez baj a választóknak? - Egyrészt a választók gon­dolkodása sokkal színesebb annál, hogy két párt le tudná fedni. Nagyon sokan lennének azok, akik eleve úgy éreznék, hogy nincs politikai képvisele­tük. Ugyanakkor más országok példája Európában azt mutatja, hogy ha két domináns párt van, akkor azok előbb-utóbb a háttérben mindenben meg­egyeznek, és aztán a politiká­ban ugyan cserélgetik egy­mást, de valójában az egész po­lipként kezdi átfogni a társa­dalmat. Ettől jó lenne távol tar­tani Magyarországot, ugyanis, mint arra láttunk az utóbbi időben számos példát, 16 évvel a rendszerváltás után az intéz­ményrendszere annyira még nem stabil, hogy ezt károsodás nélkül képes legyen kibírni. - Vajon Magyarországon miért nincs esélye egy új pártnak? - Én ezt ilyen kategorikusan nem merném kijelenteni. Most, 2006-ban nem bukkant fel olyan új párt, amelyiknek esélye lenne. Viszont ha a poli­tika nem képes változtatni a stílusán, akkor nem kell túl­­nagy jóstehetség hozzá, hogy a következő ciklus közepe táján felbukkan egy új formáció, az­zal az igénnyel, hogy ezeket el kellene innen takarítani, mert már nem képesek az ország ja­váért cselekedni. - A múlt héten Kóka János és Szekeres Imre javára kölcsönö­sen visszaléptek a kormány­pártok. Megállnak a tucatnyi közös támogatottságú jelöltnél az első forduló előtt? - A további hasonló lépés már technikailag is nagyon ne­hezen lenne megoldható. A túl­zottan sok ilyen típusú együtt­működést pedig egyik párt sem nagyon ambicionálta. Mi azért nem, mert az SZDSZ-t egy má­sik pártnak látjuk, számunkra a listán való bejutás a fontos. Ha túl sok helyen nem indítunk je­löltet, akkor ott túl sok listás­­ szavazatot veszíthetünk, ami veszélyezteti ezt a célunkat. - Azt miért nem sikerült elérnie, hogy az ön körzetében visszalép­jen a szocialista Varju László? - Úgy ítéltem meg, hogy az SZDSZ elnökeként nem lehe­tek más párt jelöltje. Ezért az­tán erről nem voltam hajlandó tárgyalni. - Feltéve, hogy az SZDSZ listán nem kap elég szavazatot, de egyéniben bejut 5-6 politikusuk, akkor külön frakciót alakíta­nak? - Egyrészt az SZDSZ bejut a parlamentbe, másrészt az én hangommal semmilyen jósnői szerepet nem vagyok hajlandó felvállalni. - Mégis tippelne az új parla­ment összetételére? - A két nagy párt közötti ál­lás szoros lesz, az SZDSZ biz­tosan bent lesz, és ez a mostani koalíció többségét eredmé­nyezi. - És az MDF? - Drukkolok az MDF-nek, bár megjegyzem, hogy az SZDSZ-re fogok szavazni. Kuncze: Az SZDSZ-re szükség van Fotó: Kovács Bence HIRDETÉS A MAGYAR FEJLESZTÉSI BANK RÉSZVÉNYTÁRSASÁG (1051 Budapest, Nádor u. 31.) zálogjogosult a Ptk. 257. § (2) bekezdésében rögzített megállapodás alapján bírósági végrehajtás mellőzésével ÉRTÉKESÍTENI KÍVÁNJA AZ ALÁBBI INGATLANOKAT: 1. Ócsa külterület 0514/4 helyrajzi számú, 25 ha 7127 nm területű, termőföldnek minősülő ingatlan. Az ingatlan adatai: Alrészletadatok Min. 0. Terület Kat. t. jöv. Művelési ág (kivett megnevezés) ha. m. k. fill. a) Kivett telephely 0 3,1723 0,00 b) Erdő 5 19,0916 72,55 c) Erdő 5 3894 1,48 d) Gyep (legelő) 6 1,4689 3,08 f) Szántó 6 1,5905 10,02 Az ingatlant terhelő bejegyzések: • Szolgalmi jog. Jogosult: Mól Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság • Keretbiztosítéki jelzálogjog 111 000 000 Ft erejéig. Jogosult: Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság 2. Ócsa külterület 0514/5 helyrajzi számú, 14 ha, 4375 nm területű telephely ingatlan. Az ingatlan adatai: Alrészletadatok Min. 0. Terület Kát. 1. jöv. Művelési ág (kivett megnevezés) ha. m. k. fill. a) Kivett telephely 0 3,1723 0,00 Az ingatlant terhelő bejegyzések: • Földhasználati jog 820 m2 területre. Jogosult: Budapest Fővárosi Elektromos Művek • Szolgalmi jog. Jogosult: Mól Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság • Keretbiztosítéki jelzálogjog 111 000 000 Ft erejéig. Jogosult: Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság • Jelzálogjog 9 782 882 Ft erejéig. Jogosult: Pest Megyei Illetékhivatal A vételi ajánlatokat 2006. április 10-ig kérjük eljuttatni az alábbi címre: Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság, 1051 Budapest, Nádor u. 31. agrárfinanszírozási osztály, Tarnainé dr. Kálnási Jolán A vételi ajánlatokban kérjük megjelölni az ajánlattevő ajánlati kötött­ségének lejárati napját. Az értékesítéssel, illetőleg az ingatlanokkal kapcsolatos felvilágo­sítás a 428-1368 telefonszámon Katonáné Juhász Gabriellától kér­hető. A következő három hónapban 59 dolgozójától válik meg a Ba­ranya Megyei Kórház. A ma 1100 embernek munkát adó, az idén ötmilliárd forintból gaz­dálkodó egészségügyi intéz­mény azért kényszerül elbocsá­tásokra, mert folyamatosan nö­vekvő adóssága már eléri a 300 millió forintot. A leépítés ön­magában persze nem elég ah­hoz, hogy megfékezze a kórház eladósodását, ám elengedhetet­len lépés. A múlt év végén még úgy tűnt, az elbocsátás megúszha­tó. Írtunk róla, hogy a 708 ágyas, évente 30 ezer fekvő és 750 ezer járó beteg gyógyítá­sáról gondoskodó kórház gaz­dája, a Baranya Megyei Köz­gyűlés miképp tervezte az el­adósodó intézmény jövőjét: a szocialisták által irányított testület a múlt év végén úgy döntött, hogy a működtetését - pályázattal - harminc évre bérbe adja. A kiírás úgy szólt, hogy a nyertes ingyen „hasz­nálhatja” ugyan a kórházat, de át kell vállalnia az intézmény adósságát, és a következő két­­három évben hárommilliárdot fordítania a fejlesztésére. Emellett a bérlőnek fel kell építenie egy 200 ágyas geriát­riai részleget, valamint egy 235 lakásos szépkorúak ottho­nát. Ez utóbbi beruházás is hárommilliárdot igényel. Ba­ranyában égető szükség van idősek gondozásával foglalko­zó, korszerű intézményekre, ezért ez a beruházás olyan fo­kú megtérülést ígér, amiből a kórház bérlője finanszírozni tudja az intézmény mínuszát. A baranyai közgyűlés Fi­­desz-frakciója az első pillanat­tól támadta a kórház haszná­latba adásának tervét. A fiatal demokraták úgy látták, hogy a bérbeadással megtörténne az intézmény privatizációja, hisz a több milliárd forintot befek­tető bérlőt 30 év elteltével ki­robbantani sem lehetne a he­lyéről. Vagyis amikor az intéz­ményt a megye használatba adja, akkor kijátssza a kórhá­zakról tartott 2004-es referen­dumban megfogalmazott nép­akaratot. Mert az igaz ugyan, hogy az a referendum ered­ménytelen volt, de a szavazók döntő többsége mégiscsak a kórház-privatizáció ellen fog­lalt állást. Miután a közgyűlésben le­szavazták a Fideszt, a párt ba­ranyai szervezete úgy döntött, megyei népszavazást szorgal­maz a kórház bérbeadásának dolgában. A referendum ki­kényszerítése érdekében a Fi­desz aláírásgyűjtésbe fogott. A megyei közgyűlés nem sokkal később eredménytelennek nyilvánította a kórház működ­tetésére kiírt pályázatot, noha nem volt titok, hogy a tender­re érkezett egy csaknem min­den szempontból megfelelő pályamunka. A visszalépésben - gyanít­hatóan - az játszott szerepet, hogy a közgyűlést irányító szocialista frakció úgy látta, a választási hajrában rosszat tesz a pártnak a kórház körüli vita. Az meg különösen árthat az MSZP-nek, ha a Fidesz az aláírásgyűjtés közben tízezre­ket megszólíthat, s azt sulykol­ja nekik, hogy a szocialisták el akarják kótyavetyélni a me­gyei kórházat. Különös történet ez, mint ahogy a 2004-es népszavazás is az volt. Hazánkban embe­rek milliói ámuldoznak a fej­lett világban játszódó, kórházi szituációkat bemutató tévéso­rozatokon, és - látva az ottani technikai és szakmai nívót, a legyűrhetetlen kapacitásokat - felsóhajtanak: milyen jó len­ne, ha minket is ilyen kórhá­zakban kezelnének! Aztán amikor meghirdetik valame­lyik kórház bérbeadását, vagy népszavazást rendeznek a kórházak privatizációjáról, a leghangosabbaknak épp azok hallatszanak, akik végül is azt mondják: nem kellenek azok a filmekben látott kórházak. Majd hazamennek, újra meg­nézik a kórházi filmeket, és sóhajtoznak. Hiába: mindenki attól szen­ved, amiről álmodik, és azt kapja, amiért tenni is hajlandó. Ungár Tamás Sóhaj a kórházról

Next