Népszabadság, 2011. február (69. évfolyam, 26-49. szám)
2011-02-18 / 41. szám
www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2011. FEBRUÁR 18., PÉNTEK Világ • 7 Elhalasztják az Európai Unió Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcstalálkozóját, így a magyar soros elnökség alatt egyetlen miniszterelnöki vagy államfői szintű összejövetel sem lesz. Az uniós és a keleti partnerségi politikában részt vevő országok (Fehéroroszország, Ukrajna, Moldova, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) vezetőinek tanácskozását valószínűleg ősszel, már a lengyel EU-elnökség alatt tartják. Munkatársainktól Győri Enikő, a Külügyminisztérium integrációs államtitkára lapunknak azzal magyarázta a döntést: a május 24-25-re tervezett csúcstalálkozó időpontja egy hétre esett volna az OECD 50. évfordulójával és a G8-csúccsal, így logisztikailag nehezen lehetett volna megoldani, hogy több magas rangú politikus Budapestre is el tudjon jönni. Brüsszeli forrásokból úgy tudjuk, hogy mind a gödöllői csúcs, mind a G8 dátuma már tavaly ősszel ismert volt; igaz, az EU-csúcs napját a magyarok már előbb lekötötték. Franciaország, mint a G8 elnöke hosszas egyeztetések után szintén május utolsó hetére tette a világ vezető országainak találkozóját. Ebben egyes hírek szerint - a bonyolult szervezés mellett - az is szerepet játszhatott, hogy a keleti partnerség országai nem játszanak fontos szerepet a francia külpolitikában. Európai bizottsági illetékesek igyekeztek csökkenteni a döntés súlyát, mondván, gyakran előfordul, hogy az uniós csúcsok időpontján változtatni kell, elvégre huszonhét tagállam vezetőinek programját nem egyszerű összehangolni. Más források azt is megemlítik, hogy az EU a teljes szomszédsági politikát szeretné újragondolni - és amíg nem készül el az új szomszédságpolitikai jelentés, addig feleslegesnek és nem kellően megalapozottnak érzik az efféle csúcstalálkozókat. A magyar diplomatákat viszont derült égből villámcsapásként érte a bejelentés, elvégre a gödöllői csúcstalálkozó lett volna a soros elnökség szó szerinti „csúcspontja”. Már azt is bejelentették, hogy az idelátogató kormányfők milyen különleges herendi csészéket kapnak ajándékba, így viszont egyetlen valóban magas rangú találkozót sem láthat vendégül az ország. - Minket nem presztízsszempontok vezérelnek, hanem az, hogy ennek az eseménynek adjuk meg a súlyát. Ezek az országok többet érdemelnek, mint hogy csupán egy esemény legyenek a sokból - próbálta magyarázni az államtitkár. Hozzátette: csak az időpont módosul, hiszen korábban is magyarlengyel szervezésben kerítettek volna sort a találkozóra, és ez most is így lesz. A döntést Herman Von Rompuyjel, az Európai Tanács elnökével (mint a csúcstalálkozók fő szervezőjével) és a bennünket soros elnökként követő lengyelekkel közösen hozta meg a magyar elnökségi stáb. Győri Enikő szerint nem lesz a gödöllői csúcs helyett más, hasonlóan magas rangú esemény Magyarországon, mert ez csak azt jelezné: a magyar kormányt presztízsszempontok vezérlik, erről pedig nincs szó. - Van éppen elég munka és súlyos dosszié az asztalon, ezekkel kell foglalkozni - szögezte le. Korábban a gödöllői kastély felújítása mellett többek közt az szólt, hogy ide szervezik a főbb uniós eseményeket, amelyek csúcspontja a májusi keleti partnerségi találkozó lett volna. A soros elnökségek idején a házigazda országok általában törekednek arra, hogy egy ilyen fontos csúcstalálkozónak helyt adhassanak, ha már a tanácskozások többsége Brüsszelben zajlik. A cseh elnökség idején Prágában mondta el híres beszédét Barack Obama amerikai elnök a fegyverzetcsökkentésről. Nem hivatalosan szó volt arról is, hogy a keleti partnerségi csúcs idején Budapestre jön Hillary Clinton amerikai külügyminiszter, de ezt a látogatást is hónapok óta lebegtetik. Munkatársunknak kormányközeli források nem zárták ki, hogy a csúcs elhalasztásának lehet olyan üzenete, hogy a médiatörvény körüli viharok miatt valójában az EU-tól származott az ötlet. Egyik forrásunk viszont határozottan állította: a magyar fél fejében „már korábban megfordult a halasztás gondolata”, mert tudomásunk volt arról, hogy a Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcshoz közeli időpontra esett volna a G8-ak franciaországi fóruma. Csúcs nélkül marad Gödöllő időpont-egyeztetési nehézségre hivatkozik Brüsszel - A lengyelek rendezik majd a keleti partnerségi találkozót • Lapunk úgy tudja, hogy a magyar EU-elnökség igyekezett maximális rugalmasságot tanúsítani, de már korábban sejteni lehetett, hogy gondok lesznek a csúcstalálkozó időpontjával: ezt eredetileg május 28-ra tervezték, de a grúz nemzeti ünnep miatt Tbiliszi kérte a május 27-ét. Ezzel kapcsolatban viszont jelezték a franciák, hogy ők pont arra a napra tették a G8-ak találkozóját. A magyarok végül javasolták a május 24-25-ét, de ez - pechükre - éppen egybeesett az OECD párizsi ünnepi ülésével. Csak egy Magyarország van. Ha kormányát nemzetközi kudarc éri, ez az egész országnak rossz. Most, hogy az Európai Unió úgy döntött, máskor és máshol rendezi meg a magyar EU-elnökség legfontosabb eseményének szánt keleti partnerségi csúcstalálkozót, nincs helye kárörömnek. Legfeljebb arra lehet felhívni a figyelmet, hogy érdemes lett volna az elnökség utánra időzíteni a nyugati félteke elleni szabadságharcot. Akkor esetleg nem egy vállrándítás lett volna Brüsszel reakciója a diplomáciai naptárban előállt csúcsforgalomra. Mondják, az arab országokon végigsöprő forradalmak és a nyomukban indult népvándorlási hullám idegesítette föl Párizst, Rómát és talán még egy-két fővárost. A keleti partnerségnél ez sürgetőbb problémának látszik. Ezért értékelődött föl a G8 május 26-27-én esedékes franciaországi találkozója, miközben a magyar elnökség hivatalos naptárában a gödöllői csúcs május 24-25-re volt beütemezve (utóbb május 27-re került át). De a G8 időpontja nem most dőlt el, hanem még az ősszel. Azóta lehet tudni, hogy a két csúcstalálkozó kényelmetlenül közel van egymáshoz. Ezer módja lett volna a probléma enyhítésének vagy legalább a diplomáciai udvariasság érvényesítésének. Ehelyett jött az, amit egy, az EU-elnökséggel évek óta foglalkozó szakértő tegnap délután a gyomorszájunkra mért ütésként jellemzett. A magyar elnökségi program ezzel szinte teljesen kiürült. A dolgon az sem segít, ha a lengyelek gesztust gyakorolnak, és „társelnökként” maguk mellé emelnek minket, amikor majd megrendezik azt, amin mi évek óta dolgoztunk. Alighanem minden, a diplomáciai naptár zsúfoltsága is más fényben tűnt volna föl, ha van, aki szót emel Budapest érdekei mellett. Angela Merkel német kancellár azonban nem mondta, hogy „ezt nem tehetjük meg Orbán Viktorral”, aminek alighanem ahhoz is köze van, amit a Figyelő e heti címlapja így foglal össze: „Válófélben Berlinnel? Súlyos károkat okozhat, ha tartósan elhidegül a német-magyar viszony”. Az is súlyos károkat okozhat, ha az amerikai-magyar viszonnyal történik meg ez. Ennek máris vannak jelei, azon túl is, hogy nem jött létre a kormányfőnek Martonyi János külügyminiszter által nyáron még 2010-re jósolt washingtoni hivatalos útja. A demokrácia magyarországi állapotáról rendezett minapi washingtoni konferencián Pamela Quanrud amerikai külügyi államtitkár-helyettes azt mondta, nem tudni, elutazik-e főnöke Gödöllőre, mert még nem állt össze Hillary Clinton májusi programja. Ez már sejteni engedte, hogy nagy baj van. Ősszel arról terjedtek pletykák, hogy Brüsszelben az egész magyar EU-elnökség későbbre halasztását és a lengyel előbbre hozását fontolgatják. Ezt végül hivatalosan senki sem vetette föl, de a féléves elnökség a karácsony táján a médiatörvény miatt kirobban botrány nyomán eleve viharos startot vett. Most pedig elveszítette legfontosabb eseményét, ami a közvetlen okok és ürügyek tüzetes elemzése nélkül is azt üzeni, hogy Magyarország nem számít. Orbán Viktor nem tudja megvédeni nemhogy az országot, de saját magát sem. Legalábbis karddal nem. Meg kellene próbálni valahogy másképp. Horváth Gábor Válófélben Au revoir, Strasbourg? Pócs Balázs Kitört a háború az Európai Parlament székhelye kapcsán - ám a vita már nem csak a költségekről szól. Tíz EP-képviselőből kilenc végleg búcsút intene Strasbourgnak, és csak Brüsszelben dolgozna tovább: ezzel a megállapítással dobott követ (vagy inkább sziklát) az állóvízbe a Zürichi Egyetem tanulmánya. Tovább élezte a helyzetet, hogy egy brit kormányszóvivő szerint „a jelentés nemcsak világossá teszi, milyen hatalmas idő- és pénzpazarlás” Brüsszelben és Strasbourgban is székhelyet fenntartani, de „jelentős elmozdulást is mutat a képviselők körében az egyetlen székhely” támogatása felé. S mivel most először egy tagállam is állást foglalt a kényes vitában, a franciák a szokásosnál is dühödtebben reagáltak. A párizsi külügyminisztérium „meglepetésnek” és „sajnálatosnak” nevezte a tanulmányt, és egyértelműen megüzente az EP tagjainak: az intézmények székhelyéről az uniós alapszerződés rendelkezik, amely minden tagországra kötelező érvényű. (Értsd: Franciaország megvétózna bármilyen módosítást.) Külön fájt a franciáknak, hogy a jelentés nemcsak a Brüsszel- Strasbourg-ingázás költségeire hivatkozik (ezt évi 180 millió euróra becsüli), hanem felpanaszolja azt is: Strasbourgot nehéz megközelíteni, mert (Párizst is beleszámolva) csak hat EU- fővárosból indítanak oda közvetlen repülőjáratot. Megfelelő szállást találni is állandó gond, sok hotel ráadásul megduplázza az árait a plenáris ülések alatt. A francia külügy így kénytelen volt azt is megígérni, hogy javítanak a város „megközelíthetőségén és vonzerején”. Nem adja fel a harcot Edward McMillan-Scott brit liberális képviselő, az Európai Parlament alelnöke, a zürichi felmérés egyik kezdeményezője. „A jelenlegi helyzetben a két székhely fenntartásának gazdasági és környezetvédelmi költségeit nincs mivel igazolni. Ez a kettős berendezkedés anakronizmus” - közölte. (Szakértők szerint évi 19 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátást lehetne megspórolni, ha csak Brüsszelben ülésezne az EP.) A brit törvényhozó külön munkacsoportot is létrehozott, amely legalább azt szeretné elérni, hogy a Brüsszel-Strasbourg-vita ne számítson tabunak. Hiába gyakori beszédtéma az értelmetlen és költséges ingázás, a hivatalos parlamenti vitáig az elmúlt két évtizedben sosem sikerült eljutni. Az Európai Parlament strasbourgi épületeFotó: Kurucz Árpád Mégsem mondanak fel a cseh orvosok Szilvássy József Pozsony Leos Heger cseh egészségügyi miniszter és Martin Engel, az orvosi szakszervezeti klub (LOK) elnöke aláírta tegnap az egyezséget, amelyben a kormány ígéretet tesz a fokozatos béremelésekre. Ennek fejében a négyezer kórházi orvos többsége e héten visszavonja a március elsejétől hatályos felmondását. A kompromisszumos megállapodás alapján áprilistól a pályakezdők havi ötezer koronával (ötvenötezer forint), az idősebb kollégáik pedig nyolcezer koronával többet vihetnek haza. 2013-tól a hazai átlagbér másfélszeresét, majd fokozatosan a háromszorosát kapják. A cseh tárcavezető szerint a béremelésekhez szükséges kétmilliárd koronát nem a költségvetésből teremtik elő, hanem a kórházi ágyak csökkentése, valamint több osztály összevonása, illetve az állami egészségbiztosítók keretének átcsoportosítása révén. A kórházi orvosok eredetileg hárommilliárd koronának megfelelő béremelést kértek, de hosszas alkudozás után végül ráálltak a kompromisszumos megoldásra. Követelték viszont, hogy a tiltakozó akcióban részt vevő orvosokat kivétel nélkül vegyék vissza azokra a posztokra, amelyeket eddig betöltötték. Petr Necas kormányfő üdvözölte a megállapodást, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy kabinetjének és az egészségügyi tárcának sincsenek jogi eszközei ez utóbbi kérés teljesítésére. Több érintett vidéki kórház igazgatója már közölte, hogy a távozni készülő orvosok egy részének a helyét márciustól másokkal töltik be. Ráadásul a tervezett összevonások és más takarékossági intézkedések miatt több intézményben csökkentik az alkalmazottak létszámát.