Népszabadság, 2011. február (69. évfolyam, 26-49. szám)

2011-02-18 / 41. szám

www.nol.hu NÉPSZABADSÁG • 2011. FEBRUÁR 18., PÉNTEK Világ • 7 Elhalasztják az Európai Unió Gödöllőre tervezett keleti partnerségi csúcsta­lálkozóját, így a magyar so­ros elnökség alatt egyetlen miniszterelnöki vagy ál­lamfői szintű összejövetel sem lesz. Az uniós és a ke­leti partnerségi politikában részt vevő országok (Fehér­oroszország, Ukrajna, Mol­dova, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország) vezetői­nek tanácskozását valószí­nűleg ősszel, már a lengyel EU-elnökség alatt tartják. Munkatársainktól Győri Enikő, a Külügyminisz­térium integrációs államtitkára lapunknak azzal magyarázta a döntést: a május 24-25-re terve­zett csúcstalálkozó időpontja egy hétre esett volna az OECD 50. évfordulójával és a G8-csúccsal, így logisztikailag nehezen lehe­tett volna megoldani, hogy több magas rangú politikus Buda­pestre is el tudjon jönni. Brüsszeli forrásokból úgy tudjuk, hogy mind a gödöllői csúcs, mind a G8 dátuma már tavaly ősszel ismert volt; igaz, az EU-csúcs napját a magya­rok már előbb lekötötték. Fran­ciaország, mint a G8 elnöke hosszas egyeztetések után szin­tén május utolsó hetére tette a világ vezető országainak talál­kozóját. Ebben egyes hírek sze­rint - a bonyolult szervezés mel­lett - az is szerepet játszhatott, hogy a keleti partnerség orszá­gai nem játszanak fontos szere­pet a francia külpolitikában. Európai bizottsági illetéke­sek igyekeztek csökkenteni a döntés súlyát, mondván, gyak­ran előfordul, hogy az uniós csúcsok időpontján változtat­ni kell, elvégre huszonhét tag­állam vezetőinek programját nem egyszerű összehangolni. Más források azt is megemlítik, hogy az EU a teljes szomszédsá­gi politikát szeretné újragondol­ni - és amíg nem készül el az új szomszédságpolitikai jelentés, addig feleslegesnek és nem kel­lően megalapozottnak érzik az efféle csúcstalálkozókat. A magyar diplomatákat vi­szont derült égből villámcsa­pásként érte a bejelentés, elvég­re a gödöllői csúcstalálkozó lett volna a soros elnökség szó sze­rinti „csúcspontja”. Már azt is bejelentették, hogy az ideláto­gató kormányfők milyen külön­leges herendi csészéket kapnak ajándékba, így viszont egyetlen valóban magas rangú találkozót sem láthat vendégül az ország. - Minket nem presztízs­­szempontok vezérelnek, hanem az, hogy ennek az eseménynek adjuk meg a súlyát. Ezek az or­szágok többet érdemelnek, mint hogy csupán egy esemény le­gyenek a sokból - próbálta ma­gyarázni az államtitkár. Hoz­­zátette: csak az időpont módo­sul, hiszen korábban is magyar­lengyel szervezésben kerítettek volna sort a találkozóra, és ez most is így lesz. A döntést Her­man Von Rompuyjel, az Európai Tanács elnökével (mint a csúcs­­találkozók fő szervezőjével) és a bennünket soros elnökként kö­vető lengyelekkel közösen hoz­ta meg a magyar elnökségi stáb. Győri Enikő szerint nem lesz a gödöllői csúcs helyett más, hasonlóan magas rangú ese­mény Magyarországon, mert ez csak azt jelezné: a magyar kor­mányt presztízsszempontok ve­zérlik, erről pedig nincs szó. - Van éppen elég munka és sú­lyos dosszié az asztalon, ezekkel kell foglalkozni - szögezte le. Korábban a gödöllői kastély felújítása mellett többek közt az szólt, hogy ide szervezik a főbb uniós eseményeket, ame­lyek csúcspontja a májusi keleti partnerségi találkozó lett volna. A soros elnökségek idején a há­zigazda országok általában töre­kednek arra, hogy egy ilyen fon­tos csúcstalálkozónak helyt ad­hassanak, ha már a tanácskozá­sok többsége Brüsszelben zaj­lik. A cseh elnökség idején Prá­gában mondta el híres beszé­dét Barack Obama amerikai el­nök a fegyverzetcsökkentésről. Nem hivatalosan szó volt ar­ról is, hogy a keleti partnerségi csúcs idején Budapestre jön Hil­lary Clinton amerikai külügymi­niszter, de ezt a látogatást is hó­napok óta lebegtetik. Munkatársunknak kormány­közeli források nem zárták ki, hogy a csúcs elhalasztásának lehet olyan üzenete, hogy a médiatörvény körüli viharok miatt valójában az EU-tól szár­mazott az ötlet. Egyik forrá­sunk viszont határozottan állí­totta: a magyar fél fejében „már korábban megfordult a halasz­tás gondolata”, mert tudomá­sunk volt arról, hogy a Gödöl­lőre tervezett keleti partnersé­gi csúcshoz közeli időpontra esett volna a G8-ak franciaor­szági fóruma. Csúcs nélkül marad Gödöllő időpont-egyeztetési nehézségre hivatkozik Brüsszel - A lengyelek rendezik majd a keleti partnerségi találkozót • Lapunk úgy tudja, hogy a ma­gyar EU-elnökség igyekezett maximális rugalmasságot tanúsí­tani, de már korábban sejteni lehetett, hogy gondok lesznek a csúcstalálkozó időpontjával: ezt eredetileg május 28-ra tervezték, de a grúz nemzeti ünnep miatt Tbiliszi kérte a május 27-ét. Ezzel kapcsolatban viszont jelezték a franciák, hogy ők pont arra a napra tették a G8-ak találkozóját. A magyarok végül javasolták a május 24-25-ét, de ez - pechükre - éppen egybeesett az OECD párizsi ünnepi ülésével. Csak egy Magyarország van. Ha kormányát nemzetközi ku­darc éri, ez az egész ország­nak rossz. Most, hogy az Euró­pai Unió úgy döntött, máskor és máshol rendezi meg a ma­gyar EU-elnökség legfontosabb eseményének szánt keleti part­nerségi csúcstalálkozót, nincs helye kárörömnek. Legfeljebb arra lehet felhívni a figyelmet, hogy érdemes lett volna az el­nökség utánra időzíteni a nyu­gati félteke elleni szabadság­­harcot. Akkor esetleg nem egy vállrándítás lett volna Brüsszel reakciója a diplomáciai naptár­ban előállt csúcsforgalomra. Mondják, az arab országo­kon végigsöprő forradalmak és a nyomukban indult népván­dorlási hullám idegesítette föl Párizst, Rómát és talán még egy-két fővárost. A keleti part­nerségnél ez sürgetőbb prob­lémának látszik. Ezért értéke­lődött föl a G8 május 26-27-én esedékes franciaországi talál­kozója, miközben a magyar el­nökség hivatalos naptárában a gödöllői csúcs május 24-25-re volt beütemezve (utóbb május 27-re került át). De a G8 idő­pontja nem most dőlt el, hanem még az ősszel. Azóta lehet tud­ni, hogy a két csúcstalálkozó kényelmetlenül közel van egy­máshoz. Ezer módja lett volna a probléma enyhítésének vagy legalább a diplomáciai udva­riasság érvényesítésének. Ehe­lyett jött az, amit egy, az EU-el­­nökséggel évek óta foglalkozó szakértő tegnap délután a gyo­morszájunkra mért ütésként jellemzett. A magyar elnöksé­gi program ezzel szinte teljesen kiürült. A dolgon az sem segít, ha a lengyelek gesztust gyako­rolnak, és „társelnökként” ma­guk mellé emelnek minket, amikor majd megrendezik azt, amin mi évek óta dolgoztunk. Alighanem minden, a dip­lomáciai naptár zsúfoltsága is más fényben tűnt volna föl, ha van, aki szót emel Budapest ér­dekei mellett. Angela Merkel német kancellár azonban nem mondta, hogy „ezt nem tehet­jük meg Orbán Viktorral”, ami­nek alighanem ahhoz is köze van, amit a Figyelő e heti cím­lapja így foglal össze: „Válófél­ben Berlinnel?­­ Súlyos károkat okozhat, ha tartósan elhidegül a német-magyar viszony”. Az is súlyos károkat okoz­hat, ha az amerikai-magyar vi­szonnyal történik meg ez. En­nek máris vannak jelei, azon túl is, hogy nem jött létre a kor­mányfőnek Martonyi János kül­ügyminiszter által nyáron még 2010-re jósolt washingtoni hi­vatalos útja. A demokrácia ma­gyarországi állapotáról rende­zett minapi washingtoni konfe­rencián Pamela Quanrud ame­rikai külügyi államtitkár-he­lyettes azt mondta, nem tud­ni, elutazik-e főnöke Gödöllőre, mert még nem állt össze Hil­lary Clinton májusi program­ja. Ez már sejteni engedte, hogy nagy baj van. Ősszel arról terjedtek plety­kák, hogy Brüsszelben az egész magyar EU-elnökség későbbre halasztását és a lengyel előbbre hozását fontolgatják. Ezt végül hivatalosan senki sem vetette föl, de a féléves elnökség a ka­rácsony táján a médiatörvény miatt kirobban botrány nyomán eleve viharos startot vett. Most pedig elveszítette legfontosabb eseményét, ami a közvetlen okok és ürügyek tüzetes elem­zése nélkül is azt üzeni, hogy Magyarország nem számít. Or­bán Viktor nem tudja megvé­deni nemhogy az országot, de saját magát sem. Legalábbis karddal nem. Meg kellene pró­bálni valahogy másképp. Horváth Gábor Válófélben Au revoir, Strasbourg? Pócs Balázs Kitört a háború az Európai Par­lament székhelye kapcsán - ám a vita már nem csak a költsé­gekről szól. Tíz EP-képviselő­­ből kilenc végleg búcsút intene Strasbourgnak, és csak Brüs­­­szelben dolgozna tovább: ezzel a megállapítással dobott követ (vagy inkább sziklát) az állóvíz­be a Zürichi Egyetem tanulmá­nya. Tovább élezte a helyzetet, hogy egy brit kormányszóvivő szerint „a jelentés nemcsak vi­lágossá teszi, milyen hatalmas idő- és pénzpazarlás” Brüsszel­ben és Strasbourgban is székhe­lyet fenntartani, de „jelentős el­mozdulást is mutat a képviselők körében az egyetlen székhely” támogatása felé. S mivel most először egy tag­állam is állást foglalt a kényes vitában, a franciák a szokásos­nál is dühödtebben reagáltak. A párizsi külügyminisztérium „meglepetésnek” és „sajnála­tosnak” nevezte a tanulmányt, és egyértelműen megüzente az EP tagjainak: az intézmények székhelyéről az uniós alapszer­ződés rendelkezik, amely min­den tagországra kötelező ér­vényű. (Értsd: Franciaország megvétózna bármilyen módo­sítást.) Külön fáj­t a franciáknak, hogy a jelentés nemcsak a Brüsszel- Strasbourg-ingázás költségeire hivatkozik (ezt évi 180 millió euróra becsüli), hanem felpana­szolja azt is: Strasbourgot nehéz megközelíteni, mert (Párizst is beleszámolva) csak hat EU- fővárosból indítanak oda köz­vetlen repülőjáratot. Megfelelő szállást találni is állandó gond, sok hotel ráadásul megduplázza az árait a plenáris ülések alatt. A francia külügy így kénytelen volt azt is megígérni, hogy javí­tanak a város „megközelíthető­ségén és vonzerején”. Nem adja fel a harcot Edward McMillan-Scott brit liberális képviselő, az Európai Parlament alelnöke, a zürichi felmérés egyik kezdeményezője. „A je­lenlegi helyzetben a két szék­hely fenntartásának gazdasá­gi és környezetvédelmi költsé­geit nincs mivel igazolni. Ez a kettős berendezkedés anak­ronizmus” - közölte. (Szakér­tők szerint évi 19 ezer tonna szén-dioxid-kibocsátást lehet­ne megspórolni, ha csak Brüs­­­szelben ülésezne az EP.) A brit törvényhozó külön munkacso­portot is létrehozott, amely leg­alább azt szeretné elérni, hogy a Brüsszel-Strasbourg-vita ne számítson tabunak. Hiába gya­kori beszédtéma az értelmet­len és költséges ingázás, a hi­vatalos parlamenti vitáig az el­múlt két évtizedben sosem sike­rült eljutni. Az Európai Parlament strasbourgi épülete­Fotó: Kurucz Árpád Mégsem mondanak fel a cseh orvosok Szilvássy József Pozsony Leos Heger cseh egészségügyi miniszter és Martin Engel, az orvosi szakszervezeti klub (LOK) elnöke aláírta tegnap az egyezséget, amelyben a kor­mány ígéretet tesz a fokozatos béremelésekre. Ennek fejében a négyezer kórházi orvos több­sége e héten visszavonja a már­cius elsejétől hatályos felmon­dását. A kompromisszumos megállapodás alapján április­tól a pályakezdők havi ötezer koronával (ötvenötezer fo­rint), az idősebb kollégáik pe­dig nyolcezer koronával többet vihetnek haza. 2013-tól a hazai átlagbér másfélszeresét, majd fokozatosan a háromszorosát kapják. A cseh tárcavezető szerint a béremelésekhez szükséges két­milliárd koronát nem a költség­­vetésből teremtik elő, hanem a kórházi ágyak csökkentése, va­lamint több osztály összevoná­sa, illetve az állami egészség­­biztosítók keretének átcsopor­tosítása révén. A kórházi orvo­sok eredetileg hárommilliárd koronának megfelelő béreme­lést kértek, de hosszas alkudo­zás után végül ráálltak a komp­romisszumos megoldásra. Követelték viszont, hogy a tiltakozó akcióban részt vevő orvosokat kivétel nélkül ve­gyék vissza azokra a posztokra, amelyeket eddig betöltötték. Petr Necas kormányfő üdvö­zölte a megállapodást, ugyan­akkor hangsúlyozta, hogy ka­binetjének és az egészségügyi tárcának sincsenek jogi eszkö­zei ez utóbbi kérés teljesítésé­re. Több érintett vidéki kórház igazgatója már közölte, hogy a távozni készülő orvosok egy részének a helyét márciustól másokkal töltik be. Ráadásul a tervezett összevonások és más takarékossági intézkedé­sek miatt több intézményben csökkentik az alkalmazottak létszámát.

Next