Népszava, 1920. szeptember (48. évfolyam, 207–231. sz.)

1920-09-19 / 222. szám

XLVIII. évf. 225. szám Budapest, 1920 szeptember 23. csütörtök. Ara 2 korona AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre ........ SSO kor. I negyed évre ..... 140 kor. fél évre 280 kor. | egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára S jugoszláv korona. EGYES SZÁM ARA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL:­­VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Hat e2so és második cikkünket a cenzúra nem engedélyezte. El­ölti cáfolat a nemzetgyűlés tagjainak belgrádi látogatásáról. * — J nemzetgyű­lés. — A szombati ülésen, mielőtt a megállapított napirendet tárgyalták volna, különböző dol­gok intéződtek el. Elsősorban az elnöklő Rakovszky közölte, hogy a bécsi „Neue Freie Presse" szeptember 16-iki számában cikk jelent meg arról, hogy Rakovszky nemzet­gyűlési elnök 13 képviselővel látogatást óhajt tenni Belgrádban s ezt az óhajtást tudatta a jugoszláv kormánnyal, ahol ez a bejelentés meglehetősen vegyes hatást keltett. A jugo­szláv kormány azt válaszolta, hogy a látoga­tás a jugoszláv nemzetgyűlés ügye és ekkor, a bécsi lap szerint, a magyar képviselők a jugoszláv nemzetgyűléshez fordultak. Itt az volt a vélemény, hogy a látogatás nem idő­szerű, miután a békét még nem ratifikálták. — Me®r kell állapítanom — mondotta az elnök —, hogy a bécsi lap híre elejétől végig koholmány. Nem tételezi föl, hogy a nemzet­gyűlés bármely tagja elhinné róla, hogy ilyen lépést elkövetett. Azért jelenti ezt ki, hogy a külföld lássa, hogy milyen eszközökkel dolgoz­nak ellenünk és az elnöki székből kell le­szögeznie, hogy bár a magyar nemzet súlyos helyzetben van, de a nemzetgyűlés odáig még nem sülyedt, hogy bármiféle ajtón kopogtat­nia kellene. Személyes kérdésben — különböző ügyekről. Ezután az utóbbi időben egészen megszokott bejelentés következett. Ugron Gábor állott föl szólásra, aki pénteken a numerus clausushoz demokratikus szellemben bátorkodott beszélni és bejelentette, hogy pénteken parlamenti be­széde után „ismeretlen tettesek" betörték laká­sának ablakait. (Nagy zaj.) Azoknak, akik ezt elkövették, a keresztényi szeretetre hivatkozva azt üzente, kisebb kövekkel dobálódzanak, hogy gyermekei testi épsége veszedelemben ne forogjon. (A köveket, mint bűnjeleket be is mutatta a nemzetgyűlésnek. — Szterényi József közbeszólt: „A koronának ismét alacso­nyabb kurzusa lesz!") Ugyancsak a pénteki vita folytatásakép Szterényi József személyes megtámadtatás cí­mén válaszolt Bernolák Nándornak a Stefánia csesemővédő egyesületre tett megjegyzésére. Az egyesület elnöki állásáról még a Károlyi­kormány idején lemondott és csak 1920 január­jában tért vissza oda. Azóta, hogy januárban átvette az ügyek vezetését, m­aga is vizsgála­tot indított de egyetlen terheltre sem bizo­nyult kommunista cselekedet. Az igazoló bi­zottság is megállapította, hogy egyetlen kom­munista bűntény sem merült föl, csupán­ né­hány védőnőt dorgáltak meg kisebb kihágások miatt. Bánóczy László, akit a munkásbiztosí­tónál fölfüggesztettek, Apponyi Albert kérel­mére vezeti az intézetet, amíg ügyében ítélet nem lesz. Bernolák Nándor a kapott fölvilágo­sítás után is föntartotta azt, hogy a csecsemő­védő egyesület élén kommunista áll. Miután ezt a roppant fontos problémát sem tudták tisztázni, folytatták a numerus clausus általános vitáját. Giesswein Sándor (keresztény-szociális) az­zal a megállapítással kezdte, hogy a javaslat nem időszerű és nem alkalmas arra, hogy ke­nyeret adjon azoknak, akik tudományos pá­lyára léptek. Elismeri, hogy az értelmi pályá­kon a zsidóság van leginkább képviselve az összes felekezetek között. A tudományos kép­zettségből azonban nem lehet kasztrendszert csinálni. Előbb a népnevelést kell intenzívebbé tenni, azután jön a felsőbb oktatás. Mennél kevesebb az analfabéta, annál kevésbé tud ér­vényesülni a zsidóság.­­ (Ruppert Rezső közbeszól: „A törvény tulajdonképen a ke­reszténység ellen van!") A falu nem a zsidóra haragszik, hanem minden úrra. Ha a zsidót szidjuk, azzal csak erősítjük az úgynevezett zsidóuralmat. Nem szabad sza­kítani az egyetem régi tradícióival és nem szabad senki elől elzárni a tudomány ajtaját A tanulás szabadságára hivatkozva, visszauta­sította a javaslatot. Mikotay István (kormánypárt) a liberaliz­must bírálta a javaslattal kapcsolatban, ame­lyet egyébként Bernolák módosításával elfo­gad. A vita félbeszakítása után Drózdy Győző mentelmi jogának megsértését jelentette be. Amikor Ónodra utazott a napokban Kerekes Mihály beszámolójára és ott beszédet mondott, detektívek követték, akik beszédét szóról-szóra lejegyezték. (Nagy zaj.) Kérdezte, kinek az in­tézkedésére történt ez? Csak nem az elnökség küldött figyelmeztetést, hogy képviselők beszá­molót fognak tartani? — Rakovszky elnök meg­jegyezte, hogy a felszólaló téved, amikor az elnökség szerepére gondolt ez ügyben. A beje­lentést különben átteszi a mentelmi bizottság­hoz. Elhatározták ezután, hogy a legközelebbi ülést hétfőn tartják és azon folytatják a nu­merus clausus tárgyalását Az ülést rövidre fogott interpellációk előterjesztésével délután­­i3 órakor fejezték be. Magdaléna éneke. Én vile jártam egykor S hallottam drága száját A Tiberiás partján. Amint bárkába szállott, A lábainál ültünk, mi boldog tanítványok És lestük ajkb­ól a szeretet igéjét. A habok elpihentek Szép lassúdad szavára És anyai szelíden Ajnározták a bárkát S ő ekkor elsusogta örök próféciáját Koldus halászoknak, a nagy testvériségről. Fejünk fölött a kéklő Galileai égbolt. Olyan szelid és tiszta, Miként az Ő igéi: — Boldogok a szegények — boldog ki őt megérti; Az üldözöttek, busák, a szenvedők barátját. És volt-e más e földön, Ki mondott ily szelidet? — Szeressed, aki átkoz. Szeresd az ellenséged, de Ítélkezzél ember és nem Ítélnek téged S ki­vétek nélkül való, követ csak az emeljen. Mert bizony mondom annak, Aki az ő nevében ítéleteket teszen, A Mester mást parancsolt, Gyűlölség fegyverével és tőrrel sohase harcolt. Hanem ha mindenkor az ige erejével. A Kálvária utján Latornép megkövezte S ö megbocsátott nékik. Hisz lelkihez nem értek, De igéit csúfolni és megteszitni vétek, Mert ez az ő valója és bennük él a ttester. Én hallottam beszédjét És vallást teszek róla, tn ferdettem a lábát Kies Bethaniába", ,, , . , fi szeretetet mondott s tán nem mondta hiána. Hiszen ő volt a Krisztus és őt követni kéne. Csöndes Mária. * * * Vasárnap, írta Engtest ft Jhdnton. Meg kell állapítani, hogy a mamának egy idő óta megcsappant a tekintélye. A négy gyere­ket, a gondjához nőtt csemetéket nem mond­hatnók túlvásottaknak és mégis­­ alig-alig bírt velük: a háromesztendős Peti éppen olyan hideg kicsinyléssel tagadta meg az engedel­mességet, akár a tizenegyéves Gyuri és a kis Sárika makrancosabb volt mint az ugyancsak huncut Sanyi, a bátyja, aki nyolc áprilist lá­tott mindössze. Mondom a szegény mamának nagyon lekopott a respektusa és volt is miért A mamának, mint száz közül kilencvenkilenc­nek, volt egy ismerős gyöngéje. A mama — hogy is mondjam? — könnyelmű volt. Igen. Könnyelműen megígért sokszor olyan dolgo­kat amelyeknek kivitele többnyire meghaladta tehetségét, már mint a pénzbeli tehetségét A jó nő egyéb, igazi javak híján lévén, különféle fényes ígéretekkel igyekezett a gyerekekbe kedvet önteni így, a példa kedvéért kilátásba helyezett a kis Petinek egy pár cipőt, még­hozzá vadonatújat vagy megígérte Sárikának, hogy tavaszra vesz neki csipkeruhácskát..., de persze ezek mindig ígéretek maradtak vagy a legkedvezőbb esetben annyiban váltotta be a mama a szavát hogy állhatatos sürgetés, gya­kori pityergés révén kapott a Peti cipőt de az félig elnyűtt, sőt kissé csámpás volt; hasonló­képen a Sárika, neki a csipkeruha helyett kö­zönséges kartonból való jutott... A szegény mama nem tudta vagy nem gon­dolt arra, hogy ezzel a módszerrel lejáratja majd az amúgy sem elismert tekintélyét. A sok beváltatlan ígéret idővel olybá alakította a gyerekekhez való viszonyát hogy az igen hasonlatos volt a gondos, de nem méltányolt csibemam­áéhoz, amelynek kicsinyei már meg­tollasodtak és nemigen hajlanak az anyjuk hívó szavára, hanem tovább kapargálnak a magaik buksi feje után, sőt föl se néznek, mintha azt gondolnák: — Már megint híú az öreg... Alighanem va­lami ostoba bogárral vesződik! Bizony, a gyerkőcök se vették komoly számba az anyjuk szavát, engedetlenek voltak, mint némely picike, gőgös-durvás kolibripapagály, amelyik, bár rá van tanítva, még sem végzi a szokott művészetét míg meg nem vesztegetik valami csemegével. Gondolnivaló, hogy a ma­mának nehéz volt a helyzete, hiszen napjában százszor is szükségét látta annak, hogy jóba legyen a kis haszontalanokkal. Négy gyerek és családapa mellett mindig akad munka és a segítség sohse fölösleges, hanem nélkülözhetet­len. Tehát rá volt szorulva a gyerekek munká­jára és érthető, hogy már ezért is kedvükbe­ szeretett járni. De bárhogy gondolkozott, nem látott célravezetőbb csábot mint az i­gérgetést; elmondható, hogy ez volt az egyetlen eszköze, amellyel, úgy vélte, serkentheti a gyerekeit mert megverni őket — ehhez határozottan gyönge volt Háth­a volna még a papa. Az meg éppen különös ember. Szigorú em­ber, de csak a szavával. Örá persze inkább hall­gat a gyereknépség, de lehet hogy ez azért van, mert egész nap munkába jár és este, az alatt a néhány óra alatt el vannak a gyerekek valahogy csöndben. Néha megtörténik, hogy a mama bepanaszolja a rossz betyárokat, hogy: „verd meg őket papa, nem fogadnak szót!" Ilyenkor a papa fagyosan végigmustrálja a porontyokat Olyan zordul néz rájuk, mintha mindjárt igen nagy veszedelem következnék, pedig csak annyit mond: „majd egyszer..., ha annyit keresek, hogy jóllakhassanak, akkor minden nap elpáholom őket".­­ Ezt németül szokta mondani a papa és a gyerekek, noha nem értik, valami súlyos fenyegetést sejdíte­nek a szavak mögött és ilyenkor nem ritkaság. mi a BSepssaga és kitartás és m munkásság enellettt- fössze hŰség erősebb lesz, mint­ valahai

Next