Népszava, 1921. január (49. évfolyam, 1–24. sz.)

1921-01-16 / 12. szám

XLXI. évf. 12. szám. Budapest, 1921 jannuár 16. vasárnap. J$suis if &®v*ona AZ ELŐFIZETÉS APA: egy évre i5S¥0 kor. | negyed évre 1*0 kor. fél évre 889 kor. | egy Iiéva SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM A KA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon:­­József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) munkásmozi erejét s nagy történelmi és gazdasági hivatá­sát mi sem bizonyítja jobban, mint ams a sok körmönfont mesterkedés, amellyel gyöngí­teni és repeszteni akarják. A magyar mun­kásmozgalom is, csakúgy, mint minden más kapitalista állam munkás­mozgalma, a kapi­talista termelés rendszerének szülöttje és kö­vetkezménye. Az egész világ szociáld­em­okrata munkásmozgalma azonos célok felé halad, tehát módszerei, elméleti és gyakorlati alap­elvei is azonosak. A munkásmozgalommal szemben megnyilvánuló ellenáramlatok, amelyek minden esetben kapitalista érdeke­ket szolgálnak s a mi­nkásmozgalom gyön­gitését célozzák, szintén azonosak. Különösen a kezdet stádiumáiban majdnem, minden or­szágban hatalmi intézkedésekkel akarták lehetetlenné­ tenni a munkásmozgalmat. Amikor azután látták, hogy ez inkább hasz­nál, mint azt, hasonszenvi „gyógy­módot" al­kalm­aaztak: a­ divide et impera elvét haszno­sítva, magából a munkástömegekből kiszakí­tott részecskékkel külön ellenszervezeteket alakítottak — természetesen nagyon szépen hangzó jelszavak lobogója alatt. A haladot­tabb államok ennek a módszernek a céltalan­ságát is kezdik már belátni s bizony ma ott tartanak, hogy kezdenek megalkudni a hely­zett"M s ugy veszik a helyzetet, ahogy van: kipitalizmus nincsen, szocializmus nélkül. A szi­nkbe jut mindez, amidőn olvassuk, h­a Bart'­­Teno, a keresztény kurzus hős­korszakának rövid lélekzetü áll­amtitkárja, a „Magyar Munkások Országos Pártja" vezére és megalapítója, szédületes karrierjének vé­gére érkezett s most az ügyészség fogházá­nak vendégszeretetét élvezi. Barta Jenő a pártalapító, stréber államtitkár, zsaroló­ és szélhámos nem egyszerű gonosztevő. Típus­a, típusa a mindenre kapható, mindent kiak­názó, embereken, elveken és intézményeken keresztülgázoló senkiházinak, aki mindent és mindenkit föláldoz a maga önző céljainak. Különös jelentőséget ad az ő megjelenésének a mi szempontunkból az a körülmény, hogy a munkásmozgalom áruba­ bocsátásával is ke­resni akart s az, hogy nem egyedül áll a mágia nemében. Barta Jenő — és a Barta Jenők mindegyike —­ ott van az októberi forradalomban. Soha­sem volt szocialista, de hirtelenül fölfedezi magában a forradalmárt, amikor az a hasz­nos és divatos. Márciusban már komunista, noha azt sem tudja, mi fán terem. De kifino­mult szimatja jól irányítja. Hivatalt­­ kap, szerepet játszik, szónokol, ír, agitál, minden­hol ott van, a hangosak között is leghango­sabb. Amikor ennek a napja leáldozóban van. ..(Velőre­­ konspirál, tevékenykedik, „orientálódik" jobbfelé s az összeomlás ro­baja már fehér rózsával, nemzetiszínű .V adag­gal találja Barte Jenőt és hasonló társait. Megint ott van mindenütt: pártot alakit, korm­ányférf­akkal tárgyal, küldöttségeket vezet, denunciálja volt társait, azután ki­szabadítja őket, hogy megnyerje saját céljai­nak. Kis szóba ál­l-nal: vele és hisznek neki. Barta Jenő galád terve nem sikerült Nem sikerülhetett, mert a világtörténelmi hiva­tást­ betöltő, azonkívül nehéz szenvedésekben és küzdelmekben edzett magyar munkás­mozgalmat a világ valamennyi karte­jenője, együttvéve sem tudja még gyöngíteni sem, m még kevésbé tönkretenni. Több jelentősége azután nincs , ami szempontunkból sem ennek az esetnek, sem hasonló más eseteknek. Elmondhatjuk, amit­ Michelangelo mondott azokra, akik inferioris versenytársai voltak s éppen ezért tönkre akarták őt tenni: „Nem­ érdemes ellenük küzdeni, mert legyőzetésüknek nincs jelentő­sége." Ámde tanulhatnak az esetből azok, akik annak­ idején leültek ezzel a Baltával a zöld asztalhoz tárgyalni És tanulhatnak azok , a munkások is, akik nem követték ugyan őt az új pártalakítás dicsőséges útján, de egy darabig megtűrték maguk között, hittek neki, meghallgatták, komolyan vették a szocializmus mellett tett hitvallását. sűrű egymásutánban jelentkeznek a társada­lom te­stén. Nem Magyarországról, nem a magyar társadalomról beszélünk, hanem az egész úgynevezett civilizált világról, a kapita­lista társadalomról. Beteg az egész világ­organizmus és hiába akarnak itt helyi okokat megállapítani és hiába akarják a kiütéseket helyi kezeléssel itt-ott eltüntetni, a betegséget azzal má­r nem gyógyítják. Ahol szervi bajok emésztik az egész testet, ott csak olyan orvos­ság segíthet amelyik a szervi bajt szünteti meg és nem az olyan, amelyik egyes tüneteket akar eltávolítani. Mindaz, amit napról-napra elpanaszolnak: a bűntettek elszaporodása, a naponkénti tömeg«« öngyilkosságok, •» gyerme­kek züllése, a kiáltó erkölcstelenségek, a meg nem szokott és bizonytalan jólétben való tob­zódás ugyanakkor, amikor milliók nyomorog­nak, mindezek csak a­z általános na­gv beteg­ségnek a jelei. Nem látja a vitapr eseményeit vagy szándéko­san elzárkózik előlük, ahd. azt Mezi vagy azt hirdeti, hogy ezek a jelenségek csak itt vagy csak egyes helyeken tapasztalhatók. Nem, ezek világjelenségek és csak nagyon mélyre­ható társadalmi reformok sorozatával küzd­hetők le. Ezt igazolják azok a hírek, amelyek a munkanélküliségről érkeznek napról-napra. A nagy, a gazdag, a győztes államokon rette­netes vihar szánt végig. A gyárak elbocsátják munkásaikat, a gépek megállnak, sőt egyes helyeken már a kohókban is kioltják a tüzet Angolországban december elején egymillió és százezer munkanélkülit számláltak meg, akik­nek hárommillió és százhuszonötezer családtag­ról kellett gondoskodni. Tehát több mint négy­millió ember, akinek nincs miből megélnie. Amerikában is egy millión fölül volt már de­cemberben a munkanélküliek száma. Azóta pedig állandóan újabb elbocsátásokról, üzem­korlátozásokról, bércsökkentésekről érkeznek hírek. Leille, hogy ezek a jelentések túlzottak, va­lószínű, hogy nem­ minden tendencia nélkül valók, de az bizonyos, hogy nagy baj van a termelés rendjében. Talián leginkább jellemzi az egész helyzetet s leginkább mutatja a bajok okát az a kis hír, amely azt mondja: az angol hajógyáriakban abbahagyták a hajók építését, mert az előállítás­­költségei minden hasznot lehetetlenné tesznek. Mindeki tudja, hogy a világ mai nyomorú­ságának­, a valódi szükségnek egyik legfőbb oka a hajótér hiánya, a szállítás nehézsége. Azt az életmódot amit az európai ember a llálború előtt megszokott csa­k a világforgalom légi arányainak a helyreállítása biztosíthatja. Csak akkor ehetjük itt a trópikus vidékek terményeit a rizst a kakaót a kávét, a fűsze­reiket, csak akkor hordhatunk újra ausztráliai és délafrikai gyapjúból, amerikai, egyiptomi és in­diai gyapotból készült ruhákat ha ismét olyan sűrűn járnak a hajók a tengereken és robognak a vonatok országokon­­keresztül — a munkásmozgalom pedig halad a Ittuga egyenes útján: szellemi­ben, meggyőződésben, elvhűségben és szálló szerint edzettebb, erősebb, terebélyesebb, mint bármikor ezelőtt volt. Lehetnek és lesznek még hasonló kísérle­­tezések. A munkásmozgalom institúcióinak, a szakszervezeteknek, pártszervezeteknek, munkásszövetkezeteknek, munkássajtónak azonban éppen úgy nem fognak ártani, mint ahogy Barta Jenőék mesterkedései nem árt­tottak. Legföljebb azok nyelhetnek majd megint keserű kortyokat, akik ezektől a zül­lőtt experimentumoktól komolyan remélnél­ valamit, széthordva a világ minden részén termett és készült árukat­­, mint a bábosra előtt És amikor ezt a közgazdaság minden abéccse tudja, jelentik, hogy a hajóépítést abbahagy, talk, mert nincs biztosítva a haszon. Igen, a haszon. A termelés mai rendszere melletti ugyani­­s nem azért építenek hajókat, mert a népek belepusztulnak­­az áruhiányba, nem azért szőnek vásznat és készítenek ruhákat, mert a gyermekeik tizeorai megdermednek a ru­háitlanságtól, h­anem azért mert mi­nden hasznot biztosít- S amikor a haszon kétségessé válik, akkor beszüntetik a termelést íme igy festenek a szabad forgalom, szabad kereskede*­lem, az egyéni kezdeményezés a legárragana­j telkon... A legyőzött országokban milliók fáanak , ékeznek, gyermekek passzuhmak el fizikai ás erköinek­ nyomorb­an, amoda­ált pedig bezárják a gyáraikat eloltják a tüzeket, beiszüntetik a hajók gyártását, fölhalmozva hagyják a Mbar* melt szenet s ujabb millióikat tesznek földött« futóvá s kergetek a pusztulásba, a züllésbe, a megtsemmisülésbe, mert a haszon biotostítsa lehetetlenné vált Talán lehetne e bajokon mégis segíten. Egy erélyes beavatkozás tzeján megmentthetná még a beteg testet. Föl kellene áldozni annak a hírhedt szabadságnak egy részét !s kellene m­ondjani a haszon millióinak egy töredékéről, hogy megmentül essék vele az emberek mii­llióit, az életet, a kulturát. Mert azt most már min­denki M.bhia­ttila, hogy a világi hálb­araiban —­ amelyből, befejezése után két és fél év múlva, sem tud az emberiség kilábolni — a ninnikla, a kultúra, az emberi ideálokban, a fejlődés­ben és halad­ásban való hit a szépre éaj­­órta való törekvés lett a legyőzött De érdeke-e bárkinek, érdeke-e bármelyik országnak és nemzetnek, hogy az emberiség eme nagy, kö­zös értékei mindörökre előponh­asssanak?! Erről­­kellene gondolkodni s ezt megakadályoznáj a­mig nem késő. A gazdasági válság folyto­n érkező hittrei sötét felhőket vonnak a világ fölé. Vájjon lesz-e elég erő­­s belátás a világ sorsá­nak intézőiben, hogy e felhőket eloszlassák a intézkedéseik nyomán újra fölr­agyogtassák tz élet napját!... Bourgeois siralmai. Parisból jelentik: Bour­geois, a szenátus új elnöke, megnyitó bes­zédé­­ben Franciaország­­súlyos gazdasági helyzetei­ről többek között a következőket mondta: Franciaország milliárdos költségvetéséből csak 20 milliárdot fedöz normális bevételi for­rásokból 160 milliárdot Németországnak kel­lene hadikárpótlás címén évenként fizetnie. Ezideig azonban ez­en a címen csak nagyon jelentéktelen összeg folyt be, Franciaország ma — mondta Bourgeois — meglevő készleteit fogyasztja. A kiadásokat minden ponton re­du­­­kálni kell. Franciaországnak azonban minde­nekelőtt határozottan ragaszkodnia kell a béke­szerződés végrehajtásához. A deficit immár borzasztó mérveket ölt. Pénzhiány következté­­­en az újraépítés munkája is megakadt. Rend­kívül megnehezíti az ország helyzetét, hogy a középeurópai országok, mint Ausztria is, Franciaországot terhelik. („Wiener Tel.-Comp."}

Next