Népszava, 1921. április (49. évfolyam, 69–93. sz.)
1921-04-20 / 84. szám
AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: esty évre ESO kor. I negyed évre 140 kor. fél évre 2SO kor. | egy hóra SO kor. Jugoszláviában egy szám ára 2 jugoszláv korona. EGYES SZÁM ÁRA 2 KORONA A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII. CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-29 és József 3-30) KIADÓHIVATAL: VIII, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32) Budapest, 1821 április 29, szerda. Ura korona W **$ Május elsejét — régi hagyományainkhoz híven — , mint a munkásság ünnepét az idén is meg fogjuk ünnepelni. A részletekre vonatkozóan néhány nap múlva történik meg az intézkedés. M párt és a Szakszervezeti Tanács titkársága. Nesze semmi...? A Bethlen-kormány bemutatkozása alkalmából elhangzott a szokásos programnyilatkozat. Boldogabb időkben, amikor a kormányválságok valamivel ritkábbak voltak és egyúttal többnyire rendszerváltozást is jelentettek, az ilyen kormánynyilatkozatok elé feszült érdeklődéssel és várakozással tekintett a közvélemény. Méltán, mert a múltban a tömör parlamenti többségre támaszkodó kormányok programja valóban munkaterv volt, amely mögött reális erők és lehetőségek tették legalább valószínűvé, hogy a program valóra is válik — így az adott program előre bevilágította azt az utat, amelyen hosszabb-rövidebb ideig az ország politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élete haladni fog. Elmondhatjuk-e ezt a Bethlen-kormány programjáról? Nem, ugye? — éspedig azért nem, mert a kormányprogramok valóraválása, a kormányzat szilárdsága, tartóssága és őszinte'/'' tekintetében eddig bizony nem nagyon kényeztették el a közvéleményt. Ha tehát a Bethlen-kormány teljesen megfelelő olyan programot adott volna, amely nagystílű egyetemességével, átfogóképességével, európai színvonalával minden társadalmi osztály minden igényének, az ország külső és belső politikai helyzetének, jövőjének és tekintélyének tökéletesen megfelelt volna, akkor is a jogos bizalmatlanság megnyilatkozásával kellene fogadnunk ezt a programot, gondolván arra, hogy abból úgy sem lesz — nem lehet — semmi, mert ez a kormány is csak addig tudja majd a gyeplőit irtani, amíg a kormányzó pártok ki nem küszöbölhető ellentéteinek hullámai ki nem vetik a nyeregbe. Ez pedig, az eddigi gyakorlat szerint, két-három hónap múlva fog bekövetkezni és ez a rövid idő még a legvérszegényebb program végrehajtására sem elegendő. Annál jogosabb azonban a bizalmatlanságunk és annál inkább kell aggodalmunknak kifejezést adnunk, mert eltekintve a megvalósulás reményének halványságától, maga a program is olyan, amely minden várakozáson alul marad. Általánosságban meg kell állapítanunk, hogy a legújabb korszakban még egyetlen kormány sem adott kielégítő programot, de hozzátehetjük, hogy egyik sem mondott és ígért kevesebbet, mint a legújabb kormány feje, Bethlen miniszterelnök. Helyesen mutatott rá a miniszterelnök a multak hibáira, de éppen nem helyesen vonta le ennek a konzekvenciáit: a multak legfőbb hibája a demokrácia hiánya volt, amit nem a demokrácia további mellőzésével lehet és kell jóvátenni, hanem pontosan az ellenkezőjével. Nem tudjuk, érzi-e ezt a miniszterelnök: a nemzetgyűlés demokratikus rétegeinek mindenesetre érezniök kellene! Mint vezető motívum vonult végig a miniszterelnök beszédén a bolsevizmustól való rettegés. Erre sem mondhatunk egyebet: több demokrácia, sok megértés a dolgozó tömegek igényei és törekvései iránt — ez az egyetlen hatékony ellenszer és orvosság. Tudniok, érezniök kell a tömegeknek, hogy van veszíteni valójuk! Többet ér ez — higgyék el —, mintha minden ember mellé két csendőrt állítanak. És éppen ebben a tekintetben — ígér a legkevesebbet a kormányprogram, amely elsősorban a kisgazdatársadalmat akarja megerősíteni, ahelyett, hogy minden gondosságával a munkás- és hivatalnokosztály, a városi kisexisztenciák és a földnélküli mezőgazdasági munkások segítségére sietne. Nem kielégítők a szabadságjogokra vonatkozó kijelentések sem: a gyülekezési és egyesülési jog helyreállítását nem „megkísérelni", hanem megcsinálni kell. A munkásosztállyal szemben megértést hirdet a kormányprogram: sok olyan intézkedés áll fönn a munkássággal szemben — állapítja meg a miniszterelnök —, amelyek tovább fönn nem tarthatók. Ezt mi már régen megállapítottuk s minden alkalommal rámutattunk az orvoslás módjaira. Ha most rövid ismétlésbe bocsátkozunk, csak lelkiismeretünk parancsának engedelmeskedünk. Ez a kérdés végtelenül egyszerűen megoldható: 1. minden vonatkozásában meg kell szüntetni a politikai kivételezéseket. Nincs kétféle polgár, ne legyen tehát kétféle jogszolgáltatás sem. Meg kell szüntetni az internálásokat: a Friedrich—Baloghy-féle kivételes törvénykezés helyébe vissza kell állítani a perrendtartást; a karácsonyi közkegyelmet végre kell hajtani s ujabból teljessé tenni, szóval: ki kell üríteni a börtönöket, hogy megteljenek a gyárak és műhelyek s a bm kis munkásotthonok visszakapják nélkülözött hozzátartozóikat. 2. Lehetővé kell tenni a dolgozók gazdasági szervezkedését és politikai érvényesülését. Teljes egyesülési, gyülekezési, sajtószabadság s a fölfüggesztett, föloszlatott szakszervezetek visszaadása itt a legfontosabb és legsürgősebb teendők.6. Munkaalkalmat kell teremteni s a dolgozókat olyan gazdasági helyzetbe hozni, hogy a háborús esztendők nélkülözései után emberi sors legyen a részük. Izme, a ,,munkáskérdés" megoldása, milyen egyszerű! Csak komoly akarat kell hozzá s belátása annak, hogy akárhogyan körül-fordul is a dolog, csak ide kell fejlődniök az eseményeknek. Nem jobb előbb, mint utóbbi A demokrácia kérdésével függ össze a választójog ügye. Erre vonatkozóan azt mondta a miniszterelnök, hogy szűkíteni kell a választójogot, mert egész Európában a magyar választójog a legtágabb. Ez nagy tévedés, mert majdnem minden országban ehhez hasonló tág keretű a választói jogosultság, sok helyen kibővítve a proporcióval és a vétójoggal. Ez a nemzetgyűlés apagyilkos munkát végez, ha hozzányúl a választójoghoz s szűkítő értelemben hoz új törvényt. Nem kaptunk kielégítő ígéretet a sarkszabadságra vonatkozóan. Sajtóreformot igért, a miniszterelnök szavainak összefüggéséből az a kilátás mutatkozik, hogy a mai kivételes sajtóellenőrzés módszerét törvényesíteni akarja. Csak nem akarnak a Tisza— Balogh-féle sajtótörvénynél szigorúbb rendszabályokat életre hívni? Ez a Sipka-szoros csöndjét, a temető rendjét és mozdulatlanságát jelentené! Nem nagyon biztató a program ama része, amely szerint a kormány agrárpolitikát fog folytatni. Ez rövidlátás vagy kortesfogás az agrárpárt felé. Minden igyekezettel abban az irányban kellene közreműködni, hogy erős agrárkultúra mellett hasonlóan erős ipari és kereskedelmi gócponttá építsék ki az országot. Csak így van jövője az országnak s reménye arra, hogy az utódállamok gazdasági versenyével sikeresen megállhat. Szóvá kell még tennünk a közellátás kérdését, amelyből — föltételezzük tévedésből — kihagyták a magánalkalmazottakat. Természetesnek találjuk, hogy ezt a hibát korrigálni fogják. Végezetül még egyet: a hétfő esti pártértekezletek valamelyikén a miniszterelnök állítólag azt a kijelentést tette, hogy a szociáldemokrata pártot nem ismeri el politikai pártnak... A keddi parlamenti programnyilatkozatból ez a Benárd-szű és stílusú kiszólás elmaradt, de a hétfő esti tréfát sem cáfolták meg. Tréfának, mégpedig rosszul sikerült tréfának tartjuk az esetet s ezért, mielőtt komolyan foglalkoznánk vele, megvárjuk, várjon mit szól a miniszterelnök maga ehhez — az ő komolyságát mélyen sértő — újságtréfához. „Lehel fileg" visszaállitják a kis szabadságoikat... - A cenzúra az uj sajtórsférénk megmarad. — „Fölveszik az érintkezést a mainkásosztéllyal." — Benárd refos-rei« javaslatát átdolgozás és kiegészítés céljából visszavonják. A kormánybemutatkozó ülésen Rakovszky elnökölt. Az ülés azzal kezdődött, hogy az elnök fölolvastatta a kormányzó kéziratát, amely Teleki fölmentéséről és Bethlen kinevezéséről értesíti a nemzetgyűlést Nyomában ezután a kormányprogram ismertetése kezdődött. Gróf Bethlen miniszterelnök a régi kormány munkájának ismertetésével kezdte beszédét,majd a saját kormányának feladataira tért át. Az új kormánynak, úgymond, meg kell tisztítania a mostani irányzatot az itt-ott még hozzátapadó salaktól. Nem elég azt mondani, hogy nemzeti keresztény és agrár irányzatot követünk, meg kell mondani azt is, mik ennek az irányzatnak céljai, eszközei és útjai. Új politikát kell kezdeni a nemzetnek, mert ott, ahol Tisza elhagyta, újra kezdeni nem lehet. Megváltoztak a viszonyok, megváltozott a világ, ám az új politikát össze kell kapcsolni a "nagy nemzeti tradíciókkal". Tisztában kell lenni azzal, hogy a kormány nem osztályok, nem felekezetek, nem pártok, hanem kizáróan az egész nemzet érdekeinek őre. Azt a lelki mérget, amely a nemzet testébe jutott, ki kell küszöbölni, mert ez a méreg az ország lerombolására vezetne. A függetlenségihez viszont, amelyhez, az ország külső körülmények folytánjutott, ragaszkodni kell. Új politika megkezdésénél föl kell kutatni a múlt hibáit. Magyarország romlását először az okozta, hogy 400 éven keresztül idegen hatalomhoz volt kapcsolva, végül az, hogy az utóbbi ötven esztendőben az intelligens középosztály leromlott. A múltban a nemzet teljesen elvesztette külpolitikai tájékozódását, s kifejlődött az egyoldalú jogi észjárás, amelynek következményekén azt hitték, hogy jelszavas politikával meg lehet védeni a nemzet érdekeit. A magyarság túlbecsülte az állami életet, elhanyagolta a társadalmi erők fejlesztését s károsan éreztették hatásukat az önfegyelem hiánya, a restség, a hanyagság is. Az intelligens középosztály gyönge volt a reá hárult nagy feladatok teljesítésére s a hivatalokba tódult. Igy az ipar és kereskedelem olyanok kezébe jutott, akik nem éreztek egyet, a nemzettel, sőt talán ma sem éreznek egyet vele. Ártalmasak voltak a folytonos közjogi harcokis, amelyeknek során föltűntek bizonyos hatalinárius exisztenciák.