Népszava, 1943. május (71. évfolyam, 97–122. sz.)
1943-05-11 / 105. szám
2. oldal Hát, mit 'Ii is amely biztosítja Finnország szabadságát. Kívánatosnak tartják a finn munkások azt is, hogy Finnország fenntartsa jó kapcsolatait Svédországgal és megőrizze a dán és norvég közvélemény rokonszenvét, amely eddig is állandóan megnyilvánult Finnország iránt. Sorsdöntőnek tartaná a finn munkásság azt is, ha Finnország és az Egyesült Államok közt megszakadnának a diplomáciai kapcsolatok. A „Svenska Dagbladet" jelentése szerint — közli a „Bud. Tud." Stockholmból — a finn agrárpárt és a szociáldemokraták között a mezőgazdasági termékek ára tekintetében keletkezett vita folytán a szociáldemokrata párt, állítólag vissza akarjavonni több képviselőjét a kormányból. A lap szerint ennek a szándéknak a belpolitikai vita mellett külpolitikai mozzanatai is vannak." Mannerheim tábornagy svájciüdüléséről visszaérkezett Finnországba. Helsinkiben úgy tudják, hogy a tábornok rövidesen visszatér a főhadiszállásra. „HOLLANDIAI PROBLÉMÁK" címmel a „Berner Tagblatt" tudósítást közöl a Hollandiáiban érvényesülő nemzetiszocialista irányzat két csoportjának tevékenységéről. Nagyjában két törekvés különböztethető meg Hollandiában:az egyik a párt, a „nemzetiszocialista mozgalom", amelyet Adriaen A. Mussert vezet, a másik a gazdasági csoport, a „Nederlandsche Dost-Compagnie". Ez utóbbit 1942 koratavaszán alapították hollandia nemzetiszocialista gondolkodású és németbarát hollandiai nagyvállalkozók. Ennek a társaságnak a megalapításánál két célt tűztek maguk elé. Az egyik cél az volt, hogy holland és német tőkével a németalföldi, gyarmatpolitika tapasztalatait fölhasználva, tengerentúli területeken értékesítsék. A másik feladat volt hárommillió hollandinak Ukrajnába való áttelepítése, hogy ott a mezőgazdaságban és a gyárakban dolgozzanak. Erich Koch körzetvezető, Ukrajna birodalmi biztosa — jelenti a „N. S. T." Berlinből — elrendelte az 1922—26. korosztályú férfiak és nők általános munkakötelezettségének bevezetését. A munkaszolgálatra kötelezett ukránok vagy saját hazájukban, vagy bizonyos időre a Német birodalomban teljesítenek munkát, hogy a német mezőgazdaságban vagy iparban szakmunkásokká képezzék ki őket. A munkaszolgálatosok megfelelő munkabérben és a német munkásokkal egyenlő élelmi- A kiadóhivatal nyitva: reggel 0-4 óráig a pénztár csak régnél 0-3 óráig szombaton a kiadóhivatal reggel 9-2 óráig NÉPSZAVA 1943 május 11, Becel szerellátásban részesülnek — közli a rendelet. • * SVÁJC HADÜGYMINISZTERE Kobelt szövetségi tanácsosságban a svájci lövészegylet küldötteinek gyűlésén kijelentette, hogy a véderő embereinek kiadott fegyverek száma a mozgósítás kezdete óta csaknem megkétszereződött. A polgári lakosság eltávolítását nem folytatják tovább, mert az a csapatok mozgási szabadságát és harcát megnehezíti. Minden harcképes férfi részt vehet a honvédelemben Azonban, hogy ne tekintsék őket orvlövészeknek, csatlakozniuk kell valamely katonailag irányított szervezethez és megfelelő egyenruhát vagy karszalagot kell viselniük. Kobert szövetségi tanácsos azzal a megállapítással fejezte be beszédét, hogy nyugtalanságra, nincs semmi ok, azonban a svájci nép egyértelmű akarata, hogy semleges maradhasson, ütőerőt és készenlétet követel. » * A NÉMET-FRANCIA VISZONY megítélése szempontjából figyelmet kelt a „N. S. T." berlini jelentése, amely a következőket közli: Arra a kérdésre, vájjon Laval Hitlernél tett látogatása felismerhető kihatásokkal járt-e, berlini illetékes helyen csal tartózkodó választ adnak. Kiemelik ugyan, hogy Franciaország hozzájárulása és mindenekelőtt a francia munkásoknak az európai munkában való részvétele tekintélyes és „állandóan emelkedik", ugyanakkor azonban sejtetik, hogy nem csupán ez az egyetlen kérdés volt, amely a vezéri főhadiszálláson lefolyt megbeszélésen szerepet játszott. A megbeszélés többi tárgyáról azonban a Wilieliustrassen nem hajlandók nyilatkozni. Vasárnap kezdődött a franciák ünnepe, Jeanne d'Arcnak, Franciaország nemzeti szentjének ünneplése. Vichyben a hősi halottak emlékművénél rendezett ünnepi szertartáson Pétain tábornagy résztvett, a Vichyben tartózkodó miniszterek, államtitkárok és az egész diplomáciai testület jelenlétében. A Párizsban megjelenő „Parisgoir" című lap szerint különösen Iloyen városában fejeződik ki a franciák egysége, mert az angol támadó repülőgépek bombái a roueni régi piactér közelében hullottak le s ezen a téren állott annak idején az angolok máglyája, amelyen Jeanne d'Arc életét áldozta (Jeanne d'Arc a francia csapatoktól elhagyatva és elárulott és bourguignok kezére került, akik átadták szövetségeseiknek, az angoloknak. Ezek a Beauvais francia püspöke, Pierre Cauchon elnökletével megtartott egyházi törvényszék elé állíttatták, amely máglyahalálra ítélte.) Megünnepelték Jeanne d’Arc emlékét, a Vichyvel szembenálló oldalon is, amivel kapcsolatban a „T. P." a következőket jelenti Vichyből: Franciaország politikai köreiben fel vannak háborodva Giraud tábornok napiparancsának ama kitétele miatt, amelyben Tunisz és Bizertu bevételét Jeanne d'Arc ünnepével hozza kapcsolatba. Csaknem hihetetlennek mondják, hogy egy francia tábornok olyan időpontban, amikor az angolok a francia gyarmati birodalm egyik darabját a másik után rabolják el az amerikaiakkal együttesen s amikor, angolszász repülők bombázzák a nemhadviselő Franciaország városait, az angoloktól kivégzett orleansi szűzre hivatkozik, mégpedig nem azért, hogy ellenállásra buzdítsa a franciákat az angolszász politikai ellen, hanem hogy ennek a politikának támogatását gatolja. Vichyben az ünnepély alkalmából az angolokra, Észak-Afrikában pedig a mtoszállókra helyezték a súlyt, * EDEN SIKORSKIVAL ÉS NACZYNSKIVAL, a lengyel emigráns kormány miniszterelnökével és külügyminiszterével újabb, hoszszabb megbeszélést folytatott. A lengyel kormány az Edennel folytatott megbeszélések után minisztertanácsra ült össze. A bolgár-román lakosságcsere foglalkoztatja bolgár sajtót, a belgrádi „Donau-Zeitung" szófiai tudósítója szerint. A román állampolgárságú bolgárok és a bolgár állampolgársági románok szabad átköltözésének határidejét november 1-ig elhalasztják. Az átköltözés minden kérnyszertől mentes és az átköltözködőket az állam kártalanítja. A „Die Tat" című zürichi lap ankarai értesülése szerint Törökország és Bulgária között továbbra is szünetel a távbeszélőösszeköttetés. Egyelőre lehetetlen Törökországtól Bulgárián át a távíróösszeköttetés Európával. A bolgár sajtó kifejezésre juttatja, a bolgár közvélemény felháborodását a nyiít városok és a békés polgári lakosság ellen intézett szüntelen angolszász légitámadások miatt — jelenti a „T. P." Szófiából — és a továbbiakban ismerheti a „Vecser" cikkét, amely hangsúlyozza, hogy a nyílt városok bombázása éles ellentétben áll a hágai nemzetközi konferencia határozmányaival. A bolgár sajtó e tiltakozása nyilvánvalóan a legutóbbi hadiesemények hatása alatt hangzik el. az ünnep alkalomszerűségét hangoztatva. Ksteva tengernagy, Tuniszfőbiztosa illetékes helyről nyert közlés szerint Vichybe érkezett — jelenti a „N. S. T". — Ugyanakkor pigíri ,,Bud. Tud."-jelentés hírül adja Giraud a Szíriában levő katonai bizottság jelenlegi vezetőjét, Masse tábornokot Tunézia új helytartójává nevezte ki. Ezenkívül kinevezte Andre Labarther tábornokot a tájékoztatási ügyek államtitkárává az északafrikai kormányzati tanácsba. Labarther szerkesztője a Londonban megjelenő „La France Libre" (Szabad Franciaország) című francia havi folyóiratnak (a folyóirat De Gaulle politikáját szolgálja). Egészen Reményik Sándornak a kisebbségi életben és a felszabadulás után kiadhatatlan verseit jelentette meg halála után az Erdélyi Szépmíves Céh. A versek nagy része — különösen a húszas években írottak — irredenta színekk, a többiekben mind több és több az emberi vonás: a magyarságban embert kereső költőnek az érzései jutnak bennük kifejezésre. Treményik Sándor a régi lukornizmusnak volt leghivatottabb képviselője Erdélyben. Talán ő az első, aki a kisebbségbekerülés megdöbbentő élménye után kimondja: it kell maradnunk. Elkeseríti a látvány, ahogy a magyarok vezető rétege elhagyja Erdélyt: látra, indul a sor, nehéz vonat. És a sínek, a szörnyű vaserek. Amiken at a vérünk elszivárog, komoran döngenek. A magyarságból, persze, nem lát mindent. Soha nem fogja fel, hogy a munkásság, minden nemzetközisége ellenére, sőt éppen ezért erősebben ragaszkodik nemzeti nyelvéhez és kultúrájához és hívebben kitart szülőföldje mellett, mint az értelmiség s az erdélyi középosztály. Az értelmiségtől sokat várt Sleményik. Nemcsak a jelen, hanem a jövő veztőjét látta benne. Humanista hitével ezért figyelmezteti az értelmiséget: ügyelj, a történelemnek tanulságai vannak, a kisebbségi életben tapasztalatokat kell szerezned, amelyeket egyszer fel is kell használnod! És akkor kerülsz valójában a válaszúthoz! S esküdj, hogy Te nem lessél az soha. Aki mások ősi javára tör — Rabból és pártából lettél ember s szabad. Nem lehetsz börtönőr. A halála előtti négy-öt évben írott verseiben a világpolitika nagy kérdései tükröződnek. A lakosságcsere (A torz-Szülött), a faji kérdés (Petrovics ítél), az új Európa harcosai (Kettétört mondat), a korszellem (Eötvös idézője), a háború és béke kérdései izgatják. Az Istentől az embert kéri számon, az embert embertársa és az Isten felé kívánja fordítani, Petőfivel és Adyval a be nem teljesedett vágyak beteljesedéséért áhítozik s az öröm után a kisebbségben maradás keseríti életét és költészetét. Népek cseréje: ó, szörny gondolát' Én nem tudom, kiben fogant, De csak szánhatom és kárhoztathatom Azt a boldogtalant. Népek cseréje: ó, szörny gondolat! Ezen az áron nem kell a haza. A haza nem a legmélyebb gyökér — A hazáért hullhatott tenger vér, se égő könnycseppet a katona Csupán a szülőföldért onthatott. A faji mítosz helyett humanista-idealista felfogását hirdeti: " Fent, a legfőbb Serumit eszékben !'s minden földi bíróság fölölt Anna más néven ismeri Petrovics. Mi legfőbb bíránk minden faji perben." A vér semmi: a Lélek, a, Minden. A kisbácsi állomáson elkeseredetten gondolkodik el: És másfél órát mozdulatlanul álltunk, bénán és tehetetlenül, fa szembe rohantak a vonatok, Mellettünk él, idegen vonatok, Mellettünk a világtörténelem Rohant csengve, döngött, félelmesen. A nemzete feletti kritikájában annak más nemzetekkel szembeni erényét fedezi fel: Magyar szabadság! Versengés, viszály És átok is nőtt belőled elég — Mégsem cserélnélek el vak fegyelemmel. Mely nyáj-erény és középszerűség. Keményik utolsó versének a címe „Béke" s alig valamivel halála előtt újból felveti az általa annyiszor ismételt kérdést: mikor kerülnek egymás mellé egyszer már a nemzetek és a népek? Egyéni önzés és családi önzés És ezerféle színű nemzeti — Hát nem, lehet e korhadó világot Testvér-szinekkel ékesíteni. Szeményik távol állott a munkásságtól és még távolabb a szocializmustól. Közet azonban az emberhez. A többi erdélyi helikoni költővel ellentétben nemcsak a tájat látta Erdélyből, hanem az embert is; persze az általa még rútságában is megszépített embert, aki nem a küzdelmeknek, az anyagi élet bajainak, a valóságnak az embere, nem a társadalmi osztályokba beletartozó ember, hanem mindezen felülálló ideális, nemes és nagy célokra törő lény. Ezért maradt örökre idealista Reményik és soha nem jutott el a realista szemléletmódhoz. Ennek ellenére értékeit magunkénak vallhatjuk. Még csak annyit. Sajnáljuk, hogy a „Sólyommadár" kimaradt a kötetből. Erdélyi Lajos Szakadék Darvas Józsefnek a Madách Színházban nemrég bemutatott „Szakadék" című drámája most jelent meg könyvalakban. A drámát a bemutató idején a Népszava részletesen ismertette. Darvas drámáját olvasva ismét átéljük azt a feszültségekkel telített életet, amely a magyar falu jellemzője. Feltárul előttünk az a szakadék, amely a falusi társadalmi osztályokat elválasztja egymástól. Darvas József drámája könyvalakban is megérdemelt sikerre tarthat számot. (—) A MUNKÁSSÁG LAPJA A NÉPSZAVA