Népszava, 1960. október (88. évfolyam, 233–258. szám)

1960-10-01 / 233. szám

Az SZVSZ tekintélye és befolyása ma nagyobb, mint valaha volt A Szakszervezeti Világszö­vetség megalakulásának 15. évfordulója alkalmából a SZOT elnöksége pénteken délután kultúrműsorral egybe­kötött nagyaktíva gyűlést ren­dezett az építők szakszerveze­tének kongresszusi termében, ahol mintegy ezer budapesti üzemi szakszervezeti aktivista és felső szakszervezeti vezető jelent meg. A nagygyűlés elnökségében helyet foglalt Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnöke, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Kisházi Ödön munkaügyi miniszter, Szaka­sits Árpád, a MUOSZ elnöke, a SZOT titkárai, a szakszerve­zetek főtitkárai és a hazánk­ban tartózkodó olasz, algériai, ciprusi és a zanzibári szakszer­vezetek képviselői. Somogyi Miklós megnyitója után Brutya János, a SZOT főtitkára mondott ünnepi be­szédet. 2 Brutyó János beszéde a Szakszervezeti Világszövetség 15 éves fennállása alkalmából rendezett ,• ünnepi nagyaktíván A SZOT főtitkára bevezető­jében megemlékezett az ENSZ jelenleg folyó közgyűlésének nagy jelentőségéről, amellyel egyidőben ünnepükt a földke­rekség minden részében a Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) születésének 15 éves évfordulóját. Részletesen ele­mezte az SZVSZ megalakulá­sának előzményeit, a második világháború alatt a nemzetkö­zi munkásosztálynak a fasiz­mus elleni harcban kialakult akcióegységét, a népek törek­vését a tartós béke megterem­tésére. Az előadó ezután az SZVSZ megalakulásának jelentőségét méltatta, kiemelve, hogy a nemzetközi proletariátusnak sikerült olyan nemzetközi szervezetet létrehozni, amely soraiba tömörítette a világ leg­különbözőbb szervezeteit, köz­tük a szovjet, amerikai, afri­kai és ázsiai szakszervezeteket is és amely az amszterdami Internacionáléval ellentétben — feladatául tűzte ki a hábo­rú és annak okai elleni küz­delmet, a fasizmus gyökeres kiirtását, az elnyomott gyar­mati népek nemzeti független­ségének kivívását, az emberi haladás előmozdítását az egész világon. — Ha visszapillantunk a 15 év alatt megtett útra — mon­dotta a továbbiakban —, azt láthatjuk, hogy az SZVSZ szüntelenül és fáradhatatlanul munkálkodott ezeknek a fel- Az SZVSZ létrejötte a szervezett­­ől Brutyó János ezután részle­tesen ismertette az SZVSZ 15 éves tevékenységét, amelynek következtében ma már lassan mindennapos jelenséggé válik, hogy angol, amerikai, ausztrá­liai és más országbeli szakszer­vezeti vezetők nyíltan elisme­rik, hogy az SZVSZ létrejötte óta bátran védelmezi a szer­vezett dolgozók érdekeit, kiáll a dolgozók jobb életkörülmé­nyeiért, védelmére kel mind­azoknak, akik­­hazájuk nem­zeti függetlenségéért küzdenek és következetesen síkra száll a békéért is. Több ismert nyugati szak­­szervezeti vezető nyilatkozatá­val is alátámasztotta ezt a megállapítást, amely — mint mondotta — együtt jár a nem­zetközi szakszervezeti egység szükségességének felismeré­sével is. Idézte a Szak­szervezeti Világszövetség XI. főtanácsülése határoza­tát, amely elítéli a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének egyes vezetőit, akik a dolgozók életfontosságú gazdasági és szociális követe- Együtt a vilá­ g SZOT főtitkára ezután részletesen­­ beszélt az SZVSZ- nek a gyarmatosítás elleni harcáról, az elnyomott népek­nek nyújtott sokoldalú segít­ségről, majd a magyar szak­­szervezetek és az SZVSZ kap­csolatait ismertette. Elmondot­ta, hogy 1945 óta részt ve­szünk az SZVSZ vezető szer­vei munkájának, határozatai­nak a kidolgozásában és vég­rehajtásában. Hangsúlyozta, hogy nincs az SZVSZ-nek olyan kezdeményezése, nemzetközi akciója, amelyet a magyar szervezett dolgozók ne támo­gatnának, így az SZVSZ más­fél évtizedes történetében a magyar szervezett dolgozók, a magyar munkásosztály törté­nete is megelevenedik. — Az SZVSZ és szakmai ta­gozatainak felhívásai nyomán fejeztük ki harcos szolidaritá­sunkat — mondotta Brutyó Já­nos — a harcban álló francia, olasz, japán, belga és az an­gol dolgozók iránt, akik a jobb adatoknak és célkitűzéseknek a megvalósításáért.­­ Munkája távolról sem volt zökkenőmentes. Az SZVSZ-nek már létrejöttének pillanatában meg kell küzdeni a reakciós erők visszahúzó, egységellenes kísérleteivel. Már a párizsi kongresszuson is le kellett győznie ezen erők által az egység útjába emelt akadályokat. Később nyílt harcra is sor került, amelynek következményeként 1949-ben szakadás állt be az SZVSZ soraiban. — Kiváltak az SZVSZ-ből — tagságuk megkérdezése nél­kül — azok a szakszervezeti vezetők, akik az imperialisták és a monopóliumok szolgála­tába szegődve, 1945-től kez­dődően is úton-útfélen késlel­tették és akadályozták az SZVSZ munkáját, és látván, hogy nem lesznek képesek az SZVSZ politikáját az osztály­együttműködés útjára terelni — az SZVSZ szétrobbantását tűzték ki célul.­­ Az amerikai és angol re­formista szakszervezeti vezetők azt hitték, hogy­­ kilépésükkel válságba sodorják az SZVSZ-t és halálos csapást mérnek rá. Számításuk azonban hibásnak bizonyult. Az SZVSZ tekinté­lye és befolyása ma nagyobb, mint valaha volt a világ szer­vezett dolgozóinak körében. Az SZVSZ ma több mint 100 mil­lió dolgozót tömörít magába, majdnem kétszer annyit, mint 1945-ben, óta bátran védelmezi gozók érdekelt­ ­éseit­­célzó összehangolt nem­zetközi akciókkal szemben akadályokat támasztanak. Az SZVSZ az elmúlt évek során mindent megtett, hogy meg­egyezés jöjjön létre a két nagy nemzetközi szövetség között, de kezdeményezései süket fü­lekre találtak a Szabad Szak­­szervezetek Nemzetközi Szö­vetsége vezetőinél. Az előadó több példával il­lusztrálta az SZSZNSZ vezetői­nek áruló egységbontó tényke­déseit, makacs elzárkózásukat az SZVSZ szervezeteivel szem­ben, amelyek azonban egyre hatástalanabbá válnak. Az SZSZNSZ minden erőfe­szítése ellenére mindinkább le­omlanak az SZVSZ és az SZSZNSZ tagszervezetei és tagjai között mesterségesen emelt válaszfalak, szálak szö­vődnek, emberi kapcsolatok látnak napvilágot mind jobban és gyakrabban, és valahány-­­ szor találkoznak a dolgozók, az­­ őket egymással szemben állít a­tők mesterkedéseitől megsza-­ badulva, nyíltan és becsülete-­­ sen szólnak egymáshoz. ;­ g dolgozóival életkörülményekért, magasabb­ bérért és jogaik tiszteletben­ tartásáért szálltak síkra. Az­ SZVSZ határozatainak megfe-| lelően jártunk el akkor is,­ amikor anyagi támogatást­ nyújtottunk a természeti csa-­­pások sújtotta madagaszkári,­ marokkói, chilei és más orszá-­­­gok dolgozóinak. — Az SZVSZ egységpoliti-­ káját szolgálja az is — foly-­ tatta az előadó —, hogy igen­ kedvezően alakulnak kapcso­­lataink a volt gyarmati és je­lenleg függetlenségükért har­coló ázsiai és afrikai szakszer­vezetekkel is. Az SZVSZ harci programja valósul meg, ami­kor szinte ugrásszerű előre­haladást értünk el az osztrák szakszervezeti szervekkel és elsősorban üzemi szervekkel való kapcsolataink kiépítésé­ben. A magyar szakszervezetek egyre szélesedő és fejlődő nemzetközi kapcsolatainak méreteire utalva elmondotta, hogy míg i­oo-pan -1 oltóág­ból összesen 559 külföldi ven­dég járt hazánkban, addig múlt évben már 39 országból 1900-an látogattak el hozzánk. A magyar szakszervezetek pe­dig 1958-ban 14 országba küld­ték el képviselőiket, míg 1959- ben már 22 országba látogatott el több mint 2000 szakszerve­zeti tisztségviselő. — Szent kötelességünknek tartjuk — mondotta —, hogy minden erővel tovább küzd­­jünk ezen eszmékért a prole­tár nemzetköziség elmélyítésé­ért, hogy sikerre vigyük az SZDSZ célkitűzéseit. Befejezésül azokról a fel-­ adatokról beszélt, amelyeknek­ megvalósításán a nemzetközi­ szakszervezeti mozgalomnak,­ így a magyar szakszervezetek-­ nek is munkálkodniuk kell.­ Utalt az SZVSZ Főtanácsának­ Pekingben tartott ülésének ha-­­tározatára, amely szerint a nemzetközi szakszervezeti moz­galom egyik alapvető harci feladata továbbra is a béke megőrzése és megszilárdítása,", majd hangsúlyozta: — Olyan időket élünk,­ amely az emberiség történeté-­ nek legjelentősebb korszaka.­ Úgy kell harcolnunk, dolgoz-­ nunk, hogy az utókor, gyömre-­ keink és unokáink büszkén­ emlékezzenek ránk, mint olyan­ emberekre, akiknek volt bátor-­­ságuk és erejük győzelemre­ vinni az emberiség nagy ügyét,­ akkor, amikor a történelmi­ helyzet erre megteremtődött.­ Az SZDSZ 15. évfordulóján­ szeretettel köszöntjük nagy­ világszervezetünket és rajta­, keresztül az egész földkerek-',­ség dolgozó millióit. Kívánjuk,', hogy az SZDSZ még eredmé-­ nyesebben, még sikeresebben', vívja tovább igaz ügyért foly-'­ tatott harcát. Ezt az alkalmat­ is felhasználjuk arra, hogy a­ magyar szervezett munkások­ nevében az egész dolgozó ma­gyar nép szeretetéről és bizal-­­máról biztosítsuk Hruscsov és­­ Kádár János elvtársakat, a­ szocialista országok és vala-­ mennyi békeszerető ország de-­ legációjának vezetőjét, akik­ jelenleg a világ dolgozóinak­ érdekében folytatnak harcot­ Amerikában az ENSZ közgyű­­ lésén. A nagy tetszéssel fogadott­ ünnepi beszéd után a nagy­aktíva résztvevői üdvözlő táv­iratot küldtek a Szakszerve-­ zeti Világszövetségnek. Ezután a kultúrműsorra ke-­­rült sor. Magyar államférfiak távirata a Kínai Népköztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, MAO CE-TUNG elvtársnak, Kína Kommunista Pártja elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, CSU­TE elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottsága elnökének. PEKING: A kínai nép dicsőséges, for­radalmi harcainak világra szóló győzelme, a Kínai Nép­­köztársaság kikiáltásának 11. évfordulója alkalmából a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a forradalmi munkás­paraszt kormány és népünk nevében forró, testvéri üdvöz­letünket küldjük Önöknek és a Kínai Népköztársaság hős népének. A hatalmas kínai nép, dicső kommunista pártja vezetésé­vel, lelkes, önfeláldozó alkotó­► munkával a szocialista forra­­­­dalom és a szocializmus építé­► se terén az elmúlt 11 év alatt­­ lenyűgöző eredményeket ért­­ el. E nagyszerű eredmények i­e párosulva a világ békéjét­­ szolgáló lankadatlan erőfeszí­­t­­éseivel, állhatatos antiimpe­­t­rialista és antikolonialista­­ harcával — szerves és ki­­­­emelkedő részét képezik a szo­­­­cialista tábor legyőzhetetlen­­ erejének. ► A magyar nép és kormánya­­ őszintén nagyra becsüli és ha­tározottan támogatja a Kínai Népköztársaság következetes békepolitikáját, Ázsia, s a Csendes-óceán térsége orszá­gainak kollektív biztonságáért, békéjéért folytatott harcát és határozottan elítéli az impe­rialisták Kína ellen folytatott aknamunkáját. Jogos és igazságos a kínai nép harca országa egységének helyreállításáért. A magyar nép is követeli, hogy a Kínai Népköztársaság kapja meg az őt megillető törvényes helyet az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében és minden nemzetközi szervezetben. Szívből kívánjuk, hogy a magyar és kínai nép testvéri barátsága és együttműködése népeink, a világbéke és az em­beri haladás érdekében tovább fejlődjék, erősödjék. Nagy nemzeti ünnepükön kívánunk Önöknek és a kínai A SZOT elnökségét A Szakszervezetek összkínai Szövetségéhez Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 11. évfordulója alkalmából forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és önökön keresztül a Kínai Népköztársaság vala­mennyi dolgozójának. Őszinte csodálatttal és nagy örömmel látjuk azt, hogy a kínai dol­gozók az elmúlt 11 év alatt milyen sokat tettek és tesznek hazájuk felvirágoztatásáért, a szocializmus mielőbbi felépí­téséért. Kívánjuk a kínai szakszervezeteknek, hogy még nagyobb sikereket érjenek el országuk gazdasági, kulturális építésében, a dolgozók élet- és népnek további sikereket a szocializmus győzelmes fel­építéséért és a béke megőrzé­séért folytatott nemes küzdel­mükhöz. DOBI ISTVÁN a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KADAR JÁNOS a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DR. MÜNNICH FERENC a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. * Táviratot küldött az év­forduló alkalmából Csen Ji­­nek, a Kínai Népköztársaság külügyminiszterének, dr. Sik Endre, a Magyar Népköztár­saság külügyminisztere is, sek üdvözlő távirata munkakörülményeinek növe­lésében, kulturális színvonaluk emelésében. Kívánjuk a kínai dolgozóknak, hogy még na­gyobb eredményeket érjenek el a szocializmus építésében, a Kínai Népköztársaság erősíté­sében, a tartós és szilárd vi­lágbéke megteremtéséért foly­tatott harcukban. Erősödjön és fejlődjön a Szovjetunió vezet­te szocialista tábor népei kö­zötti megbonthatatlan barát­ság és szolidaritás. Éljen a kí­nai és a magyar dolgozók kö­zötti széttéphetetlen barátság és szolidaritás. Elvtársi üdvözlettel: Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége A Szovjetunió javaslatai, a haladó népek vezetőinek felszólalásai adják isi®g az ENSZZ-közgyűlés alaphangját — mondotta Kállai Gyula a Hazafias Népfront országos tanácsa ülésén Az iskolareformról tárgyalt a népfront A Hazafias Népfront orszá­gos tanácsa Kállai Gyulának, a népfront elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának elnökletével pénte­ken ülést tartott a népfront székházában. Az ülésen ott voltak az elnökség és az or­szágos tanács tagjai. Az elnökségben foglalt he­lyet dr. Münnich Ferenc, a kormány elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront országos tanácsának főtitkára, Szakosíts Árpád, az Országos Béketanács elnöke, Bognár Rezső, Harrer Ferenc és Z. Nagy Ferenc, a Hazafias Népfront országos tanácsának alelnökei. Kállai Gyula elnöki meg­nyitójában többi között meg­emlékezett a közvélemény ér­deklődésének homlokterében álló ENSZ-közgyűlésről, ame­lyen a Magyar Népköztársaság delegációja Kádár János veze­tésével vesz részt. — Mi, akik idehaza figyel­jük a közgyűlésről érkező hí­reket — mondotta —, úgy érezzük, hogy a mostani ülés­szak bizakodással töltheti el a béke ügyének minden őszinte hívét, harcosát. Nem elbizako­dottsággal, hanem bizakodás­sal — nem úgy tekintünk az ENSZ mostani közgyűlésére, mint olyanra, amely egycsa­­pásra megoldhat és meg is old minden napirenden levő kér­dést. Viszont a mostani köz­gyűlés óriási lépésekkel viszi előbbre a már régóta megol­dásra váró nemzetközi kérdé­seket, és a béke erői még in­kább elszigetelik a hideghábo­rús erőket — mondotta, majd az ENSZ-közgyű­lés előtti idő­szak nemzetközi eseményeiről szól s így folytatta: — A haladó erők — a Szovjetunió, a népi de­mokratikus országok, a po­zitív semlegességet tanú­sító országok, a felszabadult gyarmati népek — olyan konstruktív javaslatokat tár­tak a közgyűlés és a világ elé, amelyek valóban az emberi­ség békéjét szolgálják, tehát a nemzetközi közvélemény he­lyeslésével találk­oznak. Az imperialistáknak még az a terve sem sikerült, hogy ha­tósági korlátozásokkal, úgy­nevezett mozgási körzetek ki­jelölésével szigeteljék el a szo­cialista országok képviselőit. Sem a mi delegációnkat, sem a többi delegációt nem tudják korlátozni azzal, hogy bizonyos utcákat jelölnek ki számukra a közlekedésre. Az ilyen rend­szabályok talán korlátot je­lenthetnek az utcai közleke­désben, de a haladás és a béke eszméjét nem tartóztathatják fel, és nem tudják megakadá­lyozni az imperializmus elszi­getelődését sem. — Szinte szemünk előtt vál­tozik a helyzet magában az ENSZ-ben is.. Az ENSZ­ köz­­gyűlése, amely nem is , olyan régen — még a múlt eszten­dőben is — az Amerikai Egyesült Államok imperialista köreinek valamiféle hitbizo­­mánya volt, most kezd ki­csúszni e körök kezéből és a közgyűlés tárgyalásainak alap­hangját azok az erők adják meg, amelyek a leghaladóbb javaslatokat teszik a világ égető kérdéseinek megoldásá­ra. A Szovjetunió javaslatai, a haladó népek vezetőinek fel­szólalásai jelentik ezt az alap­hangot a közgyűlés mostani tárgyalásain. S a haladó erők arra is rá tudták kényszeríte­ni az imperialista országok vezetőit, hogy ők maguk is részt vegyenek a közgyűlésen, pedig eredetileg nem is volt szándékukban. — Egész népünk nagy biza­lommal tekint a magyar dele­gáció munkájára. Kádár János elvtárs egész népünk nevében szólal majd fel a közgyűlésen, hogy mint a magyar nép ille­tékes és hivatott képviselője, kifejtse a magyar álláspontot a napirenden levő kérdések­ben, köztük az úgynevezett magyar kérdéssel kapcsolat­ban is. Kívánunk egészséget, sok sikert felelősségteljes munk­ájához. (Nagy taps.) Az országos tanács ezután nyilatkozatot fogadott el, amelyben a jelenlegi ENSZ- közgyűlésen szereplő legfőbb kérdésekben foglalt állást. Az elnöki megnyitó után dr. Ortutay Gyula főtitkár mondta el beszámolóját az is­kolareformról. Részletesen szólt az okta­tási reform irányelveiben megjelölt alapvető kérdések­ről, majd így folytatta: " Az eddigi vitákból kide­rült, hogy szülők, pedagógusok egyaránt helyeslik az általá­nos iskolák politechnikai jel­legét, a gimnáziumok és a szakközépiskolák arányának kialakítását. Többen vitatják viszont, hogy helyes-e az egye­tem előtti üzemi munka. A legkülönbözőbb vizsgálatok bizonyították be az üzemi munka hasznosságát és jó hatását az egyetemi tanulmá­nyokra is. A főtitkári beszámoló után megkezdődött a vita. A hozzászólásokra dr. Ortu­tay Gyula válaszolt, majd Kállai Gyulának, a Hazafias Népfront országos tanácsa elnökének zárszavával befeje­ződött az ülés. (MTI) Ízlést tartott a vasasszakszervezet központi vezetősége A Vas- és Fémipari Dolgo­zók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége pénteki ülé­sén megjelent és felszólalt Beckl Sándor, a SZOT titkára is. Varga János, a szakszerve­zet titkára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a gépgyár­tás hároméves termelési ter­vét előreláthatólag tizenegy százalékkal túlteljesíti, így a termelés színvonala az év vé­gére 52,4 százalékkal haladja meg az 1955. évi termelési szintet. A termelés jó eredmé­nyeihez hozzájárul, hogy a vasiparban 4172 brigád küzd a kitüntető címért és 548 brigád már elérte a szocialista brigád kitüntetést. Az újítómoz­galom utókalkulált gazdasági eredménye az 1957. évi 2195 millió forintról 1959-ben 3595 millió forintra nőtt. A beszámoló mint súlyos hi­­­­bát vetette fel, hogy a Kohó­­­és Gépipari Minisztérium az­­ első féléves exporttervét csak­­ 93,9 százalékra teljesítette. El­­­­maradás tapasztalható a hajó­­­­iparban, a híradástechnikai iparban, a dieselmozdony- és épületszerel­vény-gyártásban. E lemaradásér­t felelősség terheli a minisztériumot és a szak­szervezetet is. Befejezőben a második ötéves terv kidolgozásáról szólt az előadó. Török István, a szakszerve­zet főtitkára a vitában, a szak­­szervezet jogairól szólva ki­hangsúlyozta: több mint négy­­százezer vasipari dolgozó vár­ja, hogy a szakszervezet a leg­határozottabban vonja felelős­ségre azokat a gazdasági ve­zetőket, akik a termelésben, a munkavédelemben és más kérdésekben a hibák és bajok okozói. A központi vezetőség tagjai közül számosan mondották el észrevételeiket, javaslataikat a termelőmunka, a vezetés szín­vonalának és a dolgozók munkakörülményeinek javítá­sára, az ösztönzőbb bér- és prémiumrendszer megteremté­sére, valamint a második öt­éves terv eredményesebb ki­dolgozására. NÉPSZAVA 1960. október 1

Next