Népszava, 1966. január (94. évfolyam, 1–25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

2 Kádár János újévi nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról) nyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segí­tenek majd, hogy a gazda­sági fejlődés ütemét meg­gyorsítsuk. KÉRDÉS: A különböző szerkesztő­ségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban beve­zetésre kerülő ár- és bér­intézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az in­tézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az élet­színvonallal kapcsol­tos politikánk? ▼ALASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetle­nül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók leg­szélesebb körét foglalkoz­tatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az in­tézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyi­latkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szól­ni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen össze­tett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézke­dést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki vár­ja a részletes bér- és ár­megállapításokat, ame­lyekből ki-ki megcsinál­hatja a maga családi költ­ségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy hord­erejű döntésről vitatkoz­nak. Tehát azért is be­szélni kell, hogy elősegít­sük a tisztázást. Mint mondottam, ért­hető és természetes, hogy a becsületes dolgozó em­bereknek is van számos kérdésük az intézkedések­kel kapcsolatban. Ugyan­akkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések­­közül kiragadott áreme­lések­­magyarázatába­ már bekapcsolódtak a dolgozók olyan­­védelme­zői­ és olyan­­okosok­-, a nép olyan új keletű ügyvédjei is, akik koráb­ban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végle­ten, korlátolt szektások­ként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehoza­taláért népünknek évekig kellett dolgoznia és ál­doznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új,­­ke­mény­ vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a ré­gi, közmegegyezéssel ki­alakított illemszabályok­hoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyaráz­zák, hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj a munkásnak, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérin­­tézke­dések oka nincs köz­vetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problé­mamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocia­lista társadalom építésé­nek együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalá­nak rendszeres emelkedé­sével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintéz­kedések, az ebből követ­kező állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egy­mást. Ezen felül az 1966 évi népgazdasági terv reál­bérnövekedést, irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések ha­tására a munkások és az alkalmazottak által fo­gyasztott áruk árszínvo­nala 1966-ban a tervszá­mítások szerint 2,1 szá­zalákkal, a bérek színvo­nala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintéz­kedések csak a dolgozók összességére vonatkoztat­va mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és a családo­kat az intézkedések a kö­rülményektől függően kü­lönbözően kedvezően vagy kedvezőtlenül érin­tik, s a családok egy ré­szének reáljövedelmét ki­­sebb-nagyobb mértékben kétségtelenül­­ csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásár­lási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előál­lítási költséget, s a mező­gazdaságnál emiatt kelet­kezett hiányt az állam­nak más formában pótol­nia kellett. Fel kell emel­ni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasz­tott marha- és sertéshús­sal együtt a fogyasztó fo­rintokban kifejezhető ál­lami hozzájárulást is ka­pott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjak­nak felemelésére vonat­kozó döntést. Az emberek általában azért értik meg nehezeb­ben az elhatározott ár­emelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához köz­ponti eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacso­nyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már ko­rábban többet beszélünk. Miből támogatta az ál­lam ezeket az árakat? Ab­ból a jövedelemből, ame­lyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen, azok­kal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támo­gatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók össz­­béralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotá­ció, akkor a központi esz­közökből több juthat m­ajd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fo­gyasztás, hanem a terme­lés mértéke szerint kerül­nek elosztásra, ami nyil­vánvalóan sokkal igazsá­gosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a­ jó mun­kára. Az ár- és bérintézkedé­sek célja, a többi között, bizonyos ismert arányta­lanságok és feszültségek csökkentése, másrészről — különösen a nagy csa­­ládú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedések­ből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az in­tézkedésekkel jobb feltéte­leket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összeg­szerűen, minden dolgozó­nál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint, vagyis aki többet ad munkájával a társada­lomnak, az annak arányá­ban többet is kapjon a ja­vakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helyt­állással, munkával támo­gatni fogja az 1966-os terv s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehaj­tását KÉRDÉS: Voltak olyan észrevéte­lek is, hogy ezek az intéz­kedések a falu javára és a város kárára oldják meg a problémákat Mi a véle­ménye ezekről a kérdések­ről? VAJLASZS: Ha a parasztságról szó­lunk, az első, amire gon­dolnunk kell, az, hogy ál­lamunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadal­mi forradalom olyan ha­talmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, sikerrel tud­tuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításá­val, helyes politikával, 1957-től kezdve, jelentősen megerősítettük a munkás­­paraszt szövetséget. Ezt a munkás-paraszt szövetsé­get szolgálják részben mostani intézkedéseink is, és ez az egész nemzet ér­deke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpe­dig oly módon, hogy élet­­színvonalát a városi dol­gozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általá­ban — ma még nehezebb körülmények között él­nek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt sta­tisztikai adatokkal tud­nám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiata­lok, törekszenek a város­ba, az iparba és nem for­dítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítot­­tabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reál­isan kell nézni ezt­ a dolgot is. A munkásosztálynak alap­vető érdeke, hogy a ma­gyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átla­gos életkorban ne öreged­jen tovább. Az olyan felszínes meg­állapítások, melyek sze­rint a város kárára old­juk meg a problémákat, nagyon is szubjektívek, hangulati elemeket tar­talmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasz­tok nem dolgoznak, spe­kulálnak. Én nem állí­tom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns fa­lusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értelmiséget egy­­egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmisé­gi ember magatartása sze­rint, úgy nem lehet a me­zőgazdaságban dolgozók­ról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzér­kedő falusi ember alap­ján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tag­ságának túlnyomó többsé­ge becsülettel él, és sok­szor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorga­lommal dolgozik. KÉRDÉS:­­ Miben foglalná össze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt áll­nak, és­s amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegek­kel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak néhány mondattal szeret­ném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ere­je. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk, és ebből oroszlánrész jut pártszer­vezeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk, párt­tagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak minde­nekelőtt mint politikai ve­zetőknek kell helytáll­niuk. Hirdessék a szocia­lizmus igazságait, a mar­xista-leninista eszméket, szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket, a pár­ton kívüli tömegeket, pár­tunk politikájának szel­lemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és ké­szüljenek fel végrehajtá­sára. Ennek része az ár- és bérintézkedések okai­nak és céljainak helyes magyarázata. Párttagsá­gunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a dön­tő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy át­gondolt koncepció részei, amely — eddigi politi­kánkhoz híven — a mun­kásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja, és biz­tosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocialista építésben, mind az élet­­színvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tu­dat, hogy a sokkal nehe­zebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az el­vekben szilárdak, politi­kánk hirdetésében, a dol­gozók szervezésében fá­radhatatlanok. Engedjék meg, hogy él­jek az alkalommal, és ez­úton köszöntsem elvtár­sainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esz­tendő küszöbén sok si­kert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egész­séget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párt­tagságunknak, a Haza­fias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. (MTI) A közélet eseményei Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Ismail El Az­­harit, a Szudán­ Köztársa­,­sági­­legfelső tanácsa elnö­­két, Szudán nemzeti ün­nepe alkalmából. Dobi Iszváin ugyancsak táviratban üdvözölte Ah­­madou Ahidjót, a Kame­runi Szövetségi Köztársa­ság elnökét, Kamerun nemzeti ünnepe alkalmá­ból. Az 1986. évi tervekről, beruházásokról tárgyalt pénteki ülésén a Szabolcs- Szatmár megyei tanács végrehajtó bizottsága. Nyugdíjba vonult Nagy­­györgy Mária, a sze­gedi Kenderfonó igazgató­ja. 42 évet töltött megsza­kítás nélkül ebben az üzemben. Gyermekkorá­ban a gépek mellett kezd­te meg a munkát, 24 évig dolgozott fonónőként, és 18 éve került a legna­gyobb szegedi textilgyár élére. Emlékezés Petőfire Petőfire emlékeztek szilveszter estéjén a du­­navecsei tájmúzeumban — az egykori Petro­­vies mészárszék épü­letében — a költő tiszte­lői, a helyi irodalmi kör tagjai. Az emlékesten fel­elevenítették a költővel kapcsolatos emlékeket. Magyar állam- és pártvezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kom­munista Párt első titkárá­nak, a kubai forradalmi kormány elnökének, DR. OSVALDO DORTICOS TORRADO elvtársnak, a Kubai Köz­társaság elnökének, a Ku­bai Kommunista Párt Po­litikai Irodája és Titkár­sága tagjának, Havanna A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a forra­dalom győzelmének 7. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Taná­csa és a magyar forradal­mi munkás-paraszt kor­mány, az egész magyar nép és a magunk nevében forró, testvéri üdvözletün­ket és szívből jövő jókí­vánságainkat küldjük Önöknek és a kubai nép­nek. A forradalom győzelme óta eltelt néhány év alatt a szabad, független kubai nép pártja, kormánya ve­zetésével nagyszerű ered­ményeket ért el hazája szocialista építésében. A világ haladó népeivel együtt a magyar nép is tisztelettel és nagy meg­becsüléssel tekint ezekre az eredményekre. Kívánjuk, hogy a kubai és a magyar nép testvéri barátsága tovább fejlőd­jék, erősítve a szocializ­mus és az emberi haladás eszméit Hősi harccal ki­vívott függetlenségének megőrzésében, az impe­rialista agresszió leleple­zésében és megfékezésé­ben, a világbéke védelmé­ben, valamint a szocializ­mus erőinek összefogásá­ban és egységének erősíté­sében a testvéri kubai nép mindig maga mellett érez­heti a magyar népet. A testvéri kubai nép­nek, a Kubai Kommunis­ta Pártnak, a kubai forra­dalmi kormánynak, és szentély szerint önöknek, kedves elvtársak, az új esztendőben további nagy sikereket kívánunk. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KALI­AI GYULA, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Változások a postai küldemények feladásánál A nemzetközi forgalmat szabályozó és az 1966. ja­nuár 1-én életbe lépő új egyetemes postaegyez­mény több fontos válto­zást közöl, amelyre a pos­­ta-vezérigazgatóság fel­hívja a figyelmet Az “éruminro­x-külde­­mény ezentúl kisebb áruk továbbítására nem hasz­nálható. Árumintának ezentúl csak­ valamely áru mintapéldánya, vagy an­nak egy része küldhető az­zal a­­céllal, hogy az el­adásra szánt árut ismer­tessék. Ezért az árumin­ta-küldeményre az »ingye­nes áruminta«, vagy "in­gyenes mintapéldány­­megjegyzést kell írni. Az­ "ügyviteli papír- külde­mény megszűnik. Az ed­dig ügyviteli papírként feladható, kézzel írott ze­nepartitúrák és zenedara­bok. Írásművek és hírla­pok kéziratai a külföldi forgalomban nyomtat­ványként adhatók fel. A többi, eddig ügyviteli pa­pírnak kezelt küldemé­nyeket a levelekre megál­lapított díjszabás szerint díjazzák. Megszűnt az­ a lehető­ség, hogy a nyomtatvány­­díjszabás szerint feladott fényképre és metszetekre magyarázó jegyzetet vagy rövid feljegyzést­ írjanak. Ha ilyen feljegyzés a szó­ban forgó küldeményeken szerepel, a levelekre meg­állapított díjat kell leróni, mert egyébként a posta meg portyózza. (MTI) NÉPSZAVA A Sierra Maestrától Havannáig A kubai nép számára az új esztendő, első ralpja nem egyszerűen csak naptári, pirosbetűs ünnep, amely a hétköznapok új sorozatának kezdetét jelzi. Sokkal több annál: a kubai forradalom győzelmé­nek évfordulója, amelyet 1966. január elsején már hetedszer ünnepel meg Kuba népével együtt az egész szocialista világrendszer, az egész haladó emberiség. Hosszú, áldozatokk­al teli harcot koronázott meg 1958 első napja. A forradalmárok kis csoportja, élü­kön f­idel Castróval, éveken át vívott heves küzdel­met a Sierra Maestrában, majd az egész országban a Batista-rendszer ellen, nem adta fel a reményt a legkilátástalanabb helyzetben sem — bízott a kubai népben, a kubai nép szabadságvágyában. S ma, a szocializmus zászlaja magasan leng a nyugati félte­kén is, a szigetország — a vezető kapitalista ország határaitól mindössze 140 kilométerre — az amerikai kontinens egyetlen szabad földje. A forradalom azonban még nem ért véget. Egy- j­ó­részt ma is állandóan őrködni kell a Kuba ellen irányuló északi fenyegetés miatt. Másrészt folytatni kell a szocialista forradalmat, amely az ország gaz­daságának fejlődésére, a kubai nép életszínvonalá­nak emelésére irányul. Az északi fenyegetés — az Egyesült Államok részéről — egyszer öltött konkrét formában is tes­tet, azonban a Disznó-öbölben kapott lecke hosszú időre elvette a támadók kedvét Ma pedig Kuba népe bizton számíthat a hatalmas szocialista testi ,­­ közösség támogatására, védelmére. A forradalom győzelme óta eltelt esztendők azt bizonyították, hogy Kuba népe sikeresen halad a szocializmus építése útján annak ellenére, hogy egy ki kezében fegyvert kellett — s kell ma is — tartania. A sikerekhez nagymértékben járult és járul hozzá a szocialista országok segítsége — beleértve termé­szetesen azt a segítséget is, amelyet mi, magyarok, erőinkhez mérten, nyújtunk számára. Kereskedelmi forgalmunk évről évre növekszik, teljes gyárfelsze­reléseket, híradástechnikai cikkeket, gyógyszereket, műszerelvet és mezőgazdasági gépeket szállítunk a­ szigetországba, míg onnan cu­krot, ércet, növényt és műrostokat, dohányt kapunk. Ezenkívül természete­sen minden más területen is gyümölcsözően széle­sednek kapcsolataink. A távoli szigetország fővárosa, Havanna, a közeli ** napokban különlegesen nagy jelentőségű ese­mény színhelye lesz: itt tartják meg három világrész — Afrika, Ázsia és Katin-Amerika — népeinek szo­lidaritási értekezletét. Maga az a tény, hogy erre az értekezletre Havannában kerül sor, a hős kubai nép iránt világszerte megnyilvánuló elismerést tanú­sítja, s minden bizonnyal hozzájárul a népek felsza­badító mozgalmának újabb kibontakozásához, a fel­szabadult népek pedig újabb tapasztalatokra tehet­nek szert a kubai nép eredményeinek megismerésé­vel. A győzelmes kubai forradalom évfordulóján, az új esztendő első napján őszinte testvéri érzésekkel köszöntjük Kuba hős népét, s kívánjuk, hogy az új esztendőben is további nagy sikereket érjenek el országuk építésében, népük életszínvonalának eme­lésében. Kívánjuk, hogy a szolidaritási értekezlet sikere, valamint a Kubai Kommunista Párt közel­jövőben esedékes első kongresszusa egyaránt gyü­mölcsözően járuljanak hozzá nagyszerű jövőjük kV-’' alakításához! 11'. A Szaktanács távirata Kubai Dolgozók Forradalmi Szakszervezeti Szövetsége CTC(R) LAZARO PEN­A főtitkár elvtársnak. Havanna Kuba nemzeti ünnepe, a dicső kubai forradalom 7. évfordulója és az új év al­kalmából a magyar dolgo­zók forró üdvözletét tol­mácsoljuk a kubai szak­­szervezetek vezetőinek, tagságának, a testvéri ku­bai népnek. Lelkesen üd­vözöljük a szabad hazá­jukban — a népgazdaság fejlesztésében, kulturális és szociális téren a kubai dolgozók erőfeszítései árán — elért nagyszerű eredményeket. Felháborodással ítéljük el az ismételt provokáció­kat, amelyekkel az észak­amerikai imperialisták és bérenceik igyekeznek megzavarni a kubai nép békés, szocialista építő­munkáját. A magyar dol­gozók teljes szolidaritásá­ról biztosítjuk Önöket nemzeti függetlenségük és forradalmi vívmányaik megvédéséért folyó harc­ban. őszintén kívánjuk, hogy az 1966-os esztendőben si­keresen valósítsák meg nemes célkitűzéseiket, a kubai nép egyre növekvő jóléte, boldogsága javára. Éljen a kubai és a ma­gyar dolgozók testvéri barátsága és együttműkö­dése! Éljen a nemzetközi proletár szolidaritás a tár­sadalmi haladásért, a né­pek közötti barátságért, a békéért vívott harcban! A Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa elnöksége nevében GÁSPÁR SÁNDOR , főtitkár * Péter János, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere táviratban üdvö­zölte dr. Raul Roa kubai külügyminisztert Kuba nemzeti ünnepe, a forra­dalom győzelmének 7. év­fordulója alkalmából. A KISZ központi bizottsága a Kubai Kommunista If­júsági Szövetségnek, az Országos Béketanács a Kubai Béketanácsnak, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsának elnöksége a kubai forradalom védel­mére alakult bizottságnak küldött táviratot az évfor­duló alkalmából. (MTI) Az Országos Béktanács távirata a havannai konferenciának Az Országos Béketanács elnöksége üdvözlő távira­tot küldött Havannába a három kontinens konfe­renciájának.­­Az afrikai, ázsiai, latin-amerikai né­pek havannai konferen­ciáját az egész magyar békemozgalom osztatlan érdeklődéssel és várako­zással kíséri — hangzik a többi között a távirat. — Bizonyos, hogy az afrikai, ázsiai és latin-amerikai népek egysége és közös akci­ója meg tudja fékezni és fel tudja számolni az imperializmus Interven­cióit és agresszióit a há­rom sokat szenvedett kon­tinensen.* 1966. január 1

Next