Népszava, 1966. április (94. évfolyam, 77–101. szám)
1966-04-21 / 93. szám
Elutazott Antonov szovjet elektrotechnikai miniszter Szerda délután elutazott Budapestről A. K. Antonov szovjet elektrotechnikai miniszter, aki a szovjet elektrotechnikai kiállítás alkalmából egy hetet töltött hazánkban. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, a magyar villamosipar több vezetője, továbbá Ny. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének követtanácsosa. A szovjet miniszter elutazása előtt adott nyilatkozatában méltatta azt a nagy érdeklődést, amely a szovjet kiállítás iránt megnyilvánul. — Ezt az algáimat is felhasználtuk — mondotta —, hogy továbbfejlesszük országaink villamosiparának műszaki-tudományos együttműködését, a két ország gazdasági kapcsolatait. — Különös örömömre szolgál — folytatta —, hogy közelebbről megismerhettem több magyar villamosipari üzem és tudományos intézmény tevékenységét. Mindenütt eredményes, szorgalmas munkát tapasztaltam mind az új technológiák bevezetésében, mind a gyártásban. Mindkét ország rendelkezik olyan tapasztalatokkal, amelyeknek cseréje, a kölcsönös segítségnyújtás tovább gyorsítja ennek a fontos iparágnak a fejlesztését, a magyar és a szovjet villamosipar együttműködését — mondotta a szovjet elektrotechnikai miniszter. (MTI) »Sanyikát megmentették ...« címmel január 12-én írtunk az ötéves Skornyák Sanyika megrendítő sorsáról, akit édesanyja érthetetlen módon már születése óta gyűlölt, s ezért kegyetlenül bántalmazott, ütött, éheztetett. A példátlan szülői sanyargatás miatt a gyerek az elmúlt év december 11-én olyan válságos állapotba került, hogy csak a gyors orvosi segítség és több hetes gondos kórházi ápolás menthette meg. Eszméletét elvesztette, görcsökben fetrengett, mert szervezete már a végső tartalékokat is felélte. Ha nem kerül kórházba, néhány órán belül meghal. Írásunkban a szülők felelősségre vonását követeltük, s ezt követelte a közvélemény azokban a levelekben, amelyeket szerkesztőségünkhöz, a keszthelyi tanácshoz és a bírósághoz írtak. A vizsgálatok alapján Skornyák Alajosné ellen különös kegyetlenséggel elkövetett szándékos emberölés kísérlete, Skornyák Alajos ellen pedig ifjúság elleni bűntett miatt emelt vádat az ügyészség. A Veszprém megyei bíróság kétnapos tárgyaláson vonta felelősségre az elvetemült szülőket. Mindazok a tények, amelyekről a rendőrség és a saját vizsgálatunk alapján korábban beszámoltunk, a tárgyaláson beigazolódtak. Csak kiragadunk ezekből néhányat. Skornyákné 24 éves. Soha nem dolgozott, csalásért háromszor ítélte el a bíróság, egy alkalommal több hónapi szabadságvesztésre. Sanyika a második gyereke. Még csak néhány hónapos volt, de már annyira leromlott a szervezete, hogy kórházba kellett szállítani. A tanács ezért állami gondozásba vette. A szülők kis idő után jelentkeztek Sanyikéért, de ezután sem bántak vele jobban. A hiányos táplálkozás miatt a gyerek újra teljesen legyengült, Skornyákné édesanyja vette magához, s vitte kórházba. Ezután két évig volt állami gondozásban Sanyika. Szülei egyetlenegyszer sem látogatták meg. Már négy gyerek volt a családban, amikor Skornyákék újra kérték az állami gondozás megszüntetését. A tanács ilyen előzmények után is könnyen visszaadta a gyereket. Ettől az időtől kezdődött az ötéves Skornyák Sanyika életének legszörnyűbb időszaka. Skornyákné módszeresen éheztette, s mindennap kegyetlenül elverte. A sérüléseket csak több oldalas orvosi jelentés tudta rögzíteni. A bottal, fakanállal és kézzel okozott sebesülések között négy csonttörés van. A gyerek testén alig volt hely, amelyet ne borított volna seb, ütésfolt. Skornyákné édesanyja az elmúlt év őszén egy alkalommal vérbe fagyva találta Sanyikét, ezért el akarta vinni a gyereket — a fia vállalta volna —, de a szülők nem adták. Nem tehetett mást, mint figyelmeztette lányát és vejét, hogyha így bánnak a gyerekkel, börtönbe jutnak. Miután ez sem használt, lelkiismeretére hallgatva feljelentette a saját lányát. Mire a tanács intézkedett volna, Sanyika sorsa már válságosra fordult. Az anyában csak ekkor ébredt fel a lelkiismeret, és vitte orvoshoz a gyereket. Többi gyerekével a körülményekhez képest rendesen bánt, csak ezt az egyet gyűlölte. Gyűlöletére, kegyetlenkedéseire nem tudott mentséget, magyarázatot adni. Az Egészségügyi Tudományos Tanács és az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint, bár Skornyákné silány érzelmi nívójú, primitív ember, nem szenved olyan tudatzavarban, amely cselekvéseit befolyásolná, ezért bűnéért teljes mértékben felelős. Az apa védekezésében arra hivatkozott, hogy miután munkája miatt rendszeresen későn járt haza, nem volt tudomása a sanyargatásról. Védekezését a bíróság csak részben fogadta el, s az enyhítő körülményeket —a büntetlen előéletét, s hogy öt gyerek eltartásáról kell gondoskodnia — figyelembe véve, tízhónapi szabadságvesztésre ítélte. Skornyák Alajosnét különös kegyetlenséggel elkövetett szándékos emberölés kísérletében mondta ki bűnösnek a bíróság, s nyolcévi szabadságvesztésre ítélte. Az ügyész súlyosbításért, a védelem enyhítésért fellebbezett. Diósdi László A HITINMJH Ketten haltak meg Új magyar játékfilm Szocializmus felé tartó társadalmunkról gyakran jelentjük ki, hogymagasabb rendű, mint az emberek bármiféle társadalmi berendezkedése eddig a történelem folyamán. A bizonyítást sok oldalról el lehet kezdeni és cáfolhatatlanul végig lehet vezetni — gazdasági, kulturális, morális, etikus vonatkozásban egyaránt. Valamennyi nagy témákat kínál a szocialista művészetnek. Természetesen ez a magasabbrendűség még semelyik említett vonatkozásában nem kifejlett, nem abszolút. Két évtized alatt nem is lehet az. A ma művészeinek szükségképpen az ebből fakadó összeütközésekkel kell lépten-nyomon szembenézniük. Talán mindenekelőtt a múltból öröklött és mélyen beivódott előítéletekkel, amelyek még ma és nálunk is gyakran lealázzák az embert — azt is, akivel szemben az előítélet lappangva jelen van, azt is, aki táplálja. Új játékfilmünk, a Mándy Iván forgatókönyvéből készült »Ketten haltak meg«, ezt a magasrendű, fontos és nemes témát vette célba. Jobb igét nem használhatunk meghatározásul, mert csak célba vette — művészi értelemben egyáltalán nem találta el. Sőt, nem is találta meg, mert az alkotók nem is jó úton keresték a megpendített téma filmművészi kifejtésének útját. A tévedés alapvető okának elemzése túl megy egyetlen alkotás értékelésének határain — mint általános, jelenleg főként filmművészetünkben tapasztalható jelenség, külön kifejtést igényel és érdemel. Itt — szorosan az új filmnél maradva — csak annyit szükséges leszögezni: nem lehet egy ilyen horderejű témát felvetni, s azután oly mértékben idegen, pusztán formai hatáselemek mögé, háttérbe szorítani, hogy a végén legfeljebb maga a néző szoríthatja magát az eredendő szép téma keresésére — az alkotók elmulasztják ezt. Sőt, a kifogásolt eszközökkel gyakran egyenesen ellene dolgoznak. S az értékelő ismét a sajnos, gyakori dilemma elé kerül — ami végső soron a művészet megítélésénél nem lehet valódi dilemma —, miként honoráljon magukban tehetséget, határozottan filmszerű látásmódot bizonyító eszközöket, módszereket, amikor ezek célját, a témából adódó irányát meghatározni képtelen, s más is aligha lehet képes. A film, eredeti lényegére tömörítve, arról a felelősségről szól, amelyet mindenkinek viselnie kell, ha bármiféle előítélettel (adott esetben a cigányokkal szembeni faji előítélettel) emberek boldogságának, életük természetes folyásának útjába áll. Ez az előítélet itt tragédiát okoz — egy tizenhét éves lányt és szerelmesét, egy tehetséges cigányfiút közös öngyilkosságba kerget. Ami a forgatókönyv egész építményét illeti: szokatlanságában rendkívül érdekes, tartalmas és nagy lehetőséget rejtő, hogy maga a vázolt »cselekmény« végbe sem megy benne, még utólag sem — a film a következmények, a továbbélők, az állásfoglalásra, úgy is mondhatjuk, ítélkezésre hivatottak állapotában és szemszögéből vizsgálja a történteket. Az író úgy döntött — s ennyiben még nem történt hiba —, hogy nem megy az egyhez- konkrétságban, hanem kissé elvonatkoztatott, jelképes stílusban szól a kérdéshez, mert ez közelebb áll írói alkatához. Ha azonban így döntött, következetesnek kellett volna lennie, mert elvonatkoztatásnak és konkrétságnak a filmen látható keveréke zavaró, sőt helyenként nevetségessé válik. Minden néző elfogad például egy seholsincs kastélyt, akár seholsincs emberekkel is, ha mindez egy szép gondolat általánosított jelképe. Nehéz ellenben tudomásul venni egy Állami Áruházzal, TEFU- autóval, kicsinyes igazgatóval stb. teljességgel meghatározott (ha nem is megnevezett) magyar községet, ahol egy érthetetlenül titokzatos, tizenhét szobás kastélyban egy kicsit társadalmon kívül rekedt volt edénykereskedő és műgyűjtő egyedül éljen a nejével. Ez nem kicsinyeskedés, és ez nem is stílus, hanem művészi hitel kérdése. Arról árulkodik, hogy az alkotók nem találták el művük stílusát. Ennél is nagyobb hibákat követ el Palásthy György rendező, s vele, mondhatni automatikusan, Forgács Ottó operatőr. A központban álló, a megtörtént tragédia nyomai után kutató lányfigura beállítása, a vele kapcsolatos színészvezetési munka (a fiatal és tapasztalatlan Torday Teri alakítja), tökéletesen elhibázott. Valamiféle semmivel nem indokolt »spreen«, eredendő idegesség és ingerlékenység, majdnem hisztéria jellemzi, aminek semmi köze ahhoz a humanizmushoz, amely az eredeti gondolat szerint ebben a lányban munkál. Hasonlóképpen nincs köze az alapvető mondanivalóhoz a keresett és titokzatos beállításoknak, képszögeknek és hatásoknak. Sok szép és érdekes képet látunk — ez azonban önmagában csak egy tanulmánynak lehet érdeme. Kár volt az érték- témát feladni, a differenciáit, de a lényeggel kevés helyen egybevágó hatásokért áldozatul dobni az egyszerű szépséget. A színészek a stílushinárból nem találják a kiutat. Rajk András Nyomoz a vőlegény Kezdettől fogva tudtuk Danny Kaye-ről, az ismert amerikai komikusról, hogy eredeti humoros tehetség, jól táncol és énekel, új filmje arról győzi meg a nézőket, hogy színészi képességei is átlagon felüliek, ő a főszereplője a Bill Blatty által írt és Frank Tashlin által rendezett filmnek, amely a szokványos amerikai vígjátéki szintet nem csupán a főszereplő egyénisége és kitűnő játéka révén haladja meg. A film anélkül, hogy maga is akarta volna, egy olyan országot mutat be, ahol az elgépiesedés, technicizálódás folyamata már régen túlnőtt az emberen, a gigantikus kartotékrendszerek, elektronikus adattároló gépek, fülsiketítő robajú nyilvántartási automaták világában az ember szinte eltörpül. Avagy, mint ebben az esetben is, vígjátéki szituációik tömkelegébe jut, amelyből kimászni csak sok-sok mulatságos poén árán lehet. Nevetünk a remek helyzetkomikumban bővelkedő jeleneteken, a mulatságos figurákon, a gengszterek felsülésén, a bürokrata tréfás megbüntetésén — s közben egy-egy pillanatra nyomasztó érzés kerít hatalmába bennünket. S amikor az ügyetlen kishivatalnok elszabadítja a gépet, amely önálló életet kezd — már nemcsak a mulatságos jelenet. A kissé naiv mese — különösen a szerelmi szál — némi fanyalgásra szolgáltat ugyan okot, a film azonban egészében szórakoztató, kellemes estét szerez a nézőnek. A magyar szövegnek valahogy módot kellett volna találnia arra, hogy a film ötletének kiinduló pontját, egy sajátos amerikai klub tagsági kártyájának jelentőségét megmagyarázzák. Galapagos Százharminc évvel ezelőtt ezen a távoli szigetcsoporton talált eleven bizonyítékokat Darwin a fejlődéstörténet nagy igazságaira. Itt látott élő példákat arra nézve, hogy a növény- és állatvilág hosszú természeti fejlődés eredménye. Ezekre a szigetekre kalauzolja most el nézőit Heinz Sielmann, a Galapagos című, nyugatnémet természetfilm rendezője. A kifogástalan technikával megalkotott színesfilm kerüli a meseszerű cselekményesítést, ragaszkodik népszerű tudományos céljához: a csendes-óceáni szigetek tájainak, élővilágának hiteles bemutatásához. E ragadozók nélküli táj, ahol kézből esznek a szelíd leguánok, pelikánok és elefánt-teknősök, a különleges, ember nélküli élet megragadó képeit mutatja. Egzotikus természeti szépség és tudományos tanulság sikeres ötvözete a film, amely némi vontatottsága, lassú tempója ellenére is, bizonyára örömet fog szerezni e műfaj kedvelőinek. (h. m.) Hangversenytermek: Demus,Zecchi, lljev, Erede, Dervaux Operaházak: Süss, Kabaivanska, Weathers, Scotto Világhírű vendégművészek május—júniusban A zenei évad a végéhez közeledik — az utolsó hónapok azonban nagyon örvendetes és nevezetes eseményekben gazdagok. Világhírű művészek sora érkezik májusban és júniusban hangversenytermeinkbe és operai színpadainkra. Május 9-én és 11-én zenekari, illetve szólókoncerten hallhatjuk majd Jörg Demust, a többszörös nemzetközi díjnyertes zongoraművészt. Május 19-én Carlo Zecchi, 26-án pedig a neves bolgár karmester, Konstantin Iljev vezényli a Rádiózenekart. Másnap, május 27-én, Alberto Erede, a kiváló olasz mester az Állami Hangversenyzenekart dirigálja. Júniusban is naev nevű, hazánkban rendkívül népszerűvé vált karmestervendégünk lesz, Pierre Delvaux június 5-én és 6-án ad koncertet az Állami Hangversenyzenekar élén. Rendkívül érdekes vendégek szerepelnek májusban és júniusban az Operaház és az Erkel Színház színpadán. Milka Stojanovics, a belgrádi opera szólistája május 15-én és 19- én A végzet hatalmában és az Álarcosbálban, Reiner Süss és Harald Neukirch, a berlini Deutsche Staatsoper művészei május 22-én a Nürnbergi mesterdalnokokban (Süss 28-án is), Gino Bonelli, a Rijekai Operaház művésze május 21-én és 25-én az Otelló címszerepében és a Bajazzókban lép fel. Fiatal olasz tenorista, Redento Comacchio énekli május 20-án A végzet hatalma tenorszerepét. A legnagyobb és teljesen jogos érdeklődés három szopránénekesnő érkezését előzi meg. A mai, fiatal énekesi gárda három kimagasló egyéniségét hallhatjuk rövid egymásutánban, májusban és júniusban. Elsőnek Raina Kabaivanska érkezik, aki oly emlékezetes sikert aratott ez év elején Budapesten is — akárcsak a világ valamennyi nevezetes operaszínpadán. A fiatal bolgár művésznő a szófiai operaház tagja, szerződés köti a New York-i Metropolitanhoz is. Május 4-én a Manon Lescaut címszerepét énekli, 7-én Desdemonát az Otellóban. Röviddel ezután, május 12- én, majd 15-én az Aidában, illetve a Pillangókisasszonyban napjaink kivételesen népszerű néger művésznőjét, Felicia Weatherst hallhatjuk. A művésznő a közelmúltban a bécsi Staastoperben énekelte Aidát, kirobbanó sikerrel. Az idén szerződtette a Metropolitan. Június 10-én, 13-án és 16-án újból Budapesten szerepel Renata Scotto, a milánói Scala és a Metropolitan egyik, napjainkban legünnepeltebb fiatal művésze. A budapesti közönség már meggyőződött rendkívüli énekesi adottságairól. Egyébként gazdag és szokatlan műsora is erről beszél: Lammermoori Luciát, a Traviatában Violettát, majd a Pillangókisasszonyban Cső Császánt énekel. Vendégművészek tekintetében igazán gazdag és sokszínű a szenzonvég. (r) Megválasztották a Képzőművész Szövetség vezető tisztségviselőit Szerda délután a Fészek Klubban megtartotta első ülését a Magyar Képzőművészek Szövetségének 48 tagú vezető testülete, s a szövetség elnökévé Somogyi József főiskolai tanárt, Kossuth-díjas szobrász, érdemes művészt, főtitkárrá Tamás Ervin festőművészt, képzőművészeti szaktitkárrá Raszter Károly grafikusművészt, iparművészeti szaktitkárrá Búzás Árpád textiltervező művészt választotta meg. (MTI) NÉPSZAVA A KÖZÉLET ESEMÉNYEI Szerdán Békéscsabán ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága. A harmadik ötéves terv irányelveiről Klaukó Mátyás, a pártbizottság első titkára, a pártélet időszerű kérdéseiről dr. Szabó Sándor, a pártbizottság titkára tartott előadást. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. A Bács-Kiskun megyei pártbizottság szerdai ülésén részt vett Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Az ülésen Erdősi József, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatót a harmadik ötéves tervidőszak főbb feladatairól. A pest megyei pártbizottság szerdán Budapesten ülést tartott; a 3. ötéves terv irányelveiről Szakali József, a megyei pártbizottság titkára adott tájékoztatót. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára. Az MSZMP Zala megyei bizottsága, szerdai ülésén Zalaegerszegen, Tóth Lajosnak, a megyei pártbizottság titkárának tájékoztatója alapján , megvitatta a megye harmadik ötéves tervének kiinduló irányelveit. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára is. Sarlós István, a fővárosi tanács vb-elnöke folytatja egyiptomi látogatásait. Találkozott Szaad Eddin Zayeddel, Kairó kormányzójával, megtekintette a főváros nevezetességeit, ellátogatott Alexandriába, ahol Hamdi Ahmed Ebeid helyi közigazgatási állammniszterrel folytatott megbeszélést. Rácz Pál kairói magyar nagykövet fogadást adott a tanácselnök tiszteletére. Baczoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes szerdán gazdasági tárgyalásokra Teheránba utazott. Útközben megtekinti a milánói vásárt, majd Rómában megbeszéléseket folytat a magyar— olasz kereskedelmi kapcsolatokról. A hazánkban tartózkodó mongol kulturális küldöttség szerdán kétnapos látogatásra Szabolcs-Szatmár megyébe érkezett, ahol több oktatási intézményt keresett fel. Visegrád fejlesztéséről Visegrád fejlesztéséről tartott helyszíni vitát szerdán a Duna-kanyar Intéző Bizottság elnöksége. A Városépítési Tervező Vállalat által készített program alapján Farkas Tibor irányításával állították össze a tanulmányt , meghatározták, hol és hogyan építkezzenek a Duna-kanyar »fővárosában«. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a Duna-kanyart felkereső öt és félmillió látogató többsége útba ejti Visegrádot. A tavaly elkészült fellegvári panoráma út az ország legszebb útvonala és ma már a hazai és nemzetközi autósturizmus egyik legfőbb célpontja. Ebben a szezonban már a vendégek rendelkezésére áll a Visegrád központjában felépített új ABC-áruház és önkiszolgáló étterem is. Tovább korszerűsítik az úthálózatot. Az egyik legfontosabb cél, hogy a panoráma út a Nagy villámig biztosítsa az autósturizmus lehetőségét. Elkészítik a fellegvári százszemélyes szálló terveit, az ország egyik legszebb pontján elhelyezett hotel lesz ez. (m) Eltemették dr. Jancsó Miklóst Szerdán Szegeden nagy részvéttel temették el dr. Jancsó Miklóst, a Magyar Tudományos Akadémia tagját, a munkaérdemrend arany fokozatával kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanárt, a Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszertani Intézetének igazgatóját, számos bel- és külföldi tudományos társaság tagját. A Dugonics téri egyetemi épület előcsarnokában felállított ravatalnál dr. Tóth Károly rektor, majd az Egészségügyi Minisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a társegyetemek és a társadalmi szervek képviselői vettek búcsút az elhunyttól, majd a szegedi belvárosi temetőben, a városi tanács által adományozott díszsírhelyen helyezték örök nyugalomra dr. Jancsó Miklóst. 1966. április 21