Népszava, 1975. július (103. évfolyam, 152–178. sz.)
1975-07-12 / 162. szám
4 Apró Antal Csongrádi megyében Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke pénteken Csongrád megyébe látogatott. Szegeden, a megyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára és dr. Perjési László, a Csongrád megyei tanács elnöke fogadta a vendéget és tájékoztatta a gazdálkodás megyei helyzetéről, valamint a Tisza és a Maros mentén kialakult éres belvízhelyzetről, a védekezéssel kapcsolatos munkálatokról. A Politikai Bizottság tagja ezután részt vett és felszólalt a Csongrád megyei pártbizottság kibővített ülésén, amelyen dr. Komócsin Mihály adott tájékoztatást a Központi Bizottság július 2-i üléséről. (MTI) Győri Imre Békés megyében Pénteken Győri Imre, s az MSZMP Központi Bizottságának titkára Békés megyébe látogatott. Békéscsabán a megyei pártbizottságon Frank Ferenc, a Békés megyei pártbizottság első titkára és Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács elnöke fogadta. A megye vezetői tájékoztatták a KB titkárát Békés megye mezőgazdaságáról, politikai életéről. Ezt követően Győri Imre részt vett és felszólalt az MSZMP Békés megyei bizottságának ülésén, amelyen megtárgyalták az országgyűlési választások megyei tapasztalatait, valamint a KB decemberi határozata végrehajtásának általános tapasztalatait és a további feladatokat. NÉPSZAVA Kiosztották a kongresszusi és felszabadulási sajtópályázat díjait A Magyar Sajtó Házában pénteken ünnepélyes keretek között osztották ki a MUOSZ elnökségének az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulása 30. évfordulójának előkészítését magas színvonalon szolgáló újságírói alkotások jutalmazására meghirdetett pályázatának díjait. Első díjat kapott Kulcsár István (Magyar Rádió) és Faragó Jenő (Népszabadság). A Népszava munkatársa, Sztankay József harmadik díjat kapott. A díjakat Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, a MÚOSZ alelnöke és Fényi Péter, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese, a zsűri elnöke adta át. Az ünnepségen részt vett Fodor László, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője KITÜNTETÉSEK Az Elnöki Tanács Erdei Sándornak, a „Szövetkezet” című hetilap főszerkesztőjének, nyugállományba vonulása alkalmából, érdemei elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést pénteken dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke adta át. Az Elnöki Tanács Avarjai József nyugdíjasnak, az MSZMP XVIII/2-es alapszervezete tagjának, öt évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége elismeréséül, a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Petek Emil, a XVIII. kerületi pártbizottság első titkára adta át. Magyar Nemzet Múzeum Három évtized szerzeményei A Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében pénteken jubileumi kiállítás nyílt: számadás az elmúlt harminc év eredményeiről, a gyűjtemény gyarapodásáról, ízelítő a legérdekesebb új szerzeményekből. Az 1802-ben alapított múzeum életében harminc év nem túl nagy idő. Ám az utóbbi három évtized a nagy megújulás időszaka, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum nemzetközi mértékkel is jelentős, elismert tudományos és közművelődési intézménnyé vált. Ezt a változást, fejlődést érzékelteti beszédes dokumentumokkal eg vallógatott műkincsekkel az új kiállítás. A második világháborúban hetvenöt bombabecsapódás tett kárt a patinás épületben és a gyűjteményben, porrá égett a lapidariumban tárolt történeti anyag, szétszóródott a textil- és a fegyvertár. De már 1947- ben megnyílt az első, új szerzeményeket bemutató kiállítás, majd a történelmünk jelentős évfordulóihoz kapcsolódó, egyre korszerűbb szemléletű és gazdagabb anyagú tárlatok. Harminc év alatt több műtárggyal gyarapodott a múzeum, mint a háború előtti száznegyven esztendőben, látogatóinak száma pedig elérte a hatmilliót. Erről beszélnek a grafikonok, fotók, plakátok, a díszterem főfalán elhelyezett színes, szemléletes tablók. A múzeum nyolcszázezer darabra szaporodott kincseiből csak mustrát adhat a kiállítás. A tárlókban elhelyezett őskori, római és népvándorlás kon régészeti anyag jó része újabb szerzemény. Annak a tervszerű gyűjtő- és kutatómunkának az eredménye, amelyben a hazai ásatások nagyméretű térképe is segít eligazodni. A korábbi apró, szétszórtan folyó ásatások helyett már az ötvenes években megkezdődtek a részben nagy építkezéseinkkel kapcsolatos, módszeres feltárások. Dunapentelén római kori, Tiszalöknél középkori, a II. Tiszai Vízlépcsőnél bronzkori települést rejtett a föld mélye. Vértesszőlősön őskőkori lelőhelyre bukkantak a régészek, az esztergomi, visegrádi várfeltárás ugyancsak gazdag leletanyagot hozott felszínre. A kiállítás középkori részében helyet kapott a múzeum fiókintézményeinek, a visegrádi Mátyáspalotának és a sárospataki Rákóczi-várnak egykét szép műkincse is. Az ötvöskollekcióban a többi között kiállították , az 1971-ben feltárt tolnai kincsleletet, a török időkben földbe rejtett reneszánsz ezüst ruhadíszeket és más ötvösmunkákat. Az érem- és a fegyvertár, a kerámia- és a tex-tilgyűjtemény legszebb darabjai mellett a múzeum hangszerritkaságaiból is láthatnak néhányat az érdeklődők. Itt van Mozart úti klavikordja, egy XVI. századi olasz csembaló, egy kétszáz éves zsebhegedű és Nemessányi Sámuel százéves mesterhegedűje. Az újkori anyag érdekes, összetartozó leletegyüttese a XVIII. századi polgári és munkáslakás szobabelsője. A múzeum évente mintegy kétszázötvenezer látogatót fogad. Vezetői és tudományos munkatársai azonban ezzel az eredménnyel még nem elégedettek. Különösen azzal nem, hogy a látogatóknak csak harmincöt százaléka iskoláscsoport. Azt szeretnék, magyar diák ne nőjön fel úgy, hogy nem járt a múzeum históriai nevezetességű épületében, nem látta nemzeti történelmünk emlékanyagát. Most új módszerekkel kísérleteznek : autóbuszokat küldjenek a peremkerületi iskolák tanulóiért, múzeumi történelemórákat szerveznek, népszerűsítő kiadványokat szerkesztenek. Az egykor csendes, arisztokratikus intézmény mozgalmas életű múzeummá, a közművelődés egyik műhelyévé lett. Vajk Vera Salarákok (2.) Becsületből lakatos Az életsorsokat nemcsak a céltudatosság, hanem a véletlen is irányítja. Ha annak idején, tízegynéhány esztendeje fürgébb a postás, akkor most Varga Károllyal valamelyik alföldi malomban nézegetném a garatot, szemlélném lisztes kötényét. A pándi fiúból nem lett molnár. Mindenesetre Pestlőrincen telepedett meg, olyan közel az Alföldhöz, hogy a lakóházuk után nem vezet tovább kocsiút; erdők, mezők kezdődnek ott, s kinyílik a tik vidéki tanyavilág. Szőke, lágy arcvonású, kék szemű fiatalember. — Apám molnár volt, ezt a mesterséget űzi ma is. Amikor abba a korba léptem, hogy hivatást kellett választanom, egyértelműnek tűnt, hogy folytatom apám mesterségét. A malomipari technikumba készültem. Beadtam a papírt, el is mentem felvételizni Budapestre. De volt nekünk a községben egy szomszédunk, a Láng Gépgyár régi dolgozója. Ő másra csábított már régebben. Azzal biztatott, hogy a gyárban várják a fiatalokat. Elutaztam az iparitanuló-intézetbe, felvételiztem ott is. A meglepetés emlékével csóválja a fejét. — Kézbesítették az eredményeket. Egy napon jött a levél, hogy felvettek, mehetek lakatosnak. Egy hétre rá, hogy felvettek, mehetek a malomipari technikumba. Kiegyenesedik a derék. — Becsületbeli kérdés volt. Az egyik helyről előbb szóltak, mint a másikról. — Nincs nosztalgiája? — Hét elején Jászberényben jártunk. Visszafelé bekukkantottunk apámékhoz. A régi nyarak újra megébredtek bennem, de ma már elképzelhetetlennek tűnik, hogy molnár legyek. Minden romantikus látszat mellett sokkal egyhangúbb munka, mint a mienk. Hiányzik belőle az, ami nálunk újszerűség, változatosság, ami hétről hétre töprengésre, a felbukkanó nehézségek megoldására késztet. — Hallom, hogy újító... Legyint. — Apró-cseprő dolgokról van szó. Tulajdonképpen az ésszerűség kihagyásainak pótlásáról. Ilyen módon mindnyájan újítók vagyunk a brigádban, mert igyekszünk elhárítani sezt, ami akadályozza a munkát. "Varga Károlyt fiatal, frissen végzett lakatosként vette be a brigádba Szlovák János. " Nem beszélünk mi arról, hogy ki, miért került közénk, de én már sejtem, hogy milyen módszerrel szervez a vezetőnk. Itt van rögvest a saját példám. Megszereztem a szakmunkáslevelet, de azért csak csetlettembotlottam a műhelyben. Nem volt helyem sehol, nem vettek be egyik brigádba sem. Szlovák János pedig szól, hogy legyek alapító tag. Ugyanígy Soós Ferivel is ... Kezdett kapisgálni bennem, hogy ez az ember gyűjti maga köré a magányosokat, a félreszorultakat. Tulajdonképpen Császár Nándi sem tartozott sehová ... Én úgy éreztem, amikor Szlovákok közé kerültem, mintha levegőtlen vidékről éltető közeg, bejutottam volna. Jószántából senki el nem ment a brigádból. Pátosz nélkül, egyszerűen : — Ritkán jön össze így kilenc ember. Együtt mi mindenbe bele mertünk vágni. Gondolkoztam én azon nem egyszer: miből táplálkozik a mi merészségünk? Úgy gondolom, abból, hogy az első perctől kezdve körpályán vettünk valamit. Ezt az agyoncsépeltnek tűnő jelszót, egy mindenkiért, mindenki egyért. Olyan minálunk nem fordult elő, hogy huzakodás lett volna. Be kell jönni ünnepnap? Be kell jönni éjszaka? Két-három ember elég lett volna, de jött mindenki. A mi alapelvünk, hogy mindenki értsen közülünk a másik munkájához is. Így nem jövünk zavarba betegség vagy hiányzás esetén. — Belemélyedve a munka témájába, megemelkedik a hangja, felvillan a szeme. Erről a szelíd, szőke fiúról nehéz elképzelni, hogy elragadja a hév, de ő maga mondja, hogy odabent az üzemben gyakran erősen indulatba jön. — Mi bosszant engem? — Felemeli a mutatóujját. — Egy: a szervezellenség. Amikor egy szerszámért fél napig kell körbejárni a csarnokban. Kettő: a meggondolatlanság. Belekezdek reggel egy munkába. Beleélem, beleásom magamat. Eltelik másfél óra és a főnökség szól, hogy hagyjam abba, mert más feladatot kapunk. Sürgősebbet. Én úgy gondolom, hogy a kapkodás egyetlen hivatásnál sem tesz jót. Találkozott húszévesekkel, akik kinevették az indulatát. Nem fiatalellenes ő, hiszen maga is a fiatalok közé sorozza magát. A hang, a szemlélet bosszantja fel. Ha azt vágják hozzá, hogy: minek idegesíted magadat, mit törődsz a más dolgával. Jobb, ha nem szólsz bele semmibe! — Sportoló voltam, megszoktam az iramot. A mi csapatunkat nem jegyezték az országban. NB III-asok voltunk. Ceglédi, alföldi fiúkkal játszottam , együtt. Nem focisták voltunk, legalábbis nem úgy, ahogy ma gondolják. Minden meccset úgy játszottunk végig, mintha az életünket tettük volna fel rá. Ezt a szemléletet hozta magával Pestre is a Váci útra. Lemondani valamiről egyszerűbb — gyakran még veszélytelenebb is — mint fogcsikorgatva végigvinni, befejezni. Elfuttatni a munkaidőt könnyebb, mint kitölteni. — Nálunk a lógás sohasem volt téma. Azt, hogy valamit el lehetne lazsálni, kilencünk közül senki semm vetette fel. A szálat tovább gombolyítva eljutunk a témához, amely az utóbbi időben különösen foglalkoztatja. Milyen a munkás megbecsülése, rangja a köztudatban ? — Laknak itt orvosok, mérnökök a házban. Fiatalok, egykorúak velem. A viselkedésükből úgy érzem, nem szívesen hívnának meg magukhoz szombat estére. És azt hiszem, én is hiába hívnám őket. Pedig úgy érzem, egyenrangú barátja lehetnék egy mérnöknek is. ő a maga dolgát érti — az is fontos —, én az enyémet, szintén fontos. De elbeszélgethetnénk az új könyvekről, az írókról is: Proustról, Solohovról... Amikor megkaptam az Állami Díjat, egyetlen ember gratulált a házból. Melós ő is, Kétszobás otthonuk van. Félig a maguk kezével építették fel a lakásukat, hétszáznyolcvan órát dolgoztak az épülő telepen. Az előszobában két bőröndöt látok, csomagolásra előkészítve. Nyaralni megy a család? A feleség kicsit szomorkásan ingatja a fejét: — Sajnos, csak Károly utazik. Méghozzá messzire, ahová nem viheti magával az asszonyt. Az országos szakszervezeti delegáció tagjaként finnországi körúton vesz részt.. — Az első külföldi út? — kérdem. — Északon igen. Mert Azerbajdzsánt, a Kaukázust, Grúziát és Örményországot megjárta már. Fél évig dolgozott Bakuban, az első magyar hűtőgépsort Császár Nándorral kettesben állította fel a Kaspi-tenger partján. Kása Csaba Varga Mihály családi körben 1973. július 12. Húsz megtakarított millió Munkaverseny a mesterséges sarkvidéken Mínusz 40 fok. A gondolata is megborzongat, még a legvadabb kánikulában is. A Dunakeszi Hűtőház alagútjaiban ezen a hőmérsékleten fagyasztják a málnát. Utána a tágas, 60X20 méter Most van a hajtás, nincs egy perc megállásunk sem. Éjszaka 14 vagon málna érkezett, ezt kellett sürgősen beraknunk, mert estére már itt az újabb 14 vagon — magyarázza Szabó Pál főmérnök a tárgyalóterembe lépve, miközben felemeli karját és az ajtó ijesztő csendben becsukódik mögöttünk. — Háromféle málna van: gurulós, rekeszes és lé. Sajnos, az időjárás nem kegyes hozzánk, és az utóbbiból van a legtöbb. Pedig a gurulósból minden menynyiséget exportálhatnánk. A következő teremnél egy targonca előz meg bennünket, és fény derül az ajtócsukódés titkára: a targoncás menet közben megrántja a levegőben csüngő zsinórt, és mér nyílik is a páncélszekrényre emlékeztető ajtó. Belülről ugyanilyen módszerrel csukódik. — Rendkívül fontos, hogy a lehető legrövidebb ideig maradjanak nyitva az ajtók — világosít fel Fejes Imre targoncás, a A gépházban a kompresszorok iszonyú robaja legalább annyira félelmetes, mint a mínusz negyveni fokos hűtőalagút. Az óriási műszerfalon figyelemmel kísérhetjük, mi történik a hűtőházban, melyik teremben rakodnak, hány fokos a hőmérséklet, hol van nyitva az ajtó, hol olvasztanak. Mert ez is fontos. Dodek Mihály, a Rudolf Plank szocialista brigád tagja magyarázza: — Ha idejében kezdjük meg az olvasztást, máris sok energiát takarítunk meg. Aki valaha kezelt res termekbe kerül, ahol mindössze — 25 fok van. A látogatónak a dermesztő hideg még a hangot is a torkára fagyasztja. Ezen a mesterséges északi sarkon több mint háromszázan dolgoznak. Mező Imre szocialista brigád vezetője. — Az egyik legjelentősebb vállalásunk az energiatakarékosság. Ez pedig nyitott ajtókkal nem megy. Más brigádoknál is találkozunk az ésszerű takarékoskodás jeleivel. A Május 1. brigád tagjai vállalták, hogy folyamatos munkájukkal a lehető legrövidebb ideig tartják az árut tárolótéren kívül, a plusz hőfokon. — Munkaversenyvállalásaink legfontosabb eleme a takarékosság — fűzi tovább a gondolatot a főmérnök. — Kis dolognak látszik az ajtók zárása, de nagy mennyiségű hót tudunk megtakarítani. A hűtőház alatt a talajt fűteni kell, nehogy felfagyjon. De ha túlfűtjük, a meleg beáramlik a hűtőházba, ezt ellensúlyozni kell, tehát kétszeresen is pazarolunk. Műszerekkel folyamatosan ellenőrizzük a talaj hőmérsékletét, és csak akkor kapcsoljuk be a fűtést, amikor szükséges hűtőgépet, tudja, hogy nem muszáj minden gépnek működnie. Csakis annyi üzemeljen, amenynyivel a megfelelő hőfokot biztosítani tudjuk. A málna melletti hűtőkamrák színültig vannak hússal. — Népgazdasági érdek, hogy kisegítsük a húsipart — mondja Kubinyi József szb-titkár. — Kénytelenek vagyunk ného a szállító útvonalakat is lezárni miatta, és bizony ilyenkor többet kell benntartózkodni a dolgozóknak a dermesztő hidegben. Ezen nem sokat segít sem az ötréteges védőruha, sem a hétórás munkaidő, sem a védőétel. A Dunakeszi Hűtőház egy a Magyar Hűtőipari Vállalat tíz gyára közül. Négy éve készült el 240 millió forintos költséggel. Tárolóterét azóta is maximálisan kihasználják, amiben jelentős szerepe van a szocialista munkaversenynek is. Valutát hoz — A vállalások konkrét gazdasági tervekhez igazodnak és nem öncélúak — hangsúlyozza Gulyás Pál, a nagyvállalat vezérigazgatója. — Gyáraink egymást is kisegítik. Éppen most szállítjuk át a hús egy részét Dunakesziről Békéscsabára, hogy több málnát fogadhassunk. Az összehangolt, pontos munka rendkívül fontos, hiszen termékeink jelentős része kerül exportra, ami valutát hoz az országnak. Hét termelő- és három tárolóüzemünk 4500 dolgozója több mint másfél milliárd forint értéket állít elő. Az előző évi termelésünket, kizárólag a termelékenység növelésével, 8 százalékkal teljesítjük túl, a hazai piacra 23, a tőkés piacra pedig 14,2 százalékkal több árut szállítunk. Ugyanakkor 20 millió forint megtakarítást tervezünk, és mint azt a dunakesziek példája bizonyítja, ez biztosan meg is lesz. A munkaversenyben vállalatunk 190 brigádja vesz részt — teszi hozzá Surányi Anikó, a vállalati szakszervezeti tanács titkára. — A verseny ösztönzésére az elmúlt évben és az idén is hétmillió forintot fordítunk. Csúcsidőben is verseny. A Magyar Hűtőipari Vállalat dolgozói a szezonmunka közepette is teljesítik vállalásaikat, sőt, éppen a verseny az, amely átsegíti őket a nehézségeken és lehetővé teszi, hogy megvalósítsák elképzeléseiket. Kimmel J. Emil Nyitott ajtókkal nem megy Olvasztani 1ó idejében kell