Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)
1989-05-02 / 101. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ■ KEDD, 1989. MÁJUS 2. ■ 117. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ■ ÁRA 4,80 FORINT A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA- A borús, esős idő ellenére országszerte százezrek Ünnepelték május elsejét Nagy Sándor, Tatár Árpád és Gross Károly beszélt Budapesten, a Felvonulási téren — A független szakszervezetek szolidaritási nagygyűlése a Népligetben — Ünnepségek vidéken és külföldön A rossz idő ellenére országszerte, az eddigieknél több helyszínen ünnepelték az emberek május elsejét, a munka ünnepét. A munkásszolidaritás, az összefogás jegyében, a korábbi külsőségekkel szakítva, mindenfajta hivalkodást mellőzve rendezték meg az idei május 1-jei felvonulásos nagygyűlést Budapesten. A politikai véleménynyilvánításra is alkalmat adó tömegdemonstráció résztvevői — a munkahelyi kollektívák képviselői és családtagjaik - többbségükben a kerületek régi találkozóhelyein gyülekeztek a hideg, borongás, esőre hajló időben. A menet első oszlopai tíz óra után néhány perccel indultak el a felvonulási térre, hogy részesei legyenek az ottani nagygyűlésnek. A formaságokkal való szakítás egyik jeleként a társadalmi, a politikai és az állami élet vezető személyiségei nem a dísztribünön fogadták a felvonulókat, hanem az ünneplőkkel együtt haladva érkeztek a felvonulási térre. A nemzetiszínű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alatti emelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára köszöntötte a fővárosiakat, majd felkérte a nagygyűlés három szónokát - Nagy Sándort, a SZOT főtitkárát, Tatár Árpádot, a SZOT Országos Ifjúsági Tanácsa képviselőjét és Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát - beszéde megtartására. A szakszervezetek nem a kapkodás, hanem a reform hívei Tisztelt Szaktársak! Budapest Dolgozói! Kedves Barátaim! A mai napon május elsejét köszöntjük szerte a Világon. Számos, pontja lehet a Földnek, ahol ez a május elseje más, mint az ezt megelőzőek. Hogy Magyarország ezek közé tartozik, az nyilvánvaló tény. Ez az ország nem hasonlít tegnapi önmagára és holnapi arca, valója bizonyára még inkább más lesz. A változás természetesen önmagában nem érték. A változást mindig végeredménye minősíti. Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amely az életnek egy új minőségét hozzák létre, a szó legszélesebb és legteljesebb értelmében. Érdekeltek vagyunk abban, hogy jogállamban éljünk. Érdekeltek vagyunk abban, hogy munkánk alapján boldoguljunk. Érdekeltek vagyunk abban, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk. Érdekeltek vagyunk abban is, hogy életünkből száműzzük ahazugságokat, hogy gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk. Érdekeltek vagyunk abban is, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Mert ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának. A dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gondolkodjanak, kevesek döntsenek és azt sem, hogy kevesek kiváltsága legyen az igazságot kimondani, a jövőért felelősséget vállalni. Száz év óta, május elsején, a munkások, a dolgozó emberek tömegsztrájkok,tüntetések, demonstrációk, felvonulások, gyűlések szervezésével, az azokon való részvételükkel adnak hangot követeléseiknek. Május elsején — száz év óta — a munka, a dolgozó ember, a szolidaritás gondolata áll a középpontban. Május elseje — amennyiben ünnep — a dolgozó ember, a munkásember ünnepe, május elseje szakszervezeti ünnep! Május elseje azoké, akik többnyire nincsenek vagy csak alig vannak abban a helyzetben, hogy érdemi hatást gyakorolhassanak saját munkájuk eredményességére. Azoké, akik csak akkor élvezhetik munkájuk gyümölcsét, ha ez a munka jól meg van szervezve, ha a tisztességesen végzett munkát rendesen megfizetik. De akik bizonyosan viselik a rossz politikai, gazdasági döntések következményeit, akiktől a terheket senki nem veszi át. Ők azok, akiket a statisztika és aszakszervezeti zsargon munkavállalóknak, bérből és fizetésből élőknek nevez, akikről viszont ezek a fogalmak nem árulják el a lényeget, hogy: ők egy ország jelenének és jövőjének letéteményesei. Így van ez nálunk, Magyarországon is. Május elseje azoknak az embereknek az ünnepe, akiknek nem kis hányada egyre többet dolgozik és nem kis része egyre kevésbé boldogul. Azt hiszem többségében ők vannak itt ezen a téren,ezen a gyűlésen is. A szakszervezetek nevében köszönöm, hogy eljöttek, hogy jelenlétükkel támogatják törekvéseinket, nyomatékot, erőt adnak mindannak, amit május elsejei jelszavaink kifejeznek. Tisztelt Barátaim! Történelmi léptékű átalakulás megy végbe hazánkban. Megkezdtük egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépítését. Egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás. Amely a személyiség önállóságára és szabad kibontakozására épít. Olyan politikai intézményrendszer van kialakulóban, amely lehetőségetad az alkotmányos többpártrendszerre,a koalíciós kormányzásra, és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét feltételezi. E történelmi léptékű változások — mindent együttvéve — feltétlenül helyes irányba mutatnak. A közvélemény, a társadalom széles rétegei azonban türelmetlenül, indulatoktól sem mentes feszült légkörben élik meg mindezt. És érmnek több oka is van. Egyik oka mindenképpen az, hogy mára nyilvánvalóvá vált: a ma is elvállalható eredmények mellett súlyos hibák, tévedések terhelik az elmúlt évtizedek politikáját. A hibás célokról, alkalmatlan eszközökről és emberekről szokás manapság összefoglalóan úgy beszélni, hogy voltak bizonyos illúzióink. Az illúzió kifejezés azonban nem mindig fogadható el, hiszen, ez a szó sokszor éppen a lényeg megkerülésére szolgál. Ezt az országot nem egyszerűen az illúziók, sokkal inkább a gazdasági, politikai rendszer objektív hibái, fogyatékosságai, a személyi -hatalmi érdekek túltengése, az elvtelen összefonódások, a vezetők tévedései és mindezek be nem ismerése, azaz a hazugságok juttatták idáig. Ezért hát ne csodálkozzon senki, hogy a bizalom mélyen megrendült. Tényleges eredményeket várunk A bizalom megrendülésének oka az is, hogy széles tömegek ma is úgy érezhetik: a nyitás politikája közepette a fejük felett folynak a csatározások, egy szűk szellemi-politikai elit rájuk hivatkozva, de lényegében nélkülük akar irányt szabni korszakos jelentőségű változásoknak. Miközben nagyszabású politikai és gazdasági reformprogramok rajzolódnak ki, aközben egyre nehezebben tekinthetők át a társadalmi, politikai viszonyok, egyre súlyosabbak a gazdaság állapotai és a nyomában támadó szociális feszültségek. Ezért hát meg kell értenie mindenkinek: végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és eredményre van szükség. Hiszen a valóban korszakos politikai változások sem leplezhetik el, hogy válsággal küdz a gazdaság, és nemzeti összefogásra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük az összeomlást. Vannak, akik túlzottnak tartják a szakszervezetek aggodalmát az országra leselkedő veszélyeket illetően. Bárcsak nekik legyen igazuk! Mi viszont azt látjuk, hogy az elmúlt másfél évben a gazdasági stabilizáció nem jutott előre, még kevésbé tapinthatók az elmozdulás, a kilábalás jelei. Ezzel szemben növekszik az adósságállomány, növekszik a költségvetés hiánya, növekszik az infláció, csökkennek a reálbérek, csökken az életszínvonal. Természetesen ez önmagában is forrása a bajoknak, a feszültségeknek. De legalább akkora baj, hogy nem mutatkozik a lemondás értelme, és az is, hogy a terhek szétosztása nem találkozik a társadalom egyes rétegei reális teherbíró-képességével és a társadalmi igazságosság szempontjaival. Az eredeti céljaitól messzemenően eltérő adóreform bevezetése és következményei mára nyilvánvalóvá váltak. Dollárszázmilliók vándorolnak külföldre a bevásárlóturizmus következtében. Ennek pénzügyi terheit sem csak azok viselik, akik az intézkedés előnyeit élvezték és legkevésbé azok, akik — mint minden másból — ebből is üzletet csináltak, hanem azok is, akik az elmúlt években falujuk, városuk határait sem hagyták el. Miközben az infláció mindenkit súlyt, annak jövedelem-újraelosztó és -átcsoportosító előnyeit is csak egy szűk réteg élvezi. A gazdaságpolitika legyen figyelemmel a tűrőképességre is A szakszervezetek ezt a helyzetet tovább tétlenül nem nézhetik! Ezért igényelték és igénylik határozottan a kormánytól, hogy öntsön tiszta vizet a pohárba! Mutassa be részleteiben és hitelesen, milyen terhek nehezednek az országra, és melyek ennek a hitelt érdemlően megfogalmazható okai. Mi is tudjuk, hogy a kormány tűzhelyén álló, gőzzel teli fazékon sok a lyuk. De azt is szeretnénk tudni, hogy ezek a lyukak mikor és hogyan keletkeztek, és miből van több: lyukból vagy zománcból! (Folytatás a 2. oldalon)