Népszava, 1997. szeptember (125. évfolyam, 203–228. sz.)
1997-09-15 / 215. szám
NÉPSZAVA KULTÚRA Fecsegő kannák, beszédes csészék A Kiscelli Múzeumban egy eltűnt életformát idéznek fel a tárgyak nagyszüleink asztaláról A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma különleges művelődéstörténeti kiállítássorozatba vágott. Az első tárlat a női fehérnemű történetét mutatta be, a mostani a nagyszüleink terített asztalán használatos tárgyakat. Bóka B. László írása a NÉPSZAVÁNAK Hol vannak már azok a meghitt pillanatok, amikor az étkezőasztal körül valóban együtt lehetett a család, amikor volt még erre igény! És a tárgyak meghitt harmóniája eleven háttérként fénylett az otthonokban. Amikor büszkék voltunk arra, hogy milyen kávés- vagy teáskészletünk van, mert örültünk a szépnek. És ha tehettük, üveges pohárszékben tartottuk kincseinket, és kedvtelve nézegettünk egyegy szebb darabot. Mert a tárgyak üzentek nekünk. Történetük volt és jelenük. Használtuk őket, jeles napokon éppúgy, mint hétköznapokon. Nosztalgia? Lehetséges! Akik elmennek a Kiscelli Múzeumba, hogy megnézzék a Tárgyak nagyszüleink asztaláról című kiállítást, talán éppen ezt fogják érezni. Életkortól függően kinek-kinek eszébe jutnak majd a nagyszülei vagy épp a szülei és a velük együtt, terített asztal mellett töltött idő. Ha vannak, voltak még ilyenek! A kiállításban semmi rendkívüli sincs. Korai, már gyári úton előállított kávéfőzők, vízforralók, csészék, kannák várják csendben a látogatókat. Olyan tárgyak, amelyek a terített asztalra emlékeztetnek. És a terített asztal a találkozásokra. A jó beszélgetésekre. E tárgyak mellett valaha szerelmek szövődtek, randevúk intéződtek, titkos jelek váltódtak, vagy egyszerűen csak beszélgetések folytak. Ha csendben figyelünk, azt is meghalljuk, a csészék, findzsák, fedeles kancsók maguk is fecsegnek. Egy letűnt életformáról. Megkapó arra emlékezni, ami ma fájdalmasan hiányzik az életünkből. Ez a kiállítás egy sorozat második darabja. Az első, A divathölgy diszkrét bája címmel a női fehérnemű utolsó 100 évének történetét mutatta be. Ez a második ugyanarról beszél, csak kicsit másképpen. A mostani kiállítás tárgyai a polgári életforma kiszolgált kellékei. Levitézlettek, de diadalmas visszatérésben reménykednek. A kiállításon mintegy 180 tárgy látható. A legkorábbiak a 19. század végéről, a későbbiek a 20. század első feléből, így a korai formatervezés múltjáról is képet nyújtanak. Kevesen tudják, e tárgyakat a kor legkiválóbb tervezői álmodták meg Kozma Lajostól Peter Behrensig. A tárlat egyetlen szépséghibája a zsúfoltság. Az asztal finom tárgyai, egy elsüllyedt kor maradékai egymás mellett szoronganak egy aprócska teremben. A melléjük illesztett számok alapján nehezen azonosíthatók a táblán, amelyre a magyarázatokat írták. A számok ugyanis ötletszerűen következnek egymás mögött, s csak hosszas keresgélés után ismerhetők fel. Talán hálásabb lett volna egy ente-'riőrbe elhelyezni őket, ahol szinte önmaguktól keltek volna életre, így csupán a fantázia varázsolhat sajátos világot a kiállításból, amely október 26-ig tekinthető meg. A régi szép idők formatervezett tanúi a vitrinekben Máté Tamás felvétele Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Váltson bérletet a MÁV Szimfonikus Zenekar zeneakadémiai hangversenyeire az 1997/98-as évadban! Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Perényi Eszter, Várjon Dénes, Onczay Csaba, Kelen Péter, a Magyar Rádió Énekkara, Jurij Szimonov, Lukács Ervin, Medveczky Ádám, Kovács János, Hamar Zsolt, Gál Tamás. Erdélyi Miklós-bérlet - 8 előadás, Lukács Miklós-bérlet- 8 előadás, Liszt-Wagner Fesztivál - 3 előadás Bérletek válthatók KXXM000 Ft közötti áron 1997. szeptember 15-től 20-ig, hétfőtől péntekig 9-től 18 óráig, szombaton 9-től 13 óráig a zenekar székházában. 1088 Budapest VIII., Múzeum u. 11. Tel.: 138-2664. Kedvezmény vasutasoknak és családtagjaiknak, nyugdíjasoknak, diákoknak, valamint mindazoknak, akik egyszerre több sorozatra vesznek bérletet. A MÁV szimfonikusok 1997/98. évi bérletsorozatai a Zeneakadémián Lukács Miklós-bérlet Erdélyi Miklós-bérlet 1997. szeptember 30., kedd 1997. október 9., csütörtök * Haydn: Az évszakok Beethoven: Vffl. szimfónia Közreműködik a Magyar Rádió Énekkara, IX. szimfónia karigazgató: Strausz Kálmán Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, Vezényel: Medveczky Ádám karigazgató: Antal Mátyás 1997. október 20., hétfő Vezényel: Gál Tamás Mendelssohn: Szentivánéji álom - nyitány 1997. november 17., hétfő Hegedűverseny, Olasz szimfónia Beethoven: VII. szimfónia Közreműködik: Vanami Takayoshi (Japán) Petrovics Emil: Jónás könyve Vezényel: Pál Tamás Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, 1997. december 12., péntek karigazgató: Antal Mátyás Brahms: Kettősverseny Vezényel: Gál Tamás Vajda János: Hegedűverseny 1997. november 24., hétfő R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyei Mozart: A-dúr szimfónia, K. 201. Közreműködik: Perényi Eszter, Perényi Miklós A-dúr zongoraverseny, K. 488. Vezényel: Gál Tamás Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny 1998. január 19., hétfő Egmont-nyitány Csajkovszkij: Hegedűverseny Közreműködik: Nagayoshi Yuko (Japán), Sibelius: 11. szimfónia Vezényel: Hamar Zsolt Közreműködik: Lendvay József 1997. december 1., hétfő Vezényel: Ayls Ioannides (Ciprus) Schumann: Genovéve-nyitány, 1998. február 2., hétfő Gordonkaverseny Lendvay Kamilló: Szaxofonverseny Csajkovszkij: VI. szimfónia • Gershwin: Rhapsody in Blue Közreműködik: Onczay Csaba Egy amerikai Párizsban Vezényel: Lukács Ervin Joplin: Ragtime-ok (Balogh Sándor hangszerelése) 1998. január 25., vasárnap Közreműködik: Dés László Farsangi Strauss-est Zongorán közreműködik és vezényel: Kovács László Vezényel: Török Géza 1998. február 15., vasárnap 1998. április 8., szerda Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen Kodály: Galántai táncok Sosztakovics: I. gordonkaverseny Liszt: Esz-dúr zongoraverseny Prokofjev: Rómeó és Júlia - szvit Bartók: Concerto Közreműködik: Fenyő László Közreműködik: Várjon Dénes Vezényel: Kocsár Balázs Vezényel: Gál Tamás 1998. április 2., csütörtök 1998. április 21., kedd Beliczay Gyula: Szerenád Haydn: C-dúr (Medve) szimfónia, No. 82. Bartók: Táncszvit Mendelssohn: Kettősverseny hegedűre és zongorára Kodály: Psalmus Hungaricus Mahler: Dal a Földről Közreműködik: a Magyar Rádió Énekkara, Közreműködik: karigazgató: Strausz Kálmán Kiss András, Prunyi Ilona Vezényel: Gál Tamás Vezényel: Kovács János 1998. június 13., szombat 1998. január 8., hétfő Mozart: Don Giovanni-nyitány Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány d-moll zongoraverseny, K. 466 Chopin: e-moll zongoraverseny Mendelssohn: V. (Reformáció) szimfónia Brahms: IV. szimfónia Közreműködik: Kocsis Zoltán Közreműködik: Jandó Jenő Vezényel: Gál Tamás Vezényel: Kocsis Zoltán Liszt-Wagner Fesztivál bérlet 1998. május 3., vasárnap 1998. május 12., kedd Wagner: Trisztán és Izolda - előjáték és Izolda szerelmi halála Liszt: Tasso A-dur zongoraverseny Liszt: Faust-szimfónia Wagner: Siegfried idill, Rienzi nyitány Közreműködik a Honvédegyüttes Férfikara, Közreműködik: Jandó Jenő karigazgató: Tóth András Vezényel: Lukács Ervin Vezényel: Gál Tamás 1998. június 3.szerda Liszt: Mefisztó-keringő, A bölcsőtől a sírig, Orfeusz Wagner - De Vlieger:Ring-szimfónia Vezényel: Jurij Szimonov Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! 1997. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ11 PÁHOLYBÓL Apa, fiú, lélek nélkül Stuber Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK Ami az abszurd szerzőket illeti, ők csak bizonyos vonatkozásban abszurdok. Máskülönben viszont kifejezetten reálisak és praktikusak. Hogy egyebet ne mondjak, többnyire nagyon is könnyen bemutatható darabokat írnak. Általában egy helyszínnel, szimpla díszlettel, kevés szereplővel operálnak. A kis költségvetés pedig nagy reményekre jogosít. Elvégre ezrével akadnak a világban alkalmi vagy stabil társulatok, amelyek lyukas zsebbel is áldozni óhajtanak a művészet oltárán. Harold Pinter mintha egyenesen nekik lenne kitalálva. Pinter színművei szinte mindig egyetlen szobában játszódnak. A külvilág ki van zárva, legfeljebb az árnya vetül sötét, titokzatos fenyegetésként a színpadra. A hősök sokat beszélnek, annak reménye nélkül, hogy valaha is megértenék egymást. Gyakran így vagyunk ezzel mi, nézők is. Hallgatjuk a szereplőket, és nem biztos, hogy értjük őket. Netán zavarba is jövünk néha, hogy hát akkor... mi bajuk is van ezeknek? Ha már ott üldögélünk velük szemben, jó lenne tudni. S hogy valóban megtudjuk, azért sokat tehet a rendező. Hiszen a Pintér-drámák nyers társalgási modora mögött általában szöveg alatti tartalmak, titkos tragédiák és lelki nyomorok rejtőznek. Ezekből kell kihozni valamit. Árkosi Árpád rendező az 1965- ben készült Hazatérést választotta a Színházi Páholyok Társasága produkciójának tárgyául. E férfias darabban egy apa és három felnőtt fia vonul fel, hogy demonstrálja: ember és ember között áthidalhatatlan szakadék tátonghat. Váratlanul még egy nő is odakeveredik közéjük - a távolba szakadt, s most hazatérő legidősebb fiú felesége -, aki csak ront a helyzeten. Az előadás színteréül szolgáló József Attila színházbeli Aluljárót a múlttal tapétázta ki Juhász Katalin tervező. A falakról tisztes, polgári ősanyák és ősapák néznek le morgós utódaikra. A szereplők mozgástere korlátozott - terebélyes ülőgarnitúra és szekrények között szlalomoznak, szenvedélyeik és csömörük viszont korlátlan. Van, amit jó hallani. Például Mádi Szabó Gábor orgánumát. (Ő játszotta az apát.) Ilyen súlyos, erőteljes, mélybarna hang ma már nincs is. Na jó, talán mutatóban akad még néhány, olyanok köreiben, mint Sinkovits, Bessenyei, vagy éppen Mádi Szabó. Egyszer majd elmennek, s akkor elszegényedik a fülünk. Ami a többieket illeti, mind igen szakszerűen és tisztességesen dolgoznak. Dóczy Péter játéka korrekt, Varga Zoltán nagy színpadi tapasztalattal adja a drabálist, Bregyán Péter alakítása még színes is. Nagy-Kálózy Eszter pedig szinte kézzelfoghatóan kelti a zavart a férfiak között. És mégis, ,én valahogy úgy éreztem magam a nézőtéren, mintha évad végi premieren ülnék. Olyankor szoktam így feszengeni, senyevedni és hazavágyni. Májusi előadásokon találom ilyen rutinszerűnek, hatástalannak és lélektelennek a színészi igyekezetet, mely nyomósnak instruált hallgatásokkal és vad szemmeregetésekkel próbál feszültséget gerjeszteni. De hiába szúrnak a szemek, nem találnak el. Most akkor vagy nem elég jó az előadás, vagy én tévedtem el a naptárban. Harold Pinter: Hazatérés (Színházi Páholyok Társasága) Fordító: Kéry László. Díszlet, jelmez: Juhász Katalin. Rendező: Árkosi Árpád. Producer: Szabó Ágnes. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Bregyán Péter, Körtvélyessy Zsolt, Varga Zoltán, Dóczy Péter, Nagy- Kálózy Eszter. RÖVIDEN Az első kapavágás Budapesten, az Erzsébet téri parkolóban ma megkezdődnek az új Nemzeti Színházzal kapcsolatos munkálatok. Délután 3 órakor Fiala István kormánybiztos átadja a területet a kivételező cégnek, s ismerteti az építkezés ütemtervét, valamint a forgalmat érintő esetleges korlátozásokat. A magyar művészet évezredei Lükő Gábor néprajzkutató rajzaiból, grafikáiból és fotóiból nyitt kiállítás a Magyarok Házában (Bp. V., Semmelweis u. 1-3.). A bemutatott műveken végigkísérhető, hogy bizonyos motívumok miként jelennek meg a finnugor népek művészetében, használati tárgyain. A tárlat október 1-jéig tekinthető meg. Grafikai biennále Nyolc ország 38 művészének sokszorosított grafikáit mutatják be az Első Budapesti Nemzetközi Grafikai Biennále keretében az Árkád- Szalóky Galériában. A felkért művészek között José Alcala, Bak Imre, Sarah Jackson, Keserű Ilona, Georg Maleck és Pierre Székely munkái láthatók a kiállításon szeptember 23-ig. Szigeti Józsefhegedűverseny Huszonöt ország csaknem ötven zenésze méri össze tudását a fiatal művészek számára meghirdetett, Szigeti Józsefről elnevezett negyedik nemzetközi hegedűverseny három fordulójában. A döntőt szeptember 18-19-én tartják. A kilenctagú nemzetközi zsűri elnöke Kiss András, a liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vonós tanszékének vezetője. A díjakat 21-én adják át a Zeneakadémián. A verseny a győztesek hangversenyével zárul. Hungária Eliberata A megszabadított Magyarország 1683-1718 a címe annak az emlékkiállításnak, amely a Hadtörténeti Múzeumban (1014 Bp., Tóth Árpád sétány 40.) december 31-ig látogatható. Művészettörténeti szenzáció Új tárlat nyitt a Békés Megyei Könyvtárban Jankay Tibor festőművész 600 ezer dollár értékű művészeti és néprajzi hagyatékából, melyet a három éve Los Angelesben 95 éves korában elhunyt művész szülővárosának, Békéscsabának adományozott. Az október 2-ig nyitva tartó kiállításon Jankay 55 festménye és szobra mellett Aba Novák Vilmosnak az 1920-as években festett, Tájkép gémeskúttal című műve is látható, melynek előkerülése művészettörténeti szenzációnak számít. Geszli-show az Első Emelettel Németh Zoltán írása a NÉPSZAVÁNAK Telt ház fogadta szombaton a Budapest Sportcsarnokban az Első Emelet együttest. A megalakulásának 15. évfordulójára összeállt csapat a nyolcvanas évek - rájuk jellemző - szintetizátoros dallamvilágát a mai ízlés követelményeihez próbálta igazítani. A gitárbetétekkel fűszerezett dalok így kevésbé ringatták vissza a még most is fiatal közönséget tizen-huszonéves korukba. Az énekes Kiki, Patkó Béla, ugyan nem mozgott túl lendületesen, ám a régi slágerek, mint a Táncosnő, a Madame Pompadour vagy a Film forog tovább még most is lázba hozta a publikumot. Az sem zavarta ebben a hallgatóságot, hogy a három kivetítővászonból egyik sem működött megfelelően, később el is sötétült mind. A koncert a szünet után lett igazi show. Ekkor lépett színpadra a sztárvendég, Geszti Péter. A szöveggyártó mesterként elhíresült előadó szinte lesöpörte az Első Emeletet. Fel-le futkosott, ontotta a jópofa rímeket. A Kis generáció és az À la carte című dalok „elreppelésével” pedig szabályosan ellopta a show-t a fő attrakciónak számító „születésnapos” együttestől. Geszti Péter a koncert első részében is feltűnt pár percre. Egy nagyra méretezett tollat húzott maga mögött, azaz egy „tollvonással” lezárta az „átkos” rendszert, ezzel a nyolcvanas éveket is. Kérdés, ezzel esetleg lezárta-e az Első Emelet karrierjét is vagy a film forog tovább...