Népszava, 1997. szeptember (125. évfolyam, 203–228. sz.)

1997-09-15 / 215. szám

NÉPSZAVA KULTÚRA Fecsegő kannák, beszédes csészék A Kiscelli Múzeumban egy eltűnt életformát idéznek fel a tárgyak nagy­szüleink asztaláról A Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Múzeuma kü­lönleges művelődéstörténeti kiállítássorozatba vágott. Az első tárlat a női fehérnemű történetét mutatta be, a mosta­ni a nagyszüleink terített asztalán használatos tárgyakat. Bóka B. László írása a NÉPSZAVÁNAK Hol vannak már azok a meghitt pillanatok, amikor az étkezőasztal körül való­ban együtt­ lehetett a csa­lád, amikor volt még erre igény! És a tárgyak meg­hitt harmóniája eleven háttérként fénylett az ott­honokban. Amikor büsz­kék voltunk arra, hogy mi­­­lyen kávés- vagy teáskész­letünk van, mert örültünk a szépnek. És ha tehettük, üveges pohárszékben tar­tottuk kincseinket, és kedvtelve nézegettünk egy­­egy szebb darabot. Mert a tárgyak üzentek nekünk. Történetük volt és jelenük. Használtuk őket, jeles na­pokon éppúgy, mint hét­köznapokon. Nosztalgia? Lehetséges! Akik elmen­nek a Kiscelli Múzeumba, hogy megnézzék a Tárgyak nagyszüleink asztaláról cí­mű kiállítást, talán éppen ezt fogják érezni. Életkor­tól függően kinek-kinek eszébe jutnak majd a nagyszülei vagy épp a szü­lei és a velük együtt, terí­tett asztal mellett töltött idő. Ha vannak, voltak még ilyenek! A kiállításban semmi rendkívüli sincs. Korai, már gyári úton előállított kávéfőzők, vízforralók, csé­szék, kannák várják csend­ben­­ a látogatókat. Olyan tárgyak, amelyek a terített asztalra emlékeztetnek. És a terített asztal a találko­zásokra. A jó beszélgeté­sekre. E tárgyak mellett valaha szerelmek szövőd­tek, randevúk intéződtek, titkos jelek váltódtak, vagy egyszerűen csak beszélge­tések folytak. Ha csendben figyelünk, azt is meghall­juk, a csészék, findzsák, fe­deles kancsók maguk is fe­csegnek. Egy letűnt életfor­máról. Megkapó arra emlé­kezni, ami ma fájdalmasan hiányzik az életünkből. Ez a kiállítás egy sorozat második darabja. Az első, A divathölgy diszkrét bája címmel a női fehérnemű utolsó 100 évének történe­tét mutatta be. Ez a máso­dik ugyanarról beszél, csak kicsit másképpen. A mos­tani kiállítás tárgyai a pol­gári életforma kiszolgált kellékei. Levitézlettek, de diadalmas visszatérésben reménykednek. A kiállítá­son mintegy 180 tárgy lát­ható. A legkorábbiak a 19. század végéről, a későb­biek a 20. század első fe­léből, így a korai formater­vezés múltjáról is képet nyújtanak. Kevesen tud­ják, e tárgyakat a kor leg­kiválóbb tervezői álmod­ták meg Kozma Lajostól Peter Behrensig. A tárlat egyetlen szép­séghibája a zsúfoltság. Az asztal finom tárgyai, egy elsüllyedt kor maradékai egymás mellett szoronga­nak egy aprócska terem­ben. A melléjük illesztett számok alapján nehezen azonosíthatók a táblán, amelyre a magyarázatokat írták. A számok ugyanis ötletszerűen következnek egymás mögött, s csak hosszas keresgélés után ismerhetők fel. Talán hálá­­sabb lett volna egy ente-'­riőrbe elhelyezni őket, ahol szinte önmaguktól keltek volna életre, így csupán a fantázia varázsolhat sajá­tos világot a kiállításból, amely október 26-ig te­kinthető meg. A régi szép idők formatervezett tanúi a vitrinekben Máté Tamás felvétele Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Váltson bérletet a MÁV Szimfonikus Zenekar zeneakadémiai hangversenyeire az 1997/98-as évadban! Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Perényi Eszter, Várjon Dénes, Onczay Csaba, Kelen Péter, a Magyar Rádió Énekkara, Jurij Szimonov, Lukács Ervin, Medveczky Ádám, Kovács János, Hamar Zsolt, Gál Tamás. Erdélyi Miklós-bérlet - 8 előadás, Lukács Miklós-bérlet- 8 előadás, Liszt-Wagner Fesztivál - 3 előadás Bérletek válthatók KXXM000 Ft közötti áron 1997. szeptember 15-től 20-ig, hétfőtől péntekig 9-től 18 óráig, szom­baton 9-től 13 óráig a zenekar székházában. 1088 Budapest VIII., Múzeum u. 11. Tel.: 138-2664. Kedvezmény vasutasoknak és családtagjaiknak, nyugdíjasoknak, diákoknak, valamint mindazoknak, akik egyszerre több sorozatra vesznek bérletet. A MÁV szimfonikusok 1997/98. évi bérletsorozatai a Zeneakadémián Lukács Miklós-bérlet Erdélyi Miklós-bérlet 1997. szeptember 30., kedd 1997. október 9., csütörtök * Haydn: Az évszakok Beethoven: Vffl. szimfónia Közreműködik a Magyar Rádió Énekkara, IX. szimfónia karigazgató: Strausz Kálmán Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, Vezényel: Medveczky Ádám karigazgató: Antal Mátyás 1997. október 20., hétfő Vezényel: Gál Tamás Mendelssohn: Szentivánéji álom - nyitány 1997. november 17., hétfő Hegedűverseny, Olasz szimfónia Beethoven: VII. szimfónia Közreműködik: Vanami Takayoshi (Japán) Petrovics Emil: Jónás könyve Vezényel: Pál Tamás Közreműködik a Magyar Állami Énekkar, 1997. december 12., péntek karigazgató: Antal Mátyás Brahms: Kettősverseny Vezényel: Gál Tamás Vajda János: Hegedűverseny 1997. november 24., hétfő R. Strauss: Till Eulenspiegel vidám csínyei Mozart: A-dúr szimfónia, K. 201. Közreműködik: Perényi Eszter, Perényi Miklós A-dúr zongoraverseny, K. 488. Vezényel: Gál Tamás Beethoven: Esz-dúr zongoraverseny 1998. január 19., hétfő Egmont-nyitány Csajkovszkij: Hegedűverseny Közreműködik: Nagayoshi Yuko (Japán), Sibelius: 11. szimfónia Vezényel: Hamar Zsolt Közreműködik: Lendvay József 1997. december 1., hétfő Vezényel: Ayls Ioannides (Ciprus) Schumann: Genovéve-nyitány, 1998. február 2., hétfő Gordonkaverseny Lendvay Kamilló: Szaxofonverseny Csajkovszkij: VI. szimfónia • Gershwin: Rhapsody in Blue Közreműködik: Onczay Csaba Egy amerikai Párizsban Vezényel: Lukács Ervin Joplin: Ragtime-ok (Balogh Sándor hangszerelése) 1998. január 25., vasárnap Közreműködik: Dés László Farsangi Strauss-est Zongorán közreműködik és vezényel: Kovács László Vezényel: Török Géza 1998. február 15., vasárnap 1998. április 8., szerda Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen Kodály: Galántai táncok Sosztakovics: I. gordonkaverseny Liszt: Esz-dúr zongoraverseny Prokofjev: Rómeó és Júlia - szvit Bartók: Concerto Közreműködik: Fenyő László Közreműködik: Várjon Dénes Vezényel: Kocsár Balázs Vezényel: Gál Tamás 1998. április 2., csütörtök 1998. április 21., kedd Beliczay Gyula: Szerenád Haydn: C-dúr (Medve) szimfónia, No. 82. Bartók: Táncszvit Mendelssohn: Kettősverseny hegedűre és zongorára Kodály: Psalmus Hungaricus Mahler: Dal a Földről Közreműködik: a Magyar Rádió Énekkara, Közreműködik: karigazgató: Strausz Kálmán Kiss András, Prunyi Ilona Vezényel: Gál Tamás Vezényel: Kovács János 1998. június 13., szombat 1998. január 8., hétfő Mozart: Don Giovanni-nyitány Brahms: Akadémiai ünnepi nyitány d-moll zongoraverseny, K. 466 Chopin: e-moll zongoraverseny Mendelssohn: V. (Reformáció) szimfónia Brahms: IV. szimfónia Közreműködik: Kocsis Zoltán Közreműködik: Jandó Jenő Vezényel: Gál Tamás Vezényel: Kocsis Zoltán Liszt-Wagner Fesztivál bérlet 1998. május 3., vasárnap 1998. május 12., kedd Wagner: Trisztán és Izolda - előjáték és Izolda szerelmi halála Liszt: Tasso A-dur zongoraverseny Liszt: Faust-szimfónia Wagner: Siegfried idill, Rienzi nyitány Közreműködik a Honvédegyüttes Férfikara, Közreműködik: Jandó Jenő karigazgató: Tóth András Vezényel: Lukács Ervin Vezényel: Gál Tamás 1998. június 3.szerda Liszt: Mefisztó-keringő, A bölcsőtől a sírig, Orfeusz Wagner - De Vlieger:Ring-szimfónia Vezényel: Jurij Szimonov Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! Hangversenybérlet! 1997. SZEPTEMBER 15., HÉTFŐ11 PÁHOLYBÓL Apa, fiú, lélek nélkül Stuber Andrea írása a NÉPSZAVÁNAK Ami az abszurd szerzőket illeti, ők csak bizonyos vonatkozásban ab­szurdok. Máskülönben viszont ki­fejezetten reálisak és praktikusak. Hogy egyebet ne mondjak, több­nyire nagyon is könnyen bemutat­­ható darabokat írnak. Általában egy helyszínnel, szimpla díszlettel, kevés szereplővel operálnak. A kis költségvetés pedig nagy remé­nyekre jogosít. Elvégre ezrével akadnak a világban alkalmi vagy stabil társulatok, amelyek lyukas zsebbel is áldozni óhajtanak a mű­vészet oltárán. Harold Pinter mintha egyenesen nekik lenne ki­találva. Pinter színművei szinte mindig egyetlen szobában játszódnak. A külvilág ki van zárva, legfeljebb az árnya vetül sötét, titokzatos fe­nyegetésként a színpadra. A hő­sök sokat beszélnek, annak remé­nye nélkül, hogy valaha is megér­tenék egymást. Gyakran így va­gyunk ezzel mi, nézők is. Hallgat­juk a szereplőket, és nem biztos, hogy értjük őket. Netán zavarba is jövünk néha, hogy hát akkor... mi bajuk is van ezeknek? Ha már ott üldögélünk velük szemben, jó lenne tudni. S hogy valóban meg­tudjuk, azért sokat tehet a rende­ző. Hiszen a Pintér-drámák nyers társalgási modora mögött általá­ban szöveg alatti tartalmak, tit­kos tragédiák és lelki nyomorok rejtőznek. Ezekből kell kihozni valamit. Árkosi Árpád rendező az 1965- ben készült Hazatérést választotta a Színházi Páholyok Társasága produkciójának tárgyául. E férfias darabban egy apa és három felnőtt fia vonul fel, hogy demonstrálja: ember és ember között áthidalha­tatlan szakadék tátonghat. Várat­lanul még egy nő is odakeveredik közéjük - a távolba szakadt, s most hazatérő legidősebb fiú fele­sége -, aki csak ront a helyzeten. Az előadás színteréül szolgáló Jó­zsef Attila színházbeli Aluljárót a múlttal tapétázta ki Juhász Katalin tervező. A falakról tisztes, polgári ősanyák és ősapák néznek le mor­­gós utódaikra. A szereplők mozgás­tere korlátozott - terebélyes ülő­­garnitúra és szekrények között szlalomoznak, szenvedélyeik és csömörük viszont korlátlan. Van, amit jó hallani. Például Mádi Szabó Gábor orgánumát. (Ő játszotta az apát.) Ilyen súlyos, erőteljes, mélybarna hang ma már nincs is. Na jó, talán mutatóban akad még néhány, olyanok körei­ben, mint Sinkovits, Bessenyei, vagy éppen Mádi Szabó. Egyszer majd elmennek, s akkor elszegé­nyedik a fülünk. Ami a többieket illeti, mind igen szakszerűen és tisztességesen dol­goznak. Dóczy Péter játéka kor­rekt, Varga Zoltán nagy színpadi tapasztalattal adja a drabálist, Bregyán Péter alakítása még szí­nes is. Nagy-Kálózy Eszter pedig szinte kézzelfoghatóan kelti a za­vart a férfiak között. És mégis, ,én valahogy úgy érez­tem magam a nézőtéren, mintha évad végi premieren ülnék. Olyan­kor szoktam így feszengeni, senye­vedni és hazavágyni. Májusi elő­adásokon találom ilyen rutin­szerűnek, hatástalannak és lélek­telennek a színészi igyekezetet, mely nyomósnak instruált hallga­tásokkal és vad szemmeregetések­­kel próbál feszültséget gerjeszteni. De hiába szúrnak a szemek, nem találnak el. Most akkor vagy nem elég jó az előadás, vagy én tévedtem el a naptárban. Harold Pinter: Hazatérés (Szín­házi Páholyok Társasága) Fordító: Kéry László. Díszlet, jelmez: Ju­hász Katalin. Rendező: Árkosi Ár­pád. Producer: Szabó Ágnes. Sze­replők: Mádi Szabó Gábor, Bre­gyán Péter, Körtvélyessy Zsolt, Varga Zoltán, Dóczy Péter, Nagy- Kálózy Eszter. RÖVIDEN Az első kapavágás Budapesten, az Erzsé­bet téri parkolóban ma megkezdődnek az új Nemzeti Színházzal kap­csolatos munkálatok. Délután 3 órakor Fiala István kormánybiztos átadja a területet a ki­vételező cégnek, s is­merteti az építkezés ütemtervét, valamint a forgalmat érintő esetle­ges korlátozásokat. A magyar művészet évezredei Lükő Gábor néprajzku­tató rajzaiból, grafikái­ból és fotóiból nyitt ki­állítás a Magyarok Há­zában (Bp. V., Semmel­weis u. 1-3.). A bemuta­tott műveken végigkí­sérhető, hogy bizonyos motívumok miként je­lennek meg a finnugor népek művészetében, használati tárgyain. A tárlat október 1-jéig te­kinthető meg. Grafikai biennále Nyolc ország 38 művé­szének sokszorosított grafikáit mutatják be az Első Budapesti Nemzet­közi Grafikai Biennále keretében az Árkád- Szalóky Galériában. A felkért művészek között José Alcala, Bak Imre, Sarah Jackson, Keserű Ilona, Georg Maleck és Pierre Székely munkái láthatók a kiállításon szeptember 23-ig. Szigeti József­hegedűverseny Huszonöt ország csak­nem ötven zenésze méri össze tudását a fiatal művészek számára meg­hirdetett, Szigeti Jó­zsefről elnevezett ne­gyedik nemzetközi he­gedűverseny három for­dulójában. A döntőt szeptember 18-19-én tartják. A kilenctagú nemzetközi zsűri elnöke Kiss András, a liszt Fe­renc Zeneművészeti Fő­iskola vonós tanszéké­nek vezetője. A díjakat 21-én adják át a Zene­­akadémián. A verseny a győztesek hangverse­nyével zárul. Hungária Eliberata A megszabadított Ma­gyarország 1683-1718 a címe annak az emlékki­állításnak, amely a Had­történeti Múzeumban (1014 Bp., Tóth Árpád sétány 40.) december 31-ig látogatható. Művészettörténeti szenzáció Új tárlat nyitt a Békés Megyei Könyvtárban Jankay Tibor festőmű­vész 600 ezer dollár ér­tékű művészeti és nép­rajzi hagyatékából, me­lyet a három éve Los Angelesben 95 éves ko­rában elhunyt művész szülővárosának, Békés­csabának adományo­zott. Az október 2-ig nyitva tartó kiállításon Jankay 55 festménye és szobra mellett Aba Novák Vilmosnak az 1920-as években festett, Tájkép gémeskúttal cí­mű műve is látható, melynek előkerülése művészettörténeti szen­zációnak számít. Geszli-show az Első Emelettel Németh Zoltán írása a NÉPSZAVÁNAK Telt ház fogadta szombaton a Budapest Sportcsarnokban az Első Emelet együttest. A meg­alakulásának 15. évfordulójára összeállt csapat a nyolcvanas évek - rájuk jellemző - szinteti­­zátoros dallamvilágát a mai íz­lés követelményeihez próbálta igazítani. A gitárbetétekkel fűszerezett dalok így kevésbé ringatták vissza a még most is fiatal közönséget tizen-huszon­­éves korukba. Az énekes Kiki, Patkó Béla, ugyan nem mozgott túl lendüle­tesen, ám a régi slágerek, mint a Táncosnő, a Madame Pompa­dour vagy a Film forog tovább még most is lázba hozta a publi­kumot. Az sem zavarta ebben a hallgatóságot, hogy a három ki­vetítővászonból egyik sem mű­ködött megfelelően, később el is sötétült mind. A koncert a szü­net után lett igazi show. Ekkor lépett színpadra a sztárvendég, Geszti Péter. A szöveggyártó mesterként elhíre­­sült előadó szinte lesöpörte az Első Emeletet. Fel-le futkosott, ontotta a jópofa rímeket. A Kis generáció és az À la carte című dalok „elreppelésével” pedig szabályosan ellopta a show-t a fő attrakciónak számító „szüle­tésnapos” együttestől. Geszti Péter a koncert első részében is feltűnt pár percre. Egy nagyra méretezett tollat húzott maga mögött, azaz egy „tollvonással” lezárta az „átkos” rendszert, ez­zel a nyolcvanas éveket is. Kér­dés, ezzel esetleg lezárta-e az Első Emelet karrierjét is vagy a film forog tovább...

Next