Nulladik Típusú Találkozás, 1993 (2. évfolyam, 1-10. szám)
1993-07-01 / 5-6. szám
4 Irány a Mars M inden évben összegyűlnek, s Marskonferenciát tartanak az Egyesült Államokban, a Colorado állambeli Boulderben az American Astronomical Society tagjai. Megvitat - ■ ják a vörös bolygóval kapcsolatos legújabb kutatási eredményeket, s manapság már szó esik a Marson való hosszabb tartózkodás lehetőségeiről is, a legmegfelelőbb szkafanderről, az optimális ideiglenes településekről is. Kim Stanley Robinson (képünkön) sci-fi író és elszánt környezetvédő rendszeres résztvevője a tanácskozásoknak, s szorgalmasan jegyzetel, ennek eredményeként jelent meg fantasztikus cselekménybe ágyazott „tankönyve”, amely a Mars kolonizálásáról szól. Arthur C. Clarke szerint Robinson Mars-trilógiája a jövő telepeseinek ajánlott olvasmány lesz. (A Starleg nyomán: T. J.) M NEMERE ISTVÁN AZ INDIÁNOK KÖNNYE A történetet Danuta Gowin lengyel festőművésznő írta meg nemrégen. A művésznő sokat járt Latin-Amerikában, és feltűnt neki, hogy az indiánok gyermekarc-ábrázolásain milyen gyakran látni egy-egy könnycseppet. Más kutatók erre nem fordítottak figyelmet, pedig - mint később kiderült - ilyen könnycseppeket látni nemcsak gyermekarcokon, de nők, sőt férfiak arcképein és szobrain is! Talán azért nem figyeltek fel rá, mert ezek a könnycseppek nem túl szembeszökőek. Nem tulajdonítottak nekik jelentőséget azok sem, akik észrevették. Azt hitték talán, egy újabb indián szokással állnak szemben ...? A festők másképpen nézik az emberábrázolásokat, mint mások, ez természetes. Egy idő után - amikor már sokadszor fordult meg Latin-Amerikában - Gowin aszszonyt elviselhetetlenül kínozni kezdte a rejtély, és úgy döntött, nem nyugszik, míg megoldást nem talál rá. Az utolsó lökést az adta, amikor egy csodaszép, színes idegenforgalmi óriási plakáton egy indián férfifejet látott, és annak szeme sarkából is csurrant egy diszkrét kis könnycsepp ... Könyörgött, adják neki a plakátot. Aztán egy utcai képárus és portréfestő került eléje. Az illető minden ember arcára odafestett egy könnycseppet. A mű- Ingajárat - leértékelt űrállomáshoz Hamarosan űrhajózásra csábíthat a leszállított árú privatizált űrállomás. A világűrt kereskedelmi felhasználók számára megnyitni kívánó program részét képező projektről egyik támogatója, a NASA, februárban úgy nyilatkozott, hogy műszaki szempontból kivitelezhető. Most a Global Outpost (Globális Előőrs) vállalatnak 100 millió dollárt kell beruházóktól elővarázsolnia. A jelenlegi gyakorlat szerint az űrhajó 3 millió dolláros tartálya a kilövés után leválik és visszaesik az óceánba. A Global Outpost ezzel szemben keringési pályára akarja juttatni a tartályt, ahol asztronauták a tartály külső felületén keretszerkezetet szerelnének össze. A létrejövő űrperon személyzet nélküli, nem hermetizált struktúra lenne, ahol kísérleteket és kicsinyített léptékű gyártási folyamatokat lehetne önműködő földi irányítással végrehajtani. A hasznos terheket kis fémdobozokba építenék be, majd az űringajárattal vagy más űrjárművel szállítanák az állomásra és onnan vissza. Thomas Taylor, a Global Outpost elnöke olyan kormányzati ügynökségektől, egyetemektől és magántestületektől várja a megrendeléseket, amelyeknek kísérlet vagy gyártási folyamat végrehajtásához nulla nehézségi erőre, vagy nagyfokú vákuumra van szükségük. Ez az űrperon nem fog a legénységgel ellátott, NASA által tervezett igényesebb űrállomással versenyezni. Ez egy egészen egyszerű peron, legalább egy nagyságrenddel egyszerűbb szolgáltatásokkal. Nem vagyunk ugyanazon a piacon - mondja Taylor. A peron olcsóbb is lenne: átlagosan napi 540 dollár. A napi költség körülbelül egy tizede lesz egy ötnapos űrutazásnak. További előny, hogy a fémdobozok akár egy évig is az űrperon fedélzetén maradhatnak. Bob Tucker, a NASA űrrepülési irodájának tervezési igazgatója szerint a Global Outpostnak most részletes pénzügyi tervvel kell előállnia. Ezután kezdődhetnek a tárgyalások az űringajárattal kapcsolatos előirányzat teljesítéséről. A Global Outpostnak esetleg gondot okozhat az ingajárat teljes rakterének megtöltése, vagyis az ingajárat monopolizálása. „Ki kell találnunk, hogyan tudjuk ezt támogatni", mondja Tucker. Optimista: az állomás 1997-ben már a világűrben lehet. Kurt KLEINE New Scientist (Fordította: Nagy Endréné)