Műemléklap, 1999 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1999 / 1. szám
KITÜNTETÉS Január 28-án este hat órakor a híres párizsi Jacquemart-André Múzeum emeleti dísztermébe elegáns ünnepségre invitálták az európai kulturális élet fontos szereplőit. A megkülönböztetett alkalom és a neves vendégsereg az 1998-as Europa Nostra-díjak nyerteseinek kihirdetésére érkezett a több száz éves, gyönyörű palota Tiepolo által díszített termeibe. A díjak nyerteseiről még az elmúlt év novemberében, közel egy hetes munkával, élénk viták és megalapozott érvelések alapján döntöttünk Amszterdamban. Az 1998-as pályázatra 130 munka érkezett Európa húsz országából. A bíráló bizottság még szigorúbb és kérlelhetetlenebb volt, mint a korábbi években. A műemlék-helyreállítást, a parkok megújítása és a természetes tájak megóvásának példamutató példáit kerestük a beadott pályamunkák adat- és fényképhalmazában. Számtalan érdekes, figyelemreméltó helyreállítást fejeztek be az elmúlt években, látszatra ez is nehezítette a döntést. Még inkább vitára adott azonban okot a helyreállítások különféle szemlélete. Sajnos ma is hódít az a gondolat, hogy a helyreállítás után a műemlékeknek soha nem volt pompájukban kell csillogni. Ezzel hitelességük sérül és dokumentum értékük válik kérdésessé. Más pályaművek a meglévő épület stílusában megengedhetetlen kiegészítéseket tettek, megtévesztő ügyességgel idézték fel a korábbi stílusjegyeket. Mindez azonban nem tartozik a műemlék-helyreállítás elfogadott módszerei közé, inkább egyfajta újraálmodása, újraalkotása az elmúlt korok építészetének. Megint más épületeknél éppen a sokféle építési periódus számtalan megtalált részletének egyidejű bemutatásával rombolták szét a tér történeti egységét, meglévő harmóniáját. Négy pályaművet talált a szigorú zsűri a legnagyobb díjra érdemesnek, négy olyan helyreállítást, amelynek szemlélete, szellemisége és filozófiája mindenben megfelel napjaink elképzeléseinek. A zsűri tehát úgy határozott, nem adja ki a hat lehetséges érmet, csupán azt a négy alkotást jutalmazza a legmagasabb európai kitüntetéssel, amelyek példaként szolgálhatnak más helyreállítások számára is és ezzel meghatározhatják az elkövetkező század európai helyreállítási fő szakmai-etikai irányait. A négy érem közül egyet a modern építészettörténeti könyvekből jól ismert Menier kakaó-malom a franciaországi Noisielben kapta, egy másikat a hollandiai Amersfoot óvatos szakértelemmel helyreállított városkapuja. Érmet ítélt oda a bizottság az Egyesült Királyságbeli Painshill-park teljeskörű helyreállításáért. Számunkra azonban az avatta az alkalmat igazi ünneppé, hogy érmet kapott a hazánk legkeletibb fertályán található sonkádi református templom mintaszerű helyreállítása is. A díjak kihirdetése a bíráló bizottság elnökének, Andrea H. Schulernek volt a megtisztelő feladata. A négy nyertesnek járó csillogó érmet és oklevelet Henrik dán királyi herceg személyesen adta át. A sonkádi templom helyreállításának tervezője, Oltai Péter, az Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ építésze és Kiss Margit, a templom hímes fa mennyezeteinek szakavatott helyreállítója a fényképezőgépek és televíziós kamerák össztűzében vette át az európai rangú kitüntetést. Az átadáson jelen volt Szombathy Béla úr hazánk párizsi nagykövete és dr. Fejérdy Tamás építész, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal elnökhelyettese. Az átadáson, ahogy az Európában szokás, a zsűri nemzetközi tagjai - így jómagam is - részt vettem. Felemelő szép, felejthetetlen pillanatok voltak. Oltai Péter rövid köszönő beszédében elmondta: a sonkádi apró falusi templom szerény, de fontos hozzájárulásunk Európa színes építészettörténetéhez, kultúrájához és műemlékvédelméhez. Az ünnepségen az Európa Bizottság („Commission européenne”) tagja: Marcelino Oreja, az UNESCO főigazgatója, Frederico Mayor, az Európa Tanács képviselője, a francia kulturális minisztérium magas rangú képviselője és Jacques Lang korábbi kulturális miniszter - a francia politikai élet jeles képviselői, népszerű személyiségek - is részt vettek. A szép számú hozzászóló méltatta az európai műemlékvédelem közös erőfeszítéseinek jelentőségét. A bíráló bizottság döntése szerint a sonkádi templomot a kiváló épülettörténet kutatásért és a magas szellemiségű helyreállítási munkáért jutalmazták, mely utóbbi a templom építésének sokszínű történetét építészeti egységének tökéletes megőrzésével összhangban mutatja be. A sonkádi templom díjának helyszínen történő megünneplésére valószínűleg kora ősszel kerül majd sor. A négy érem mellett huszonhárom megtisztelő oklevelet is kiadtak. Nem kis büszkeségünkre a kolozsmonostori (ma Kolozsvár elővárosa, egykor kis magyar mezőváros) rk. templom helyreállítása is oklevelet kapott. A helyreállítást végző lelkes és nagy tudású kolozsvári kollégáink az előzetes elképzelések szerint a nyár folyamán a helyszínen vehetik át az oklevelet: ekkor helyezik a templom falába az elismerést megörökítő bronz medáliát is. Winkler Gábor MÉG EGYSZER: SONKÁD Tavaly több alkalommal is tudósítottunk a sonkádi (Szabolcs-Szatmár megye) református templom helyreállítási munkáiról. A késő gótikus stílusban épített, s már-már az összeomlás előtt álló templomot az Országos Műemlékvédelmi Hivatal az Európai Unió támogatásával, a sonkádi református gyülekezet, a szatmári református egyházmegye és a helyi önkormányzat segítségével hosszú évek kitartó munkájával mentette meg. A rendkívül igényes helyreállítás meghozta a sikert is: az 1997 év végére befejezett munkát Europa Nostra díjjal jutalmazták. A közelmúltban Párizsban az 1998-as Europa Nostra díjjal kitüntettek díjazására került sor. A négy legjobb helyreállítást emlékéremmel jutalmazták, s a kiadtak huszonhárom oklevelet az összesen 130 pályamunkára. Nagy öröm, hogy a magyar műemlékvédelmi szakemberek munkáját a bíráló bizottság a négy éremmel jutalmazottak között emelte ki. Az ünnepségről dr. Winkler Gábor tudósítását közöljük. (A szerk.) Europa Nostra-díj a sonkádi református templom helyreállításáért EURÓPA NOSTRA DÍJJAL TÜNTETTÉK KI A KOLOZSMONOSTORI KÁLVÁRIA TEMPLOM HELYREÁLLÍTÁSÁT 73 év után a római katolikus egyház ismét birtokba vehette a Nagyboldogasszonynak szentelt, kolozsmonostori Kálvária templomot. (Az 1924-ben 25 évre a görög katolikus egyháznak bérbe adott templomot az ortodox egyház használta 1948-tól.) A birtokbavételt követően a katolikus egyház kezdeményezte a templom felújítását, mely a súlyos műszaki károsodások miatt is szükségessé vált. Örvendetes, hogy az erdélyi építészeti örökség kiemelkedő épületénél történt beavatkozás műemlékvédelmi szempontból is sikeresnek bizonyult. Az építészeti és műemlékvédelmi feladatot Kádár István plébános felkérésére a műemlék-helyreállításra szakosodott Utilitas tervező iroda koordinálásával, jól képzett szakemberek látták el. A tervezést Eke Éva építész műemlékvédelmi szakmérnök irányította és ő felügyelte a kivitelezési munkálatokat is. Az ő keze munkáját dicséri a szinte teljesen üresen maradt belső tér újjá, meghitté varázslása. Akik 1992 előtt látogatták a Kálvária templomot, bizonyára értékelni fogják, a fehérre meszelt falak, a színes üvegablakok és az új kazettás mennyezet által határolt világos teret. A főbejárat gótikus formavilágából ihletett új szélfogóját a szentélyzáródásban elhelyezett barokk orgona ellenpontozza. Az 1792-ben épített hangszert, melyet a katolikus egyház megvásárolt, a szászdályai evangélikus templomból helyezték át jelenlegi helyére, ahol az új liturgikus szempontok szerint fölöslegessé vált főoltárt helyettesíti. A templom szerkezeti felújítását Makay Dorottya építőmérnök és dr. Szabó Bálint tartószerkezet szakértő tervezte. Szükségesnek bizonyult a falak megerősítése, újrafugázása. Látványos és igényes műszaki feladat volt az omlásveszélyessé vált diadalív fölötti háromszögletű oromfal újjáépítése, valamint az elkorhadt huszártorony teljes cseréje. A műemléképület kutatásában részt vettek: Petru Iambor és Stefan Matei régészek, dr. Kovács András művészettörténész, Livia Bucsa biológus falszakértő,Alexandru Sabo geológus. A templom világítási tervét Szabó Erzsébet villamosmérnök, a színes üvegablakok készítését Egri László és Egri István üvegművészek végezték. A kivitelezés kiváló minősége Székely Lázár mesternek és csapatának köszönhető. A Kálvária templom újraszentelésére 1997 júniusában került sor. A műemlék visszaadott szépsége, jó műszaki állapota kiemeli az épület és környezete történeti értékét. A romániai műemlék számára először megítélt Európa Nostra Díj az egyház, a tervezők és a kivitelezők közös erőfeszítéseit jutalmazza. Furu Árpád (Kolozsvár)