Örökség, 2009 (13. évfolyam, 1-12. szám)
2009 / 9. szám
egyzet E számunk szerzői: BAGDÁNY JUDIT dr.,70^ KÖH, TKF BALIGA KORNÉL belsőépítész, építész BENCZÉDI SÁNDOR építész, Sepsiszentgyörgy BOZÓKI-ERNYEY KATALIN régész, KÖH BUZINKAY PÉTER dr., művészettörténész, KÖH, Műtárgyfelügyeleti Iroda vez. DÉRY ATALA^z FEKETE GYÖRGY prof. emeritus, belsőépítész, akadémikus, A Magyar Iparművészet főszerkesztője GURZÓ K. ENIKŐ muzeológus, Temesvár KŐSZEGNY-PUSKA ILDIKÓ KÖH, Műtárgyfelügyeleti Iroda NAGY ZOLTÁN újságíró, KÖH, Örökség NÉMETH GÁBOR könyvtárvezető, Zirc, Reguly Antal könyvtár OROSZ LÁSZLÓ építész, Pécs RÁCZ MIKLÓS régész, KÖSZ VÁRALLYAY RÉKA művészettörténész, KÖH, Sepsiszentgyörgy ÖRÖKSÉG A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tájékoztatója - ISSN 1786-7894 Felelős kiadó: dr. Mezős Tamás elnök. Szerkesztőbizottság: Balázsik Tamás, Bálint Marianna, Bugár-Mészáros Károly, Deák Ildikó, dr. Deme Péter (elnök), dr. Durczi Zsuzsanna, Farbakyné Deklava Lilla, Hack Róbert, Nagy Gábor, Nagy Levente, Özvegy Györgyi, Róna Katalin, Túrok Margit. Alapító faszerkesztő: Nagy Zoltán A c wze: 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Telefon: 224-5281, fax: 224-5282, e-mail: orokseg@ las h. hu Laptervező: Lelkes Design Bt., e-mail: dlelkes@t-online.hu Nyomdai kivitelezés: Mester Nyomda Kft. Telefon: 455-5050 Nem is tudom, kell-e több fény? avagy a Szabadság híd megvilágosodása Bátorkodtam én már korábban a nagy Geothe szállóig és Mehrlicht mondatának árnyékában néhány véleményt megfogalmazni bizonyos budapesti épületek esti megvilágításáról, a Mátyás templomról, a las vegasos Greshamről, a Lánchídról, és hogy miért jó a meleg sárga a Várban és a hideg fehér a Hősök terén. Akkor úgy gondoltam, erről ennyi elég. De az idő fölülírta a befejezettség langymeleg nyugalmát. A budapesti nagyberuházások közül a Szabadság híd felújítása nemcsak elkezdődött, de meg is valósult. A kezdet a legszebb. Ilyenkor még mindenki a legjobbat szeretné, természetesen az eredeti állapotot, és még él a remény, hogy ez bele is fog férni a költségvetési keretbe, azaz európaiul fogalmazva, a pályázati kritériumokba. Az eredeti állapot persze mindig nehéz kérdés, jelen esetben a budai oldal közlekedési helyzete teljesen megváltozott, és villamos sem volt az első időkben. Az egyeztetéseket különös barátságosság hatotta át. A szakmaiság barátságossága. Mindenki tiszteletben tartotta a másik kompetenciáját és mindenki a jó végső eredményre törekedett. A közös teremtés különös esete, amit most csak azért nem részleteznék, mert kiesnénk a történések epikus sodrásából. Úgy történt, hogy egy kemény hideg februári napon, talán Petőfi Sándor is ilyen cudar hidegben jött fel akkoron Pestre, napnyugtát követően, egyeztetésre voltunk hivatalosak a helyszínen. Kicsit gyanús volt, mintha túl sokan lennének az építkezés zárt területén, de mi csak mentünk, hisz hivatalosak voltunk, mentünk az emeletes barakk fölső szintjére és ott mindent megértettünk. A hosszú asztal végén a Főpolgármester Úr ült, mellette legelső helyettese. Jókor érkeztünk, éppen a Főpolgármester Úr emelkedett szólásra, de ezt csak képletesen mondom, mert egyébként ülve maradt, és arról beszélt, hogy itt most egy olyan nagy munka fog megvalósulni amibe még az állandóan rosszindulatú média sem tud majd belekötni, felújítjuk ezt a szép hidat, sőt a korábban tervezett fénycsöves díszvilágítást korszerű, modern ledes világításra változtatjuk. Na itt aztán kicsit belém szorult a levegő, hogy mivégre is hát az a sok szakmai erőlködés, mikor is a kutatás-tervezés-egyeztetés szentháromságát egy mondattal túllépi az egy a döntés kategóriája, de gondoltam, ez olyan helyzet, hogy van áki beszél és van áki hallgat. Csakhogy egy szervező hösg, aki fölismert, nekem szegezte a kérdést, hogy akkor mi is a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal hivatalos véleménye. Nem volt mit tenni, meg kellett fogalmazni, hogy ez így nem. Valahogy eképpen: Nagyon örülünk, hogy a Szabadság híd rekonstrukciója elkezdődött. A tervek egyeztetése során, a közösen kialakított végső megoldás az eredeti állapot lehető legteljesebb visszaállításával kecsegtet. A díszvilágítás kapcsán azonban azt kell mondani, hogy a ledek még nem oldanak meg mindent. (Kis csönd.) De biztos vagyok benne, hogy amint a nappali Szabadság híd esetében megtaláltuk a megoldást, így lesz az esti megvilágítással is. Na túl voltunk a protokollon, következett az első próbavilágítás. Újra és újra csak abból kiindulva, hogy az esti megvilágításnak is az építmény lényegét kell megmutatni, javasoltam, hogy a híd hevedertartós szerkezetét belülről világítsuk meg. Nagyon nehezen sikerült elfogadtatni, talán azért, mert korábban ilyen még nem volt. Megállapodtunk a részletekben is, gondoltam, ez akkor rendezve, talán még jó is lesz. De nem lett jó, mert a híd közepe sötét maradt. Jött is a hír, nézném már meg miket is írnak az Indexen. Például ilyeneket: „ez történik, amikor kontrollálatlan és tehetségtelen bürokraták hatalmat kapnak a tervező helyében benzint öntenék magamra, a Hivatallal pedig elolvasatnám Lukács György Esztétikáját latinul , de megb...nám Overdose-val azt az idiótát, aki ezt így ki tudta találni. Akkor éreztem, hogy én ezt a színvonalat még megközelíteni sem tudom. A magam módján, ebben a szövegkörnyezetben egyszerűen nevetséges lennék. Csöndben meghúzódtam, már csak azért is, mert mehettem a nagy válságegyeztetésre. Az Erzsébet híd közepén volt a találkozó, mindenki ott volt, a Főpolgármester Úr, is és a kérdés: - Na, hogy tetszik? - mindez talán szolmizálva érzékelhetőbb: dó-szó-dó-mi. - Szörnyű - mondtam, tudván, ilyet mondani ilyen társaságban elég nagy bátorság. - A híd megvilágításának négy eleme van: a pilonok, a szerkezet és az ívek világítása, valamint a közvilágítás. Ezekből jelenleg csak a pilonok megvilágítása megfelelő. A szerkezetet természetesen a középső szakaszokon is meg kell világítani, ahogy az íveket is, de csak a külső oldalakon, és fele olyan fényerővel. A közvilágítást pedig az agresszív hideg fehérről, melegebb, sárgásra kell változtatni, hogy jobban beleilljen Budapest általános esti megvilágításába. - Miután elmondtam, volt egy kis csönd, majd a Főpolgármester Úr megszólalt: - Akkor ezt így kell csinálni. - így történt az utóbbi idők talán legrövidebb egyeztetése, majd az illetékeseknek már csak azt kellett megbeszélniük, mennyivel kerül többe a kevesebb világítás. Nem is tudom, mennyit érnek a Főpolgármester Úr szavai, mert mind a mai napig a megállapodást nem követte a megvalósulás. Nagy Gábor • ÖRÖKSÉG Műemlék • Régészet • Műtárgy