Orvosi Hetilap, 1888. február (32. évfolyam, 6-9. szám)

1888-02-05 / 6. szám

— 161 — — magának követeli az elsőbbséget, mert ő kerülte ki vele először a csonk átszúrását, a­mire Kaltenbach pl., épen a gummi ligatura részére is, még egy külön tűt szerkesztett. A gummi ligatura, akár egyszerűen körülkötjük, akár átszúrással két részletben kötjük meg a csonkot, kétségtelenül legjobban biztosít a vérzés ellen s az el­járás e javítással nagyot haladt mai tökéletessége felé. Péan eljárásában azonban a hasál elzárása is tökéletlen s a csonk mortificálása mellett nem biztosít a fertőzés ellen. Ebben a tekintetben az eljárás javításának érdeme Hegar nevéhez fűződik s e javítása óta az extraperitonealis eljárás kitűnő eredményeket mutat fel, melyeket a számok száraz bizonyítéka mellett elvitatni semmiféle ellenvetésekkel nem lehet. Hegar javítása abban áll, hogy ő az elasticus ligaturával megkötött csonkot a hasűrtől úgy zárja el teljesen, hogy a hasfali peritoneumot a csonkon köröskörül rászegi, az infectiónak pedig elejét veszi, midőn az extraperitonealisan rögzített csonkot 20 — 50 % chlorzink-oldattal szarukeménynyé és szárazzá teszi. Ezt az eljárást követjük kórodánkon mi is, az alább fel­tüntetendő eredménynyel s azzal a módosítással, hogy a csonk közötti árokba 10 °­ C száraz chlorzinkes vattát helyezünk, s a csonk metszett felszínét áztatjuk csak 20% chlorzinkkel, gondosan kerülve annak lecsurgását a csonk oldalfalain a peritoneális körül­­szegés felé, vagy a hasseb alsó zugában gyakran meztelenül ott fekvő hólyag tetejére. (Folytatása következik.) Magas kőmetszéseim és a „sectio alta“ jövője. BÉCSI JÁNOS tr. Temesvárt. A kőműtét történetében visszatükröződik az emberiség míve­­lődési története. Az ember, valamint mindig és minden tevékeny­ségében a használatára állott szellemi és anyagi eszközökkel töre­kedett czéljának legegyszerűbb és legjobb módon elérésére, úgy ezen irányához a kőeltávolítási működéseinél sem lön hűtlen. Való­színűleg legelőször a kőnek eltávolítását titokszerűen ható szerek által kísértette meg, s hihetőleg a kőnek a gáton keresztül történt kigenyedése, tehát önkéntes sebészi gyógyulása adta meg az első lökést a gátmetszésre. Kőgyűjteményem egy pipa alakú phosphat­­köve­­ly úton esett ki (1860) egy 18 éves legény gátjából, évek során át húzódott kínos fekélyes körfolyamat segélyével (önműté­­tele a kőnek). A hólyagkövek eltávolítása századokon át csak két véres úton történt: a hólyagnak előbb csak a fenekén (oldalmetszés), később a tetején ejtett sebein (magas metszés). Az ó- és közép­korban csak az oldalmetszést gyakorolták; Franco Péter volt az első, ki egy az oldalmetszésen ki nem férő tojásnagyságú követ, a fanízület felett ejtett seben távolított el; óv azonban a kőnek ezen úton kihúzásától; s miután Che seiden által (1688—1782) az oldalmetszés boncztani alapra fektettetett s ez a vándor kőmetszők egyedüli birtokából kivétetett, s miután a múlt században Vacca Berlinghieritől (1812) a közép- és Le Drantól a két oldalú met­szések feltaláltattak, s a gátoldalmetszés annyira javíttatnék, hogy kisebb köveknél a sértés csekélyebbé, s ezen úton a nagyobb kövek eltávolíthatása is lehetővé ten, az­az a gátoldalmetszés alkalmaz­­hatási köre kibővíttetnék, s gyógysikere biztosabbíttatnék : úgy lát­szott, hogy a gátoldalmetszés uralma örökre meg van alapítva. Azonban a XVIII. században Douglas angol (1719), Moráid franczia (1727) és Pröbisch (1726) német sebészek megkezdték a magas metszés mívelését, melynek a geny és húgy lefolyását illető hátrányait Frice Cosme egy a magas metszéshez toldott gáz­sebbel igyekezett elhárítani. A kövek vértelen, a természetes úton annak előrebocsátott összezúzása utáni eltávolítása századunk vívmánya, mert bár már Leo császár korában s a XV. században történtek is részint kő­metszők, részint maguk a kőbetegek által egyes kőfúrási, reszelési és morzsolási kísérletek s már Gruithuisen bajor (1813), Fournier franczia (1827) és Elderson skót orvosok ajánltak és csináltak is hullán kő­morzsolást, de azt legelőször élén 1824-ben Civiale végezte, megelőzvén ezt 1815-ben saját, 1822-ben Amussat is, 1822-ben Leroy D'Etiolles kísérletei. Jelenleg a kőműtét következő módszerei alkalmaztatnak: leg­gyakrabban az oldalmetszés és ennek sebészileg előnyösebb válfaja a középmetszés, azaz a gátoldalmetszés; ezután a kőmorzsolás mint nem véres kőműtétel, s ennek egy ülésben végzés s a törme­léknek kiszivattyúzása által javított faja a »Lith­olapaxia« és leg­­gyérebben a magas metszés. Nem is lehetett az máskép, mivel Günther-ig, de azóta is, ezen három kőműtéteinek alkalmaztatása, majdnem megdönthet­­lenül volt meghatározva: középnagyságú kemény köveknél külö­nösen gyermekeknél, tehát a legtöbb esetben, kivéve, ha a gát beteg volt, vagy a kő be volt tokolva, az oldalmetszés javultatott, kis és középnagyságú szabad lágy kőnél leginkább felnőtteknél, egészséges húgyszervek mellett, a kőmorzsolás lépett érvényre; csak a nagy köveknél, melyek sem kőmorzsolóba foghatók, sem az oldalmetszés csatornáján el nem távolíthatók, betokolt köveknél s akkor, ha a húgyszervek betegsége előrehaladt, alkalmaztatott a magas metszés. Az oldalmetszés ezen fölényét először régisége alapítá meg, mivel ezen műtét századokon át egyedül mívelve örökségkép szállt ivadékról ivadékra s ez hálásan őrzé s gyarapítá is apai örök­ségét, ezután classicitása és typicus végzése, azaz egy és ugyan­azon évek során át correct csínra fejlődött fogásokból való össze­tétele, czélszerűen kidolgozott műszerek segélyével végzett minden tempója, tüzetesen körülírt fogásai, melyek egyszer elsajátítva gyakorlás által magas ügyességi fokra emeltethettek, s hiszen az előbbi századok kőmetszői boncztani ismeretek nélküli, vándor mesterek voltak; továbbá megalapítá a régihez való ragaszkodás (conservatismus) stb.; mert sebészeti előnyei t. i. hogy a genynek és húgynak kedvezőbb lefolyást biztosít, hogy gyorsan végezhető, hogy műszerek által határvonalazott sebzése egyszerűbb, hogy a hólyagköri sejtszövet és hashártya általa kevésbé veszélyeztetik, alig állhatják ki az elmélet kritikáját, még árnyoldalai t. i. hogy rajta csak bizonyos nagyságú kövek távolíttathatnak el s a már nem absolute eltávolíthatók is a hosszú sebcsatorna, különösen a dülmirigytáj nagy zúzásával járnak, hogy nem biztosít visszaeséstől, hogy betokolt kövek eltávolítását ritkán teszi lehetővé, hogy a kő­nagyság téves becslésénél reá hárítja a betegre még a magas met­szés vagy kőmorzsolás veszélyét is és végre, hogy az egész mű­tétes sötétben működő műszerekkel történvén, a sebészt sok vélet­­lenségnek, különösen a kőkésnek az itinerarium rovátkájából ki­­sikamlása által a hólyagűr eltévesztése mellett a gát és hólyagköri szövetek, dülmirigy, hashártya, végbél stb. megsértésének teszi ki; egy szóval, hogy a sebészt kényszeríti bizonyos gépiesen történő fogásoknak elejétől végig betartására, s így ennek szabad aka­ratát nyűgbe veri s e mellett czélja elérését még a segéd jóaka­ratáról is feltételezi, — igen sokak , — de a jelen sebészet világá­nál tekintve legkirívóbb árnyoldala, hogy az asepticus kötés annál nem alkalmaztathatván s prima intentio el nem érezhetvén a bete­get legfelebb a nyitott sebkezelés hátrányaiban részesítheti. Hogy a sebészek a kő eltávolítását megfoghatlanul nem a magas metszés által kísértették meg legelőször, s hogy ellenkezőleg a magas met­szést egész a legújabb korig (Günther) csak a legnagyobb szükség­ben expediensként tekintették, ez különösen két, a magas met­szés helyéhez tapadtnak vélt körülménynek, a hashártyasértés és a húgybeszüremkedés rémeinek tulajdonítható; de ha már a régi sebészet is képes volt szükség esetén a húgyhólyag kitágítása és ennek felhúzása által hashártyamentes hólyagfelületet nyitni meg, s ha a savas húgynak a sebre ártalmatlan behatását ismerve a magas hólyagmetszés sebcsatornáján a húgy átfolyását nem tartá oly életveszélyesnek , minthogy a magas metszést szükségből gya­korolta is, akkor a jelen sebészet a húgyhólyagnak a húgycsőn vagy a hasfal sebén át való alagcsövezésében, ennek a sept. gaze­­vali kitömésében, de különösen a hólyagvarratban, legrosszabb esetben a hólyagsebnek a hasfal sebéhez varrásában egyrészt, más­részt a hólyagnak fertőztelenített oldatokkal kitágításában, a vég­bél tömeszelésében, a hólyagnak és sebcsatornának a sept.­szerek­kel irrigálásában oly segédeszközökkel rendelkezik, melyek a magas 6* 162 —

Next