Orvosi Hetilap, 1888. február (32. évfolyam, 6-9. szám)
1888-02-05 / 6. szám
— 161 — — magának követeli az elsőbbséget, mert ő kerülte ki vele először a csonk átszúrását, amire Kaltenbach pl., épen a gummi ligatura részére is, még egy külön tűt szerkesztett. A gummi ligatura, akár egyszerűen körülkötjük, akár átszúrással két részletben kötjük meg a csonkot, kétségtelenül legjobban biztosít a vérzés ellen s az eljárás e javítással nagyot haladt mai tökéletessége felé. Péan eljárásában azonban a hasál elzárása is tökéletlen s a csonk mortificálása mellett nem biztosít a fertőzés ellen. Ebben a tekintetben az eljárás javításának érdeme Hegar nevéhez fűződik s e javítása óta az extraperitonealis eljárás kitűnő eredményeket mutat fel, melyeket a számok száraz bizonyítéka mellett elvitatni semmiféle ellenvetésekkel nem lehet. Hegar javítása abban áll, hogy ő az elasticus ligaturával megkötött csonkot a hasűrtől úgy zárja el teljesen, hogy a hasfali peritoneumot a csonkon köröskörül rászegi, az infectiónak pedig elejét veszi, midőn az extraperitonealisan rögzített csonkot 20 — 50 % chlorzink-oldattal szarukeménynyé és szárazzá teszi. Ezt az eljárást követjük kórodánkon mi is, az alább feltüntetendő eredménynyel s azzal a módosítással, hogy a csonk közötti árokba 10 ° C száraz chlorzinkes vattát helyezünk, s a csonk metszett felszínét áztatjuk csak 20% chlorzinkkel, gondosan kerülve annak lecsurgását a csonk oldalfalain a peritoneális körülszegés felé, vagy a hasseb alsó zugában gyakran meztelenül ott fekvő hólyag tetejére. (Folytatása következik.) Magas kőmetszéseim és a „sectio alta“ jövője. BÉCSI JÁNOS tr. Temesvárt. A kőműtét történetében visszatükröződik az emberiség mívelődési története. Az ember, valamint mindig és minden tevékenységében a használatára állott szellemi és anyagi eszközökkel törekedett czéljának legegyszerűbb és legjobb módon elérésére, úgy ezen irányához a kőeltávolítási működéseinél sem lön hűtlen. Valószínűleg legelőször a kőnek eltávolítását titokszerűen ható szerek által kísértette meg, s hihetőleg a kőnek a gáton keresztül történt kigenyedése, tehát önkéntes sebészi gyógyulása adta meg az első lökést a gátmetszésre. Kőgyűjteményem egy pipa alakú phosphatkövely úton esett ki (1860) egy 18 éves legény gátjából, évek során át húzódott kínos fekélyes körfolyamat segélyével (önműtétele a kőnek). A hólyagkövek eltávolítása századokon át csak két véres úton történt: a hólyagnak előbb csak a fenekén (oldalmetszés), később a tetején ejtett sebein (magas metszés). Az ó- és középkorban csak az oldalmetszést gyakorolták; Franco Péter volt az első, ki egy az oldalmetszésen ki nem férő tojásnagyságú követ, a fanízület felett ejtett seben távolított el; óv azonban a kőnek ezen úton kihúzásától; s miután Che seiden által (1688—1782) az oldalmetszés boncztani alapra fektettetett s ez a vándor kőmetszők egyedüli birtokából kivétetett, s miután a múlt században Vacca Berlinghieritől (1812) a közép- és Le Drantól a két oldalú metszések feltaláltattak, s a gátoldalmetszés annyira javíttatnék, hogy kisebb köveknél a sértés csekélyebbé, s ezen úton a nagyobb kövek eltávolíthatása is lehetővé ten, azaz a gátoldalmetszés alkalmazhatási köre kibővíttetnék, s gyógysikere biztosabbíttatnék : úgy látszott, hogy a gátoldalmetszés uralma örökre meg van alapítva. Azonban a XVIII. században Douglas angol (1719), Moráid franczia (1727) és Pröbisch (1726) német sebészek megkezdték a magas metszés mívelését, melynek a geny és húgy lefolyását illető hátrányait Frice Cosme egy a magas metszéshez toldott gázsebbel igyekezett elhárítani. A kövek vértelen, a természetes úton annak előrebocsátott összezúzása utáni eltávolítása századunk vívmánya, mert bár már Leo császár korában s a XV. században történtek is részint kőmetszők, részint maguk a kőbetegek által egyes kőfúrási, reszelési és morzsolási kísérletek s már Gruithuisen bajor (1813), Fournier franczia (1827) és Elderson skót orvosok ajánltak és csináltak is hullán kőmorzsolást, de azt legelőször élén 1824-ben Civiale végezte, megelőzvén ezt 1815-ben saját, 1822-ben Amussat is, 1822-ben Leroy D'Etiolles kísérletei. Jelenleg a kőműtét következő módszerei alkalmaztatnak: leggyakrabban az oldalmetszés és ennek sebészileg előnyösebb válfaja a középmetszés, azaz a gátoldalmetszés; ezután a kőmorzsolás mint nem véres kőműtétel, s ennek egy ülésben végzés s a törmeléknek kiszivattyúzása által javított faja a »Litholapaxia« és leggyérebben a magas metszés. Nem is lehetett az máskép, mivel Günther-ig, de azóta is, ezen három kőműtéteinek alkalmaztatása, majdnem megdönthetlenül volt meghatározva: középnagyságú kemény köveknél különösen gyermekeknél, tehát a legtöbb esetben, kivéve, ha a gát beteg volt, vagy a kő be volt tokolva, az oldalmetszés javultatott, kis és középnagyságú szabad lágy kőnél leginkább felnőtteknél, egészséges húgyszervek mellett, a kőmorzsolás lépett érvényre; csak a nagy köveknél, melyek sem kőmorzsolóba foghatók, sem az oldalmetszés csatornáján el nem távolíthatók, betokolt köveknél s akkor, ha a húgyszervek betegsége előrehaladt, alkalmaztatott a magas metszés. Az oldalmetszés ezen fölényét először régisége alapítá meg, mivel ezen műtét századokon át egyedül mívelve örökségkép szállt ivadékról ivadékra s ez hálásan őrzé s gyarapítá is apai örökségét, ezután classicitása és typicus végzése, azaz egy és ugyanazon évek során át correct csínra fejlődött fogásokból való összetétele, czélszerűen kidolgozott műszerek segélyével végzett minden tempója, tüzetesen körülírt fogásai, melyek egyszer elsajátítva gyakorlás által magas ügyességi fokra emeltethettek, s hiszen az előbbi századok kőmetszői boncztani ismeretek nélküli, vándor mesterek voltak; továbbá megalapítá a régihez való ragaszkodás (conservatismus) stb.; mert sebészeti előnyei t. i. hogy a genynek és húgynak kedvezőbb lefolyást biztosít, hogy gyorsan végezhető, hogy műszerek által határvonalazott sebzése egyszerűbb, hogy a hólyagköri sejtszövet és hashártya általa kevésbé veszélyeztetik, alig állhatják ki az elmélet kritikáját, még árnyoldalai t. i. hogy rajta csak bizonyos nagyságú kövek távolíttathatnak el s a már nem absolute eltávolíthatók is a hosszú sebcsatorna, különösen a dülmirigytáj nagy zúzásával járnak, hogy nem biztosít visszaeséstől, hogy betokolt kövek eltávolítását ritkán teszi lehetővé, hogy a kőnagyság téves becslésénél reá hárítja a betegre még a magas metszés vagy kőmorzsolás veszélyét is és végre, hogy az egész műtétes sötétben működő műszerekkel történvén, a sebészt sok véletlenségnek, különösen a kőkésnek az itinerarium rovátkájából kisikamlása által a hólyagűr eltévesztése mellett a gát és hólyagköri szövetek, dülmirigy, hashártya, végbél stb. megsértésének teszi ki; egy szóval, hogy a sebészt kényszeríti bizonyos gépiesen történő fogásoknak elejétől végig betartására, s így ennek szabad akaratát nyűgbe veri s e mellett czélja elérését még a segéd jóakaratáról is feltételezi, — igen sokak , — de a jelen sebészet világánál tekintve legkirívóbb árnyoldala, hogy az asepticus kötés annál nem alkalmaztathatván s prima intentio el nem érezhetvén a beteget legfelebb a nyitott sebkezelés hátrányaiban részesítheti. Hogy a sebészek a kő eltávolítását megfoghatlanul nem a magas metszés által kísértették meg legelőször, s hogy ellenkezőleg a magas metszést egész a legújabb korig (Günther) csak a legnagyobb szükségben expediensként tekintették, ez különösen két, a magas metszés helyéhez tapadtnak vélt körülménynek, a hashártyasértés és a húgybeszüremkedés rémeinek tulajdonítható; de ha már a régi sebészet is képes volt szükség esetén a húgyhólyag kitágítása és ennek felhúzása által hashártyamentes hólyagfelületet nyitni meg, s ha a savas húgynak a sebre ártalmatlan behatását ismerve a magas hólyagmetszés sebcsatornáján a húgy átfolyását nem tartá oly életveszélyesnek , minthogy a magas metszést szükségből gyakorolta is, akkor a jelen sebészet a húgyhólyagnak a húgycsőn vagy a hasfal sebén át való alagcsövezésében, ennek a sept. gazevali kitömésében, de különösen a hólyagvarratban, legrosszabb esetben a hólyagsebnek a hasfal sebéhez varrásában egyrészt, másrészt a hólyagnak fertőztelenített oldatokkal kitágításában, a végbél tömeszelésében, a hólyagnak és sebcsatornának a sept.szerekkel irrigálásában oly segédeszközökkel rendelkezik, melyek a magas 6* 162 —