Orvosi Hetilap, 1889. április (33. évfolyam, 14-17. szám)

1889-04-07 / 14. szám

1889. 14. sz. ORVOSI HETILAP utóbbinak nem lenne is különös ismertető jellege. A poloska által okozott urticaria éjjel lép fel és éjjel kínozza a beteget; nappal a viszketés okozta szenvedés sokkal csekélyebb. A ki­ütések éjjel szaporodnak, nappal halványulnak. A kiütések nem egyenletesek, hanem a köztakaró érzékenységének fokához képest kisebb-nagyobb terjedelmű, lencsényi egész körömnyi lesz az kelet­kezése pillanatában és a hevenyebb kivirágzások mindegyiké­nek közepén pontalakú sötétebb színezetű szúráshely (stigma) látható. 12—24 óra múlva a kiütések kisebbednek, a szúrás rajtuk nem látható és a lichen urticatus jellegeivel bírnak. Ezen stádiumban legnehezebb őket az elsődleges lichen urticatus­­tól, valamint a prurigo-görcsöktől megkülönböztetni. A poloska­­csípés okozta urticaria kimarad, ha a gyanús egyéneket más szobába tiszta ágyba helyeztük át. Mindezeket fontosnak tartottam felemlíteni, mert tévedé­seken okulva mind­ezen elkülönítő mozzanatokat szem előtt tartottam. A lefolyás azután igazolta a szövődményes urticaria kórisméjét. A betegek elkülönítve nem maradtak mentesek az újabb kitöréstől és bizonyos idő letelte után folyton azon viszony mellett is gyógyultak és így nem lehetett a folyamatot egy véletlenül késői, de egy időben kitört prurigónak sem tartani, jóllehet annak rohamaihoz és visszaeséséhez feltűnően hason­lított e szövődmény. Maga a folyamat olyképen magyarázható, hogy a szerve­zetben keringő infectiosus anyag okozta azt. E mellett szólnak a vaccinatiót követő exsudativ folyamatok, s a fent említett toxikus kiütések. Hogy azután ezen infectiosus anyag társult infectio eredménye-e, avagy még mindig az eredeti kanyaró contagiuma-e, oly kérdés, melynek vitatása e néhány eset kapcsán felette merész volna. Az esetek a következők: K. E., 10 éves szűcs leánya, 1888. január 8-dikán jött a nyilv. ambulatoriumba; 6 hét­ előtt kanyaró­ban feküdt, melyből 2 hét óta gyógyult. Ugyancsak 2 hét óta a felső és alsó végtagokon kiütések észleltetnek, melyek főleg este a le­fekvés előtt tűnnek elő és ugyanekkor nagyon viszketnek; éjjel az ágyban a viszketés szűnik, s nappal is sokkal kevesebb. A kiütések múlékony természetűek, egyik múlik, másik jön; 5 testvére közül, kik mindannyian kanyaróban feküdtek, 3 hasonló kiütésben szenved. St. praes. Mindkét kéz háti felületén, az alkarokon, a lábak háti felületén és az alszárakon kölesnyi egész kender­magnyi, részben felvakart görcsök; a frisek élénkvörösek, a régiebbek halványabbak, a bőr színét megközelítők. A homlokon és bal halántékon kölesnyi egész lencsényi kiemelkedő, élénk­vörös foltok ; a törzs egészen szabad. A gyermek igen halavány, vérszegény, vékony finom bőrű. Therapia: plumbum-kenőcs. Január 13. A régi kiütések elhalványodtak, újabb és pedig leginkább­ élénkvörös, kölesnyi egész kendermagnyi ki­emelkedő foltok keletkeztek, de csak a végtagokon. Január 16. A felső végtagokon 2—3 új görcse; a régieb­bek kisebbek, halványabbak, excoriáltak; az alszárakon csak horzsolások. Január 20. Előtte való este fürdő után új számos göb­­csés kiütés a végtagokon, melynek ma már csak nyoma van. Január 26. Friss göbcsék az arczon és nyakon. Február elején gyógyulás következett be. II. eset. K. A., 20 hónapos, az előbbinek testvére január 12-dikén hozatott intézetembe. 6 hét előtt kanyaró, 3 hét óta vörös kiütés a végtago­kon, melyek főleg este láthatók és viszketnek, úgy hogy a beteg este folyton vakarózik. Ikertestvére, a­ki szintén kanyarós volt, s vele egy ágyban alszik, nem kapta meg a bajt. St. praes. Rachitikus csontrendszer, finom áttetsző bőr. Az alkarokon, az alsó végtagokon typikus, sűrűn álló kölesnyi, lencsényi és valamivel nagyobb urticaria-göbök és halvány erythema-göbcsök. A törzsön csak elszórtan néhány élénkvörös, V. körömnyi kiemelkedő folt. Este ezen tünetek élénkülnek, a kiütések vérdúsabbak lesznek és pokoli viszketést okoznak. Január 16. Festenyfoltok visszahagyásával a kiütések legnagyobb része visszafejlődött; itt-ott excoriatiók. A bal halántéktájon, elszórtan a háton, seggpofán, s c­ombok kal­­oldalán részint typikus, vörös udvarral körülvett, fehéres-sárgás urtica-göbök, részint lencsényi, halványvörös, már udvar­ nél­küli kiemelkedő vörös foltok. Ezenkívül mindkét c­ombon, f alszáron piszkos-sárgás kölesnyi egész kendermagnyi göbcsék. Előtte való nap a beteg nem tudott lábaira állni, mert állítólag mindkét talpa duzzadt vörös volt. Ma e helyeken csak több lencsényi kiemelkedő vörös folt észlelhető. Január 20. Poloska a lakásban sehol sem található. A gyermek más szobába, más ágyba fektetve is új kiütéseket kapott és megjöttek a kiütések nappal és este a lefekvés előtt is, az arczon, háton, c­ombok háti felületén. Január 22. Előtte való nap fürdő után új kiütések a talpakon és a felkarokon. Február elején gyógyulás. III. és IV. eset. K. D. 7 éves leány és K. E. 5 éves fiú, az előbbiek testvérei 1888. január 13-dikán jöttek az intézetbe. 6 hét előtt kanyaróban, 3 hét óta viszkető kiütés az alsó és felső végtagokon. Status és lefolyás mint az előbbieknél. Február első napjaiban gyógyulás. Azóta többször láttam a gyermekeket és hozzátartozóikat és megtudtam azt, hogy soha azóta bőrbetegek nem voltak. Tanffer Vilmos tv. ny. r. tanár Ts szülé­szeti és nőgyógyászati korodájából. Az ugyanazon egyénen ismételt hasmetszési műtétekről. A másodízben végzett laparotomiák — resp­­ovariotomiák — halálozási százalékát, a­mint már fennebb is említem, nem csupán a műtét utáni kimerülés, a sepsis, vagy egyéb közvet­len halál­ok szerint kell megítélnünk, hanem az esetleges reci­diva, vagy metastasis következtében előbb-utóbb kifejlődő és a beteget tönkre tevő cachexia érdemel első­sorban megfonto­lást , mert az első ovariotomia alkalmával, a­midőn még telje­sen körülhatárolt körfolyamattal állunk szemben, legtöbbször hatalmunkban van a későbbi újabb daganat-képződésnek vagy a kiújulásnak, s az ezek folytatásában fellépő metastasisoknak elejét venni, ha t. i. ekkor­a csonkban nem hagyunk vissza kóros részletet, vagy ha a daganatot teljesen kiirtjuk, avagy — végre — ha a malignitást felismerve a másik, esetleg épnek látszó petefészket sem kíméljük. Különben felfogásunk helyes­ségének igazolására vegyük csak kissé szemügyre táblázatunk­nak azt a 24 esetét, a­melyekben a második hasmetszés a fennebb jelzett körülmények közt végeztetett. Előbb azonban két már előbb tárgyalt, de különösen ide is tartozó esetet kívánunk még egyszer feleleveníteni. Martin egyik esetében (66) a bal petefészek myxofibromájának ki­irtása alkalmával a jobb petefészket épnek találta és már egy év múlva Olshausen ugyan a petefészek fibroadenomája miatt operálja a nőt, a­ki a műtét közvetlen veszélyeit kikerülte ugyan, de lassan fejlődő cachexia közben két hónap múlva tönkre ment. A második hasmetszés alkalmával a hasüregben tejszerűen kinéző folyadék volt jelen és a jobb ligamentum latum lemezei közt ülő daganat alatt sajátságos tömeget talál­tak, melynek kis része visszamaradt. A bonczolatnál a mell- és hasüreget lymphatikus folyadékkal telve találták, s a ductus thoracicusban nagy thrombus foglalt helyet. A 37-dik eset, melyben, mint fennebb már kiemeltük, mindkét ovariotomia egyszerűen „tumor“-ral jelzett daganat miatt történt, szintén ide tartozik, mert az egy évre következő második ovariotomia után 17 nap múlva elhalt nő hullájában a vena iliaca externát összenyomó két carcinomás csomót találtak. A 45-dik esetben az egyik petefészek carcinomájának el­távolítása után 8 év és 3 hónap múlva a másik petefészeknek az ezen időközben kifejlődött hasonló daganata már inopera­­bilis, mely a nőt a kísérleti bemetszés után 19 hónap múlva tönkre teszi. Velits Dezső tr., kórodai első tanársegédtől. (Folytatás.) 187

Next