Orvosi Hetilap, 1935. március (79. évfolyam, 9-13. szám)
1935-03-16 / 11. szám
300 Negyvenéves férfiről volt szó, akit súlyos scorbuttal vett fel, aki táplálékot alig vett magához és csaknem moribund állapotban volt. Húsz comlósavó egyszeri befecskendezésével meggyógyította. Rámutat arra, hogy ugyanaz a hatás itt gyorsabban jött létre, mint C-vitamint tartalmazó anyagok huzamos alkalmazása esetén. További magyarázatot adni akkor nem tudott. Purpura haemorrhagica esetén is hatásos a lósavó. Reichenbach József dr. Vasano a pylorus stenosis kezelésében. H. Misekké. (Jahrb. f. Kinderheilk. 143. kötet 6. füzet) Szerző a Wiener által leírt Vasano-kezelést próbálta ki tíz csecsemőn. Naponta 2—3-szor 1/8-ad részt adott az 1 mg-os kúpból. Nyolc esetben a hányás rövid időn belül megszűnt, két esetben hatástalan volt. Minthogy átmeneti súlyos intoxicatiók jöhetnek létre : a bőr, az orr-, szájkörnyék kivételével erősen kipirul, szapora pulsus, felületes légzés, aluszékonyság kíséretében, alkalmazását csakis klinikán ajánlja. Flesch István dr. A Heine-Medin-kór »prodromalis stádiuma« és ennek jelentősége a korai diagnosis és therapia szempontjából. Wieland. (Jahrb. f. Kinderheilk. 1934. 93 kötet.) 1910 óta Baselben és környékén is megszaporodtak a Heine-Medin esetek, anélkül azonban, hogy tulajdonképpeni járvány támadt volna. Újabban az azelőtt ott teljesen ismeretlen meningealis, neuritises és abortiv alakok is mind gyakrabban fordulnak elő és a letalitás is emelkedett (5—12%). Szerző megfigyelése szerint újabban a bénulások ritkán keletkeznek egészen hirtelen, a lázas initialis szak és bénulások közé egy protrahált közti stadium iktatódik, az ú. n. preparálytikus vagy prodromalis szak. Ennek jellemző tünetei : 1. általános gyengeség és fájdalomérzés ; 2. egy triás : Laségue-tünet, spinalis tünet és tarkómerevség. Ezen izgalmi tüneteknek a korai felismerése és helyes értelmezése megkönnyíti a korai diagnosis felállítását és eredményesebbé teszi a Heine-Medin-kór reconvalescens serumkezelését. Móritz Dénes dr. Szemészet. Kísérleti adatok a cataracta pathogenesiséhez. K. Monjukowa és J. Fradkin. (Graefes Arch. 1935. 328 oldal.) A normális csarnokvíz, valamint az ép lencse a szervezetnek C-vitaminban legdúsabb elemei. A C-vitamin a korral fogy, úgy a csarnokvízben, mint a lencsében. Hályogos betegek lencséjében és csarnokvizében nincs C-vitamin, valamint aphakiás szemekben. Fischer arra a megállapításra jutott, hogy a C- vitamin magában a lencsében képződik. Szerzők vizsgálat tárgyává tették, hogy miért több a reducált C-vitamin a csarnokvízben, mint a serumban és hogy a cataractás lencséből történő eltűnése elsődleges vagy másodlagos jelentőségű-e. Nem fogadják el Fischer nézetét, mely szerint a csatornavízben azért sok a C-vitamin, mert a lencséből oda átmegy ; szerintük a C-vitamin a vérből megy át a csarnokvízbe, de normális körülmények között ez a permeabilitás irreversibilis, míg idősebb korban a permeabilitásban zavar áll elő, ami a C-vitamin megfagyásához vezet. Állatkísérletekben C-avitaminosist idéztek elő, miáltal a lencsében homályok keletkeztek, ha azután punctio corneaet végeztek, a C-vitamin elfolyt a csarnokvízzel együtt, a második csarnokvízben nincs C-vitamin és így az elszürkülés gyorsan tovább terjedt. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy C-a vitaminosis elősegíti a cataracta kifejlődését a csökkentett lencselégzés folytán. Felvetik a gondolatot, ahogy azt a baseliek is tették, hogy C-vitamin adagolásával meggátolják a hályog kifejlődését. Weinstein Pál dr. A szemlencse scorbut ellenes hatása. H. Euler és M. Malmberg. (Zeitschr. f. physiol. Chemie, 1934. 23° ) Euler az elsők között volt, aki kimutatta, hogy a lencse nagy redukálóképességét a C-vitamin okozza. Jelen kísérleteiben biológiai úton is igyekezett ezt megerősíteni olyképpen, hogy tengeri malacokat C-vitaminmentes étrenden tartott s ezekben a scorbut tünetei mutatkoztak ; ha azonban, szemlencsével táplálta az állatokat a scorbut tünetei teljesen elmaradtak. Ez is bizonyítja a lencse C-vitamintartalmát. Weinstein Pál dr. Szemhéjbecsukás és szemfeszülés. Fr. Poos. (Kimn. Mschr. f. Augenh. 1935. 163. oldal.) Tapasztalása szerint a szem csukva tartásakor glaucomás és glaucomára hajlamos szemek feszülése jelentékenyen emelkedik. Szerinte a szemhéj becsukásakor az orbicularis tonus nyomja a bulbust és akadályozza a vénák kiürülését a szemből, ami tensioemelkedéshez vezet; a tensioemelkedés egyénenként változik a keringést szabályozó tényezők állapota szerint, valamint a kiindulási érték nagyságától függően. Secundaer glaucomások a szem behányása után 30—40 perccel igen nagy feszülés-emelkedéssel reagálnak. Ajánlja eljárását a gyakorló orvosoknak, mint provokáló methodust glaucomára gyanús esetekben. Weinstein Pál dr. ORVOSI HETILAP 1935. 11. sz. Bőrgyógyászat. Parfüm okozta pigmentfoltok. A. Touraine és 11. Ménétrel. (Bulletin de dermatologie et de syphiligraphie 1934. 6. sz.) Szerzők négy esetük rövid kórtörténetét közlik. Mind a négy esetben fiatal nőbetegen a nyakon parfümmel történt bekenés és utána erős napfürdőzés következtében keletkezett elváltozásokról van szó. A napfürdő után 24 óra múlva a parfümmel bekent helyeken alakilag az urticariához hasonló, nem viszkető erythemás foltok jelentkeztek, melyek a 3—4-ik napon barnásszínűvé váltak. A pigmentatio hónapokig, egy esetükben egy év múlva is fennállott. A parfüm, melynek nevét nem közlik, 40-féle essentiát és különféle anyagot tartalmaz, többek között bergamotta-olajat is, mely gyakran szerepel a pigmentátiók létrejöttében. A parfümöt 60 év óta ugyanazon gyártási technikával készítik, eddig sohasem okozott semmiféle kellemetlenséget, dacára a készítmény nagy elterjedtségének. Nem sikerült kísérletileg hasonló elváltozást létrehozni a beteg karjának belső felületén sem a parfümmel, sem bergamotta-olajjal, dacára annak, hogy bekenés után ezeket a területeket napfénynek, illetve infravörös, majd ultraviolett sugárzásnak tették ki. A közölt esetekben erős, tengerparton végzett napfürdőkről van szó. A szerzők felveszik, hogy a pigmentatio a tengerparti különleges sugárzással és egy átmeneti egyéni dispositióval függ össze az illóolajak által fotosensibilizált bőrön. Árokházy Vilmos dr. A bőr salvarsan-ártalmaira irányuló újabb vizsgálatok. G. Birnbaum, Nürnberg. (Zentrbl. f. H. u. G. 49. köt. 3— 4. füzet.) Az utóbbi évek a salvarsan-ártalmak tisztázására irányuló legfontosabb vizsgálatai a salvarsannal emberen és állaton végzett sensibilizálási kísérletek voltak. E kísérleteket embereken neo- és myoasalvarsannal, állatokon — főleg tengerimalacokon — csak neosalvarsannal végezték. E vizsgálatok alapján messzemenő hasonlatosságok, sőt teljes megegyezést véltek találni a sérumbetegséggel, vagyis azt gondolták, hogy a salvarsan-túlérzékenység esetében valódi antigén-antitest-reactióról van szó. Azok az összehasonlító vizsgálatok, amelyeket egészen azonos kísérleti feltételek mellett állati serummal végeztek, megmutatták, hogy az azonosság csak látszólagos. A salvarsan- és a serumbefecskendezések után keletkező reactióknak a lefolyása és különösen a klinikai képe valóságban egymástól a legnagyobb különbséget mutatja és pedig alaptermészeti különbségeket. Bizonyítékát annak, hogy salvarsanexanthema eseteiben valódi allergiás folyamatról (antigenantitest-reactio) van szó, eddig nem találták meg. Szép Jenő dr. A Budapesti Kir. Orvosegyesület március 9-i ülése. Bemutatások : Hady A. és Székely J. : Sérülés folytán keletkezett nagy rekeszsérv műtött esete. Húszéves férfi szúrt sebbel a bal mellkast ér háti oldalán. Sebészi ellátás után 18 nappal, elsődlegesen gyógyult sebbel, panaszmentes. Három hónapig jól érezte magát, azóta erős testi munka, vagy bő étkezés után hányingerek kíséretében heves gyomortáji görcsei vannak és ilyenkor bal mellkasfejében szúrásokat érez. Belgyógyászati vizsgálat szerint : Mellkas : s. o. normális viszonyok, b. o. hátul, alul, tompulat gyengült légzéssel, elől dobos kopogtatási hang. A képet a gyomorbélcsatorna röntgenvizsgálata tisztázta : rekeszsérv. Műtét : aethernarcosisban ferde metszés a bal bordaív alatt. A gyomor helyén a harántremese haladt, a rekeszen, a nyelőcső benyílási helye mögött lévő nyíláson át a gyomor és a cseplesz a mellüregbe került. Az összenövések miatt a sérvkapu harántbemetszésével is csak a csepleszt és a gyomor pylorikus részét sikerült a hasüregbe visszahúzni. Második metszés az 5. bordára, amelynek kiirtása után (10 cm) a mellkasfali nyíláson át élesen leválasztották a szívburokhoz az összeesett tüdőhöz és a 2—3. bordaköz magasságában a mellkasfalhoz közegesen odanőtt gyomrot és teljes egészében visszahúzták a hasüregbe. A sérvkaput harántöltésekkel elzárták s a gyomrot néhány öltéssel a rekeszhez rögzítették. Elsődleges hasfal- és mellkasfalzárás. Mindkét seb elsődlegesen gyógyult. Négy hét múlva az újabb röntgenvizsgálat szerint: b. o. a rekesz a hozzávarrt gyomorral együtt a beteg álló helyzetében három harántujjnyival magasabban áll, mint j. o. A gyomor-gázhólyag ezúttal — nem mint a műtét előtt a felfelé fordult nagyhajlatnak megfelelően látható,— hanem — rendes helyén, a fundusban van. A gyomor alakja lényeges elváltozást nem mutat. A beteg fekvő helyzetében kissé emelt lábvégekben a contrastpép a rekesz alá, a fundusba nyomul s a gyomor-