Orvosi Hetilap, 1981. július (122. évfolyam, 27-30. szám)
1981-07-26 / 30. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Korányi György: Újszülöttkori osteomyelitis és szeptikus arthritis
% 1826 rus és a femur fejecse leválhat, mert ezek a csontrészek újszülöttkorban még porcosak. A következmény növekedési zavar és ízületi deformálódás lesz, mint ez 3. sz. esetünkben is történt. A szeptikus arthritis szinte kizárólag egy ízületre terjed. Az UD-nek lényegében két megjelenési formája van: a jóindulatú — ebben az esetben csak helyi duzzanat és gyulladás van, míg a fertőzésre utaló általános tünetek hiányoznak. A beteg állapota a kifejezett helyi tünetek ellenére jó. A csecsemők jól esznek, sőt gyarapszanak. Végtagdeformitás ugyan visszamaradhat, de a gyógyulás többnyire gyors és halálozás gyakorlatilag nem fordul elő. Az UO súlyos formája szepszisként kezdődik és csak később jelenik meg a csontokon, esetleg más szervekben a gennyes metastatikus elváltozás, melyek természetesen a szepszis következményei (14). Kezdetben tehát az újszülöttkori szepszis jellemző tünetei dominálnak (5). Az O korai lokalizációs tünetei hiányozhatnak és a szepszis sokkal jellemzőbb tünetei határozzák meg az újszülött állapotát. Az O tüneteit a csontokban esetleg csak az elvégzett rtg. vizsgálat fedezi fel, mint azt 6. sz. esetünkben láttuk. Máskor abscessus észlelése hívja fel az orvos figyelmét a csontelváltozásra. A leggyakrabban érintett csontok, csakúgy, mint csecsemőkorban és gyermekekben: a femur, a humerus és tibia. Lényegesen nagyobb számban fordul elő viszont a maxilla O-e, amit közönségesen „fogcsír gennyedésnek” neveznek. Remington és Klein (14) könyvében számos szerző munkája alapján a femur O-ét 225 esetből 132-szer, a maxilláét 23-szor, míg a scapulában mindössze 4-szer találták. A legkoraibb tünet a lágyrész duzzanata és gyulladása. Az O klinikai diagnózisát a rtg. vizsgálat erősíti meg a leghitelesebben. Nagyobb gyermekekben a rtg. elváltozás mintegy 3 héttel követi a klinikai tüneteket, újszülöttekben azonban már a 7—10. napon megjelennek a radiológiai tünetek (17). Az O epiphyseolysist okoz, ennek következménye lehet a fejecs dislokációja. Az esetek többségében a fertőzés kezdete után 2 héttel megindul a reparáció. A gyógyulás jele a subperiostealis csontúj képződés. Az első rtg. jeltől a csontszerkezet gyógyulásáig 8—10 hét telik el, mint az esetünkben is láttuk. A diagnózist segíti a genny leszívása, mely a kórokozó meghatározásához is diagnosztikus támpontot nyújt. A vérkép adatai az esetek egy részében nem jellemzőek. Súlyos esetekben előfordulhat, hogy a vérképben nincs balra tolódás, leukocytosis, sőt leukopenia is lehet. A vrs süllyedés lehet normális is. Az UO elkülönítő kórisméjében régebben elsősorban a syphilis okozott nehézséget. Ma ez alig jön szóba azokban az országokban, ahol a terhességi ellenőrzés jó. A bőr alatti abscessusok esetén sorozatos rtg. vizsgálattal lehet újszülöttkorban O-t kizárni. Cytomegalovirus ritkán okozhat problémát, bár csontelváltozások congenitális CMV fertőzésben előfordulnak (12). Lényeges, hogy a szülés lefolyásában igen gyakoriak a kóros események (műtét, idő előtti burokrepedés, diabetes stb.) (2). Fiúkban kétszer olyan gyakran fordul elő, mint lányokban (14). Koraszülöttekben, akik szepszisben is sokkal gyakrabban betegszenek meg, UO lényegesen több van (17). AZ UO viszonylagos gyakorisága és annak ellenére, hogy leggyakrabban szepszishez csatlakozik, a hazai irodalomban az elmúlt 10 évet áttekintve kevés közlést találtunk az UD-ről és a SA-ről. Hervei 1975-ben egy staph, okozta újszülöttkori és 2 fiatal csecsemő tünetszegény O-ét ismerteti, aki közül az első esetben E. coli tenyészett ki, míg a második esetben 5 hetes korban jelentkező panaszok miatt a beteg szinte tünetmentes O-ét csípőszűrés kapcsán észlelték (4). Szabó 1978-ban két újszülött O esetét ismerteti, akik közül az egyikből E. coli, a másik újszülöttből kórokozó nem tenyészett ki. Ő is a tünetszegénységet hangsúlyozza (16). A Péterfy Sándor utcai Kórház Kora- és Pathológiás Újszülöttrészlegén 1973—1977 között 4, 1979-ben 2 UD-t észleltünk. A gennyből kitenyésztett kórokozó 4 esetben Staph. a., 1 esetben E. coli, egyszer Pseudomonas aeruginosa volt. Esetismertetés 1. D. K. 1973. VII. 9-én került felvételre. Ötödik terhességből intézeten kívüli, idő előtti burokrepedés után farfekvés és karkifejtés segítségével, 1650 g súlylyal született. A megviselt újszülött lehűlt, glutealis tájon, lábakon haematomákat, oedemát lehetett látni. BMO incompabilitása miatt 2. napon vércserét végeztünk, majd 48 óra múlva újabb vércsere történt. Gamma globulint kapott. Már az első vércsere után szeptikus lázmenetet, bágyadtságot, hasi distensiót észleltünk, öt nappal ezután a bal térd duzzadt, fluctuál. Incisio történt és nagy mennyiségű, törmelékes genny ürült. A gennyből E. coli tenyészett ki. A rtg. képen a bal femur distalis epiphysisen O-re jellemző kép látható. A beteg Binotal (Amphcillin) és Kanamychry 3 heti adása után gyógyult. 2. N. N. fiatal koraszülöttet respiratory distress syndroma miatt kezeltük. Többször történt kapilláris vérvétel mindkét sarokból. Kéthetes korban jobb sarokból a szúrások helyén genny ürült, melyből Staph. a. tenyészett ki. Több hét után végzett rtg, felvételen az os calcaneus enyhe O-ének jeleit láttuk. A beteg abscessusa 2 heti Oxacilin kezelés hatására gyógyult. 3. K. Gy. 1976 októberében került felvételre. 1850 g születési súllyal, a 34. gestatiós héten született. Felvétele napján IRDS tüneteit észleltük, ezért CPAP kezelésben részesült, gyógyult. Ezután bőrén néhány mikroabscessus keletkezett, elsősorban a nyakon és a fejen, mechanikus trauma nyomán. 12 napos korban a jobb térdízület belső oldalán kb. diónyi képlet tapintható, mely fluktuált, környezete azonban nem gyulladt. A térdízület passzíve mozgatható, fájdalmas. Következő napon punctio történt; véres, sűrű genny ürült. További 3 napig szeptikus láza volt. Ampicillint és Gentamycint kapott. Ezután kaptuk meg bakteriológiai leletét, mely több ízben Staphia volt a vérből és gennyből. Righ vizsgálatnál a femur distalis végén a kontúr szakadozott, benne kisebb áttűnő területek, körülötte kevés periostealis reakció. A beteg 3 heti antibiotikus kezelés (Ampicillin, Ceporin, Lincomycin) gyógyult. Egy- és kétéves korban történt utóvizsgálatnál a jobb láb 2 cm-rel rövidebb (ábra). 4. L. B. 22 napos korban került felvételre bal vállon levő abscessus miatt. A torokváladékból, sebváladékból és vérből egyaránt Staph, a. tenyészett ki. Rtg.: bal scapula acromionján osteomyelitis. Négyheti antibiotikus kezelés után gyógyult. 5. B. G. súlyos állapotban, Staph, a. okozta emphysema, majd empyaemia miatt került felvételre. A