Orvosi Hetilap, 1981. július (122. évfolyam, 27-30. szám)

1981-07-26 / 30. szám - KLINIKAI TANULMÁNYOK - Korányi György: Újszülöttkori osteomyelitis és szeptikus arthritis

% 1826 rus és a femur fejecse leválhat, mert ezek a csont­részek újszülöttkorban még porcosak. A következ­mény növekedési zavar és ízületi deformálódás lesz, mint ez 3. sz. esetünkben is történt. A szep­tikus arthritis szinte kizárólag egy ízületre terjed. Az UD-nek lényegében két megjelenési formá­ja van: a jóindulatú­­ — ebben az esetben csak helyi duzzanat és gyulladás van, míg a fertőzésre utaló általános tünetek hiányoznak. A beteg álla­pota a kifejezett helyi tünetek ellenére jó. A cse­csemők jól esznek, sőt gyarapszanak. Végtagdefor­mitás ugyan visszamaradhat, de a gyógyulás több­nyire gyors és halálozás gyakorlatilag nem fordul elő. Az UO súlyos formája szepszisként kezdődik és csak később jelenik meg a csontokon, esetleg más szervekben a gennyes metastatikus elválto­zás, melyek természetesen a szepszis következmé­nyei (14). Kezdetben tehát az újszülöttkori szepszis jellemző tünetei dominálnak (5). Az O korai loka­lizációs tünetei hiányozhatnak és a szepszis sokkal jellemzőbb tünetei határozzák meg az újszülött ál­lapotát. Az O tüneteit a csontokban esetleg csak az elvégzett rtg. vizsgálat fedezi fel, mint azt 6. sz. esetünkben láttuk. Máskor abscessus észlelése hívja fel az orvos figyelmét a csontelváltozásra. A leggyakrabban érintett csontok, csakúgy, mint csecsemőkorban és gyermekekben: a femur, a humerus és tibia. Lényegesen nagyobb számban fordul elő viszont a maxilla O-e, amit közönsége­sen „fogcsír gennyedésnek” neveznek. Remington és Klein (14) könyvében számos szerző munkája alapján a femur O-ét 225 esetből 132-szer, a maxil­­láét 23-szor, míg a scapulában mindössze 4-szer ta­lálták. A legkoraibb tünet a lágyrész duzzanata és gyulladása. Az O klinikai diagnózisát a rtg. vizsgá­lat erősíti meg a leghitelesebben. Nagyobb gyer­mekekben a rtg. elváltozás mintegy 3 héttel követi a klinikai tüneteket, újszülöttekben azonban már a 7—10. napon megjelennek a radiológiai tünetek (17). Az O epiphyseolysist okoz, ennek következ­ménye lehet a fejecs dislokációja. Az esetek több­ségében a fertőzés kezdete után 2 héttel megindul a reparáció. A gyógyulás jele a subperiostealis csontúj képződés. Az első rtg. jeltől a csontszerkezet gyógyulásáig 8—10 hét telik el, mint az esetünkben is láttuk. A diagnózist segíti a genny leszívása, mely a kórokozó meghatározásához is diagnosztikus tám­pontot nyújt. A vérkép adatai az esetek egy részé­ben nem jellemzőek. Súlyos esetekben előfordul­hat, hogy a vérképben nincs balra tolódás, leukocy­tosis, sőt leukopenia is lehet. A vrs süllyedés lehet normális is. Az UO elkülönítő kórisméjében régebben el­sősorban a syphilis okozott nehézséget. Ma ez alig jön szóba azokban az országokban, ahol a terhessé­gi ellenőrzés jó. A bőr alatti abscessusok esetén sorozatos rtg. vizsgálattal lehet újszülöttkorban O-t kizárni. Cytomegalovirus ritkán okozhat problé­mát, bár csontelváltozások congenitális CMV fer­tőzésben előfordulnak (12). Lényeges, hogy a szülés lefolyásában igen gya­koriak a kóros események (műtét, idő előtti burok­repedés, diabetes stb.) (2). Fiúkban kétszer olyan gyakran fordul elő, mint lányokban (14). Koraszü­löttekben, akik szepszisben is sokkal gyakrabban betegszenek meg, UO lényegesen több van (17). AZ UO viszonylagos gyakorisága és annak ellené­re, hogy leggyakrabban szepszishez csatlakozik, a hazai irodalomban az elmúlt 10 évet áttekintve ke­vés közlést találtunk az UD-ről és a SA-ről. Hervei 1975-ben egy staph, okozta újszülöttkori és 2 fiatal csecsemő tünetszegény O-ét ismerteti, aki közül az első esetben E. coli tenyészett ki, míg a második esetben 5 hetes korban jelentkező panaszok miatt a beteg szinte tünetmentes O-ét csípőszűrés kap­csán észlelték (4). Szabó 1978-ban két újszülött O esetét ismerteti, akik közül az egyikből E. coli, a másik újszülöttből kórokozó nem tenyészett ki. Ő is a tünetszegénységet hangsúlyozza (16). A Péterfy Sándor utcai Kórház Kora- és Pa­­thológiás Újszülöttrészlegén 1973—1977 között 4, 1979-ben 2 UD-t észleltünk. A gennyből kite­nyésztett kórokozó 4 esetben Staph. a., 1 esetben E. coli, egyszer Pseudomonas aeruginosa volt. Esetismertetés 1. D. K. 1973. VII. 9-én került felvételre. Ötödik terhességből intézeten kívüli, idő előtti burokrepedés után farfekvés és karkifejtés segítségével, 1650 g súly­­lyal született. A megviselt újszülött lehűlt, glutealis tájon, lábakon haematomákat, oedemát lehetett látni. BMO incompabilitása miatt 2. napon vércserét végez­tünk, majd 48 óra múlva újabb vércsere történt. Gam­ma globulint kapott. Már az első vércsere után szepti­kus lázmenetet, bágyadtságot, hasi distensiót észlel­tünk, öt nappal ezután a bal térd duzzadt, fluctuál. Incisio történt és nagy mennyiségű, törmelékes genny ürült. A gennyből E. coli tenyészett ki. A rtg. képen a bal femur distalis epiphysisen O-re jellemző kép látható. A beteg Binotal (Amphcillin) és Kanamychry 3 heti adása után gyógyult. 2. N. N. fiatal koraszülöttet respiratory distress syndroma miatt kezeltük. Többször történt kapilláris vérvétel mindkét sarokból. Kéthetes korban jobb sa­rokból a szúrások helyén genny ürült, melyből Staph. a. tenyészett ki. Több hét után végzett rtg, felvételen az os calcaneus enyhe O-ének jeleit láttuk. A beteg abscessusa 2 heti Oxacilin kezelés hatására gyógyult. 3. K. Gy. 1976 októberében került felvételre. 1850 g születési súllyal, a 34. gestatiós héten született. Fel­vétele napján IRDS tüneteit észleltük, ezért CPAP kezelésben részesült, gyógyult. Ezután bőrén néhány mikroabscessus keletkezett, elsősorban a nyakon és a fejen, mechanikus trauma nyomán. 12 napos korban a jobb térdízület belső oldalán kb. diónyi képlet ta­pintható, mely fluktuált, környezete azonban nem gyulladt. A térdízület passzíve mozgatható, fájdalmas. Következő napon punctio történt; véres, sűrű genny ürült. További 3 napig szeptikus láza volt. Ampicillint és Gentamycint kapott. Ezután kaptuk meg bakterio­lógiai leletét, mely több ízben Staphi­a­ volt a vérből és gennyből. Righ vizsgálatnál a femur distalis végén a kontúr szakadozott, benne kisebb áttűnő te­rületek, körülötte kevés periostealis reakció. A beteg 3 heti antibiotikus kezelés (Ampicillin, Ceporin, Lin­­comycin) gyógyult. Egy- és kétéves korban történt utó­­vizsgálatnál a jobb láb 2 cm-rel rövidebb (ábra). 4. L. B. 22 napos korban került felvételre bal vál­lon levő abscessus miatt. A torokváladékból, sebvála­dékból és vérből egyaránt Staph, a. tenyészett ki. Rtg.: bal scapula acromionján osteomyelitis. Négyheti antibiotikus kezelés után gyógyult. 5. B. G. súlyos állapotban, Staph, a. okozta em­physema, majd empyaemia miatt került felvételre. A

Next