Orvosok Lapja, 1946. július-december (2. évfolyam 13-26. szám)
1946-07-01 / 13. szám - Farkas Károly dr.: Kísérleti féregnyúlvány-gyulladás
ORVOSOK LAPJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS FOLYÓIRATA Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: VII., Rákóczi út 54 Telefon: 224-260 Főbizományos Románia részére: Új élet, Oradea, Szakszervezet u. 5. Előfizetési díj: Egy hóra: 80.000 adópengő Negyedévre : 230.000 adópengő Csekkszámla szám: 49.494. Főszerkesztő: Rusznyák István dr. Felelős szerkesztő: Kovács György dr. Szerkesztőbizottság: Ádám Lajos dr., Fleischmann László dr., Gortvay György dr., Guszmann József dr., Hetényi Géza dr., Horay Gusztáv dr., Horányi Béla dr., Horváth Boldizsár dr., Kellner Dániel dr., Kiss Ferenc dr., Segesi Kiss Pál dr., Kováts Ferenc dr., Liteczky Andor dr., Mansfeld Géza dr., Ratkóczy Nándor dr., Schulhof Ödön dr., Simon Béla dr., Szarka Sándor dr., Unterberg Hugó dr. Szerkesztőségi titkár : Braun Pál dr. Lektor: Somogyi Zsigmond dr. Kéziratok a szerkesztőségben adhatók át hétköznap 9—2-ig. A szerkesztők találhatók : kedden és pénteken 9 —1-ig . H&f193— A lapot kiadja a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezete. Felelős kiadó: Jós Kázmér dr. Az OTI Uzsoki utcai központi kórházából és az Apponyi Albert poliklinikáról. 49 Kísérleti féregnyúlvány-gyulladás Irta : FARKAS KÁROLY dr. egyetem. tanár helye 1936-ban a Lancet-ben ismertette figyelmet keltő vizsgálatait, amelyek szerint fehér patkányokon histaminnak visszeres vagy formatinnak hasüregi befecskendezésével sikerült appendicitis phlegmonosát előidéznie. 1%-os histamin dihydrochlorid-oldatból 3 ccm-t adott aetherrel bódított patkányok nyaki visszerébe. A 4%-os formadehydet pedig 0-5 ccm mennyiségben juttatta a hasüregbe. A súlyos fekélyes, szövetközti izzadmányos féregnyulvány-gyulladás 12 állat közül n-ben a histamin beadása után már hét órával kialakult, formalin alkalmazására pedig 48 óra után észlelt hasonló képet. Selye az elváltozást »alarm-reactio«-nak mondja, kialakulásának magyarázatába nem bocsátkozik és közelebbről nem értelmezi. Selye meggyőző kísérleteinek tanulmányozására az indított, hogy hosszabb ideje foglalkozván a magassági betegség pathologiájával, nyilvánvalóvá vált az a tény, miszerint a magassági tartózkodás kapcsán az állati szervezetben olyan öntermelte mérgező anyagok szabadulnak fel, amelyek nagy részben histaminszerűek és az állatok sorsát végzetesen befolyásolják. Ezért, mielőtt a Selye ismertette kísérleteket megismételtem volna, kísérleti magassági betegségben elpusztult patkányok féregnyúlványát vizsgáltam meg. A kutatás e vonalára serkentettek a Kórbonctani Intézetben végzett vizsgálatok, amelyek alapján feltehető volt, hogy a magassági betegségben az intermelődésű szövetmérgek rendszerbeli zavarával, mint olyan tényezővel kell számolni, amely egyrészt alapvetően megváltoztathatja a szervezet életfontos működéseit, másrészt irreversibilis szövetkárosodásokat okozhat. Közelebbről , kórszövettani és biológiai próbák alapján kiderült, hogy ilyenkor a histaminnak, illetőleg a histaminzerű anyagoknak döntő szerepe lehet. Kézenekvő volt, hogyha magassági betegség és pedig elsősorban az elhúzódó alakja kapcsán számot tevő histamin szabadul fel, úgy a féregnyúlványban a Selye által visszeresen adott histaminnal kiváltott elváltozáshoz hasonlót kell találnunk. E felvétel igazolhatósága végett szövettanilag vizsgáltam olyan patkányok féregnyúlványát, amelyek hosszabb időt töltöttek nagy magasságnak megfelelő alacsony nyomáson. Az állatokat alacsony nyomású kamrában nagyfokú légritkításnak tettük ki. 10 állat gyomor-bél hozamát vizsgáltam, úgyhogy a gyomorból és a belekből szakaszonként készítettem metszeteket, míg a féregnyúlványt részletesen dolgoztam fel. A kísérleti jegyzőkönyv adataiból csak azt emelem ki, hogy mind a 10 szóbajövő patkány hím volt és testsúlyuk 80—170 gr között váltakozott. Az állatok 30—40 perc alatt kerültek 7—8000 méteres névleges magasságra és ott 2—3 órát tartózkodtak. A boncolási leletből megemlítem, hogy a féregnyulványokon szabadszemmel feltűnő elváltozás csak a C1 és E3 jelzésű állatban volt, mikor is foltos vérbőség és pontszerű nyálkahártya vérzések tűntek fel. Górcsövileg csak a féregnyúlványokban találtam kisebb vagy nagyobb fokú elváltozásokat, amelyek három csoportba sorozhatók : I. a legszelídebb fok : capillaris és praecapillaris vérbőség, a nyálkahártya és a zsigeri hashártya alatti kötőszövet vizenyőjével ; a II. fokozatban a vizenyős kötőszövetben eozinofilosan szemcsézett fehérvérsejtek és histiocyták találhatók és ugyanakkor hámleválás jelentkezik, ami lehet szelídebb fokú, ha csak kisebb számban kerülnek aránylag jól festődő hámsejtek a bél üregében vagy súlyosabb mértékű, mikor is tömegesen találunk levált és nagyrészben elhalt hámsejteket. Ez utóbbi esetekben rendszerint a nyálkahártya mirigyeit bélelő hámsejtek is rosszul festődő, nekrobiotikusak és végül a III. fokozat a legsúlyosabb, a nyálkahártya 769