Orvosok Lapja, 1946. július-december (2. évfolyam 13-26. szám)

1946-07-01 / 13. szám - Farkas Károly dr.: Kísérleti féregnyúlvány-gyulladás

ORVOSOK LAPJA A MAGYAR ORVOSOK SZABAD SZAKSZERVEZETÉNEK HIVATALOS FOLYÓIRATA Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ utca 32. I. Tel.: 121-804. Kiadóhivatal: VII., Rákóczi­ út 54 Telefon: 224-260 Főbizományos Románia részére: Új élet, Oradea, Szakszervezet­ u. 5. Előfizetési díj: Egy hóra: 80.000 adópengő Negyedévre : 230.000 adópengő Csekkszámla szám: 49.494. Főszerkesztő: Rusznyák István dr. Felelős szerkesztő: Kovács György dr. Szerkesztőbizottság: Ádám Lajos dr., Fleischmann László dr., Gortvay­ György dr., Guszmann József dr., Hetényi Géza dr., Horay Gusztáv dr., Horányi Béla dr., Horváth Boldizsár dr., Kellner Dániel dr., Kiss Ferenc dr., Segesi Kiss Pál dr., Kováts Ferenc dr., Liteczky Andor dr., Mansfeld Géza dr., Ratkóczy Nándor dr., Schulhof Ödön dr., Simon Béla dr., Szarka Sándor dr., Unterberg Hugó dr. Szerkesztőségi titkár : Braun Pál dr. Lektor: Somogyi Zsigmond dr. Kéziratok a szerkesztőségben adhatók át hétköznap 9—2-ig. A szerkesztők találhatók : kedden és pénteken 9 —1-ig . H&f193— A lapot kiadja a Magyar Orvosok Szabad Szakszerve­­zete. Felelős kiadó: Jós Kázmér dr. Az OTI Uzsoki utcai központi kórházából és az Apponyi Albert poliklinikáról. 49 Kísérleti féregnyúlvány-gyulladás Irta : FARKAS KÁROLY dr. egyete­m. tanár­ helye 1936-ban a Lancet-ben ismertette figyel­met keltő vizsgálatait, amelyek szerint fehér patkányokon histaminnak visszeres vagy forma­tinnak hasüregi befecskendezésével sikerült ap­pendicitis phlegmonosá­t előidéznie. 1%-os hista­­min dihydrochlorid-oldatból 3 ccm-t adott aether­­rel bódított patkányok nyaki visszerébe. A 4%-os formadehydet pedig 0-5 ccm mennyiségben jut­tatta a hasüregbe. A súlyos fekélyes, szövetközti izzadmányos féregnyulvány-gyulladás 12 állat közül n-ben a histamin beadása után már hét órával kialakult, formalin alkalmazására pedig 48 óra után észlelt hasonló képet. Selye az el­változást »alarm-reactio«-nak mondja, kialakulásá­nak magyarázatába nem bocsátkozik és közelebb­ről nem értelmezi. Selye meggyőző kísérleteinek tanulmányozá­sára az indított, hogy hosszabb ideje foglalkozván a magassági betegség pathologiájával, nyilván­valóvá vált az a tény, miszerint a magassági tar­tózkodás kapcsán az állati szervezetben olyan ön­termelte mérgező anyagok szabadulnak fel, ame­lyek nagy részben histaminszerűek és az állatok sorsát végzetesen befolyásolják. Ezért, mielőtt a Selye ismertette kísérleteket megismételtem volna, kísérleti magassági betegségben elpusztult patká­nyok féregnyúlványát vizsgáltam meg. A kuta­tás e vonalára serkentettek a Kórbonctani Inté­zetben végzett vizsgálatok, amelyek alapján fel­tehető volt, hogy a magassági betegségben az intermelődésű szövetmérgek rendszerbeli zavará­val, mint olyan tényezővel kell számolni, amely egyrészt alapvetően megváltoztathatja a szerve­zet életfontos működéseit, másrészt irreversibilis szövet­károsodások­at okozhat. Közelebbről , kór­­szövettani és biológiai próbák alapján kiderült, hogy ilyenkor a histaminnak,­ illetőleg a histamin­­zerű anyagoknak döntő szerepe lehet. Kézen­­ekvő volt, hogyha magassági betegség és pedig elsősorban az elhúzódó alakja kapcsán számot tevő histamin szabadul fel, úgy a féregnyúlvány­­ban a Selye által visszeresen adott histaminnal kiváltott elváltozáshoz hasonlót kell találnunk. E felvétel igazolhatósága végett szövettanilag vizsgáltam olyan patkányok féregnyúlványát, amelyek hosszabb időt töltöttek nagy magasság­nak megfelelő alacsony nyomáson. Az állatokat alacsony nyomású kamrában nagyfokú légritkí­tásnak tettük ki. 10 állat gyomor-bél hozamát vizsgáltam, úgyhogy a gyomorból és a belekből szakaszonként készítettem metszeteket, míg a féregnyúlványt részletesen dolgoztam fel. A kísérleti jegyzőkönyv adataiból csak azt emelem ki, hogy mind a 10 szóbajövő patkány hím volt és testsúlyuk 80—170 gr között válta­kozott. Az állatok 30—40 perc alatt kerültek 7—8000 méteres névleges magasságra és ott 2—3 órát tartózkodtak. A boncolási leletből meg­említem, hogy a féregnyulványokon szabad­szemmel feltűnő elváltozás csak a C1 és E3 jelzésű állatban volt, mikor is foltos vérbőség és pont­szerű nyálkahártya vérzések tűntek fel. Gór­­csövileg csak a féregnyúlványokban találtam kisebb vagy nagyobb fokú elváltozásokat, amelyek három csoportba sorozhatók : I. a legszelídebb fok : capillaris és praecapillaris vérbőség, a nyálka­hártya és a zsigeri hashártya alatti kötőszövet vizenyőjével ; a II. fokozatban a vizenyős kötő­szövetben eozinofilosan szemcsézett fehérvérsej­tek és histiocyták találhatók és ugyanakkor hám­leválás jelentkezik, ami lehet szelídebb fokú, ha csak kisebb számban kerülnek aránylag jól festődő hámsejtek a bél üregében vagy súlyosabb mértékű, mikor is tömegesen találunk levált és nagyrész­ben elhalt hámsejteket. Ez utóbbi esetekben rendszerint a nyálkahártya mirigyeit bélelő hám­sejtek is rosszul festődő, nekrobiotikusak és végül a III. fokozat­­ a legsúlyosabb, a nyálkahártya 769

Next