Pécsi Figyelő, 1901. április-június (29. évfolyam, 76-148. szám)

1901-04-02 / 76. szám

2 ellenálló erejét, osztrák zsebekbe kaparva össze minden vagyonunkat, előkészítik az utat arra, hogy tönre tegyék politikai önállóságunkat is s végkép beolvaszszák Magyarországot az összbirodalom éhes gyomrába. Ennek a politikának a szelleme kisért most Ausztriában fokozott erővel, mikor ott az időről-időre változó kvóta, az időről-időre megújítandó vám- és ke­reskedelmi szövetség ellen beszélnek és írnak s követelik az állandó kvótát és az örökös vámközösséget. Senki le nem tagadhatja azt az éles, merev ellentétet, mely nálunk a nemzet és a kormány, az ország érdekei és állam­­férfiaink politikája között gazdasági ügyeink végleges rendezése tekintetében fönnáll. Melyik fog diadalmaskodni: a nemzeti akarat vagy a kormány, a saját érdekünk vagy az osztrák zsebelés ! Nemsokára az urnákhoz hívják a választókat és a kor­mány erősen bizakodik benne, hogy ő lesz a győztes s akkor hirdetheti nagy garral, hogy a nemzet szentesítette az ő politi­káját s a gazdasági önállóság nem a nemzet akarata, bármennyire követelték is azt a törvényhatóságok, egyesületek és szaktes­tületek. De hát valóban a nemzet akarata fog-e megnyilatkozni a választásokon ! Hisz nem a 19 millióból álló nemzetet kérdezik meg, hanem ennek csak választói privilé­giummal bíró alig egy huszadrészét s hogy ezt is hogyan, azt tudjuk sajnos tapaszta­lásból.­­ Megengedjük, hogy a hivatalos presszió nem fog érvényesülni olyan nyers erőszakkal, a lélekvásár nem fog folyni olyan nyílt arcátlansággal, mint gyászos emlékű Bánffy báró idejében, de a politikai erkölcsök éppen a választói privilégium birtokosai körében már annyira sülyedtek, hogy a nemzet igazi akaratának érvénye­sülését nem várhatjuk ezek szavazatától. A mai választási rendszer mellett, még ha a legtörvényesebb formában zaj­lanak is le a választások, a nemzet aka­rata sohasem fog érvényesülhetni, ha az ellenkezik a választást vezető kormány akaratával. Rabszolgaságunkból csak úgy fogunk kimenekülhetni, ha a választói jogot ki­terjesztjük a nemzet legszélesebb rétegeire és behozzuk a községenkint való titkos szavazást. Kormányaink meggyöngítették népünket politikai erkölcseiben, anyagi erejében ; gyönge nép pedig csak úgy ké­pes akaratának érvényt szerezni, ha minél nagyobb tömegekben vetheti szavának sú­lyát a mérlegbe s ezt olyan módon teheti, a­mely biztosítja minden hátrány és ül­dözés elöl azok részéről, a­kiknek ez az akaratnyilvánítás nincsen ínyükre, után, hogy csak nagy küzködéssel bírom ma­gam visszatartóztatni, hogy a vesztembe ne szaladjak. Pedig úgy is tudom, hogy kárba vész minden erőlködésem. Ha én nem me­gyek, majd eljön ő, hogy megrontson, elpusz­títson Az utolsó szavakat oly szomorúan mondta a szép, halvány juhász-bojtár, hogy a leány szive megesett rajta és kicsibe múlt, hogy sírva nem­­akadt. — Ne féljen Laci, majd megvédelme­zem én magát attól a rossz tündértől. Én leszek a maga jó tündére és ha jön az a másik, átölelem magát mint most. Ugy­e, hogy nem tudna mellőlem elszaladni, akármilyen szép tündér csalogatná is. Ezzel hirtelen homlokon csókolta az ismeretlen gyönyörtől elkábult legényt és gyor­san visszaszaladt azon az utón a mélyen, jött, a kastélyba. A meglepettt bojtár pedig csak nézett, nézett utána, míg el nem tűnt a szemei elől. Azután pedig odaszorította tenyerét hangosan dobogó szívére, mintha attól akarná megkér­dezni, hogy vájjon ébren van-e, vagy pedig egy szép csalóka álom űzi vele pajzán játé­kát. Ébren kellett lennie, mert hisz még most is ott érzi annak a szép leánynak a csókját forró homlokán. Ettől a pillanattól kezdve mintha csak kicserélték volna azt a szomorú halvány­arcú juhász-legényt. Nem kesergett többé a furu­lyája, hanem vígan szólt, versenyezve a ma­gasban csicsergő pacsirta dalával. Sudár Laci most már nem félt a rossz tündérektől, hisz van neki egy jó tündére, a­ki el fog jönni hozzá, hogy megoltalmazza minden veszedelemtől. És el is jött. Annak a szép úri leány­nak, a­ki gyermek­éveit a zárda rideg falai közt élte le, tetszett ez az idilli élet. Minden reggel kisétált a virágos mezőre, leteríttette a bojtárral tulipános szűrét és órák hosszat enyel­­gett vele a nagy, szomorú nyírfa árnyékában. Hanem egyszer aztán hiába várta Laci az ő tündérét. Elmúlt a dél, leszállt az est, de mégsem jött. Hazaterelte nyáját, azután elment a kastély udvarára, hogy talán meg­láthatja őt, ha csak egy pillanatra is. Odaben a kastélyban nagyon vígan voltak. A nyitott ablakon át tisztán hallotta Laci, a­mint egy erős hang túlharsogva a cigányzenét, azt kiálltotta: — Éljen a márkapár! Lacival fordult egyet a világ. Most már tudta, hogy miért nem jött el hozzá az ő jó tündére. Ma tartják az eljegyzését. Az a délceg, erős legény összeesett mint a villámütött és sírva, nyögve fetrengett a por­ban. Fent kivilágított teremben pedig víg ka­cagás között csengtek össze a poharak. Végre erőt vett magán és felkelt a föld­ről, végig simította magas homlokát, s az arca nyugodt vol. Elővette szűre újából a furulya- PÉCSI FIGYELŐ 1901. április 2. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, 1901. április 1. Tegnap délelőtt 10 órakor tartotta meg a budapesti ügyvédi kamara évi rendes köz­gyűlését saját palotájában. A közgyűlést Györy Elek, a kamara elnöke nyitotta meg s üdvö­zölte a nagyszámmal megjelent tagokat. A választmányi jelentés előadója Nagy Dezső dr. kamarai titkár volt. Maga a közgyűlés moz­galmas képet mutatott s a polgári perrend­tartás tervezete ellen irányuló harcias hangu­lat vonult végig a közgyűlésen. Az évi kama­rai jelentés általánosságban való tárgyalásához elsőnek Bleyer Samu dr. szólott. A polgári perrendtartás tervezete meg­támadja az ügyvédség létalapját. A tervezet kodifikációjának iránya olyan, hogy a biró becsukathatja az ügyvédet 24 órára. Deák Ferencre hivatkozik, hogy az ügyvédségnek a nemzet örök hálára van kötelezve. — A mai kormány ezzel szemben valósággal az ügy­védség élete ellen tör. Azt hitte, hogy a ka­mara az ügyvédség ellen tervezett merénylet ellen ki fog kelni. Miután a jelentés nem al­kalmas az ügyvédség sérelmének orvoslására, indítványozza, hogy ne fogadják el. Rác Géza dr. a jelentést elfogadja. A közgyűlés a jelentést elfogadta a rész­letes tárgyalás alapjául. Szende Sándor dr. a kamarai értekez­letekről beszélt. Kifogásolta, hogy Csak egy ilyen kamarai értekezletet tartottak a múlt évben. Javasolja, hogy a kamara évente 4 kamarai értekezletet tartson.­­ A gyám és nyugdíjintézet tételénél pedig az alapszabály­tervezet átdolgozását javasolja. A közgyűlés dr. Nagy Dezső titkár felszólalása után elve­tette a javaslatot. Enyickey Gábor: A Kúrián teljesítendő köz­védői funkciók ellátására idősb ügyvédek kineveztetését javasolja. Dr. Nagy Dezső: Nincsen semmi kifo­gásolni való abban, hogy a Kúria az előtte folyó bűnvádi tárgyalásokra fiatalabb ügyvé­deket rendel ki. Közöttük vannak olyanok, a­kik e hivatásnak megfelelnek s a fődolog az, hogy az ügyvédi névnek e helyen is becsületet szerezzenek. Az ügyvédség demokratikus elve is azt hozza magával, hogy az ügyvédnek te­kintet nélkül a korra, alkalom adassék tehet­ségét kifejteni. S e részben épen a fiatalabb kartársakat kell támogatni, a kik erre jobban is ráérnek s a kiknek az erkölcsi tőkét kell gyűjteni a jövendőbeli megerősödéshez.­­ A Kúria eljárása tehát csak helyeselhető, a ka­mara választmánya is ebben a véleményben van s úgy véli, hogy a közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedik. (Általános helyeslés.) Dr. Fried Vilmos a kamara évi jelen­tésének a polgári perrendtartás tervezetét tár­­gyazó részét enyhének tartja s a következő módosítást ajánlja: Az ügyvédi karnak az általános igazság­szolgáltatással összhangzásban levő érdekei nemcsak feltűnően mellőztettek, de a tervezet számos rendelkezése egyenesen az ügyvédi kar függetlensége és léte ellen tör. Az ügyvédi kar, bár önérzettel hivatkozhatik azokra a szolgálatokra, a­miket a jog és a közsza­badság érdekében teljesített és teljesít és bár egyes osztályok a maguk külön érdekeit nyíl­tan és ridegen érvényesítik a közéletben,­­ súlyos helyzete dacára a törvényhozást a maga anyagi sérelmével sohasem háborgatta. De azért nem hallgathatjuk el, hogy korunkban már is mélységes az elkedvetlenedés és egyre jobban meggyökerezik a nézet, hogy következetes had­járat indult meg, melynek végcélja az ügyvéd­ség mint egyik még fennálló önérzetes és fü­g­­getlen réteg megalázása, anyagi lesülyesztése és erkölcsi megcsorbítása. Tiltakozunk azon lappangó irányzat ellen, mely az ügyvédséget mintegy a közgyűlölet martalékául akarja lát és elkezdett rajta szivet tépő, bánatot hangon játszani, mire a teremben mintegy varázsszóra elnémult a gondtalan kacagás, és viszszafojtott lélekzettel hallgatta mindenki azt a bűvös dalt, a­minőt nem hallani a vá­rosban hangversenyező fuvolya- művészektől, mert ilyen hangokat csak a puszták fia tud kicsalni egyszerű hangszeréből, belelehelve ver­gődő telkének minden buját, keservét. — Ez Laci, a juhász bojtár — szólalt meg a házi­gazda. — Lám nem is hinné az ember, hogy milyen figyelmes ez a paraszt nép , is megemlékezett a leányom eljegyzé­séről és szerenáddal kedveskedik neki. Büszke lehetsz rá leányom. A szép menyasszony nem szólt semmit, csak két nehéz könnycsepp gördült végig ha­­lavány arcán. Ő megértette, hogy mit beszél a furulya szomorú hangja. Másnap reggel nem jött a Laci bojtár, hogy kihajtsa a nyájat. Keresték mindenfelé, végre rátaláltak a nagy szomorú nyírfa tövé­ben­­ átlőtt mellel. Ott is temették el, hisz az volt legked­vesebb pihenő­helye, hadd nyugodjék ott holta után is. A földesúr szép nagy dióta keresztet csináltatott neki, a sírdombját pedig bekerít­­tette zöldre festett léc­kerítéssel. Hű szolga volt, megérdemelte. Szegény Sudár Laci ! Mégis csak betel­jesült rajta a végzett úgy mint ahogy a pla­­nétás-könyvben meg volt írva. Leiterm­­ann Jauer.

Next