Pécsi Közlöny, 1906. június (14. évfolyam, 124-146. szám)
1906-06-01 / 124. szám
1906. junius 1. Péntek, XIV. évfolyam 124. szám. ......................mmmtm ■u»ii ■nrgTMEgSgTMJL^-ii--!! Fftggetlen politikai napilap, —elBik essedes hétkÖZnap este. mm Stoarkeextörég és ki&déhivatal Lypema-Broa 4 V&roel és Inter urban telefonszám 111 Főszerkesztő : If r. JEOKY BÉLA, országgyűlési képviselő. £@xtel ÁHselSK S&sadasfása: Béla felelős szerkesztő, kiadó isptulajdonos. Késiratot nem adnak vissza Slőlzetési árak: Egész évre 24 K, f lévrs 12 &, negyedévre 6 K, egy hónapra 2 K. Egyes szám 41& 10 fillér. Nemzeti munkálkodás. Gróf Mailáth József. Egy nagy zivatar után, mely fákat döntött és az egész vonalon rombolva pusztított, mégis kisüt a nap. A csapadék bármily kárttevő volt is, a levegőt megtisztítja és felüdíti ; ily üdítő érzéssel nézünk mi az új korszak hajnalhasadása elé. De miként kétségeink és szorongattatásunk napjaiban meg kellett szólalnia lelkiismeretünknek, hogy csakis a társadalmi munka állíthatja talpra a nemzetet. Tudom pedig, mert apáink közmondása figyelmezteti reája, hogy az igazmondó embernek száz az ellensége és a népszerűtlenség ilyenkor hullhat legkönyebben fejünkre. De meggyőződésem, hogy óvni kell anemzetet attól, nehogy a nemzet örömmámora észrevétlenül menjen át a megelégedettség és a tétlenség karjaiba. Még a legnagyobbfokú örömnek is komoly életbölcseséggel kell párosulnia, hogy ezt a lelkiállapotot a nemzet jövőjére kamatoztathassak. Attól kell félnünk, hogy a nemzet mámorba esett, melynek következménye a legveszedelmesebb tünete a népeknek: az önmagunkkal való hamis megelégedés érzete és tespedés leszen. Eszmékben nem voltunk és nem vagyunk szegények. Talán több az eszménk, mint energiánk, a karrderőnk. De jegyezzük meg, hogy csak a tettekhez fűződő tettek szerzik meg az eredményeket. A múlt század közepén azt mondták, hogy a politika az exigeniták tudománya. Most már azt mondjuk, a politika az eredmény után lesz megítélve. Politikában csak azok az eredmények érnek valamit, melyek a nemzeti társadalmat előre segíthetik, sőt a boldogulás révpartjához vezethetik. Munkánk, teendőnk rengeteg. Lehet, hogy ezekben a pillanatokban, mikor a nemzet tisztán látó képességére a kétséges időktől való megszabadulás örömkönyvre tapad : maga a nemzet nem is látja, vagy nem úgy, mint látnia kellene. De az a kormányzat, mely előtt a nemzeti társadalom kalapot emelt, melyet nagynak nevezett el, kell, hogy lássa és megértse a fejlődő nemzet vágyait és szükségleteit. Kérdések kérdése tehát, hol kezdjük ezt a nagy nemzeti munkát ? Mi legyen a kardinális irány, alapzat, melyre ráállva, úgy induljunk, hogy utánunk mehessen a nemzet, hogy vele karöltve haladjon a társadalom is? Mert jaj a kormányzatnak és jaj a nemzeti társadalomnak, ha egyik a másik nélkül akar eredményekhez jutni. Komoly szociális politikusaink — ez alatt nem értem azokat a tudósokat, akik az értelmetlen tömegek vezetőit teoretikus tanácsokkal látják el — már régóta tisztában vannak azzal, hogy a mi beteg nemzeti társadalmunknak, az új Magyarország társadalmának eredő baja a bajok bajainak forrása : a mi szociális állapotunk, sajátos helyzetünk. Ha mi szociális életünket már a kezdetek kezdetén oly előrelátással, oly társadalmi együttérzéssel rendezgettük volna, amint hozzáfogtunk egy rövidke évtized óta , úgy — ki tagadhatja ■— nemzeti öntudatunk, sőtnemzeti létünk is szilárdabb, biztosabb alapokon állana. De a kormányhatalom hosszú időn át komoly kísérletet sem tett, hogy bajaink fő ütőerére tegye kezét. A túlságos központosítási rendszer a vidék rovására, a népnek, a falunak teljes elhanyagolása két bajt hozott létre, melyet ma már rázkódás, rombolás, pusztítás nélkül orvosolni alig lehet. Az egyik a szociálizmus, a másik a kivándorlás. Gyakran hallom a vádat még külföldről is, hogy mi a szociálizmussal nem törődtünk. Nem áll. Ami idegenkedés nálunk a szociálizmus iránt van, az nem annyira a szocializmus, mint inkább a magyarországi szocialista vezérek ellen irányul. Mert a legszebb eszmét is megronthatják a hirdetői, a képviselői, ahogy a legbecsületesebb céget is bemocskolhatja egy lelkiismeretlen vezetőség. Amitől annyian és annyian tartottunk, amitől édes hazánkat, nemzetünk gyökerét, a népet, tehát magát a magyar fajt féltettük, bekövetkezett. Darányi földmívelési miniszter, mint a tapolcaiaknak mondott beszédében elárulta, ott járt a fiumei partokon — inkognitóban. Nem ismerték fel. Pedig ott bolyongtak a kivándorlók százai a partokon, várván a hajóra, mely őket a boldog-boldogtalan országból, szerintük egy jobb hazába viszi. És megkérdezte egyiket és másikat: miért hagyják el ezt a hazát ? Mert itt nem élhetnek. Mert ha dolgozni akarnak, sem engedik a sztrájkolók. Mert tépi őket az uzsora ezer és ezer élő karja. Mert itt hagyták őket társaik is, kiket az emberkupecek csábítottak el. Mert már úgy néptelenek a falvak, mert igazságtalan, elviselhetetlen az adórendszer; mert az alkoholizmus és a korcsmák terjednek és szaporodnak, a pénzügyi kormányzat jóvoltából. Mert itt mindenkinek megélhetése, biztonsága, védelme van, aki élelmes és előre törő, csak a kisember magára hagyatott, földönfutó. Vessünk számot ez uralkodó, e folytonfolyvást sötétebbé váló szociális állapotokkal, míg nem késő. Törőd- Bérmarási erőrlék- és a járadéktárgyalt Fischer és Polgár a legnagyobb és legszebb választékban a legelőnyösebben szerez•..............■■ehetük be ............-,ékszer-üzletében Pécs, Takarékpénztári palota