Pécsi Lapok, 1868. október-december (2. évfolyam, 79-104. szám)
1868-10-01 / 79. szám
ahol pedig a tized kiszolgáltatott ugyan, de a szőlőbirtokos azt papi tizednek vitatja, az illető birtokos 1869-ik évi január 1-éig, igényeinek különben elenyészések terhe alatt, a pert az illető törvényszékek előtt folyamatba tenni, a bíróságok pedig azt a fentirt mód szerint elintézni tartoznak. 26. §: Ilyképpen a szőlőkön fekvő adózások tisztába hozatván, a szőlőváltsági eljárás az alábbi intézkedések szerint azonnal megindítandó, s amennyiben fentebb a 23-ik §-ban érintett perek eldöntése után hátralékok lennének, a szőlőváltsággal együtt ezek is felszámítandók és tőkésítendők lesznek. 27. §. Oly szőlőknél, amelyekre nézve az adózás minősége nem képez a 23-ik §. értelmében vita tárgyat, a hátralékok tőkésítésének helye nincs, hanem azok a jogosított által, mint világos tartozások, a törvény rendes útján külön behajthatók. 28. §. Mihelyt a jelen törvényben szabályozott váltsági művelet folytán a váltságtartozások jogérvényesen megállapítva és telekkönyvileg biztosítva lesznek , a szőlők az illető birtokosoknak teljes tulajdonává válnak. 29. §. A jelen törvényben elrendelt megváltás kényszererővel bir, s az eddig szolgálmányi viszony az érdekelt felek kölcsönös beleegyezése mellett sem tartható továbbra fen. 30. §. A szőlőbirtokon és járulékain fekvő szolgálmányoknak természetben kiszolgáltatása már a folyó 1868-ik évre megszüntetik. Minthogy azonban a kibocsátandó szőlőváltsági kötvények csak 1869-ik évi január 1-je napjától járó kamatszelvényekkel fognak elláttatni, ennélfogva az 1868-ik évi szolgálmányokra nézve rendeltetik, hogy minden váltságköteles tartozik a szolgálmányaiért kimunkálandó váltsági tőkének 5 százalék kamatait a váltságjogosított részére azon állampénztárba, melybe törlesztési járadékai fizetendők, egyszerre külön befizetni, az állampénztár pedig az illető váltságjogosultnak haladéktalanul kiszolgáltatni. Ha azonban akármely szolgálmányköteles szolgálmányát. 1868-ik évre már lerótta volna, ez esetben az ezen évi szolgálmányok tekintetében további számításnak helye egyátalában nem leend, mely körülmény a tőkefelszámitási eljárás alkalmával az eljáró biztos illetőleg a választott bíróság által világosan megegyezendő. 31. §. Jelen törvény kihirdetésekor azonnal hatályba lép, és végrehajtásával a bel, igazság-, pénzügyi és közgazdasági miniszterek bízatnak meg. Az álgrófnő. Novella. (Folytatás.) — Felfogom rejtélyes anyámnak e jó és értelmes nézetét, — mondá Blanka — azonban mondja csak: Orsolya néne, nem beszélt a boldogult saját vagy atyám rokonairól önnel soha ? Irányomban e pontra nézve mindig hallgatag volt, valahányszor kérdést tettem felőlük, mindig könyükkel teltek meg szemei, mi végkép visszatartóztatott attól, hogy további nyilatkozatokra kérjem. — Irányomban is ezeket illetőleg igen elzártnak mutatkozott, és én azt hiszem, hogy doctor Girardin, sőt Innocenz atya, ki évekig anyád gyóntatója volt, sem tudnak sokkal többet mint én. Előttem csak annyi ismeretes, hogy anyád Blanka nevet viselt, minőt te is a keresztségben nyerél. Ugyan egykor azt mondá nekem, az épen julius 1-én volt, hogy édesanyjának ma van születési évnapja. — Julius 1-én, ah, emlékszem, mint gyermek e napon rendesen egy virágcsokrot kelle a templomba vinnem, mely a szent Anna oltárára volt szánva. — Ez mind, mit tudok, kedves Blankám. A fiatal leányka nem szólt többet, csendesen sirt magában, mígnem könyüktől és fájdalomtól fáradtan végre elaludt. Orsolya intett az öreg udvarlónőnek s a leánykát ez utóbbi egyszerű ágyára vitték, hol csendesen tovább szunnyadott, mig az apácza a halottszobába ment, hogy az elhunyt fölött imádkozzék. Orsolya nem rettegett, jámbor érzelmétől a halottak borzadály távol maradt, mint irgalmas néne sokszor állt a betegágyak és ravatalok előtt. Miután néhány év előtt súlyos betegségből lábadt fel, kijelente az orvos, miként Orsolya nénének beteget ápolni továbbá nem szabad, ha élni akar. Felsőbbségi jóváhagyás után egy zárdába jön helyezve, hol társnőivel együtt az ifjúság nevelésével foglalkozott. Amint a felkelő nap első sugara a csendes halovány arczra esett, felkelt Orsolya és megtekintette a holtat. Örült az égi nyugalomnak, mely még mindig ifjudad szép vonásain pihent s nem kerülte el figyelmét a finom fekete szalag, melyet Leroy aszszony nyakán viselt, levette és ezen egy pecsétgyűrűt pillantott meg, melybe czimer volt vésve. A grófi korona alatt egy czímlap, ennek felső részén három csillag, az alsón pedig egy liliom volt látható. Hogy a boldogult ujján e gyűrűt soha nem hordozta, csak utóbbi bizonyítéka volt annak, miszerint Leroy aszszony származását szándékosan titkolta a világ előtt. Orsolya magához vette a gyűrűt és elhatározta, hogy később négyszemközt Blankának adja át. A jó apácza keveset élt a világban, nem királyi városból származott, nem is volt ismerete a czimertudomány körül s tehát hiába gondolkodott a fölött, váljon e czimer Frankhon melyik nemes családját illeti. — Tán ismeri e czimert doctor Girardin, gondolá később Orsolya, vagy pater Innocenz, ki igen tudós ember, váljon megkérdezzem-e őt? Nem, határozó elvégre, Leroy asszony e czimert bizonyára nem akarta senkinek mutatni s én hallgatással akarom tisztelni akaratát. Blanka később intézkedjék vele tetszése szerint, ő jogos örököse mindannak, mit anyja hátrahagyott — kevés, fájdalom, kevés ! Talán némely erős próbát nem kellett volna Blankának kiállani, ha e gyűrű pater Innocenz kezeibe kerül. II. Egy nagy következményű találkozás. Két hó tűnt el azon nap óta, melyen Blanka édesanyja élettelen arczára utóször csókot nyomott. A kedves lányka az utóbbi években ritkán látta édesanyját, fiatal társnői közt a zárdában nem volt boldogtalan, saját ifjúságából is már a derültség forrása ömledezett, mert hogy is lehetne az élet szenvedéseit, az áldozatokat és veszteségeket különben eltűrni, elviselni? Blanka keserű fájdalma lassanként bús de enyhébb érzelemmé változott. Doctor Girardin, a zárda orvosa, anyja barátja és az övé, megemlékezett az elhunyt kívánságáról és Blankát egy értekezletre kérte. — Kedves Blankám, — mondá kegyesen — anyja hagyományát rendbehoztam, — valóban csekély. Ha még tovább él, a jóbarátok segedelmét kellett volna igénybe vennie. — Ó, fájdalom, pedig az én szegény anyámnak nem volt más jóbarátja mint ön, ki szinte maga sem gazdag. — Mindegy, barátnőmnek én eleget szerettem volna. Mégis hagyjuk ezt, Blanka. Anyjának utolsó kívánsága az volt, hogy ön vagy a fátyolt válassza vagy Párisba utazzék azon barátjához, ki, mint ő mondá, annyi akarat és tehetséggel rendelkezik, mennyi önnek egy biztos, gondtalan s meglehet boldog sorsot alapít. Azonban ezt én önnel már négy hét előtt közöltem. Ha önnek anyja többet hagyományozott volna, úgy még egy évet a zárdában lehetne töltenie, de a csekély összeg nem elégséges arra, hogy a díjt befizetni lehetne, különben ezt nem is látszott akarni, mert egykor azt mondá nekem: Ha csak pater Audoin nem hal meg, mielőtt Blanka Párisba érkezik, mert biz’ már nem fiatal. Gondolja meg tehát, gyermekem, hogy mit akar tenni, én nem akarok tanácsot adni, mert ön már azon korban van, melyben jövője fölött határoznia lehet. Ha pater Audoin nem lenne képes önért eleget tenni, úgy szerzett ön, hála anyja bölcs intézkedésének, szép tapasztalást és bír, mint tanítónője is beismeri, kellő ügyességgel a kézimunkákban; végre midőn édesen csengő hang jutott osztályrészéül, önnek az ég ritka és értékes ajándékot adott. A színpadot nem ajánlanám önnek soha, de van más alkalom, hogy magának bűvös énekével szíveket nyerjen és független állást. — Mindaz, mit ön mond, kegyes — válaszoló Blanka, mégis ennyi képességet jóllehet csak jóakaróim előtt bírok. Hogy Párisba utazom vagy a fátyolt választom-e, azt a legközelebbi napokban fogom elhatározni. Doctor Girardin e válaszszal megelégedett, elment szokása szerint betegeihez, kik neki, miként kis városban szokás, sok fáradozást okoztak a csekély fizetésért; azonban doctor Girardin egyedül állt a világban, egyszerű életmódhoz szoktatta magát, szerette a kies fekvésű festői kis várost, a hegyeket s a fákat, melyeket édes atyja plántált s melyek árnyai alatt sokszor elégedetten pihent, miért sem hagyta volna el. A növendékek elhagyták a nagy termet, melyben a tanítónők vezénylete alatt dolgozni szoktak. Kellemes aprilest volt, —a ki Délfrankhont ismeri, tudja, mily igéző ott az april, — a leánykák párosán járkáltak elégedetten csevegve a nagy zárda kert széles utain fel s alá. Blanka Orsolya néne karjába csimpészkedett, magával vonta a kert félreeső részébe és lassú hangon mondá: — Tanácsát szeretném hallani, tisztelendő nőném, jónak látná ön, ha a fátyolt választanám ? — Kérdésedben, kedves gyermek, már válaszom is foglaltatik, felelé az apácza; ha csakugyan éreznél hajlamot és hivatást a zárda élet iránt, nem tennéd e kérdést. Blanka mosolygott és mély lélegzetet von, mintha nehéz tehertől szabadult volna meg. Az apácza szintén mosolygott és megsimogatá tanonczát. — Tehát ön nem tartaná helytelennek, ha nem tenném le az ájtatos fogadást? — Épen nem, minden hajadon nem választhat fátyolt, Blankám. — Nemde, tisztelendő néném, nem neheztel, ha kérdezem : nem bánta ön meg soha, hogy apáczává tett ? ! — Én ? O nem, gyermekem, soha ! (Folyt. köv.) Gazdászat. Baramegye borvidéke czim alatt a Kert. Gazd. következő czikket hoz: Pécs gyönyörű szőlővidékén a pesti biztositó intézet megbízásából jégkárok becslésével foglalkozván, az idén is alkalmam volt hazánk szőlészeti kincseit szemlélhetni és vizsgálhatni; de mivel ez iránt a magas kormány küldöttei által fogunk leginkább okulhatni, én csak amolyan igénytelen vázlatokat küldök a tisztelt szerkesztőségnek jegyzékeimből,s lehet, a külön használatra adhatnak alkalmat. A figyelmes szemlélő, úgy mint más tájakon, Pécsett is a szőlészet irányában oly mozgalmaknak lehet tanúja, melyek az észszerű haladás jelei lévén, azoknak bizonyosan örvendeni fog; de figyelemre méltó leginkább nekünk dunamentieknek, mert azon szőlészeti ipar és mozgalom első leszen a vidékiek közt, mely terményeivel velünk concurrálni fog. — Termő talaj, jó fajok, kedvező klima, és azután még megállható jutányos napszám, kedvező közlekedési eszközökkel a tenger felé nemkülönben, mint a Duna mellé — mindaz, a mi után e vidék nagy mennyiségű és főleg finom boraival szép jövőre számolhat. Méltányos felismerés, ha a nagyratisztelt pécsi vagyonos polgárságot, nemkülönben a mivelt szép birtoku nemességet és köztök a tudománybúvár főpapot, ezen becses iparnak képviselőit szabadságot veszek magamnak felemlíteni, és ha szabad tisztelettel hódolni a felföldi szőlésznek is, azon búvárkodó, helyi és vidéki viszonyokat oly tapintattal felhasználó nagy szőlésznek, kinek Pécs maholnap milliókat fog köszönhetni, mint szerencsés irányadójának e szép és hasznos hazai gazdászatban. Méltóságos Daróczy helyettes püspök és kanonok ur védangyala és tutora a pécsi borászatnak; kívánja minden jó hazafi, hogy azon kitartó ifjú lelkesedés kisérje a nemes tevékeny férfiú korát, mely még ezentúl intézendi leginkább áldásait az utókorra, és mely már is e rövid idők folytán oly sokat alkotni ez irányban képes volt! A humanitás, a tudomány jellemzik a genialitást; szerencsés és gyönyörű élet, midőn az ily munkásság maga magának alkot halhatatlan monumentumot! Hivatalos fáradságaim közt nem hiányozva mégis sok érv, képzelheti, szerkesztő úr, hogy örömteljes figyelemmel nézgettem a pécsi szőlészet kincseit, mellékesen a kerti ipart, gyümölcsritkaságokat, és helybelieket. Föltűnt leginkább, a különben földalkati okokból magyarázható sok forrás, melyek után a pécsi hegylánczolat egyetlen a maga nemében. Uton, útfélen és a szőlősökben majd mindenhol források, és itt, ha a napszámos nehéz munkájában megizzad, közel a forrás, ha a szőlősben nem, az utakon bizonyosan talál olyakat, és sokszor helyesen befoglalva védő ajtókával és kis vas csövekkel ellátva, melyek után szomját enyhítheti szép tiszta friss itallal. Méltóságos Daróczy püspök úrhoz felsétálva a meglepő kilátású kedves tusculumba, a kényelmes rend és feltűnő csinosság, a falaiban elkülönített, mintegy díszruhában, gyönyörű lombozat és terméseiben pompázó ültetvények, a dicső kéknyelű mellett a sárfehér, a rierling, a hörcsög szőlő, a furmint (mely szerencsétlenül nem tisztán küldetett Hegyaljáról), a gamais blanc, az oporto, a kadarka és más fajok. Kiván e szerkesztő úr ennél szebb érvet, és van-e, hol az ipar ily példás szigor mellett oly gyakorlati tapintattal volna elrendezve ? Mellőzve más és több tisztelt nagybirtokos szőlőjéről említést tenni, csak a kedves források végett, melyekkel föl s alá találkoztunk, vegyük jegyzékbe főleg. Kelemen Gyula mérnök úr villáját a szőlősben, hol a gyümölcsös kezdetén a dús forrás szakad levezetve egy körakatú csinos mederbe, melyből tisztán lefolyva a kristályos áldás házi szükségletekre, sőt, mint a nagyratisztelt nagymama Miczi néni mondta, fürdőnek is használtatik. Persze egy kissé Utálom az ittas embert . . . Utálom az ittas embert, Gyűlölöm, Mert ily képen nincsen se üdv, Se öröm. De volna az iszákosság Kárhozat, Mely örökre a léleknek Poklot ad, — Bűn, mely fölé mázsás átkot Mond a pap, S nem feloldást, tőle örök Böjtöt kap, — Bűn, melyet a törvény tilt és Ostorol, Es a világ gúnyt, megvetést Rája tol: Hogyha boldog addig volna Csak hazám, Mig ittasan fetrengnék a Föld porán — Gúnyolnának bár világ, föld, Vész, engem: Ott hevernék én holtomig .. . Részegen. N. Antal. 333 f1