Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)

1915-04-04 / 75. szám

1915 április 4. „Pécsi Napló" Kozári József gyalogos, 11. század. Kozmán Béla gyalogos, 11. század. Kuszter János szakaszvezető, 9. század. Lasztovicza Bogolyub gyalogos, 10. század. Leja Ede egyévi önk., gyalogos, 10. század. Liszicza József gyalogos, 11. század. Lukács Márkó gyalogos, 12. század. Magnus János gyalogos, 9. század. Matis István gyalogos, 9. század. Maturicz György gyalogos, 9. század. Molnár János gyalogos, 9. század. Molnár József gyalogos, 10. század. Móricz György tizedes, 9. század. Nagy Lajos gyalogos, 11. század. Németh József gyalogos, 9. század. Novák István gyalogos, 10. század. Nyers József gyalogos, 11. század. Orbán János gyalogos, 10. század. Pál József gyalogos, 10. század. Pápa György gyalogos, 9. század. Pelcs Iglesa gyalogos, 11. század. Pinep Vendel gyalogos, 10. század. Popovics Lukács gyalogos, 11. század. Pottendi Ferenc gyalogos, 9. század. Ratting József gyalogos, 9. század. Régeiszt Pál gyalogos, 10. század. Rezsonya József gyalogos, 10. század. Schaff Mátyás gyalogos, 9. század. Schneider András gyalogos, 10. század. Sipos István gyalogos, 10. század. Smolz Mihály gyalogos, 10. század. Szalay János gyalogos, 10. század. Szántó János gyalogos, 10. század. Szánya András gyalogos, 10. század. Székely Vendel gyalogos, 11. század. Szelecz József gyalogos, 10. század. Szőke Sándor gyalogos, 9. század. Takaró Sándor gyalogos, 9. század. Takács Imre gyalogos, 9. század. Torna József gyalogos, 10. század. Tóth Ferenc gyalogos, 9. század. Tóth Gergely gyalogos, 9. század. Tóth Ignác gyalogos, 9. század. Tóth József gyalogos, 9. század. Tóth József gyalogos, 10. század. Tóth József gyalogos, 9. század. Túri Lajos gyalogos, 12. század. Varga János gyalogos, 10. század. Vicsek József gyalogos, 10. század. Vidák György gyalogos, 11. század. Vilhelm János gyalogos, 10. század. Vimmer Sándor gyalogos, 11. század. Virág János gyalogos, 10. század. Wirtz Mátyás gyalogos, 9. század. Vörös Imre gyalogos, 9. század. Vrachmann János gyalogos, 12. század. Weber István gyalogos, 9. század. Witeriusz Endre gyalogos, 9. század. Zsugyó Péter Gábor gyalogos, 10. század. Zuchmann Andor tizedes, 9. század. A konstantinápolyi osztrák-magyar konzuli főtörvényszék elnöke a török kérdésekről. Beszélgetés Rákosi Imrével. Pécs, 1915. április 3. Rákosi Imre kúriai biró, a konstantiná­polyi cs. és kir. konzuli főtörvényszék elnöke, húsvéti szabadságra Pécsre, családja körébe érkezett. Ott kereste föl a Pécsi Napló munka­társa, hogy a török főváros hangulatáról, a „Dardanellák ostromáról, a kapitulációk megszűntével beállott uj helyzetről s általán a háborúval kapcsolatos török kérdésekről, friss impressióinak elmondására kérje. Rákosi Imre, lekötelező kedvességgel állt rendelke­zésünkre s a következőket volt szíves mon­dani : — A török fővároson a háború nem igen érezteti hatását. Konstantinápoly képe nyu­godt, az ember­ek sietnek dolgaik után, akár­csak a béke idején. Ha a német, vagy a mi csapataink győzelméről érkezik hír, akkor egy-kettőre lobogók jelennek meg a házakon és nagy az öröm az egés­z török fővárosban. A Dardanellák ostroma alatt sem volt semmi levertség, az egész nép meg volt győződve róla, hogy az erődök, a kitűnő német veze­tése mellett, ellentállanak. Amikor a három héten át éjjel-nappal tartó bombázás ered­ménye az lett, hogy a szövetségesek hat csatahajója elsülyedt és egy egész sereg harcképtelenné vált, valóságos öröm-má­morban úszott az egész lakosság.­­ A Dardanellák forszírozásáról irány­adó helyen az a felfogás, hogy annak morális terror a célja. Nevezetesen az antant azt akarja elérni, hogy komoly veszély esetén, amikor a török kormány és a vezető körök, a külföldi követségekkel együtt el­hagyják a fővárost és a biztosabb Ázsiába vonulnak, ellenkormány, puccs stb. segít­ségével, olyan politikai állapotokat terem­tsen, mely az ő céljainak kedvez. Számítá­sában azonban figyelmen kívül hagyja az antánt, hogy Törökország, most egysége­sebb mint valaha. Enver pasa és a német vezetőség, az összes politikai frakciók bizal­mát bírja. Ami pedig a Dardanellákat illeti, szó sincs róla, semmi sem bevehetetlen. A Dardanellákon azonban valóban csakis óriási áldozatok árán s egyidejű sikeres szátraföldi támadással lehetne keresztültörni. Egyéb­ként a külső erődök, igen nagy területen, a negyven hajó végtelen muníció-pazarlása következtében, most olyan, mintha föl volna szántva. A kapitulációkat, azaz a külföldieknek adott privilégiumokat, tudvalevőleg Török­ország egyoldalúan megszüntette. Ez ellen az összes hatalmak óvást emeltek. A kérdés azonban természetesen csak a háború után fog rendeződni. A helyzet ma az, hogy a posta ma teljesen török kezelésben van, az adókat már a külföldiekre is kivetették, csupán a konzuli bíráskodás áll még fenn. Az adó­fizetés persze nem igen ízlik a külföldi alatt­valóknak, annál inkább sem, mivel az állam a hadiadót is kivetette rájuk. Nem rég érte­kezletet is tartottak a külföldi kereskedők, melyen elsírták panaszaikat az új állapot miatt. Az osztrák-magyar konzuli főtörvény­szék hivatása az , hogy a monarchia állam­polgárai egymásközti ügyeiben ítélkezzék. Ha török és magyar, vagy osztrák állampol­gár között merül fel valami ügy, ez már ve­gyes bíróság elé tartozik. A követség egyik dragománjának jelenléte és közbenjötte nél­kül nem lehet érvényes ítéletet hozni. Most persze a konzuli főtörvényszék ügyforgalma is megcsökkent. A bíróság hatásköre Kínában élő alattvalóinkra is kiterjed s különösen Tien-csin, Sanghai s Carbinból kaptunk sok ügyet. Most azonban Kín­a el van vágva Törökországtól s onnét sem jöhet semmi. —­ Törökországban a háborúval kapcso­latos társadalmi tevékenység korántsem olyan élénk és sokirányú, mint nálunk. A bevonul­tak hozzátartozói nem részesülnek állam­segélyben s ilyent eszébe sem jut senkinek sem kérni. Hadi cé­lokra folyik gyűjtés, leg­utóbb a török flotta javára gyűjtöttek a fővárosban. Élelmiszer és liszthiány szintén teljesen ismeretlen valami Törökországban. Nincs kevert liszt, nincs hadikenyér s nem is volt szükség a maximális árak megálla­pítására. E tekintetben tehát derék szövet­ségesünk szerencsés helyzetben van. Mora­­tórium-rendeletet a török kormány is adott ki. A bankok csak napi száz frankot köte­lesek kiszolgáltatni a betevőknek.­­ A harcterek oly messze esnek a török fővárostól, hogy oda, a főhadiszállás jelen­tésén kívül, alig jut el más hír. A Dardanel­láktól mindössze egy-két kisebb sebesült­­szállítmány érkezett. A Kaukázusban úgy­­látszik, az időjárás miatt, stagnálnak a na­gyobb operációk. — Konstantinápolyból, most valamivel hosszabb ideig tart az utazás, mint béke idején. Úgy Törökországban, mint Bulgá­riában és Romániában aranykiviteli tilalom van. Törökországból ö7 fontnál, Bulgáriá­ból és Romániából öt Napóleon dórnál nagyobb arany-pénzkészletet tilos kivinni. Ebből a szempontból a határokon vizsgálat alá is vetik az utast. Ruszcsuk, Gyurgyevác, Bu­karesten keresztül utaztam. A török vasút­vonalak, állomások, mindenütt katonaság őrizetére vannak bízva. Ennek a háborús képnek Romániában semmi nyoma. Egy békés, dolgozó ország benyomását teszi Ro­mánia. A boltokban, ahol vásároltam, úgy mint a béke idején, szívesen elfogadják a mi pénzünket, fizető eszköz gyanánt. A konstantinápolyi konzuli főtörvény­szék elnöke végül kijelentette, hogy egy hó­nap múlva szándékozik visszautazni a török fővárosba, föltéve — tette hozzá tréfásan, — ha az Ellák, amit remélek, állják a heves ostromot... (sz. j.) Imádság Niklán. Irta és elmondta : Roboz István. (1860.) (A Berzsenyi Dániel szobor leleplezése. Az ország törvényhatóságai, a lapirodalom, politikai nevezetességek, stb. képviselve. Ima Scitovszky hg. érsek cardinálishoz. Midőn Bécsbe idéztek. A felség megbocsátott.) Az 1860-as évek sok bánat, félgyász és viszontagságok közt folytak le. A vidékek tele voltak kémekkel. A zsandár-uralom orgiákat ült. Lánc volt a lábon... Lakat az ajkakon. Sok ellenség mindenfelé s a magyar nép passzív ellentállással felelt. Nem fizette az adót, a hazafiság, a magyar érzés, a gaz­dasági s minden cím alatt tartott gyűlése­ken húzta meg magát s nyilatkozott bizal­masan. Ilyen kegyeletes tüntetések közé tar­tozott a niklai szoborleleplezés is, csak hogy ez a költő emléke s a szereplő egyének nevé­nél fogva országos volt. A szobor­bizottság élén állottak: Som­­sich Pál, a klasszikus szónok, volt ország­gyűlési elnök, Somssich Miklós, gróf Zichy N. János, Zichy Antal, gróf Szécheny Gyula, Ferenc, Somssich Imre, Adolf grófok, Paizs Boldizsár, stb. S midőn a carrarai márványszobor el­készült, az ünnepélyt Niklán rendezték, hol a magyar Horácz, a „Romlásnak indult hajdan erős magyar” mennydörgő óda láng­eszű költője utóbb élt és meghalt. S midőn a leleplezési ünnepélynek vége volt s nép ezreinek jelenlétében. A bankett délután volt a szabadban felállított óriási sátrakban vagy kétezer terítékre. A sátrak mellett végig urasági pincékből összeadott drága borok csapon. Az első fölköszöntőt Somssich Pál mond­ta a fényes vendégkoszorúra, azután Janko­­vich László, Toldy Ferenc az Akadémia ne­vében. S hogy én is kivegyem részem az ünnepi pompából, a sátrak közepére menve, feláll­tam egy asztalra, hol a legfényesebb társa­ság volt s mondtam el az alább közölt föl­köszöntőt, Scitovszky kardinálishoz emelve pezsgős poharam. Az ima óriási hatást keltett, mindenki erről beszélt, számtalan sietve jött megölelni, kezet szorítani. Sok lap kinyomatta s néhány nap múlva országszerte olvasták s leírták maguknak. Én az imát, ha tán kutatnának, meg­semmisítettem s nem is volt birtokomban, mig később Tatán lakó Kacskovics Károly barátom azt Czimer György költeményei között megtalálta latin fordításban és nekem megküldte. Miután az imát szives volt Bécsi Már­ton c. kanonok s hittanár úr leírni az erede­tiről és magyarra is lefordítani, ime itt köz­löm a latin és magyar szöveget is. Az eredeti latin fordítást pedig átadom a Roboz-mu­­zeumnak. Pater noster Carmen Quod inter epulas „Niklae” occasione revelationis monumenti Vati Berzsenyi positi per Poétam Stephanum Roboz palam cyanthum propinanda dictum est ad Eminentissimum Cardinalem Scitov­szky. Funde preces mecum Primas pro gente tua sic. — O Pater omnipotens, qui regis in aet­re polorum Sanctificare velis gentem hale concordia. Eidem Aetas adveniat mox aurea. Fiat ubique Eius in aeternum, sicut modo anhela voluntas. Da nobis numquam nutantem prosperitatem. Da veniam nobis, si fors per Saecula gementes. Mumure Te dominum lacrymantes laesimus! Inquam paree Pater nobis, sicut nos veniam damus ipsis Hostibus, huedum qui contra nos dimi­­cuere. — Ne nos inducas Setra in discrimina queis fors Tentati, patriam cogamni prodere nostram. — Sed fac expertes miscrae nos sortes, ab omni Libera eo quo malo nos, quod turbare salutem Speratam Gentis to­tins 7

Next