Pécsi Napló, 1915. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1915-07-16 / 160. szám

2 Románia döntés előtt. Sinaja, július 15. (Eredeti távirat.) Ho­henlohe herceg, Konstantinápoly német nagy­követe, Ferdinánd román király sógora Bu­karestbe érkezett. Bukarest, július 15. (Eredeti távirat.) A monarkia és Németország nagykövetei ma tanácskozásra jelentek meg Bratianu minisz­terelnöknél. — Cadorna ingadozik. Hága, július 15. (Eredeti távirat.) Ca­dorna, az olaszok vezérkari főnöke, látva, hogy határainkon eredményt fölmutatni nem tud, megváltoztatta nézetét és most már azt javasolja, hogy Olaszország kezdje meg a Dardanellák ellen való akciót. Salandra Ca­dorna mellett foglalt állást, míg a király arról tudni sem akar. Salandra lemondással fenye­get, ha a király nem járul a vezérkari főnök új haditervéhez. Döntés még nincsen. A cár Nikitához külön követet küldött. Szófia, július 15. (Eredeti távirat.) Miklós cár Kaulbars orosz tábornokot Nikitához küldötte Cettinjébe, fölszólítva a montenegrói királyt, vonja ki csapatait Skutariból, mely­nek megszállása ellen Olaszország tiltakozott. Az orosz hadügyminiszter bizakodása. Kopenhága, július 15. (Eredeti távirat.) Az orosz hadügyminiszter a Ruskoje Slovonak azt mondotta, hogy a legutóbbi kudarcok nem fogják megtörni Oroszország energiáját. A kiválóan, erősen fölkészült ellenséget csakis nem győzhető le, ha minden erőt megfeszítenek és a munícióhiányt kipótolják. A franciák tagadják az argonnei vereséget. Rotterdam, július 15. (Eredeti távirat.) A legutóbbi német hivatalos jelentés az Argonneokban nagy győzelemről számol be. A franciák, akik mesterei a hazugságoknak és a pyrrhusi győzelmek bejelentésének, hivatalos jelentésükben azt mondják, hogy az argonnei erdőkben a német trónörökös seregét vereség érte. Amerika és Németország. Genf, július 15. (Eredeti távirat.) New­­yorkból jelentik, hogy a négyesszövetség diplomatái Roosevelt és Taft volt elnököt is meg akarják nyerni annak a mozgalomnak, hogy hívják össze a kongresszust. Ezzel szemben­­ Wilson és a külügyi államtitkár a kongresszus nélkül, a pártvezéreikkel foly­tatott bizalmas tanácskozás alapján szeret­nék a­­ kérdést elintézni. Nyaralás a „Német tenger“ partján. Irta: Buday Tekla. III. A Ryck folyócska náddal szegett partjai közt halad a két kis gőzhajó, mely fél órán­­kint felváltva szállítja Greifswald apraját­­nagyját naponta „saját külön“ tengeri fürdőihez: Wieckbe s Eldenára. A keleti tenger egy kicsinyke öblénél feküsznek ezek, a folyótorkolatnál, amaz balra, emez jobbra tőle. A nyílt tengerre kilátást nem nyújthat­nak, de a hullámverésből nekik is jut vala­mennyi , és múlt nyár óta különösen szó-, katlanul meleg júliusi napok alatt forgalmuk szinte rendkívüli volt. Mielőtt nyaralási utunkra keltünk, sok jóindulatú figyelmez­tetést kaptunk útitervünket ismerő baráti körből, hogy : téli ruhát vigyünk ám, — a tengeri fürdővel meg csak nagyon óvatosan éljünk ám, mert hát a keleti tenger, nem Adria — és­ híres a hidegségéről. Szinte alig hittünk hát szemünknek, mikor első alkalom­mal, ahogy­­ Wieckbe rándultunk fürödni, 28 foknyinak láttuk jelezve a víz melegségét. Csakhamar aztán nemcsak láttuk, de hittük is, hogy ennyi az; szinte nehezünkre esett megválnunk a kellemesen langyos habok­tól, s hamarosan megállapodtunk benne, hogy amíg csak az időjárás engedi, naponta ellátogatunk ide délutánon kint. Az eleinte elég hosszúnak tetsző kis félórányi gőzhajóút odáig , csakhamar megszokottá és így min­dig rövidebbé vált számunkra; még alig hagytuk el Greifswald utolsó épületeit, szinte máris feltűnt előttünk a hatalmas szélmalom, mely úgy emlékeztetett Alföldünkre s melyet elérve, már csakhamar kikötöttünk. A jobb­parton volt a kikötő s igy, ha Wieckbe akar­tunk jutni, még annak szétnyitható hajó­hídj­án is át kellett kelnünk, — mig, ha El­­dema fürdőjét kerestük fel, a hajóhíd útjá­­tól is, meg a vámjától is mentesek marad­hattunk, — de még a wieckinél is sekélyebb fürdővel kellett beérnünk. Felváltva hasz­náltuk hát e két fürdőcskét, melyek mind­­egyikének megvoltak a maga előnyei, de még a hátrányai is, a másikkal szemben. A jó 10—12 percnyi út a gőzhajóállomástól a für­dőig mindkettőnél, de különösen Wiecknél, nagy homokban vezetett, ugyancsak Alföl­dünk jól ismert homokos útjainak emlékét keltve föl bennem. A fürdőcskék felszerelése és kezelése is elég eg­szerű, sőt kezdetleges volt; úgy látszik, ezentúl fogja még csak a német gondosság megtenni a­ magáét e fej­lődésük kezdetén álló kis fürdőknél, melyek­ről azonban máris csalogat­óan hatásos képes kártyák vannak forgalomban, a meglévő szépségeikről ügyesen a legmutatósabb részt tüntetve fel, így Eldenának híres szép rom­jait, amelyekhez az egyetem szünidei tan­folyamának tagjai egy ízben egyik egyetemi tanár kalauzolása mellett rándultak ki tanul­mányozás céljából. A fürdőkbe vivő gőzhajón ijedtség vesz rajtunk erőt, valahány­szor a rettenetes szót: kolera, halljuk. És pedig joggal! Alig van még egy ragály, mely jobban veszélyeztetné egy ország lakosságát! szentélyenkint 5 pfennig (nem egészen 6 fillér) volt a viteldíj, melyet a kormányos-pénztá­­ros-ellenőr (mert egy személy viselte a három méltóságot!) mintegy az utazás közepén, egyszerűen sorbajárva az utasok közt, sze­dett be,­­ minden jegyadás vagy egyéb ellenszolgáltatás nélkül. Az elég gyakran túlzsúfolt haj­ócskán szinte lehetetlen lett volna az esetleges rossz szándékú utas kellő ellenőrzése, de nem is volt erre szükség! Útitársnőmmel külön megfigyeltük, hogy soha még csak kísérlete sem mutatkozott annak, hogy valaki pl. átmenjen a hajó azon oldaláról, ahol még nem fizettek az utasok, arra, ahol ezek már leadták obulusaikat s igy megpróbálja kikerülni a fizetést. Ép ily egyszerű s takarékos módon történt a fürdő­jegyek kezelése is. Apró cédulák alkották e jegyeket, melyeket — miután előbb már az erre kijelölt helyen megváltottak — min­den lebélyegzés vagy beszakítás nélkül vett át tőlünk a fürd­ős asszony, hogy aztán új­ból kiszolgáltassa ugyanígy egy más fürdő­­zőnek, míg nálunk minden egyes fürdőző a szó szoros értelmében elhasználja jegyét, minthogy azt a fürdéskor átvévén tőle, egy vagy más után megsemmisítik. Greifswald és két fürdőhelye közt a gőzhajócskán kívül autóközlekedés is szerepelt közvetítőként, épen dupla díjáért a kis hajónak. A gyerme­kek különösen boldogok voltak, ha ez autón roboghattak haza Greifswaldba, (párszor mi is igénybe vettük ezt is) de egészben hívei maradtunk a kis gőzösnek, mely ha lassabb „Pécsi Napló“ 1915 julius 16 Szerbia­­és Albánia. Genf, julius 15. (Eredeti távirat.) Pasics szerb miniszterelnök fogadta a Petit Journal egyik munkatársát és kijelentette előtte, hogy Szerbia nem akarja Albániát annektálni, viszont azonban azt sem akarja, hogy össze­tett kezekkel kelljen néznie, a­míg mások elvégzik helyette az anexiót. Szerbia szabad és vele barátságos viszonyban álló Albániát akar. Ez ellen nem lehet senkinek sem kifo­gása, Olaszországnak sem, a­mely Valona megszállásával amúgy is döntő pozíciót szer­zett magának az Adrián. Minthogy Szerbia nem is emelt kifogást Olaszország ezen lépése ellen, nincs is ok, hogy a két állam között bármilyen konfliktus támadjon. Szerbia csak azt követeli az Adriából, a­mi politikai és gazdasági függetlenségéhez okvetlenül szükséges. A Dardanellák reménytelen ostroma. Berlin, július 15. (Eredeti távirat.) Ko­­penhágából jelentik: Rendkívül nagy föltü­­nést kelt a Daily Telegraph egy cikke, a­mely nagyon komolynak festi a helyzetet a Darda­nelláknál. Az ilyen cikket ennél a singo-lapnál sokkal súlyosabb beszámítás alá kell venni, mint a többi londoni lapnál és ezért Anglia közvéleményét is meghökkentette a Daily Telegraph. A Daily Telegraph azt írja, hogy soha ezelőtt hadsereg oly reménytelen körül­mények között nem harcolt, mint az angol had­sereg a Dardanelláknál. A Dardanellák ostroma csaknem reménytelen kaland volt eddig és marad ezután is. Berlin, július 15. (Eredeti távirat.) Athé­ni privát jelentések szerint Gallipoli félszige­tén a legnagyobb hevességgel folynak a harcok. A szövetkezetieknek tegnap sikerült a jobb­szárnyon némi sikert elérniök, de óriási vesz­teségekkel fizettek még érte. A kórházhajók naponta mintegy 800 sebesültet szállítanak Egyiptomba és Marseillebe. _ » Az olasz papság hazafisága. Lugano, július 1,5. (Eredeti távirat) Az olaszországi püspöki kar tudvalévően táv­iratot intézett Salandra miniszterelnökhöz, melyben az olasz papság hazafias érzelmeit tolmácsolják. A táviratok azért küldték a miniszterelnöknek, mert néhány olasz pap­nak kémkedés gyanúja miatt történt letar­tóztatása következtében a papság érdekében szükségesnek tartották azt Salandra mi­niszterelnök most felelt a sürgönyre és vála­szában a legmelegebb elismeréssel szól az olasz klérus hazafiságáról. A Tribuna és az Idea Nazionale is védelmébe veszi a papságot az ellene emelt vádakkal szemben. Szerb csapatok a bolgár határon. Berlin, julius 15. (Eredeti távirat.) A­ Lokalanzeiger nak jelentik Bukarestből. A Seara úgy értesül Nisből, hogy Szerbia nagy csapattesteket von el a magyar határról és a bolgár határon összpontosítja azokat. Szerb-albán összeütközés Tirana mellett. Berlin, julius 15. (Eredeti távirat.) A Deutsche Tageszeitung athéni tudósítója táv­­iratozza: Az a jelentés érkezett ide, hogy a szerbek Albániában való előnyomulásuk fo­lyamán Tirana mellett az albánok rendkívül heves ellenállására találtak. A két ellenfél között szabályszerű ütközet fejlődött ki, a­mely­nek végeztével a szerbek kétezer halottat hagy­tak vissza. Az albánok vesztesége mindössze tíz ember volt. A szerbek azon való elkese­redésükben, hogy az albánok megakadályoz­ták előnyomulásukat, az összes kezükön lévő albán falvakat felgyújtották. Dán delegátusok és német apácák orosz­­ fogolytáborokban. München, július 15. (e­redeti távirat.) Ko­pen­hágából jelentik, hogy az orosz kor­mány megengedte, hogy dán delegátusok német apácák kíséretében meglátogassák az oroszországi fogolytáborokat, de engedélyét ahhoz a feltételhez kötötte, hogy a német kormány is engedje meg, hogy dán delegátu­sok orosz apácákkal megtekinthessék a né­met fogolytáborokat­ is. A balkáni helyzet döntés előtt. Rotterdam, július 15. (Eredeti távirat.) Londonból jelentik: Jól tudják itt, hogy a balkáni államok döntése már nem késhet sokáig. Az angol kormány diplomáciai kép­viselői a balkán államok fővárosaiból egy­­értelműleg tudatják, hogy a válság elérte tetőpontját. — Szerbia és Belgium kiadásait fizetik. Pétervár, július 15. (Eredeti távirat.) A Novoje Vremja szerint Franciaország és Anglia elvállalta Szerbia és Belgium összes háborús kiadásainak fedezését..Szerbia költségei eddig 360 millió frankot tesznek ki. Koleraveszély élelmiszereknek újság­papírba és selejtpapírba való csomago­lása által.

Next