Pedagógiai Műhely, 2003 (28. évfolyam, 2-2. szám)

2003 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Minya Károly: Szerzők, rendezők, színészek, nézők - találkozások

pedig sok múlik, elfedhetnék azokat az apró hibákat is, melyeket észre se vennénk, ha nem hagytak volna magunkra bennünket az értetlenségünkkel. Hogy van az, hogy ami működött nemrég, most üres? Egy dolgot lehet tenni. Dédelgetni a régi filmet, s ezt az újat hamar elfeledni. (Kónya Orsolya: Csodák pedig nincsenek) Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné. A Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház, a Kisvárdai Várszínház és a Gyulai Várszínház közös bemutatója, rendező: Vidnyánszky Attila Karnyóné félnótás fiacskája hálás szerep, de nem főszerep. A címszereplő vagy a két szeleburdi terjedelmileg is, dramaturgiailag is fontosabb, mint akár a botossegéd Lázár, akár Samuka. A beregszászi előadásban azonban­­ Trill Zsoltnak hála -, ez a látszólag gyagya kölök kerül a cselekmény középpontjába, az ő látószögén keresztül szemléljük a többiek őrült világát. Mert Vidnyánszky Attila Karnyónéja őrült világ, amelyben alig van rendszer. A papírdoboz falak, a portékákkal, zsákokkal zsúfolt tér, a jobb oldalra beszorított, zenekari dobogónak használt szekér, Lázár asztala s a centrálisan elhelyezett négykarú „ringlispíl” már a látványban is káoszt idéz. A padlón egerek, a lámpákról lecsüngő papírcsíkokon legyek s más apróállatok döglenek bele a ragasztóba. Az előadás előtt és a szünetben a társulat Csokonai művekből citál részleteket, s csak a záró képben derül ki: ők a deus ex machina szerepét betöltő tündérek. A rendező a darab nem túl cselekményes jelenetezését zömmel magánszámok füzére szűkíti. Ez a szerkezet természetesen a két sztár - Gáspár Egy pillanat a sepsiszentgyörgyiek Csoda című előadásából: Gondos Regina, vénlány (Péter Hilda) „kommunikációja” az egyik vénlegénnyel.

Next