Pedagógusok Lapja, 1968 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1968-01-07 / 1. szám
Csák András: Magányos, fa A dunavecsei járási bizottság munkamódszere Szakszervezetünk dunavecsei járási bizottsága esetenként a bizalmiakat is meghívja üléseire. Az pedig különösen újszerű, hogy tanácskozásaikat mindig más-más községben tartják, s a házigazda tisztét minden alkalommal a vendéglátó község szakszervezeti bizottsága látja el. Legutóbb a szabadszállásiakra került a sor. Érdemes beszámolni erről az ülésről. Először a legutóbbi ülés óta végzett munkát, majd a munkaterv tervezetét vitatta meg a bizottság. Megállapították, hogy bár a járási vezetőség igyekszik munkáját tervszerűvé tenni, ez az iskolai bizottságoknál még nem mindig tapasztalható. A 14 iskolai alapszerv közül csupán egy készített eddig munkatervet. Önkritikusan beszéltek arról, hogy a járásban még nem minden oktatásügyi dolgozó tagja a szakszervezetnek, de hozzátették: aggodalomra nincs ok, hiszen a bizalmiak komolyan veszik feladatukat. A dunaegyházi iskola szakszervezeti titkára, Tóth Szállás Mihályné például elérte a százszázalékos szervezettséget. S ez szorosan összefügg azzal, hogy minden más munkában is az élen jár: számontartja a tagság ügyes-bajos dolgait, s a járási bizottság munkájához is sok segítséget nyújt. Miután mindez szóba került, megszületett a határozat, hogy a járási bizottság Dunaegyházán tartja következő ülését. Az egyik napirendi pont a helyi szakszervezeti bizottság politikai nevelőmunkája, a másik pedig a munkavédelem tapasztalatainak megbeszélése lesz. A vezetőségi ülésen elemzően foglalkoztak a vezetés módszereivel is. Példákkal bizonyították, hogy a körlevelek önmagukban nem vezetnek célhoz. A járási bizottság tagjainak, a reszortfelelősöknek minél többet kell tartózkodniuk a tagság körében. A jobb kapcsolat, a gyors és hiteles tájékoztatás, a gondok, sérelmek orvoslása, a »kiskörzeti rendszer« megerősítését kívánja. Ez azt jelenti, hogy minden bizottsági tag felelős néhány iskolai alapszervért, s ezekkel eleven kapcsolatot épít ki. A tartalmas vezetőségi ülés után került sor a bizalmiakkal kibővített tanácskozásra. Ennek két témája volt: a járás oktatásügyi dolgozóinak túlmunkáztatásáról, helyettesítéséről és arányos munkamegosztásáról szóló jelentés, valamint az 1968. évi szakszervezeti költségvetés. A jelentést Szendrői Nándor bérfelelős terjesztette elő. Alaposan és elemzően, a bizalmiak tapasztalatait felhasználva adott képet a dolgozók munkabeosztásával kapcsolatos helyzetről. A többi között rámutatott: a pedagógusokkal szemben támasztott társadalmi helyettesítési igény nőtt, sok az indokolatlan túlmunkáztatás a technikai dolgozók körében, késik a túlóra, esetenként elmarad a fizetés, gyakoriak a besorolási panaszok. A dolgozók munkabeosztása arányosabb lett, de van még tennivaló e téren is — különösen az iskolán kívüli munkában. A tömör, tartalmas jelentést élénk vita követte. Volt szava, mondanivalója csaknem minden bizalminak. Az elhangzott panaszokból, sérelmekből világosan kialakult a kép, hogy bőven akad tennivalójuk a művelődésügyi szerveknek és a szakszervezeti tisztségviselőknek. Mert semmiképpen sem lehet belenyugodni például abba, hogy az októberben alkalmazott dolgozók még december közepén sem kapják meg jogos illetményüket! A járási bizottságnak egyébként kitűnő a kapcsolata a művelődésügyi osztállyal, egymás tanácskozásain is rendszeresen részt vesznek. Most is jelen volt és felszólalt az osztály képviselője. Felszólalása határozottan reményt nyújtott a hibák kijavítására. Most már bizonyára megszüntetik azt a gyakorlatot is, hogy egyegy mulasztó, hanyag igazgató vagy vezető-tanító miatt heteket késik a dolgozók jogos túlóradíja, fizetése. A megoldás kézenfekvő, ilyen esetekben a hanyagokat kell felelősségre vonni, nem pedig a járás öszszes dolgozóit megbüntetni. A helyes megoldásban segíti majd a művelődésügyi osztályt a szakszervezeti bizottság is. A járás 1968. évi szakszervezeti költségvetését ugyancsak nagy felelősséggel vitatták meg, majd a tanácskozás hivatalos része után fehér asztal mellett találkoztak a járási vezetők a helybeli pedagógusokkal, oktatásügyi dolgozókkal. Pethő Géza KPAGQGUSQK LAPJA alapelvhez. Megjelent a Pedagógusok Szakszervezete Vili. Kogresszusának anyaga Szakszervezetünk VIII. kang-ját, a számvizsgáló bizottság resszusáról készített jegyző jelentését, valamint az írásos könyv, rövidített formában, jelentésről, a szóbeli beszányomtatásban is megjelent. A mólóról és a határozati javaskiadvány felöleli a központi lapról folytatott vitát. Közli a vezetőség szóbeli beszámoló- központi vezetőség, a számvizsgáló bizottság és az elnök___ . . . . ség névsorát is. A kiadvány hamarosan eljut valamennyi Az új Munka Törvénykönyvéről (II.) Mivel a szakszervezetek működését a Magyar Népköztársaság Alkotmánya biztosítja, a Munka Törvénykönyve — az Alkotmány keretei között — csak a munkaviszonnyal és az azzal szorosan összefüggő kérdésekkel kapcsolatban határozza meg a szakszervezetek jogait Szélesebb körben A szakszervezetek működési területei, feladatai, jogai és kötelességei tehát szélesebb körűek, mint amennyit a Munka Törvénykönyve meghatároz. Külön rendszabály rendezi például a szakszervezetek szerepét a szocialista munkaverseny irányításában és szervezésében. (Bár az oktatásügy területén munkaverseny nincs, az oktató-nevelő munka eredményessége érdekében a mi szakszervezetünk is szorosan együttműködik az állami szervekkel.) Más jogszabályok meghatározzák a szakszervezetek közreműködését az állami bér- és szövetkezeti lakások elosztásában. Az 1/1965. PM—MM számú rendelet egyetértési jogot biztosít a szakszervezeti bizottságoknak a pedagógusok kedvezményes lakásépítési kölcsönével kapcsolatos kérdésekben. A szakszervezetnek a falusi pedagógusok illetményföldjével kapcsolatos szerepét a közeljövőben megjelenő jogszabály rendezi. Lényeges szakszervezeti jogokat és kötelességeket állapítanak meg a különböző szintű szakszervezeti szervek és az illetékes állami partnerek megállapodásai is. Megállapodáson nyugszik például szakszervezetünk szerepe és ténykedése a pedagógusok és a tanulók takarékossági mozgalmában, illetve baleset- és életbiztosítási kérdéseiben. Együttműködési kötelezettség, javaslattételi jog A Munka Törvénykönyve mindenekelőtt a szakszervezetek érdekvédelmi tevékenységét biztosítja, s kötelezi az állami szerveket a szakszervezeti munka segítésére, a szakszervezetekkel való együttműködésre. Az állami szervek kötelesek válaszolni a szakszervezetek észrevételeire, javaslataira, s álláspontjukat indokolniuk kell. A javaslattétel és a válasz formáját a jogszabályok nem rendezik, de nyilvánvaló, hogy ha a szakszervezeti bizottság írásban közli javaslatát, akkor erre írásban kell választ kapnia Egyetértési jog A dolgozók élet- és munkakörülményeivel összefüggő kérdéseket a szakszervezetekkel egyetértésben kell szabályozni. Ez a jogosultság minden szakszervezeti szervet megillet, természetesen a saját szintjének megfelelően. A művelődésügyi miniszternek — az oktatásügyi intézmények tekintetében — a Pedagógusok Szakszervezetének Elnöksége a partnere. A 14/1967. MüM számú rendelet előírja, hogy ha a megyei, illetve a fővárosi vagy a megyei jogú városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke a tanács alá rendelt szervekre, illetőleg azok dolgozóira vonatkozóan jogszabályt alkot, akkor ehhez a megfelelő szintű szakszervezeti szerv (oktatásügyi intézmények tekintetében szakszervezetünk megyei bizottsága) egyetértése szükséges. Hasonló esetekben a járási, városi, illetőleg fővárosi kerületi tanács VB elnökeinek is a járási, városi, kerületi szakszervezeti szerv egyetértésével kell eljárniuk. Folytathatnánk a sort a megyei művelődési osztályokkal és szakszervezetünk megyei bizottságaival egészen az oktatási intézmények vezetőiig, akiknek az intézmény szakszervezeti bizottságával vagy a bizalmival egyetértésben kell megalkotniuk az intézmény dolgozóira vonatkozó szabályokat. . . A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 138/ 1967. (M. K. 22.) MM számú utasítás felhatalmazza az intézmények vezetőit, hogy mindazokban az általános vagy a dolgozók nagyobb csoportját érintő munkaügyi kérdésekben, amelyekben a felsőbb jogszabályok az intézkedést az ő hatáskörükbe utalják, a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben ügyviteli intézkedést adjanak ki. Csakis így határozhatják meg például — a jogszabályok keretei között — a dolgozók felmondási idejét, a munkahelyükhöz hű, kiváló munkát végző és példamutató magatartást tanúsító dolgozók felmondási védettségét, az intézmény munkaruha jegyzékét és számos más fontos, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő szabályozást. A szakszervezetek egyetértése azonban nemcsak a jogszabályok megalkotásához, hanem az általános végrehajtási elvek meghatározásához is szükséges. A művelődésügyi osztály például a megfelelő szintű szakszervezeti bizottsággal egyetértésben határozza el a dolgozók jutalmazásának módozatait, s ugyanígy azt is, hogy szükséges-e az adott évben területükön pedagógusok nyugdíjazása, és ha igen, milyen elvek alapján. A véleményezés joga Az egyetértésben alkotott jogszabályok és végrehajtási elvek alapján az intézkedés joga kizárólag az állami vezetőt illeti meg. Folytatva az előző példát: ha megállapodtak a nyugdíjazás elveiben, akkor a nyugdíjkorhatárt elért pedagógusok személy szerinti kiválasztása a művelődésügyi osztály vezetőjének joga. Az intézkedés — jelen esetben a nyugdíjazás — előtt a szakszervezettől csak akkor kell véleményt kérni, ha az intézkedés a dolgozók nagyobb csoportját érinti. A szakszervezet véleménye azonban az állami vezetőt nem köti- A »nagyobb csoport« központi meghatározása nem lehetséges, mert ez a szám mindig relatív. Egy iskolában általában már négy dolgozó is nagyobb csoportnak számít, a járás vonatkozásában azonban nem. Ezt a számot tehát helyileg kell meghatározni. A kifogásolási jog Nagy jelentőségű új jogot kaptak a szakszervezeti bizottságok azzal, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat vagy a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot sértő munkáltatói intézkedéssel szemben kifogást emelhetnek, s az intézkedést a kifogás elbírálásáig nem szabad végrehajtani. A halasztó hatályú kifogás emelésének joga hathatós eszköz a törvénysértő intézkedések ellen, a dolgozók érdekeinek védelmében. Kifogást nemcsak törvénysértő intézkedés ellen lehet tenni, hanem egy különben jogilag helyes intézkedés ellen is, ha az sérti a szocialista erkölcsnek megfelelő bánásmódot. Például felmondanak valós indokkal egy munkáját jól végző, gyermekeit egyedül nevelő nőnek. Mivel társadalmunkban a gyermekeiket egyedül nevelő anyák segítése elfogadott és helyeselt társadalmi elv, ez az intézkedés joggal esik kifogás alá. Ha az intézkedés egyben törvénysértő is, akkor a dolgozó fellebbezhet, függetlenül a szakszervezet kifogásától. Kifogás nemcsak akkor emelhető, ha az intézkedés több dolgozót érint, hanem egyedi ügyekben is. A kifogást mindig az intézkedést hozó munkáltatónál kell bejelenteni. Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, köteles azt — véleményével ellátva — három napon belül döntésre felterjeszteni és véleményének másolatát a kifogást emelő szakszervezeti szervnek is megküldeni. A több dolgozót érintő kifogás elbírálása a felettes állami és szakszervezeti szerv feladata, az egyedi ügyekben emelt kifogás elbírálása pedig a területi munkaügyi döntőbizottság elé tartozik. •• A kifogás jogával a szakszervezeti bizottságoknak úgy kell élniük, hogy ezzel is erősítsék az egyén és a társadalom érdekének összhangját s a törvényesség megtartását. A kimeás »mi«" -'ott meg kell kísérelni az ellentétek feloldását, a nézetek összehangolását Az ellenőrzési jog A szakszervezeteknek joguk van arra, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeire vonatkozó szabályok megtartását ellenőrizzék. Az állami szervek kötelesek ehhez a szükséges segítséget megadni. Ez nem új jog, de hatásosabbá vált azzal, hogy az ellenőrzés során tapasztalt hiányosságokra a szakszervezet felhívhatja az állami szervek figyelmét, és kérheti azok kellő időben történő megszüntetését. Ha az ilyenformán felszínre került hibákat továbbra sem szüntetik meg, akkor a szakszervezet megfelelő eljárást kezdeményezhet, például fegyelmi eljárást vagy kártérítésre kötelezést a mulasztók ellen. Az eljárás eredményéről az illetékes szerv köteles tájékoztatni a szakszervezetet. Az önálló döntés joga Szakszervezeti bizottságaink önállóan dönthetnek a dolgozók egyes szociális és kulturális juttatásairól. A döntés előtt az állami vezető véleményét meg kell hallgatniuk. A 14/1967. MÜM sz. rendelet alapján például a szakszervezeti bizottságok döntenek az arra rászorult dolgozók munkáltatói segélyezéséről, illetve fizetési előleg juttatásáról. Felsőoktatási szakszervezeti bizottságaink ugyanígy önállóan határozzák meg az intézményi üdültetésben való részvétel szabályait. A törvény továbbra is biztosítja a Szakszervezetek Országos Tanácsának jogszabályalkotási jogát a dolgozók társadalombiztosítási és nyugdíjkérdéseiről, valamint a dolgozók biztonságának és egészségének védelméről. Részvételi jog a munkaügyi vitát eldöntő szervekben A szakszervezet részt vesz a munkaügyi vitát eldöntő szervek, a munkaügyi döntőbizottságok megalakításában és működésében. Ez szintén nem új jogosultság, az oktatási intézmények vonatkozásában azonban nagy jelentőségű új intézkedés, hogy minden olyan intézményben intézményi munkaügyi döntőbizottságot kell alakítani, ahol szakszervezeti bizottság működik. (Eddig csak a negyven vagy ennél több dolgozót foglalkoztató iskolákban működött intézményi munkaügyi döntőbizottság.) A döntőbizottság elnökére és elnökhelyetteseire az intézmény igazgatója és a szakszervezeti bizottság együttesen tesz javaslatot a területi munkaügyi döntőbizottság elnökének. A döntőbizottság tagjait — fele-fele arányban — egyrészt az intézmény vezetője, másrészt a szakszervezeti bizottság bízza meg. Jelentős változás, hogy ez a megbízatás határozatlan időre szól. A szakszervezeti bizottságok joga és kötelessége a döntőbizottságok törvényes működésének segítése, valamint annak ellenőrzése, hogy az állami szervek biztosítják-e a döntőbizottságok munkájához szükséges személyi és tárgyi feltételeket (például jegyzőkönyv-vezető, iktatókönyv, bélyegző biztosítása, közlönyök, szakkönyvek beszerzése). A képviseleti jog i szakszervezet a bíróságok, a döntőbizottságok és minden más hatóság és szerv előtt képviselheti a dolgozót az élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben. Ez sem új jogosultság, de hangsúlyozni kell, hogy a szakszervezet a munkajogi képviseleti jog alapján a dolgozó érdekében — nevében és helyette — külön meghatalmazás nélkül is eljárhat. A munkaügyi képviseleti jog tehát szélesebb, mint az, amelyet a Polgári és a Büntető Perrendtartás meghatároz. Ha ugyanis a jogvita nem a munkaviszonnyal van összefüggésben, akkor a szakszervezet csak a dolgozó meghatalmazása alapján élhet képviseleti jogával. Az egyéni érdekvédelemnek lényeges és hathatós eszköze, ha a szakszervezeti bizottságok a munkaügyi vitákban elvállalják a dolgozók képviseletét, sőt — ha még nagyobb súlyt akarnak adni a munkaügyi vitának — a saját nevükben lépnek fel, s ezzel kifejezik a szakszervezet roszszallását egy-egy állami intézkedéssel szemben. Különösen helyes a szakszervezet fellépése, ha egy-egy intézkedés a dolgozók csoportjainak jogos érdekeit sérti, például egy járás területén nem fizetik meg a hozzájárulást a dolgozók üzemi étkeztetéséhez. A szakszervezeti jogok gyakorlása A szakszervezeti jogosultságokat szakszervezeti bizottságaink általában a saját szintjüknek megfelelő állami szervek partnereiként gyakorolják. Mivel azonban az alsóés középfokú oktatási intézmények vonatkozásában a művelődésügyi osztályok jogköre is kettős, a szakszervezeti jogosultságok gyakorlása ennek megfelelően alakul. Ha a művelődésügyi osztály mint felügyeleti hatóság az oktatási intézmények vonatkozásában szabályoz vagy végrehajtási elveket alakít ki, akkor a szakszervezeti bizottság egyetértési jogával él, ha pedig a művelődésügyi osztály mint az intézmények pedagógusainak kinevező hatósága jár el, akkor szakszervezetünk bizottsága az egyéb jogosultságokat is gyakorolja. Például a megyei művelődésügyi osztály kinevezési jogkörébe tartozó középiskolai tanár törvénysértő elbocsátása ellen a megyei bizottság kifogást emel A felsőbb szakszervezeti bizottság az alsóbb szakszervezeti bizottság helyett kifogást nem emelhet, de egyetértést sem adhat, ellenőrzési joga azonban az alsóbb állami szervek intézkedéseire is kiterjedhet. A szakszervezeti tisztségviselők védelme A szakszervezeti bizottságok csak akkor végezhetnek eredményes munkát a dolgozók érdekeinek védelmében, ha a szakszervezeti tisztségviselők megfelelően gyakorolják jogaikat, bátran fellépnek a helytelen intézkedések ellen. Ehhez azonban a szakszervezeti tisztségviselők számára megfelelő védelmet kell biztosítani. A törvény szerint a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezet választott tisztségviselőjének más munkahelyre való beosztásához, továbbá munkaviszonyának a vállalat által történő megszüntetéséhez, ideértve a fegyelmi elbocsátást és a nyugdíjazás címén történő felmondást is. Mivel a dolgozót áthelyezni csak beleegyezésével lehet, az áthelyezéshez nem kell hozzájárulást kérni, az új munkahely elfoglalására kitűzött időpont megállapításához azonban már szükséges az egyetértés, hogy a felsőbb szakszervezeti szerv időben gondoskodhasson az áthelyezett tisztségviselő pótlásáról. A szakszervezeti tisztségviselők számára biztosított védelem illeti meg a munkaügyi döntőbizottságok elnökét, elnökhelyetteseit, tagjait és póttagjait, valamint a területi munkaügyi döntőbizottságok tagjait is. A döntőbizottsági elnökök és elnökhelyettesek munkaviszonyának megszüntetéséhez a területi munkaügyi döntőbizottságok elnökének előzetes hozzájárulása is szükséges, áthelyezésükről pedig a területi munkaügyi döntőbizottság elnökét előzetesen értesíteni kell. dr. Simon Zsuzsa