Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)

1880-11-02 / 303. szám

. Ha a delegációknak a fedezetről is kellene gondoskodjok, aligha lennének oly bőkezűek. Kok esik megfőzik a fekete levest, de nem ma­guk eszik meg. Ők költenek és mi adjuk meg az árát. Az osztrák delegáció pénzügyi bizott­ságának nyolc oldalra terjedő jelentése a külügyi költségvetésről, előttünk fekszik. Nem akarunk bőveb­ben foglalkozni a jelentés pénzügyi részével, miután olvasóink úgy is tudják, hogy a külügyminisz­térium 74,120 frttal többet, azaz 4.158,900 frtot kiván összesen a jövő évre, miből az osztrák delegáció pénz­ügyi bizottsága 600 frtot akar törölni. Nagyobb érdek­kel bír a jelentés bevezetése, mely a monarchia kül­ügyi politikájáról szól, s annak általános jellemzése után a következő két figyelemreméltó tételt tartalmazza: „Igen érthető, s talán helyes is, hogy az osztrák-magyar kormány e destruktív politikával szemben részint elu­­tasítólag, részint csillapítólag viselte magát és pedig annyival inkább mivel néhány angol államférfiú ko­rábbi magatartása különös elővigyázatra intette kormá­nyunkat. Épen oly kevéssé lehetett a teljes izoláltság­­veszélye nélkül elkerülni, hogy Ausztria-Magyarország részt vegyen egyes közös akciókban. Hanem az olyan politika, amely csatlakozik ugyan a többi hatalmak rend­szabályaihoz, de azokat folytonosan korlátozni igyekezik, túlnyomólag negatív természetű s önkényt lemond ar­ról, hogy pozitív, talán célszerűbb kombinációkat állít­son ez akcióval szemben. A rideg hivatkozás a szerző­dési jogra nem elég, miután épen az egyes szerződési­leg biztosított pontok realizálásának kierőszakolását akarják elkerülni. Nem marad tehát más, mint a puszta igyekezet a status quo fentartására. De az is bizonyos, hogy e status quo sok veszélyt rejt magában. Az események fejlődése Bolgárországban és Kelet-Rumániában, Görögor­szág esetleges kísérlete erőszakkal megszerezni a neki ígért határokat, az albán mozgalom, Angolország sür­gető fellépése a kisázsiai és az örményországi reformok érdekében, nagyon kritikus helyzeteket teremthetnek; némelyek talán túlbecsülik azok fontosságát, annyit azonban mindenesetre megérdemelnek, hogy Ausztria- Magyarország határozott állást foglaljon velük szemben." — ,,A császári és királyi kormány fel­tétlenül jogosan cselekedett mikor Szerbia ma­kacskodására a tárgyalások megszakításával válaszolt, addig meg kell maradnia ez állásponton mig a kis szom­széd állam kormánya nem tesz szert annyi belátásra, hogy elismerje legtermészetesebb jogainkat. A bizottság reméli és megvárja a kormánytól, hogy erélye jövőre sem fog csökkenni, s a megkötendő szerződésben nem­csak a minden kérdésen felül álló legtöbb kedvezmé­­nyezettségi jogot, hanem a határforgalom azon meg­könnyebbítéseit is ki fogja kötni, melyeket már a ber­lini konvenció biztosított számunkra.“ A magyar delegáczió hadügyi albizott­­ságának tagjai Maj­thényi László elnöknél ma este összegyűltek a hadügyi költségvetés rendkívüli szük­séglete még elintézetlen részének megbeszélésére. Ha­tároz­atok — miután csak értekezlet volt — nem hozattak, nem is szokás a halottak ünnepén feldíszíteni a sírokat, kivilágítani a temetőt, búcsút járni a halottakhoz. Csak egy városlátott özvegy gyúj­tott ércserpenyőben borszeszlángot elhalt férje felkoszorúzott sírjánál. De azt sem jöttek bá­mulni. Sok a dolog. Megkésett az őszi vetés, a szántással is sietni kell, csépelni való is maradt még és itt a cselédváltozkodás ideje. De azért megbeszélik a faluban a cifra sir esetét és kevés jut a sok beszédben a dicséret­ből a gyászoló özvegynek. . . . — No bizony — mondják orsópörgetve a lányok, — van is kit gyászolni. Egész éle­tén ütötte, verte a boldogult, kivált ha részeg volt. . . — És mindig a volt. — De minek is ez a história! Hiszen ak­kor se szerette ... jól tudjátok. Most is mást szeret .... — Jobb lenne, ha békét hagyna neki! Elfogyott a serpenyőből a szesz, egy szél­csapás elfújta a lángot, sötétségbe borul az egész temető és egyesül a sötétség a csenddel, melyet csak a fák zúgása, a haraszt csörgése zavar meg. Ez való a halottaknak. Árhatlan sötétség és siri csend. Ne zavarja álmukat semmi. Eléggé zaklatott volt életük, kíméljük pihenésü­ket, nyugodhassanak békében ! . . . Ezért . . . amennyire szeretek az élőkkel egy társaságban, nagy városban élni, élvezni, fáradozni, munkálkodni, . . . örök pihenésre az elhagyott falusi temetőben egy félreeső, árnyas zugot kerestem ki magamnak . . . nagyon lár­más a halottak városa, elriasztja az őszinte fáj­dalmat közeléből. KÓBOR LOVAG. Még egy fejezet a szórakozottakról. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Jót nevettem a múltkor Don Diego bará­tom sikerült humoreszkjén a „szórakozott ügy­védiről. De nemcsak azon mulattam, a­mit ott ol­­­­vastam, hanem azon is, a­mi annak olvasása­­ közben eszembe jutott. Eszembe jutott például a zene­gerie­k leg­nagyobbika , Beethoven, a­ki kétségkí­vül egyike volt a világ legszórakozottab embe­reinek. Elevenítsünk fel róla néhány kevéssé ismert anekdotát. Volt a nagy maestronak egy kottapapír­­ból készült jegyzőkönyve, a­melybe „Musika­lische Gedanken*‘-jait följegyezte. Ezt minden­hová magával vitte. Még a vendéglőbe is, a­hol ebédelt. Történt egyszer, hogy épen ebéd idején valami rendkívüli nagy gondolata támadt, a­melyet rögtön föl kellett jegyezni. Azonnal elő­vette a jegyzőkönyvét s a terített asztalnál a legnagyobb passzióval kezdte a hangjegyeit raj­­zolgatni. Ez eltartott egy óráig, mialatt asztal­társai szépen, nyugodtan elköltötték az ebédjü­ket, s elmentek dolgukra. Mikor jegyzeteit befejezte, egyedül találta magát az asztalnál. Ekkor aztán fölkelt a székéről és azon hitben, hogy megebédelt, elsé­tál­t haza. Az is érdekes eset volt, mikor a „mester“ lakást változtatott. Ez egyike volt a legmulat­ságosabb kalandoknak. E változás első estéjén tudniillik egészen gépiesen régi lakására ment. A jól ismert lép­csőkön s a nyilt ajtón keresztül belépett szo­bájába s — mint rendesen — gyertyát gyúj­tott. Persze aztán nagyon csodálkozott, mikor az ágyában egy ismeretlent feküdni látott, a­ki egészen nyugodtan horkolt. Beethovennek első dolga volt, ezt fölrázni álmából és kérdőre vonni, hogy mit keres a lakásán és az ágyában ? Képzelhetjük a két­ségbeesését, mikor a félreértés kiderült ! Ez is némileg a szórakozottság fejezetéhez tartozik. Beethoven estélyen volt Lichtenstein her­cegnél, s vacsora előtt a zongorán improvizált egyet-mást a társaság nagy gyönyörködtetésére. Épen játék közben, mielőtt darabját befejezhette volna, odalépett hozzá a hercegné s a karját kérte. Bementek az étterembe, hol Beethoven kapta a legkitűnőbb helyet és a legjobb szom­szédságot. Többeknek feltűnt, hogy a mester, ki va­csora előtt a legjobb kedélyhangulatban volt, egészen ki van cserélve, amióta az asztalhoz ült. Valami szokatlan nyugtalanság és zavar vett rajta erőt s arcát a gond egypár ránca na­gyon is komo­ylyá tette. A hozzá intézett kér­désekre a lehető legferdébb feleleteket adta , minden szaván meglátszott, hogy tűkön ül. PESTI HÍRLAP A képviselőház igazságügyi bizottság ma i­d­­e­­tartott ülésében tárgyalás alá vette a csődtörvény­­i javaslatnak a kényszeregyezségre­ vonatkozó részét. Miután az előadó felolvasna azon kér-­­ vényeket, melyek a kényszeregyezség tárgyában a kép­viselőházhoz benyújtanak és melyek kettő kivételével, a minimál quotának a törvénybe felvételét sürgetik, — az előadó röviden jelezte, hogy a kényszeregyezség in­tézményéhez elvileg elannyira ragaszkodik, hogy a kényszeregyezség elvi elejtése esetében kénytele­­nítve érezné magát az előadói tisztről lemondani. A vitában részt vettek Chorini Ferenc,­Emmer Kornél, kik a kényszeregyességet a törvényjavaslatból kiha­­gyatni kérik. Pauler igazságügyminiszter, Teleszky Ist­ván és Vécsey Tamás a kényszeregyesség elfogadása mellett szólaltak fel. Miután a bizottság nagy többsége a kényszer­­egyességet elvileg elfogadta, néhány fontos kérdés bo­csáttatott vita alá. Ezek közül a bizottság a követke­zőket intézte el. Kimondotta, hogy az egyezség érvénye elfogadásához a szavazásra jogosított követeléseknek négy-ötöd része kívántatik. További megállapíttatott, hogy amennyiben az egyezségben megállapított teljesí­tési idő egy esztendőnél tovább tartana, ezen időn túl kamatok fizetendők. Az igazságügyi minisztériumban a tengeri magánjogról szóló törvényjavaslat van jelenleg tárgya­lás alatt. E törvényjavaslat az Ausztriával kötött ke­reskedelmi szerződés értelmében ugyanazonos tartalmú lesz a monarchia mindkét felében. A közjegyzőkről szóló törvény módosítása tárgyában közelebbről ül össze az enquet az igazság­ügyi minisztériumban. A törvény novelláris uton fog­­ módosíttatni s a módosítás alapjául, valamint a köz­jegyzői díjak végleges megállapításában és a gyakorlat alapján eddig szerzett tapasztalatok fognak irányadókul­­ szolgálni. Az osztrák delegáció november 4-én tartja második teljes ülését. Napirend: a pénz- s a külügyminisztérium 1881-i költségvetéséről szóló előadói jelentések s néhány csekélyebb jelentőségű előterjesz­tés. Ülés kezdete d. e. 11­6. Kedvezmény. A mérnöki oklevelekkel egyen­értékű absolutoriumok kiadatása iránt a közoktatási mi­niszter, a m. k. József-műegyetem felterjesztése alapján, újabb intézkedést tett, a­mely főleg azon mérnökökre nézve biz­­ontossággal, akik tanulmányaikat 1867-től kezdve bezárólag 1875-ig valamely külföldi műegyete­men végezték, mely ideig a budapesti műegyetem hall­­­­gatói is kivételesen felmentettek a szigorlatok kötele­zett­ége alól. Utóbbi kedvezmény, e rendelet által a külföldön a nevezett időszakban végzettekre is kiter­jesztetett, az 1867-ig végzettekre pedig egyúttal a régebben fenállott szabályzat ismét visszaállíttatott. Az ir mozgalom ellen. (Saját levelezőnktől).­­ Cork, október 27.­­ Az egész országot konvulzív hullámzásba hozó agrár mozgalom ellen a kormány erélyes lépésekre ha­­­­tározta el magát. Nemcsak Parnellt, Sullivant s a „Land League“ többi vezetői ellen indított meg lázítási pere­ket,­­miután képviselői minőségük az elfogást még a rajtakapás esetére sem engedi meg,) s nem csupán ma­guk a földbirtokosok (landlords) alakítanak a mozgal­mak ellen szövetkezetet, hanem a hozzáférhető egyéne­ket a kormány el is kezdi fogatni. Első ezek közül Parnell titkára volt. Ma H­e­a­r­y Timotheu’us, Parnell corki képviselő magántitkára teg­nap délben elfogatott Ban­­t­r­y­b­e­n. E­rir Corkot villámgyorsasággal járta be és ret­tentő izgatottságot szült. Az éjjel érkezett dublini sür-i­gönyök azt bizonyítják, hogy az ír főváros hasonlókép izgalomba jutott. Az elfogásról szóló hírlapokat rohamo­san elkapkodták, a városka utcáin csakúgy tolong a tömeg és egyébről sem beszél, mint a legelső erélyes lépésről a liga ellen. Haley elfogatásáról a következő részleteket írha­tom meg .­Haleyt valami Manning Kornél nevű bérlő jelen­tette föl lazítás miatt. Eh­ 18-án ugyanis ő Mannin­g­­hez kiment a Lahern vidéken fekvő majorjába s felszó­­lita őt, hogy hagyja oda bérletét, amint azt általában a „Land League“-hoz tartozó bérlők teszik. Manning sietett följelenteni, mire Haley ellen .Warburton biró­ el­­fogatási parancsot adott ki. Az elfogást Kennedy Tamás ír királyi rendőrségi felügyelő eszközölte egy rendbiztos segítségével. Minden feltűnés nélkül fölkeresték szállodájában s elfogták. — Haley nem fejtett ki ellenállást, egy kocsin Warburton elé vezetve, Manninggelel szembesítették. Alig terjed el a hir a városban, midőn a Bantryben keletkezett liga elnöke Hennigan Mór és pénztárnoka Cullinane gazdag kereskedők közbeveték magukat és pénzbeli kezessé­gükre Haley szabadon bocsáttatott. Az elfogatás oly izgalmat szült, hogy vasárnapra nagy monstre-meetinget hívtak össze e tárgyban. * * * Említettem fönnebb, hogy az ir landlordok szö­vetséget alkottak maguk közt, ellensúlyozandók a tar­tományi szövetkezet (land league) működéseit. Érdekes tudni, hogy az ír földbirtokosok egy részét a londoni City nagykereskedői és bankárai képezik. E kereskedők pedig úgy jut­­tak hozzá az ir birtokhoz, hogy Erzsé­bet királyné uralkodásának végével az ir földbirto­kosok egy része föllázadt a királyné kormánya ellen s azok javai akkor elkoboztatak. E lázadás II. Ja­ tab uralma alatt nyomatott el teljesen s akkar tette a kor­mány azon ajánlatot a londoni city-polgároknak, hogy az ír földbirtokokat vegyék meg. A citybeliek persze vakarták fejüket, de nem volt tanácsos ujjat húzni s azért egy nagy szövetkezetet alkotva (The Irish Society név alatt) megvásárolták készpénzen a birtokokat 1009 és 1614-ben. Az eredeti okmányok még ma is lé­teznek róla. A nagykereskedő-szövetkezet három évs­zázad­on át háboritlanul birta az ir földeket. A testület azóta azonban fölbomlott s a birtokok félig-meddig magántu­lajdonná váltak. Miután a Land­ League határozottan a közjavak elvételét tűzte ki törekvése egyik fő céljául, de olyanok már nem léteznek, a sor e kereskedők javaira került. A legélénkebb izgatás ezek ellen folyik jelenleg, azonban ez okozza Lghamarább a liga vesztét, mivel a pénzemberek egész An­gol­országban a legnagyobb befo­lyással bírnak s ha egyszer valamit kezükbe vesznek azt bizonyosan keresztül is hajtják. nyírő Gábor, 1889. novem­ber 2.

Next