Pesti Hírlap, 1880. november (2. évfolyam, 303-331. szám)
1880-11-02 / 303. szám
. Ha a delegációknak a fedezetről is kellene gondoskodjok, aligha lennének oly bőkezűek. Kok esik megfőzik a fekete levest, de nem maguk eszik meg. Ők költenek és mi adjuk meg az árát. Az osztrák delegáció pénzügyi bizottságának nyolc oldalra terjedő jelentése a külügyi költségvetésről, előttünk fekszik. Nem akarunk bővebben foglalkozni a jelentés pénzügyi részével, miután olvasóink úgy is tudják, hogy a külügyminisztérium 74,120 frttal többet, azaz 4.158,900 frtot kiván összesen a jövő évre, miből az osztrák delegáció pénzügyi bizottsága 600 frtot akar törölni. Nagyobb érdekkel bír a jelentés bevezetése, mely a monarchia külügyi politikájáról szól, s annak általános jellemzése után a következő két figyelemreméltó tételt tartalmazza: „Igen érthető, s talán helyes is, hogy az osztrák-magyar kormány e destruktív politikával szemben részint elutasítólag, részint csillapítólag viselte magát és pedig annyival inkább mivel néhány angol államférfiú korábbi magatartása különös elővigyázatra intette kormányunkat. Épen oly kevéssé lehetett a teljes izoláltságveszélye nélkül elkerülni, hogy Ausztria-Magyarország részt vegyen egyes közös akciókban. Hanem az olyan politika, amely csatlakozik ugyan a többi hatalmak rendszabályaihoz, de azokat folytonosan korlátozni igyekezik, túlnyomólag negatív természetű s önkényt lemond arról, hogy pozitív, talán célszerűbb kombinációkat állítson ez akcióval szemben. A rideg hivatkozás a szerződési jogra nem elég, miután épen az egyes szerződésileg biztosított pontok realizálásának kierőszakolását akarják elkerülni. Nem marad tehát más, mint a puszta igyekezet a status quo fentartására. De az is bizonyos, hogy e status quo sok veszélyt rejt magában. Az események fejlődése Bolgárországban és Kelet-Rumániában, Görögország esetleges kísérlete erőszakkal megszerezni a neki ígért határokat, az albán mozgalom, Angolország sürgető fellépése a kisázsiai és az örményországi reformok érdekében, nagyon kritikus helyzeteket teremthetnek; némelyek talán túlbecsülik azok fontosságát, annyit azonban mindenesetre megérdemelnek, hogy Ausztria- Magyarország határozott állást foglaljon velük szemben." — ,,A császári és királyi kormány feltétlenül jogosan cselekedett mikor Szerbia makacskodására a tárgyalások megszakításával válaszolt, addig meg kell maradnia ez állásponton mig a kis szomszéd állam kormánya nem tesz szert annyi belátásra, hogy elismerje legtermészetesebb jogainkat. A bizottság reméli és megvárja a kormánytól, hogy erélye jövőre sem fog csökkenni, s a megkötendő szerződésben nemcsak a minden kérdésen felül álló legtöbb kedvezményezettségi jogot, hanem a határforgalom azon megkönnyebbítéseit is ki fogja kötni, melyeket már a berlini konvenció biztosított számunkra.“ A magyar delegáczió hadügyi albizottságának tagjai Majthényi László elnöknél ma este összegyűltek a hadügyi költségvetés rendkívüli szükséglete még elintézetlen részének megbeszélésére. Határozatok — miután csak értekezlet volt — nem hozattak, nem is szokás a halottak ünnepén feldíszíteni a sírokat, kivilágítani a temetőt, búcsút járni a halottakhoz. Csak egy városlátott özvegy gyújtott ércserpenyőben borszeszlángot elhalt férje felkoszorúzott sírjánál. De azt sem jöttek bámulni. Sok a dolog. Megkésett az őszi vetés, a szántással is sietni kell, csépelni való is maradt még és itt a cselédváltozkodás ideje. De azért megbeszélik a faluban a cifra sir esetét és kevés jut a sok beszédben a dicséretből a gyászoló özvegynek. . . . — No bizony — mondják orsópörgetve a lányok, — van is kit gyászolni. Egész életén ütötte, verte a boldogult, kivált ha részeg volt. . . — És mindig a volt. — De minek is ez a história! Hiszen akkor se szerette ... jól tudjátok. Most is mást szeret .... — Jobb lenne, ha békét hagyna neki! Elfogyott a serpenyőből a szesz, egy szélcsapás elfújta a lángot, sötétségbe borul az egész temető és egyesül a sötétség a csenddel, melyet csak a fák zúgása, a haraszt csörgése zavar meg. Ez való a halottaknak. Árhatlan sötétség és siri csend. Ne zavarja álmukat semmi. Eléggé zaklatott volt életük, kíméljük pihenésüket, nyugodhassanak békében ! . . . Ezért . . . amennyire szeretek az élőkkel egy társaságban, nagy városban élni, élvezni, fáradozni, munkálkodni, . . . örök pihenésre az elhagyott falusi temetőben egy félreeső, árnyas zugot kerestem ki magamnak . . . nagyon lármás a halottak városa, elriasztja az őszinte fájdalmat közeléből. KÓBOR LOVAG. Még egy fejezet a szórakozottakról. — A „Pesti Hírlap" eredeti tárcája. — Jót nevettem a múltkor Don Diego barátom sikerült humoreszkjén a „szórakozott ügyvédiről. De nemcsak azon mulattam, amit ott olvastam, hanem azon is, ami annak olvasása közben eszembe jutott. Eszembe jutott például a zenegeriek legnagyobbika , Beethoven, aki kétségkívül egyike volt a világ legszórakozottab embereinek. Elevenítsünk fel róla néhány kevéssé ismert anekdotát. Volt a nagy maestronak egy kottapapírból készült jegyzőkönyve, amelybe „Musikalische Gedanken*‘-jait följegyezte. Ezt mindenhová magával vitte. Még a vendéglőbe is, ahol ebédelt. Történt egyszer, hogy épen ebéd idején valami rendkívüli nagy gondolata támadt, amelyet rögtön föl kellett jegyezni. Azonnal elővette a jegyzőkönyvét s a terített asztalnál a legnagyobb passzióval kezdte a hangjegyeit rajzolgatni. Ez eltartott egy óráig, mialatt asztaltársai szépen, nyugodtan elköltötték az ebédjüket, s elmentek dolgukra. Mikor jegyzeteit befejezte, egyedül találta magát az asztalnál. Ekkor aztán fölkelt a székéről és azon hitben, hogy megebédelt, elsétált haza. Az is érdekes eset volt, mikor a „mester“ lakást változtatott. Ez egyike volt a legmulatságosabb kalandoknak. E változás első estéjén tudniillik egészen gépiesen régi lakására ment. A jól ismert lépcsőkön s a nyilt ajtón keresztül belépett szobájába s — mint rendesen — gyertyát gyújtott. Persze aztán nagyon csodálkozott, mikor az ágyában egy ismeretlent feküdni látott, aki egészen nyugodtan horkolt. Beethovennek első dolga volt, ezt fölrázni álmából és kérdőre vonni, hogy mit keres a lakásán és az ágyában ? Képzelhetjük a kétségbeesését, mikor a félreértés kiderült ! Ez is némileg a szórakozottság fejezetéhez tartozik. Beethoven estélyen volt Lichtenstein hercegnél, s vacsora előtt a zongorán improvizált egyet-mást a társaság nagy gyönyörködtetésére. Épen játék közben, mielőtt darabját befejezhette volna, odalépett hozzá a hercegné s a karját kérte. Bementek az étterembe, hol Beethoven kapta a legkitűnőbb helyet és a legjobb szomszédságot. Többeknek feltűnt, hogy a mester, ki vacsora előtt a legjobb kedélyhangulatban volt, egészen ki van cserélve, amióta az asztalhoz ült. Valami szokatlan nyugtalanság és zavar vett rajta erőt s arcát a gond egypár ránca nagyon is komoylyá tette. A hozzá intézett kérdésekre a lehető legferdébb feleleteket adta , minden szaván meglátszott, hogy tűkön ül. PESTI HÍRLAP A képviselőház igazságügyi bizottság ma idetartott ülésében tárgyalás alá vette a csődtörvényi javaslatnak a kényszeregyezségre vonatkozó részét. Miután az előadó felolvasna azon kér- vényeket, melyek a kényszeregyezség tárgyában a képviselőházhoz benyújtanak és melyek kettő kivételével, a minimál quotának a törvénybe felvételét sürgetik, — az előadó röviden jelezte, hogy a kényszeregyezség intézményéhez elvileg elannyira ragaszkodik, hogy a kényszeregyezség elvi elejtése esetében kénytelenítve érezné magát az előadói tisztről lemondani. A vitában részt vettek Chorini Ferenc,Emmer Kornél, kik a kényszeregyességet a törvényjavaslatból kihagyatni kérik. Pauler igazságügyminiszter, Teleszky István és Vécsey Tamás a kényszeregyesség elfogadása mellett szólaltak fel. Miután a bizottság nagy többsége a kényszeregyességet elvileg elfogadta, néhány fontos kérdés bocsáttatott vita alá. Ezek közül a bizottság a következőket intézte el. Kimondotta, hogy az egyezség érvénye elfogadásához a szavazásra jogosított követeléseknek négy-ötöd része kívántatik. További megállapíttatott, hogy amennyiben az egyezségben megállapított teljesítési idő egy esztendőnél tovább tartana, ezen időn túl kamatok fizetendők. Az igazságügyi minisztériumban a tengeri magánjogról szóló törvényjavaslat van jelenleg tárgyalás alatt. E törvényjavaslat az Ausztriával kötött kereskedelmi szerződés értelmében ugyanazonos tartalmú lesz a monarchia mindkét felében. A közjegyzőkről szóló törvény módosítása tárgyában közelebbről ül össze az enquet az igazságügyi minisztériumban. A törvény novelláris uton fog módosíttatni s a módosítás alapjául, valamint a közjegyzői díjak végleges megállapításában és a gyakorlat alapján eddig szerzett tapasztalatok fognak irányadókul szolgálni. Az osztrák delegáció november 4-én tartja második teljes ülését. Napirend: a pénz- s a külügyminisztérium 1881-i költségvetéséről szóló előadói jelentések s néhány csekélyebb jelentőségű előterjesztés. Ülés kezdete d. e. 116. Kedvezmény. A mérnöki oklevelekkel egyenértékű absolutoriumok kiadatása iránt a közoktatási miniszter, a m. k. József-műegyetem felterjesztése alapján, újabb intézkedést tett, amely főleg azon mérnökökre nézve bizontossággal, akik tanulmányaikat 1867-től kezdve bezárólag 1875-ig valamely külföldi műegyetemen végezték, mely ideig a budapesti műegyetem hallgatói is kivételesen felmentettek a szigorlatok kötelezettége alól. Utóbbi kedvezmény, e rendelet által a külföldön a nevezett időszakban végzettekre is kiterjesztetett, az 1867-ig végzettekre pedig egyúttal a régebben fenállott szabályzat ismét visszaállíttatott. Az ir mozgalom ellen. (Saját levelezőnktől). Cork, október 27. Az egész országot konvulzív hullámzásba hozó agrár mozgalom ellen a kormány erélyes lépésekre határozta el magát. Nemcsak Parnellt, Sullivant s a „Land League“ többi vezetői ellen indított meg lázítási pereket,miután képviselői minőségük az elfogást még a rajtakapás esetére sem engedi meg,) s nem csupán maguk a földbirtokosok (landlords) alakítanak a mozgalmak ellen szövetkezetet, hanem a hozzáférhető egyéneket a kormány el is kezdi fogatni. Első ezek közül Parnell titkára volt. Ma Heary Timotheu’us, Parnell corki képviselő magántitkára tegnap délben elfogatott Bantryben. Erir Corkot villámgyorsasággal járta be és rettentő izgatottságot szült. Az éjjel érkezett dublini sür-igönyök azt bizonyítják, hogy az ír főváros hasonlókép izgalomba jutott. Az elfogásról szóló hírlapokat rohamosan elkapkodták, a városka utcáin csakúgy tolong a tömeg és egyébről sem beszél, mint a legelső erélyes lépésről a liga ellen. Haley elfogatásáról a következő részleteket írhatom meg .Haleyt valami Manning Kornél nevű bérlő jelentette föl lazítás miatt. Eh 18-án ugyanis ő Manninghez kiment a Lahern vidéken fekvő majorjába s felszólita őt, hogy hagyja oda bérletét, amint azt általában a „Land League“-hoz tartozó bérlők teszik. Manning sietett följelenteni, mire Haley ellen .Warburton biró elfogatási parancsot adott ki. Az elfogást Kennedy Tamás ír királyi rendőrségi felügyelő eszközölte egy rendbiztos segítségével. Minden feltűnés nélkül fölkeresték szállodájában s elfogták. — Haley nem fejtett ki ellenállást, egy kocsin Warburton elé vezetve, Manninggelel szembesítették. Alig terjed el a hir a városban, midőn a Bantryben keletkezett liga elnöke Hennigan Mór és pénztárnoka Cullinane gazdag kereskedők közbeveték magukat és pénzbeli kezességükre Haley szabadon bocsáttatott. Az elfogatás oly izgalmat szült, hogy vasárnapra nagy monstre-meetinget hívtak össze e tárgyban. * * * Említettem fönnebb, hogy az ir landlordok szövetséget alkottak maguk közt, ellensúlyozandók a tartományi szövetkezet (land league) működéseit. Érdekes tudni, hogy az ír földbirtokosok egy részét a londoni City nagykereskedői és bankárai képezik. E kereskedők pedig úgy juttak hozzá az ir birtokhoz, hogy Erzsébet királyné uralkodásának végével az ir földbirtokosok egy része föllázadt a királyné kormánya ellen s azok javai akkor elkoboztatak. E lázadás II. Ja tab uralma alatt nyomatott el teljesen s akkar tette a kormány azon ajánlatot a londoni city-polgároknak, hogy az ír földbirtokokat vegyék meg. A citybeliek persze vakarták fejüket, de nem volt tanácsos ujjat húzni s azért egy nagy szövetkezetet alkotva (The Irish Society név alatt) megvásárolták készpénzen a birtokokat 1009 és 1614-ben. Az eredeti okmányok még ma is léteznek róla. A nagykereskedő-szövetkezet három évszázadon át háboritlanul birta az ir földeket. A testület azóta azonban fölbomlott s a birtokok félig-meddig magántulajdonná váltak. Miután a Land League határozottan a közjavak elvételét tűzte ki törekvése egyik fő céljául, de olyanok már nem léteznek, a sor e kereskedők javaira került. A legélénkebb izgatás ezek ellen folyik jelenleg, azonban ez okozza Lghamarább a liga vesztét, mivel a pénzemberek egész Angolországban a legnagyobb befolyással bírnak s ha egyszer valamit kezükbe vesznek azt bizonyosan keresztül is hajtják. nyírő Gábor, 1889. november 2.