Pesti Hírlap, 1901. november (23. évfolyam, 302-331. szám)
1901-11-01 / 302. szám
nagyon kívánatos — a megvesztegetési pontok alá. Semmiesetre sem közönséges az az érdeklődés, amivel Magyarországon a törvényhozás faktorai, valamint egyáltalán mindenki a bír. Curiának ezen első államjogidebütje felé fordul. Az a kifogás, hogy a Curia nem lesz elég független arra, hogy a kormánypárti mandátumokat kasszáia, körülbelül meghaladott álláspont. Nemcsak Széll Kálmánnak a választások során tanúsított törvényszerű állásfoglalása szerelte le ezt az aggodalmat, de az is, hogy íme, a megtámadott mandátumok tetemes része nem is kormánypárti, hanem ellenzéki, nevezetesen néppárti. Különben a kir. Curiát erre való tekintet nélkül sem lehet függőséggel vádolni s igy hiúnak fog bizonyulni a curiai bírák amaz előzetes aggodalma, hogy ezzel a törvénynyel a bírói tekintélyt is belerángatja a politikai szenvedély a sárba. Más kérdés az, hogy a Curia miképen fog élni az 1899. XV. t.-c. fölhatalmazásaival? Hallottuk, hogy az ítélő tanács megalkotásánál a Curia kebelében a szigor álláspontját emlegették. És ezt örömmel hallottuk. A törvény Őre a kir. Curia. Ha ott is a politikai amnesztia hangulata kapna lábra, a sutba lehetne vetni a törvényt minden tisztaságaival együtt. A Curia nemcsak mostanra ítél, hanem a jövőre is. Megállapításai határozzák el a jövő választások tónusát és költségeit is. A szabad bírói mérlegelés pedig nagy jogosítvány a bíró kezében, amelylyel bizonyosan élni is fog. Bárha a kir. Curia bírái az életet is úgy ismernék, mint a paragrafusokat. Itt azonban hézag van. Legfelsőbb bíróságunk túlságosan bürokratikus módon nyert kiegészítést s mivel tagjai legnagyobbrészt nem láttak közvetlenül választást, az abban előforduló tények, fogások, megkerülések és csalafintaságok igazi értelmét is nehezebben ismerik föl. Ereszben meg kell bízni abban a néhány bíróban, aki az életet is látta, mint korábban való ügyvéd, vagy más közállású ember. Ezek világosítsák föl kollégáikat, hogy miképen megy az ilyen mesterség s hogy pl. a jelölt miért szokott egyes kortesek kezére néhány ezer koron Kárt tesz, kárt tesz! akármerre jár ; akármire vár ! kár-kára ... A pusztai tolvajnak kellemetlen a nagy zaj, de azok száját odafönt nincs módja befogni. Hátha meglapulna? Ha a zsombik árkába bújnék? Ha úgy tenne, mintha megütötte volna a guta s nem mozdulna ?! .. „ Még lebolondulnának a káromkodók, hogy kivágják a szemét. Az kellene! Egy hirtelen kaffintás és megvolna estére a varjúpecsenye. Mindez csak ábránd, édes, de hiábavaló. A varjúnak is van magához való esze. Lám, alighogy kirajongta magát, bele is únt. A vezér megint előre kerül s magasabbra emelkedik; a sikoltó csau-t már nem hallani. „Sorakozz — sorakozz! indulj — indulj!“ — ez a legújabb vezényszó. Elhúznak a varjak, megint csak úgy libegnek-hintáznak a levegőben, mint az imént. Kavargó fekete pontokká válnak lassan kint. Elhallgatnak. Ritkán száll vissza egy elkésett „kár!“— az is olyan inkább, mintha csak visszhang volna. A nap épen eljutott a felhőnyoszolyájáig, amelyet egyszerre bűvös varázslattal szépített meg. A szürkeségből középütt acélkékség lett; a gót-templom átváltozott lassan kint a tenger sík vizét járó hajóvá; a hajó mintha most indult volna el a parttól, amelyen görögtüzek égnek s azok visszaverődő fénye a búcsúzópályára hull, tűzeső permetegének a formájában. S a gálya bordái fölött végig rózsaszínű virágszalagot, mintha nászokra csinosították volna így föl. A menyasszonyt nem látni, az szemérmesen rejtőzik a hajó bársonynyal bélelt kajütjében, hanem a boldog vőlegény, a tüzes, szerelmes, mosolygó nap, épen most ereszkedik le a titkos nát bízni. Egyébiránt a törvény sokban megkönnyebbítette az eljárás sikerét, így a 189. szakaszban is, ahol pl a megvesztegetett választónak büntetéstől való mentességet biztosít, ha a valót megvallja. Ez igen becses paragrafus, ha élni tud vele a bíró. És igen veszedelmes a ludas jelöltekre való nézve. Egyet azonban különösen meg kell jegyeznünk, amit mindenki vár. A magyar bíróságokat ugyanis (a Curiát is beleértve) gyorsasággal eddig még senki sem gyanúsította. Lehet, hogy ennek ők nem okai vagy nem egészen ők az okai. Azonban ez a procedura gyorsaságot követel. Lehető legnagyobb gyorsaságot. Maga a törvény is arra mutat, amikor a halasztásokat kizárja. A lényeg az, hogy az olyan képviselőház, amelynek 10 százaléka „lóg“, csonka képviselőház tulajdonképen. Amellett az eljárás ébren tartja a választási izgatottságokat, ami politikailag nagyon egészségtelen. A legfelsőbb bíróság akkor fog jól eljárni, ha szigorral, helyes életismerettel és gyorsan jár el. A két utolsóban fogyatékosabb, az elsőben nem lesz hiány. A legfőbb bíróság államjogi bírósági tekintélyének megalapításáról van itt szó és ez az érdek sokkal nagyobb, sokkal becsesebb az országra nézve, mint akárhány összetört mandátum. PESTI HÍRLAP 2 1901. november 1., péntek. Belpolitikai hírek, belül egy héttel a bizottság tagjainak kiküldése után fogja a Ház megkezdeni. Megtámadott mandátumok. Székesfehérvári báró Manndorf Géza, a kisebbségben maradt Kossuth-párti jelölt hívei elhatározták, hogy kérvénynyel támadják meg gróf Zichy Jenő mandátumát A petíció beadásával dr Saára Gyula ügyvédet bízták meg. Gróf Tefeld Domokos deési képviselő mandátumát Balog Ferenc és társai decsi választók támadták meg petícióval. A kérvény, amelyet dr Darvas Kilop és dr Farkas János decsi ügyvéd nyújtott be a kúriához, vesztegetéssel, etetéssel, itatással, erőszakossággal és hivatali presszióval vádolja Teleki pártját. Örbs Kálmán mandátumát is petícióval támadták meg Szatmári Mór margittai választók A petíciót dr Erős Samu budapesti ügyvéd nyújtotta be a kúriához. Rakovszky István csornai mandátumát Kisfalvi Vidor és társai csornai választók szintén petícióval támadták meg. A petíció, melynek beadásával dr Darvas Fülöp budapesti ügyvédet bízták meg, azon ai abszolút érvénytelenségi okon alapul, hogy a válasz-tás alkalmával a keresztény választókat a zsidó valaglású választók ellen gyűlöletre izgatták, amiben maga Rakovszky István is részt vett. A mai nap folyamán a kúriához petíciók érkeztek a következő mandátumok ellen: Megtámadták Lázár Menyhért gyergyó-szent-miklósi mandátumát, benyújtotta Polonyi Géza ; ifj. Eggenhoffer József nemes-ócsai mandátumát, benyújtotta ugyancsak Polonyi Géza; Konkohy-Thege Miklós tatai képviselő mandátumát, egyidejűleg Csetkó Béla tatai választási elnök ellen panaszt emelt Pék Antal és társai nevében dr Petz Ferenc budapesti ügyvéd, megtámadták továbbá gróf Dessewfky Emil szempei képviselő mandátumát, beadta dr Tetétleni Ármin ügyvéd, báró Harkányi János faeseti mandátumát, beadta Friedmann Bernát ügyvéd, Valasek János verbói képviselő, Wittmann János uj-szent-annai, Tormay Károly baranya-szent-györgyi, drágny Dezső pécsváradi, Dókus Ernő sátoralja-újhelyi képviselők mandátumát, ez utóbbival egyidjűleg Csapó Lajos és társai panaszt emelnek idősb Meczner Gyula és Miklóssy István választási elnökök ellen. Ezeken kívül panasz érkezett a kúriához Németh Elek körmendi lakostól, aki az egész körmendi választás ellen kér vizsgálatot. A felvinci kerület szabadelvűpárti képviselőjének , Miksa Imrének a mandátumát is megtámadták. lőtt, míg teste többi része egybefolyik a növekvő homályban a környezetével. Az elhagyott nádas közt kis tóság rejtőzik, ott halk gurrogás jelzi, hogy nincs ez a magányosságnak való világ egészen élet nélkül. Egy itt rekedt szárcsa bújdosik a nád közt; egy beteg szárnyú szárcsa, amelyre annyit vadászott már hiába róka koma. Most is hegyezi a fülét; kelepel, előre kúszik-csúszik; becsusszan a nád közé; csak annyi zizegés támad a nyomán, mintha hirtelen jött szellő szaladt volna át rajta. Egy darabig csend van; most nagyot csappan valami a vízben; a locscsanás után megint az előbbi némaság következik. Ravasz úr vár-vár azon a ponton, ahova a tóba belerottyant; végre is dideregni kezd a hideg vízben s halk csobogással kullog ki megint a szárazra. Újra lemond a béna szárcsáról, amely egyszer valamikor mégsemkerülheti el a sorsát. Majd majd ha jön a tél , befagynak a vizek, ha nem lesz a rókabolondító madárúszómesternek hova lebukni a hullámokba! ... Ravaszdi előre is nyalogatja a száját erre a reménységre. De azért ráér fülelni és hallgatódzni. Az ám, ez megint a nótás béres hangja!... „Hej, kis lány, kis lány, kis lány, Csókolom a szádat! . . .“ Most meg a róka az, aki nem törődik vele s ilyesmit gondol magában: „ezt is eleget hallottam már, ártatlan, pedig ember. Széll Kálmán miniszterelnök mind a két ünnepnapot Rátóton fogja tölteni. A miniszterelnök vasárnap Budapestre érkezik. Apponyi Albert gr. valóságos belső titkos tanácsosi kinevezését, — mint értesülünk, — a hivatalos lap már legközelebb közzé fogja tenni. A felirati vita. Értesülésünk szerint a képviselőház hétfői ülésében, közvetlenül a trónbeszédnek másodszor való olvasása után, javaslatba fog hozatni, hogy a Ház küldjön ki a trónbeszédre adandó válasz tervezetének a kidolgozására huszonegy tagú bizottságot. Ezelőtt öt évvel, a múlt országgyűlés elején, Csáky Albin gróf tette a Házban ezt az indítványt. Ezúttal is a pártnak egyik előkelő tagja lesz az indítványozó. A felirati javaslat tárgyalását körültészek párnái közé, amelyek a sugarak alatt mintha gyöngén, puhán besüppedtek volna. Este van, este van. — Csálé, te, Idres! hej no, hej, Bodros! — Idres-Bodros! A béres biztatja az ökreit. Már nem törődik a lopedző rókával. Lát ő olyat gyakran. Az a karéjnádas sohasincs róka nélkül. Eszébe jut, hogy vakog néha a vörös huncut, szép, hideg, holdas téli éjszakákon, úgy februárius táján, amikor feleséget keres. Azt utánozza magában halkan, nagy egyedülisége tudatában: „vak-vakk! vakk-vakk-vasek!“ Elhallgat. Körülnézi Nem hallotta-e valaki, aki még bolondnak nézhetné ? Inkább nótázik egyet. Érdes, rajongó, elnyújtott hangon, közönyös arccal, közönyös szívvel, majdnem álmosan mondja: „Kis lány, kis lány, hallod-i! A szivedet adod-i!. . .“ (Hajsz’, te Bodros, hej! Az ördög vigyen el, isz’ nincs most légy, mit homolsz?!) Cserébe id' adod-i 1 (Idres-Bodros!!.,.) Kis lány, kis lány, hallod-i !* Az ökrök jobban lépkednek az egyhangú dallamra. Vagy tán kívánják a jászolt, ami eszékbe juthat, minthogy látszik már a tanya. A szekérkattogás nemsokára egészen elhangzik; a „vörös huncut“ magára marad s most máig izgalom nélkül kuporodik föl egy zsombikpúpra, hogy onnan szétnézzen s megcsinálja gonosz terveit a mai éjszakára. Fejét fölemeli és nagyot ásit; fehéres torka kivillan erre a mozdulatra a zsombik föl -Itt a szürkület nyomában jön az éj. Most már semmit sem látni: sem rókát, sem ökrös szekeret. Ned.