Pesti Hírlap, 1902. január (24. évfolyam, 1-30. szám)

1902-01-08 / 7. szám

az oszmán hatalommal szemben. Amaz euró­pai örmény propagandának, mely ama nemes küzdelmet támogatja, Molnár Antal egyik fon­­■ tve, talán hatalmas embere volt. Hogy én ezt régi törökországi összeköttetéseimnél fogva tu­dom, Molnár Antal jól tudta. De nem engedte, hogy beszéljünk róla, mi ketten. Mikor egyszer pedzettem a dolgot, elővette a hóna alól köny­veit: nézzem, milyen érdekesek. S ez a nagy, ez a fanatikus örmény oly igaz, oly nemes magyar ember volt, hogy ha fiam volna, hát nem kívánnám, hogy az én vérem különb legyen nála. S ezt nemcsak Molnár Antalról mondom, hanem az egész magyar örménységről. Nemzetiségeink szomorú történetében egyetlen egy örvendetes lap van: az örményeké. A XVI. században jöttek be országunkba, ők, az üldözöttek. Ma is azok, akik akkor voltak, s azok is lesznek az idők végéig. Ősi vérök keveredést nem tűr ; fajuk tisztább mindennél, amit az európai tudomány ismer. A tudományban ápolják régesrégi nyelvö­­ket. Hagyományaik, erkölcseik változatlanok; kérem, ne nevessen senki, mikor azt mondom, hogy a hálásziig, meg a húslevesnek felséges ízt adó hurutig. (Mert a gyomor a legerősebb nacionalista.) S ezek a faj, typus, szokás és minden dolgában idegen jövevények mégis a mi édes magyar testvéreink. Hívek mihozzánk ren­dületlenül. Szabadságharcunkban vértanúink és hőseink, békében dolgos és becsületes édes társaink. Megmutató­ annak, hogy mi lehetne ez ország valamennyi nemzetisége, ha nem vész el az igazságosság és a szeretet. Minden más nemzetiségnek több jót adtunk, mint uralkodó magyarok, mint az örményeknek; bár faji érzésükben őket sem bántottuk,­ valamint hogy nem bántottunk soha senkit. S az irtózatos, a gyűlöletes hálátlanságnak közepette mégis csak ők, egyedül ők a hálásak. Vérök idegen, de a szívük magyar. S kérünk-e mi többet? Molnár Antal egyszerű ravatalánál égő szeretettel tárom karomat az örmény magyarság felé. Ez a szeretet, mely mindnyájunké, szent, mert igazságos. Napi hírek.­ ­ (Udvari hírek.) Mint a Pol. Corr. jelenti, egy bécsi lapnak az a híre, hogy Ferenc Ferdinánd főherceg és neje, Hohenberg hercegnő, ez évi január hóban utazást tesznek Jeruzsálembe és Egyiptomba, és hogy a hercegné ki akarja kerülni az udvari ün­nepségeket, teljesen alaptalan, amennyiben a főher­ceg és neje az idei farsangot Bécsben szándékoznak ■■ tölteni. Ferenc Salvátor főherceg és Ligát herceg fiaival, György és K­onrád hercegekkel, az udvari vadászatokra Mürzstegbe utazott.­­ (Frigyes főherceg Magyar-Óvárott.) Magyaróvár közönsége lelkes ovációt rendezett január 3-án este Frigyes főherceg tiszteletére, aki vadászatról hazatérve, családjával együtt rövid időre megpihent a városban. A házakat mind föllobogózták, a polgárság pedig a gazdasági akadémia hallgatóival együtt fáklyás­ zenét rendezett. A menet az uradalmi igazgató lakása elé vonult, ahol a főherceg is meg­szállt. Ott a daloskor éneke után K. Vörös Sándor gazdasági akadémiai igazgató üdvözölte a főherceget abból az alkalomból, hogy Mária Krisztina hercegnő Salm-Salm herceggel jegyet váltott. A főherceg ma­gyarul válaszolt és megköszönte az ovációt, különü­­­­sen menyasszony leánya nevében. Később,­ mikor a főherceg elutazott, azokat az utcákat, amelyeken át a vasúthoz hajtatott, kivilágították.­­­ (Wlassics miniszter audienciája.) A vallás- és közoktatásügyi miniszter e heti audienciá­ját szombaton délután 1 órakor tartja meg.­­ (Crispi emlékiratai.) A római Tribuna egy, Daniani szenátorral való interviewot közöl. Damiani, aki Crispi halála­ után a kormány megbízá­sából lepecsételte Crispi iratait, kijelenti, hogy nem engedi meg Linguaglossa hercegnének, Crispi leá­nyának, hogy az iratokat megtekintse, mert attól tart, hogy indiszkréciót fog elkövetni. Crispi nevének nincs szüksége arra, hogy szenzációs leleplezések árán védjék meg. Mortmasson Rozáliát, Crispi első feleségét, aki Crispi ellen egy izben bigámia miatt pört inditott, tegnap saéltöletés érte. Állapota nagyon aggasztó. .­. — (A Petőfi-társaság bankettje.) A Petőfi­­társaság ünnpélyes kezülését szellemes pohárköszön­­tökben gazdag, fényes és kedélyes lakoma követte az István-szálló első emeleti termében. A lako­mán a tagokon kívül számos vendég is megjelent. A nőt nem is méltóan képviselve volt Szabi Endre jeles költőnk szeretetreméltó neje által, aki maga is jelesül forgatja a tollat. Az első pohárköszöntőt Jókai Mór mondta, aki a királyt, mint a legelső magyar olvasót köszöntötte föl. Elmondta, hogy mikor a Pe­­töfi-szobrot leleplezték, a rákövetkező udvari ebéden a király így szólt hozzá: Nagyon szép volt önnek a beszéde, melyet a Petöfi-szobor leleplezésekor mond előtt! Tehát a király az első és legszorgalmasabb olvasó. Bartók Lajos örömmel emlékezett meg arról, hogy a politikai élet két legkiválóbb alakja, Wlassics miniszter és gróf Apponyi Albert megjelent a nagy­gyűlésen, de legjobban annak örvend, hogy Jókai, a régi, mitikus idők embere, csillag, aki le nem ment, aki köztünk van, az elnöki asztalnál lehetett. Jókait éltette. Jókai­. Minden nagy nemzetnek vannak költői, azok előtt nyitva a világ, óriásokká nőhetnek. A mi világunk azonban a haza. Ennek dicsőségére, erősí­tésére, boldogítására szánjuk minden szellemi erőn­ket. Ezért nem nőhetünk magasabbra, mint hazánk egének felhői engedik. (Tetszés.) Az utat megjelölte Petőfi ezzel a hármas jelszóval: Szabadság, egyenlő­ség, testvériség. Ezt írta zászlajára a nemzet és ezt a zászlót adta kézről-kézre minden írói nemzedék és ezt tartja most 25 éves jubileumán is kezében a Pe­­tőfi-Társaság. Jaj volna annak a nemzedéknek, mely e szent jelszavak ellenkezőjét választaná! Hazája pusztulása, romlása lenne ennek a büntetése. De ettől ő nem fél, amíg az irodalmat oly írók műve­­velik, akik e hármas jelszóval áldoznak. E lelkes tábor egyik dandárára, a Petőfi­ Társaság tagjaira, emeli poharát. Isten jutalmazza meg őket, hogy oly híven kitartanak e nagy eszmék védelmében s adja Isten jutalmul nekik, hogy lássák a nemzetet nagy­nak és szeresse őket a nemzet úgy, ahogy ők szere­tik a nemzetet! Jókai ezt a tésztát mélyen megindult hangon és az egész társaságot szivéig meghatva mondotta el. Az éljenzés után Pekár Gyula tetszés közt felkö­­szöntötte Jókai Mórnét, a költő múzsáját, ami Jókait annyira meghatotta, hogy Pekárt megölelte s kétszer megcsókolta és sorra járt az asztalok körül s köszöne­tül külön kocintott a társaság tagjaival. Szana Tamás az új tagokat, Eötvös Károlyt és Pekár Gyulát köszöntötte föl. Eötvös Károly nem volt jelen, levélben kimentette magát, ígérvén, hogy ha a mulatságból nem is, a munkából kiveszi részét, tehát Pekár felelt. Ábrányi Kornél Jókainak azt a képét, hogy a magyar író csak addig nőhet, amíg hazánk felhői engedik, nem fogadja el. Havasaink csúcsa áttöri a felhőket és ilyen havas Jókai is. (Tetszés.) Majd nagy melegséggel Bartók Lajost él­teti. Jókai is nagy hévvel és szeretettel éltette Bartókot, aki noha beteg, a nagygyűlés minden izgalmában részt vett Bartók Lajos szárnyas szavak­kal köszönte meg ezt a megemlékezést. Kabos Ede a múlt választáson kibukottak nevében szólt igen elmésen. . . (Miss Stone elrablói.) Üszkükbel írják, hogy miss Stonenak, az amerikai hittöritönő sorsát Itt szakadatlanul nagy érdeklődéssel kisérik, mert ez a vidék sokat szenved az átvonuló rablóbandáktól, melyek a macedóniai hegyekben biztos búvóhelyet találnak. Itt nem hiszik, hogy miss Stone még él, meg vannak győződve arról, hogy a kiállott nélkü­lözések és izgalmak halálra gyötörték a szerencsét­len hittör­ténőt. A rablóbandára nézve az a vélemény, hogy annak főnöke valószínűleg a hirhedt görög At­­hanasios bandájából került ki. Ez a jeles görög volt az, aki Adrianopolis mellett a keleti expressz vonatot kirabolta és a Stange-féle utazótársaságot foglyul ej­tette. Maga Athanasios később a török csendőrökkel vívott harcban elesett, bandáját pedig, szétszórták. Valószínűnek látszik azonban, hogy a banda megma­radt tagjai ismét egyesültek és megalkották azt a rablóbandát, melynek miss Stone áldozatul esett. úgy látszik, hogy az üszkübieknek igazuk van és miss Stone és kísérőnője már csakugyan nem él­nek, de a rablók azon mesterkednek, hogy a vált­ságdíjat valahogy mégis megkaparinthassák.­­ (Tüntető medikusok.) Bécsben Exnor or­vostanár hallgatói kedden ismét megkezdték tünte­tésüket, melyre az adott okot, hogy egy hivatalos kommüniké szerint az új szigorlati rend keretén be­lül nem vették figyelembe az orvostanhallgatók kí­vánságait. Mikor Exuer tanár a terembe lépett, pfuj kiáltásokkal és fütytvel fogadták. A zajongás még so­káig tartott, úgy, hogy a tanárnak fél óráig föl­­­kel­ést függeszteni előadását. ’ ‘ — (Becsábító képviselő.) Annak idején nagy feltűnést keltett Bécsben Wolf nagynémet képviselő­nek, az osztrák képviselőház egyik leglármásabb tag­jának a szerelmi aőak­eje, mely miatt mandátumáról le kellett mondania. Ezt a pikáns ügyet most a kö­vetkezőleg világosítja föl a Trautenauer Wochenblatt, nyilván abból a célból, hogy Wolf újonnan megválasztá­sát meghiúsítsa . Wolf 1898-ban egy leányt, aki körül so­káig settenkedett, elcsábított, ami féligmeddig politikai eszközökkel sikerült neki, mert hogy célját elérje, a leánynak a német eszményekért való lelkesedését is fölhasználta. Wolf akkor már nős ember volt, a leány pedig Wolf egyik párthívének a leánya, akinek Wolf vendége volt, sőt Wolf eme politikai barátjának a hitelét is több ízben igénybe vette. Wolf biztosította a leányt, hogy az ő házassága boldogtalan, elválik nejétől és akkor őt fogja elvenni. Amikor a leány viszonyának következményeitől megijedt, Wolf egy bizonyos szer alkalmazását ajánlotta neki, vagy pe­dig azt, hogy adja át magát jegyesének, hogy a vi­szony következményeit erre háríthassa. Wolf könyör­­gött a leánynak, hogy ne árulja el, mert akkor tönk­reteszi és ezáltal a németség ügye is borzasztóan szenvedne. Ezenfelül megígérte a leánynak, hogy őt férjhezmenetele után is meg fogja látogatni és továbbra is bizalmas érintkezésben ma­rad. Amikor a leány 1901-ben Wolf egy párthivének kezét nyújtotta, Wolf az eskü­vőn mint tanú szerepelt s az első gyermek ke­resztapaságát elvállalta. Az asszonynak később lelki­furdalásai támadtak s a férjének és szüleinek min­dent megvallott. Wolf amikor ezt megtudta, agyon akarta magát lőni, de erről lebeszélték. Wolf az el­csábított asszony anyjának levelet írt és bocsánatát kérte. A levélre a megcsalt férj, dr Seidl, válaszolt egy levélben, melyben erős szavakkal ítélte el Wolf eljárását és hozzátette, hogy az ilyen ember nem maradhat tovább a párt tagja. Wolf fölajánlotta dr Seidlnek, hogy a történtek miatt megverekszik vele, ez azonban nem fogadta el a párbajt, mire Wolf a levél sértő kitételei miatt provokáltatta. Ez a pár­baj Schenerer intervenciójára megtörtént, az ügy azonban a nyilvánosság elé került és Wolf lemon­dott. A trausenani lap felszólítja Wolfot, hogy ha ezt a tényállást tagadja, terjeszsze az ügyet egy párthivekből álló becsületbiróság elé, melynek hiva­tása lesz, hogy az ügyet földerítse és Wolf válasz­tóit tájékoztassa.­­ (Hajsza a kasszafúró betörök után.) A dr Tomka Andrássy­ uti lakásán történt betörés ügyében a rendőrség erélyesen folytatja a nyomozást. Az összes házbelieket kihallgatták, de semmi olyan különös nyomra vagy jelre nem lelnek, amely kiinduló pontját képezhetné a nyomozásnak. Mindössze az első emeleten, ép a kifosztott lakás alatt szolgáló szoba­leány, Takács Erzsi, vallomása ér valamit. A szoba­leány ugyanis azt vallotta, hogy nem tudja ugyan teljes bizonyossággá, melyik napon, de egyszer olyan forma kopogást hallott a feje fölötti lakásban, mintha valaki fát vágott volna, másnap pedig fűrészelésszerű nyikorgást . Ebből a rendőrség azt következteti, hogy első nap csak a szekrényeket futták ki s csak mikor már mindent össze­romboltak és látták, hogy mily zavartalanul dolgozhatunk, határozták el a kassza kifutását és kifosztást amit másnap el is követtek.­­ Kedden egy buda­pesti ügyvéd járt a károsult doktornál és tudatta vele, hogy a betörés idején egy úr három ér­tékes­­csomagot óhajtott nála letétként elhe­lyezni. Az ügyvéd az értékesnek jelzett letétet nem fogadta el s most utólag azt gyanítja, hogy a csomagokban a dr­­ónikától ellopott járadék papírok lehettek. A rendőrség tudomást szerezvén erről a körülményről, most ez irányban is folytatja a vizsgálatot. Dr Tónikának különben a nagy fáradsággal és gonddal összeállított bonctani práparatam-gyűjteményen kívül egyéb anyagi kára nem igen lesz, mert lakása 200,000 koronára volt biztosítva betörés ellen. — (Virchov tanár balesete.) A National-Zeitung jelentése szerint a tudós tanár állapota teg­nap este állandóan kedvező volt. A bal csípő daga­nata csekély, úgy, hogy orvosa kötést alkalmaz­hatott. .­­ — (Meteor.) Novgorodban tegnap délelőtt egy meteort figyeltek meg, melynek tojásdad alakja és hosszú, vakítóan ragyogó farka volt. A meteor délke­let felé röpült.­­• (Elsülyedt gőzös.) Az antwerpeni Petit Messager-hez az a hír érkezett, h­ogy a Basuto an­gol gőzös, mely teljes rakománynyal indult el Ant­werpenből Manchesterbe, a La Manche-csatornában egész 27 főnyi legénységével együtt elsülyedt. PESTI KÍ­R L­A­P 1902. január 8., szerda.

Next