Pesti Hírlap, 1915. március (37. évfolyam, 60-90. szám)
1915-03-21 / 80. szám
1915. március 21., vasárnap, játszani a mai államnak és társadalomnak .Mert — hadd idézzem Szerelem című könyvem néhány idevágó sorát — „ha a mai társadalomnak komoly szándéka volna a szaporodás támogatása, akkor nem amaz útvonalon őrködnék tolakodó erényesészként, amely a nemi egyesüléstől a gyermek megszületéséig húzódik, hanem azon, amely a megszületéstől a felnőttségig vonul. Azaz nem a fogamzás meggátlását helyezné erkölcsi tilalom alá s a magzatelhajtást büntetné, hanem garantálná a már megszületett gyermekek felnövekedését. A tilalom és üldözés azonban kevésbbé költségesnek tűnik fel, mint a gyermekek felnövekedésének állami támogatása s jobban is felel meg a mai államok és társadalmak szellemének." Sz. Z. Esti levél. — Üzenet Przemyslbe. — Eddig ki se tudtuk mondani a nevét ennek az erőd-városnak s most, ime, sok százezer embernek szive dobog miatta. Sok magyar családnak szemefénye, eltartója vagy büszkesége van ott negyedik hónapja körülzárva s csak egy-egy bátor égi postás repül be koronkint oda angyal-szárnyakon, hogy elvigye a hősökhöz szerető hitvesek, s aggódó szülők üzenetét, melynek megható refrainje mindig ez a két szó: „Imádkozunk éretted!" Gyerekkorunkban arra tanítottak, hogy az imádság az égbe száll. Felnövekedve, dajkamesének mondtuk ezt. S most deres fővel látjuk, hogy nem is olyan üres ez a mondás, mert hiszen a vakmerő pilóta csakugyan az égbe viszi föl egy egész nemzet imáját. S mintha azt a repülőgépet a benzinen kívül valami más, titkos erő is emelné s röpítené a felhők között, az a nagy erő, ami ezer és ezer sizív összedobbanó érzéséből forr ki. . . A Pesti Hírlap egyes oldalai között állandó nemes versengés folyik az olvasó tetszéséért. Az első oldalba a nemzeti hevületünk házi Vulkánját ontjuk, hogy meggyőzzünk vagy lelkesítsünk. A középsőkön hol a bohóc csörgősapkáját, hol a színész lárváját, hol a bölcselkedőnek nagyképét tesszük föl, hogy szellemi bukfencekkel mulattassunk vagy hogy sok kínos éjszaka könnyeiből kifacsart röpke életigazsággal vigasztaljuk az olvasót. A lelkesités, meggyőzés, mulattatás és vigasztalás e munkájában lassan elégünk, elkopunk s a semmiségbe eltününk, mint a porszem. De a munka percének mámorában azt hisszük, mintha szükség volna ránk, mert az életet irjuk az élőknek . . . Csak most látjuk, hogy milyen haszontalan minden papiros munka, mikor a háborúban maga az Élet irja a drámákat és regényeket s amikor maga a közönség is bevonult közénk munkatársnak a Pesti Hírlaphoz. Az olvasóink lettek a konkurrenseink. S bár szerényen a legutolsó oldalt foglalták le, érdekességben lefőzték az összes többit. Kivéve természetesen azt, mikor .Hindenburg papa ír az első oldalakra. Az utolsó oldalon küldik hozzátartozóiknak rövid üzeneteiket Przemyslbe-olvasóink. Ez apróhirdetésekből az irodalmi bijputériának ragyogása sugárzik ki. A Pesti Hírlap utolsó oldala már akkor versenyzett érdekességben a szépirodalmi közleményekkel, amikor a közönség levelezését közölték ott. Az élet vásárja hömpölygött ott hátul, a maga tajtékzó, gyakran viharzó, de mindig pikáns hullámzásával. Most a sokszor hazug érzések e piacát a legnemesebb érzelmek foglalták le: a családok szeretetét közvetíti e rovat a távoli szigetre, melyet az ellenség véráradattal akar körülönteni. Ezek az apró hirdetései- a nagy korszak történellmének legérdekesebb adatai s egyszersmind az irói inspiráció számára kincses bánya. Fiatal irók vágják ki ez oldalakat s majd a béke csöndes ihletében megírhatják regényeknek, novelláknak, balladáknak vagy drámáknak az egyes eseteket. Akik ugy darálják le az olvasmányaikat, mint az ökör a kukoricát, azok legfölebb a szájuk íze szerint kritizálják az olvasottakat, mert a lelkükkel meg sem tudják emészteni. Ezeknek nem érdekes még az Élet regényeinek ez a rovata sem. De akik fantáziával és szívvel olvasnak, azoknak irodalmi gourmanderia a Pesti Hirlap apróhirdetéseinek dráma-gyüjteménye. Az élet a maga közvetlenségében lüktet itt. Érzékeny embernek egy-egy üzenetnél könny tolul a szemébe. Minden hirdetés egy hasadék, amelyen át bepillanthatunk egy-egy család regényébe s együtt véve a háború egész drámai koncepciójába. Utánozni, hamisítani ilyent nem lehet. Ezeket el kell olvasni. Minden írói termék eltörpül e pár szavas regények és dramolettek varázsa mellett. Micsoda perspektíva van e pár szóban: „Január 30-án fiad született!" — vagy ebben: „Magdiska már jár és beszél." A szétszakított család szerelme röpül át a levegőn és várfalon keresztül a katonához, kinek szemében az örömkönny megfagy. „Adj hírt magadról!" cseng az anya. A másikat megvigasztalják: „Légy nyugodt miattunk, az üzlet jól megy." Panasz is sír az üzenetben: „A lakást fölmondták, mit tegyek?!" De a hidegben didergő katona meleg szivét bizonyítja az, mikor az asszony irja: „A küldött pénzt megkaptuk!" A menyasszony leveti inkognitóját s leplezetlenül küldi csókját a hősnek. Mennyi nemes érzés, mennyi melegség és mennyi romár ritka egy rakáson. De e rovat gondoskodik a bohózatírókról is, mikor egyegy snájdig tisztnek egy lapban, de különkülön üzennek szerelmet egy Tercsi meg egy Lencsi . . . Micsoda háború lesz ebből a háború után! A Przemyslbe üzenőkhöz csak egy alázatos kérést. Ne írjanak a hősöknek semmi olyant, ami izgathatná őket, semmi szomorút vagy aggasztót. Onnan most úgy se tudnak tanácsot vagy segítséget küldeni. A katonáknak nyugalomra van szükségük! A másik pedig az, hogy legyenek nyugodtak az itthon maradottak is, ha nem kapnak választ akár hónapokig vagy a háború végéig is. Jó hely az a Przemysl. A hadseregnek azonban most legkisebb gondja a levelezés. Amíg a békekötés után minden fogoly haza nem jött, addig várni és bízni kell! Zsolt. PESTI HÍRLAP Tudomány. * (A pedagógiai társaság ülése.) A Magyar Pedagógiai Társaság Fináczy Ernő elnöklésével ülést tartott. Az elnök az ülés elején indítványozza, kérje fel a társaság Imre Sándort, a Magyar Pedagógia szerkesztőjét, hogy végezzen tanulmányokat és referáljon az eredményről a társaságnak arról, hogy a háború okozta körülmények minő új feladatok elé állítják a tanítást. Majd dr. Gockler Lajos, a pedagógiai szeminárium tanára, harminckét évi gyakorlati működése és tudományos kutatásai alapján kidolgozott új neveléstudományi rendszerét mutatta be. Kiindulópontja az, hogy az állampolgári nevelés, a munkaiskola, a művészi nevelés, a vallásos renaissance és más jelszavak alatt szétágazó törekvéseket egyesíteni kell. Amidőn új életfelfogását induktív módszerrel megállapítja, kutatja a nevelés eredetét, amelyet életszükségleteinkben keres. Ezek az ő megállapítása szerint háromfélék: az önfentartás, a fajfentartás és az utódról való gondoskodás. Ezekből levezet hét közvetett életszükségletet: a tapasztalatai, vagy empirikus, a spekulatív, a vallásos, az emberbaráti vagy erkölcsi, a szociális, az esztétikai és a produktív értéket vagy élet faj szükségletet. E kétirányu lelkiélet tudatos irányítása és előmozdítása a nevelés. A kétirányu fejlődés eredményeinek, az úgynevezett szellemi javaknak átszármaztatása pedig az oktatás. Az érdekes felolvasást a nagyszámú közönség élénk tetszéssel fogadta. LEGÚJABB. Francia hivatalos jelentés a Bouvet elsülyedéséről és a Gaulois harcképtelenné válásáról. Páris, márc. 20. (Hivatalos.) A Dardanelláknál e hó 18-ást lefolyt ütközetnél az egyesült tengeri haderőnek erős tüzelésben volt része. A hadihajók a tengerszorosban úszó aknára bukkantak. A francia és az angol páncélos cirkálók erősen lövöldözték a külső erődöket, de a szövetségesek flottájának is tekintélyes vesztesége volt. A Bouvet aknarobbanás folytán sülyedt el, míg a Gaulois az ellenséges tüzelés folytán harcképtelen lett. Az angol flotta is veszteséget szenvedett, két páncélosa aknára futott és elsülyedt. Ezek a veszteségek bármilyen fájdalmasak is, az akciót nem fogják feltartóztatni. Mihelyt híre jött a Bouvet szerencsétlenségének, a tengerészeti miniszter azonnal sürgönyzött a Henri IV.nek, amely a szíriai partokon tartózkodott, hogy foglalja el a Bouvet helyét. A Bouvet legénységének sorsáról még nem érkezett híradás. Valószínű az a feltevés, hogy a legénység nagyobb része megmenekült. Viharos incidens a német birodalmi gyűlésen. Berlin, márc. 20. A belügyi tárca folytatólagos, második olvasása során Stadtlingen szociáldemokrata a cenzúra által teremtett állapotokat bírálgatva, a sajtószabadság visszaállítását követeli. Haussmann haladópárti képviselő kifejti, hogy a sajtó feladatát olyképen oldja meg, hogy azzal teljes elismerést érdemel ki. Különös köszönettel elismeri szónok, hogy a birodalmi kancellár a birodalmi gyűléssel állandóan a legszorosabb kapcsolatban marad, ami a lakossággal való kontaktust biztosítja. Minél nagyobb a lakosság fegyelmezettsége és önuralma, annál több jogot szerez magának arra, hogy a háborúval járó rendkívüli állapotok megszűntével a szabadságok teltét követelhesse. Ledebour szociáldemokrata a rendkívüli intézkedésekről szóló törvényt bírálgatva a gyülekezési jogot és a szabad nyelvhasználatot követelve, hevesen támadja a polgári közigazgatás hatóságait, amelyek a franciák lakta országrészeket germanizálják. Ez magyarázza azután, hogy az Elzász-lotharigiaiak francia uralom után vágyódnak. (Élénk mozgás. Közbeszólás a jobboldalról: Hol marad az ország belső békéje?) Ledebour folytatva: Aláírom mindazt, amit derék csapataink és hadvezéreink dicsőségére itt elmondottak. A hadvezetőség politikai tényeivel azonban azt bizonyítja, hogy nem áll a helyzet magaslatán. Megborzadtam, amikor olvastam azt a bejelentést, hogy minden faluért, amelyet az oroszok fölgyújtottak, a németek három orosz falut fognak fölgyújtani. Liebknecht (szociáldemokrata): Barbárság! (Általános fölháborodás a jobboldalon. Kiáltások: Hallatlan! Nem tűrjük, hogy így támadják a hadvezetőséget!) Dowe alelnök rendreutasítja Liebknecht képviselőt. Ledebour kijelenti, hogy a hadvezetőségnek ezen intézkedése a lakosságnak egy olyan részét sújtja, amelynek szövetségestársi viszonyára számíthatna a német birodalom. (Újabb zaj.) Dowe alelnök kijelenti, hogy a hadvezetőség kritikáját nem engedheti meg.