Pesti Hírlap, 1922. november (44. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

novemberiszerda. rfc&'íi iii í t i íbin* osozik a világtól . . . Eger városa, mintha szűkebb családja volna, egy emberként áll mély bánatban a koporsó körül. De túl a város határain, túl az ország határain a gyász varjai lebbennek meg minden magyar ablaka előtt. Gárdonyi Géza elmúlt és mi magyarok megint mennyivel szegényebbek lettünk . . . A város urai Egerben még nem döntöttek, hogy hová temessék irodalmunk óriását. Három hely között választanak: vagy a Gárdonyi-házban lesz a sírhely, vagy díszsírhelyet állítanak az egri temetőben, vagy pedig az egri vár bástyái közt temetik el. Ebben az utolsó tervben grandiózitás és szépség van. A Janicsárok várfokán pihenne Gárdonyi teteme, fent a magasban, az agg falak ölében, fent a magasban, ahonnét feltárul gyönyörű és távoli képe annak a földnek, melynek izét, illatát, minden báját és nemes eredete tudta a leggyönyörűségesebben szavakba és történetekbe önteni. Idővel mauzóleum is emeltetnék Itt, az egri várfokon, nemzeti kulturánk it büszkeségeként, mi igy becsüljük meg, igy helyezzük magasan az élők fölé nagyjainkat. Az ország minden részéből érkeznek a részvét megnyilatkozásai Gárdonyi családjához. Huszár Károly, a nemzetgyűlés alelnöke, a nemzetgyűlés nevében Gárdonyi Géza édesanyjához a következő Táviratot intézte: „Örök dicsőségű fiának, az egész nemzet mélyen gyászolt nagy írójának elhunyta alkalmával fogadja nagyságos asszonyom a magyar nemzetgyűlés őszinte részvétét." A temetésen, amely szerdán délelőtt fél tizenegykor lesz, a képviseletek és küldöttségek impozánsszámban fognak részt venni. A kormányt Rupcsay Felicián miniszteri tanácsos képviseli, a fővárost Zilahi Kis Jenő tanácsnok és Joanovics Pál nyug államtitkár, törvényhatósági bizottsági tag. A Petit Hírlapot, amelynek Gárdonyi Géza haláláig főmunkatársa volt, nagy gyászában Kosztolányi Dezső képviseli a temetésen. A kultuszminisztérium, a Tudományos Akadémia, Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság, az Otthon írók és hírlapírók köre szintén képviseltetik magukat; a Magyarországi Újságírók Egyletét Kállay Miklós képviseli, kir Setét Sándor egri ügyvéddel együtt a legtöbbet buzgólkodott abban, hogy Gárdonyi életét Budapestre szálitásával meghosszabbítsák. Az Újságírók szanatórium-egyletének igazgatója, Wackovszky Károly, már gondoskodott is elhelyezéséről; dr Virosztek Győző, a Mentők igazgatója, pedig kísérő orvosról s ápolókról is gondoskodott; de a betegség gyors fejlődése minden mentőakcóit meghiusitott. A temetők ünnepe• Mietás mentett és halottak napja. Hosszú évek sok szomorúsága után az idén tavulnak ki először apró mécsek, kis sries gyertyák •szentjeink és halottjaink nagy ünnepén a temetők sirkantjain. Boldogabb, elmúlt, esztendőkben díszes virágpompával is elhalmozta a kegyelet a temetőket, az idén azonban elfakul a sokszínű dísz, fenyőlombok és örökzöld egyszerű csokrai és koszorúi borulnak a keresztekre . . . Halottak napján az idén a gyertyák is csak elszórtan lobognak majd, ez meglátszik különösen a Kerepesi-úti temető külső képén, síz ünnepek előtti keddi verőfényes délelőttön. A drágaság sorvasztja el a kegyelet nyilvánulásait. A villamosok, amelyek a temetői felé közlekednek, már a két ünnep előtt zsúfoltak. Különösen a Kerepesi-uti temetőt keresik fel sokan. Szemben a temető főbejáratával, a sáros úttesten, virágvásár és koszorúvásár nyílt, ide sereglenek előbb a temető látogatói, akik a város belsejében, a virágüzletekben nem tudták megvásárolni a kegyelet virágait. Sok gyászruhás nő. Nehezen kel a portéka: dísztelen fenyőkoszorút, néhány borostyán-csokor, egy-egy szál krizantém cserépben s szines papírból készült csokrok sorakoznak. Mindenki alkuszik. Az egyszerű fenyőkoszoru500—700 korona. Fenyőtobozzal díszítve 800. Maroknyi fenyőcsokor 100 korona. — Dehogy drága, dehogy — hallani minduntalan az árusító asszonyokat —, az élet drága . . . A" nagyobb fajta koszorú 1500 korona. Ezen ezüstözöttek a tobozod Krizantém-csokor 240 korona Cserépben száz koronával drágább. Két nő gyertyákat árusít. Alig akad vásárló. Az apró gyertyák darabja hat korona. Az örökzöld és fenyőkoszorút lassan mégis elkelnek a bús vásáron « . . « A temető belsejében sárga falevelek borítják az utakat. A flatíf/igány-mauzoleum, Kossuth sirja, a Dwift-mauzoleum és körülöttük sok nevezetes sírhant puszta és elhagyatott A világháború hősi halottainak sírját azonban már felvirágozták. Virágdísz, dúsabb pompa csak az új árkádos sírboltsoron, a díszsírokon látható. E sírhelyekhez kocsikon és autókon már kedden hozták a virágos koszorúkat. A szemlélődő előtt feltűnik a barangolásban elhanyagolt sírok nagy száma.. Mintha teljesen kihalt volna a kegyelet érzése. A kegyelet mindenki t jeltelen és elszanyagolt sévíűi, magánügye, de vannak halottaink, akiknek emlékével a társadalomnak, az országnak, művészeti és irodalmi társaságainknak kell törődnie. Korhadt kereszteken számtalan név, kiválóságai és büszkeségei a magyar nemzetnek. " Nincsen síremléke, de még egyszerű feja sem jelzi Lotz Károlynál, aki 1904-ben halt meg és Várbéry Árminnak, akit 1913-ban temettek el, nyugvóhelyét. Ugyancsak jeltelen az 1902-ben elhunyt Inczédy László költő és hírlapíró sírja valamint az 1893-ban elhunyt Palotási Gyula zeneszerzőé, az 1914-ben elhunyt Solymosi Eleké, a Papp Mihály, Sántha Antal, Újvári Károly, Németh József, Szűcs Kata színművészek sírja. Emlék nélkül áll az 1910-ben elhunyt Bellaágh Imre Pest vármegye főügyészének sírja. Egyszerű fejfa hirdeti Somó Sándornak, a Nemzeti Színház egykori igazgatójának, emlékét.. Ugyancsak fejfa jelzi Lipcsey Ádám, író, Bihari Sándor festőművész, Várady Zsigmond, volt országgyűlési képviselő, Nagy Géza Nemzeti Múzeumi igazgató, Ábrányi Lajos festőművész, Mihálkovics Géza egyetemi tanár, Bán Sándor ferencvárosi , plébános, Xantus János, a Nemzeti Múzeum igazgató őre, dr Czobor Béla egyetemi tanár, Kovács Mihály színművész sírját. Idősb Ábrányi Kornél, a magyar zeneirodalom kiváló reprezentánsa, akinek 100 éves születése napját nemrégen ünnepelte az ország és Madarász József, a kuruc képviselő sírján egyszerű fejfa hirdeti a nemzet háláját és kegyeletét. Feltűnnek ismert nevek, van ugyan síremlékük, de sírjuk teljesen elhanyagolt. Ezek a következők : Szilágyi Dezső, a képviselőház egykori elnöke, dr Falk Miksa, a híres publicista, Szabó Miklós, a Kúria elnöke, Tóth Lőrinc kúriai tanácselnök, Kötő Miklós szobrászművész, Pauli Richárd zenetanár, Szilágyi Sándor történetíró, Vadnay Károly író, Szigeti József, a Nemzeti Színház tiszteletbeli tagja. Vizodhy Jolán, Szatmáry Lujza színművésznők, Péterffy Sándor, a neves tanár, dr Györgyi József fő-orvos, Razemberszky Antal táblabíró, Vértesi Arnold író, Mesterházy Kálmán, Koroknyai Tröszt Ottó fes ,tőművészek, Török Pál református püspök, Gajzágó Salamon számszéki elnök, dr Laufenauer, Károlyi egyetemi tanár, Wohl Janka és Stefánia írónők Szomorú statisztika ez, mutatja, hogy a magyar társadtalom mennyire meg tud feledkezni nagyjairól. Idegen kézbe kerülnek vilamosvasutakok. Kilencven évre ad területhasználati jogot a főváros. Ami hihetetlennek tetszett, bekövetkezik. A főváros villamosvasutjai idegen kézbe kerülnek és ami még valóbbszerűtlen volt: a város az új társaságnak 90 esztendőre szóló területhasználati jogot adott. Tíz év híján egy évszázadra mond le a főváros a villamos vasutakról, ami, ha megtörtént, magában is valóságos merénylet, a köz ellen. Ezenfelül a tarifaemelésnek joga korlátlanul az új igazgatóságot, fogja illetni. De tartsunk sort. Már hónapok óta sok szó esik a sajtóban a villamosvasutak megváltásáról és mind gyakrabban jelennek meg, sajnos, nagyon is megbízhatónak bizonyult hírek, amelyek szerint úgy a közúti, mint a városi vasút idegen érdekeltség kezébe fog jutni. Most már annyira megérett az ügy, hogy teljes hallomottsággal tudunk róla beszámolni A városi vasút, nem igen fontos, mert a részvények többsége még a várospénztárában van. A közúti vadatnál másképen áll a helyzet ha a részvénytársaság, amelynek megváltásáról voltaképen szó van, 1895 augusztus 28-án kapta meg az úgynevezett területhasználati engedélyt, amikor lóvasúti üzemről villamosra tért át. Id. az engedély 1948 augusztus 28-án jár la, tehát 52 évre szól. A városnak két jogát biztosították 1895-ben azok a komoly, előrelátó, ma nagy részben már nem élő budapesti polgárok, akik annak idején a város ügyeit intézték. Az egyik a háramlási, a másik a megváltási jog. A háramlási jog 1948-ban illeti meg a várost, amikor minden ellenszolgáltatás nélkül a vasúti hálózat, annak felszerelése és maiden, ami ahoz tartozik, átmegy a város tulajdonába. A megváltási jog, amely azt fedtezte, hogy a beruházási költség megtérítése első 14-ben a város birtokába veheti a vasutat. 1923 január 1-én esedékes, ha a város 1920 december 31-ig a területhasználati engedélyre vonatkozó szerződést felmondja. Ez két évvel ezelőtt meg is történt és nyolc hét múlva a városnak át kell vennie a közúti vasutat, s néhány beavatotton kívül nincs senki, aki tudná, hogy voltaképen kikből áll az a külföldi pénzcsoport, amellyel a város vezetői megállapodtak. A polgármester környezetéből csak az szivárgott ki, amit később hivatalosan is megerősítettek, hogy egy belga konzorcium alakult, amely belga frankkal kisegíti a zavarból a fővárost és az átvételhez szükséges összeget idejében rendelkezésre bocsátja. A közreti vasút a területhasználati szerződés negyedik pontja értelmében különválaszthatja a megváltáskor az ingatlanokat az értékpapírokat és azokat a tartalékalapokat, amelyek „nem közvetlenül szolgálják a vidaviosvaspálya céljait így például az igazgatósági épületet, amely a Lipót körút és Visegrádi utca sarkán van. 1923 január 1-én elveheti a közúti vasút a várostól, amelyet legfeljebb a lakásrendelet fog megvédeni, de amikor ennek érvénye megszűnt, a városnak új igazgatósági épületet kell netalán emelnie, mert a régiből esetlegszálloda lesz, amely nem a legrosszabb üzlet a Lipót körúton. A közúti vasút, amelynek részvényeseit ép ma négy esztendeje megfosztották jogos tulajdonuktól, Nova néven részvénytársaságot alapít s ezé lesz minden ház, értékpapír és pénz, amely a negyedik szakasz értelmében a megváltás alá kerülő vagyonból elvonható. A megváltandó vasút át fog menni a belga részvénytársaság tulajdonába, de a részvények jelentékeny része, állt: Diákbajnokságok a tarálomásaiban Latin verseny a budapesti gimnazisták között. A külföldiek véleménye szerint és az összes európai nemzetek között a magyar volt a legtehetségesebb a klasszikus nyelvekben. A XIX. század elején még görög nyelven írta költeményeit Ungvárnémeti Tóth László és a mult század közepéig országszerte használták hazánkban a latin nyelvet, úgy a nyilvános, mint a magánéletben. Nem csoda tehát, ha speciális tehetség fejlődött ki a magyarban a klasszikus nyelvek iránt. Világszerte tudták, hogy a magyarok eszétik legszebben a nagy római szónokok nyelvét. Mikor a legutolsó vatikáni zsinaton összejöttek a földkerekség püspökei, az ott jelenlevő Haynald Lajos magyar püspök bámulatba ejtette őket klasszikus latinságú beszédeivel és épen ezért őt bizták meg a dogmák és egyéb zsinati határozatok megfogalmazásával. Már 1844 óta azonban egyre szűkebb térre szorult a latin nyelv használata és diadalmasan előrenyomult a nemzeti nyelv. Ennek természetes következménye volt, hogy a latin nyelv térveszteségével arányosan csökkent a nyelv iránti hajlam és tehetség is. Ma már szinte kihalófélben van és a szakemberek mind sűrűbben panaszkodnak amiatt hogy a gimnáziumi latin tanításnak alig van eredménye, sőt a diákok valóságos idegenkedést éreznek e nyelv iránt. Pintér Jenő, a budapesti tankerület főigazgatója, most érdekes kísérletet tett arra nézve, van-e még a magyar tanuló ifjúságban kedv és tehetség a latin nyelv iránt Az I. ker. Verbőczi István főgimnáziumban latin nyelvű versenyt rendezett tankerülete diákjai között A versenyen hivatalosan kiküldötték az összes fővárosi fiú- és leánygimnáziumok VII. osztályainak legkiválóbb latinistáit, de önként jelentkezhettek más tanulók is. A versenyen 136-an jelentek meg. A verseny célja nem az volt, hogy megállapítsák, ki tudja legjobban a kötelező iskolai anyagot, hanem ki a legtehetségesebb. Tehát az egyéni intuíció és invenció próbája volt ez. Három tételt tűztek ki és pedig: Tapitusból le kellett fordítani öt nyomtatott sort, latinba átültetni három magyar mondatot és végül szabadon, adott szöveg nélkül, egy kis elbeszélést kellett írni erről a tételről. ..Árpád legyőzi Zalánt." Mindegyik tétel kidolgozására félórai időt adtak, szótárt vagy egyéb segédeszközt nem lehetett használni. A versenymunkák bírálatával most készült el a bizottság és az eredmény meglepő vol. Kiderült hogy még mindig vannak tehetségek a latin nyelvben és bebizonyosodott ismét az, hogy épen nem a legjelesebb tanulók egyszersmind a legtehetségesebbek is, így a hivatalosan kiküldött tanulóknál aránylag szebb eredményt értek el az önként jelentkezők. Feltűnt az is, hogy a leánygimnazisták, kik csak a négy felső osztályban tanulják a latint, csaknem, utólérik a fiukat tudásban. Az önként jelentkező fiúk és lett nyolc között akadtak olyanok, akik klasszikus latinsággal oldották meg a feladatokat, pedig a tételek fólag többsége a főváros kezében marad, sőt az új részvénytársaság igazgatóságában is képviselve lesz a város, ami magyarul annyit tesz, hogy néhány befolyásos városi ár, élén a mindenkori polgármesterrel, nagyfizetésű és kevés majdnem semmi teendőj álláshoz jut Ezt még valahogy el tudnók viselni, de két körülmény megdöbbent már most is. Az egyik — és ez feltétlenül hiteles értesülésünk —, hogy az új részvénytársaság kilencven esztendőre szóló területhasználati jogot kap a fővárosnál, vagyis Krisztus után 2013 január 1-én, hajnali, öt órakor végre a fővárosé lesz a közúti vasút, amelyet 1895-ben azok a komoly, előrelátó, ma, 1923-ban nagyrészben már nem élő budapesti polgárok, 1923 január 1-én, hajnali öt órakor akartak a főváros kezeibe adni megváltás és 1948-ban minden térítés nélkül a háramlási jog alapján. A második, nem épen kellemes kilátás a legközelebbi kilencven esztendőre, hogy Budapest sorsának mai intézői lemondottak a legfontosabb jogok egyikéről, amelyet Kammermayer, Ráth Károly és Márkus József, régen, nem élő felejthetetlen polgármestereink, 1895-ben az egész szerződési időtartamra, tehát 1947 december 31-ig fentartottak késő utódaiknak , a viteldíjat nem lehet emelni a közgyűlés hozzájárulása, nélkül. A belga, társaság területhasználati engedélyében ez a jogfentartás nem fog ben foglaltatni. A tarifa emelésének joga korlátlanul azársaság igazgatóságát fogja megüteni," városi közgyűlés nélkül. Azt fogják erre felelni: igen, de az új társaságban a város első tisztviselői fognak a közérdekekre vigyázni és a polgármester, igazgatósági helyekre jutott, befolyásos törvényhatósági bizottsági tagok nem fogják megengedni,hogy a város érdekei ellen bármi is történhessék. Lojálisan elismerjük, hogy dr Sipőcz Jenő polgármester úr ezt fogja tenni. De mi a biztosíték arra nézve, hogy a mai városi gazdálkodás és e jóvátétellel, valutabizonytalansággal és folyton növekvő gazdasági zavarokkal vert időben nem lesz-e kénytelen a város a részvénytöbbséget eladni? Akkor is a város első tisztviselőinek lesz szavuk az új vasúttársaság igazgatóságában? Súlyos csalódás ez azokra nézve, akik immár egy évtized óta küzdenek a közúti vasút megváltásáért. Mi, a Pesti Hírlap, akik ebben mindig elöl jártunk, nem ilyennek gondoltuk 1923 január 1-ét. Mert hisz megváltás nem történik. A vasút továbbra is magánérdekeltség kezében marad, amely ha nem tudja az üzemet folytatni, kénytelen lesz tőkét emelni s a felemelt alaptőkéjű részvénytársaságban a városnak már nem lesz többsége. Ebben az esetben elfecséreltük javainkat és feladtuk régi jogainkat, amelyeket, egy nálunk sokkal komolyabb és becsületesebb nemzedék gyűjtött. Amelynek munkássága gyümölcsét most belga tőkepénzesek és budapesti alpolgármesterek fogják élvezni. Fehéri Armand.