Pesti Hírlap, 1941. február (63. évfolyam, 26-49. szám)

1941-02-12 / 35. szám

Justh Zsigmond könyve írta Szü­llő Géza Márai Sándor „A dandy és világa“ címmel nagyon szép tanulmányt írt a Pesti Hírlapban Justh Zsigmond napló­járól, amikor én ugyanerről a könyvről egy sokkal gyarlóbb cikket írtam. Nem akar ez az „Erdei lak“ költői versenye lenni, amelyet megénekelt Tompa, Ke­­rényi és Petőfi, s mivel Petőfi verse jobb volt, ezért a másik kettő megharagu­dott rá, az erdei lak azonban ezzel mit­­sem változott; nem akar az én cikkecs­kém nürnbergi versenydal sem lenni és nem akarom Beckmesser szerepét vinni. Megírtam ebben a cikkben azokat a sze­mélyes benyomásokat, melyek társa­dalmi hatásukban érdekelni fogják a fiatalokat, hogy hogyan éltünk mi és hogy hogyan nem élnek már ők. A modern kifejezések tömkelegéből, mint amilyenek: „népi nemzet, talaj­gyökér, eszmevalóság, nemzeti célkitű­zés, élniakarás“, most egyet ragadok ki, azt, amelyet úgy határoznak meg a bölcs szociológusok, hogy „osztálynél­küli társadalom“. Ez tulajdonképpen a régi, megtisztult latin agyvelők szerint contradictio in adjecto, mert hiszen az osztályoknak az együttessége adja meg a társadalmat, osztályok nélkül, rétege­ződés nélkül nincs társadalom, csak zagyvaság. (Én állapítottam meg egy­­e­­­r valakiről, aki nagy szerepet akart játszani a politikában: „azt hiszi magá­ról, hogy Tisza, pedig csak­­ Zagyva“.) Az osztályokra tagozódott társada­lomról Magyarországon csak igen kevés könyv jelent meg. Hogy hogyan éltek a magyar felső rétegek, arról legjobb könyv­spor: Metamorphosis Transsyl­­vaniae-ja. Azután nagyon sok értékes adatot tartalmaz, de tudományos és unalmas Radvánszkynak a régi magyar családi életről szóló akadémiai kiad­ványa. Mulatságosabbak Vas Gereben művei. Mikszáth Kálmán, aki a legna­gyobb magyar társadalmi nevető filozó­fusok egyike (nézetem szerint jobb, mint Demokritos, mert mélyebben látta­m meg nálánál a nevetés fátyla alatt az emberi gyarlóságot, keserűséget), in­kább a politikai emberekkel és a köz­­igazgatás tényezőivel foglalkozott. A magyar előkelő társadalomról iga­zában csak két mű jelent meg: az egyik Bánffy Miklós trilógiája, mely örök­becsű leírása lesz a magyar társadalom­nak, a másik Justh Zsiga egy csomó könyve és most legújabban megjelent Naplója. Bánffy Miklós könyvében azok a leírások, hogy milyen volt egy főúri vadászat, milyen volt a Nemzeti Kaszinóban egy lakoma, milyen volt egy udvari bál, milyen volt egy főispáni in­stalláció Erdélyben, egy zsáki falka­­vadászat, egy húshagyó-keddi bál, mindezek olyan ritkabecsű értékei a társadalmi meglátásnak, amelyek — ha a regények sorsa el is éri majd egyszer Bánffy műveit és idővel divatjukat fog­ják múlni, mert hiszen minden regény divatját múlja — akkor is örökértékű aranybányái maradnak a magyar kul­­turhistóriának. Bánffy Miklós azonban inkább az er­délyi arisztokrácia és az erdélyi magas társadalomnak a képét mutatja. Buda­pestnek azt a korát, amikor a Múzeum­­utcában és a Józsefvárosban a paloták tele voltak, amikor a királyi család Bu­dán székelt és olyan élet pezsdült fel Magyarországon, amilyen addig Bécs­­ben volt, és az udvari formák kezdtek magyaros jellegűvé válni, a spanyol etikett aranyzsinórjai helyett a magyar sujtás díszítette barokk formákban a legmagasabb társadalmi rétegek életét. — Budapestnek ezt a korát eleveníti fel Justh Zsiga naplója. Nem tudom, köny­vét irodalmi műnek szánta-e vagy pe­dig a maga részére írta le,­­ hiszen Justh Zsiga művész volt és van olyan igazi művészember, aki legszebb dol­gait magának jegyzi fel és nem adja közre, azzal a gondolattal, hogy a lélek szentély, melyet nem szabad megmu­tatni másnak. Ebben a könyvben azon­­­­ban kitárul a lelke a kapkodó, beteg, sulfinomult érzékű embernek, aki Justh ad­fe --------­Én még ismertem őt és ismertem fivérét, Justh Gyulát: semmi sem volt közös bennük, csak az eredet, és semmi sem választ el úgy embereket, mint az eredet. Az ízlés hoz össze és ízlés vá­laszt el embereket, fajokat, népeket és Justh Zsiga tele volt ízléssel, esztétikai finomságokkal, ezért kereste a legma­gasabb körökkel való érintkezést. Ez nem sznobizmus, mert „snob“ annyit jelent a régi angolban, mint rövidítése a sine nobilitasnak; ő pedig nemes volt és nemesen érzett, hiszen ezért volt mű­vész. Justh Zsiga naplóját magyarázatok­kal látta el Halász Gábor, aki a Mú­zeumnak kiváló tisztviselője és hihetet­len élesen látja meg a határvonalat az Ízlés és a gorombaság között, de mégis borotvaélen jár az egész napló, hogy hol lesz emberszólássá vagy hol lesz jellemzőssé. Mindenesetre Justh köny­vében még élő emberekről is­,vannak megjegyzések, ami hiba. Amit az ember másról mond, azt nem neki mondja, mert akkor személyeskedővé válik és a személyeskedés a művészetben más, mint az ennek a kizárása. A régi magyar nagy társadalom is­mert mágnásokat, ismert erős, magas nemességet és ismerte a fertálymágná­sok klasszisát. A legzártkörűbb volt a magas gentry: nem hódolt meg a pénz­nek, mert ő maga sem hódolt a pénz­nek. A magas arisztokrácia mindig nem­zetközi volt bizonyos világnéz­etben és így a pénzvilág nagy kultúráját épúgy elfogadta, mint ezt elfogadták Angliá­ban és Franciaországban és az egész világon, hiszen az egész nagy világ nagyvilág volt, az országhatárokon túl bizonyos mértékben nemzetközi. Ezek közé ékelődött be a fertálymágnásság, amely mindig más akart lenni, mint ami. Nem volt művészi, de utánzóit és a talmi, ha ipszilonnal írják is, akkor sem valódi. “...“** *— . A magyar mágnásérg nyugati része Bécs felé gravitált, az udvar légköré­ben kereste a maga érvényesülését, amit Bánffy olyan szépen ír le. A magas ma­gyar nemesség a megyékben élte le életét és azzal törődött, hogyan tudja magát a családok régi származásának körülbástyázottságával elkülöníteni a többitől. A fertálymágnásság pedig, mely leginkább a vagyonosabb, de vi­déki nemesség sarjából származott, azon igyekezett, h­ogy hogyan tudja egyrészt összeköttetését megkeresni az ariszto­kráciával és másrészt, hogyan tudja el­szakítani magát a gentrytől. Ezekről írta Szikra a maga „Bevándorlók“ című regényét, amely szatírának kitűnő, mert mindenki megismeri benne a másikat és nem önmagát. A magyar nagy arisztokráciának egy sectorát írja le Justh Zsiga: egy-egy vonással egy egész korszak műveltsé­gét jellemzi, és amit a képzelőerő nem adott meg neki regényeiben, azt meg­adta neki a lelki visszatükrözés, és lelki visszatükrözés nélkül regény nincs, igaz, hogy fantázia nélkül sincs regény. Ezért nem tudta írói készségét a maga­­sabbrendű műkedvelőségnél jobban ki­fejteni. Justh Zsiga Turóc megyéből szárma­zott, ahol még élt a feudum. Ott még Stavnyicskán, az egybeépített két kas­télyban lévő két Révay bárónő, ha egy­mást meglátogatta, négyes fogatba ült, és ebben nem volt kivetni való. Mert amikor gróf Cziráky, az országbíró, a mostani Kossuth-utca sarkán levő Czi­­ráky-palotából áthajtatott a Ferenciek templomával szemben lévő Curia épü­letébe, mint a Curia elnöke, mindig négy lóval ment oda át. A lovas nem­zetek mindig máskép nézték azt, aki gyalog jár; ezért nézték le régidőben a huszárok az infanteristákat és innét ered az a keserű megjegyzés, amelyet egy gyalogos mondott egyszer egy „lo­vasától kapott sértés után ennek; a „lovas“ büszkén hangoztatta, hogy az ő őse a mohácsi vésznél esett el. „Ezt tudom — mondotta a „gyalogos“ —, Tomory alól lőtték ki!“ Hosszú volna Justh Zsiga naplóját taglalni, de aki foglalkozik társadalom­­tudománnyal, olvassa el. Ne vegyék rossznéven a még élők az író sokszor éles­ megjegyzéseit, mert hiszen a ha­lott Justh Zsiga mentségére egyet tu­dok felhozni, azt, amit egy erdélyi úr mondott, amikor egy sértésért provo­kálták: „Igaz, hogy mondtam, amit mondtam, de nem üzentem, tehát nem sértés“. A túlvilágról pedig nincs üze­net. Bonczos kormánybiztos repü­lőútja a Duna fölött a jugoszláv határig Tizennégy kilométer hosszú jégtorlasz Nagyvadas és Dunaegyháza között • Megerősítették az árvízvédelmi készültséget Vitéz Bonczos Miklós kormánybiztos szakértők kíséretében a jugoszláv határig végigrepült a Duna felett, hogy pontos tájékozódást szerezzen az árvízveszede­­lemről. Az árvízvédelmi kormánybiztos repülőút­járól a következőket mondotta: — Felderítő utam alkalmából a Duna fő­ága mentén Budapestről a jugoszláv ha­tárig és vissza­repültem. A Duna Buda­pesttől északra, a vámmentes kikötő északi ipari medencéjétől jégmentes. Ettől kezdve — kisebb szakadásoktól elte­kintve — egészen a jugoszláv határig teljesen álló jéggel borított, amely helyenként torlaszokat alkot. Ezek a torlódások az alábbi folyamszaka­szokon voltak észlelhetők: A legészakibb torlasz Hárossziget északi csúcsánál kez­dődik s körülbelül egy kilométer hosszú­ságú. A következő torlódás Százhalom­battánál, a mederszűkületnél kezdődik, Franciskamajor magasságáig tart s öt kilo­méter hosszú. A torlasz felett és alatt ázott, kásás jégfelület látható.­­ További torlódott jégfelület volt megfigyelhető a Dunaadony déli része és a Kulcspuszta közötti folyamszakaszon, ennek kimondott torlaszjellege még nincs. A legkiterjedtebb és legkitömöttebb torlasz Nagyvadas (Dunapentelétől négy kilométerre dél felé), Dunavecse és Apostag mellett elhaladva, majdnem Dunaegyházáig tart, körülbelül 14 ki­lométer hosszúságban. E torlasz déli végén a körülbelül 200 mé­ter magasan repülő gépből az utászok robbantási előkészületeit figyelhettem meg. A torlasz és a dunaföldvári híd között fekvő folyamrész felületén ázott sikjég, a híd alatt körülbelül egy kilométerre sik­­víz látható ,az alatt pedig újabb torlasz Itro­miájíz/idealign. A Dunafoldvártól d41rft. Úszód magasságáig terjedő folyamszakasz erősen ázott sikjéggel borított, e helyen kisebb csuszamlások figyelhetők meg. Az uszodi mederszűkületben körülbelül két kilométer hosszú torlasz észlelhető. A tor­lasz alatt Gerjenig sima és erősen ázott a jégfelület, majd Bátya magasságában ismét sűrűbben torlódott jellegű. Fajsznál a keleti félmeder körülbelül négy kilométer hosszúságban jégmen­tes volt. Ettől délre ismét torlódottabb jég volt megfigyelhető. A Sió-torok, illetve a tolnai ág visszator­­kolása jégmentes. A bajai híd felett kö­rülbelül négy kilométer hosszúságban sík­­víz látható, ettől északra viszont eléggé torlódott jég van.­­ A fenti helyzetkép megállapítása után szükségesnek tartom az árvízvédelmi ké­szültség még fokozottabb megerősítését és ezért a veszély elhárítására szükséges ösz­­szes további intézkedéseket megtettem. Megkezdődött a jégtorlaszok robbantása Az albertfalvai gátszakadást a kiren­delt nátszkülönítmény már helyreállította. Az északról jövő vizár Budapesten ve­szélyt nem jelent. Az árhullám nem fogja elérni a február 4-iki tetőzési pontot. A helyzet most az, hogy ha a meleg időjárás nem okoz váratlanul nagy olva­dást és a Duna mellékfolyói nem zúdíta­nak nagyobb víztömeget a Dunába, akkor jelentősebb változás nem következik be. Dunaegyházán két műszaki karhatalmi század és egy utászszázad a robban­tásokat kedden reggel megkezdte. Naponként előreláthatólag 500 méter hosz­­szú szakaszt robbantanak ki 60 méter szé­lességben. Pesti Hírlap 1941 febr. 12. szerda : Budapesten este 10 órakor a vízállás 60 centiméter volt. Reggel 10 óra óta a víz­­szint nem változott. Igénybevehetők a házi szükség­­letet meghaladó téglakészletek Az iparügyi miniszter a honvédelmi mi­niszterrel egyetértve elrendelte, hogy az árvíz által megrongált vagy veszélyezte­tett épületek biztonságának helyreállítása céljából a törvényhatóság első tisztviselője a törvényhatósága területén levő tégla­készleteket az árellenőrzés országos kor­mánybiztosa által megállapított áron igény­beveheti. A készletnek csak azt a részét lehet igénybevenni, amely birtokosának házi, vagy gazdasági szükségletét megha­ladja. Nem vonatkozik e rendelkezés a rendelet mellékletében felsorolt tégla­gyárak készletére. A Turáni Társaság vacsorája külső megjelenésében is érdekes, tarka­barka előkelő társaság gyűlt össze kedden este a Pannonia-szálló különtermében a Turáni Társaság vacsorájára, amelyen Anaydin török követ mondotta az ünnepi beszédet. Az asztalon magyar, török, ja­pán, finn és bolgár zászlócskák állottak, az asztal körül pedig a magyar urakon kí­vül a török, japán, finn és bolgár követ­­ségi urak és hölgyek, a feketeöltönyös és díszes egyenruhás férfiak között japán ki­monos, bolgár és magyar díszruhás szép­ségek. Az asztalfőt József Ferenc kir. her­ceg foglalta el, akinek egyik oldalán Chol­­noky Jenő, a Turáni Társaság elnöke, má­sik oldalán pedig Eszrer Anaydin buda­pesti török követ ült A vacsora után József Ferenc kir. her­ceg megkapó szavakkal ecsetelte azokat a tulajdonságokat, amelyek a turáni népe­ket hasonlókká teszik egymáshoz. — Bennünket magyarokat — mondotta — mindig a realitások érdekeltek, Kelet és Nyugat összefoglalása volt a mi törté­nelmi hivatásunk. Ez a hivatásunk a jö­vőre is. Hivatásunk, hogy az ősi magyar nemzeti öntudatban egybefoglaljuk a Du­­na-Kárpát-medencét. Ezt nem erőszakkal akarjuk elérni, mert a kardot mi mindig csak mint végső eszközt használtuk. A kard jogán és a kulturfölény jogán azon­ban hivatásunk van ezen a területen és hivatásunkat be fogjuk tölteni. Ezután francia nyelven egyszerű és kedves sza­vakkal a török követ felé fordult Elmon­dotta, milyen nagyra becsüli az ő szemé­lyét és hazáját s felkérte előadásának megtartására. Anaydin török követ a török-magyar ro­konság rövid fejtegetése után szemlél­tetőn és világosan elmondotta, Törökország ho­gyan szabadította ki magát a sévresi szer­ződés rabságából és hogyan hajtotta végre az országot modernizáló s a török nemzeti érzést kimélyitő forradalmát Cholnoky Jenő mondott köszönetet Jó­zsef Ferenc kir. hercegnek megjelenéséért és Anaydin követnek az érdekes, sok taps­sal fogadott előadásáért. Súlyos kihágási ítéletek zsírelrejtési ügyekben Emlékezetes, hogy hetekkel ezelőtt Bu­dapesten számos mészáros- és hentes­üzletben nem lehetett zsírjegy ellenében zsírhoz jutni. Ellenőrök járták tehát végig a hentes- és mészáros-üzleteket és a ke­rületi kapitányságokon eljárás indult több üzlet tulajdonosa ellen. A VIII. ker.­ka­pitányság kedden délelőtt több szigorú ítéletet hozott. Szomor Zsigmond Dankó Pista­ utca 24. sz. alatti mészáros üzletében annak idején megjelent egy ellenőr és két zsirjegyet akart beváltani. A mészáros azonban nem szolgáltatott ki zsírt, azzal az indokolás­sal, hogy­­ nincs készlete.­­Az ellenőr azonnal raktárvizsgálatot tartott és 15 kg. zsírt, valamint 30 kg. zsírszalonnát talált a raktárban. Megállapították azt is, hogy Szomor Zsigmond 39 mázsa zsírral nem tudott elszámolni. A rendőri büntetőbíró 2 hónapi elzárásra és 30 napi elzárásra át­változtatható 2000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Kaszás János Thék Endre­ utca 7. sz. alatti mészáros és hentes 17 mázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzá­rásra és 5 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. Beke Lajos Bókay János­ utca 35. sz. alatti mé­száros nem váltott be zsírjegyeket és 17 méter mázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzárásra és 10 napi elzárásra átváltoztatható 100 pengő pénzbüntetésre ítélték. Vajda László, akinek a Szigetvári­utca 10. sz. házban van üzlete, 11 méter­­mázsa zsírral nem tudott elszámolni. Egy hónapi elzárásra és 20 napi elzárásra át­változtatható 500 pengő pénzbüntetésre ítélték. Szepesvári Sándor mészárost az előbbiekhez hasonló kihágás miatt a rend­őri büntetőbíró egy hónapi elzárásra és 20 napi elzárásra átváltoztatható 500 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az ítéletek nem jogerősek, mert az elítéltek felebbeztek. Több ügyet további kivizsgálás céljából áttettek a közellátási hivatalhoz.

Next