Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-02 / 1243. szám
Nem szenved kétséget, hogy Bécsbeni jelenléte nem kissé segítendi elő kormányunk barátságos viszonyait Francziaországhoz ; halljuk egyszersmind, hogy párisi követünk utasításokat viszen magával egy tettleges interventió esetére. Magából érthető egyébiránt, hogy ez csak a berlini kabinetteli öszhangzásban történhetnek, mely nélkül kormányunk a tényleg kötött egyezmény szerint idegen kormánynyal intézkedni nem fog. A nap diplomatiai eseménye a porosz követnek viszszahivatása Londonból, melyet most csakugyan már bizonyosnak tarthatni. Bunsen úr a nyugati hatalmak politikájához talán nagyon is szított, s ebből áll vétke. — Két hónap előtt ezen diplomata-változás nagyjelentőségű volt volna, de az utolsó bécsi jegyzőkönyv aláírása, s a Poroszország és Ausztria közti véd- és daczszövetség megkötése után ez egyik új tüneménye ugyan a porosz politika örök bizonytalansága és habozásának, de azért különös horderő nélküli tünemény. Bunsen úr egy az orosz Kreutzzeitung-pártnak hozott engesztelő áldozat, hogy elviselhetőbbekké tétessenek neki ama súlyos kudarczok, melyeket az utóbbi időben szenvedett. Bunsen úrnak szolgáljon vigasztalásul, hogy ő Poroszországban szintúgy, valamint Angliában a közvélemény rokonszenvét búja. — Jóval nagyobb horderejű volna azon hir, ha t. i. valósulna, hogy tegnapelőtt estve Mamula ausztriai cs. tábornokhoz Raguzába parancs menesztetett, miszerint Montenegróba vonuljon be, mihelyt ott a fölkelés első jelei mutatkoznának. E hit természetesen nem lephet meg; kabinetünk politikájának vezéreszméit ismerjük , de örvendeni fogunk, ha mielőbb valósuknak jelenthetjük. (Wiener Telegr.) Bécs, april 27. Tegnap érkezett ide Y y ne r. angol kir. kabinetfutár. A magával hozott sürgönyök, melyek már a külügyminisztériumnak átadattak, állítólag részint a Cambridge hg missiójára, részint az Angol- és Francziaország közt kötött szövetségszerződvényre vonatkoznak.—• Bourqueney báró tegnap adta át fejdelme szerencsekivánati iratát a legmagasb egybekelés alkalmára. — Tegnap délelőtt a Cambridge hg tiszteletére a császár előtt disztartás volt. KÜLFÖLD. Németország- Berlin, ápril 27. A közelebb múlt időben vajmi sokszor hallottuk azon állítást, hogy a keleti kérdés, eredeti jellemét egészen elvesztette, s hozzá orosz pártérdekben azon további állítást csatolták, mikép a nyugati hatalmak már csupán önző czélból lépnek föl Oroszország ellen, hogy így saját túlsúlyukat fektessék a lealázni kívánt Oroszországénak helyébe, mialatt a viszály sajátlagos tárgya, t. i. a görög egyház szabadalmai stb., valamint Törökország integritása is már régóta nem képezik a verőpontot. Semmi sem lehet fonákabb, semmi sem, mi akár szándékos akár szándéktalan csalódáson inkább nyugodnék, mint ezen felfogás. Csupán az igaz , hogy az orosz-török viszály helyi jellemét vesztette el s európai dimensiókká nőtt. A többiben elvileg semmi sem változott. A dunafejedelemségek elfoglalása képezi folyvást még az erőhatalmi tényt, melyet megtűrni nem lehet, képezi a népjog és szerződvények megszegését, mely orvoslatot vár, s képezi az egyenes támadást Törökországnak az öszves Európa biztosítása alatt álló integritására. És maga az eredeti differentiának látszólagos oka a Portának valamennyi keresztény alattvalóit felszabadító ígérvénye által oly kevéssé van elhárítva, hogy inkább Oroszország még legújabb úgynevezett engedményeiben is egy formális egyezményhez ragaszkodott, melyet a nyugati hatalmak kezdettől fogva mint a Porta souveranitását veszélyeztetőt elvetettek ; nem különben azt is követelte, hogy mindegyik nagy hatalmasság saját hitsorsosai végett magára nézve a Portával külön szerződést kössön. Ez által Oroszország természetesen kerülő uton fogná ugyan azt elérni, mit Menczikoff herczeg követelései által elérni törekedett. — Oroszország azon ajánlata is, hogy a Duna fejedelemségekből kihúzza seregeit, ha az egyesült flották a Fekete tengert, a Bosporust s a Dardanellák viziutját szinte elhagyják, annál kevésbbé változtathatott valamit a dolgon, miután épen ez ajánlás pillanatában lépték át orosz csapatok a Duna jobb partját s ez által a legmeggyőzőbb bizonyítvány szolgáltatott,hogy Oroszországnak csupán időnyerés volt czélja. Ennélfogvást csak egyszerűen e világos tényekre kell pillantani, hogy a föntebbi állítások sophistikáját átlássuk, egyszersmind azt is felfogjuk, mikép még most is a körmények megsértett joga, az Oroszország által elkövetett erőhatalmi tény megszüntetése, valamint Törökország integritásának s ezzel az európai egyensúlynak megőrzése képezi a keleti kérdés tulajdonképi tárgyát. Csupán egy változott meg, s ez a meggyőződés ama módok felől, melyek szerint az Oroszország által megsértett jogok ismét helyreállíthatók, s Európa jövőre nézve a nyugalma és biztonságára tett ily megtámadások ismétlése ellen megóvható. Ezen egy pedig egyenesen abban alapszik, mi a viszálynak tulajdonképi magvát képezi, s igy távol van attól, hogy a kezdetleges európai érdeknek helyébe egy idegen s különösen egy önző angol vagy franczia érdeket tolt volna. Valamig a bécsi conferenczián egyesült nagyhatalmak a békés kiegyenlítés módjait a már kivont kardok csörgése alatt sem tárták kimerítetteknek, s példátlan türelem és önmegtámadással maguk igyekeztek hidat építeni Oroszországnak a visszavonulásra, addig nem volt lehetetlen, hogy a békesovár Europa a statusquo ante egyszerű visszaállításával megelégedjék. Most ezen egyszerű visszaállítás annál kevésbbé lehetséges, mivel Oroszország az által, hogy a húzás-halasztással csak időt nyerni törekedett, e közben kezdetleges követeléseit mindig makacsabban érvényesítvén, valódi terveit és czéljait folyvást világosabban tüntette elő, másrészről egyszersmind az orosz megkövültségnek már eddig hozott számos mindennemű áldozatok a kiegyenlítésre egy egészen más mérték alkalmazását tevék szükségessé. Európa ezenfelül mindig tisztábban tanulta megismerni, hogy a régi orosz-török tractatusok s Oroszországnak azok által részint alapított, részint állítólag azokból származtatott védjogai képezik soha nem apadható forrását a túlhatalmaskodásoknak, megtámadásoknak, a közbéke veszélyeztetéseinek, mikép csak imént is tapasztaltat Európa. A dolog most a körül forog, hogy ama forrás bedugassék, és tökéletes garantia vivassék ki a jövőre nézve, mely garantia lehetlenséggé válnék,ha p. o. Oroszországnak Szerbia, Moldva s Oláhország fölötti védjoga bármikor ismét elismerésre jutna, vagy ha ezentúl is a Feketetenger orosz beltengerré lenne az által, hogy jövőben is minden hadihajók előtt a dardanellák f elzárva maradnának , miga Porta békében van. — Hogy azon , a Porta hadüzenete által anélkül is már rég érvényvesztett tractatusok többé meg ne nyitassanak , hogy Oroszországnak a török birtokok fölötti védjoga uj erőbe ne lépjen, a Feketetenger békeidején is minden hadihajóknak nyitva álljon, s a dunatorkolatok az orosz önkény alól fölszabaditassanak;ez a legcsekélyebb, mit Európának követelni jogában sőt kötelességében áll, ha csak tulajdon kezeivel nem akarja megsemmíteni jövőjét. Ezen legcsekélyebb egyszersmind kézzelfogható érdeke mind a négy európai nagyhatalomnak, s érdeke összes Németországnak. És midőn a nyugati hatalmak e végett Oroszország ellen küldik hajóhadaikat és sergeiket, akkor legkevésbbé sem követnek önző, hanem követnek oly érdeket, mely a többi két hatalom érdekével annyira azonos, hogy ezek attól hatályos részvéteket, még ha akarnák, sem tagadhatnák meg. Azon esemény, hogy a porosz követ Londonban változik, mindenesetre alkalmasnak látszik arra, hogy a Kreuzzeitung-pártban új remény ébredjen. Még nagyobb mértékben történnék ez, ha valósulna azon igen elterjedt hír, hogy Bonn hadminiszter elbocsátatását már megnyerte, vagy legközelebb megnyerni fogná, és hogy annak helyét vagy gr. Waldersee tábornok vagy pedig Schack tábornok, kik mindketten a Kreuzzeitung elveit vallják, foglalná el. Gr. Waldersee, ki mostanáig a szövetségi katona-bizottmánynál mint meghatalmazott szerepelt, jelenleg Berlinben mulat. — A porosz-ausztriai szerződvény, úgy látszik, még nincs ratifikálva. Erősítik azonban, hogy a király az aláírásra már megadta az engedelmet, ámbár más oldalról ismét azt halljuk, hogy a Kreuzzeitungpárt folyvást törekszik: egy a szerződvény jelentőségét legalább gyöngítő felfogásnak az irányadó körökben bejárást szerezni. Francziaország, Páris, apr. 24. A „Moniteur“-nek írják Rómából, apr. 14-kéről : „A franczia követ múlt kedden azon szerencsében részesült, Bonaparte Lucian herczeget a pápához vezethetni, ki a herczeget a legkegyesebben fogadá s vele igen sokáig mulatott.“ Páris, ápr. 25. Chambord grófnak Francziaországban levő híveihez intézett egy levele számos lovatban kering legitimista salonjainkban. E levélben intetnek a gróf hívei, hogy csendesen tartsák magukat, mivel a jelen pillanat semminemű mozgalomnak sem kedvező, s a kormánynak csak alkalmat szolgáltatna oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek az igazi elvek párthiveit kipótolhatlanul compromittálhatnák. A gróf ígéri, miszerint alkalmas időpontban manifestumot fog bocsátni a franczia néphez. A levél froshdorfi. — Mieroslawski tábornok, tanár a versaillesi katonai intézetben, megkeresésére a 11 an hadügyminisztertől azon ígéretet nyert, miszerint a kormány legelső czélszerű alkalommal szolgálatait igénybe veendi. A hadügyminiszter kijelöli az eseteket, melyekben a tábornok activitásba léphetne. E tevékenység egy idegen légió alakításával kezdődnék, melynek toborzó helyei Páris, Lyon és Strassburg volnának. Páris, ápril. 25. — A francziák 30 év előtt, valamint az egész művelt Európa általában, őszinte philhellenek valának. Ma azonban a görögök fölkelése csak igen kevés rokonszenvre talál Francziaországban, miután semmi alapos okot sem látnak, mely a görögöket arra indíthatná, hogy a lázadás zászlaját kitűzzék. A „Constitutionnel“ mai számában igen helyesen bebizonyítja , hogy egy sajátképein görög császárság felállítása a török birodalom helyébe gyökeresen lehetetlen, miután mind az európai mind az ázsiai Törökországban a hellén faj majdnem észrevehetőn kisebbséget képez. Ott, úgymond a „Constitutionnel“ a 161/1 millió lakos közöl 3,800,000 muzulmán, 11,370,000 schismaticus keresztény, 260,000 r. kath. és 70,000 zsidó. De a 11 millió keresztény közt csak 1 millió hellen van, ellenben 7,200,000 szláv , 4 millió román, és 400,000 örmény. — Micsoda joggal akarna egy millió hellen hét millió szláv és négy millió román fölött uralkodni ? Ázsiai Törökországban a viszony egészen más : 10 millió ozmánra csak 1 millió görög számíttatik, ellenben 2 millió örmény és 600,000 kath. A „Constitutionnel“ tehát meg van győződve, hogy az ozmán birodalom fentartása végre is a legjobb marad a kereszténységre nézve , s a vultánok jelenen fölvilágosodott atyai főuralma, s a nyugoti hatalmak önzéstelen s részrehajlás nélküli védnöksége alatt legszebben fejlődhetik ki. Sz.pétervári levelekből olvassuk, hogy az orosz kormány egy financziális katasztrófához közeledik. Az államkincstár üres, s a zavar igen nagy volna, miként kell teljesítni mindazon kötelezettségeket, melyeket az iszonyú hadiköltségek rónak a pénzügyminiszterre. Hírszerint komolyan szándékba vétetett volna az egyesült államokkal kötni kölcsönszerződést, s e terv már a czár elbe terjesztetett volna. A legelőnyösebb feltételek eredményre nyújtnak kilátást. Páris, ápril 26. Az „Indépendance belge“-nek írják, hogy a német nagyhatalmak közt legközelebb kötött szerződés után, Ausztria azonnal, mihelyt a szükség kívánja, a Dunafejedelemségekben fölléphet Oroszország ellen, s e mellett a Poroszország által megígért segedelemre bizton számolhat; de hogy azonnal új tanácskozásnak kell belépni, mihelyt Ausztria hadműködéseit a fejedelemségeken túl terjeszteni szándékoznék. Nagybritannia, London, ápril 26. Egész Angliában mindenütt egy s ugyanazon támadó hang uralkodik — a kormány ellen. A kabinet késlekedési politikájának az utóbbi 9 hó alatt megvoltak a maga védői. Aberdeen ama becsületes vallomásának, hogy Miklós czár becsületes szándékaiban bízik, megvoltak a maga védői; a Bosporusban tétlen heverő flottának akadtak védői; — de az egész országban egyetlen egy hang sem védi vagy menti most a kormányt ama mindig zajosabbá áló szemrehányások ellen, hogy a hadsereg lassú és hanyag szállítása által a török fősereget az orosz túlsúly kényére hagyja. Az élezés „Punch“-tól kezdve, mely Cambridge herczeget felszólítja hogy Páris életének, azaz a párisi életnek Istenhozzádot mondjon s fegyverkezzék fel — a Punchtól kezdve valamennyi radikál, iparos, makcontent, szabadelvű, kereskedelmi, tory és félhivatalos lap árnyalatain keresztül egészen fel a „Times“-ig, mely ezen árnyalatokat mind egy művészi színezetlenségben egyesíti, minden lapban ugyanazon váddal, ugyanazon kérdéssel találkozunk: „Hol késnek a brit segélycsapatok, s mit keresnek Gallipoliban, a csata színhelyétől néhány száz mértföldnyire? — A csatatérrőli hiteles hírek elmaradása sajátszerűleg izgatott hangulatot idéz elő. Rendre minden s mindenki gyanusíttatik: a kormány, lord Stratford, Urquhart, Amerika stb. E hangulat igen profanus a mai általános ima- és vezeklési napra (day of humiliation; szóról szóra: megalázódási nap) a templomok megtelnek ugyan, de azért a legkisebb távirati sürgöny Odessa bombázásáról vagy Szilisztria ostromáról képes volna a legajtatosabb hallgatóságot a legkedveltebb egyházi szónoktól az olvasószobákba csábítani. — E hangulat nyomott, ellenzéki, torzsalkodó, minden, csak —ajtatos nem. A „Times“ ama biztatással igyekszik vigasztalni olvasóit , hogy hiszen Dobrudsában mi kellemetlen sem érhette a törököket; Szilisztria még nehezen van orosz kezekben; Matsin és Isaktsa elvesztése nem nagy baj; Küsztendje elvesztése igaz, hogy sajnos volna, de erről még nincs semmi bizonyos. Csupán egy pont fölött osztatlan és öszhangzó valamennyi hadszakértő véleménye, s ez az , hogy bármily fontos legyen is a Dardanellákat kellő haderővel, mi azonban a segélyseregnek csak egy kis osztályából is állhat, megszállva tartani : mégis igen hibás eljárás volna Gallipoli mellett ütni tábort, ahelyett hogy a segélycsapatoknak a Duna felé nyomulása a körülmények igényeihez képest rendeltetnék el. A „Times“ ezen hosszas vonakodás után végre kimondott véleményvallása mindenesetre figyelmet érdemel, akár azt jelentse ez, hogy a Times is a kormány elleni ítésztáborhoz csatlakozik, akár pedig azt, hogy a minden oldalról rosszall hadműködési terv megváltoztatását ő is sürgeti. Nem akar hoszabb leckét tartani, „de reméli, hogy mihelyest a Gallipoli melletti állomáspont kellőleg megerősítve lesz, a kormány szükségesnek találandja a Stambultól északi irányban veendő előnyomulást. (A „Times“ egy levelezője Gallipoliból úja, hogy az ottani kellő erődítés munkálatai több hónapot fognak igénybe venni !) E gallipoli-i levelező ápril 10-éről bámulatos dolgokat ír a ,,Times“-nak. Az előbb megérkezett francziák a szállások javát elfoglalták. Az első angol hadosztály megérkeztekor még dereglyék sem álltak készen, melyeken a jötteket partra szállítani lehessen. Az angol consulnak csak egyetlen török gőzös állott rendelkezésére, melynek vezénylője azonban kevéssel ezelőtt lábát törvén, szolgálatra képtelen volt, s más vezénylő kapható nem lévén, a csapatoknak egy ideig a hajón kellett maradniok. Hihetlennek látszik, de azért szóról szóra áll, hogy a gallipolii angol consul soha sem von a kormánytól parancsot a várt csapatok ellátása iránt előlegesen intézkedni. Néhány nap előtt két— törökül egy szót sem értő—élelmezési biztos érkezett élelem-vásárlás végett; de ebből is állt minden, mi a segélyseregek érdekében létetett. — Ellenben Canrobert tábornok oly erélyes rendszabályokhoz nyúlt serege ellátására, hogy az illető pasa kérdést volt hozzá intézni kénytelen, várjon mint szövetséges vagy mint ellenség jön-e a franczia sereg ? mire aztán a tábornok hir szerint mentegetőzött, ne vennék rész néven katonai egyenességét. Szerencsére az angol consul Calvert az erélyes férfiú s kieszközölte, hogy a városi szállások fele az angoloknak engedtessék át. De azért a jobbik rész a francziáké maradt : ezek a török városrészben laknak, mely a parthoz közel fekszik s tisztességes néppel bir; mig az angoloknak a görög városzrész jutott s ez bár magasabban és igy egészségesebb helyen fekszik, de a görög és „iparos“ lakosság miatt nem a legjobb hírben áll. Tehát itt s a környéken fog a szövetséges sereg táborba szállni. Azonban több mint kétséges, védelmi pontos jól van-e választva e hely, már csak azért is, hogy az élelmiszereket tengeren s nagy részt kis Ázsiából kell ide szállítani; ivóvízzel a vidék nem bővelkedik; a tüzelő szereknek s szállásoknak pedig hiánya igen érezhető, stb. stb. A „Times“ elvellenségei azonban, kik e lap minden sorában rosz szándékot látnak lappangani, azt állítják: miként készakarva s csak azért terjeszt álhíreket, hogy a szövetségesek közt veszedelmes vetélkedéseket és irigységet szítson; vagy ha ez nem sikerülne is, legalább Anglia habozó és kétkedő szövetségeseivel elhitesse, hogy a két sereg testvérisülése nem sokáig fog tartani. Mi,—úja az E. C. — e nézeteket nem taglaljuk s csupán azt látjuk különösnek, hogy a „Times“ ily keserű levelezésekkel saját miniszteri pártfogóit támadja meg. — A királynő Albert herczeggel s 4 kir. gyermekével tegnap délután a sydenhami kristálypalotába ten kirándulást. A kir. látogatás nem volt előre bejelentve, történetesen azonban az igazgatók épen ülést tartottak s igy nem volt ciceronékban hiány. Ő felsége, mint mondják, a tárlat folyamától egészen el volt ragadtatva. A palota belseje gyorsan telik a megnyitása sokkal nagyobbszerű leend, mint sejteni lehetne. Ezen ünnepély talán még egyéb ingerrel is birand. Beszélik t.„hogy Lajos Napóleon egy angol küldöttségnek, mely nem rég Párisban tisztelgett, megígérte volna, hogy a megnyitásra Eugenia császárnő ő felségével együtt átjövend, s e hir különben jól értesült körökben is honos. — Am a legújabb hir, hogy az admiralitási személyzetben változás volna várható, alaptalan. A „Globe“ és a „Times“ boszankodással cáfolják azt meg, habár ez által senki sem akarta Parker aladninált, kinek gyöngélkedése köztudomású, megsérteni. London, ápril 27. Ha az angol tüzérek nem fognak több ügyességet bebizonyítni, mint eddig az angol diplomaták, úgy vége Nagybritannia becsületének, s a nagy beteg Kelet-Európában orvosainak kezei közt fog meghalni. A diplomatának be kellett vallania, hogy Oroszország által majmoltatni engedi magát ; még csak azon szégyen maradt fen számára, hogy nyíltan bevallja, miszerint ép oly szerencsétlenül operált épen akkor, midőn hatalmas szövetségesekhezi csatlakozásról volt szó. Szkadatlan, s hónapokig tartó jegyzékváltás után is az angol kabinet határozatlan viszonyokban áll mégpedig kellemetlen módon, Poroszországgal szemben, s még egy hatalmas brit flotta jelenléte sem volt eddig képes a kis Svédországot szövetségesünkké tenni Oroszország ellen. Manteuffel báró legújabb nyilatkozatai az orosz kamrákban, még a legsanguinicusabb főkben is elenyeszteték a legutolsó reményt is, hogy Németország ténylegesen csatlakozandik a nyugati hatalmak politikájához. Bunsen lovag visszahivatását itt bevégzett ténynek tartják, s a radikál sajtó le nem fordítható czikkekben prédikálja régi thémáját , hogy legkisebb eredményre legyen kilátás, Lengyelországot, Finnlandot s Dél-Oroszországot fel kell lázítni, hogy az ellenséghez közelebb lehessen férni. A radikál sajtóban hemzsegnek a sok politikai értekezések, melyek a megtámadás ezen theóriáját állítják egyedül lehetségesnek. Ezen értekezések közöl igen sok nem-angol tollból látszik eredetinek, s névtelenül lép fel; mások ismét angol pártvezetőktől származnak, kik között legmagasabb helyen áll Urquhart, a fáradhatatlan vakandok, s nagy dogmájához mindig hű marad, hogy Palmerston a jelen alkalommal ép úgy, mint a múlttal , Anglia becsületét s Európa jövőjét Oroszországnak elárulja. Hogy ezen nézetének minél nagyobb kiterjedést szerezhessen, most az 1848. február 23-diki nagy beszédet, melyet lord Ansley tartott, s mely a nemes lord legtökéletesebb bünlajstromát foglalja magában, lenyomatta, s könyvkereskedésbe tette. Miután ama nevezetes beszéd oly időben tartatott, midőn Németországban bizony igen kevés idő és kedv volt angol parliamenti vitatkozásokat olvasgatni, most annál érdekesebb Ansley vádbeszédét s Palmerston igazolását tanulmányozni. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy Ansley többé nem lépett föl vádlókép Palmerston lord ellen , egy dúsan jövedelmező kormányi állomás által hallgatásra bivatván.) Urquhart eszmemenete milliók által őrültnek tartatik; a radikálok ultima ratióját a continensen minden esetre boszankodással s borzalommal fogadandják; mind a ketten csak szavakkal, de nem kézzelfogható eszközökkel bírnak terveik valósítására; s ennélfogva igen fontos, miként fognak a nagy kormányközlönyök a berlini kamarák nyilatkozata után szólani. Brightonban egy társulat alakult „a külföldi politika ismertetése és terjesztésére Angliában.“ —A társulat elhatározta „azonnal lépéseket tenni, hogy a parliamenti rábírja, hogy az a kormány magatartását, Oroszország irányábani politikájára vonatkozólag vizsgálat alá vegye, s az összes, erre vonatkozó, úgy hivatalos mint nemhivatalos levelezést nyilvánosságra hozza , hogy megtörténjék az első lépés a titkos diplomatia rendszerének valahára véget vetni,mely által a nép tudatlanságban tartatik s a világbéke veszélyeztetik.“ Svédország. A „Preuss. Corr.“nek következőleg írnak Svédországból: „Némely lapok igen nagy izgatottságról tudósítnak Svédországban, mely a skandináv kormányoknak a nyugati hatalmakhozi csatlakozása javára mutatkoznék. Biztos tudósítások szerint, nevezetesen Svédországban a lakosság idegenkedését a hatalmas szomszéd irányában nem lehet ugyan félreismerni, úgy lászik azonban, hogy a nemzet nagyobb része őszinte helyesléssel nyilatkozik a kormányok által elfogadott semlegesség fölött, mivel egy Oroszországgal háborútól semmi előnyöket sem várnak, s Finnland megtartása, ha ismét Svédországhoz csatoltatnék is, igen nehéznek tartatik. Törökország. Stambulból ápril 15- kéről távirati utón jelentik a Chronicle-nek: Bosquet tbe Drinápolyba ment, ott főhadiszállását veendő. A csapatmozdulatok kezdetüket vették. Egy angol ezred elmegy Gallipoliból. 20,000 franczia és 8000 angol csapat partra szállott. Brunt admirál hajórajával, mely 6000 embert visz fedélzetén, Tenedos magaslatán találkoztak. A Hymalaya Stambulban szállított csapatokat partra, melyeket a lakosság szívélyesen üdvözlött. 14-kén az egyes, flották még havarna előtt feküdtek. Napoleon hg 20-kán Máltába érkezett, fényesen fogadtatott s 21-bén ismét tovább ment. A Fury Odessába küldetett volt, az angol és franczia consult onnan elhozandó; az oroszok tüzeltek reá s fegyvernyugvási lobogója daczára eliték. A Fury egy orosz schoonert elfogott , de Szebasztopolból is 5 orosz fregatt vadászatot tartott reá s kényszerítél, zsákmányát odahagyni. A flottákon a hangulat ingerült volt. 10-kén a flották fedélzetén fényes világítás volt, mert a Banshee parancsot kapott az ellenségeskedések megkezdésére. Állották Odessába menetelét várták. — E tudósítás megerősíti egyszersmind azon hirt, hogy a Traján-sáncznál heves harcz volt. Az oroszok tőrbe jutottak és nagy veszteséget szenvedtek tüzérség és katonában; ellenben ugyane lapnak Bécsből ápril 25-ről táviratozzák: „Az oroszok átmentek a Trajánsánczon. Lüderstick főhadiszállása Muratlarban Karassánál van. Kavarnánál kozákok láttaták magukat. Várnában nagy megdöbbenés uralkodik.“ — A Moniteur 28-iki távirati sürgönye a csernavodai ütközetről megczáfolja ezt. S k u t a r i, april 23. A görög felkelők harcza az ozmanlik ellen, valamint az oroszokra nézve kedvezőbben hangzó bulletinek a dunai csatatérről a montenegróiak harczvágyát ismét újra felébresztették. Egy ilyen külön a montenegróiak számára szerkesztett bulletin így hangzik : „Mart. 23-án a szent Oroszország igazhivő csapatjai Braila, Galacz és Izmailnál a Dunán átkeltek. Egészben véve az orosz csapatok csak 16,000 embert tettek ki 40 ágyúval. Midőn az ozmanlik megláttak minket, s hajthatlan akaratunkat, őket közelünkből elűzni, felismerték, ekkor úgy szaladtak mint az egerek. Azon kevesek, kik oly vakmerők voltak ellenállani, lemészároltattak, hogy az ember lelke örült belé. Így estek el a pogányok Izrael előtt, midőn az öldöklő angyal fejek felett tüzes kocsiban és tüzes fegyverekkel elhaladt. Hirsova, Matsin, Szaktsa és Tulcsa várakban 20,000nél több törököt tettünk foglyokká, roppant élelem és lőszerkészleteket találtunk, 200nál több ágyút elfoglaltunk s hitsorsosainkat, kik segélyünkre oly sokáig vártak, a török ebek gyalázatos igája alul felszabadítottuk. Nem sokáig fog tartani, s a törökök közelünkből el lesznek űzve, s ti, ti hívei az orthodox vallásnak, a mi igazhivő és szent czárunkban atyára és gyámolitóra fogtok találni, mint Isten azt öröktől fogva elhatározta. Ki nekünk ellentáll, azt lesújtjuk és eltiporjuk, ki velünk küzd, annak bizonyára nem lesz bántalma és veszedelme. Ha az orthodox egyház minden hívei Törökországban mindnyájan mint egy ember fognak felkelni s velünk közösen cselekedni, úgy munkánk csakhamar be lesz végezve. Azért, ti kedves montenegróiak, kiknek sorsa a sz. czárnak szivén fekszik, keljetek fel s küzdjetek a török ebek ellen, kiket oly sokszor legyőztetek, hogy aztán kevesb harczost állíthassanak velünk szemközt. Minden oldalról foglalatoskodtatva, egy török sem fog előttünk megállhatni, a pogány angolok és francziák minden fáradtságának ellenére. Mi Istenért Istennel küzdünk. A mi megszentelt és megáldott fegyvereink még mindenütt győztek. Azért fel, montenegróiak, támadjátok meg a törököket. Nézzétek a helléneket, ők felszabadították magukat, ők megverték a törököket, hogy többé nem bának velök. Kövessétek a helléneket s támadjátok meg a törököket.“ Ezen proclamatiós bulletin megtette hatását s felgyújtotta a montenegroiak ingerlékeny kedélyeit. A vladika is elragadtatta magát s Ausztria intéseinek da-