Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-26 / 1415. szám

vánságtól Oroszország ellen mielőbb csatasíkra száll­hatni. Nem bírjuk felfogni, miért késik Newcastle­ig belőlök egy lengyel légiót alakítni. Már annak híre, hogy Portsmouthban egy lengyel légió lépett zászló alá, Oroszországot mint egy villámütés járná keresztül, s délen öszpontositott hadseregei alábbszállitására iró­­ditná. Palmerston lord, mint tudva van, már rég pártolta e tervet, mert a lengyel lobogó megpillantása a moszkovita táborbani kardok ezreire mágneshegyként hatna, s midőn Colloredo gróf azon ellenvetést tette volna, hogy ez ,­une mesure révolutionnaire“ volna, felelé a lord: „non, mais une mesure desertionaire.‘. A Londonban élő dánok nov. 16 kán, Mr C. Möl­ler elnöklete alatt meetinget tartottak a Freemasons­­tawernben, s pénzgyűjtőst nyitottak meg a népszerű törvényes harcz gyámolítására a dán minisztérium al­kotmányellenes mozgalmai s orosz tervei ellen. Man­chesterből, s más városokból is, hol dán kereskedők telepedtek le, gazdagon jöttek az adományok e tőke növelésére. Vacsoránál ittak a dán király egészségére, s több toastban meleg szavakban fejeztetett ki a leg­bensőbb rokonszenv Anglia és institutiói, valamint a nyugati hatalmaknak Oroszország elleni háborúja iránt. A tegnapi ,,G­­­o­b­e“-ban foglalt biztosítás da­czára, miszerint sir de Lacy Evans nem volna aggodalmat kelthető állapotban, halálát folytonosan hírlik. Sir Ge­orge Brown is, mint beszélik, Bebe következtében meg­halt volna. A hadügyminisztériumhoz, mikép erről bizto­sítást nyújtottak, még tegnap estig nem érkezett jelentés. Másfelől bizonyos az, hogy a kormány birtokában van a krimiai 5 aki egyenes tudósításoknak, és minden órában várják egy „Extra-Gazette“ kiadatását. Hírek, ki­vált szomorú természetűek, tömegesen forognak, de mint­hogy csak hírek, a közlést sem érdemli­; csak egyet emlí­tünk , a „Herald“ által bizonyossággal közlött azon jegyzéket, mi azóta a „Chronicle“ által is megs­ősit­tetett, miszerint lord Raglan a királynő által tábor­­nag­gyá neveztetett. A távirda tegnap este hozta Stockholmból azon szo­morú hírt, hogy lord Dudley Stuart 1­7-én ott meg­­halálozott, miután az előtti nap egészségi állapotában némi javulás állott be. Ő nemeslelkű, jó ember volt. Szíve és erszénye minden szűkölködőnek nyitva állott. Ezért ő Anglia egyik legnépszerűbb nevezetessége volt. Szavát mindenkor meghallgatták, a parlamentben és a meetingek padjain, ha szerencsétlenségen vagy visszaélé­sen segítés forgott kérdésben ; és ha nem volt is nagy szónok , jelentékeny államférfiul talentom , mindazál­­tal becsületes czélja, — emberies miveltsége, — nemes szivjóságáért barát és ellenség által egyiránt tiszteltetést. Ellenségei egyébiránt csak külföldön keresendők ; a par­lamentben és főleg Angliában legfölebb ellenzői voltak, és ezek közöl is legtöbben szerették. Az itt élő menekültek, főleg a lengyelek, meleg barátot és a szükségben gyámoli­­tót vesztettek el. Halála, még e pillanatban is, midőn ér­demes férfiak halálhíre napirenden van, a társadalom min­den osztálya közt legélénkebb részvétet ébreszt. — Lord Dudley Couts Stuart 1803-ban született, neje volt Bona­parte Egypta Alexandria, C a n i n o hg egyik leánya, kit tőle 1847-ben ragadott el a halál. E házasságbeli egyetlen fia százados a 68-dik gyalog­ezredben. A „Daily News“ eddigi szerkesztőjét elvesztő: Mr. F. Knight Hunt meghalálozott. Szeretetre méltó, be­csülendő ember volt, kitűnő journalisticai talentum nélkül. Hátrahagyott munkái közöl az angol sajtót és írott „The fourth Estate“ leginkább megérdemli az elismerést. Ma ismét kabineti tanács volt a külügyi hivatalban. Hadi Délkeleti csatatér. Egy bécsi lap Sz­am­bal­ból nov. 16-tól következő távirati sürgönyt hoz. „A Pe­­rikle­b“ egy új csatának hírét hozza Krimiából, mely a hajó elmenetelekor még nem volt befejezve. E kelet nélküli hír szerint az oroszok megverettek, a nagy­­herczegek az alattuk­­ álló csapatokkal, bezároltattak. Utolsó napo­kban tetemes erősítések érkeztek. 13 és 14 kén Szambulban borzasztó vihar dühöngött és nagy pusztításokat tett. Az Ah­met moshee 3 minaretje le­dőlt.“ E sürgöny szerint tehát nov. 14 vagy 15-kén kellett Krimiában új csatának folyni, azonban a más oldalról érkezett tudósíti esik Krimiából nov. 15-kén kettek és csak annyiról tudósítanak , hogy a két sereg figyelő állásban van és magukat sánczol­­ják , mert még az oroszok is , úgy látszik , erő­sítéseket várnak, mielőtt támadáshoz fognának. E sze­rint az új csata iránti felebbi hit aligha csupán hir nem marad. V­á­r­n­a­i nov. 14--i tudósítások megerősítik, mikép Szebasztopolnál fegyverszünet állt elő, a szö­vetségesek erősítéseket várnak s azalatt tűztelepeket épitnek a 3-ik parallelában. Mig az utolsó orosz sür­göny K­r­i­m­i­á­b­ó­l jelente, hogy Szebasztopolnál az angol és franczia ágyuk által okozott károk éjjel ismét kijavíttattak, addig másrészről a szövetséges táborból érkezett levelek jelentik, hogy már 8-áig borzasztó rés volt a főerődítvényekbe törve; hogy a du Mol erőd szinte egészen szét volt rombolva, hogy a 3 ik paral­­lela 140 metrenyire előre van tolva, és hogy csak erő­sítéseket várnak, miszerint a rohamhoz foghassanak. Egy hír tudni akará, hogy az angol-franczia erősítő csapatoknak csak egy része megy Balaklavába. Várjon a többi nem Eupatoriába-e, hol mint tegnap megjegy­­zők, egy diversio hatalmas lökést adhatna a szövetsé­gesek ügyének. Egy eu­p a t o r i­a i magánlevél oct. 30-ról jelenti, hogy e város minden oldalról be van zárolva, hogy az orosz lovasság hadműködéseiben nagyon akadályozva van, miután a föld egy idő óta minden mozdulatra használhatlanná lett, Krímia minden helységeiben drá­­daság, betegségek és üzlet pangás uralkodik.­­ Azon akadályokat, melyeket az orosz erősítéseknek , melyek déli Oroszországból és Tauria partjairól megindultak, útjokban le kell győzniök, illetékes részen igen jelenté­kenyeknek írják le. A Dnnesztertől egész Szebasztopol­­rí­­jáig a távolság mintegy 60 geographiai mérföldet tesz; a szállításra szükséges kocsikat Tauria sivatagjain nem lehet mindig felteremteni, valamint másrészről az em­berek és lovak élelmezése a legnagyobb nehézségeknek van alávetve. A tüzérség és az oroszoknál oly számos szekerészet nem képes a gyalogsággal egyenlő lépést tartani, minthogy rendesen töretlen utakon kell járni. Szebasztopol csapat­fogyatkozásainak pótlása az oro­szokra nézv­e nagy nehézségekkel van összekötve, még akkor is, ha még tetemesb haderőket indítnak meg mint jelenleg. Hát ha még egy Kupatoriánál történő c versio az érkező erősítések oldalában és az orosz h­ .’.sereg hátuljában jelenne meg?! A nov. 5-ki csatáról érkezett hivatalos tudósításo­kat felebb Francziaország rovata alatt veszik a t. ol­vasók; ezek mellett egy stambuli levelező tudósítását eme csatáról érdekesnek tartjuk közölni : „A csata napkeltétől egész 4 óráig,tehát sz­ete nap­nyugtáig, körülbelül 10 óráig tartott; eleinte az oro­szok voltak a győztesek, később megakadt előnyomu­lásuk. A mészárlás mindkét részről borzasztó volt, míg a győzelem tökéletesen a szövetségesek javára dőlt. A „Journ. de Const.“ mely igen hiányos jelentést hoz e csatáról, az érkezett tudósításokat igen komolyak­nak nevezi. 5-én reggel, mond e lap, 40,000-nyi oro­szok, kik közt 30,000 erősítések voltak, melyek Dan­nenberg alatt Mihály és Miklós négekkel azelőtti este érkeztek, napkeltekor és erős köd által kedvezmé­nyezve, rögtön az Inkermannál álló csapatok ellen elő­­nyomultak . Cathcart tick csak 4,000 emberrel hősiesen daczolt a túlerővel 2 órán keresztül, csak ekkor érkezett 5,000 franczia s ezek visszavetették az oroszokat; nem sokára a Monet féle franczia dandár tüzérséggel érkezett meg, s 4 órakor d. u. az oroszoknak teljes vereséget szer­­zett.Ugyanakkor 8000 orosz kirontást tett Szebasztopolból a franczia századok ellen,melyek a JOO mezrenyire elő­haladt ostrommunkálatok védelmére voltak felállítva. Lemel tábornok néhány zászlóaljjal a megtámadottak segítségére sietett, visszaveté az oroszokat s mintegy 30 lépésnyiig a vesztegbástyától üldözte,­­miből melles­leg kitűnik, hogy ez még az oroszok kezében van.) Ott a tábornok súlyosan megsebesült, és lemondtak a to­vábbi üldözésről. Több mint 10,000 orosz esett el e napon, és a szövetségesek 3000 holtat és sebesültet vesztettek volna. E jelentés mindenesetre nagyon elfo­gult , csak azon egy bizonyos, hogy mindkét részről nagy makacssággal, sőt dühhel küzdöttek, hogy a sebesültek száma csak felét teszi a holtaknak,és minthogy a sebesül­tekből még többen sorsuk áldozatai lesznek, ennélfogva az arány még feltűnőbbnek tűnik fel. E makacsság kön­nyen megmagyarázható. Nemcsak hogy a megérkezett nagyhgek a legnagyobb lelkességre buzdíták az oroszo­kat; nemcsak azt érzi az orosz, hogy Szebasztopol kér­dése Oroszország nagyságának életkérdése; de az orosz azon határozatot is ismeri, melyet a szükség az ango­lokra ráparancsolt, semmi megsebesült oroszt nem ápolni, mert saját sebesültjeik számára sem bírnak elégséges előkészületekkel, s orvosaik stb. hiányzanak. Valamint az oroszoknak az e helyzet felett érzelmük bátorságukat dühig fokozza, szintúgy belátják a szövetségesek, hogy a megkezdett ostrom sikere attól függ, hogy az hábo­­rútlanul lassan előhaladhasson és hogy minden el van koc­kázva, ha az oroszoknak sikerül, a hadtesteket ke­resztül törni, melyek az ostromlókat száraz­ részről fe­dezik. A vezéreknek ez esetben természetesen jó pél­dával kell­ előlmenniök, s így magyarázható, miért van annyi halott, oly kevés sebesült, miért sebesült vagy halt meg annyi fő- sőt törzstiszt. Angol részről 3 tbk elesett, 9 megsebesült; ez utóbbiak közt Cam­bridge hg és Brown tbk. Lyons admirál fia is elesett. Ma beszélik, hogy az angoloknak törzstisztekben­ vesz­tesége kétharmadot tesz ki. A francziák vesztesége ma­­gasb tisztekben állítólag csekélyebb, de Canrobert tábornokot is a sebesültek közé számítják, azonban ő állítólag csak könnyű sebet kapott jobb karján. Az angolok vesztesége egészben 2000 holt és 1000 sebe­sült; a holt és sebesült francziák száma l’60; a többi 700 törökökre esik. Még megemlítendő, fajkép az oro­szok Inkermannál oly feltartóztathatlanul és váratla­nul nyomultak minden oldalról a csekély angol legény­ségre, hogy ennek sátorait elérték, és a lovasság még megkötött lovait elvivék ; továbbá állítják, hogy az oroszok gyalogságuk gyorsabb szállítása végett déli Oroszországból Szebasztopolba parasztkocsikat hasz­nálnak; ha ez igaz, úgy az utaknak igen járhatóknak kell ott lenni (?) és Krimiában jobb idő jár mint itt.“ A „Globe“ állítja, mikép az ang­ol minisztérium még semmi jelentést sem kapott sir Lucy de Evans , sir G Brown és Buller tirkok haláláról. Még sir G. Brown megsebesülése és műtét alá vettetéséről sincs semmi hi­vatalos jelentés. Csak Catheart, Goldio és Strangway halála bizonyos. A nov. 15-ei stambuli szárazi posta Aidinből is ho­zott leveleket. A lázadás ott még mindig nincs teljesen elfojtva, a szerbekek úgy látszik jobbnak látták védőleg eljárni, míg a velük szemközt álló Kramil pasa hadereje gyöngébb, mint hogy határozott támadáshoz, nyúlhatna. A két ellen tehát figyelő állást foglalt és erősítéseket vonnak magukhoz. A kormány serege ujo- 1 g Brusszából kapott volna erősítéseket. A „Moniteur“ nek Bukarestből nov. 16 káról Írják: Szadik pasa Maximeniben van a Szereth mellett s e fo­lyam két partján állomásos három lovas ezreddel, egy üteggel s nehány zászlóaljjal. A moldvai lakosokhoz egy proclamatiot intézet­t. A törökök folytatják az át­kelést Szil.Szíriából Kalarasba s Braila felé mozognak. A törökök hadműködése­, miket eddig kedvezőtlen idő­járás gátolt, újra megkezdettek. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A belügyminiszter, Braducz János má­sod oszt. megye­biztost helytartósági titkárrá, és báró Pro­ff-I­mich Károly volt főhadnagyot helytartósig­ fogalmazóvá a nagyváradi helytartósági osztályhoz kine­vezte. Az igazságügyi miniszter egy az eperjesi cs. k. megyei törvényszéknél megürült tanácsosi állomásra Schwab Antal jászberényi cs. kir. megyetörvényszéki tanácsost ki­nevezte.­­ A kereskedelmi minisztérium az illető iparkamarák útján tudatja, miként ott, hol a hirdetmények és naptárak bélyegeztetésére szükségelt jegyek még hiá­nyoznának, azok bélyegeztetése az eddigi mód szerint is történhetik.­­ A bélyegjegyek behozatala óta több eset adta elő magát, hogy t, s a levelek a szokásos levéljegyek helyett ily bélyegjegyekkel láttattak el. Illető helyről tehát a kö­zönség figyelmeztetik, miként a bélyegjegyekkel ellátott levelek mint bérmentetlenek fogadtatnak el s hogy a vitel­bért a levelet elfogadó a fenálló szabályok szerint fize­­tfendi. — Sz. kir. Pest városának költségvetése 185*15-ik évre elkészülvén s némi módosítással helyben­­hagyatván, sietünk e költségvetést főbb pontjaiban­­. olva­sóinkkal megismertetni. E költségvetésnek rendes és ez évre sem változott tételeit elhallgatván, csak a következő és a községi pénztárt leginkább igénybe vevő kiadások ki­emelésére szorítkozunk. A jövő évre helybenhagyott ösz­­szes kiadás öszvege 852,876 frt 377­10 kr. A közigaz­gatási tisztviselők fizetése tesz 59,347 frtot 51 krt; az ösz­­szes tisztviselők, a városi lelkészség, iskolák és szolgák fizetése együttvéve 150,088 frt. (A mult 185314 évben ez öszveg tett 155,367 frtot 9 krt.) Kövezetre 66,175 frt 102 fio kr számittatik. Tűzoltószerekre 2000 frt, Íróesz­közökre stb. 5900 frt, épületjavításokra 8400 frt, fegyen­­czek , kóborlók tartására, elszállítására stb. 6500 frt. A nyugdíjak 10 756 frtot 40 krt igényelnek. Az utczák vi­lágítása 69,592 frt 36 kr, az utczák tisztán tartása és ön­­töztetése 20,124 írtba 10 krba, a határvonalon ki­vüli eső út­ak fentartása 3347 forintba, a gátak és part fentartása 15,619 forintba 13 krba kerül. — Utak készítésére 41,983 forint vettetett ki. A Rókus kórház 10,000, a dologház 2000, a szegények gyámoló intézete 2000 s a Josephinum árvaház-'600 fttal segélyeztetik. — Kamatok fejében évenkint 82,826 frt, 30 kr., a szegények számára kiszolgáltatott gyógyszerért 3000, és bérkocsisok használatáért 1500 frt fizettetik. A cs. kir. csendőrségre szükségelt kiadás tesz 25,481 frtot 20 krt., a katonaságra szükségelt kiadás 128,472 frtot. Jövedelmi adó 20,086 frt 18 2­10 br. Tőke visszafizetésére 16 200, rendőrségi illetékre 42,000, a soroksári és váczi útvonalon építendő vámházakra 14,000 s rendkívüli kiadásokra 20,000 frt számittatik pp. — A rendes bevételek tesznek 606,876 frtot 37 7­10 krt. Ehhez járulván a 30 °­ C nyi községi adó 210.000 frtnyi öszvege és az üllői­ uton levő katonai laktanya 36.000 frt béröszvege, az öszves bevétel tesz 852,876 frtot és 37 7­10 krt.­­ Az írói segélypénztár ügye szintén egye­sítő, rokonitő erővel bir, miként ily erővel bírt a költő árváinak ügye. Minden osztály, minden vallás emberei le­teszik ez oltárra is áldo­zatukat s a tegnap hozzánk érke­zett adakozások között az esztergo­mi főegyház­­megyei papnövendékek küldeménye 22 p.srt mellett találjuk a mezőföldi helvét hitval­lású egyház­megye egyik segédlelkészé­­nek szives adományát 4 p.írtot s Dr. Hamar­i urnak havonként kötelezett 1 p.írtjával egyszerre érkezik hoz­zánk E­i­d­v­i­t­z Mór 2. Kiss Lipót 2. s Schweiger S. 1 p.írtja. Ez utóbbi összegek M­e­i­s­e­­­s Vilmos ur -4 TUDOMÁNY ÉS IRODALOM* A M. KÖLTÉSZET FOLYTATOTT TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. Tizenötödik előadás. Messzeható eszme volt az , Uraim, melyet Kármán József egy emlékezetes k­ét estvélyen indítványozott Schedius Lajosnál 1793-ban. Pestnek irodalmi közép­ponttá tétele. Hálával emlegette a bécsi magyarok, a komáromiak, a kassaiak, debreczeniek, az erdélyiek buzgó tevékenységét; de míg Pest nem ragadja meg a kormányt, úgy­mond, addig a dialectusok be nem fog­nak egy egységes könyvnyelvbe olvadni; addig ez el­szórt tartományi irányok nem termik meg azt az orszá­gos irodalmat, mely maga egyenlítheti ki a nyelv, az ízlések, az egyének diferenciáit, addig a vidéki igyeke­zetek vidékeikre maradnak szorítva. Pesten van csak egy nagyobb szép társaság; a Telekiek, Rádayak, Pod­­maniczkyak, Orczyak itt folytatnak magyar házakat; itt van csak e tekintélyes serege a tudósoknak, kiket az egyetem egyesít; itt egy közkönyvtár, egy a külfölddel közvetlenül összefüggő s a világot velünk közvetítő könyvkereskedés; itt fordul meg minden nemes ifjú egyszer életében , midőn törvénygyakorlatra feljő ; itt nagyobb száma a tisztviselőknek, ügyvédeknek, orvo­soknak, kikből nagyobb számú olvasók, nyelvterjesztők, írók telnek ki : itt a nagy mező, honnan a társalkodás és szövetkezés útján kitisztázott nézetek áradhatnak ki az egész országra, s egy nagy irodalmi köztársasággá olvaszthatják a sok elszigetelt erőket. Az eszme jónak találtatott elméletben, de ki legyen az egyesítő ? Az in­dítványozó, lelkes fiatal embernek ismertetett, a fényes házak szerették mint világ fiát, de k­ét tehetségét nem ismerték. Nem csatlakozott senki, Schediuson és Pajo­ron kivül, kik az irodalomban maguk is nevetlenek, mint ő. De generális Beleznainé mélyi­bben nézett az érett lelkű ifjúba, mint a tekintélyes férfiak, és segedel­mét ígérte. Kármán bízott a maga tudományában, ki­tűzésében, talentumában, bízott a jövendőben, s kihir­dette negyedes írását. Elmentek az előfizettető ívek , olvasó mégis másfél száz gyűlt: az Írók hidegen vár­ták, mi lesz belőle, s hidegen vették, mikor látták. Az egy Csokonai lelke kapott lángot, s hozta áldozatát. Kármán fel nem véve a ránczos szemöldöket, az olvasó­­n­é­k­hoz fordult: övék, úgy hitte, a jövendő. „Gyenge leányka , indulj el immár kimért utadon — így szólltá meg Urániáját — emlékezzél meg mennyei szárma­zásodról : t­a­n i­­­s, és igyekezz tetszeni! Légy tiszta és kellemetes ! Légy hasznos társalkodónéja hazánk szerelmes leányinak, a­kik közzé most kibocsátunk.“ Ezekhez képest adott szépirodalmi dolgokat, de ismere­teket is, a szépműv­észetek, a nép- és természetrajz s a történetből, sőt hasznos házi jegyzeteket is. Nem ide, hanem Kármán életrajzába tartozik megemlékezni gyá­szos végéről, mely a harmadik kötet kijötte után véget szakasztott azon vállalatnak , melynél tisztább eszmé­lettel nem indult meg egy is, de mely élet rövid életé­nél , még szűk t­őrénél fogva, hatni csak kezdett. A Kár­mán központosító eszméinek elment a hirök, s a vidéki irodalom ignorálta őt mig élt, ignorálta miután elhalt, csak a méltányosabb utókor karolta föl emlékezetét, s miután írásai egy évtized előtt újra világot láttak, el van ismerve tiszta látása, ritka képessége, írói érde­me. Senki sem látta be tisztábban csinosodásunk aka­dályait, senki sem fogta fel helyesebben a nemzet szük­ségeit s nem mondta bátrabban szemébe a kornak, félszegségeit. Mit és mennyit tehetett volna ő, ha a szerencsés kezdemény sikerét kivívhatja ! Költőnek ő mint moralista lépett fel, valamint elmélkedéseit vi­szont költői emelkedés jelzi. Fiatalsága daczára világ és emberismeret lepnek meg nála oly időben, midőn költészetünk mindennel, csak tárgyilagossággal még n­e birt. „Fejvesztesége“ töredék maradt, de igy is fényes tanúbizonysága azon erőnek, melyet mint kór­ós jellemfestő volt kifejtendő, s melynél fogva csalha­­tatlanúl arra volt meghivatva, hogy negyven évvel Jó­sika előtt eredeti , egészen neazzeti regényirodalmat alkosson. Még egy rejtélyes eredetű, csodálatos művet vettünk az ő kezeiből, melyről nem tudjuk mennyi belőle övé, mennyi azon széplelkű szerencsétlen nőé, ki Kármán iránti szerelmének áldozatja lett. Fanni Hagyomá­nyait értem. Lélektani regény ez, melyben a törté­net fonala főleg arra szolgál, hogy reá egy mélyen lángoló kedély küzdelmeit, szenvedéseit s azon lassú lelki halál folyamatját festő vallomások sora felfűzes­­sék, mely alatt végre gyenge alkotása összeroakadt. Be­látunk a kebelbe hol ez érzések ébrednek, nőnek, küz­denek, látjuk minden gerjesztő, tápláló, csüggesztő mozzanat munkáját s következményeit a le­gapróbb szá­lakig, a szív kelő és sebesen elhatalmazó betegségét, s e mély kebelélet kölcsönviszonyait az őt körülvevő vi­lággal. Ez a mélység, a belső valóságnak e megragadó ereje egyetlenné teszik e művet irodalmunkban.Werther alkottatta volna Kármánnal ezt a Fannit, mint Foscoló­­val az Ortis Utolsó Leveleit? Lehet. De annyi bizonyos, hogy Fanni létez­­t, hogy Kármánt szerette, érte szen­vedett, miatta meghalt, hogy naplózott és levelezett; valamint másfelül az, hogy a mesterség, mely a szerke­zeten felismerszik, a szakadozott részletek egybe illesz­tése s egy teljes arányos égés­nek kikerekitése, a nyelv­vel együtt, Kármáné. Kármán, a mily elszigetelten a kor íróitól dolgozott I­s mert visszautasittatott, vagy inkább f­­ nem karol­tatok,­­ mert mielőtt kölcsönviszonyokba léphetett, már elhalt — oly külön és saját állását és irányát veszszük észre hasonlítva őt az ak­or létezett irói csoportolatok­hoz. Hazulról már a bölcsészet és művészet embere, a­­z irányokban kiművelve, az igaz és s­ép tette alko­tásai czélját, de mindig a szépnek alakjában, m­ej­d a nemzetre a nők, a leendő nemzedékek szülőanyjaik által akart hatni. Ellensége a puszta szivjátéknak s az üres költészetnek, mely neki „pepecselés“ volt, tartalmat sürgetett, de annyi jogát ismerve el a szivnek mint az észnek, s ugyan ezért a kettőnek arányos kim­ívelteté­­sét követelve. Nem indulva ki egy vagy más iskola elő­szereteteiből , oly magyar irodalmat követelt, mely a magyar nemzet szellemi szükségeiről szellemi készült­ségéhez mért önálló munkássággal tegyen. A nyelvben megtámadta az újítókat, tudnivaló a hívatlanokat — s nem tagadhatjuk, hogy ez a mesterség akkor törvény és ízlés nélkül, egy homályos ösztön sugallásai szerint űzetett, — mert ő maga is újított, de nem a nyelv for­dulataiban, melyek közül inkább tiszta nemzeties kife­jezésre törekedett, miben őt finom ízlése mindenkor biz­tosan vezette. Verset alig néhány sort irt, ereje a pró­zában volt, s ez nemcsak eredeti a valóban magyar, hanem hathatós, teljes és zengzetes is. Az ő nyelv­­muzasa arányos vonású, egészséges és szellemes mezei lyányka volt: a Stazinczyén a kecs mellett némi városi halaványság volt észrevehető. Ha Kármán életben ma­rad, e két különböző természet maholnap kétségkívül összekocczan, s két ellenkező felekezetet alkot, de iro­dalmunk nyert volna az ellentétek hathatós működése által : a tartalom és forma arányosabb mértékben fej­lődik s hatja vala át egymást; s a két szépség, a ter­mészeté s a művészeté, a nemzeti s az idegen, a versent küzdelem folytán korábban lelik vala meg a kiegyenlí­tés középpontját. így állnak vala a kilátások — midőn Kármán váratlanul elhal, s Kazinczy évekre tétlenné lesz a sors csapásai által. Üresség támadt, irodalmi in­terregnum — de a gondviselés ennek is megadta hő­seit , s­ ezek elseje íme Csokonai Vitéz Mi­hály volt. (Vége köv.) Gömörben legközelebb a következő apró könyvek jöttek forgalomba: 128(281). A Tiszamelléki h. hitval. egy­házkerület névkönyve naptárral 1855 kö­zönséges évre, a sárospataki főiskola költségén és betűivel. Maradandó becsű czikk ebben a házassági uj törvé­nyek némely jegyzetekkel, mely czikkre külö­nösen azokat figyelme­ztetjük, kik az idővel k­örülményeik miatt kellőleg nem haladhatván, az uj törvényeket eléggé nem ismerik. — A névkönyv szerint van ezen kerületben jelenleg 239,970 lélek, vagy is kevesebb mint most éve volt 2424-gyel. — Tanuló van 17,399. Ez is kevesebb, mint most éve volt 808-czal. — Főbb tanodák itt: a. ) a pataki, 17 rendes, 3 segéd tanárral. A tanulók összes száma 609. b. ) A m­i­s­k­o­l­c­z­i 7 rendes, 6 rendkívüli tanár­ral. Tanulók száma 177. c) a rimaszombati 8 rendes tanárral. Ta­nulóinak száma 151. d.) Karacs Teréz leánynöveldéje Miskolczon , 8 tanitó, 1­58 növendékkel, 129(282). A h­alá­lmint az élet bírálata. Ha­lotti beszéd Szathmáry Király Pál felett Tompa M­­­h. 130(283). A nő helye, hivatása. Halotti beszéd Draskóczi Sámuelnő felett szinte Tompa M. — a hon ko­szorús költőjétől, ki jelenleg hamvai ref. pap, e két egy­házi beszéd az első, mi nyomtatás alá bocsáttatott. — Le­gyen ü­dvöz­ő a szent mezőn, holott reá-itélve e jelen két mű­kincs után — szinte borostyánok várnak. Az a halhatat­lanság örök­zöldje, mivel a virág dús lelkű s mézes ajitú tudós pap költő behinti itt a koporsókat. S lehetlen át nem látnunk, hogy csak akarnia kell, és a magyar Sion,­­sőt ki merjük, mondani, a keresztyén világ —­első rangú szónokai között foglaland helyet. . . Fel tehát az irodalom oltárára szentelt gyertyáiddal öttalentomos hű szolga, és a süker, az elismerés, a jutalom el nem marad. 131(284). Egyházi beszéd, melyet Tornallyai ref. isko­­latanitó­­. Droppa M. hivatalának fél százados örömünne­­pén a tornallyai ref. egyházban elmondott martius 30 án 1854 Borsodi József simoni pap. . — Ugyan ez alkalom­­mal mondott öröm ünnepi beszéde Szomolnoky István ri­maszombati tanárnak.— Igen jól tette az ünnepelt öreg ta­nitó egyik kedves ifja tisztelendő Droppa Dániel sajóke­­szi ref. lelkész úr, hogy ezen két beszédet kinyomatta , mert azon felül,hogy mint ho­gy jő atyját az által példásan megtisztelt, egyszersmind egy érdemteljes népnevelőnek emel maradandó emléket, buzdításul az ifjabb nemzedék között. S eztán alkalmat szolgáltat két jeles egyházi szó­noknak fellépni az irodalom mezején, hogy elmondhas­suk róluk nyilvánosan : sokáig éljenek. — Becsesiti a tíz levélből álló füzetkét két ének Tompa Mihálytól, me­lyet a gömöri refu­nkciótanitók aránylag igen jól har­­monizáltak el tisztitársok örömü­nnepén. — A bőven ki­osztott ingyen példányokon felül eladásra is maradt né­hány száz példány. Kapható Heilprim könyvkereskedésé­ben Miskolczon, ara gondolom négy pengő garas. A be­jövendő haszon a gömöri ref. egyház.megyei gyámolda ja­vára van felajánlva. Sajóvölgyi, Magyar könyveiét. 482—481(711—713).Az utolsó Bátori. Irta Jó­ I­ti­ka Miklós. Harmadik kiadás. Pesten. Heckenast Gusz­táv tulajdona. 1854. lerét. Három kötet: 218, 216 és I 233­­. („Jósika Miklós regényei“ uj olcsó kiadásának 4— I 6-dik kötete, egyenkint 30 pkrjával.) Ára­­­ft 30 kr pp.

Next