Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-26 / 1415. szám
vánságtól Oroszország ellen mielőbb csatasíkra szállhatni. Nem bírjuk felfogni, miért késik Newcastleig belőlök egy lengyel légiót alakítni. Már annak híre, hogy Portsmouthban egy lengyel légió lépett zászló alá, Oroszországot mint egy villámütés járná keresztül, s délen öszpontositott hadseregei alábbszállitására iróditná. Palmerston lord, mint tudva van, már rég pártolta e tervet, mert a lengyel lobogó megpillantása a moszkovita táborbani kardok ezreire mágneshegyként hatna, s midőn Colloredo gróf azon ellenvetést tette volna, hogy ez ,une mesure révolutionnaire“ volna, felelé a lord: „non, mais une mesure desertionaire.‘. A Londonban élő dánok nov. 16 kán, Mr C. Möller elnöklete alatt meetinget tartottak a Freemasonstawernben, s pénzgyűjtőst nyitottak meg a népszerű törvényes harcz gyámolítására a dán minisztérium alkotmányellenes mozgalmai s orosz tervei ellen. Manchesterből, s más városokból is, hol dán kereskedők telepedtek le, gazdagon jöttek az adományok e tőke növelésére. Vacsoránál ittak a dán király egészségére, s több toastban meleg szavakban fejeztetett ki a legbensőbb rokonszenv Anglia és institutiói, valamint a nyugati hatalmaknak Oroszország elleni háborúja iránt. A tegnapi ,,Gobe“-ban foglalt biztosítás daczára, miszerint sir de Lacy Evans nem volna aggodalmat kelthető állapotban, halálát folytonosan hírlik. Sir George Brown is, mint beszélik, Bebe következtében meghalt volna. A hadügyminisztériumhoz, mikép erről biztosítást nyújtottak, még tegnap estig nem érkezett jelentés. Másfelől bizonyos az, hogy a kormány birtokában van a krimiai 5 aki egyenes tudósításoknak, és minden órában várják egy „Extra-Gazette“ kiadatását. Hírek, kivált szomorú természetűek, tömegesen forognak, de minthogy csak hírek, a közlést sem érdemli; csak egyet említünk , a „Herald“ által bizonyossággal közlött azon jegyzéket, mi azóta a „Chronicle“ által is megsősittetett, miszerint lord Raglan a királynő által tábornaggyá neveztetett. A távirda tegnap este hozta Stockholmból azon szomorú hírt, hogy lord Dudley Stuart 17-én ott meghalálozott, miután az előtti nap egészségi állapotában némi javulás állott be. Ő nemeslelkű, jó ember volt. Szíve és erszénye minden szűkölködőnek nyitva állott. Ezért ő Anglia egyik legnépszerűbb nevezetessége volt. Szavát mindenkor meghallgatták, a parlamentben és a meetingek padjain, ha szerencsétlenségen vagy visszaélésen segítés forgott kérdésben ; és ha nem volt is nagy szónok , jelentékeny államférfiul talentom , mindazáltal becsületes czélja, — emberies miveltsége, — nemes szivjóságáért barát és ellenség által egyiránt tiszteltetést. Ellenségei egyébiránt csak külföldön keresendők ; a parlamentben és főleg Angliában legfölebb ellenzői voltak, és ezek közöl is legtöbben szerették. Az itt élő menekültek, főleg a lengyelek, meleg barátot és a szükségben gyámolitót vesztettek el. Halála, még e pillanatban is, midőn érdemes férfiak halálhíre napirenden van, a társadalom minden osztálya közt legélénkebb részvétet ébreszt. — Lord Dudley Couts Stuart 1803-ban született, neje volt Bonaparte Egypta Alexandria, C a n i n o hg egyik leánya, kit tőle 1847-ben ragadott el a halál. E házasságbeli egyetlen fia százados a 68-dik gyalogezredben. A „Daily News“ eddigi szerkesztőjét elvesztő: Mr. F. Knight Hunt meghalálozott. Szeretetre méltó, becsülendő ember volt, kitűnő journalisticai talentum nélkül. Hátrahagyott munkái közöl az angol sajtót és írott „The fourth Estate“ leginkább megérdemli az elismerést. Ma ismét kabineti tanács volt a külügyi hivatalban. Hadi Délkeleti csatatér. Egy bécsi lap Szambalból nov. 16-tól következő távirati sürgönyt hoz. „A Perikleb“ egy új csatának hírét hozza Krimiából, mely a hajó elmenetelekor még nem volt befejezve. E kelet nélküli hír szerint az oroszok megverettek, a nagyherczegek az alattuk álló csapatokkal, bezároltattak. Utolsó napokban tetemes erősítések érkeztek. 13 és 14 kén Szambulban borzasztó vihar dühöngött és nagy pusztításokat tett. Az Ahmet moshee 3 minaretje ledőlt.“ E sürgöny szerint tehát nov. 14 vagy 15-kén kellett Krimiában új csatának folyni, azonban a más oldalról érkezett tudósíti esik Krimiából nov. 15-kén kettek és csak annyiról tudósítanak , hogy a két sereg figyelő állásban van és magukat sánczolják , mert még az oroszok is , úgy látszik , erősítéseket várnak, mielőtt támadáshoz fognának. E szerint az új csata iránti felebbi hit aligha csupán hir nem marad. Várnai nov. 14--i tudósítások megerősítik, mikép Szebasztopolnál fegyverszünet állt elő, a szövetségesek erősítéseket várnak s azalatt tűztelepeket épitnek a 3-ik parallelában. Mig az utolsó orosz sürgöny Krimiából jelente, hogy Szebasztopolnál az angol és franczia ágyuk által okozott károk éjjel ismét kijavíttattak, addig másrészről a szövetséges táborból érkezett levelek jelentik, hogy már 8-áig borzasztó rés volt a főerődítvényekbe törve; hogy a du Mol erőd szinte egészen szét volt rombolva, hogy a 3 ik parallela 140 metrenyire előre van tolva, és hogy csak erősítéseket várnak, miszerint a rohamhoz foghassanak. Egy hír tudni akará, hogy az angol-franczia erősítő csapatoknak csak egy része megy Balaklavába. Várjon a többi nem Eupatoriába-e, hol mint tegnap megjegyzők, egy diversio hatalmas lökést adhatna a szövetségesek ügyének. Egy eup a t o r ia i magánlevél oct. 30-ról jelenti, hogy e város minden oldalról be van zárolva, hogy az orosz lovasság hadműködéseiben nagyon akadályozva van, miután a föld egy idő óta minden mozdulatra használhatlanná lett, Krímia minden helységeiben drádaság, betegségek és üzlet pangás uralkodik. Azon akadályokat, melyeket az orosz erősítéseknek , melyek déli Oroszországból és Tauria partjairól megindultak, útjokban le kell győzniök, illetékes részen igen jelentékenyeknek írják le. A Dnnesztertől egész Szebasztopolríjáig a távolság mintegy 60 geographiai mérföldet tesz; a szállításra szükséges kocsikat Tauria sivatagjain nem lehet mindig felteremteni, valamint másrészről az emberek és lovak élelmezése a legnagyobb nehézségeknek van alávetve. A tüzérség és az oroszoknál oly számos szekerészet nem képes a gyalogsággal egyenlő lépést tartani, minthogy rendesen töretlen utakon kell járni. Szebasztopol csapatfogyatkozásainak pótlása az oroszokra nézve nagy nehézségekkel van összekötve, még akkor is, ha még tetemesb haderőket indítnak meg mint jelenleg. Hát ha még egy Kupatoriánál történő c versio az érkező erősítések oldalában és az orosz h .’.sereg hátuljában jelenne meg?! A nov. 5-ki csatáról érkezett hivatalos tudósításokat felebb Francziaország rovata alatt veszik a t. olvasók; ezek mellett egy stambuli levelező tudósítását eme csatáról érdekesnek tartjuk közölni : „A csata napkeltétől egész 4 óráig,tehát szete napnyugtáig, körülbelül 10 óráig tartott; eleinte az oroszok voltak a győztesek, később megakadt előnyomulásuk. A mészárlás mindkét részről borzasztó volt, míg a győzelem tökéletesen a szövetségesek javára dőlt. A „Journ. de Const.“ mely igen hiányos jelentést hoz e csatáról, az érkezett tudósításokat igen komolyaknak nevezi. 5-én reggel, mond e lap, 40,000-nyi oroszok, kik közt 30,000 erősítések voltak, melyek Dannenberg alatt Mihály és Miklós négekkel azelőtti este érkeztek, napkeltekor és erős köd által kedvezményezve, rögtön az Inkermannál álló csapatok ellen előnyomultak . Cathcart tick csak 4,000 emberrel hősiesen daczolt a túlerővel 2 órán keresztül, csak ekkor érkezett 5,000 franczia s ezek visszavetették az oroszokat; nem sokára a Monet féle franczia dandár tüzérséggel érkezett meg, s 4 órakor d. u. az oroszoknak teljes vereséget szerzett.Ugyanakkor 8000 orosz kirontást tett Szebasztopolból a franczia századok ellen,melyek a JOO mezrenyire előhaladt ostrommunkálatok védelmére voltak felállítva. Lemel tábornok néhány zászlóaljjal a megtámadottak segítségére sietett, visszaveté az oroszokat s mintegy 30 lépésnyiig a vesztegbástyától üldözte,miből mellesleg kitűnik, hogy ez még az oroszok kezében van.) Ott a tábornok súlyosan megsebesült, és lemondtak a további üldözésről. Több mint 10,000 orosz esett el e napon, és a szövetségesek 3000 holtat és sebesültet vesztettek volna. E jelentés mindenesetre nagyon elfogult , csak azon egy bizonyos, hogy mindkét részről nagy makacssággal, sőt dühhel küzdöttek, hogy a sebesültek száma csak felét teszi a holtaknak,és minthogy a sebesültekből még többen sorsuk áldozatai lesznek, ennélfogva az arány még feltűnőbbnek tűnik fel. E makacsság könnyen megmagyarázható. Nemcsak hogy a megérkezett nagyhgek a legnagyobb lelkességre buzdíták az oroszokat; nemcsak azt érzi az orosz, hogy Szebasztopol kérdése Oroszország nagyságának életkérdése; de az orosz azon határozatot is ismeri, melyet a szükség az angolokra ráparancsolt, semmi megsebesült oroszt nem ápolni, mert saját sebesültjeik számára sem bírnak elégséges előkészületekkel, s orvosaik stb. hiányzanak. Valamint az oroszoknak az e helyzet felett érzelmük bátorságukat dühig fokozza, szintúgy belátják a szövetségesek, hogy a megkezdett ostrom sikere attól függ, hogy az háborútlanul lassan előhaladhasson és hogy minden el van kockázva, ha az oroszoknak sikerül, a hadtesteket keresztül törni, melyek az ostromlókat száraz részről fedezik. A vezéreknek ez esetben természetesen jó példával kell előlmenniök, s így magyarázható, miért van annyi halott, oly kevés sebesült, miért sebesült vagy halt meg annyi fő- sőt törzstiszt. Angol részről 3 tbk elesett, 9 megsebesült; ez utóbbiak közt Cambridge hg és Brown tbk. Lyons admirál fia is elesett. Ma beszélik, hogy az angoloknak törzstisztekben vesztesége kétharmadot tesz ki. A francziák vesztesége magasb tisztekben állítólag csekélyebb, de Canrobert tábornokot is a sebesültek közé számítják, azonban ő állítólag csak könnyű sebet kapott jobb karján. Az angolok vesztesége egészben 2000 holt és 1000 sebesült; a holt és sebesült francziák száma l’60; a többi 700 törökökre esik. Még megemlítendő, fajkép az oroszok Inkermannál oly feltartóztathatlanul és váratlanul nyomultak minden oldalról a csekély angol legénységre, hogy ennek sátorait elérték, és a lovasság még megkötött lovait elvivék ; továbbá állítják, hogy az oroszok gyalogságuk gyorsabb szállítása végett déli Oroszországból Szebasztopolba parasztkocsikat használnak; ha ez igaz, úgy az utaknak igen járhatóknak kell ott lenni (?) és Krimiában jobb idő jár mint itt.“ A „Globe“ állítja, mikép az angol minisztérium még semmi jelentést sem kapott sir Lucy de Evans , sir G Brown és Buller tirkok haláláról. Még sir G. Brown megsebesülése és műtét alá vettetéséről sincs semmi hivatalos jelentés. Csak Catheart, Goldio és Strangway halála bizonyos. A nov. 15-ei stambuli szárazi posta Aidinből is hozott leveleket. A lázadás ott még mindig nincs teljesen elfojtva, a szerbekek úgy látszik jobbnak látták védőleg eljárni, míg a velük szemközt álló Kramil pasa hadereje gyöngébb, mint hogy határozott támadáshoz, nyúlhatna. A két ellen tehát figyelő állást foglalt és erősítéseket vonnak magukhoz. A kormány serege ujo- 1 g Brusszából kapott volna erősítéseket. A „Moniteur“ nek Bukarestből nov. 16 káról Írják: Szadik pasa Maximeniben van a Szereth mellett s e folyam két partján állomásos három lovas ezreddel, egy üteggel s nehány zászlóaljjal. A moldvai lakosokhoz egy proclamatiot intézett. A törökök folytatják az átkelést Szil.Szíriából Kalarasba s Braila felé mozognak. A törökök hadműködése, miket eddig kedvezőtlen időjárás gátolt, újra megkezdettek. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. A belügyminiszter, Braducz János másod oszt. megyebiztost helytartósági titkárrá, és báró Proff-Imich Károly volt főhadnagyot helytartósig fogalmazóvá a nagyváradi helytartósági osztályhoz kinevezte. Az igazságügyi miniszter egy az eperjesi cs. k. megyei törvényszéknél megürült tanácsosi állomásra Schwab Antal jászberényi cs. kir. megyetörvényszéki tanácsost kinevezte. A kereskedelmi minisztérium az illető iparkamarák útján tudatja, miként ott, hol a hirdetmények és naptárak bélyegeztetésére szükségelt jegyek még hiányoznának, azok bélyegeztetése az eddigi mód szerint is történhetik. A bélyegjegyek behozatala óta több eset adta elő magát, hogy t, s a levelek a szokásos levéljegyek helyett ily bélyegjegyekkel láttattak el. Illető helyről tehát a közönség figyelmeztetik, miként a bélyegjegyekkel ellátott levelek mint bérmentetlenek fogadtatnak el s hogy a vitelbért a levelet elfogadó a fenálló szabályok szerint fizetfendi. — Sz. kir. Pest városának költségvetése 185*15-ik évre elkészülvén s némi módosítással helybenhagyatván, sietünk e költségvetést főbb pontjaiban. olvasóinkkal megismertetni. E költségvetésnek rendes és ez évre sem változott tételeit elhallgatván, csak a következő és a községi pénztárt leginkább igénybe vevő kiadások kiemelésére szorítkozunk. A jövő évre helybenhagyott öszszes kiadás öszvege 852,876 frt 37710 kr. A közigazgatási tisztviselők fizetése tesz 59,347 frtot 51 krt; az öszszes tisztviselők, a városi lelkészség, iskolák és szolgák fizetése együttvéve 150,088 frt. (A mult 185314 évben ez öszveg tett 155,367 frtot 9 krt.) Kövezetre 66,175 frt 102 fio kr számittatik. Tűzoltószerekre 2000 frt, Íróeszközökre stb. 5900 frt, épületjavításokra 8400 frt, fegyenczek , kóborlók tartására, elszállítására stb. 6500 frt. A nyugdíjak 10 756 frtot 40 krt igényelnek. Az utczák világítása 69,592 frt 36 kr, az utczák tisztán tartása és öntöztetése 20,124 írtba 10 krba, a határvonalon kivüli eső útak fentartása 3347 forintba, a gátak és part fentartása 15,619 forintba 13 krba kerül. — Utak készítésére 41,983 forint vettetett ki. A Rókus kórház 10,000, a dologház 2000, a szegények gyámoló intézete 2000 s a Josephinum árvaház-'600 fttal segélyeztetik. — Kamatok fejében évenkint 82,826 frt, 30 kr., a szegények számára kiszolgáltatott gyógyszerért 3000, és bérkocsisok használatáért 1500 frt fizettetik. A cs. kir. csendőrségre szükségelt kiadás tesz 25,481 frtot 20 krt., a katonaságra szükségelt kiadás 128,472 frtot. Jövedelmi adó 20,086 frt 18 210 br. Tőke visszafizetésére 16 200, rendőrségi illetékre 42,000, a soroksári és váczi útvonalon építendő vámházakra 14,000 s rendkívüli kiadásokra 20,000 frt számittatik pp. — A rendes bevételek tesznek 606,876 frtot 37 710 krt. Ehhez járulván a 30 ° C nyi községi adó 210.000 frtnyi öszvege és az üllői uton levő katonai laktanya 36.000 frt béröszvege, az öszves bevétel tesz 852,876 frtot és 37 710 krt. Az írói segélypénztár ügye szintén egyesítő, rokonitő erővel bir, miként ily erővel bírt a költő árváinak ügye. Minden osztály, minden vallás emberei leteszik ez oltárra is áldozatukat s a tegnap hozzánk érkezett adakozások között az esztergomi főegyházmegyei papnövendékek küldeménye 22 p.srt mellett találjuk a mezőföldi helvét hitvallású egyházmegye egyik segédlelkészének szives adományát 4 p.írtot s Dr. Hamari urnak havonként kötelezett 1 p.írtjával egyszerre érkezik hozzánk Eidvitz Mór 2. Kiss Lipót 2. s Schweiger S. 1 p.írtja. Ez utóbbi összegek Meises Vilmos ur -4 TUDOMÁNY ÉS IRODALOM* A M. KÖLTÉSZET FOLYTATOTT TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. Tizenötödik előadás. Messzeható eszme volt az , Uraim, melyet Kármán József egy emlékezetes két estvélyen indítványozott Schedius Lajosnál 1793-ban. Pestnek irodalmi középponttá tétele. Hálával emlegette a bécsi magyarok, a komáromiak, a kassaiak, debreczeniek, az erdélyiek buzgó tevékenységét; de míg Pest nem ragadja meg a kormányt, úgymond, addig a dialectusok be nem fognak egy egységes könyvnyelvbe olvadni; addig ez elszórt tartományi irányok nem termik meg azt az országos irodalmat, mely maga egyenlítheti ki a nyelv, az ízlések, az egyének diferenciáit, addig a vidéki igyekezetek vidékeikre maradnak szorítva. Pesten van csak egy nagyobb szép társaság; a Telekiek, Rádayak, Podmaniczkyak, Orczyak itt folytatnak magyar házakat; itt van csak e tekintélyes serege a tudósoknak, kiket az egyetem egyesít; itt egy közkönyvtár, egy a külfölddel közvetlenül összefüggő s a világot velünk közvetítő könyvkereskedés; itt fordul meg minden nemes ifjú egyszer életében , midőn törvénygyakorlatra feljő ; itt nagyobb száma a tisztviselőknek, ügyvédeknek, orvosoknak, kikből nagyobb számú olvasók, nyelvterjesztők, írók telnek ki : itt a nagy mező, honnan a társalkodás és szövetkezés útján kitisztázott nézetek áradhatnak ki az egész országra, s egy nagy irodalmi köztársasággá olvaszthatják a sok elszigetelt erőket. Az eszme jónak találtatott elméletben, de ki legyen az egyesítő ? Az indítványozó, lelkes fiatal embernek ismertetett, a fényes házak szerették mint világ fiát, de két tehetségét nem ismerték. Nem csatlakozott senki, Schediuson és Pajoron kivül, kik az irodalomban maguk is nevetlenek, mint ő. De generális Beleznainé mélyibben nézett az érett lelkű ifjúba, mint a tekintélyes férfiak, és segedelmét ígérte. Kármán bízott a maga tudományában, kitűzésében, talentumában, bízott a jövendőben, s kihirdette negyedes írását. Elmentek az előfizettető ívek , olvasó mégis másfél száz gyűlt: az Írók hidegen várták, mi lesz belőle, s hidegen vették, mikor látták. Az egy Csokonai lelke kapott lángot, s hozta áldozatát. Kármán fel nem véve a ránczos szemöldöket, az olvasónékhoz fordult: övék, úgy hitte, a jövendő. „Gyenge leányka , indulj el immár kimért utadon — így szólltá meg Urániáját — emlékezzél meg mennyei származásodról : tan is, és igyekezz tetszeni! Légy tiszta és kellemetes ! Légy hasznos társalkodónéja hazánk szerelmes leányinak, akik közzé most kibocsátunk.“ Ezekhez képest adott szépirodalmi dolgokat, de ismereteket is, a szépművészetek, a nép- és természetrajz s a történetből, sőt hasznos házi jegyzeteket is. Nem ide, hanem Kármán életrajzába tartozik megemlékezni gyászos végéről, mely a harmadik kötet kijötte után véget szakasztott azon vállalatnak , melynél tisztább eszmélettel nem indult meg egy is, de mely élet rövid életénél , még szűk tőrénél fogva, hatni csak kezdett. A Kármán központosító eszméinek elment a hirök, s a vidéki irodalom ignorálta őt mig élt, ignorálta miután elhalt, csak a méltányosabb utókor karolta föl emlékezetét, s miután írásai egy évtized előtt újra világot láttak, el van ismerve tiszta látása, ritka képessége, írói érdeme. Senki sem látta be tisztábban csinosodásunk akadályait, senki sem fogta fel helyesebben a nemzet szükségeit s nem mondta bátrabban szemébe a kornak, félszegségeit. Mit és mennyit tehetett volna ő, ha a szerencsés kezdemény sikerét kivívhatja ! Költőnek ő mint moralista lépett fel, valamint elmélkedéseit viszont költői emelkedés jelzi. Fiatalsága daczára világ és emberismeret lepnek meg nála oly időben, midőn költészetünk mindennel, csak tárgyilagossággal még ne birt. „Fejvesztesége“ töredék maradt, de igy is fényes tanúbizonysága azon erőnek, melyet mint kórós jellemfestő volt kifejtendő, s melynél fogva csalhatatlanúl arra volt meghivatva, hogy negyven évvel Jósika előtt eredeti , egészen neazzeti regényirodalmat alkosson. Még egy rejtélyes eredetű, csodálatos művet vettünk az ő kezeiből, melyről nem tudjuk mennyi belőle övé, mennyi azon széplelkű szerencsétlen nőé, ki Kármán iránti szerelmének áldozatja lett. Fanni Hagyományait értem. Lélektani regény ez, melyben a történet fonala főleg arra szolgál, hogy reá egy mélyen lángoló kedély küzdelmeit, szenvedéseit s azon lassú lelki halál folyamatját festő vallomások sora felfűzessék, mely alatt végre gyenge alkotása összeroakadt. Belátunk a kebelbe hol ez érzések ébrednek, nőnek, küzdenek, látjuk minden gerjesztő, tápláló, csüggesztő mozzanat munkáját s következményeit a legapróbb szálakig, a szív kelő és sebesen elhatalmazó betegségét, s e mély kebelélet kölcsönviszonyait az őt körülvevő világgal. Ez a mélység, a belső valóságnak e megragadó ereje egyetlenné teszik e művet irodalmunkban.Werther alkottatta volna Kármánnal ezt a Fannit, mint Foscolóval az Ortis Utolsó Leveleit? Lehet. De annyi bizonyos, hogy Fanni létezt, hogy Kármánt szerette, érte szenvedett, miatta meghalt, hogy naplózott és levelezett; valamint másfelül az, hogy a mesterség, mely a szerkezeten felismerszik, a szakadozott részletek egybe illesztése s egy teljes arányos égésnek kikerekitése, a nyelvvel együtt, Kármáné. Kármán, a mily elszigetelten a kor íróitól dolgozott Is mert visszautasittatott, vagy inkább f nem karoltatok, mert mielőtt kölcsönviszonyokba léphetett, már elhalt — oly külön és saját állását és irányát veszszük észre hasonlítva őt az akor létezett irói csoportolatokhoz. Hazulról már a bölcsészet és művészet embere, az irányokban kiművelve, az igaz és sép tette alkotásai czélját, de mindig a szépnek alakjában, mejd a nemzetre a nők, a leendő nemzedékek szülőanyjaik által akart hatni. Ellensége a puszta szivjátéknak s az üres költészetnek, mely neki „pepecselés“ volt, tartalmat sürgetett, de annyi jogát ismerve el a szivnek mint az észnek, s ugyan ezért a kettőnek arányos kimíveltetését követelve. Nem indulva ki egy vagy más iskola előszereteteiből , oly magyar irodalmat követelt, mely a magyar nemzet szellemi szükségeiről szellemi készültségéhez mért önálló munkássággal tegyen. A nyelvben megtámadta az újítókat, tudnivaló a hívatlanokat — s nem tagadhatjuk, hogy ez a mesterség akkor törvény és ízlés nélkül, egy homályos ösztön sugallásai szerint űzetett, — mert ő maga is újított, de nem a nyelv fordulataiban, melyek közül inkább tiszta nemzeties kifejezésre törekedett, miben őt finom ízlése mindenkor biztosan vezette. Verset alig néhány sort irt, ereje a prózában volt, s ez nemcsak eredeti a valóban magyar, hanem hathatós, teljes és zengzetes is. Az ő nyelvmuzasa arányos vonású, egészséges és szellemes mezei lyányka volt: a Stazinczyén a kecs mellett némi városi halaványság volt észrevehető. Ha Kármán életben marad, e két különböző természet maholnap kétségkívül összekocczan, s két ellenkező felekezetet alkot, de irodalmunk nyert volna az ellentétek hathatós működése által : a tartalom és forma arányosabb mértékben fejlődik s hatja vala át egymást; s a két szépség, a természeté s a művészeté, a nemzeti s az idegen, a versent küzdelem folytán korábban lelik vala meg a kiegyenlítés középpontját. így állnak vala a kilátások — midőn Kármán váratlanul elhal, s Kazinczy évekre tétlenné lesz a sors csapásai által. Üresség támadt, irodalmi interregnum — de a gondviselés ennek is megadta hőseit , s ezek elseje íme Csokonai Vitéz Mihály volt. (Vége köv.) Gömörben legközelebb a következő apró könyvek jöttek forgalomba: 128(281). A Tiszamelléki h. hitval. egyházkerület névkönyve naptárral 1855 közönséges évre, a sárospataki főiskola költségén és betűivel. Maradandó becsű czikk ebben a házassági uj törvények némely jegyzetekkel, mely czikkre különösen azokat figyelmeztetjük, kik az idővel körülményeik miatt kellőleg nem haladhatván, az uj törvényeket eléggé nem ismerik. — A névkönyv szerint van ezen kerületben jelenleg 239,970 lélek, vagy is kevesebb mint most éve volt 2424-gyel. — Tanuló van 17,399. Ez is kevesebb, mint most éve volt 808-czal. — Főbb tanodák itt: a. ) a pataki, 17 rendes, 3 segéd tanárral. A tanulók összes száma 609. b. ) A miskolczi 7 rendes, 6 rendkívüli tanárral. Tanulók száma 177. c) a rimaszombati 8 rendes tanárral. Tanulóinak száma 151. d.) Karacs Teréz leánynöveldéje Miskolczon , 8 tanitó, 158 növendékkel, 129(282). A halálmint az élet bírálata. Halotti beszéd Szathmáry Király Pál felett Tompa Mh. 130(283). A nő helye, hivatása. Halotti beszéd Draskóczi Sámuelnő felett szinte Tompa M. — a hon koszorús költőjétől, ki jelenleg hamvai ref. pap, e két egyházi beszéd az első, mi nyomtatás alá bocsáttatott. — Legyen üdvöző a szent mezőn, holott reá-itélve e jelen két műkincs után — szinte borostyánok várnak. Az a halhatatlanság örökzöldje, mivel a virág dús lelkű s mézes ajitú tudós pap költő behinti itt a koporsókat. S lehetlen át nem látnunk, hogy csak akarnia kell, és a magyar Sion,sőt ki merjük, mondani, a keresztyén világ —első rangú szónokai között foglaland helyet. . . Fel tehát az irodalom oltárára szentelt gyertyáiddal öttalentomos hű szolga, és a süker, az elismerés, a jutalom el nem marad. 131(284). Egyházi beszéd, melyet Tornallyai ref. iskolatanitó. Droppa M. hivatalának fél százados örömünnepén a tornallyai ref. egyházban elmondott martius 30 án 1854 Borsodi József simoni pap. . — Ugyan ez alkalommal mondott öröm ünnepi beszéde Szomolnoky István rimaszombati tanárnak.— Igen jól tette az ünnepelt öreg tanitó egyik kedves ifja tisztelendő Droppa Dániel sajókeszi ref. lelkész úr, hogy ezen két beszédet kinyomatta , mert azon felül,hogy mint hogy jő atyját az által példásan megtisztelt, egyszersmind egy érdemteljes népnevelőnek emel maradandó emléket, buzdításul az ifjabb nemzedék között. S eztán alkalmat szolgáltat két jeles egyházi szónoknak fellépni az irodalom mezején, hogy elmondhassuk róluk nyilvánosan : sokáig éljenek. — Becsesiti a tíz levélből álló füzetkét két ének Tompa Mihálytól, melyet a gömöri refunkciótanitók aránylag igen jól harmonizáltak el tisztitársok örömünnepén. — A bőven kiosztott ingyen példányokon felül eladásra is maradt néhány száz példány. Kapható Heilprim könyvkereskedésében Miskolczon, ara gondolom négy pengő garas. A bejövendő haszon a gömöri ref. egyház.megyei gyámolda javára van felajánlva. Sajóvölgyi, Magyar könyveiét. 482—481(711—713).Az utolsó Bátori. Irta Jó Itika Miklós. Harmadik kiadás. Pesten. Heckenast Gusztáv tulajdona. 1854. lerét. Három kötet: 218, 216 és I 233. („Jósika Miklós regényei“ uj olcsó kiadásának 4— I 6-dik kötete, egyenkint 30 pkrjával.) Áraft 30 kr pp.