Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-22 / 1711. szám

128 -mi, 6-ik évi folyam. Szerkesztési iroda:­­ Szerkesztő szállása: Egyetem-utcza 2-ik síim , 1­25 emelert, Angel Mrílynsh­i cilmzett szílloda,­­ 63-ik síim. A lap szellemi részit illeti minden közlemény a szerkesztiséghez Intézendő, kérmemzetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ____________________ Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körü­lli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Csütörtök, nov. 22. Előfizetés föltételei: hordva: . 4 fr. p. p. 8 „ • Ut.JatményA k­­iíro • ® hasíbos petit sor 4 p. kr. Bélyegdíj, kfilön, 10 p. kr. Hirdetmények dija. Magánvita 5 hasíbos petit sor 5 p. kr. Vidékre, p­e­s­t­i­n: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 . « Pesten, b­i­z­k­o­z Évnegyedre . . . Félévre ..... ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A FESTI NAPLÓ december —1836 mart­ius négyhónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 frt 40 kr­ Bu­dapesten házhordássa­l, 5 frt 30 krt, valamint vidékre december hónapra is 1 frt 40 krjával elfogadtatik. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában , egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár épület lső emeleten. Pesti Napló kiadó­hivatala. - - »»»»•- - PEST, nov. 22. Omer pasa Ázsiában. N­. A .,Times“ és „Constitutionnel“ az Ázsiában legközelebb várható eseményekről részletes czik­­keket közöltek. Azokat olvasni igen jó, s az álta­lános bizalom emelésére is nem csekély befolyás­sal bírtak. Fájdalom, hogy az általuk felizgatott Vorolio­x4oolr n.ui „gjuuuiui mviiouuuuuu m­i­jesedesbe. Az emberek igen hajlandók ezen czikkeket mindenkor felülről érkező sugallatoknak tulaj­­donílni és ezen journalistikai manővereket az álta­luk elért czéllal mentegetni. Ez teljes érvénynyel bírhat oly esetekben, hol minden lehetőség arra mutat, hogy a hívő közönség, habár nem épen a megígért, de legalább más hasonló eredmények által fog kárpótoltatni bizalmáért. Azonban ha ezen lehetőség hiányzik, mint épen a jelen pillanatban, midőn a bekövetkezendő tér minden nagyobbszerű katonai működést meghiúsít, és azért az emeltün­kül használt ígéretek teljesítetlenül kénytelenek ma­radni, ott az ilynemű journalistikai szemfényvesz­tés csak káros utóhatással leend az általános han­gulatra, mert a közönség a közbejött szünet alatt elegendő időt nyer, hogy csalódását belát­hassa. . És így az említett czikkek is a két felnevezett lapban egyes egyedül arra látszanak számítva lenni, hogy a figyelmet Krimi­ától másfelé for­dítsák és hogy a közönséget az ott belépett fegy­verszünetért az Ázsiában legközelebb várható fontos események által lecsendesítsék. Mi az angol és franczia hírlapok e­seményeiben épen nem osztozunk, s azt állítjuk , „hogy Omer pasa, tekintetbe véve a már an­nyira előrehaladt évszakot, minden általa tett nagyszerű előkészületek daczára semmi további operatiót nem tehet Karl fölmentésénél, mit neki a lehető legrövidebb idő alatt be kell végeznie. Lássuk ezt részletesen. Omer pasa Európából áthozott csapatait Ba­­tumban partraszállította. Az elsőket sept. 11. és 12-dikén. E csapatokból (30,000 ember) egy 4000 emberből álló hadoszlop Redut-Kaleba kül­detett, egy másik kisebb számú Kulába, Batum biztosítására. Az első hadoszlop, mely Fer had pasa ve­zénylete alatt ment el, részint Redut-Kale-ban ál­lott meg, részint Suchum-Itab­ba nyomult előre az ottani török helyőrség erősítésére. Miután ez megtörtént, s az Európából oda ren­delt török hadsereg dereka partraszállott, a körül forgott a dolog, hogy mindazon hátrányok keves­­lettessenek, melyek onnan keletkeztek, hogy a karsi helyőrség a sept. 29-kén kivívott győzelmet nem folytatta. De ezt nem is tehette, mert épen a diadal nap­ján — a­mint a különböző levelezések összeha­sonlításából kivehetni csak mintegy 200 ló állott rendelkezésére, mivel Williams az ostromot megelőző cernirozás miatt kénytelen volt a hely­őrség élelmezésére tetemes mennyiségű lovat le­­öletni, s az előbbi — sept. 2. és 9-kei — csa­tákban az erősségből kivonuló hadoszlopokból a lovak az oroszok által részint megsebesítettek, ré­szint elvétették. A megvert és hátráló ellenség üldözésénél, jól betanított s jól vezetett lovas osztály által az el­lenséget majdnem tökéletesen megsemmisítő ered­e•* fxiu.—­­ ír­ni levő disponibilis lovasság alkalmas lett volna is e követeléseknek megfelelni: ez esetben sem lehetett tekintetbe nem venni, hogy az oroszok visszavo­nulásukkor több hadurat választhatnak,és az őket egy oldalról űző török lovasságnak egy más orosz hadoszlop az útját az erősségtől egészen elvág­hatná s tökéletesen megsemmizhetné. Tehát a Karsban parancsnokoló hadvezérnek nem szemre­hányásul sőt inkább érdemül szolgál, hogy a ki­vivott diadal által nem engedé magát az ellenség további üldözésére csábíttatni, s elégnek tartá, hogy azt az erősség körű idéből elűzze. De ebből azon hátrány keletkezett a helyőr­ségre nézve, hogy az ismét lélekzethez jutott el­lenség már első visszavonulási helyéről újra há­borítatlanul előrenyomulhatott, és — minthogy neki azon szabad idő alatt, melyet legelőször is védműveinek kijavítására kellene fordítania, hiány­zott az erő a Kars folyón túl felhányt orosz redon­­tokat szétrombolni — az ellenség ismét elfoglal­hatta előbbeni állását. Kars ennélfogva a kivívott győzelem daczára­­ is cernirozva volt. Ezáltal azonban Omer pasa­­ hadműködési terve épen semmit sem változott, mert midőn ő azt souveranje ebbe terjesztette, Kars szorult helyzete, s még ezen erősségnek legköze­lebbi eleste is tekintetbe vétetett, sőt ellenben e hadjárati terv betöltése tetemesen megkönnyebbült, mert a viszonyok Karsban a dicsőséggel vissza­vert ostrom után, a cernirozás daczára is igen ör­vendetes módon változtak meg. Mi módon történhetett ez, könnyen megmagya­rázható. Az orosz parancsnokok most már azon meg­győződéshez jutva, hogy az erősség helyőrségét egészen más szellem lelkesíti, mint ők azt a sept. 22-kén tartott haditanácsban előre föltevék, egy második rohamra csak igen nehezen, s csak azon különös körülmény mellett határozhatták el magukat, ha előbb az ellenök induló török had­oszlopoknak valamelyike megtámadtatván vissza­vezetnék. És még akkor is a jelen körülmények között rájuk nézve igen kevés kilátás van Kars elfoglalására. Mert a helyőrség az első roham­­tól­ rendesen uralkodni szokott félelmet már le­győzte. Ezenkívül bizalom támadt benne mind ma­ga mind vezetői irányában, s a fölmentő sereg közeledtének hallatára már­is annyi erőt nyert maga fölött, hogy a sok, kiállott nélkülözés után, ezen rövid hátralevő időt is a nyomorúságok el­szenvedésében resignatióval töltendi el. Ha azonban az oroszok még­is az operativ ezen bevezetése nélkül egy második általános táma­dást merészelnének, és ismét visszavezetnek,­­ azon veszélynek tennék ki magukat, hogy egy a fölmentés végett előre nyomuló török hadcsa­pat által szárnyuk­ és hátukban megtámadtatván vagy Tiflisbe vezetnének vissza, vagy pedig saját­ képein visszavonulási vonalukról teljesen leszorít­­tatnának. Hogy e melletti veszteségeknek rendkí­vül nagynak kellene lenni, annyival inkább meg­­után teljes rendetlenségben volnának. Tekintsük most már az Omer pasa által tett intézkedéseket. Fél had pasának 7000 emberből álló hadosz­loppal Kutaisba, é­s a másik 5000 emberből állónak Digwirbe előnyomulása által oly állások nyerettek az ellenség háta mögött, melyek Tiflisbe visszavonulását fenyegetik. Ezenkívül Erzerum mellett egy öszpontosításban levő hadtest induló­ban van Kars felé. Az orosz hadvezér tehát ezen disposítiók által eddig egyesítve volt haderejét kénytelen vola megosztani, ez azonban Kars fölmente­­tésére vezet, mert vagy az egyik, vagy mind a két, ezen erősség felé nyomuló török hadoszlo­­poknak lehetségessé tétetik a helyőrséggel egye­sülve a cernirozókat szétrobbantani, s az oroszo­kat visszavonulásra kényszeritni. Minden ellenkező tudósítások daczára ez által világossá lesz, hogy Omer pasának komoly akarata had mű­ködéseit Ázsiában Kars egyenes fömentése által nyitni meg. Vájjon győzelmesen viendi-e ezt keresztül, ez más kérdés. A kijelölt tárgynak a basisták­ távol­ságait, s azon nehézségeket, melyek ezen marsok­nál járatlan tájakon legyőzendők, kellőleg figye­lemre méltatva nem látszik a lehetlenségek közé tartozónak, hogy még ezen első operativ bevé­gezte előtt a beállott erős tél Omer pasát a támadó mozdulatok folytatásában föltartóztatja. Ily esemény következményei komoly figye­lemre méltók. De ezen előre föltevés által egyszersmind az is be van mutatva, hogy Omer pasa ez évben legfölebb még Karl felmentetését végezheti be,s a fran­czia és angol hírlapokban neki szánt nagyszerű feladatnak megoldását, csak a közelebb évi hadjáratban kí­sérelheti meg. A RÉGI JÓ TÁBLABIRIK. Regény. Irta JÓKAI MÓR MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. A nyugtalan lélek. Folytatás. *­ A gróf sokáig nem szólt azután egy szót is, csak a pohárba kevert nedvet kavargatá. — Mi fog történni most ? kezdé végre hosszas hall­gatás után. Ez esemény közhírré válik; minden ismerős körben beszélni fognak róla: már is érzem az emberek gúnyos hidegségét, melylyel minden nyomon találko­zom ; az emberek, kik máskor mosolyogva siettek elém, most sietnek elmenni mellettem ; ha megszólítok vala­kit, rövid szavakkal válaszol; fiam házassági viszonya rögtön félbenszakadt Pálmaffy grófnővel; Illés ez órában utazik a külföldre, hogy soha többé e városba vissza ne jöjjön. Én sem várhatom meg itt a reggelt. El akarok menni még sötéttel, hogy képemet ne lássa senki, és el­rejtem magamat a maróthi remete­lakban, a­mit sietek visszaváltani azon embertől. Cynthia zokogva rejté arczát párnái közé. Kétségbe volt esve. A gróf csendesen kevergeté a kanalkát a pohárban. — Most önre nézve csak egy teendő van hátra Cyn­*) Lásd Pesti Napló 1710. számát. thia : úgy gondolom, hogy ön maga is jól tudja azt, Kell mondanom talán. — Nem tudom. Rebegő a szerencsétlen hölgy, kit az eszmélet kezde elhagyni. — Nem tudja ön ? Azon nagyon csodálkozom. Egy magas rangú delnő, egy Brenóczi Cynthia grófhölgy, egyike a legünnepeltebb nőknek az egész birodalomban, elveszti jó hír­nevét, a világ becsülését, családja czi­­merét beszennyezi, világbotrányává lesz, — és akkor nem tudja, hogy mit cselekedjék ? Igazán nem tudja ön, hogy mit kell tennie? A kinzott leány csak fejével bírta érteni, hogy nem tud eszmélni. Úgy tehát én vagyok kénytelen azt megmondani. Szólt a gróf felemelkedve székéből s a felkavargatott poharat odanyujtva Cynthiának. Ön meg fogja ezt inni ? — Istenem! mi ez ? kiálta eliszonyodva a leány. — Mi volna ? Méreg. Biztos, csalhatlan szer. Fogja ön. — Atyám! síkolta a hölgy s a rettegés görcseivel ragadta meg apja kezét. Mit akarsz ? Mit akarsz velem tenni ? — El akarlak temetni. Meg akarlak siratni. Tisztán akarom nevedet letenni a sírba. A halottaknak mindent megbocsátanak, a halál mindent kiengesztel. Meg kell halnod. Cynthia az irtózat kétségbeesésével veté magát pár­nái közé, minden tagján a hideg veríték futott alá s nyögött a haláltól való félelmében, mely kínosabb, mint maga a halál. — Nyomorult. Gyáva. Monda a gróf, letéve az asz­talra a poharat. A pór vérében van a gyávaság. E szavakra elfojta nyögését, reszketését Cynthia s összeszedve minden lélekerejét, odafordult atyjához, ki hideg vérrel állt ágya elött. — Nem. Én nem félek a haláltól, rebegő. Kész va­gyok meghalni minden órában, mikor Isten úgy akarja. De nem lehet meghalnom igy, a­hogy ön kívánja; ily rögtön, az ismeretlen italtól, e kétségbeesett lélekkel; oh atyám, ne nézzen rám ily megölő szemmel, hisz az elveszi eszemet. A szegény leány féláléltan ragyott le ágyáról, de a gróf felfogta őt s visszafektető párnáira és azután oda­ült ágya szélére és gyermeke fejét ölébe véve és fel­bomlott hajfürteit lesimogatá, ahogy kedves, szeretett gyermekkel szoktak bánni nyájaskodó szülők. És szólt hozzá édes megnyugtató hangon. — Ne félj, ne félj Cynthia. Szép Cynthiám. Kedves leányom. Tudod, hogy mennyire szerettelek mindig. Ha nem mutattam is, de annál inkább éreztem. Hiszen büsz­keségem, boldogságom voltál. Ne remegj. Térj magad­hoz, így. Szűnj meg remegni. Ez nem illik te hozzád. Légy erős, a­milyen mindig voltál. Rendezd el fejed alatt párnáidat, takaródat vont kebledre szépen, hajfür­­teidet szorítsd főkötöd alá, ne légy illetlen zavarban. Ne félj, én itt leszek melletted mindig. Biztatni, vigasz­talni foglak; az én kezem fogja tartani a poharat, ha a tied remeg. Mintha beteg volnál, s én gyújtanám a meg­mentő gyógyszert. Ne félj. Nem fog ez fájni, nem okoz semmi kint. Hatása rögtöni. Én itt leszek veled, és ölemben fogom tartani fejedet, és lezárom szemeidet, és lecsókolom ajkaidról az utolsó lehelletet. Oh légy nyugodt. A leány pedig a borzadály őrületétől sikolta fel, és kirohanva ágyából, oda borult atyja lábaihoz és görcsös kezekkel, kétségbeesett lélekkel ölelte át annak térdeit. . . . Iréne lelkére oly iszonyú hatása volt e jelenet­nek, hogy miként a kinzott hölgy mag­a felszökött ágyá­ból s odafutva Leonórához, annak ölébe rejte el arczát, rebegve: — Oh ez irtózatos rege. Ne mondja ön tovább. Vé­gezze el. Megölte e leányát ez ember ? — Nem. Nem. A rettegés az őrültség erejét, ékesen­szólását kölcsönző Cynthiának. Elmondá, hogy nem tud, hogy nem akar meghalni, hogy kedves előtte az élet, hogy kész atyját követni a világ bármely ismeretlen zu­gába, ott elrejtve s elfeledve örömtelen napokat élni; minden pillanatját az ő vigasztalására, nyugalmára szen­telni , de meghalni nem tud, nem akar, nem lehet neki. A gróf gyűlölettel és megvetéssel taszitá el magától leányát s a düh és utálat hangján kiálta rá : — Ne érj hozzám. A leány a földön vonaglott, mint egy féreg, mint egy elgázolt, megtaposott féreg. Brenóczi István még folyvást a méregpoháron tartá kezét, szemeit leánya alakján, ki e tekintet alatt száz­szor kínosabban látszott meghalni, mint ama rettegett méregpohártól. A gróf újra felkavargatá a leüllepedett salakot a kis arany kanalkával, mig az egészen lilaszinüre feste az egész pohár vizet s akkor hideg, tompa hangon monda leányának. — Tehát, ha te meg nem teszed, majd megteszem én. S azzal a méregkelyhet saját ajkához emelte. Irene csaknem leroskadt már a beszéd alatt. Leonora megszánta a szegény leánykát, helyet csinált neki saját ágyában, odavonta maga mellé, betakargatá szépen s azután tovább mesélt neki, mint a dajka szokott mesélni altatott gyermekének, ki félve rejti magát védő kebe­lére, a mesélt rémek elől, miktől elég behunyni szemeit, hogy azok ne bánthassák. . „Cynthia örült sikoltással kiálta fel atyjának ez iszo­nyú mozdulatára. — Anyám ! anyára az égben ! És abban a pillanatban kihullott Brenóczi István kezé­ből a pohár, s cserepekbe törve pattogott szét a padla­­ton, jobbja mereven esett alá oldalára. Egy merev, el­bámuló tekintetet vetett maga elé s azzal egy szó nélkül végig zuhant a padozaton. A magyar nemzeti muzeum terén alkotandó kert érdekében. Örömmel tapasztaljuk, hogy a rég táplált óhajtás, mely szerint a magyar nemzeti muzeum udvarán egy kert terveztetett, létre jövend. Örömmel látjuk, hogy a rég várt munkához hozzá fogtak, az azt előmozdító pártfogók napról napra szaporodnak; — erősen hisz— szűk, hogy ez üdvös vállalat kivitelében nem lesznek kénytelenek nagy akadályokkal küzdeni, melyek miatt a vállalat a czélnak tökéletesen meg nem felelne, vagy, mitől­ kivált a végrehajtóknak vonakodniok kell, az kis­szerűvé törpülne- Fő akadály lehetne a szükséges költ­ség és a kert alakításához megkívántató anyag vagy­is fák, csemeték és növények hiánya. Teljes hitem, hogy hiányt e tekintetben nem tapasztalandunk. Nemcsa­k a pesti, de általában, a magyar mivelt közönség, a szép üdvös és hasznos iránt számtalanszor bő mértékben tanú­ság nemcsak hajlamát, fogékonyságát de pártoló te­vékenységét is. Alig lehetne valamely vállalat, mely annyi érdekkel volna összekötve, mint a jelen. A ren­dezendő kert nemcsak egészségi tekintetben, nemcsak a szomszédságban lakó háztulajdonosokra leend hasznos és kényelmes, nemcsak a város egy részét szépirendi, de - siép­iostán. - il---1­0 -kében áll minden tisztakeblü hazafinak, hogy történeti, művészeti, régiség és természettani kincsei ne csak tu­dományosan és ízletesen legyenek elhelyezve, de nagy­szerű és a nemzet előtt oly kedves épület tere azzal öszhangzásba és ízletesen legyen elrendezve. Nyugal­mat és gyönyört élvezhetnek a museum tisztviselői, kik folyvást tudományos tárgyakkal elfoglalvák, kiknek lelki testi kipihenésre szükségök van. A nagy közönségnek egy része megelégedendik, ha egész heti fáradalmait kipihenheti e fák árnya alatt, ha zöldet láthat, árnyékban ülhet. És míg egy része a kö­zönségnek fellelve az enyhét, nem sokat gondol a fák minőségével, az alatt a közönség más része sétálás közben vizsgál, összehasonlít, tanul, vagy tanulni s tapasztalni akar, és nemcsak anyagi, de lelki élvezetet is talál, a múltban és jelenben gyönyörködik. De a tudományosan mivelt közönség e részének is van arra szüksége, hogy testi enyhét s lelki élvezetet nyerjen a hűz­lombok alatt. Azon kell tehát lenni, hogy az érdekek, ha nem is egyszerre, de időről időre ki legyenek elégítve. A vég­rehajtók nemcsak a nagy közönség, de a finom ízlésű bel és külföldiek, a tudós világ bírálatának is ki vannak téve. Tisztelet és köszönet azoknak, kik a vállalat vég­rehajtásán működnek és ezentúl működendnek. Mind­ezek jó akaratuk, ízlések és szakértőségek mellett is megengedendik, hogy a be nem avatottak is, és a terv készítésében és kivitelében részt nem vevők szót emel­hessenek, egy pár eszmét földerítsenek, vagy legalább

Next