Pesti Napló, 1857. október (8. évfolyam, 2311-2337. szám)
1857-10-18 / 2326. szám
238—2326. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-atcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Vasárnap, oct. 18. Előfizetési feltételek: Festen, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. Hl „rint.v. A l 126 diuábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. fer. Bétliraetmények disd .lyjgfljj külön topkr.M&g&n vita Shasábos petit soröpkr Szerkesztési iroda: Egyetora-utca 2-diklám, 1- ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, oct. 18. Tájékozás. (Fk) Háborús nyári napokon, midőn a jég igen tikkasztó, a homályos felhők mögül rögtön a nap kibúvik s forró sugarait a földre árasztja, tapasztalt időjósok ezt annak jeléül szokták venni, hogy iszonyú fergeteg közeledik. A politikai időjárásról majdnem hasonlót lehetne mondani. A mindenünnen feltorlódó európai bonyodalmak közepette Stuttgart és Weimar napján pillanatnyi fény debte fel a homályt s e fényt némelyek állandó szebb idő elöfutójának hirdették. Tapasztalt időjósok pedig fejeket csóválták s azt mondták, hogy az a nap bizony „vizet húz“ s nem derűt, hanem még sötétebb borút hozand. Azon bökkenője az európai politikának , melyre egy év óta folyást utaltunk — a dunafejedelemségi kérdés — még mindig egész nagyságában fekszik előttünk s a diplomatia hiába törekszik annak félrehoritására; az érdekek ellentéte nagyon is kirívó. Franczia és Oroszország ma ugyanott áll, hol egy évvel ezelőtt láttuk s Ausztria szeretne talán engedményeket tenni, de érdekei itt oly világosan szólnak, hogy azokat félreérteni teljes lehetetlenség. Hozzájárulnak a szerbiai események , melyek — bárcsak töredékesen jutván nyilvánosságra — mégis egy gondosan készített, ügyesen elrejtett, de mindenesetre messze elágazott tervnek létezését sejtetik, mely kivált vagy — jobban mondva — csak Ausztriára nézve épen nem közönyös. Ha a Dunafejedelemségek ma egyesülvén, külön souverain alatt álló birodalommá alakulnak, csak a gyermek nem látja át, hogy e souverain vak eszköz lenne Oroszország kezében, nemcsak háladatosságból, mert Oroszország trónra segíti, hanem azon okból is, mivel tudná, hogy Ausztria részéről soha szívélyes barátságra nem számolhatná s igy nem csak múlt, hanem jövőbeli támaszát is egyedül Sz.-Pétervárott találná. Keletfelé tehát Ausztria — habár közvetve — de mégis határozottan kimondott orosz befolyással állna szemben. Minő tevékeny és hatásos e befolyás dél felé, azt a szerbiai események tanúsítják s igy Ausztria Krakótól majdnem az Adriáig Oroszországgal volna határos, nem névleg ugyan hanem te 11-leg. Ha a térképre pillantunk, önkénytelenül is azt képzeljük, mintha éjszakkeletről éjszaknyugat felé és délkeletről délnyugot felé két óriási kar nyúlna ki, melynek még csak a középső támpont hibázik, hogy teljes erejével nyomhassa Ausztria északi és déli határvonalát; e támpontot — kérjük az olvasót, hogy ismét a térképre pillantson — e támpontot a Dunafejedelemségek képeznék s épen ezért könnyen magyarázható , ha Ausztria minden erejével az ellen küzd, hogy az orosz befolyás, mely eddig a török által mégis némileg paralizáltatott, ott túlsúlyra vagy helyesebben mondva — kizárólagos súlyra vergődjék. Nem vagyunk beavatva a kabinetek titkaiba, hanem annyit a leghitelesebb forrásból mondhatunk, hogy az osztrák diplomatia által minden előkészület megtétetik ezen — Ausztriára nézve megmérhetlen következményű csapás elhárítására, hogy a Porta e törekvést egyenesen gyámolítja s hogy Anglia legalább eddig még nem fordított hátat az ausztriai érdekeknek. A journalistikában — a félhivatalost értjük — úgy látszik kis fegyverszünet állt be, nyilvános jeléül annak, miszerint a diplomatáknak más dolguk van mint tollharczot vívni; a perez válságosabb, mint valaha. Ily körülmények közt aggodalommal tekintünk Potsdam felé, hol a porosz király a tímó élettel küzd. Esetleges utódja minden tekintetben jeles férfi, esze és szive egyaránt kitűnő, a forradalom és a junker párt emberei egyaránt heves és erélyes ellent találandanak benne, de épen ezen erély miatt ő nem leir bátyja engesztelő s mindenfelé békítő természetével, nem azon kegyelettel, melylyel IV. Fridrik Vilmos, minden eltérő politikai nézete mellett, a vele vérrokon fejedelmi házakon csüggött. A király egészségi állapotára nézve kedvezőbben hangzanak ugyan a hírek, hanem — mennyire betegségének minőségét a nyilvánosságra került adatokból megítélhetni — a visszaesés rögtöni és igen igen komoly következményű lehetne. Európa akkor valódi pacificatorától fosztatnék meg, ki — miként egy lap igen találólag megjegyzé talán nem nagy, de mindenesetre nemes fejedelem! Nem szeretjük olvasóinkat megszomorítani, sőt mindenkor arra törekedünk, hogy még a komorabb tárgyaknak is valamely derültebb oldalát találjuk ki, de ha az európai helyzeten végig tekintünk, nem lehet némi nyugtalanságot nem éreznünk, nem lehet vissza nem emlékeznünk azon szavakra, miket a „Kreuzzeitung“ a fejedelmi találkozás alkalmából mondott : „Az emberek örök békéről s általános kiengesztelődésről álmodnak s egész Európában senki sincs, ki a másik iránt egy csepp bizalommal viseltetnék!“ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A kritika és Szigligeti motívumai. (Vége.) Hasonló és megfelelő e jelenetnek az, melyben egy női Jago áll elő, mert szerző érezte, hogy egy Jago nem elég. A Rebekával folytatott párbeszédben Gyuri azt erősíti, hogy már nem szereti Rózsit. S valóban a néző el is hiszi azt. Nincs ok, amiért ne hinné. Gyurinak csak az fáj, hogy a leány bátyjának adott szavát meg kell tartania. A jelenet végén mondja, hogy „azt a gonosz leányt még így is szereti.“ De azzal, hogy egyszerűen ezt mondjuk, nem festettük az érzelmet, bármit adjunk utasításba a színésznek. Szigligeti továbbá otromba hibát követett el a féltékenység festésében, mert feledé, hogy a féltékenységnek egyik főeleme a túlságos szerelem. A szerelmet látjuk Gyuriban némileg az első felvonás alatt, de a másodikban semmi sem mutat arra szavaiból. A 2-ik felvonás 4-ik jelenetében, midőn Gyuri kedvesével találkozik, úgy viseli magát, úgy beszél, mintha csak valamely kis okból tartana haragot a czigányra és leányára. Az egész csupa gyermekes duzzogás. Zsiga a leány apja így szól: Jó napot Gyuri. Gyuri : (hátat fordít) Adjon Isten. Zsiga (hátrább) Itt van Rózsi. Gyuri: Látom. Zsiga : Miért kerülöd (t. i. Rózsit). Gyuri :Red nagyon kiváncsi (!)..........Kicsivel hátrábbb ismét igy szól Gyuri : Ha terhekre van, fel is ut, le is ut, én erre, ketek arra, ha igy egymásnak háttal menve, valaha szembejövünk (találkozunk), akkor kívánjunk egymásnak jó reggelt. — Gyuri ezzel menni akar, pedig e jelenet előtt azzal fenyegetőzött, hogy majd Ő számoltatja meg Rózsit. — Gyuri a legérthetetlenebb ember minden tettében. A vén czigány félre vonulván, most Gyuri komolyan akarja számoltatni Rózsit. Gyuri így kezd belé: félre azokkal a tettetett könyekkel. Rózsi, én azoknak nem hiszek, csak egy szám van még az életben. Beszéljünk harag nélkül, meg kell egymást értenünk. Szólj mit kívánsz ? — Rózsi: van-e kelmédnek lelke igy bánni velem ? (hogy igy bánik velem), Gyuri: Hogy, hogy? (Nem halljátok a szenvedélyek nyelvét?) Rózsi : Mondja, mit vétettem? Hisz még a halálra sententiázott rabnak is megmondják miért kell szenvednie. Csak azt akarom tudni Én hibás nem vagyok, azt tudom. Ha nem szeretted, mondja ki azt is, jobban az sem fog fájni, mint e hosszú (?) haragban élés.........Szóljon kelmed, mert engem elfojt . . . (sic) Gyuri: Nézz szemembe. Rózsi: Kényeimtől nem látom. Gyuri azt kérdi: Szerettél-e valaha. Rózsi: Ha látná igaz szivemet. Gyuri: Tudom rósz tetteidet. Rózsi: Mit tettem én ? — Gyuri erre így válaszol: „Ó hogy a nap el nem pirul helyetted ! máskép nem mernéd kérdeni!, Mit tevél ?! . . . Zsiga közbeszólása után Gyuri így folytatja: Mit tettél? megcsaltál, hazudtad, hogy szeretsz, s ha szerettél, szerettél mást is, mintha két szived volna. Vele bezárkóztál, s ő a padláson szökött le — jelt tettél az ajtóra. — Ó! mondani is utálat. Rózsi: Ki mondja ezt reám ?, — Gyuri: Az egész világ, szemtanuk! Rózsi: Szemtanúm az Isten, hogy minden hazugság. Gyuri: ügy? Tehát tagadod, ahelyett, hogy megváltanád. — A legerősebb is botlik, — tán a kisértés nagyobb volt erődnél ? tán én nem voltam oly nyájas, oly jó mint kellett volna ? Tán haragba voltunk akkor.-------Ő csak az igazat mondd, csak vallj meg mindent. Rózsi: De mit vallják ? Gyuri: Hogy megcsaltál. Rózsi: Vallja meg inkább ked, hogy nem szeret többé, hogy így akar menekülni. Szóljon, ha nem szeret, én feloldozom----Gyuri Feloldoz! hahaha! feloldoz (hidegen, töredezett hangon). De értsd meg jól. Bátyád nagyot tett értem — bár élne, hogy viszszafizetném s fel lennék oldva a láncztól, mely koporsójához szegez (mi ez ?) Értsd meg jól én tudom, hogy hűtlenül megcsaltál. Rózsi: S hiszi azt rólam, igazán hiszi? Gyuri: Oly igazán, minthogy Isten van az égben. De adott szavam köz s én feleségül veszlek. Rózsi: Holott azt hiszi, hogy megcsaltam. Gyuri (keserű gúnynyal) igen — ós elveszlek, s mi boldogok leszünk..........Meg lesz becsületed is, hiszem bekötöm fejedet. Rózsi azt mondja erre: s ő azt hiszi, hogy elfogadom kezét ! Inkább gyökerestől száradjak el. — Ártatlan vagyok majd belátod te is. Rózsi kevéssel hátrább így szól (töredezve) : És hiszi, hogy ártatlan vagyok? Vagy azt hiszi, hogy bűnös vagyok ? Gy u ri : Ő csak ne kérdezz, csak ne kérdezz! (fajankó !) Rózsi (erőt nyerve hozzá lép) De kérdem, oly igazán feleljen, mintha Isten hallaná : én nem csaltam meg, ne csaljon meg kend sem? Gyuri: (küzdelemmel) Ha kényszeritsz ki kell mondanom (s eddig sem mondott egyebet) ártatlannak nem hiszlek, nem hihetlek. Rózsi (megadással távozva tőle) Igaz Gyuri, fel is ut, le is ut. Több szavam nincs — Menjen, ne szóljon. Gyuri : (alig bírva elszakadni) Isten veled! Én megbocsátok (el). Rózsi miután Gyuri elment ezt mondja mindjárt elmerülve : Ha ártatlannak hinne, szeretne, miért nem szeret tehát ? — (E helyett a fenebbiek után csak sületlenségeírt idéztük). E jelenet csak ismétlése a hajdúval volt meddő jelenetnek. Nem látunk semmi fejlést, a szenvedély fokozásáról szó sincs. Gyuri mind azt mondja : Megcsaltál Rózsi! Rózsi: váltig erősíti, „ártatlan vagyok Gyuri“. Nem látjuk a cselekvényben a folyvást ellenállhatlanul magával ragadó folyamot, az csupán egy helyben hullámzó tó. Nem halljuk a szenvedélyek meleg szavait: az érzelmek zárjei közé vannak téve színészi utasításképen. Nem foghatjuk fel, drámai motívumok hiányozván, miért kell e Gyurinak okvetlenül féltékenynek lennie, s a felidézettek után Rózsinak mindjárt megőrülnie. Azt hiszszük, nem volt szükség Rózsi őrülési jelenetét is idéznünk, magyaráznunk. A fenebbiek elég világosan mustrálják Szigligeti tehetetlenségét a szenvedélyek festésében. Tévedése abban áll, hogy erejénél többet mért. Nagy szenvedélyeket akart játékba hozni, melyeket indokolni, festeni és fejleszteni nem bírt. A nagy szenvedélyeknek csak eredményeit, következéseit látjuk. Amit szemünk láttára kell vala fejlesztenie, az első és második felvonás közti időre tette, s a mi azalatt történt, utólagosan is csak néhány szóval említteti. Aztán nemcsak a szenvedély fejlését nem látjuk, hanem magát a szenvedélyt sem. — A párbeszédekben nem halljuk az érzelem hangját. Gyuri és Rózsi bizonyos satyricus drámára emlékeztet, melyben a hős utóljára megjelen a színpadon, s csak annyi van írva róla zárjelben színészi utasításul, hogy meghal éhen. Én teljes meggyőződéssel használtam e kifejezést : „színpadi absurditás.“ Ha Szigligetire a „Czigány“ból hoznánk ítéletet, sok szomorú, keserű igazságot kellene elmondanunk. Itt csak azt akartuk kimutatni, hogy a drámai okok, a motívumok körül nagy tévedésben van. Színműveiben, főleg u. n. tragoediáiban mindig láttuk, hogy az emberi szenvedélyek természetét nem ismeri, de azt hittük, tán az elsietésből származik e hiány. A motívumokra nézve is azt hittük, szándékosan hagyja el, hogy kényelmesebben csinálhasson bármily gyenge, csak minél több színművet. De most ime bevallja, hogy elméletileg sincs tisztában a motívumokkal. Azok alatt valami külső, esetleges dolgot ért. — A lehetőt összetéveszti a természetszerinti szükségességgel. Ő a motívumot materiális dolognak veszi, s azt hiszi, hogy a törvényszéki rábizonyítás egy a drámai motiválással. Ha Shakespearenak védnie kellett volna Othello motívumait, kétségkívül nem a zsebkendővel állott volna elő,annak ugye csak külső tápláléka volt a lelki folytonosan ható s már meglevő szörnyetegnek. Szigligeti úr pedig holmi zsebkendőkkel, külső adatokkal áll elő, melyeket mi csaknem oly rég tudunk, mint ő maga. Mi a zsebkendőket odaengedjük Szigligetinek, de sem a Hajdút és Rebekát együttvéve nem ismerjük el Jagonak, sem a külső bizonyítékokat motívumoknak , s az egész fenebbi szerelmi viszonyt az emberi érzések nem hogy képének, hanem árnyékának sem. Csoda-e, hogy a kritikusok elhallgatják Szigligeti motívumait, midőn azokat nem találják színdarabjában? Csoda-e, hogy a kritikus kénytelen azt mondani, hogy Szigligeti darabjában ez vagy amaz egyén érthetetlen , mert hisz nem tehetjük mindig, hogy a darabból egyes részleteket idézzünk, s felolvasást tartsunk minden egyes drámaírónak minden aestheticai fogalom fejtegetésére. Végül Szigligeti urat, s minden drámaírót arra kérünk, magyarázza meg magában a drámában világosan saját művét, s mutassa ki tisztán magán a fotóhang a pesti czukorgyárról. 1. Volt Pesten egy szép és nagyszerű iparvállalat : a répaczukor- és finomító gyár. Ez egy részvényes társaság által alapittatván, kezdetben vérmes remények közt indítá meg működését, de csakhamar kiderült, hogy járatlanok lévén a gyárüzletben,itt is követtettek el hibák, minőket más magyarországi répaczukorgyáraknál tapasztaltunk, s a részvénytársulatok árnyoldalai itt sem kerültettek el természetes rendszabályok által. Röviden szólva, lassan kint a dolog oda fejlődött, hogy a gyár már 1854-ben feloszlik, ha az igen tetemes lengő s fedezetlen váltóadósságokért Károlyi György gr., Havas József, Weisz Bernát, Nádassy István és Szabó Béla urak csupán hazafiságból jót nem állottak volna. Ily körülmények közt az egyesület még egyszer próbára téve erejét, hogy gyárát a szégyenteljes bukástól megmentse, s az 1856. dec. 20-ai közgyűlés, újabb 293 ezer forintos részvény kibocsátását elrendelé. Az igazgató választmány lelkesen támogatá a közgyűlés szándékát, mindent elkövetett, hogy a 293 új részvény vevőre találjon; csak kebelében 98 részvény íratott alá, de törekvései a részvényes tagoknál teljesen meghiúsultak. Ezek megunván a már éveken át tartott vajúdást, a vállalattól egészen elidegenedtek, közgyűlésekre meg nem jelentek, s az új részvényekből, Brunner Antal urat kivéve, ki 6 darabot vett, egyet sem írtak alá. Ennek következtében az üzlettőkét nem lehetvén szaporítani, a gyár megmenthetésének egyetlenegy módját, a répaczukor nagybani gyártását szintén el kellett ejteni, úgyhogy, bár a gyár 100,000 mázsa sőt több répát is feldolgozhatott, mégis nagy erőlködéssel az 1854-ki évjáratra (campagne) alig lehete 50,000 mázsa répát előállítani. S hogy ily körülmények közt a jótálló urak sem akarták a terhes jótállást továbbra nyakukon hagyni, igen természetes. A gyár megmenthetésének módja tehát nem sikerülvén, az 1856-ks novemberi közgyűlés elhatározta, hogy a czukorgyár telke, a rajta fekvő épületek s gyáreszközök adassanak el, s ennek eszközlésére a közgyűlés részéről Havas József úr különösen megbizatván, ezenkívül körlevélben minden részvényes felszólíttatott, hogy vevőt szerezni törekedjék. Ha pedig a gyár eladása 3 hónap alatt nem sikerülne, a közgyűlés már most felhatalmazta a választmányt, hogy a gyár minden vagyonát az adósságokkal együtt a jótálló urakra tulajdoni joggal ruházza át. Azonban sem vevő nem akadt, sem a jótálló urak nem vették át a gyárt s igy nem volt más mód, mint csődöt jelenteni s a gyárat nyilvános árverésen eladni. A sept. 20 -án tartott második árverésen, miután idegen árvereső Barber uron kívül egy sem jelent meg, a gyár telkét s a rajta fekvő épületeket 150,000 írtért Károlyi György gr. Havas József, Nádassy István és Weiss Bernát urak közösen megvették s ez által egy időre a „pesti répaczukor- és finomitó gyár“ eltemettetett. A dolog ily gyászos lefolyását minden hazafi mélyen fájlalja s pedig nemcsak azért, mert sok hazafi érezhető veszteséget szenvedett, miután 207 ezer forintos törzs és 134 ötszázforintos elsőségi részvény s igy összesen 274.000 forint tőke egészen elvész, hanem azon okból is, mert minden hazai vállalat bukása megrendíti a közbizalmat s más hasznos iparvállalatok felállithatásának útjában áll, e miatt valódi közszerencsétlenség; de végre azért is, mert legnagyobb veszteség épen azon jeles hazafiakat érte, kik a gyárt megvették s kik semminemű hazai intézet és vállalat pártolásából magukat ki nem húzták*). És még szerencsének mondhatjuk azt, hogy a magyar kereskedelmi bank a maga 100,000 forintját, s gr. Zichy a betáblázott 60,000 ftot a vételsummából s a gyáreszközök értékéből visszakaphatják. FÉNYES ELEK: A Balatonmellék bortermelése és szüreti kezelése. Balaton felső vidéke kiválólag bort termő vidék. Már maga a természet által bortermelésre van a vidék utalva, s a föld nagy része eleség , főleg búzatermesztésre (kivéve a lapi kőmentes helyeket) teljesen alkalmatlan, ellenben észszerű s a borászat előhaladott tanához alkalmazott kezelés mellett kitűnő bort terem. S hogy Balatonmellék borai nem emelkedtek oly hírre, minőre jóságuk fokozatához mérten emelkedniük lehetett s kellett is volna — annak oka a rosz kezelésben, s a kereskedelmi világgali közvetlen öszszeköttetés hiányában keresendő. A balatonmelléki szőlőhegyekben tarka vegyületben vannak összekeverve a különböző szőlőfajok, a a szőlős gazdák eddig mindenféle fajt összeszüzetel*) A gyár adósságaiból következő summákat vállaltak magukra s fizettek ki : Gr. Károlyi György 183.000, Havas József 75,000, Nádassy István 35,000, Weisz Bernát 35,000, Szabó Béla 10,000 pengő, összesen 338,000 ftot. Ehhez járul a vételi summa 150,000 ft, úgyhogy a jótálló áraknak a gyár jelenleg 488,000 p. forintjukba került.