Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)
1872-09-16 / 213. szám
21b. efeain' Hétfő, September 16.1872. 23. évi folyam. ■■■■............ ..- ■ ■■ .............— 1 " —■ —1 » '■ 1 Iiwwwwww. ■■■ «MillHl. I ■—»■■■■ — ■■■ -----------------------------------------——- 11 Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: -1 Előfizetési feltételek:' Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. L emelet. Ferencziek-tere 7. u. földszint TT" Ék házhoz hordy^ reggeli és' efff u“ szintúgy mint előfizetések A. kp szellemi részét illet» minden A lap anyagi részét illető közi« fl**^ ff ■ 8 l|Jf' Ejk | g ff | 8 hónapra ‘ .’ ’ 6 T 60 KT | íWt WTV1 m . r« közlemény a szerkesztőséghez i mények (előfizetési pénz, kiadás gf 1 * 1 L H 1 1 l’^W fi ff 8 | 1 9 6 hónapra . . .11. KIADÓ-HIVATALBA körüli panaszok, hirdetmények) a JU KJ JL JL JLl JLJLm JL JU \J ASÄS1S 7.* Kímentetlen levelek Mák ismit .***.) ESTI KIADÁS. »«FISS kezektől fogadtatnak el. ____ _ _________ . _ , fog .Umuttatai. I -mi ■:- ^r ... ---------------■---------' ■■■■<■ ;v, -w—w ...................—................................., B Pest, sept. 16. Külpolitikai heti szemlénket ez alkalommal a lehető legkisebb terjedelemre kell szorítanunk, minthogy lapunk minden terét belügyi viszonyaink egészen igénybe veszik. A múlt hét egyetlen kiváló eredményét a berlini császári találkozás képezte, melynek minden mozzanatáról már előbb oly gyakran és oly sokat szólottunk, hogy a mondott kát recapitulálni egészen felesleges. A német császár vendégei távoztával Marienburgba, a nyugati porosz tartomány egyik régi városába utazott, mely a porosz államhoz való csatoltatásának százados évfordulóját szept. 12-én ünnepelte. Marienburgot 1276-ban alapította a híres német Johannita-rend, mely karddal és kereszttel kezében polgárosította ezen vidékeket. A rend hatalmának megdőltével e vidék Lengyelország uralma alá került, s csak ennek első felosztása után nyerte azt vissza Poroszország. Ez eseményt ünnepelte Marienburg városa, melynek lakói a lengyel uralom alatt is németek maradtak. A genfi választott bíróság befejezte tevékenységét. Hir szerint az inculpált négy hajó közül háromnál Angliára nézve elmarasztaló ítéletet hozott s az egyesült államoknak 30 millió forintnyi kárpótlást ítélt meg. Az újonnan választott spanyol kamrák ma kezdék meg tevékenységeket. Fest, sept. 16. (A delegatiók.) Egyik pesti levelezőnk írja : A delegatió tagjai valószinüleg holnap d. 1 2 órakor fogadtatnak ő Felsége által. Azon beszéd, melylyel ő Felsége a két delegatió üdvözléseit viszonozni fogja, megállapittatott, s közöltetett már a két orsz. miniszterelnökkel. Azon állítás, mintha e válasz behatóbban fogna foglalkozni a berlini találkozással, értesüléseinkkel nem áll öszhangzatban, és mindazzal, ami ily alkalmaknál szokásos, ellenmondásban lenne. Külügyi hivatalunk köreiben nem nagy hajlandóság mutatkozik a „leleplezések“ anyagát még inkább gazdagítani, sőt ellenkezőleg azt tartják, hogy mindaz, amit a találkozás politikai jelentőségéről mondani lehet, a berlini hivatalos lapok eddigi nyilatkozataiban ki van merítve, és hogy a kölcsönös béke és szomszédos baráti érzületek constatálása és az európai béke fentartása iránti közös óhaji képezik amaz találkozás morális vívmányait. Holmi anyagi biztosítékokat nem kért, nem ajánlott egyik fél sem, mert mindent távol akartak tartani, ami a részt nem vevők irányában a fenyegetés vagy nyugtalanítás jellegét viselhetné. (A Deák kör tegnapi esti értekezletén a párt megállapodott a képv.ház osztályainak elnökei és jegyzőire nézve. Továbbá megállapittatott a válaszfelirati és tanügyi bizottságok jelöltjeinek névsora, mely a következő: Válaszfelirati bizottság. Csengery Antal, Fáik Miksa, Gorove István, Horvát Boldizsár, Horvát Lajos, Perczel Béla, Pulszky Ferencz, Sennyey Pál b., Széll Kálmán, Torma Károly, Voncina Iván, Zsedényi Ede. Tanügyi bizottság. Bujánovics Sándor, Csengery Antal, Hoffmann Pál, Kautz Gyula, Kemény Gábor b., Molnár Aladár, Patrubán Gergely, Pulszky Ágoston, P. Szathmáry Károly, Szilády Áron, Schwartz Gyula, Tisza Kálmán, Torma Károly, Ujváry Lajos, Várady Gábor. Az értekezletnek még egy fontos pontja volt. Zsedényi Ede hosszabb beszédet tartott a közelebb várható budget előterjesztés alkalmából és ennek kapcsában szólt a pártviszonyokról is. A budgetre nézve Zsedényi a következő három pontot ajánlá a párt figyelmébe: 1) hogy a központban a hivatalnoki státus ne szaporíttassék; 2) hogy állami kamatbiztosítás melletti vasút építés többé ne engedélyeztessék; 3) hogy az államháztartás általában úgy rendeztessék be, hogy ezután semmiféle adósságra se legyen szükség. Zsedényi beszédének a pártviszonyokról szóló részére Deák F., Kerkapoly és Puszky F. reflectáltak. A kamatbiztosítás ügyében a párt oda nyilatkozott, hogy ez csak ott engedélyeztessék, hol mint Horvát-Szlavónországgal szemben, már bizonyos lekötelező ígéretek létettek vagy a kiépítést az internationális forgalom követelné. A kormány részéről a clubnak ígért előterjesztések a ma (hétfőn) este 6 órakor tartandó értekezletre halasztottak. (A veres könyv) mint értesülünk, csak szerdán fog a két delegátió elé terjesztetni. A késedelem oka az, hogy az utolsó pillanatban némi correcturák váltak szükségessé, minélfogva a vörös könyv egy része csak ma került sajtó alá s szerdánál előbb aligha fog kinyomattatni. (A magyar delegáció tagjai tegnap értekezletet tartottak. Ez értekezleten abban állapodtak meg, hogy gr. Majáth Antal fog választatni elnök, Perczel Béla alelnöknek ,Bujanovics, Széll és gr. Zichy jegyzőknek. Éber Nándor ez alkalommal azt indítványozta, hogy miután a delegáció tárgyalásainak súlypontja eddig az albizottságokban feküdt, melyek csak néhány tagból állanak, s melyeknek tárgyalásai nem nyilvánosak, e tekintetben bizonyos reformot óhajtana.Azt ajánlanám ugyanis, hogy azon felvilágosítások és előterjesztések, melyeket eddig az albizottságok nyertek, vagy a plénum elé juttattassanak, vagy a delegatio összes tagjai alakuljanak bizottsággá s itt történjék az a tárgyalás, mely eddig az albizottságok körében ment végbe. Ébez ez indítványt, mely az ügyrend megváltoztatását tételezi fel, csak jövőre ajánlja. Az értekezlet, mely csak 10 tagból állt, ily fontos ügyben nem akart határozni. Tisztelgés Szlávy József keresk. miniszternél. Vasárnap, sept. 15-én délelőtt 11 órakor tisztelgett a budapesti iparosok és kereskedők küldöttsége Szlávy József kereskedelmi ipar- és földmivelési miniszter úrnál, hogy nekik a lapunkban már szó szerint közlött bizalmi feliratot átnyújtsa. Erczhegyi Ferencz, budai iparos következő rövid beszéddel üdvözölte a minisztert: Kegyelmes uram! A budapesti kereskedők és iparosok exclád irányábani határtalan bizalmát kifejezni és elismerésének csekély jelét adni óhajtván azon számos sérdemeiért, melyeket exclád a hazai kereskedelem és ipar érdekei közül szerzett ; tömegesen siettek ebbeli érzelmeiket egy feliratban nyilvánitani, melyet excládnak ezúttal átnyújtani szerencsések vagyunk. Tisztelettel kérjük excládat, fogadja kegyesen az érzelem nyilvánulást, melyhez fővárosunk ezer meg ezer polgárai a legnagyobb lelkesedéssel járultak, legyen meggyőződve,hogy ily módon gondolkodik az egész ország kereskedői és iparos osztálya. Adja Isten, hogy exclád a haza boldogítására még soká folytathassa áldásdús működését jelenlegi állásában, és tiszta szívből kívánjuk, hogy a Mindenható excládat nehéz munkája közt, testi, lelki erőben és egészségben mindvégig megtartsa. Éljen! Ezen magyar beszéd után Schwartz Ármin nagykereskedő mint a küldöttség vezetője német nyelven emelt szót. Szónok azon érdemekre utalt, melyeket a miniszter hazánk kereskedelmi és gazdasági ügyei körül szerzett s végül egy kérését valamint egy óhaját fejezte ki. A kérés az, hogy a miniszter továbbra is folytassa mostani áldásos tevékenységét, az óhaj pedig az, hogy Isten őt erőben és egészségben még sokáig megtartsa. Ezen beszéd szívélyessége és melegsége látható benyomást ten a miniszterre, ki következőleg válaszolt: Tisztelt uraim! Nem érdemlett, nem várt kitüntetésben részesítenek Önök. Mert hiszen a becsületes jó szándék, az erőhöz mért munkásság magukban véve még nem képeznek oly érdemet, mely kitüntetésre méltó volna. Ennél többel pedig alig dicsekedhetem. Igyekeztem ugyan mindig, valahányszor ő felsége parancsa vagy polgártársaim bizalma a nyilvános térre szólított, a rám rótt kötelességeknek tehetségem szerint eleget tenni. Az eredmény nem felelt meg mindig a közönség várakozásának, még ritkábban az enyémnek. De megnyugtatott mindeddig az öntudat, hogy tettem, mit meggyőződésem szerint tennem kellett, mit a fenforgott körülmények között tehetségemhez képest, tennem lehetett. Nem is a nyilvános elismerés, a népszerűség utáni vágy vagy a nyilvános gáncstól való félelem voltak és nem azok ma sem tetteimnek rugói, mert hiszen népszerűség és gáncs gyakran váltakoznak és nem mindig érdemek szerint részesülnek abban a nyilvános pályán működő férfiak. Meggyőződésemet követve sikerült azonban mindeddig, polgártársaimnak személyem iránti jóindulatát, rokonszenvét szándékaim tisztasága iránti bizalmát kivívnom. És ezen kincset nagyra is becsülöm, mert e nélkül a nyilvános pályán sikerrel működni, de sőt a magánéletben megélni is alig lehet. Legyen szabad a megtiszteltetést is, melyben ma részesülök, egyedül a személyem iránti jóindulat, rokonszenv s bizalom kifolyásának tekintenem; legyen szabad hinnem, hogy önök és küldőik érzelmei irányomban akkor sem fognak változni, ha egyik vagy másik kérdésben nézeteink talán eltérnek, vagy ha a ma oly undoran tenyésző gyanúsítás önöknek irántam jóindulatát megingatni törekednék. Egy szíves köszöntés, egy baráti kézszorítás, egy őszinte jó szó önök bármelyikének részéről mindig erőt kölcsönözenének, hogy a király és haza iránti kötelességemet teljesítsem,hogy addig míg Isten erőt ad, akár mint miniszter, akár mint képviselő vagy a haza egyszerű polgára, óvjam, védjem, előmozdítsam az iparos osztálynak a haza sorsával oly szorosan összefort érdekeit. Mondják ezt, szíves köszönetem és üdvözletem mellett, küldőiknek, kiknek nagybecsű bizalmát és támogatását jövőre is kikérem. A miniszter beszédét a küldöttség éljenkiáltásaival kisérte, mire Schwartz ur a küldöttség tagjait egyenkint bemutatta Szlávy urnak, ki vendégeit a legszivélyesebben fogadta s velök hosszasabban társalgótt. A küldöttség tagjai voltak: Schwartz Ármin, Érczhegyi Ferencz, budai Goldberger, Falk Zsigmond, Iványi M., Schngerl F. X., Hirsch Ignácz, Králik L., Deckmayer Konrád, Grünbaum Miksa, Schön Jakab, Depóid József, Kiss Vilmos, Hill Jakab, ifj. Hendelberg Mór, Dreher Ignácz. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház illése sept. 16. Elnök : Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll Kálmán, Tombor Iván, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágost, Szlávy József. Elnök az ülést d. e. 9 óra után megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök előterjeszti Mosonymegye kérvényét, melyben Hontmegye három kérvényét pártolván, 1872. évi megyei költségvetés az általuk előterjesztett összegben kérik a kormány által megállapitatni. A kérvényi bizottsághoz utasittatik. A múlt alkalommal Trauschenfels Emil és Wächter Frigyes választása ellen beadott kérvények, noha ugyanazon egy tárgyra vonatkoznak, tévedésből két külön bíráló bizottsághoz utasíttattak. Egy bíráló bizottsághoz lévén mindkét kérvény utasítandó, új sorshúzás történik, melynek folytán mindkét tárgy a 9-ik bíráló bizottsághoz utasíttatik. Császár Bálint benyújtja Fogaras vidék 1500 polgárának kérvényét, melyben utasíttatni kérik a belügyminisztert, hogy miután a megye bizottsága nem hajlandó az előintézkedéseket megtenni, kormányközegek által hajtassa végre a választást A kérvényi bizottsághoz utasíttatik előleges tárgyalás végett. Szögyény László, mint az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy Horváth Gyula, a 30 nap fentartásával, igazolandónak véleményeztetik. Az elnök ily értelemben mondja ki a határozatot. A napirend tárgya: a válaszfelirati és tanügyi bizottság tagjaira a szavazati jegyek beadása. A szavazatok beadatván,le fognak pecsételtetek Lónyay Menyhért gr. válaszát Nikolits interpellatiójára holnapra halasztván, az ülés 10 órakor véget ért. Esküdtszéki tárgyalás. (A közvádló Tóvölgyi Titusz ellen.) Pest, sept. 16. A közvádló által Tóvölgyi Titusz, mint „A szabadság mint a nép zászlója“ czimü politikai hetilap szerkesztője és „A becsületes emberekhez szólok“ czimü röpirat szerzője ellen a kormány tagjainak nyilvános rágalmazása miatt támasztott sajtóper ma délelőtt tárgyaltatott a pesti esküdtszék előtt. A sajtóbíróság elnöke Sárkány József, szavazó bírák : Mirth Antal és Lichain József, jegyző: Krenedics. Esküdtek: Schossberger Henrik, Lányi Jakab, Guttmann Rudolf, Unger József, Steiner Ármin, Pásztori Kálmán, Simon Flórent, Knabe Ignácz, Friedrich Ferencz, Szénássy Antal, Varasdi Lipót, Novelli Antal. Póttagok: Ráth Károly, és Karcsai Nagy József. Vádló: Kozma Sándor főügyész személyesen meg nem jelent képviselője Löw Tóbiás főügyészi helyettes. Vádlott: Tóvölgyi Titus, a „ Szabadság mint a nép zászlója“ czímű politikai hetilap szerkesztője , maga védi magát. Az esküdtek és a gyorsíró megesketése után a bíróság elnöke a vádlotthoz a szokott előzményes kérdéseket intézi. Vádlott előadja, hogy 34 éves, egri születésű, reformált vallású, hírlapíró, sajtóvétségi vizsgálatt alatt még nem állott. Ezután felolvastatik a vádlevél. A vádlevél szerint: Tóvölgyi Titus felelős szerkesztősége alatt Pesten megjelenő „Szabadság, minta népzászlója“ czímű politikai hetilap f. é. január 20-iki 3-ik számában ezen felirat alatt: „ A zsebmetszők hazája“ Tóvölgyi Titus alájegyzése mellett oly czikk jelent meg, mely az 1848. 18-dik tv. czikk 10. §-ba ütközvén, ellene a megtorló kereset az idézett törvényczikk 19. §-sa szerint a m. kir. miniszter tanácsnak f. évi junius 11-én hozott határozatában kiállított meghatalmazás alapján megindittatott. Az ugyancsak Tóvölgyi Titusz, mint szerző neve alatt megjelent „A becsületes emberekhez szólok“ czimű röpiratban az 1848 18. t. sz. 9. §-ba ütköző vétség foglaltatván, a közvádló az ellen is megindította a megtorló eljárást. A vizsgálat alatt a kihallgatott Tóvölgyi Titusz úr előadta, hogy, az inkriminált czikknek és röpiratnak ő a szerzője, és saját felelőssége alatt tette közzé. A nyomtatvány előbb idézett helyeiben a közvádló a magy. kir. kormány ellen követett rágalmakat vél felfedezni és pedig : Az első kikezdésben szól a zsebmetszők hazájáról; a második és harmadikban előadja folytatólag,mit mivelnek az országgal és a nemzettel, a negyedik és ötödikben előadja, kik azok, kik a nemzet ezen állapotát előidézték, és akik a nemzettel ilyeneket miveltek. A következő kikezdésben a kormány működését részletezi. A második rendű nyomtatvány, közvádló szerint, a közbéke és csend erőszakos megzavarására lázít. Kiemeli a közvádló a következő helyeket: Az ország pénzét elvitte a német, a fiát katonának elvitte a német, az ország főbb hivatalait némettl megtöltötte a német, mikor pedig jobbról, balról egyik vagy másik szomszéd elkezdett ütni bennünket, hát hogy védelmezzük magunkat,nem engedte meg a német. Ez állapot okait a röpirat következőkben adja : Azért, mert a magyarok közül mindig voltak, akik pénzzel, ranggal, hivatallal és más egyébbel meghagyták magukat vesztegettetni, és mert a nép közt is voltak, kik e megvesztegetett ámitok szavaira hallgattak, kellett évszázadokon tűrnünk, hogy a mi saját hazánkban, a mi saját vérrel szerzett országunkban a szolgák mi legyünk. „Az 1848. előtti állapot nemcsak visszaállott, hanem még irtóztatóbbá tétetett. A német uralkodása Magyarországon törvényesen elfogadtatott. Törvények alkottattak, melyek szerint Magyarország a német nélkül nem tehet semmit, a német nélkül nem lehet se pénze, se katonája, se fegyvere.Ezek elmondása után azon kérdéssel fordul a röpirat az olvasóhoz : „azzal tartasz te is, a ki bennünket a németnek eladott ?“ Visszatér azokra, kik ez állapotot okozták : „Az adónak egyik része az ő zsebüket tömi meg, a másik részét pedig odaadják a németnek, igy osztozván a népnek véres verejtékén.“ „A jobb oldal a népámitás, félrevezetés és lélekvásárlás mérgével működik Ott vannak a hazaárulók, a némettel tartó gazok, a Schmerling és Bach által a nemzet nyakára erőszakolt hazátlan és élősdi idegen népségek stb. „Mit mivettek ez emberek“ czimű fejezetben így írt: Mindjárt kezdetben elkezdték a törvénytelen rendeleteket küldözgetni, és mert azokat több vármegye, azok közt Pest és Heves, nem teljesítette, tehát elhatározták a vármegyék eltörlését, amit meg is tettek. “ „Csak úgy bánnak az országgal, mint valami bitangolt jószággal.“ „Miért van ez igy“ czimü fejezetben igy ir. Mindig találkoztak magyarok,kiket az arany,hivatal, pénzszomj arra az oldalra vitt, ahol vágyaiknak ezen kielégítésére leginkább és legkönnyebb móddal számíthattak, ahová nem kellett se valami nagy ész, se valami nagy tudomány,épen semmi hazafiság, hanem hazafiatlanság nagyon sok, és szolgalelkűség, lelkiismeretlenség ugyanannyi.“ „A balpártit hátra igyekeznek tolni, ha becsületes is, a jobbpártit pedig emelni, ha hunczut is stb. Ezek alapján Tóvölgyi Tituszt az 1848. 18. t. sz. 10. §-ba ütköző sajtó vétségben vétkesnek kéri kimondatni. A védlevél után elrendeltetik az incriminált czikk és röpirat felolvasása. A czikk felolvasása után vádlott szót kér, és előadja, hogy ő már egy ízben kérelmezte a két vád elkülönítését és a kettőre külön tárgyalási napok kitűzését. E kérelmét még egyszer ismétli, és kijelenti, hogy ha a sajtóbíróság kérelmét nem teljesíti, a második vádra nézve nem fogja védeni magát, mert ő részben nem készült el a védelemre. Löw Tóbiás közvádló helyettes előadja: a vádak halmazata épen a vádlott érdekében van alkalmazva, de azonkívül a két vád egymást kiegészítvén és együtt lévén a védlevélben előadva, vádlott kérelmét visszautasíttatni kéri. Minthogy vádlott kérelméhez tovább is ragaszkodik és a fölött a bíróság határozatát kéri, a bíróság tanácskozás végett néhány perere visszavonul. Az ülés újra megnyittatván, Sárkány József elnök kihirdeti a bíróság határozatát. Vádlott kérelmének, a két vád különválasztására nézve hely nem adatik, mert a vádlevél mindkét irányban emeli a vádat, a vizsgálat mindkettőre nézve be van fejezve,s ugyanazon esküdtszék van kirendelve, ellenben a két pont az esküdtek elé terjesztendő kérdésekben szigorúan elkülönítve fog kezeltetni és külön elbiráltatni. Vádlott ezen határozat ellen bejelenti semmiségi panaszát, mely a biróság elnöke által elfogadtatik. Ezután felolvastatik „A becsületes emberhez szólok“ czímű terjedelmes röpirat, mely a vádlevélben idézett kitételeken kívül semmi, a vád lényegére tartozó helyet nem tartalmaz, hanem 2—3 éven át ugyanazon egy themának variálása , hogy az ország a németnek el van adva, és hogy minden hazafiatlan elem a jobboldalon van stb. Vádlottj az előzetes vizsgálat alkalmával bevallotta, hogy az incriminált két közleményt maga írta és tette közzé, és azok minden pontjára nézve, melyeket megfontolással és meggyőződés alapján irt, a felelősséget magára vállalja. Minden közleményeiben felhozottat köztudomású ténynek mond, melyek összeszedése és közzététele által nem követhetett el lázítást. A bizonyítási eljárás a jegyzőkönyv felolvasásával be lévén fejezve: a bíróság elnöke a közvádlónak adja a szót. LÖW Tóbiás , főügyészi helyettes, mint közvádló: T. esküdtek! Közbüntettek esetében a közvádló, midőn hivatását teljesíti, csak támogatásra és bizalomra számíthat a polgárok részéről, mert hiszen életüket, vagyonukat, jogaikat védelmezi, midőn a bűntettes ellen zúdítja a törvény súlyát. Ezokből fellépése nem szorul igazolásra soha. Sajtóvétségeknél ellenben, oly országokban, melyekben a sajtószabadság csak rövid idő óta tartozik a politikai vívmányok közé, és hol a sajtó önkényes zaklatásának emléke még egészen el nem enyészett, a közvélemény mindig él azon gyanúperrel, hogy sajtóper esetében a sajtószabadság érdeke forog veszélyben. Ezúttal ezen gyanakvó bizalmatlanságtól nem kell tartanom, legalább azok részéről nem, akik figyelemmel kísérték a felolvasott vádlevél és a vád tárgyát képező nyomtatványokat. Szabad alkotmányos országban élünk , alkotmáyos polgárok vagyunk. Szabad országban, alkotmányos polgároknak az a legsajátosabb erénye, mely az önkényhez szoktatott alattvalóktól megkülönbözteti, miszerint tiszteletben tartanak ugyan minden jogot és minden szabadságot, megtámadás esetében szívós erélylyel védelmezik, de azért különbséget tudnak tenni a szabadság gyakorlata és a szabadsággal való visszaélés között, tudván azt a történetből, hogy a szabadságra semmi sem volt oly válságos hatással, mint a vele űzött visszaélés, tudván azt, hogy az önkény, ahol az erőszakra támaszkodik, csak rövid időre tud sikert aratni, ellenben biztosan megfészkelheti magát, ha uralmát a szabadsággal űzött otromba túlzás és visszaélés előzte meg. A felolvasott nyomtatványokban, ezt érezni fogja minden alkotmányos meggyőződésű ember, a sajtószabadsággal ily visszaélés űzetik. Ez teszi a köz vádjának fellépését a vétségek megtorlására, a törvény értelmében szükségessé, jogilag elutasíthatlanná. A vád azonban, mely e helyről emeltetik,nem a sajtószabadság ellen szól, hanem annak védelmére akar szolgálni. Ezt el fogják ismerni azok, kiknek a sajtószabadság nem pusztán hangzatos szó, még kevésbé méltatlan fegyver vétkes törekvések védelmében, hanem a szabad államélet egyik áldásos tényezője, mely megtermékenyíti a szabadság, a haladás talaját, és az államnak erkölcsi erejét hathatósan emeli. És mert meg vagyok győződve arról,hogy Magyarország polgárai ily értelemben veszik a sajtószabadságot, mert meg vagyok győződve, hogy ahhoz, mint a polgári szabadság egyik sarkkövéhez, híven ragaszkodnak; azért meg vagyok győződve arról is, hogy elfogulatlanul képesek megbírálni oly merényletet, mely nem a sajtószabadság következménye, hanem a sajtószabadsággal űzött rut visszaélés; meg vagyok győződve arról, hogy Magyarország polgárai nem fogják útját állani a törvény rendes folyaminak, ugyanazon törvényét, mely mikor a sajtószabadságot biztosította, ugyanakkor épen ennek védelmére büntetést szabott a sajtó vétkes törekvéseire. A sajtószabadság a leglényegesebb politikai jogok közé tartozik. Azért nem szabad kisszerű félénkséggel megbírálni, nem szabad zajlongó árjait kicsinyes gátak közé szorítani, mert azokon keresztül ront, mint a zivatar. Magas szempontból ítélendő meg a sajtószabadság, oly szempontból, mely a pártok napi tusáin túlemelkedik, oly magasra, ahol csak az állam, a társadalom, a szabadság örök érdekei vétetnek számba. És midőn ezt figyelmükbe ajánlom, ismét nem száll meg azon aggodalom, hogy ezen szempontból kiindulva, mint alkotmányos polgárok nem volnának képesek meghatározni, hol szűnik meg a sajtószabadság szellemi nyilvánulása, és hol kezdődik vétkes anyagisága , hol szűnik meg a politikai jog, és hol kezdődik a fenyítő törvény szerinti vétség ? Politikailag érett nemzet az alkotmányos katechismus első czikkelyének vallja, hogy a szabadság biztosan csak úgy védelmezhető meg, ha a törvény és jog, mely alapját képezi, szent és sérthetetlen marad, ha minden megtámadása megtoroltatik. A szabadság és így a sajtószabadság is csak azon értelemben korlátlan, ha törvény és jog határain belül korlátlanul érvényesítheti magát. A sajtószabadságnak Magyarországban az 1848-as törvények a lehető legtágabb tért engedik, minőnél tágasabb sehol a mivolt világon nincs. Aki ezen a téren nem tud mozogni anélkül, hogy a törvénynyel összeütközésbe jöjjön, annak a sajtószabadság csak ürügy vétkes törekvései elpalástolására, annak üldözése nem a sajtószabadság korlátozása, hanem a sajtószabadság megvédése azok ellenében, kik azt gonosz szándékkal koczkáztatják. Az 1848-ki törvények értelmében ugyanis a sajtószabadság kiterjed azon pontig, ahol a büntető törvények kezdődnek , mert az 1848-ki sajtótörvénynek első fejezetében felemlített vétségek a köztörvények szerint is mint büntettek vagy vétségek volnának fenyítendők. Ferdeség volna azt állítani, hogy a szabadság érdeke forog veszélyben, ahol bűntett vagy vétség megtorlása követeltetik. Ha a közönséges bűntettes megbüntetése észszerűen nem mondható az egyéni szabadság korlátozásának, úgy a sajtó által elkövetett vétség megbüntetése sem lehet a sajtószabadság ártalmára, legkevésbé ott, hol, mint nálunk, az 1848-as törvény csak oly vétségeket minősít sajtóvétségeknek, melyek a köztörvények szerint is büntetendő cselekményeket képeznek. Ellenkeznék az igazsággá, ha valaki büntetés alá vonatnék valamely büntetendő cselekmény miatt, melyet nem sajtó útján követett el; míg az, ki ezen büntetendő cselekményben a sajtó által lett részes, büntetetlenül maradna. Ha valaki szóval rágalmaz, ha valaki szóval lázit, a köztörvények súlya alá esik; várjon ,büntethetlenül hagyható e az, aki a rágalmazást, a lázítást egy nyomtatványban követi el, mely ezrek kezébe jutván súlyosan fokozza a büntethetőség mértékét? Ezen a szabadságot védő 1848-as sajtótörvény végrehajtása az esküdtszékre van bízva, azaz azon alkotmányos polgárokra, kik nemcsak a visszaélést különböztetik meg a szabadság élvezetétől, hanem azt is mélyen érzik, hogy a törvény korlátainak tiszteletben tartása soha sem lehet a szabadság ártalmára, és hogy a szabadságra nézve a veszedelem csak akkor áll be, midőn szabadságnak mondatnék, a mi a jogi és erkölcsi elvek szerint büntetendő cselekményt képez. A vád első részének tárgyát „a zsebmetszők hazája“ czimü czikk képezi, mely az ország kormányát a legdurvább rágalmakkal illetvén, az 1848. I. ez. 10. §-ba ütközik. A ki ezen czikket végig olvasta, nem kételkedik azon, hogy a rágalmazások a magyar kormány ellen intéz vék, habár a magyar kormány benne egyenesen megnevezve nincs. Ez ki nem zárja a rágalmazást, miután ha megnevezve nincs is, a rágalmazó teljesen kizárja vétkes akaratát, mely a magyar kormányt választotta a legdurvább támadások czéltáblájává. Márpedig általános eve a fenyítő igazságszolgáltatásnak, hogy rágalmazások esetében nem szükséges a vétség teljességéhez, mikép a megtámadott név szerint megneveztessék, elegendő, ha olyképen megjelöltetik, miszerint felismerhető legyen, kit illet a rágalmisság"