Pesti Napló, 1872. szeptember (23. évfolyam, 201-225. szám)

1872-09-16 / 213. szám

21b­. efeain' Hétfő, September 16.1872. 23. évi folyam. ■■■■............­ ..- ■ ■■ .............— 1 " —■ —1 » '■ 1 Iiwwwwww. ■■■ «MillHl. I ■—»■■■■ — ■■■ -----------------------------------------——- 11 Szerkesztési iroda: Kiadó-hivatal: -1 Előfizetési feltételek:' Hirdetések Ferencziek-tere 7. szám. L emelet. Ferencziek-tere 7. u. földszint TT" Ék házhoz hordy^ reggeli és' efff u“ szintúgy mint előfizetések A. kp szellemi részét illet» minden A lap anyagi részét illető közi« fl**^ ff ■ 8 l|Jf' Ejk | g ff | 8 hónapra ‘ .’ ’ 6 T 60 KT | íWt WTV1 m . r« közlemény a szerkesztőséghez i mények (előfizetési pénz, kiadás gf 1 * 1 L H 1 1 l’^W fi ff 8 | 1 9 6 hónapra . . .11. KIA­DÓ-HIVATALBA körüli panaszok, hirdetmények) a JU KJ JL JL JLl JLJLm JL JU \J ASÄS1S 7.­* Kím­entetlen levelek Mák ismit .*­**.) ESTI KIADÁS. »«FISS kezektől fogadtatnak el. ____ _ _________ . _ , fog .Umuttatai. I -mi ■:- ^r ... ---------------■---------' ■■■■<■ ;v, -w—w ...................—................................., B Pest, sept. 16. Külpolitikai heti szemlénket ez alka­lommal a lehető legkisebb terjedelemre kell szorítanunk, minthogy lapunk min­den terét belügyi viszonyaink egészen igénybe veszik. A múlt hét egyetlen ki­váló eredményét a berlini császári talál­kozás képezte, melynek minden mozzana­táról már előbb oly gyakran és oly sokat szólottunk, hogy a mondott kát recapi­­tulálni egészen felesleges. A német császár vendégei távoztával Marienburgba, a nyugati porosz tarto­mány egyik régi városába utazott, mely a porosz államhoz való csatoltatásának százados évfordulóját szept. 12-én ünne­pelte. Marienburgot 1276-ban alapította a híres német Johannita-rend, mely kard­dal és kereszttel kezében polgárosította ezen vidékeket. A rend hatalmának meg­­dőltével e vidék Lengyelország ural­ma alá került, s csak ennek első felosztá­sa után nyerte azt vissza Poroszország. Ez eseményt ünnepelte Marienburg vá­rosa, melynek lakói a lengyel uralom alatt is németek maradtak. A genfi vá­lasztott bíróság befejezte tevékenységét. Hir szerint az inculpált négy hajó közül háromnál Angliára nézve elmarasztaló ítéletet hozott s az egyesült államoknak 30 millió forintnyi kárpótlást ítélt meg. Az újonnan választott spanyol kamrák ma kezdék meg tevékenységeket. Fest, sept. 16. (A d­e­l­e­g­a­t­i­ó­k.) Egyik pesti levelezőnk írja : A delegatió tagjai valószinüleg holnap d. 1­ 2 órakor fogadtatnak ő Felsége által. Azon be­széd, melylyel ő Felsége a két delegatió üdvöz­léseit viszonozni fogja, megállapittatott, s közöl­­tetett már a két orsz. miniszterelnökkel. Azon állítás, mintha e válasz behatóbban fogna foglalkozni a berlini találkozással, értesüléseink­kel nem áll öszhangzatban, és mindazzal, a­mi ily alkalmaknál szokásos, ellenmondásban lenne. Külügyi hivatalunk köreiben nem nagy hajlan­dóság mutatkozik a „leleplezések“ anyagát még inkább gazdagítani, sőt ellenkezőleg azt tartják, hogy mindaz, a­mit a találkozás politikai jelen­tőségéről mondani lehet, a berlini hivatalos la­pok eddigi nyilatkozataiban ki van merítve, és hogy a kölcsönös béke és szomszédos baráti érzü­letek constatálása és az európai béke fentartása iránti közös óhaji képezik amaz találkozás mo­rális vívmányait. Holmi anyagi biztosítékokat nem kért, nem ajánlott egyik fél sem, mert mindent távol akartak tartani, a­mi a részt nem vevők irányában a fenyegetés vagy nyugtalaní­­tás jellegét viselhetné. (A D­e­á­k k­ö­r­ tegnapi esti értekezletén a párt megállapodott a képv.­ház osztályainak elnökei és jegyzőire nézve. Továbbá megállapittatott a válaszfelirati és tanügyi bizottságok jelöltjeinek névsora, mely a következő: Válaszfelirati bizottság. Csengery Antal, Fáik Miksa, Gorove István, Horvát Boldizsár, Horvát Lajos, Perczel Béla, Pulszky Ferencz, Sennyey Pál b., Széll Kálmán, Torma Károly, Voncina Iván, Zsedényi Ede. Tanügyi bizottság. Bujánovics Sándor, Csengery A­ntal, Hoffmann Pál, Kautz Gyula, Kemény Gábor b., Molnár Aladár, Pat­­rubán Gergely, Pulszky Ágoston, P. Szathmáry Károly, Szilády Áron, Schwartz Gyula, Tisza Kálmán, Torma Károly, Ujváry Lajos, Vára­dy Gábor. Az értekezletnek még egy fontos pontja volt. Zsedényi Ede hosszabb beszédet tartott a közelebb várható budget előterjesztés alkalmá­ból és ennek kapcsában szólt a pártviszonyokról is. A budgetre nézve Zsedényi a következő há­rom pontot ajánlá a párt figyelmébe: 1) hogy a központban a hivatalnoki státus ne szaporíttas­­sék; 2) hogy állami kamatbiztosítás melletti vasút építés többé ne engedélyeztessék; 3) hogy az államháztartás általában úgy rendeztessék be, hogy ezután semmiféle adósságra se legyen szükség. Zsedényi beszédének a pártviszonyok­ról szóló részére Deák F., Kerkapoly és P­u­­­s­z­k­y F. reflectáltak. A kamatbiztosítás ügyében a párt oda nyilatkozott, hogy ez csak ott engedélyeztessék, hol mint Horvát-Szlavón­­országgal szemben, már bizonyos lekötelező ígéretek létettek vagy a kiépítést az internatio­­nális forgalom követelné. A kormány részéről a clubnak ígért előterjesztések a ma (hétfőn) este 6 órakor tartandó értekezletre halasztottak. (A veres könyv) mint értesülünk, csak szerdán fog a két delegátió elé terjesztetni. A késedelem oka az, hogy az utolsó pillanatban némi correcturák váltak szükségessé, minélfogva a vörös könyv egy része csak ma került sajtó alá s szerdánál előbb aligha fog kinyomat­­tatni. (A magyar delegáció tagjai­ tegnap értekezletet tartottak. Ez értekezleten abban ál­lapodtak meg, hogy gr. M­a­j­­­á­t­h Antal fog választatni elnök­, Perczel Béla alelnök­­nek ,Bujanovics, Széll és gr. Zichy jegyzőknek. Éber Nándor ez alkalommal azt indítványozta, hogy miután a delegáció tárgya­lásainak súlypontja eddig az albizottságok­ban feküdt, melyek csak néhány tagból állanak, s melyeknek tárgyalásai nem nyilvánosak, e tekin­tetben bizonyos reformot óhajtana.Azt ajánlanám ugyanis, hogy azon felvilágosítások és előterjesz­­tések, melyeket eddig az albizottságok nyertek, vagy a plénum elé juttattassanak, vagy a dele­­gatio összes tag­jai alakuljanak bizottsággá s itt történjék az a tárgyalás, mely eddig az albi­zottságok körében ment végbe. Ébez ez indít­ványt, mely az ügyrend megváltoztatását téte­lezi fel, csak jövőre ajánlja. Az értekezlet, mely csak 10 tagból állt, ily fontos ügyben nem akart határozni. Tisztelgés Szlávy József keresk. miniszternél. Vasárnap, sept. 15-én délelőtt 11 órakor tisz­telgett a budapesti iparosok és kereskedők kül­döttsége Szlávy József kereskedelmi ipar- és földmivelési miniszter úrnál, hogy neki­k a la­punkban már szó szerint közlött bizalmi felira­tot átnyújtsa. Erczhegyi Ferencz, budai iparos következő rövid beszéddel üdvözölte a minisztert: Kegyelmes uram! A budapesti kereskedők és iparosok exclád irányábani határtalan bizalmát kifejezni és elismerésének csekély jelét adni óhajtván azon számos sérdemeiért, melyeket exclád a hazai kereskedelem és ipar érdekei közül szerzett ; tömegesen siettek ebbeli ér­zelmeiket egy feliratban nyilvánitani, melyet excládnak ezúttal átnyújtani szerencsések va­gyunk. Tisztelettel kérjük excládat, fogadja ke­gyesen az érzelem nyilvánulást, melyhez főváro­sunk ezer meg ezer polgárai a legnagyobb lel­kesedéssel járultak,­­ legyen meggyőződve,hogy ily módon gondolkodik az egész ország keres­kedői és iparos osztálya. Adja Isten, hogy ex­clád a haza boldogítására még soká folytathas­sa áldásdús működését jelenlegi állásában, és tiszta szívből kívánjuk, hogy a Mindenható ex­cládat nehéz munkája közt, testi, lelki erő­ben és egészségben mindvégig megtartsa. Éljen! Ezen magyar beszéd után Schwartz Ármin nagykereskedő mint a küldöttség veze­tője német nyelven emelt szót. Szónok azon ér­demekre utalt, melyeket a miniszter hazánk ke­reskedelmi és gazdasági ügyei körül szerzett s végül egy kérését valamint egy óhaját fejezte ki. A kérés az, hogy a miniszter továbbra is folytassa mostani áldásos tevékenységét, az óhaj pedig az, hogy Isten őt erőben és egészségben még sokáig megtartsa. Ezen beszéd szívélyessé­­ge és melegsége látható benyomást ten a mi­niszterre, ki következőleg válaszolt: Tisztelt uraim! Nem érdemlett, nem várt kitüntetésben része­sítenek Önök. Mert hiszen a becsületes jó szándék, az erő­höz mért munkásság magukban véve még nem képeznek oly érdemet, mely kitüntetésre méltó volna. Ennél többel pedig alig dicsekedhetem. Igye­keztem ugyan mindig, valahányszor ő felsége parancsa vagy polgártársaim bizalma a nyilvá­nos térre szólított, a rám rótt kötelességeknek tehetségem szerint eleget tenni. Az eredmény nem felelt meg mindig a kö­zönség várakozásának, még ritkábban az enyém­­nek. De megnyugtatott mindeddig az öntudat, hogy tettem, mit meggyőződésem szerint ten­nem kellett, mit a fenforgott körülmények között tehetségemhez képest, tennem lehetett. Nem is a nyilvános elismerés, a népszerűség utáni vágy vagy a nyilvános gáncstól való fé­lelem voltak és nem azok ma sem tetteimnek rugói, mert hiszen népszerűség és gáncs gyak­ran váltakoznak és nem mindig érdemek szerint részesülnek abban a nyilvános pályán működő férfiak. Meggyőződésemet követve sikerült azon­ban mindeddig, polgártársaimnak személyem iránti jó­indulatát, rokonszenvét szándékaim tisztasága iránti bizalmát kivívnom. És ezen kincset nagyra is becsülöm, mert e nélkül a nyilvános pályán sikerrel működni, de sőt a magánéletben megélni is alig lehet. Legyen szabad a megtiszteltetést is, melyben ma részesülök, egyedül a személyem iránti jó­indulat, rokonszenv s bizalom kifolyásának te­kintenem; legyen szabad hinnem, hogy önök és küldőik érzelmei irányomban akkor sem fognak változni, ha egyik vagy másik kérdés­ben nézeteink talán eltérnek, vagy ha a ma oly undoran tenyésző gyanúsítás önöknek irán­tam jó­indulatát megingatni törekednék. Egy szíves köszöntés, egy baráti kézszorítás, egy őszinte jó szó önök bármelyikének részéről mindig erőt kölcsönözenének, hogy a király és haza iránti kötelességemet teljesítsem,hogy ad­dig míg Isten erőt ad, akár mint miniszter, akár mint képviselő vagy a haza egyszerű polgára, óvjam, védjem, előmozdítsam az iparos osztály­nak a haza sorsával oly szorosan összefort ér­dekeit. Mondják ezt, szíves köszönetem és üdvöz­letem mellett, küldőiknek, kiknek nagybecsű bizalmát és támogatását jövőre is kikérem. A miniszter beszédét a küldöttség éljenkiál­­tásaival kisérte, mire Schwartz ur a küldöttség tagjait egyenkint bemutatta Szlávy urnak, ki vendégeit a legszivélyesebben fogadta s velök hosszasabban társalgótt. A küldöttség tagjai voltak: Schwartz Ármin, Érczhegyi Ferencz, budai Goldberger, Falk Zsigmond, Iványi M., Schngerl F. X., Hirsch Ignácz, Králik L., Deck­­mayer Konrád, Grünbaum Miksa, Schön Jakab, Depóid József, Kiss Vilmos, Hill Jakab, ifj. Hendelberg Mór, Dreher Ignácz. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház illése sept. 16. El­n­ö­k :­ Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Széll Kálmán, Tombor Iván, Kiss Miklós. A kormány részéről jelen vannak : Lónyay Menyhért gr., Pauler Tivadar, Trefort Ágost, Szlávy József. Elnök az ülést d. e. 9 óra után megnyitván, a múlt ülés jegyzőkönyve felolvastatik észrevé­tel nélkül hitelesíttetik. Elnök előterjeszti Mosonymegye kérvényét, melyben Hontmegye három kérvényét pártol­ván, 1872. évi megyei költségvetés az általuk előterjesztett összegben kérik a kormány által megállapitatni. A kérvényi bizottsághoz utasit­­tatik. A múlt alkalommal Trauschenfels Emil és Wächter Frigyes választása ellen beadott kér­vények, noha ugyanazon egy tárgyra vonatkoz­nak, tévedésből két külön bíráló bizottsághoz utasíttattak. Egy bíráló bizottsághoz lévén mind­két kérvény utasítandó, új sorshúzás történik, melynek folytán mindkét tárgy a 9-ik bíráló bi­zottsághoz utasíttatik. Császár Bálint benyújtja Fogaras vidék 1500 polgárának kérvényét, melyben utasíttatni kérik a belügyminisztert, hogy miután a megye bizottsága nem hajlandó az előintézkedéseket megtenni, kormány­közegek által hajtassa végre a választást­ A kérvényi bizottsághoz utasíttatik előleges tárgyalás végett. Szögyény László, mint az állandó igazoló bizottság előadója jelenti, hogy Horváth Gyula, a 30 nap fentartásával, igazolandónak vé­leményeztetik. Az elnök ily értelemben mondja ki a hatá­rozatot. A napirend tárgya: a válaszfelirati és tan­ügyi bizottság tagjaira a szavazati jegyek bea­dása. A szavazatok beadatván,le fognak pecsé­teltetek L­ó­n­y­a­y Menyhért gr. válaszát Ni­­kolits interpellatiójára holnapra halasztván, az ülés 10 órakor véget ért. Esküdtszéki tárgyalás. (A közvádló Tóvölgyi Titusz ellen.) Pest, sept. 16. A közvádló által Tóvölgyi Titusz, mint „A szabadság mint a nép zászlója“ czimü politikai heti­lap szerkesztője és „A becsületes emberek­hez szólok“ czimü röpirat szerzője ellen a kor­mány tagjainak nyilvános rágalmazása miatt támasztott sajtóper ma délelőtt tárgyaltatott a pesti esküdtszék előtt. A sajtóbíróság elnöke Sárkány József, szavazó bírák : Mirth Antal és Lichain József, jegyző: Krenedics. Esküdtek: Schossberger Henrik, Lányi Ja­kab, Guttmann Rudolf, Unger József, Steiner Ármin, Pásztori Kálmán, Simon Flórent, Knabe Ignácz, Friedrich Ferencz, Szénássy Antal, Va­­rasdi Lipót, Novelli Antal. Póttagok: Ráth Ká­roly, és Karcsai Nagy József. Vádló: Kozma Sándor főügyész személyesen meg nem jelent képviselője L­ö­w Tóbiás főügyé­szi helyettes. Vádlott: Tóvölgyi Titus, a „ Szabadság mint a nép zászlója“ czímű politikai hetilap szerkesz­tője , maga védi magát. Az esküdtek és a gyorsíró megesketése után a bíróság elnöke a vádlotthoz a szokott előzmé­­nyes kérdéseket intézi. Vádlott előadja, hogy 34 éves, egri születésű, reformált vallású, hírlapíró, sajtóvétségi vizsgá­­latt alatt még nem állott. Ezután felolvastatik a vádlevél. A vádlevél szerint: Tóvölgyi Titus felelős szerkesztősége alatt Pesten megjelenő „S­z­a­­badság, minta népzászlója“ czímű po­litikai hetilap f. é. január 20-iki 3-ik számában ezen felirat alatt: „ A zsebmetszők hazá­­j­a“ Tóvölgyi Titus alájegyzése mellett oly czikk jelent meg, mely az 1848. 18-dik tv. czikk 10. §-ba ütközvén, ellene a megtorló kereset az idézett törvényczikk 19. §-sa szerint a m. kir. miniszter tanácsnak f. évi junius 11-én hozott határozatában kiállított meghatalmazás alapján megindittatott. Az ugyancsak Tóvölgyi Titusz, mint szerző neve alatt megjelent „A becsületes emberekhez szólok“ czimű röpiratban az 1848 18. t. sz. 9. §-ba ütköző vétség foglaltatván, a közvádló az ellen is megindította a megtorló eljárást. A vizs­gálat alatt a kihallgatott Tóvölgyi Titusz úr előadta, hogy, az inkriminált czikknek és röp­­iratnak ő a szerzője, és saját felelőssége alatt tette közzé. A nyomtatvány előbb idézett helyeiben a köz­vádló a magy. kir. kormány ellen követett rá­galmakat vél felfedezni és pedig : Az első kikezdésben szól a zsebmetszők ha­zájáról; a második és harmadikban előadja folytatólag,mit mivelnek az országgal és a nem­zettel, a negyedik és ötödikben előadja, kik azok, kik a nemzet ezen állapotát előidézték, és a­kik a nemzettel ilyeneket miveltek. A követ­kező kikezdésben a kormány működését rész­letezi. A második rendű nyomtatvány, közvádló szerint, a közbéke és csend erőszakos megzava­rására lázít. Kiemeli a közvádló a következő helyeket: Az ország pénzét elvitte a német, a fiát katonának elvitte a német, az ország főbb hivatalait némett­l megtöltötte a német, mikor pedig jobbról, balról egyik vagy másik szom­széd elkezdett ütni bennünket, hát hogy védel­mezzük magunkat,nem engedte meg a német. Ez állapot okait a röpirat következőkben adja : Azért, mert a magyarok közül mindig voltak, a­kik pénzzel, ranggal, hivatallal és más egyébbel meghagyták magukat vesztegettetni, és mert a nép közt is voltak, kik e megveszte­getett ámitok szavaira hallgattak, kellett év­századokon tűrnünk, hogy a mi saját hazánk­ban, a mi saját vérrel szerzett országunkban a szolgák mi legyünk. „Az 1848. előtti állapot nemcsak visszaállott, hanem még irtóztatóbbá tétetett. A német uralkodása Magyarországon törvé­nyesen elfogadtatott. Törvények alkottattak, melyek szerint Magyarország a német nélkül nem tehet semmit, a német nélkül nem lehet se pénze, se katonája, se fegyvere.Ezek elmondása után azon kérdéssel fordul a röpirat az olvasó­hoz : „azzal tartasz te is, a ki bennünket a német­nek eladott ?“ Visszatér azokra, kik ez állapotot okozták : „Az adónak egyik része az ő zsebüket tömi meg, a másik részét pedig odaadják a németnek, igy osztozván a népnek véres verejtékén.“ „A jobb oldal a népámitás, félrevezetés és lélekvásárlás mérgével működik Ott vannak a hazaárulók, a némettel tartó gazok, a Schmerling és Bach ál­tal a nemzet nyakára erőszakolt hazátlan és élősdi idegen népségek stb. „Mit mivettek ez emberek“ czimű fejezetben így írt: Mindjárt kezdetben elkezdték a törvény­telen rendeleteket küldözgetni, és mert azokat több vármegye, azok közt Pest és Heves, nem teljesítette, tehát elhatározták a vármegyék el­törlését, a­mit meg is tettek. “ „Csak úgy bánnak az országgal, mint valami bitangolt jószággal.“ „Miért van ez igy“ czimü fejezetben igy ir. Mindig találkoztak magyarok,kiket az arany,hi­vatal, pénzszomj arra az oldalra vitt, a­hol vá­gyaiknak ezen kielégítésére leginkább és leg­könnyebb móddal számíthattak, a­hová nem kel­lett se valami nagy ész, se valami nagy tudo­mány,épen semmi hazafiság, hanem hazafiatlan­­ság nagyon sok, és szolgalelkűség, lelkiismeret­lenség ugyanannyi.“ „A balpártit hátra igye­keznek tolni, ha becsületes is, a jobbpártit pedig emelni, ha hunczut is stb. Ezek alapján Tóvölgyi Tituszt az 1848. 18. t. sz. 10. §-ba ütköző sajtó vétségben vétkesnek kéri kimondatni. A védlevél után elrendeltetik az incriminált czikk és röpirat felolvasása. A czikk felolvasása után vádlott szót kér, és előadja, hogy ő már egy ízben kérelmezte a két vád elkülönítését és a kettőre külön tárgyalási napok kitűzését. E kérelmét még egyszer ismétli, és kijelenti, hogy ha a sajtóbíróság kérelmét nem teljesíti, a második vádra nézve nem fogja védeni magát, mert ő részben nem készült el a védelemre. L­ö­w Tóbiás közvádló helyettes előadja: a vádak halmazata épen a vádlott érdekében van alkalmazva, de azonkívül a két vád egy­mást kiegészítvén és együtt lévén a védlevél­ben előadva, vádlott kérelmét visszautasít­­tatni kéri. Minthogy vádlott kérelméhez tovább is ra­gaszkodik és a fölött a bíróság határozatát kéri, a bíróság tanácskozás végett néhány pere­re visszavonul. Az ülés újra megnyittatván, Sárkány József elnök kihirdeti a bíróság határozatát. Vádlott kérelmének, a két vád különválasztására nézve hely nem adatik, mert a vádlevél mindkét irányban emeli a vádat, a vizsgálat mindkettőre nézve be van fejezve,s ugyanazon esküdtszék van kirendelve, ellenben a két pont az esküdtek elé terjesztendő kérdésekben szigorúan elkülönítve fog kezeltetni és külön elbiráltatni. Vádlott ezen határozat ellen bejelenti semmi­ségi panaszát, mely a biróság elnöke által elfo­­gadtatik. Ezután felolvastatik „A becsületes ember­hez szólok“ czímű terjedelmes röpirat, mely a vádlevélben idézett kitételeken kívül semmi, a vád lényegére tartozó helyet nem tartalmaz, ha­nem 2—3 éven át ugyanazon egy themának va­riálása , hogy az ország a németnek el van adva, és hogy minden hazafiatlan elem a jobb­oldalon van stb. Vádlottj az előzetes vizsgálat alkalmával beval­lotta, hogy az incriminált két közleményt maga írta és tette közzé, és azok minden pontjára néz­ve, melyeket megfontolással és meggyőződés alapján irt, a felelősséget magára vállalja. Min­den közleményeiben felhozottat köztudomású ténynek mond, melyek összeszedése és közzété­tele által nem követhetett el lázítást. A bizonyítási eljárás a jegyzőkönyv felolvasá­sával be lévén fejezve: a bíróság elnöke a köz­vádlónak adja a szót. LÖW Tóbiás , főügyészi helyet­tes, mint közvádló: T. esküdtek! Közbüntettek esetében a közvádló, midőn hiva­tását teljesíti, csak támogatásra és bizalomra számíthat a polgárok részéről, mert hiszen éle­tüket, vagyonukat, jogaikat védelmezi, midőn a bűntettes ellen zúdítja a törvény súlyát. Ez­­okből fellépése nem szorul igazolásra soha. Sajtóvétségeknél ellenben, oly országokban, melyekben a sajtószabadság csak rövid idő óta tartozik a politikai vívmányok közé, és hol a sajtó önkényes zaklatásának emléke még egé­szen el nem enyészett, a közvélemény mindig él azon gyanúperrel, hogy sajtóper esetében a sajtószabadság érdeke forog veszélyben. Ezúttal ezen gyanakvó bizalmatlanságtól nem kell tartanom, legalább azok részéről nem, a­kik figyelemmel kísérték a felolvasott vádlevél és a vád tárgyát képező nyomtatványokat. Szabad alkotmányos országban élünk , al­­kotmáyos polgárok vagyunk. Szabad országban, alkotmányos polgároknak az a legsajátosabb erénye, mely az önkényhez szoktatott alattvalóktól megkülönbözteti, misze­rint tiszteletben tartanak ugyan minden jogot és minden szabadságot, megtámadás esetében szívós erélylyel védelmezik, de azért különbsé­get tudnak tenni a szabadság gyakorlata és a szabadsággal való visszaélés között, tudván azt a történetből, hogy a szabadságra semmi sem volt oly válságos hatással, mint a vele űzött visszaélés, tudván azt, hogy az önkény, a­hol az erőszakra támaszkodik, csak rövid időre tud si­kert aratni, ellenben biztosan megfészkelheti magát, ha uralmát a szabadsággal űzött otrom­ba túlzás és visszaélés előzte meg. A felolvasott nyomtatványokban, ezt érezni fogja minden alkotmányos meggyőződésű em­ber, a sajtószabadsággal ily visszaélés űzetik. Ez teszi a köz vádjának fellépését a vétségek megtorlására, a törvény értelmében szükségessé, jogilag elutasíthatlanná. A vád azonban, mely e helyről emeltetik,nem a sajtószabadság ellen szól, hanem annak vé­delmére akar szolgálni. Ezt el fogják ismerni azok, kiknek a sajtószabadság nem pusztán hangzatos szó, még kevésbé méltatlan fegyver vétkes törekvések védelmében, hanem a szabad államélet egyik áldásos tényezője, mely megter­mékenyíti a szabadság, a haladás talaját, és az államnak erkölcsi erejét hathatósan emeli. És mert meg vagyok győződve arról,hogy Magyar­­ország polgárai ily értelemben veszik a sajtósza­­badságot, mert meg vagyok győződve, hogy ah­hoz, mint a polgári szabadság egyik sarkkövé­hez, híven ragaszkodnak; azért meg vagyok győződve arról is, hogy elfogulatlanul képesek megbírálni oly merényletet, mely nem a sajtó­­szabadság következménye, hanem a sajtószabad­­sággal űzött rut visszaélés; meg vagyok győződ­ve arról, hogy Magyarország polgárai nem fog­ják útját állani a törvény rendes folyaminak, ugyanazon törvényét, mely mikor a sajtószabad­ságot biztosította, ugyanakkor épen ennek vé­delmére büntetést szabott a sajtó vétkes törek­véseire. A sajtószabadság a leglényegesebb politikai jogok közé tartozik. Azért nem szabad kisszerű félénkséggel megbírálni, nem szabad zajlongó árjait kicsinyes gátak közé szorítani, mert azo­kon keresztül ront, mint a zivatar. Magas szem­pontból ítélendő meg a sajtószabadság, oly szempontból, mely a pártok napi tusáin túlemel­­kedik, oly magasra, a­hol csak az állam, a tár­sadalom, a szabadság örök érdekei vétetnek számba. És midőn ezt figyelmükbe ajánlom, ismét nem száll meg azon aggodalom, hogy ezen szempontból kiindulva, mint alkotmányos pol­gárok nem volnának képesek meghatározni, hol szűnik meg a sajtószabadság szellemi nyilvánu­­lása, és hol kezdődik vétkes anyagisága , hol szűnik meg a politikai jog, és hol kezdődik a fenyítő törvény szerinti vétség ? Politikailag érett nemzet az alkotmányos ka­­techismus első czikkelyének vallja, hogy a sza­badság biztosan csak úgy védelmezhető meg, ha a törvény és jog, mely alapját képezi, szent és sérthetetlen marad, ha minden megtámadása megtoroltatik. A szabadság és így a sajtószabad­ság is csak azon értelemben korlátlan, ha tör­vény és jog határain belül korlátlanul érvénye­sítheti magát. A sajtószabadságnak Magyaror­szágban az 1848-as törvények a lehető legtá­gabb tért engedik, minőnél tágasabb sehol a mi­volt világon nincs. A­ki ezen a téren nem tud mozogni a­nélkül, hogy a törvénynyel összeütközésbe jöjjön, an­nak a sajtószabadság csak ürügy vétkes törek­vései elpalástolására, annak üldözése nem a sajtó­szabadság korlátozása, hanem a sajtószabadság megvédése azok ellenében, kik azt gonosz szán­dékkal koczkáztatják. Az 1848-ki törvények értelmében ugyanis a sajtószabadság kiterjed azon pontig, a­hol a büntető törvények kezdőd­nek , mert az 1848-ki sajtótörvénynek első feje­zetében felemlített vétségek a köztörvények szerint is mint büntettek vagy vétségek volná­nak fenyítendők. Ferdeség volna azt állítani, hogy a szabadság érdeke forog veszélyben, a­hol bűntett vagy vétség megtorlása követeltetik. Ha a közönséges bűntettes megbüntetése észszerűen nem mondható az egyéni szabadság korlátozásá­­nak, úgy a sajtó által elkövetett vétség megbün­tetése sem lehet a sajtószabadság ártalmára, leg­kevésbé ott, hol, mint nálunk, az 1848-as törvény csak oly vétségeket minősít sajtóvétségeknek, melyek a köztörvények szerint is büntetendő cselekményeket képeznek. Ellenkeznék az igaz­sággá, ha valaki büntetés alá vonatnék vala­mely büntetendő cselekmény miatt, melyet nem sajtó útján követett el; míg az, ki ezen bünte­tendő cselekményben a sajtó által lett részes, büntetetlenül maradna. Ha valaki szóval rágal­maz, ha valaki szóval lázit, a köztörvények sú­lya alá esik; várjon ,büntethetlenül hagyható e az, a­ki a rágalmazást, a lázítást egy nyomtat­ványban követi el, mely ezrek kezébe jut­ván súlyosan fokozza a büntethetőség mér­tékét? Ezen a szabadságot védő 1848-as sajtótörvény végrehajtása az esküdtszékre van bízva, azaz azon alkotmányos polgárokra, kik nemcsak a visszaélést különböztetik meg a szabadság élve­zetétől, hanem azt is mélyen érzik, hogy a törvény korlátainak tiszteletben tartása soha sem lehet a szabadság ártalmára, és hogy a sza­badságra nézve a veszedelem csak akkor áll be, midőn szabadságnak mondatnék, a mi a jogi és erkölcsi elvek szerint büntetendő cselekményt képez. A vád első részének tárgyát „a zsebmetszők hazája“ czimü czikk képezi, mely az ország kormányát a legdurvább rágalmakkal illetvén, az 1848. I. ez. 10. §-ba ütközik. A ki ezen czikket végig olvasta, nem kétel­kedik azon, hogy a rágalmazások a magyar kormány ellen intéz­ vék, habár a magyar kor­mány benne egyenesen megnevezve nincs. Ez ki nem zárja a rágalmazást, miután ha megne­vezve nincs is, a rágalmazó teljesen kizárja vét­kes akaratát, mely a magyar kormányt válasz­totta a legdurvább támadások czéltáblájává. Már­pedig általános e­ve a fenyítő igazságszol­gáltatásnak, hogy rágalmazások esetében nem szükséges a vétség telj­ességéhez, mikép a meg­támadott név szerint megneveztessék, elegendő, ha olyképen megjelöltetik, mi­szerint felismerhető legyen, kit illet a rágal­­misság"

Next