Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)
1872-10-10 / 234. szám
szeti és művészeti tüneménye, a történeti tanúvallomások és tulajdon tapasztalatai segítségül hívásával, fel van tárva; berlini tudós hirnevének koczkáztatása nélkül, meg nem merte volna kisérteni, — nem mer vala külön fejezetet szentelni a „tanuk“-nak, mást ismét az „áldozatodnak, kik Beulénél, nem mint a lap alján számozott commentárok szóvivői, hanem mintegy érzést zaklató szomorújáték, néha egy ősidő 11 szereplői, mondják el a tűzokádó hegy váratlan veszedelmét, paradicsomi városuk pusztulását, övéiknek futását vagy halálát, házi életük minden apró kedvességét és szeretett tárgyát, és ezt épen most, midőn a Vezúv friss lávája még gőzölög egy újonnan eltemetett nagy helység fölött, mely talán ezer év múlva egy más nemzedéknek lesz Herculanuma. Belié a régész, a természeti és történeti események sorrendjének megtartásával,csak művész kezére játszott. Előadása az elbeszélés alakját ölthette,s e szerencsés conceptióba természetszerűleg származott bele a földtani magyarázat, a kis törzsek politikai élete, a művészeti törekvések, a természeti catastrófa, az ásatásoktól datálódó régészet nagy vívmányai és a költői alakítás, melyet épen csak ez alak engedett meg. Oly csodás földön, mint a nápolyi vidék, nem csak a költői rege szülemlik meg, hanem a természeti catastrófák és szépségek annyira egyetlenül ruházván azt fel az eredetiség köntösével, még a véleményekbe, nézetekbe, tudományos kutatásokba is valótlanságok, koholmányok, mendemondák és elfogultságok csúsztak be, a tanuk és elmélkedők a nélkül, hogy tudták volna, költőkké lettek, így hatott Pompeji az ifjú Beulére is. Csak midőn később látogatta meg Görögországot, s újra Pompejit, csak akkor látta, hogy a Pompejiek művészete — hanyatló művészet volt, és ez vezette egyszersmind az egész Campania okszerűbb pragmatikus kutatására, mert „megismertem“ — mondja — hogy az igazságban több baj van, mint a conventióban, és a legvelősebb költészet a tények költészete.“ Azért úgy járt el tárgya körül, mint a törvényszék, amely egy bűneset nyomait vizsgálja. Száraz elemzőnek mutatja be magát, és mégis, megragadván„a tények költészetét“, mily poétái hévvel fog nyomozásába. Nincs ma már megengedve, írja, a nápolyi öböl leírása, akik nem látták is, ismerik, annyiszor hallották ünneplését. Az ég és a tenger,a termékeny lapályok és a kopár sziklák,a fehér házak vagy sárgára és pirosra festett villák sora, a füstölgő veluv, a csónakok, a meztelen lábú halászok által kifeszített hálók a parton, a barcarellák és tarantellák, a vigság, az elpuhulás, a napnak hasaló lazzaronik, mindebben gyakorolta magát a festők talentuma, a költők szelleme. És mégis a pusztulás ez elbájoló helyre már rég bevette magát, a természet és az ember egymással vetélkedve rombolták a teremtő és a civilisatió művét, az elemek meghányták a földet, a barbárok gyarapították a romokat.A partokat fekete por fedi, a tenger viszszament, a kikötők el vannak töltve, a városok hamu alá takarva, az aranyozott sziklák lávával és agyaggal bevonva, elterülhetlen gyász terjeszkedett ki az öböl egy részébe; a Vesuv,mely azelőtt nevetett és cultivált volt, zordonná és folytonos fenyegetéssé vált. Minden hanyatlóban van, Baiatól és Misenumtól egész Pompejiig és Stabiáig. Szörnyűséges események változtatták meg a föld ábrázatát, melynek korábbi szépsége alig fogható fel.A Szerző az oscusok nyomozásán kezdi, mely vizsgálataiban nagy segítségére voltak a régebbi oscusi feliratok és az újabb ásatások, melyeket Fiorelli, a nápolyi múzeum nagy tehetségű igazgatója, annyi eredménynyel vezet. Elmondja, mint alapíttatnak egymásután görögök által Diccarchia (Pozzuoli), Cuma, Partha népé, melyből később az új város, Neapolis lesz. Azután Hercules nevével alapítják Herculanumot (ma Portiéi), Retinát (ma Resina), végre Pompejit. Azután előadja a etruskok, majd a rómaiak befolyását, mi azonban a campanusokat nem bírta eredeti jellegükből kiforgatni, Cuma megszállását a Samuitok által, Stabia elpusztítását Sulla által, Augustus új gyarmatosítását Pompeji egy külváros részében (pagus Augusto, Felix) a nevezetes amphitheatrumi vérengzést Nuceria lakosaival, végül a modern lakosokra tér át, kikben kevés eltérést talál a régi campanusoktól. Hosszabban időz aztán ama bohózati irodalmi fajnál, mely comoedia atellana név alatt származott be később Rómába is és a campanusok genialis alkotása vólt, mert Aristophanes és Menandertől teljesen független vígjátéki elemeket alkottak. Ismerteti az egyes vígjátéki typusokat, melyek csekély külső változással máig is megmaradtak. Bucco t a nagy mihasznát; Pappust, a görögök jó Cassanderét; Manducust a nagy ehetőt (mangia macaroni) Pulcinellát a locális herost, az antik és modern Campaniát, az oscus genius e személyesítőjét, ki egyszerre tanulékony és nehéz fejű, jó és malitiosus, hazug és naiv, rászedett és mystificáló, szellemdús, cynikus és satyrikus, játszi, pofozkodó, lusta, falánk, szeretetreméltó, optimista, boldog, szeretett, mindig feleséges és a Venus Physica pártfogolja. A második fejezet: „Le Vesuve primitif“ a talaj geológiai, alkotását fejtegeti és a tűzokádónak összefüggését igyekszik kimutatni a keletázsiai partokkal, miben nem kevéssé támogatja a tudóst a Vesuv újabb kitörése és Antiochia elpusztulása. Itt azonban oly merész állítást kockáztat, melyben más régészek vagy természettudósok aligha fognák támogatni. Benlé ugyanis meg van győződve, hogy a betemetet Pompeji alatt még egy város van betemetve, mely még a rómaiak uralma előtt virágzott volna a Vesuv mellett. Hoz fel néhány bizonyítékot is erre, de ezek nem elégségesek. A „Temoins“ (tanuk) fejezete az ifjabb Plinius elbeszéléséből és az erre vonatkozó combinatiókból áll, melyekkel a catastrofa physicai folyamát nyomozza, amivel még ma sem vagyunk egészen tisztában. Az „áldozatok“ fejezete egyike a legérdekesebbeknek. A régész itt kitűnő psychologgá válik. Nem elégszik meg a halottak konstatálásával, hanem arczukból, tagjaik állásából, utolsó kínos mozdulataikból, amint a hamuroham utolérte őket, a körülményekből, öltözetből, a kíséretből egy-egy drámai jelenést és psychikai tünetet kerekít ki. És itt nem lehet eléggé bámulni egyszersmind a lelkiismeretes vizsgáló nagy készültségét, ki az ásatások valamennyi stádiumában, a múlt század óta rendszeresen megindított tudósításokban anynyira tájékozva van. A következő czikk : Pompeji sorsa (le sort de Pompéi,) az eltemetett város történetével foglalkozik a catastrofától máig, mint igyekeztek a lesújtott pompejibeli lakosok a hamuból kiálló magasabb házaikba behatolni, az értékesebb tárgyakat megmenteni, mint parlagosodott el aztán a nagyváros későbbi kitörések által teljesen, mint fedezték fel a 16-dik században, előadja az egyes házak kiásási kísérletét, Pompeji összetévesztését Stabiával, és Fiorelli ásatási rendszerét. Pompejit aztán Herculanum követi. Végre két érdekes tanulmány fejezi be a munkát, a régi kereskedésről a pompeji falképek után, és Pompeji boltjairól, az egész munka eladási modorában, azaz olyképen, hogy az élvező laikus régészszé, a szaktudós élvező laikussá válik. Hírek. (Camoens Luiziádájából.) Az Athenaeum egy tömött szép kiadást rendez a világkiállításra. Ez alkalommal helyreigazíthatjuk azon, a minap felmerült hírt is, hogy a portugál követ kereste volna meg a Kisfaludy-társaság titkárát e mű magyar fordításáért. Nem e követ, hanem Varnhagen brazíliai konzul volt a megkereső. , (M o s o n y i „A r m o s au) valószínűleg deczemberben kerül színre s mindenesetre még a „bolygó hollandi“ előtt. Amazt Erkel, emezt Richter tanítja be. (Petőfi műveinek) új pompás kiadása jelenik meg közelebb díszes képekkel, initiálékkal. Az I. füzet karácsonya okvetlenül közkézen lesz. (Bartalus István) a Kisfaludy-társaság legközelebbi ülésén előadást fog tartani a magyar népdalról s ez alkalommal 12 népdalt is eljátszik zongorán. Bartalus — mint tudjuk, a népdalok dallamainak gyűjtésével van megbízva s igen érdekeseket fedezött fel. (Besze János) „Életunt betyár “-ja,melynek első kiadása példátlanul kezdetleges irálya s interpunctiója daczára, a tartalom igazságánál s élethűségénél fogva elkelt, most 2-dik kiadásban jelenik meg. Óhajtjuk, hogy szerzője a művet nyélbe ütve bocsássa a közönség elé, mert magvas kifejezései, az előadás eredetisége s melegsége, s a pusztai életnek htt rajzai megérdemlik, hogy a munka fenmaradjon. Könyves ház. „Czeczil levelei.“ Életbölcseleti olvasmányúl, különösen a hölgyek számára, irta Benedek Aladár. A rég várt „életbölcseleti munka, melyre Benedek Aladár még a múlt évben hirdetett előfizetést, végre megjelent, oly díszes kiállításban, mely a hosszú várakozást mintegy indokolni látszik Annyi bizonyos, hogy a mű megjelenésével a tisztelt előfizetők s „különösen a hölgyek“, ki vannak elégítve; egészen más kérdés: vájjon mondhatja-e ugyanezt a kritika, mely Benedek legújabb művét Konczkése alá veszi. Benedek Aladár, mint „életbölcsész,“ már nem ismeretlen előttünk. Pár év előtt kiadott „Mécs világok“ czímű gyűjteménye eléggé tanúskodott arról, hogy szerzőnk versben és prózában egyaránt kész a legnagyobb, a legbonyolultabb társadalmi kérdéseket csak úgy játszva megoldani, mint mikor az ember egy diót feltör; tanúskodott arról, hogy szerzőnk ambitiója nem állapodik meg a „subject“ és „object“ „senzibilitások“ mmbeszedésénél, hanem a költő babérjához a bölcs borostyánját is akarja. „Czeczil levelei“ csak egy tekintetben költöttek bennünk némi kiváncsiságot, a tekintetben: vájjon mennyire haladt szerzőnk „életbölcsészete“ a „Mécsvilágok“ óta, mily arányban szélesedett gondolatvilága, erősödött logikája s gyarapodott világtörténeti, irodalmi és művészeti ismerettára, anyagkészlete azóta, hogy a földkerekség három legelvetemültebb geneje gyanánt Mirabeaut, Voltairet és Falstaffot mutatta be az ámuló közönségnek, s „különösen a tisztelt hölgy előfizetőknek.“ Azonnal meglátjuk, volt-e jogosultsága kíváncsiságunknak s mennyiben igazolta magát az a hitünk, mely a „Czeczil levelei“-t a „Mócsvilágok“-tól elkülönző meglehetős időközt szerző haladása iránt való gyöngéd reménységgel töltötte be. „Czeczil levelei“ két részre oszlanak. Egyikben szerző magánéletéből tár elénk egy szerelmi viszonyt, mely a levelezésekből ítélve, nem a legboldogabban végződött s ma már csendes barátsággá szelídült, mely hébe-korba csak egyegy hosszadalmas levélben nyilatkozik mind a két részről; a másikban szerző általános „világszínvonalra“ hágy a nagy emberi társadalom összes kérdéseit feladja magának, hogy azokra megfeleljen, sőt tovább megy ; kijelöli az emberiség végczélját , a földteke jövőjéről csalhatatlan jóslatot mond, nem is számítva egyéb apróságokat, mint pl. az államok berendezését, az egyén állását szemben az álladalommal, a családi élet jobb beosztását stb. stb., melyekről a mi „subject“ és „object“ szemüvegen át spekuláló életbölcsészünk annyi figyelemreméltót tud papírra vetni — „különösen a hölgyek számára “ Minket a könyv „lyrai része“, mely szerző magánviszonyát mondja el, egyáltalán nem érdekelhet, vagy csak összefüggésben a „bölcselmi részszel“, melyben a fönt jelzett thémák részletes tárgyalásával találkozunk. Mindössze 10 levél fekszik előttünk , öt „Czeczilé“, öt a szerzőé ; öt levélben Czeczil kérdez s öt levélben szerző válaszol. Vegyük őket közelebbről tekintetbe. Leszámítva egy-egy sikerült hasonlatot, egyegy költői képet, mely különben rímbe szedve és rhytmusba egyengetve, nagyobb hatásra számíthatott volna; kimondhatjuk egész határozottan, hogy szerző fejtegetései, reflexiói, contemplátiói komoly elemzés alá nem is vehetők s legfelebb curiózum-számban csúsznak el. Minden, ami a „Mécsvilágok“-ban mulatságosan képtelen, itt kétszeres adagban található föl s annál szembeszökőbben, mennél nagyobb Benedek „renomméja“ most, mint ezelőtt csaknem 5 évvel. Benedek Aladár öt év alatt nem tanult semmit, s fájdalom, sokat felejtett. Minden sorából kirí a legvastagabb tájékozatlanság, a legszánandóbb ismerethiány, párosulva igényteljes bizakodással, sajátságos — önámító, másokat mindig magánál alantabb képzelő — nagyképűséggel. Szerző a társadalom nagy kérdéseit akarja elemezni, s nincs tisztában azzal sem, hogy mi az a társadalom; meg akarja oldani az egyén viszonyát az államhoz, s egyetlen egy józan eszméje nincs, mely arra mutatna, hogy az állam val. Végig magyarázni a bibliát, fejtegetni Kriszgépezetét alkotó rugókból csak egyet is ismer: tus tanait, vitázni Rousseau elvein,melyekből jóslatot mond az emberiség jövőjéről, s leginkább azok vannak bemutatva, miket Rousannyira nem tudja múltját, a mennyire azt minseau — sohasem gondolt) átrohanni a subject“ den Pützet forgató serdülő ifjúnak tudnia kell, és „object“ „velleitásuk,“ „sublimálásán és Bucmegakarja átlapitni a nagy világ rendeltetését stiklásán,“ nagyszerűen kifejteni a család és álöszszes érvelését egy öt stróphás versből lamnevelés vezérelveit, idézvén mint legfőbb temeritt, föladja magának az „emberiség“ nagy kintélyeket, Rousseaut, Luthert és Don Quifogalmát s végelemzésben — önmagánál állapo- x o ttot stb. azután ilyen fináléval tönkrezűzdik meg, mint martyrnál, kit a világ nem akarni a szép harmóniát, ilyen „finist“ ragasztani az elismerni. Valóságos csinos ez a 10 levél, egy utolsó lapra: ez legalább is nagy tapintatlanság, megbomlott csatarend, hol minden gondolat kit- ha egyéb ne különböző irányban száguld, terv, rendszer és jó- Rövid ismertetést, nem bírálatot akartunk zan ész nélkül. Írni, csak azt akartuk kimutatni, hogy „Czeczil A képtelenségek végtelen sorát idézhetnék, leveleidben mily pompás humoristikus olvasha nem sajnálnék az olvasó türelmét, mely bományt nyert az olvasó, Ki Benedek Aladár legfogja érni egy pár mutatványnyal is újabb művét véletlenül mint komoly „életből Mindjárt az I. válasz 14-ik lapján ezeket ol cselmi“ munkát vette meg, a nagyon is „vállalhassuk : „Társadalmi élet nélkül nincs fenma- skozó“ Aigner Lajosnál. Fá-j-e á radás, nincs nyugalom, nincs megelégedés. Eb-________________________________________ ben gyökerezik az egyén viszonya a tömeghez és e viszony fölforgatása képezi amaz elkerülhetetlen büntetést, mit a nagyobb erő a kisebb ellenében okvetlenül kell, hogy gyakoroljon, s mit már az ó-világ (halljuk !) egész máig a tragoedia elméletében a Nemezis gyanánt szerepeltet.“ Tehát az antik tragoediák Nemezise a társadalmi élet fölforgatását büntette meg Aschilosnál, Sophoclesnél, Euripidesnél, — tehát az ó-világ még ma is szerepel, azaz „szerepelteti a tragoedia elmélete“; köszönjük a fölfedezést Benedek úr, s engedelmével megyünk tovább. Lássuk, hogy fejtegeti az igazi költőt: „Az igazi költőnek ismernie kell nemcsak a világtörténelmet és a kort, melyben él, de egyszersmind a jövő meszszeségébe is be kell tudnia hatolni és megteremtenie a legfelsőbb szinvonalt, a melyre s ameddig az „ember“, mint elvont, s mint társadalmi lény, összes tehetségeivel eljuthat, s melyen túl minden küzdelme haszontalan.“ E szerint Bürüs Róbert, Koltzow, Reboul stb. nem voltak igazi költök, mert ezek nem ismerték a világtörténelmet, s nem teremtették meg azt a szinvonalt, melyre „az ember, mint elvont és társadalmi lény“ fölkapaszkodhatik, sőt ha ez áll, akkor Benedek magára is kimondta az ítéletet, mert ő sem ismeri a világhistóriát, mint nem egy példával kimutathatnók.Menjünk tovább s lássunk általános zűrzavart. A II. válaszban (60-ik lap) a czivilizátió végeredményéről elmélkedik, s szóról szóra ezeket írja: „Különben is ott vannak a nagy költők ugyanez eszmét külön fölfogásokkal tárgyaló művei. Ott van Dante „Poka“ és „Isteni színjátéka“ (no lám, eddig azt hittük, hogy a „Pokol“ a „Divina Comoedia“ egy részét képezi, s mennyire csalódtunk, ott van Milton „Elveszett parádi esőm a“ Tasso „Megszabadított Jeruzsálemé“, Göthe „Fausztja“, Byron „Manfredje“ és (most , most) „Don Juanja“ stb. mely utóbbi költő műveiben azonban az „egyén“ jobban bele van olvasztva az emberbe, ami a többieknél is kisebb-nagyobb mértékben észlelhető, de ami azonban ugyanegy czélra tör ama művekkel, melyekben az ember az emberben italán van rajzolva.“ Legyen szabad kérdeznünk: Írtak-e valaha mulatságosabb képtelenséget a magyar irodalomban,mióta néhai Kacskovics Barnabás kiejtette a tollat remegő kezéből ? Ha többet nem czitálunk, egyszerűen az az oka, mert ezután a körmondat után remélhetőleg mindenki tisztában van azzal, hogy milyenek Benedek Aladár elmélkedései a„czivilisatióról“, a „nagy kötők“-ről, s egyéb thémákról. Még csak egy idézet, hogy bezárólag kimutassuk mily lelkiismeretesen vélekedik B. A. a magyar irodalomról, s mily szerényen önmagáról. A 167-ik lapon ezeket írja: Gondoljon Petőfire, e hatalmas, alkotó lángszellemre, mely alig egy évtized alatt halomra döntötte az eddig fennállott, s idegen elemekből táplálkozó beteges, vézna költészetünk majd minden alkotását stb. stb. (Berzsenyi, a két Kisfaludy és Vörösmarthy— ezek a szegény „vézna, beteges költők“ — persze nem számítanak) továbbá: „Önnek megvallom azt is hogy én Petőfinek sokat köszönhetek, s talán, s ha ő nincs, úgy én soha se írtam volna verset, pedig — ezt is ki merem mondani — talán ön velem is gazdagodott kissé költészetünk st. stb. A könyv záradéka ilyenformán hangzik : „Tudja-e most már, hogy mi a „végczél“ ? Nem ugye? Én sem tudom, mi sem tudjuk, senki sem tudja. Olvassa el sokszor leveleimet s tanuljon belőlük. Isten önnel.“ Ilyen záradék annyi „elmélkedés“ után igazán nagy szivtelenség a publikum iránt, mely már-már elfogadta szerző maximáit s tisztába jött a társadalommal, az emberiséggel, önmaga- Színház. Heti szemlét tartani a nemzeti szinház felett hálátlan munka. A drámai játékrendet a betegségek kiforgatták sarkaiból s az igazgatóság őszi hadjáratának terve az uj darabokkal megvalósulásától távolabb áll, mint előbb. Uj tagok szerződtetését már a minap ajánljuk, ez azonban a színház eddigi szokásai szerint kissé bajos. A kerepesi utón t. i. divat nem szólítani fel senkit (értsd drámai színészt,) nem keresni, hanem bevárni az illetők folyamodását. Némelyek azt hiszik, hogy ezt az intézet méltósága követeli meg. Szerintünk az intézet méltósága mindenekelőtt jó előadásokat követel meg. Lehetnek s tán vannak is szemérmesb, bátortalanabb vagy (akár jogosult, akár jogosulatlan) önérzettel bíró erők, akik inkább bevárják, hogy megkerestessenek, mitsem esetleges visszautasításnak tegyék ki magukat. Ha a színház méltóságát az operai erők megkeresésénél kockáztatja, nem látjuk át, miért félne a drámai erők kutatása által ejtett csorbától. Keressen a színház s találni fog. A heti játékrend, legsikerültebb estéit a dalműnek köszöni. A „Troubadour“ Benzával kitűnően sikerült, Ellinger bámulatra ragadta hangja erejével a közönséget, s Kvassayné szorgalma elismerésre talált. Dom Sebastianban Vizváryné több sikert aratott, mint első fölléptekor, s ha nem is némíthatá el azokat, kik hangját megviseltnek tartják előadásával méló tetszésben részesült. Azonban énekesnőnk elég van, Vizváryné hiányt nem pótol. „Trobadour“ ban a rendezésnek díszleti része nem állt az előadás színvonalán, s az első felvonás decorátiói nagy hajlamot mutattak az — eldülése- A vasárnapi „Viola“ egy új Nyusót kapott Sánthában. Aki jól ad együgyü inasokat, nem mindig jó táblabíró és Sántha nem alkalmas Szentpéteri csöreösének. Tamásy két igen mesterkélt, mondvacsinált népdallal nem villanyozhatta föl a zsúfolt házat, s ha „Kerekes Andrással“ nem lép ki, ez este neki kapta volna ki a tapsból a megszokott jutalékot. Pár isi levél. Pár is, oct. 8 Egy színház keletkezett, több darab megbukott. Úgy látszik azonban, hogy a halálesetek baljóslatul tekinthetők még az egy születési esetre is, mert az új színház — neve Tour d’ Auvergne — aligha leszen hosszú életű e földön. Sok hibája van, először meszsze fekszik, a rue des Martyrs magaslatain, holott a párisi ember megszokta már színházait legközelében, a boulevardon , aztán nincsenek sem jó színészei, sem csinos arcai. Ez a színház előbb csak színházi akadémia volt, amilyen itt gombamódra terem, új vállalkozója Chariot Bridaut színházzá emelte, kilatszoztatta s fel akarná benne a régi vandevillet eleveníteni. Az első estére meghívta Páris sajtójának öszszes képviselőit s bemutatta Duvet és Lausanne egykoron híres „Homme blasé“-ját, melyben a franczia Árnál, az angol Mathews kitűnően alakított. Nem sikerült. A megnyitás szomorú képet nyújtott. A megbukott színház után lássuk a bukott darabokat. Az egyiket Adrien Decourcelle írta, ki az orvosi tudományban úgy elmélyedt, hogy nemsokára egy-egy darabja nem lesz egyéb egyegy precipénél. Neve nem ismeretlen név, irt már egy szellemdús munkát„Formules du docteur Grégoire“ s egy apróságot, „Marcel“ czímmel, mely a theatre Francais deszkáin közepes sikert aratott. Marcel-ról azt tartották itten, hogy nem egyéb, mint egy ügyesen s bizonyos merészséggel színpadra hozott hírlapi „baleset.“ Egy felvonásos új darabja: Pierre Maubert a „baleset,“ hanem kevésbé ügyes és túlságosan merész, az elviselhetlenségig az. A Gymnase-nak függönye fölemelkedik: Pierre Nyomatik a kiadó-tulajdonos «Athanaaum ] irodalmi és nyomdai részvénytársulat nyomdájában Barátok-tere 7. az. 1872. „ váltóüzleti társaság 00 frt 40% . . . . 1/6 — 1/9 — „ „ * „ L kib. 1865. . . —. 78. arany al marko.............................................................. —.* —• d bank 200 frt 40% befizetés........................... „ «»11.» 1867. . . Friedrieh er................................................................... — a bankegylet 200 frt 40% befizetés ... 361 462 — „ n „ „ 1II. „ 1868. . . 8) l.onte d'or......................................................................... — Kloke-flÉfti gAÍSüIüíbIí Osztrák-Lloyd 100 frt........................................... - -----Angol sovereign. ........................................................ 10.90 10.98, 10 .fiac erdélyi pálya 200 frt ezüst ..................... 90. 90 5 1 Porosz pénztári utalvány.......................................... li.89‘ Alföld-fiumei pálya 800 frt ezüst........................... 176— 177.** álampálya 50' frank ..................................... Ezüst szelvény.............................................................. 1075 fős -Osztrák Duna gőzhajózási társulat . . . . . 611.- 613.-- _ 1867-diki.................................................... Orosz papirrabel ....... ■ . . . . 1. 51.04 Maubert orvosával tanácskozik, aki házánk régi barátja, s igy szól hozzá: Úgy vigyászon , hogy neje nem a legjobba van, a legkisebb megrázkódtatás ártalmára válhatnék, őrködjék barátja George fölött is, ■ oly családból származik, melynek esze nem igen van helyén. A legkisebb felindulás ártalmára lehet. Az orvos exponált , s azzal elmegy és többi meg sem jelenik. Retteg a közönség, a nőnek a Dévrisme-ja van George pedig az eszelősség határán áll. A legkisebb megindulás megöli a nőt s — bolonddá teszi George-ot. Az orvos távoztával Maubert megtalálja nejének Juliette-nek egy tárczáját, abban egy levelet s e sorokból azon kellemes újságról értesül, hogy George az ő nejének szeretője hát álló év óta, s hogy ennek következtében az ő kislánya — nem az ő kislánya. Jön George, akit egy kis felindulás őrültté tehet. No szegény George, ugyancsak kijut neked ! Maubert elbeszéli neki, hogy Juliette megölte magát gyermekestül, amit bizonyos Lafrenayetől tudott meg, ki a nőnek kedvese. George. (dühösen) Kedvese! Maubert. Az. Most Juliette lép be leánykájával. George. Miért mondtad, hogy nőd meghalt ? Maubert. Én egy szóval sem említettem ezt . George. Akkor hát álmodtam! A fejem! — fejemel.) George tehát megőrült volna. A nő is csakhamar „fölveszi a néhai nevet.“ A férj egyszerűen szembesíti a végzetes tárczával. Ez megöli. A kis Cecilt aztán — habozás után keblére öleli s a darabnak vége. — Az írónak igen kellemes lehet, ha személyei ily gyönge egészségi állapotnak örvendnek, — kevés fejtöréssel teheti el láb alól. — Míg a boulevard egyik végén Pierre Maubert köszönt be és búcsúzik az élő világtól, a másik végén a „Vaudeville“-ben Carvalho nem kisebb balesettel kezdi új igazgatását. A boldogtalan műnek czime: L’Arlésienne. Írója: Alfonse Daudet, faja: dráma, felvonásainak száma: 3. Egy fiatal falusi ember egy arlesi leányt szeret. Anyja nem jó szemmel nézi e frigyet s egy földijét pártolja. Mindamellett megegyezik s a házasság már végbeminne, ha ki nem sülne, hogy az arlesi hölgy egy elvetemült nő, ki más embernek két álló évig szeretője volt. A frigy természetesen felbomlik, a boldogtalan Frideric búnak adja fejét és a darab elkezdődik. Úgy van, a függöny föllebbentekor a mese ezen része már a múltés a 3 felvonáson és „öt képen“ végesvégig nincs egyéb cselekvény, mint Fridéric búja, bánata s a bizonytalanság, hogy várjon megöli-e magát, vagy pedig anyjának pártfogoltat veszi-e el. A czímszereplő pedig, az arlesi nőv elő nem fordul. Megfoghatatlan színműírói tévedés! Fridric vajúdik az egész darabon véges-végig s végre áldozata lesz a kétségbeesésnek. Daudlet darabja megbukott, mert hijjával van az érdekes és észszerű cselekvénynek. A szerző drámai hitele igen nagy csorbát szenvedett. Miért írok bukott darabokról? fogják kérdezni. Mert némi fogalmat akartam nyújtani a párisi színpad mostani elhagyott állapotáról, sivár pusztaság az, egyéb semmi, s e pusztában csak a régi darabok felelevenítése képes egy kis üdülés szerezni.A theatre frangais a régi jó „Cidet“ vette ismét elő, s nagy tetszést aratott vele. A A színház Perrin művezető befolyása alá került, s e classicus műveltségű férfi Andromaque és Cid ismiti szinrehozatalval némileg feledteti a jelenkor meddőségét. Párisra most ne számítsanok sár is. KÖZGAZDASÁG, Pest, oct. 10. A pesti gabna- és értéktőzsdéről. A gabnaüzlet csekély volt változatlan árak mellett. A börze hangulata magyar iparpapírok iránt lanyha, míg a Bécscsel összeszeköttetésben levő értékek szilárdak voltak. Dissorsj. 104,75, magyar hitelbank 138,25, franco-magyar bank 97, anglo-magyar 113, takarék-és hitelegylet 111,11, kibocs. 93, pesti egyleti bank 85,50, kézművesbank 110 fizetve, osztr. hitelrészv. 330 fton zárva, szilárd, buda-óbudai népbank 59 véve, pesti közúti vaspálya 366 adva. Valuták változatlanok. Napoleond’or 8.75, cs. arany 5.25, tallér 1.63114. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő : UrvAry 03? I r ff Adva Tartva Adva Tartva Ti Ti fIS T HP 0 1 S T) T^i» Erzsébet-pálya 200 frt p. p..................... 21? GJ 21 ■« Don-pálya 500 frank ...».••••• 112 - 112 .VL ' ^ ^ **- v Ferdinánd-északi pálya 1000 frt p. p. . . . . . tOBL 2065— » „ 200 fr. 5%.......................................... 03 70 93.90 Ferencz József pálya 200 frt ezüst........................... 203 - 393.50 Tiszai „ 100.............................. .. — ~J a i q Pécs-barcsi pálya lOCfrt ezüst............................... 181.56 188 &o Magy. gal. 200 frt. e. 5%..........................* • • 87 ?6 87.IlOs Lajos-Károly pálya 200 frt p. p................................... 229 2291 0 Magy.-északkeleti 300 frt. 5%.................................. 87 2* 8 7 70Cassa-oderbergi pálya 200 frt ............................... 198 1 2[. Magyar keleszpálya 800 frt. ezüst........................ 76.4»" 7F H’r " Lembergi-czemovitzi pálya 200 frt......................... 1/3— 155 - Magyar nyugati 200 frt 5%.................................... 8*-A. Államadósság 100 frt. I Adva I Tartva IOsztrák Llyod 500 frt p. p........................................... 525-1 628.-1 -- ■■ ■ ■" i Alsó erdélyi pálya 200 frt ezüst............................... i./. 17/6' I. Egység 8 járadék, jegyekben máj. nov. 5% • • 05.40 85 5u Állampálya 200 frt p. p............................................ 310f,0 521 - ' I» » * febr.-JUig. Jjo . . 85 4L b5.51 Székesfehérvár-győr-grác/i pálya 200 frt . . . 174. hitelintézet 100 frt.................................................... 185.5'- 136 — » » ezüstben *'0 * • Delyi pálya 200 frt.................................................... IUISA) 21,5Clary 40 frt. p. ......................................................... 38. 39.— re n . T» fP“1" 0K1, * • • «beb pálya 200 frt................................................... 249 2., 349,75 Dunagőzhajózási 100 frt p. p............................... 98.0 99.50 Osztrák értékben visszafizetendő : —•0 " Bécsi laturray 200 frt................................................ 325 S'J*Keglevich 10 frt............................................................... 18.— 18.60 Sorsolással 1839-ből egész sorsj. p. p......................... 3^8 75 «39 25 Magyar-gács országi pálya.......................................... Ifir — Igl’ Buda város köles. 40 frt, S'j. 81.* -„ 1839-ből ötöd » n ......................... 338.75 339 25 B észak-keleti „ frt estist........................... ja* „ 10l 50 PAlffy 40 frt. p. ............................................................... 31.— —. -" 1^’ka! -illfrt0S " .......................... .*? • fceleti-paly. 200 frt.......................................... 1*7, 1 *3 60 Rndolf-alapitvány 10 frt................................................ !!.*.., I5./5-n ISbO-ból oOO „ 0 /o »» ......................... 102.* 102 3aim 40 frt. p. ............................................................... 40 - 41 • „ 1860-ból 100 * 5°/on ......................... Ii3 25 123 75 Fa Iparv&ilatatok réSifCliyoi. St. Genois 40 frt. p. p.................................................. 7-‘ 30.161 r* "ár» 148 ^Hra* darabia...................................... *25 ^ Donau, osztrák biztosító 200 frt................................ ..... _T1**98* város *99 frt p P- • .......................... 1.7.508.ML AlUmi dcmán.il j.laáloglevél *120 Irt.* ! i ! ! Iliin i i i j i i - ' \ \ *. i i i i i i B. Föld tehermentes. 100 frt p. p, r t . wiBdischgräcs. so frt..................................................... »*.*■ | Horvát-tótorsaigi 5°/.. .......................... .. • ^tOgl« V» !f“k. VAltéi illárom hárstb ErdélyorszSgi 5%................................................... 77.11. 71 75 Os.trák földhitelintézet sora). 5%.......................... 101 - - »»ibS-A SIOIBJ. Temesi bánság 576 • • • • • .......................... »3 éj as viaazafizetend, 5%..................... 87.7', 88 2 Amsterdamra 100 frt. hollandi 5'/o..................... D 060 90.71/ Temesi 1867-diki sorsolási záradékkal .... 78. 73.8', Nemzeti bank p. p. 5% sorsolás.......................... Augsburgra 100 frt délnémet 6»/0......................... 918 91.9'. Magyar 5%............................................... • . . 79.cd’ 69. n °* ®* ®7o ••••••••»• 91.15 91.35 Berlin 100 tellér ...................... . • — , _. I , 186T-dikt sorsolási záradékkal . . . 78 5' 79. Magyar földhitelintézet 5’/,% ...... 88.75 Borosaié 100 frt. tallér 51/0.................................... -! _!_( C. Más közkölcsöllök. ” kereskedelmi ban^ *34e?*Satt^n'r«' ' ~Brüsael 1'7o.............................................................. MM V 05 . , » kereskedelmi bank 93 év alatt sors. . . frankfurti 100 frt. délnémet 4'7o.......................... 3*15 Magyar vasúti kaioson 1*0 frt darabja .... 108— 106 «.b , jelzálogbank 5‘/,% sors.................................. 88.80 88. Hamburgra 100 márk. b. 3'/0.................................... goji gi,gf.i : ::::: -:b' h. Elsőbbségi kötvényen. LyZi,0Toozra^ru“SÍW°::::::: -- _?ii n Rmnkolí rAazvAnvnt Alföld-fiumei pálya 200 frt ezüst.......................... 99 Sf. 9i.100 Milano 100 frank 5%................................................... ——!—. !/• B&Uftok • Báttaszék-Dombovár 200 frt e. 5%..................... . 950 Marseille, 100 frank 0%............................... —. _• Angol-osztrák bank 200 frt, 75fl/0 befizetés . . 314 50 dl4.71 Egyes, magyar gőzhajózási 100 és 200 frtos l)% ------Páris 100 frank 8/30/0 . . ........................................... 42.55 Angol magyar bank 200 frt, 40% * . . 112.- 42.50 Osztrák dunagőzhajózási társulat 100 frt p. p. . Osztrák földhitelintézet 200 frt, 40% befizetéssel -----Erzsébet-pálya 200 frt p. ............................................... . 2 91.26 Pelr Zsik Atild« „ hitelintézet 160 frt . ............................... 270. 271. » * ezüst 100 frt.................................................... 91/ 1 Magyar * 200 *..................................... 118 76 119 251 * 1862-diki............................................... 9940 99,8 - Arany.............................................................................. 5,?4 Pesti kereskedelmi bank 500 frt. . . ... . —„ 1869-diki............................................... ....— 102 Napoleondor................................................................... 875 875 Alsó-ausztriai leszámítoló bank 500 frt ... . 1030. 1049. n „ 200 frtos . ..................... . , , —*.— —.— Orosz Imperiale...........................*.......................... .... _ —. - ! Osztrák-franczia bank 200 frt ezüst..................... 127 25 1.17.75 Ferdinand északi pálya 200 frt. p. p....................... 8L-- 89.50 Maria-Terezia-tallér .... ......................... —.-—1 Magyar- „ „ 200 , 10% befizetéssel . 97.- 97.5/ „ »a 10) „ p. e........................ «5.- 8 g — Egyleti tallér................................................................... 1 Általános bank Bácsben 200 frt. 50% befizetés . .. —„ „ a 100 » ezüst 5% . . . n.o.9 % 101.20 Ezüst....................................................................... . 107.60 107 80. Nemzeti bank.............................................................. 9ol. 914.— Ferenc* József n 200 „ ...... . 99.50 9970 Váltó leszámítolás.................................................... .... 4__‘ Egyleti bank 200 frt, 40% befizetés .... 167 - 1672?" Pécs-barsi B *00 „ ezüst ..... _ Forgalmi bank 230 fr 160% J............................... 214 71 210 25 Károly Lajos „ 300 ...................................... 102. frt Uft Bécsi váltóbank 200 frt 40%..................................... 813 61 814. .Meinosig-czern. j.M-yi pálya 300 frt ezüst . .