Pesti Napló, 1872. október (23. évfolyam, 226-252. szám)

1872-10-10 / 234. szám

szeti és művészeti tüneménye, a történeti tanú­vallomások és tulajdon tapasztalatai segítségül hívásával, fel van tárva; berlini tudós hirnevé­­nek koczkáztatása nélkül, meg nem merte volna kisérteni, — nem mer vala külön fejezetet szen­telni a „tanuk“-nak, mást ismét az „áldozatod­nak, kik Beulénél, nem mint a lap alján szá­mozott commentárok szóvivői, hanem mintegy érzést zaklató szomorújáték, néha egy ős­idő 11 szereplői, mondják el a tűzokádó hegy váratlan veszedelmét, paradicsomi városuk pusztulását, övéiknek futását vagy halálát, házi életük min­den apró kedvességét és szeretett tárgyát, é­s ezt épen most, midőn a Vezúv friss lávája még gőzölög egy újonnan eltemetett nagy helység fölött, mely talán ezer év múlva egy más nem­zedéknek lesz Herculanuma. Belié a régész, a természeti és történeti esemé­nyek sorrendj­ének megtartásával,csak művész k­e­­zére játszott. Előadása az elbeszélés alakját ölt­­hette,s e szerencsés conceptióba természetszerű­leg származott bele a földtani magyarázat, a kis törzsek politikai élete, a művészeti törekvések, a természeti catastrófa, az ásatásoktól datálódó régészet nagy vívmányai és a költői alakítás, melyet épen csak ez alak engedett meg. Oly csodás földön, mint a nápolyi vidék, nem csak a költői rege szülemlik meg, hanem a ter­mészeti catastrófák és szépségek annyira egyet­lenül ruházván azt fel az eredetiség köntösével, még a véleményekbe, nézetekbe, tudományos kutatásokba is valótlanságok, koholmányok, mendemondák és elfogultságok csúsztak be, a tanuk és elmélkedők a nélkül, hogy tudták vol­na, költőkké lettek, így hatott Pompeji az ifjú Beulére is. Csak midőn később látogatta meg Görögországot, s újra Pompejit, csak akkor látta, hogy a Pompejiek művészete — hanyatló művészet volt, és ez vezette egyszersmind az egész Campania okszerűbb pragmatikus kutatá­sára, mert „megismertem“ — mondja — hogy az igazságban több baj van, mint a conventió­­ban, és a legvelősebb költészet a tények költé­szete.“ Azért úgy járt el tárgya körül, mint a törvényszék, a­mely egy bűneset nyomait vizsgálja. Száraz elemzőnek mutatja be magát, és még­is, megragadván­­„a tények költészetét“, mily poétái hévvel fog nyomozásába. Nincs ma már megengedve, írja, a nápolyi öböl leírása, akik nem látták is, ismerik, annyiszor hallották ün­neplését. Az ég és a tenger,a termékeny lapályok és a ko­pár sziklák,a fehér házak vagy sárgára és pirosra festett villák sora, a füstölgő veluv, a csónakok, a meztelen lábú halászok által kifeszített hálók a parton, a barcarellák és tarantellák, a vigság, az elpuhulás, a napnak hasaló lazzaronik, mind­ebben gyakorolta magát a festők talentuma, a költők szelleme. És mégis a pusztulás ez elbájoló helyre már rég bevette magát, a természet és az ember egymással vetélkedve rombolták a te­remtő és a civilisatió művét, az elemek meghány­ták a földet, a barbárok gyarapították a romo­­kat.A partokat fekete por fedi, a tenger viszsza­­ment, a kikötők el vannak töltve, a városok hamu alá takarva, az aranyozott sziklák lávával és agyaggal bevonva, elterülhetlen gyász ter­jeszkedett ki az öböl egy részébe; a Vesuv,mely azelőtt nevetett és cultivált volt, zordonná és folytonos fenyegetéssé vált. Minden hanyatlóban van, Baiatól és Misenumtól egész Pompejiig és Stabiáig. Szörnyűséges események változtatták meg a föld ábrázatát, melynek korábbi szépsége alig fogható fel.A Szerző az oscusok nyomozásán kezdi, mely vizsgálataiban nagy segítségére voltak­ a régebbi oscusi feliratok és az újabb ásatások, melyeket Fiorelli, a nápolyi múzeum nagy tehetségű igaz­gatója, annyi eredménynyel vezet. Elmondja, mint alapíttatnak egymásután gö­rögök által Diccarchia (Pozzuoli), Cuma, Partha népé, melyből később az új város, Neapolis lesz. Azután Hercules nevével alapítják Herculanu­­mot (ma Portiéi), Retinát (ma Resina), végre Pompejit. Azután előadja a etruskok, majd a rómaiak befolyását, mi azonban a campanuso­­kat nem bírta eredeti jellegükből kiforgatni, Cuma megszállását a Samuitok által, Stabia el­pusztítását Sulla által, Augustus új gyarmatosí­tását Pompeji egy külváros részében (pagus Augusto, Felix) a nevezetes amphitheatrumi vérengzést Nuceria lakosaival, végül a modern lakosokra tér át, kikben kevés eltérést talál a régi campanusoktól. Hosszabban időz aztán ama bohózati irodalmi fajnál, mely comoedia atellana név alatt származott be később Rómába is és a campanusok genialis alkotása vólt, mert Aris­tophanes és Menandertől teljesen független víg­játéki elemeket alkottak. Ismerteti az egyes víg­játéki typusokat, melyek csekély külső válto­zással máig is megmaradtak. B­u­c­c­o t a nagy mihasznát; Pappus­t, a görögök jó Cas­­sanderét; Manducust a nagy ehetőt (mangia macaroni) Pulcinellát a locális herost, az antik és modern Campaniát, az oscus genius e személyesítőjét, ki egyszerre tanulékony és nehéz fejű, jó és malitiosus, hazug és naiv, rá­szedett és mystificáló, szellemdús, cynikus és sa­­tyrikus, játszi, pofozkodó, lusta, falánk, szere­tetreméltó, optimista, boldog, szeretett, mindig feleséges és a Venus Physica pártfogolja. A második fejezet: „Le Vesuve primitif“ a talaj geológiai, alkotását fejtegeti és a tűzoká­­dónak összefüggését igyekszik kimutatni a ke­letázsiai partokkal, miben nem kevéssé támo­gatja a tudóst a Vesuv újabb kitörése és Anti­­ochia elpusztulása. Itt azonban oly merész állí­tást koc­káztat, melyben más régészek vagy természettudósok aligha fognák támogatni. Ben­lé ugyanis meg van győződve, hogy a beteme­­tet Pompeji alatt még egy város van betemetve, mely még a rómaiak uralma előtt virágzott vol­na a Vesuv mellett. Hoz fel néhány bizonyíté­kot is erre, de ezek nem elégségesek. A „Temoins“ (tanuk) fejezete az ifjabb Pli­­nius elbeszéléséből és az erre vonatkozó combi­­natiókból áll, melyekkel a catastrofa physicai folyamát nyomozza, a­mivel még ma sem va­gyunk egészen tisztában. Az „áldozatok“ fejezete egyike a legérdeke­sebbeknek. A régész itt kitűnő psychologgá vá­lik. Nem elégszik meg a halottak konstatálásá­­val, hanem arczukból, tagjaik állásából, utolsó kínos mozdulataikból, a­mint a hamuroham utol­érte őket, a körülményekből, öltözetből, a kísé­retből egy-egy drámai jelenést és psychikai tünetet kerekít ki. És itt nem lehet eléggé bá­mulni egyszersmind a lelkiismeretes vizsgáló nagy készültségét, ki az ásatások valamennyi stádiumában, a múlt század óta rendszeresen megindított tudósításokban anynyira tájékoz­va van. A következő czikk : Pompeji sorsa (le sort de Pompéi,) az eltemetett város történetével foglalkozik a catastrofátó­l máig, mint igyekez­tek a lesújtott pompejibeli l­akosok a hamuból kiálló magasabb házaikba behatolni, az értéke­sebb tárgyakat megmenteni, mint parlagosodott el aztán a nagyváros későbbi kitörések által teljesen, mint fedezték fel a 16-dik században, előadja az egyes házak kiásási kísérletét, Pom­peji összetévesztését Stabiával, és Fiorelli ása­tási rendszerét. Pompejit aztán Herculanum kö­veti. Végre két érdekes tanulmány fejezi be a munkát, a régi kereskedésről a pompeji falké­pek után, és Pompeji boltjairól, az egész munka el­adási modorában, azaz olyképen, hogy az él­vező laikus régészszé, a szaktudós élvező lai­kussá válik. Hírek. (Camoens Luiziádájából.) Az Athenaeum egy tömött szép kiadást rendez a világkiállításra. Ez alkalommal helyreigazíthat­juk azon, a minap felmerült hírt is, hogy a por­tugál követ kereste volna meg a Kisfaludy-tár­­saság titkárát e mű magyar fordításáért. Nem e követ, hanem Varnhagen brazíliai konzul volt a megkereső. , (M o s o n y i „A r m o s au) valószínűleg deczemberben kerül színre s mindenesetre még a „bolygó hollandi“ előtt. Amazt Erkel, emezt Richter tanítja be. (Petőfi műveinek) új pompás ki­adása jelenik meg közelebb díszes képekkel, initiálékkal. Az I. füzet karácsonya okvetlenül közkézen lesz. (B­a­r­t­a­l­u­s István) a Kisfaludy-tár­­saság legközelebbi ülésén előadást fog tartani a magyar népdalról s ez alkalommal 12 népdalt is eljátszik zongorán. Bartalus — mint tudjuk, a népdalok dallamainak gyűjtésével van meg­bízva s igen érdekeseket fedezött fel. (Besze Jáno­s) „Életunt betyár “-ja,mely­nek első kiadása példátlanul kezdetleges irálya s interpunctiója daczára, a tartalom igazságánál s élethűségénél fogva elkelt, most 2-dik kiadás­ban jelenik meg. Óhajtjuk, hogy szerzője a mű­vet nyélbe ütve bocsássa a közönség elé, mert magvas kifejezései, az előadás eredetisége s me­legsége, s a pusztai életnek htt rajzai megérdem­lik, hogy a munka fenmaradjon. Könyves ház. „Czeczil levelei.“ Életbölcseleti olvasmá­nyúl, különösen a hölgyek számára, irta Benedek Aladár. A rég várt „életbölcseleti­ munka, mely­re Benedek Aladár még a múlt évben hirdetett előfizetést, végre megjelent, oly díszes kiállítás­ban, mely a hosszú várakozást mintegy indokol­ni látszik Annyi bizonyos, hogy a mű megjele­nésével a tisztelt előfizetők s „különösen a höl­gyek“, ki vannak elégítve; egészen más kérdés: vájjon mondhatja-e ugyanezt a kritika, mely Benedek legújabb művét Konczkése alá veszi. Benedek Aladár, mint „életbölcsész,“ már nem ismeretlen előttünk. Pár év előtt kiadott „Mécs világok“ czímű gyűjteménye eléggé tanúskodott arról, hogy szerzőnk versben és prózában egy­aránt kész a legnagyobb, a legbonyolultabb tár­sadalmi kérdéseket csak úgy játszva megoldani, mint mikor az ember egy diót feltör; tanúsko­dott arról, hogy szerzőnk ambitiója nem állapo­dik meg a „subject“ és „object“ „senzibilitások“ m­mbeszedésénél, hanem a költő babérjához a bölcs borostyánját is akarja. „Czeczil levelei“ csak egy tekintetben költöttek bennünk némi kiváncsiságot, a tekintetben: vájjon mennyire haladt szerzőnk „életbölcsészete“ a „Mécsvilá­gok“ óta, mily arányban szélesedett gondolat­világa, erősödött logikája s gyarapodott világ­tört­éneti, irodalmi és művészeti ismerettára, anyagkészlete azóta, hogy a földkerekség h­á­­r­o­m legelvetemültebb g­e­n­­­e­j­e gyanánt Mirabeaut, Voltairet és Falstaffot mutatta be az ámuló közönségnek, s „különösen a tisztelt hölgy előfizetőknek.“ Azonnal meglátjuk, volt-e jogosultsága kíváncsiságunknak s mennyiben igazolta magát az a hitünk, mely a „Czeczil le­velei“-t a „Mócsvilágok“-tól elkülönző meglehe­tős időközt szerző haladása iránt való gyöngéd reménységgel töltötte be. „Czeczil levelei“ két részre oszlanak. Egyik­ben szerző magánéletéből tár elénk egy szerel­mi viszonyt, mely a levelezésekből ítélve, nem a legboldogabban végződött s ma már csendes ba­rátsággá szelídült, mely hébe-korba csak egy­­egy hosszadalmas levélben nyilatkozik mind a két részről; a másikban szerző általános „vi­lág­színvonalra“ hág­y a nagy emberi társada­lom összes kérdéseit feladja magának, hogy azokra megfeleljen, sőt tovább megy ; kijelöli az emberiség végczélját , a földteke jövőjéről csalhatatlan jóslatot mond, nem is számítva egyéb apróságokat, mint pl. az államok beren­dezését, az egyén állását szemben az álladalom­­mal, a családi élet jobb beosztását stb. stb., me­lyekről a mi „subject“ és „object“ szemüvegen át spekuláló életbölcsészünk annyi figyelemre­méltót tud papírra vetni — „különösen a höl­gyek számára “ Minket a könyv „lyrai része“, mely szerző magán­viszonyát mondja el, egyáltalán nem ér­dekelhet, vagy csak összefüggésben a „bölcsel­­mi részszel“, melyben a fönt jelzett thémák rész­letes tárgyalásával találkozunk. Mindössze 10 levél fekszik előttünk , öt „Czeczilé“, öt a szer­zőé ; öt levélben Czeczil kérdez s öt levél­ben szerző válaszol. Vegyük őket közelebbről tekintetbe. Leszámítva egy-egy sikerült hasonlatot, egy­­egy költői képet, mely különben rímbe szedve és rhytmusba egyengetve, nagyobb hatásra szá­míthatott volna; kimondhatjuk egész határozot­tan, hogy szerző fejtegetései, reflexiói, contem­­plátiói komoly elemzés alá nem is vehetők s legfelebb curiózum-számban csúsznak el. Minden, a­mi a „Mécsvilágok“-ban mulatságosan képtelen, itt kétszeres adagban található föl s annál szembeszökőbben, mennél nagyobb Bene­dek „renomméja“ most, mint ezelőtt csaknem 5 évvel. Benedek Aladár öt év alatt nem tanult sem­mit, s fájdalom, sokat felejtett. Minden sorából kirí a legvastagabb tájékozatlanság, a legszá­­nandóbb ismerethiány, párosulva igényteljes bi­zakodással, sajátságos — önámító, másokat mindig magánál alantabb képzelő — nagyké­pűséggel. Szerző a társadalom nagy kérdéseit akarja elemezni, s nincs tisztában azzal sem, hogy mi az a társadalom; meg akarja oldani az egyén viszonyát az államhoz, s egyetlen egy józan esz­méje nincs, mely arra mutatna, hogy az állam val. Végig magyarázni a bibliát, fejtegetni Krisz­­gépezetét alkotó rugókból csak egyet is ismer: tus tanait, vitázni Rousseau elvein,­­melyekből jóslatot mond az emberiség jövőjéről, s leginkább azok vannak bemutatva, miket Rous­­annyira nem tudja múltját, a mennyire azt min­­seau — sohasem gondolt) átrohanni a subject“ den Pützet forgató serdülő ifjúnak tudnia kell, és „object“ „velleitásuk,“ „sublimálásán és Buc­­megakarja átlapitni a nagy világ rendeltetését s­tik­lásán,“ nagyszerűen kifejteni a család és ál­­öszszes érvelését egy öt stróphás versből lamnevelés vezérelveit, idézvén mint legfőbb te­­meritt, föladja magának az „emberiség“ nagy kintélyeket, Rousseaut, Luthert és Don Q­u­i­­fogalmát s végelemzésben — önmagánál állapo- x o t­t­o­t stb. azután ilyen fináléval tönkrezűz­­dik meg, mint martyrnál, kit a világ nem akar­ni a szép harmóniát, ilyen „finist“ ragasztani az elismerni. Valóságos csinos ez a 10 levél, egy utolsó lapra: ez legalább is nagy tapintatlanság, megbomlott csatarend, hol minden gondolat kit- ha egyéb ne kü­lönböző irányban száguld, terv, rendszer és jó- Rö­vid ismertetést, nem bírálatot akartunk zan ész nélkül. Írni, csak azt akartuk kimutatni, hogy „Czeczil A képtelenségek végtelen sorát idézhetnék, leveleidben mily pompás humoristikus olvas­­ha nem sajnálnék az olvasó türelmét, mely bo­mányt nyert az olvasó, Ki Benedek Aladár leg­fogja érni egy pár mutatványnyal is újabb művét véletlenül mint kom­oly „életből­ Mindjárt az I. válasz 14-ik lapján ezeket ol­ cselmi“ munkát vette meg, a nagyon is „vállal­­hassuk : „Társadalmi élet nélkül nincs fenma- s­kozó“ Aigner Lajosnál. Fá-j-e á radás, nincs nyugalom, nincs megelégedés. Eb-________________________________________ ben gyökerezik az egyén viszonya a tömeghez és e viszony föl­forgatása képezi amaz elkerülhetetlen büntetést, mit a nagyobb erő a kisebb ellenében okvetlenül kell, hogy gyako­roljon, s mit már az ó-v­i­l­á­g (halljuk !) egé­sz máig a tragoedia elméletében a Nemezis gyanánt szerepeltet.“ Tehát az antik tragoediák Nemezise a tár­sadalmi élet fölforgatását büntette meg Aschilosnál, Sophoclesnél, Euripidesnél, — tehát az ó-v­i­l­á­g még ma is szerepel, azaz „sze­repelteti a tragoedia elmélete“; köszönjük a fölfedezést Benedek úr, s engedelmével me­gyünk tovább. Lássuk, hogy fejtegeti az igazi költőt: „Az igazi költőnek ismernie kell nem­csak a világtörténelmet és a kort, melyben él, de egyszersmind a jövő meszszesé­­gébe is be kell tudnia hatolni és megteremtenie a legfelsőbb szinvonalt, a melyre s a­meddig az „ember“, mint e­l­v­o­n­t, s mint társadalmi lény, összes tehetségeivel eljuthat, s melyen túl minden küzdelme haszontalan.“ E szerint Bürüs Róbert, Koltzow, Reboul stb. nem voltak igazi költök, mert ezek nem is­merték a világtörténelmet, s nem teremtették meg azt a szinvonalt, melyre „az ember, mint elvont és társadalmi lény“ fölkapaszkodhatik, sőt ha ez áll, akkor Benedek magára is kimond­ta az ítéletet, mert ő sem ismeri a világhistóriát, mint nem egy példával kimutathatnók.Menjünk tovább s lássunk általános zűrzavart. A II. vá­laszban (60-ik lap) a czivilizátió vég­eredményéről elmélkedik, s szóról szóra ezeket írja: „Különben is ott vannak a nagy költők ugyanez eszmét külön fölfogásokkal tárgyaló művei. Ott van D­a­n­t­e „P­o­k­­­a“ é­s „Is­teni színjáték­a“ (no lám, eddig azt hittük, hogy a „Pokol“ a „Divina Comoedia“ egy részét képezi, s mennyire csalódtunk,­ ott van Milton „Elveszett parádi esőm a“ Tasso „M­egszabadított Jeruzsálemé“, Göthe „Fausztj­a“, Byron „M­anfredje“ és (most , most) „Don Juanja“ stb. mely utóbbi költő műveiben azonban az „egyé­n“ jobban bele van ol­vasztva az emberbe, a­mi a töb­bieknél is kiseb­b-n­agyobb mér­­tékben észlelhető, de a­mi azon­ban ugyanegy czélra tör ama művekkel, melyekben az em­ber az emberben italán van rajzolva.“ Legyen szabad kérdeznünk: Írtak-e valaha mulatságosabb képtelenséget a magyar irodalomban,mióta néhai Kacskovics Bar­nabás kiejtette a tollat remegő kezéből ? Ha többet nem czitálunk, egyszerűen az az oka, mert ezután a körmondat után remélhetőleg mindenki tisztában van azzal, hogy milyenek Benedek Aladár elmélkedései a„czivilisatióról“, a „nagy kö­tők“-ről, s egyéb thémákról. Még csak egy idézet, hogy bezárólag kimutassuk mily lelkiismeretesen vélekedik B. A. a magyar irodalomról, s mily szerényen önmagáról. A 167-ik lapon ezeket írja: Gon­doljon Petőfire, e hatalmas, alkotó lángszellemre, mely alig egy évtized alatt halomra döntötte az eddig fenn­állott, s idegen elemekből táplálkozó bete­ges, vézna költészetünk majd minden alkotását stb. stb. (Berzsenyi, a két Kisfaludy és Vörösmarthy— ezek a szegény „vézna, beteges költők“ — persze nem számítanak) to­vábbá: „Önnek megvallom azt is hogy én Pető­finek sokat köszönhetek, s talán, s ha ő nincs, úgy én soha se írtam volna verset, pedig — ezt is ki merem mondani — talán ö­n velem is gaz­dagodott kissé költészetünk st. stb. A könyv záradéka ilyenformán hangzik : „Tud­­ja-e most már, hogy mi a „végczél“ ? Nem ugy­e? Én sem tudom, mi sem tudjuk, senki sem tudja. Olvassa el sokszor leveleimet s tanul­jon belőlük. Isten önnel.“ Ilyen záradék annyi „elmélkedés“ után iga­zán nagy szivtelenség a publikum iránt, mely már-már elfogadta szerző maximáit s tisztába jött a társadalommal, az emberiséggel, önmaga- Színház. Heti szemlét tartani a nemzeti szinház felett hálátlan munka. A drámai játékrendet a beteg­ségek kiforgatták sarkaiból s az igazgatóság őszi hadjáratának terve az uj darabokkal meg­valósulásától távolabb áll, mint előbb. Uj tagok szerződtetését már a minap ajánljuk, ez azonban a színház eddigi szokásai szerint kissé bajos. A kerepesi utón t. i. divat nem szólítani fel senkit (értsd drámai színészt,) nem keresni, hanem be­várni az illetők folyamodását. Némelyek azt hiszik, hogy ezt az intézet méltósága követeli meg. Szerintünk az intézet méltósága mindenek­előtt jó előadásokat követel meg. Lehetnek s tán vannak is szemérmesb, bátortalanabb vagy (akár jogosult, akár jogosulatlan) önérzettel bíró erők, akik inkább bevárják, hogy megkerestessenek, mitsem esetleges visszautasításnak tegyék ki magukat. Ha a színház méltóságát az operai erők megkeresésénél koc­káztatja, nem látjuk át, miért félne a drámai erők kutatása által ejtett csorbától. Keressen a színház s találni fog. A heti játékrend, legsikerültebb estéit a dalműnek kö­szöni. A „Troubadour“ Benzával kitű­nően sikerült, Ellinger bámulatra ragadta hang­ja erejével a közönséget, s Kvassayné szorgalma elismerésre talált. Dom Sebastianban Vizváryné több sikert aratott, mint első föllép­tekor, s ha nem is némíthatá el azokat, kik hangját megviseltnek tartják előadásával mé­ló tetszésben részesült. Azonban énekesnőnk elég van, Vizváryné hiányt nem pótol. „Trobadour“ ban a rendezésnek díszleti része nem állt az elő­adás színvonalán, s az első felvonás decorátiói nagy hajlamot mutattak az — eldülés­e- A va­sárnapi „Viola“ egy új Nyusót kapott Sánthá­­ban. Aki jól ad együgyü inasokat, nem mindig jó táblabíró és Sántha nem alkalmas Szentpé­­teri csöreösének. Tamásy két igen mesterkélt, mondva­csinált népdallal nem villanyozhatta föl a zsúfolt házat, s ha „Kerekes Andrással“ nem lép ki, ez este neki kapta volna ki a tapsból a megs­zokott jutalékot. Pár isi levél. P­á­r i­s, oct. 8 Egy színház keletkezett, több darab meg­bukott. Úgy látszik azonban, hogy a halálesetek bal­jóslatul tekinthetők még az egy születési esetre is, mert az új színház — neve Tour d’ Auvergne — aligha leszen hosszú életű e földön. Sok hibája van, először meszsze fekszik, a rue des Martyrs magaslatain, holott a párisi ember meg­szokta már színházait legközelében, a boulevar­­don , aztán nincsenek sem jó színészei, sem­ csinos arc­ai. Ez a színház előb­b csak színházi akadémia volt, amilyen itt gombamódra terem, új vállal­kozója Chariot Bridaut színházzá emelte, kila­­tszoztatta s fel akarná benne a régi vandevillet eleveníteni. Az első estére meghívta Páris sajtó­jának öszszes képviselőit s bemutatta Duve­t és Lausanne egykoron híres „Homme blasé“-ját, melyben a franczia Árnál, az angol Mathews ki­tűnően alakított. Nem sikerült. A megnyitás szomorú képet nyújtott. A megbukott színház után lássuk a bukott darabokat. Az egyiket Adrien Decourcelle írta, ki az orvosi tudományban úgy elmély­edt, hogy nemsokára egy-egy darabja nem lesz egyéb egy­­egy p­recipénél. Neve nem ismeretlen név, irt már egy szel­lemdús munkát„Formules du docteur Grégoire“ s egy apróságot, „Marcel“ czímmel, mely a theatre Francais deszkáin közepes sikert ara­tott. Marcel-ról azt tartották itten, hogy nem egyéb, mint egy ügyesen s bizonyos merészség­gel színpadra hozott hírlapi „baleset.“ Egy fel­vonásos új darabja: Pierre Maubert a „baleset,“ hanem kevésbé ügyes és túlságosan merész, az elviselhetlenségig az. A Gymnase-nak függönye fölemelkedik: Pierre Nyomatik a kiadó-tulajdonos «Athanaaum ] irodalmi és nyomdai részvény­társulat nyomdájában Barátok-tere 7. az. 1872. „ váltóüzleti társaság 00 frt 40% . . . . 1/6 — 1/9 — „ „ * „ L kib. 1865. . . —.­­ 78.­ a­rany al marko.............................................................. —.­* —• d bank 200 frt 40% befizetés........................... „ «»11.» 1867. . . Friedrieh­ er................................................................... — a bankegylet 200 frt 40% befizetés ... 361 462 — „ n „ „ 1II. „ 1868. . . 8) l.onte d'or......................................................................... — Kloke-flÉfti gAÍSüIüíbIí Osztrák-Lloyd 100 frt........................................... - -----Angol sovereign. ........................................................ 10.9­0 10.98, 10­­ .f­iac erdélyi pálya 200 frt ezüst ..................... 90.­­ 90 5­ 1 Porosz pénztári utalvány.......................................... l­­i­­.89‘ Alföld-fiumei pálya 800 frt ezüst........................... 176— 177.** álampálya 50' frank ..................................... Ezüst szelvény.............................................................. 107­5 fős -Osztrák Duna gőzhajózási társulat . . . . . 611.- 613.-- _ 1867-diki.................................................... Orosz papirrabel ....... ■ . . . . 1. 5­1.04­­ Maubert orvosával tanácskozik, a­ki házánk régi barátja, s igy szól hozzá: Úgy vi­gyászon , hogy neje nem a legjobba van, a legkisebb megrázkódtatás ártalmára vál­hatnék, őrködjék barátja George fölött is, ■ oly családból származik, melynek esze nem igen van helyén. A legkisebb felindulás ártal­mára lehet. Az orvos exponált , s azzal elmegy és többi meg sem jelenik. Retteg a közönség, a nőnek a Dévrisme-ja van George pedig az eszelősség határán áll. A leg­­kisebb megindulás megöli a nőt s — bolonddá teszi George-ot. Az orvos távoztával Maubert megtalálja ne­jének Juliette-nek egy tárczáját, abban egy le­velet s e sorokból azon kellemes újságról érte­­sül, hogy George az ő nejének szerető­je hát álló év óta, s hogy ennek következtében az ő kis­lánya — nem az ő kis­lánya. Jön George, akit egy kis felindulás őrültté tehet. No szegény George, ugyancsak kijut ne­ked ! Maubert elbeszéli neki, hogy Juliette meg­ölte magát gyermekestül, a­mit bizonyos Lafrenayetől tudott meg, ki a nőnek kedvese. George. (dühösen) Kedvese! Maubert. Az. Most Juliette lép be leánykájával. George. Miért mondtad, hogy nőd meg­halt ? Maubert. Én­ egy szóval sem említettem ezt­ . G­e­o­r­g­e. Akkor hát álmodtam! A fe­jem! — fejem­­el.) George tehát megőrült volna. A nő is csak­hamar „fölveszi a néhai nevet.“ A férj egysze­rűen szembesíti a végzetes tárczával. Ez megöli. A kis Cecilt aztán — habozás után keblére öleli s a darabnak vége. — Az írónak igen kel­lemes lehet, ha személyei ily gyönge egészségi állapotnak örvendnek, — kevés fejtöréssel te­heti el láb alól. — Míg a boulevard egyik végén Pierre Maubert köszönt be és búcsúzik az élő világtól, a másik végén a „Vaudeville“-ben Carvalho nem kisebb balesettel kezdi új igazgatását. A boldogtalan műnek czime: L’Arlésienne. Írója: Alfonse Dau­det, faja: dráma, felvonásainak száma: 3. Egy fiatal falusi ember egy arlesi leányt sze­ret. Anyja nem jó szemmel nézi e frigyet s egy földijét pártolja. Mindamellett megegyezik s a házasság már végbemi­nne, ha ki nem sülne, hogy az arlesi hölgy egy elvetemült nő, ki más embernek két álló évig szeretője volt. A frigy természetesen felbomlik, a boldogtalan Frideric búnak adja fejét és­­ a darab elkezdődik. Úgy van, a függöny föllebbentekor a mese ezen része már a múlté­s a 3 felvonáson és „öt képen“ végesvégig nincs egyéb cselekvény, mint Fridéric búja, bánata s a bizonytalanság, hogy várjon megöli-e magát, vagy pedig anyjá­nak pártfogoltat veszi-e el. A czímszereplő pe­dig, az arlesi nő­v elő nem fordul. Megfogha­tatlan színműírói tévedés! Fridric vajúdik az egész darabon véges-vé­gig s végre áldozata lesz a kétségbeesésnek. Daudlet darabja megbukott, mert hijjával van az érdekes és észszerű cselekvénynek. A szerző drámai hitele igen nagy csorbát szen­vedett. Miért írok bukott darabokról? fogják kérdez­ni. Mert némi fogalmat akartam nyújtani a pá­risi színpad mostani elhagyott állapotáról, sivár pusztaság az, egyéb semmi, s e pusztában csak a régi darabok felelevenítése képes egy kis üdü­lés szerezni.A theatre frangais a régi jó „Cidet“ vette ismét elő, s nagy tetszést aratott vele. A A színház Perrin művezető befolyása alá került, s e classicus műveltségű férfi Andromaque és Cid ismi­ti szinrehozata­lval némileg feledteti a jelenkor meddőségét. Párisra most ne számítsa­nok s­ár is. KÖZGAZDASÁG, Pest, oct. 10. A pesti g­a­b­n­a- és érték­tőzsdéről. A gabnaüzlet csekély volt válto­zatlan árak mellett. A börze hangulata magyar iparpapírok iránt lanyha, míg a Bécscsel össze­­szeköttetésben levő értékek szilárdak voltak. Dissorsj. 104,75, magyar hitelbank 138,25, franco-magyar bank 97, anglo-magyar 113, ta­karék-és hitelegylet 111,11, kibocs. 93, pesti egyleti bank 85,50, kézművesbank 110 fizetve, osztr. hitelrészv. 330 fton zárva, szilárd, buda-ó­­budai népbank 59 véve, pesti közúti vaspálya 366 adva. Valuták változatlanok. Napoleond’or 8.75, cs. arany 5.25, tallér 1.63114. Főszerkesztő : B. Kemény Zsigmond. Felelős szerkesztő : UrvAry 03? I­­ r ff Adva Tartva Adva Tartva­­ Ti Ti fIS T HP 0 1 S T) T^i» Erzsébet-pálya 200 frt p. p..................... 21? GJ 21 ■« Don­-pálya 500 frank ...».••••• 112 - 112 .VL ' ^ ^ **- v Ferdinánd-északi pálya 1000 frt p. p. . . . . . tOBL 2065— » „ 200 fr. 5%.......................................... 03 70 93.90 Ferencz­ József pálya 200 frt ezüst........................... 203 - 393.50 Tiszai „ 100­­.............................. .. — ~J a i q Pécs-barcsi pálya lOCfrt ezüst............................... 181.56 188 &o Magy. gal. 200 frt. e. 5%..........................* • • 87 ?6 87.IlOs Lajos-Károly pálya 200 frt p. p................................... 229 2291 0 Magy.-északkeleti 300 frt. 5%.................................. 87 2* 8 7 70­­Cassa-oderbergi pálya 200 frt ............................... 198 1 2[. Magyar keleszpálya 800 frt. ezüst........................ 76.4»" 7F H’r " Lembergi-czemovitzi pálya 200 frt......................... 1/3— 155 - Magyar nyugati 200 frt 5%.................................... 8*-­A. Államadósság 100 frt. I Adva I Tartva IOsztrák Llyod 500 frt p. p........................................... 525-1 628.-1 -- ■■ ■ ■" i Alsó erdélyi pálya 200 frt ezüst............................... i­./. 17/6' I. Egység 8 járadék, jegyekben máj. nov. 5% • • 05.40 85 5u Állampálya 200 frt p. p............................................ 310f,0 521 - ' I» » * febr.-JUig. Jjo . . 85 4L b5.51 Székesfehérvár-győr-grác/i pálya 200 frt . . . 174. hitelintézet 100 frt.................................................... 185.5'- 136 — » » ezüstben *'0 * • Delyi pálya 200 frt.................................................... IUISA) 21,5Clary 40 frt. p. ......................................................... 38. 39.— re n . T» fP“1" 0K1, * • • «beb pálya 200 frt................................................... 249 2., 349,75 Dunagőzhajózási 100 frt p. p............................... 98.0 99.50 Osztrák értékben visszafizetendő : —•­0 " Bécsi l­­aturray 200 frt................................................ 325 S'J*Keglevich 10 frt............................................................... 18.— 18.60 Sorsolással 1839-ből egész sorsj. p. p......................... 3^8 75 «39 25 Magyar-gács ors­zági pálya.......................................... Ifir — Igl’ Buda város köles. 40 frt, S'j. 81.* -„ 1839-ből ötöd » n ......................... 338.75 339 25 B észak-keleti „ frt estist........................... ja* „ 10l 50 PAlffy 40 frt. p. ............................................................... 31.— —. -" 1^’ka! -illfrt0S " .......................... .*? • fceleti-paly. 200 frt.......................................... 1*7­­,­ 1 *3 60 Rndolf-alapitvány 10 frt................................................ !!­.*.., I5./5-n ISbO-ból oOO „ 0 /o »» ......................... 102.* 102 3aim 40 frt. p. ............................................................... 40 - 41 • „ 1860-ból 100 * 5°/o­n ......................... Ii3 25 123 75 Fa Iparv&ilatatok réSifCliyoi. St. Genois 40 frt. p. p.................................................. 7-‘ 30.161 r* "ár» 148 ^Hra* darabia...................................... *25 ^ Donau, osztrák biztosító 200 frt................................ ..... _T1**98* város *99 frt p P- • .......................... 1.7.5­08.ML AlUmi dcmán.il j.laáloglevél *120 Irt.* ! i ! ! Iliin i i i j i i - ' \ \ *. i i i i i i B. Föld tehermentes. 100 frt p. p, r t . wiBdischgräcs. so frt..................................................... »*.*■ | Horvát-tótorsaigi 5°/.. .......................... .. • ^tOgl« V» !f“k. VAltéi illárom hárstb ErdélyorszSgi 5%................................................... 77.11. 71 75 Os.trák földhitelintézet sora). 5%.......................... 101 - - »»ibS-A SIOIBJ. Temesi bánság 576 • • • • • .......................... »3 éj as viaazafizetend, 5%..................... 87.7', 88 2 Amsterdamra 100 frt. hollandi 5'/o..................... D 060 90.71/ Temesi 1867-diki sorsolási záradékkal .... 78. 73.8', Nemzeti bank p. p. 5% sorsolás.......................... Augsburgra 100 frt délnémet 6»/0......................... 918 91.9'­. Magyar 5%............................................... • . . 79.cd’ 69. n °* ®* ®7o ••••••••»• 91.15 91.35 Berlin 100 tellér ...................... . • — , _. I , 186T-dikt sorsolási záradékkal . . . 78 5' 79.­ Magyar földhitelintézet 5’/,% ...... 88.75 Borosaié 100 frt. tallér 51­/0.................................... -! _!_( C. Más közkölcsöllök. ” kereskede­lmi ban^ *34e?*Satt^n'r«' ' ~Brüsael 1'7o.............................................................. MM V 05 . , » kereskedelmi bank 93 év alatt sors. . . frankfurti 100 frt. délnémet 4'7o.......................... 3*15 Magyar vasúti kaioson 1*0 frt darabja .... 108— 106 «.b , jelzálogbank 5‘/,% sors.................................. 88.80 88.­ Hamburgra 100 márk. b. 3'/0.................................... goji gi,gf.i : ::::: -:b' h. Elsőbbségi kötvényen. LyZi,0Toozra^ru“SÍW°::::::: -- _?ii n Rmnk­olí rAazvAnvnt Alföld-fiumei pálya 200 frt ezüst.......................... 99 Sf. 9i.100 Milano 100 frank 5%................................................... ——!—. !/• B&Uftok • Báttaszék-Dombovár 200 frt e. 5%..................... . 9­50 Marseille, 100 frank 0%............................... —.­ _• Angol-osztrák bank 200 frt, 75fl/0 befizetés . . 314 50 dl4.71 Egyes, magyar gőzhajózási 100 és 200 frtos l)% ------Páris 100 frank 8­/30/0 . . ........................................... 42.55 Angol magyar bank 200 frt, 40% * . . 112.- 42.50 Osztrák dunagőzhajózási társulat 100 frt p. p. . Osztrák földhitelintézet 200 frt, 40% befizetéssel -----Erzsébet-pálya 200 frt p. ............................................... . 2 91.26 Pelr Zsik Atild« „ hitelintézet 160 frt . ............................... 270.­ 271.­ » * ezüst 100 frt.................................................... 91/ 1 Magyar * 200 *..................................... 118 76 119 25­1 * 1862-diki............................................... 9940 99,8 - Arany.............................................................................. 5,?4 Pesti kereskedelmi bank 500 frt. . . ... . —„ 1869-diki............................................... ....— 102­­ Napoleondor................................................................... 875 875 Alsó-ausztriai leszámítoló bank 500 frt ... . 1030.­ 1049. n „ 200 frtos . .....................­ . , , —*.— —.— Orosz Imperiale...........................*.......................... .... _ —. - ! Osztrák-franczia bank 200 frt ezüst..................... 127 25 1.17.75 Ferdinand északi pálya 200 frt. p. p....................... 8L-- 89.50 Maria-Terezia-tallér .... ......................... —.-—1 Magyar- „ „ 200 , 10% befizetéssel . 97.- 97.5/ „ »a 10) „ p. e........................ «5.- 8 g — Egyleti tallér................................................................... 1 Általános bank Bácsben 200 frt. 50% befizetés . ..­­ —„ „ a 100 » ezüst 5% . . . n.o.9 % 101.20 Ezüst....................................................................... . 107.60­ 107 80. Nemzeti bank.............................................................. 9ol.­ 914.— Ferenc* József n 200 „ ...... . 99.50 9970 Váltó leszámítolás.................................................... .... 4__‘ Egyleti bank 200 frt, 40% befizetés .... 167 - 1672?" Pécs-barsi B *00 „ ezüst ..... _ Forgalmi bank 230 fr 160% J............................... 214 71 210 25 Károly­ Lajos „ 300 ...................................... 102.­ f­rt U­­­ft Bécsi váltóbank 200 frt 40%..................................... 813 61 814. .Meinosig-czern. j­.M-yi pálya 300 frt ezüst . .

Next