Pesti Napló, 1873. július (24. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-01 / 149. szám
149. Sz. Szerkesztési iroda: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérraöntetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kézirátok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetés, pénz, kiadás körüli panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. „ . REGGELI KIADÁS. Budapest. Kedd, július 1.1873. 94. évi folyna Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra . . 6 frt — kr. 6 hónapra . . • 12 v — s. Az esti kiadás postai különkinldéseétdv.^ felülfizetés évnegyedenként 1 itfrint. Az előfizetés az év folytán * minden hónapban megkezdhető, de ennek báitx^aly napján történik is, mindenkor a ha elslő napjától exámittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a V. *~/^&IADO-HI V ATtALí» A, Baráttik-ere, Athenaeum-épület ■ j - jküldendők. .1 _____ n Előfizetés PESTI NAPLÓ“-ra. Tárczánk, mely a múlt félévben több kitűnő beszélyt, s oly érdekes közleményeket, minők : „A nazarénusok“ és » A végtelenség regéi« tartalmazott; a jövő félévben ismét több nagy érdekű dolgozatot fog közölni. Esti lapunkban folytatjuk a megkezdett regényt; reggeli lapunkban közöljük az „Egy üstökös történetét“ Flammariontól, s »Félig múlt időkből« czím alatt egy kiváló értékű czikksorozatot, mely számos, eddig nyilvánosságra nem került adatot és levelezést tartalmaz gr. Széchenyi István és nagy kortársaitól. Előfizetési árak : Egész évre . . 24 frt. Félévre . . • 12 „ Negyedévre . . 6 „ gjggr Az előfizetés Pestre, a „Pesti Napló“ kiadóhivatalának (Athenaeum, ferencziek tere 7. sz. a.) küldendő. A „F. IVapló“ szerkesztő- és kiadó-hivatala. Budapest, junius 30. E lapok t. olvasó-közönségének jelentjük, hogy az »Athenaeum« társasága, mint a •* T-:oAA,tulajdonosának b. Ke-867-ben kötött szerzőlejárván, miután e szerzőtegséges Pestről való távolléte ima.. _ Nyitható nem volt: holnaptól kezdve formailag is kifejezésre jut e lap vezetését illetőleg a tény, mely már néhány év óta fennáll. E lapokat holnaptól kezdve egyedül a felelős szerkesztő írja alá. B. Kemény Zsigmond azonban jövőre is érdekelve marad vállalatunk körül s vajha jogosultsággal birna reményünk, hogy egészségi állapota ismét megengedné neki a munkát, s e lap vezérletének átvételét! Bármiként legyen, mi nem mulaszthatjuk el ez alkalmat sem, hogy a hazai olvasó közönség emlékébe vissza ne idézzük a koszorús publicista és államférfi érdemeit, a hazának, a közügynek, az irodalomnak e lapokban tett fényes szolgálatait. Ha majd, rövid idő múlva, e lapok fennállásának negyedszázados emlékünnepélyét üljük, igyekezni fogunk. Kemény eseményteljes, és históriai nevezetességű összes működésének képét olvasóinknak bemutatni; ezúttal csak érzelmeinknek adunk kifejezést , a legmélyebben fájlalva visszavonulását, s a legforróbban óhajtva, hogy ezt csak ideiglenesnek tekinthessük ! Ami e lapok jelen szerkesztőségét illeti, az a „Pesti Napló“ vezetését 1869. decz. 1-jén vette át. Rövid ideig szerencsénk volt élünkön b. Kemény Zsigmondot bírni; betegsége azonban csakhamar fürdők használata s ármunkától való teljes visszavonulásra kényszerítvén, 1870. ősze óta e lap vezetésében részt nem vehetett. A lapnak ez időtől fogva, mintegy három év óta, megjelent számai, az általunk követett irányról sokkal bővebben szólnak, semhogy programai előterjesztésére szükségünk volna. A „Pesti Napló“ ezután is az marad, ami volt: független deákpárti lap, az alkotmányosság és szabadelvű előhaladás rendületlen hive. Kérjük a közönség támogatását hogy programmunk s feladatunknál minél sikeresebben megfelelhessünk. URVÁRY LAJOS: Mint egy lidéretnyomás, akként ült az állam és egyház viszonyának kérdése a közügyek, a pártok s az alkotmányos élet mozgalmai felett. Mindenki ismeré a kérdéset, kétségeit — s a megoldás módozatát megkeresni mindenki rettegett. A megoldás szükségét mindenki mélyen érezé — az első lépést megtenni, az első igét kimondani, a vezéreszmét kitűzni senki se volt bátor. A párt, mely a nemzet legnemesebb erőinek többségét egyesíti kebelében, mely hoszszú évek óta vezeti az ország kormányzatát, mely háromszáz éves nemzetközi viszályt szüntetett meg s mely megveté az uj alkotmányos korszak alapjait , mintha aggódott volna hozzányúlni a kérdéshez, mely nemcsak a miénk, hanem a mivelt világé is, mely összefügg múltúnk hagyományaival, a jelen idők erős érdekeivel s a jövő reményével s melynek megoldása a mily szükségesnek, oly lehetetlennek látszott egyelőre. És e tartózkodás súlyos szemrehányásokat idézett fel jobbról és balról és a szemrehányások veszélyezteték a pártnak szilárdságát. Várakozások köttettek a párthoz, melyeknek ő meg nem felelhetett; követelések, melyeket kielégítenie lehetetlen vola. Hogy neki nem az előhaladás biztosságát, hanem a nemzet nyugalmát is szem előtt kellett tartani, hogy ő nemcsak az egyház jogos igényeinek hanem egyúttal a valódi szabadelvűségnek követelményeiről sem felejtkezhetett meg hogy ő sem a kor irányától, sem a történtes fejlődés ezredéves alapjaitól el nem szakadhatott az nem vétetett tekintetbe sem azoktól a kik jobbról, sem azoktól, akik balról intézték ellene a szenvedélyes ostromot.Már hallhatók voltak a vádak, hogy a párt nem képes feladatának magaslatán megállani s már számították az időt, a mikor terheinek sokasága s erőinek gyengesége miatt össze fog roskadni. A vádak elenyésztek; a számitás egy pillanat alatt füstbe ment. A vezér újra kibonta a zászlót, mely negyven év óta színét soha nem változtató és a sereg, a nemzet képviselői, megismerék a színeket, melyek eddig folyton diadalra, riadalra iiiizeték őt. E zászló árnyékában egy pillanat alatt egygyé lőnek a nagy parlamenti pártok s a mai nap akként lesz feljegyezve az alkotmány történetében, mint a mely megnyitá a nagy reményeknek uj és hosszú sorát. Az egyház pedig és annak hazafias képviselői felismerendik a mai nap programjában jogos érdekeik s méltányos igényeik teljes biztositását; felismerendik az utat, mely békésen vezet az állam és egyház közti viszony megállapítására s mindenek fölött felismerendik azt, hogy a meder, mely a tár- r gyalások folyamának Deák által kitéltetett, s elég biztos arra, hogy a szenvedélyek sem az egyik sem a másik oldalról belé ne csapongjanak s a nyugodt lefolyást meg ne zavarhassák. Más irányban bár,de nem kevésbé fontos a horvát kiegyezés ténye, mely maga is képes volna a mai nap fontosságát hosszú időre megörökíteni. E kiegyezés nem hoz nekünk anyagi előnyöket, nem változtat a politikán, melyet az ország regeneratiójának befejezésére követnünk kell és követni fogunk s e kiegyezést mégis a nagy és üdvös eredmények közé sorozzuk. Horvát-Szlavon-Dalmátország velünk s mi vele csak békében élhetünk. A mi állam életünk nélküle nehéz, az övé nélkülünk lehetetlen lenne. A köztünk fenálló viszály őt bizonyosan, minket valószínűleg tönkre juttatna s e béke és kölcsönös bizalom mindkettőnknek a nyugalmat, a békés és gyors előhaladást biztosítja s neki inkább mint mi nekünk. Hű társunk és jó szövetségesünk volt mindenkor s mi nem maradtunk adósak neki soha, de különállásuk megszüntetésére sem gondoltunk soha is, még akkor se, a mikor ez nekünk csak egy szavunkba, egy kardsuhintásba került volna. Megbecsültük állami önállóságukat, mely nekünk is drága volt s tiszteltük alkotmányukat, mely a miénk is vala. E meggyőződést köztünk nyolczszáz év fejleszté ki, nehány évtized ingatá meg s a jelen kiegyezés megerősité újólag. E ki- s egyezésben a társaság minden számbavehető pártja s minden pártnak legkitűnőbb férfiai egyhangúlag nyugodtak meg. S meg- s nyugodtak nem puszta szóra, nem alaktalan vágyak s nem ideális törekvések miatt, hanem megnyugodtak, mert mélyébe tekintettek azon érdekeknek, melyek felbonthatlanná teszik köztünk a viszonyt, s melyeket félreismerni nekik is, nekünk is lehetetlen. E megnyugvás legyen záloga a kölcsönös bizalomnak és méltánylatnak, amelyről mi megfeledkezni soha nem fogunk, írakra nézve, speciális jelentőséggel bír. A német császárné,vasárnapon, ő felségeik , a király és királyné kíséretében, meglátogatá Andrássy gr. estélyét, s ez alkalommal külügyminiszterünket oly rendkívüli dicséretekkel halmozta el, melyekben sok része lehetett azon férfiú érdemeinek különös méltánylása, kinek politikája a monarchia s a német birodalom közötti jó viszony fenntartásán alapul.Ez érdekes estély rövid története következő: Az estély a legnagyobb fénynyel rendeztetett. 10 óra előtt megjelentek a király és királyné ő felségeik, s Andrássy gróffal és grófnéval a lépcső aljáig mentek Auguszta, német I császárné elé. A császárné igen jó kedvű volt, s I viszonozva az üdvözleteket, királynénkkal karon- I fogva járt a termekben. Később megtekinte a bástya- 1 . kert gyönyörűen kivilágított lugasait és gyönyörködve hallgatá az itt felállított magyar czigányzenekar játékát. Midőn búcsúzott, a német császárné megcsókolta Andrássy grófnét; Andrássy grófhoz pedig a következő magyar szavakkal fordult, melyeket királynénktól tanult meg : »köszönöm a gyönyörű mulatságot.“ (Egri érsekké) Samassa József szepesi püspök neveztetett ki, a »M. A.« szerint, s a királyi kinevezési okmány jun. 18-dikán kelt, tehát alig három héttel Bartakovics halála után. — Budapest, junius 30 Kedvesebb kötelességet aligha teljesítettünk, mint az, melynek teljesítése most előttünk áll. Följegyezni a napok eseményeit s részt venni a munkában, mely azokat a történet számára megörökíti s részt venni a nemzeti közörömben, mely azokban egy derültebb jövő kezdetét szemléli, ebből áll mai feladatunk. Tíz hónap múlt el azóta, hogy a nemzet képviselete összeülts intézi napról-napra súlyosodó gondok között az állam közügyeit. Kifáradva a munkában, komor kilátások közt a jövőre kevés vigaszt találva a múltban,pénzügyi és nemzetgazdászati, politikai és pártbonyodalmak súlya alatt már-már hajlandó bevallani, hogy a hosszú idő csaknem az elveszettek közé számítható s hogy az eredmény alig felel meg a munkának, alig elégíti ki a közszükséget, alig tölti be a nemzetség..És Műr észak végén derültebb kilátás nyílik. Egyszerre, majdnem váratlanul lép előtérbe két oly vívmány, mely összes parlamenti életünk nagyobb vívmányai között foglal helyet. Az állam és egyház között fenforgó kérdés megoldása kezdeményeztetik, a horvát kiegyezés befejezve áll előttünk. Néhány nap, és a kérdések, melyek sötét aggodalmakat rejtettek méhükben,egészen más alakot nyertek.n Budapest, junius 20. , (A német császárné Andrássy gróf estélyén.) Csak egy estélyről van szó, de ez estély bécsi híreink szerint, reánk magya(B. Saguni Andris), a gör. kel. ro-mánok metropolitájának halála politikai jelentőséggel bir. Ez egyházfejedelem, (ki jun. 28. hunyt el), az utóbbi időkben a hazafis román pártnak egyik támasza volt, és elhunytét e párt mélyen fogja fájlalni. Halála alkalmából a király őfelsége és a miniszterelnök az érseki szék vikáriusánál kifejeztetek részvéteket. II a (Az igazságügyien quete-ből.) Pauler Tivadar igazságügyi miniszter d. u. 5 órakor megnyitván a tanácskozást, Sárkány József emel szót. Hazai igazságszolgáltatásunk hiányainak okait az anyagi törvények nem léte mellett s az alaki törvények és az ezen törvénykezési rendszer tökéletlenségében keresi. Oly országban, hol a törvény iránti tisztelet,a jogszolgáltatás hitele, s a birói tekintély koránt sincs azon fokon, melyen egy jól rendezett jogállamban lenniök kellene, sohasem fog bizalmat ébreszteni oly törvénykezési rendszer,melyben az anyagi jog legtöbb esetben az alaki törvény hiányainak áldozatul esik. Ily viszonyok közt a legkitűnőbb bírói testület sem kinev,ételét megteremteni,mennyiben a közönség az alaki törvénykezés hiányait azonosítja a bírói testület mű- sködésével s épen azért a törvény iránti tiszteletet, a jogszolgáltatás hitelét s a birói tekintélyt csak a nyil- t vánosságra és közvetlenségre fektetett törvénykezés által hiszi biztosíthatni. A szóbeliség és közvetlenség elvét már elismerték honi törvényeink név szerint az 1870: 16 és az 1871: 3 tez., annak bohózatait csupán idő kérdésének tekintvén. Szóló elismeri hogy a szóbeliség és közvetlenség rögtöni behozatala nagy nehézségekbe ütközik ; de lehetségesnek tartja hogy az részletenként fokonként történjék a törvénykezés egyes ágaiban , — például a bünte-t nyitó eljárásban s a bagatell polgári ügyekben. — Szóló a közvetlenség és szóbeliség behozatalát mindemellett nem kivánja azon időre halasztatni, mig egy magyar tvkönyv fog kidolgoztatni, elégségségesnek tartja, hogy bizonyos előfeltételek, minek az ügyvédi rendtartás, közjegyzői intézmény, a birói qualifikáció szigorúbb megállapítása, vagy kezelése meglegyenek; de míg az anyagi igazság a formális jog békéiből kibontakozhatik, nem marad szerinte más hátra, mint Montesquieu álláspontját e elfoglalni, melyet az „Esprit des lois” című művében jelzett s mely szerint az anyagi jognak biztosítékait az alaki formák helyes berendezésében kell keresni. A mi e tekintetet illeti, szóló azon meggyőződésének ad kifejezést, hogy a perrendtartás hiányai oly kirívók, hogy a gyökeres orvoslásuk elkerülhetlenné vált. Annak megkülönböztetése, hogy mely hiányok kirívók, melyek nem, nagyon relatív dolog s igen sajátszerű, sőt ’ incorrect dolognak tartaná azt, hogy akkor , midőn valami törvényhozásilag javíttatni czéloztatik, egy kétségtelenül hiánynak agnoscatt dolog mellőztessék csak azért, mert az nem ki-rivónak canonisáltatott. Miután pedig létezik már munkálat, mely a polgári törvénykezési rendtartás hiányait orvosolni törekszik, azt hiszi, hogy nehézségekbe nem fog ütközni a gyökeres revisio,annyival is inkább, miután a részletes revisto épen annyi időbe kerülne. A végrehajtói intézményre nézve kétségtelennek tartja, hogy az idő előtt hozatott be, mert ez ott, hol nincs valódi szóbeliség, hol közbeszóló végzések igen nagy számra mehetnek, végyetlen költséges intézmény. A pesti kír. törvényszék területén , 1872-ben 230 végzés kézbesittetett. Ez került a feleknek, ide nem értve a vidékre szóló kézbesitések-nél fizetett nagyobb összegeket, 46—47.000 ftba, míg az eddig alkalmazott kézbesítők összesfizetése : 13.000 ftba került. Emellett ezen intézmény szaporította a bíróságok teendőit. A kézbesítéseket szóló legjobban szeretné közvetlenül a törvényszéktől függő egyénekre bízni, a végrehajtói teendőket pedig a közjegyzőkre kívánná ruházatni. Szentgyörgyi Imre szintén a szóbeliség és közvetlenség elve mellett nyilatkozik, melynek azonban rögtöni, az anyagi jog szabályozása nélküli életbeléptetését a lehető legveszedelmesebb kísérletek egyikének tartaná. A perrendtartásnak hiányait legnagyobb részben szerkezetieknek tartja, melyek igen könnyen kijavíthatók. Ellenzi a perjog tüzetes elvi átdolgozását, mert azt hiszi, hogy ez a jelenleg létező igazságszolgáltatási rendszer teljes felforgatása volna, mi nem válnék az igazság hasznára. Áttérve a perrendtartás egyes hiányainak fejtegetésére, megjegyzi, hogy annak a sommás perről szóló intézkedései és a törvényhozásnak azokban kifejezett intenziója, nem vezettek a kívánt eredményre. A sommás per szóbeli perré fajult el annak minden hátrányaival, melyek lehetetlenné tették a per gyors lebonyolítását. E hátrányon, úgy hiszi, segíteni lehetne az által, ha a polgári bagatell ügyeket illetőleg egy czélszerű novella szerkesztetnék, melyben ezen ügyek a többiektől elkülöníttetvén, külön szabályozás alá vétetnének főleg a felebbezés tekintetébe Ami a jelenlegi örökösödési eljárást illeti, az nemhogy elin intézné a peres dolgokat, hanem úgyszólván forrását a képezi a pereknek. Ráth Károly a közvetlenség is szóbeliség behozatalét ez időszerint nem tartja anácsosnak sem törvénykezési, sem politikai tekintetből. Törvénykezési tekintetből azért nem, mert így van,, meggyőződve, hogy az igazságszolgáltatás az által sem jobb, sem olcóbb, sem gyorsabb nem fog lenni. Politikai tekintetből pedig azért nem, mert nemcsak hogy magánjogi viszonyaink rendszeres fejlődést még nem mutathatnak fel, hanem főleg azért, mert a jelenlegi sajnos súrlódások közepette attól tart, hogy a magyar nyelv, melynek superatiáját legalább a törvénykezés terén minden körülmény közt meg akarná őrizni, eddigi diplomaatiai magaslatáról leszoríttatnék. Szóló nem tartja divatczikknek az igazságszolgáltatást, s azt hiszi, hogy abból, mert más országokban más viszonyok között a közvetlenség és szóbeliség behozatott, nem következik az, hogy az nálunk is sikerrel lesz meghonosítható. A szóbeliség és közvetlenség csak ott idézhet elő üdvös eredményeket, hol a magánjogi viszonyok évtizedek óta rendszeres fejlődésnek örvendhettek, hol codificált törvények vannak, hol épen azért mert a bíró és fél könnyebben tájékozhatják magukat, a perek ritkábbak és egyszerűbbek. Szóló ennélfogva elvileg a jelenlegi perrendtartás fenntartása mellett nyilatkozik, s csupán annak a gyakorlat által feltüntetett kirívóbb hiányait kívánná orvosoltatok Fősulyt fektet a felebbezési eljárásra. Sommás, csekélyebb fontosságú ügyekben nem engedve felebbezést, csupán azt kívánná kimondatni, hogy az ítélettel meg nem elégedő fél jogosítva legyen egyes bíróság által eldöntött ügyét rendes keresettel érvényesíteni. Két egybehangzó ítélet ellen csak azon esetben adna fellebbezést, ha az ítélet valóságos törvénysértést foglalna magában. Különbséget tenne pedig mindenesetre a per összegére nézve a felebbvitelt illetőleg, mert jogi tekintetben korántsem áll az, mit ama német közmondás fejez ki, mely szerint »der Maus that es eben so weh, wie dem Elephanten, wenn man ihr die Haut abzieht.“ — Halmossy Endre szükségesnek tartja, hogy a magyar polgári perrendtartás azon elvekre fektessék, melyek a jogtudományban és a gyakorlati életben elismert érvényt vívtak ki maguknak. Nem lát akadályt a közvetlenség behozatalára nézve a Ráth Károly által felhozott indokokban, sőt ami a nyelv kérdését illeti, azon meggyőződésben van, hogy az ügyvédekre nézve a nyelv tekintetében hozandó kötelező szabályok által ezen intézmény a magyar nyelv törvénykezési kizárólagos használatának egy újabb biztosítékát fogja képezni. Miután szóló azonban egy végleges perrendtartás kidolgozására, tekintve a jelenlegi hiányok kiigazításának szükségét, az időt rövidnek tartja, az érvényben levő perrendtartás legkiválóbb hiányait kivánja orvosoltatok F a b i n y i Theofil gyökeres reformját sürgeti a perrendtartásnak, a mi által azt írtáv * jövőre kircolandó perrendtartásnak is, mely a szóbeliségre és közvetlenségre fektettetnék, jó szolgálatot fog tenni a tvényhozás , a vok azon meggyőződésének ad kifejezést hogy viszonyaink közt a közvetlenség és szóbeliség még csak hosszú idő múlva lesz behozható, mer hiányoznak azon faktorok, melyek mellett az egyedül volna lehetséges. Nincsenek kodificált törvényeink, a bíróságok nem bírnak a törvények alkalmazásában,sőt még az anyagi jog ismeretében is a kellő jártassággal, s az ügyvédi kar képzettsége is igen sok kívánni valót hagy hitra. Fábry arra figyekeztet, hogy a tanácskozmány tulajdonképeni tárgyától eltért, amennyiben a kérdés nem az, behozassék-e a szóbeliség és közvetlenség, hanem az, hogy a jelenlegi perrendtartás gyökeres, vagy csak részletes revisto alá vétessék? Szóló a jelenlegi perrendtartást. Csupán javíttatni kívánná, de nem novella, hanem oly törvény által, mely az egész ekképen javított perrendtartást magában foglalná. Kiváló súlyt helyez a felebbezésekre s a jelenlegi felebbezések jellemzésére előadja, hogy a legfőbb ítélőszék egy esztendőben ítélt 663 becstelenitési perben, melyek közöl azonban alig 10 volt valóságos becstelenitési per, kisebb hatalmaskodási per megfordult előtte 213; pénzbeli keresetek 1—20 ftig 278; 21-50 ftig 698; 51—100 ftig 710. Összesen becstelenítési, kisebb hatalmaskodási és 300 ftig terjedő pénzkeresetek felülhaladták a három ezeret. E viszás helyzet megszüntetésére legczélszerűbbnek tartaná, ha a felebbezések bizonyos korlátozás alá vettetnének ; igy pl. becsületsértési perekben a kír. tábla lenne az utolsó fórum ; 1 — 100 ftig terjedő pénzkeresetekben szintén a kir. tábla tekintetnék utolsó fórumnak; 100—300 ftig terjedő keresetekben, pedig két egyenlő ítélet ellen nem engedne meg felebbezést. — Szilágyi Dezső azt hiszi, hogy a szóbeliség és közvetlenség kérdése csupán egy pontban függ össze a perrendtartás revisiójának kérdésével, abban t. i. váljon a semmitőszék fentartandó-e jelen alakjában, vagy sem ? E kérdés azonban később kerülvén tárgyalás alá, akkor fogja nézeteit elmondani. Vavrik ellenvetéseire megjegyzi, hogy sehol az egész világon nem tételeztetett fel a közvetlenség elvének behozatala az anyagi jog fejlettségéről és rendezettségéről. Mindazon érvek, melyeket Vavrik a közvetlenség és szóbeliség ellen felhozott, állnak az írásbeli eljárás ellenében is, sőt a közvetlenségés szóbeliség elvének alkalmazása mellett a Vavrik által felhozott hiányok sokkal csekélyebb mérvben éreztethetik hatásukat, mint az írásbeli eljárásban, mert mig ott a biró a feleket a tény és jogkérdés felett véleményük előadására s a kérdés tisztázására kényszerítheti, az írásbeli eljárásnál a rideg betű fekszik előtte, melytől egyes előtte homályosnak látszó részletek iránt hasztalan kér felvilágosítást. Angliának codificált magánjoga nincs;ezrekre mennek a bírói decisiók, de az angol biró meggyőződést szerez magának az igazság iránt a felek s illetőleg ügyvédeik nézeteiből, melyezet azok a biró által hozzájuk az ügy minden részét, s a jogkérdés minden árnyalatát illetőleg intézett kérdések folytán nyilvánítanak. A mi a perrendtartást magát illeti, szóló a gyökeres revisió mellett van. — Ezzel a tanácskozmány 7 és fél órakor befejeztetett. A képviselőház ülése junius 30. — A képv.ház mai ülése ismét egy nagymérvű manifestatio színhelye volt. A karzatok egészen megteltek közönséggel s ennek soraiban ott volt több külföldi herczeg s a magyarországi katonai főhadparancsnok, gr . Huyn is, kiről tudva van, hogy az egyházi kérdések majdnem annyira érdeklik, mint a katonaiak. Az ülés a Deák Ferencz iránti ünnepélyes ovatio jellegével birt. A baloldal részéről Grhyczy Kálmán constatálta a Deák Ferencz egyház-politikai elveivel való teljes egyetértést, és azon oldal támadás, melyet Simonyi Ernő tett, ki nem akart a kiküldendő bizottságnak semmi irányt megszabni, nyomtalanul enyészett el. A szélsőbalt politikája ezúttal a kath. töredék álláspontjára terelte, melynek nevében Paczolay János szólt, eszes érvekkel védve ez álláspontot. A baloldali indítvány szavazásra kerülvén, a szavazásnál Deák Ferencz felállása döntött. Őt követő egész pártja, az egész ház, s ma már örömmel constatálhatjuk, hogy a képv.ház magáévá tette Deák Ferencz egyház-politikai elveit. S amint az egyesült pártok proclamálták ez elveket, úgy remélhetőleg egyesült erővel fognak törekedni is azok valósítására. II. (Folytatás esti lapunkhoz.) Simonyi Ernő az állam és egyház közti viszony megítélésénél nem azt kérdi, hogy vajon a katholika egyház, vagy egyes katholikusok, legyenek azok püspökök, vagy polgári státusba való egyének, hiszik-e a csalatkozhatatlansági dogmát, s vágynom, hiszik-e azt a pápáról, minden püspökö ről vagy a hierarchia egész során keresztül le az orgonistáig. Szóló fontosságot Csak annak tulajdonit, s hogy sz ily dogmákat az ifjúságnak az iskolákban tanítják. A lelkismereti szabadság értelmében sza- I badságában áll mindenkinek a legnagyobb absur- I dumot is elhinni, de nem szabad azt tanítani az I iskolában. A rozsnyói püspök irányában azt követeli I szónok, hogy a kormány annyival inkább szigorral J járt legyen el, mert a püspök agyraváló körülmények I közt követte el az állam iránti sértést; eljárása annyiban veendő, mintha a fehérvári püspök a vett dorgálás . I után megyéjében újból kihirdette volna a vaticani I határozatokat. (Helyeslés balfelöl.) . I Mindjárt az első esetben föl kellett volna az I illető püspöknek függeszteni jövedelmeit és más i I nem követte volna példáját,mert ha a martyrkoszovó , I az egyik, a püspöki jövedelem a másik tányérban ■ I ajanitatia akármely püspöknek. Bizonyára az utóbbi I bihoz fog nyúlni. (Derültség a szélső balom. . . A tetszvényjogról elismert szóló, hogy a cos, I pus jurisban nem foglaltatik, hanem szokáson alapul I és ez alapon a kereset meg lett volna indítható I a rozsnyói püspök ellen. — Elismeri továbbá, I hogy a jus piaceti ellenkezik a vallás szabad gyakor- I latával, csakhogy oly állás mellett, mint a kath. egy- I ház és annak külföldön élő feje, fekete hadseregével, - I itt a hazában és egész Európában elfoglal, lehetetlen- I né teszi, hogy az állam oly közönyösen viselte-sík & * - I kath. egyház iránt, a mint ez Északamerikában tör- I ténik. (Helyeslés balfelé!.) » I A Lukácsy által fölhozott panasz ellenében, hogy a papokat mindenütt gúnyolják, megjegyzi, hogy annak csak a papok az oka, ha elkülönzésük és a korszellemmel ellenkező életükkel a gúnyt provokálják. Egyébiránt a papok sem oly szerények ott, ahol otthon érzik magukat, mint a kath. egyház alkotója parancsolja. Szóló,idéz egy egyházi beszédet, melyben a szónok mondja, hogy a papok oly távol állnak a fejedelmektől, mint az arany az ólomtól (Derültség); angyalok és arkangyalok messze hátra állnak a papoktól, mert az angyalok nem oldhatják föl a bűnöket, de a pap több, mint maga az úr isten, mert a pap kívánságára az isten mindig rendelkezésre kell hogy álljon. (Derültség.) Szóló végre kijelenti, hogy elfogadja Lükő indítványát, azonban Huszár pótléka nélkül elfogadja továbbá a cultusminiszter indítványát, de a bizottságot azonnal megkívánja választatni. Schvarca Gyula megengedi, hogy az egész corpus jurisban nem találni törvényt, mely alkal-' ' mazható lett volna a vaticáni határozatokat kihirdető pilssök megfenyítésére, de azt is tudja, hogy a magyar állam kormánya eddig is mindig meg tudta büntettetni azon főpapokat, kik a törvényes rendeletek ellenében engedetlenséget tanúsítottak. Nem osztozik azon nézetben, hogy a püspököt zárt levélben egyszerűen rászólólag meginteni, vagy a püspöknek ad audiendum verbum regium idéztetése méltó és elégséges eljárás lett volna. A miniszternek tudnia kellene, hogy miképen kell eljárni azokkal szemben, akik a kormány tiltó rendeletét figyelembe nem veszik, ily A miniszternek e lépésről előre kellett volna gondoskodni, megkísérelni az,perbefogatást az engedetlenség megtorlásáról szóló törvénycikk alapján. Sajnálja, ha azon nagy hatás alatt,melyet Deák Ferencz elmondott szavai keltettek, midőn t. i. jövőre kilátásba helyezte a reformokat , kiemelte, hogy lesz jövőre fegyver kezünkben szemközt állani a szóban forgó veszélyes törekvésekkel, ha azon nagy hatás alatt azt hinné a miniszter úr, hogy a pártok jelen állása felmenti őt azon felelősség alól,melylyel a nemzetnek és a háznak tartozik. Pártolja a miniszter határozati javaslatát. Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter . Az eddigi felszólalások után szükségesnek tartom kinyilatkoztatni, hogy azon motivátiók közt, melylyekkel Pest belváros igen 1. képviselője indítványomat támogatta, és az én felfogásom közt nincss különbség. Különbség legföljebb csak a formában van és én elfogadom mindazon eszméket, melyeket a t. képviselő úr a bizottság feladatára nézve előhozott. (Élénk helyeslés.) Ghyczy Kálmán: Ámbár, t. ház ! szem előtt kívánom tartani az idő rövidségét, mely tanácskozásunkra előreláthatólag még nyitva áll, nem tehetem mégis, hogy az itt elmondottak közül némelyekre csekély észrevételeimet meg ne tegyem (Halljuk!) . Én egyetértek Huszár Imre képv. úrral abban, hogy tanácskozásunknak két tárgya van. Tanácskozásunk egyik tárgya a miniszter úrnak a Lükő Géza barátom interpellációja folytán a Schopper ügyet illetőleg adott válasza és e válasz tárgyalása. Másik tárgya tanácskozásunknak azon határozati javaslat, melyet ezen tanácskozás ORSZÁGGYŰLÉS.