Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)
1876-04-08 / 82. szám
Budapest, Szombat, april 8.1876. 82. szftm. 27. évi folyam. Sasez*]Vesztési Iroda.: BaiAtok>tm, ▲thaaaeum-ipttlst. A l»p H«U«nl lAnet illata oiliid«i kOalaminy • szerkosztanglMint›Mnd›. Bérmeszetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatatsk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó.hivatal: Barátok tere, Athenaeum-épilet. A iMf aajat rteét illata közlemények (előfizetési pénz, klafiáz kMU panaszok, hirdetmények) a kiadói hivatalhoz Intinznilok. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti kiadás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felfülfizetéséfiegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek; ‡‹‹• mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések aPesti VS Napló kiadóhivatalába Budapest, Barátok tere, Átbennenm-épület küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, női legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre.......................................12 frt. Negyed évre ....... 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. Az előfizetés Budapestre aPesti Napló kiadó hivatalábanBarátok tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló» szerk. s kiadó-hivatala. Budapest, ápril 7. Anglia ideges pblegmája elhagyta, s az ország neki indult disputáin. Az udvar disputái, a lordok disputáinak, a commons talán veszekesznek is; a pártok bizonyára veszekesznek, a sajtó háborog a képéből kikelt Timestól kezdve, le a nagy zuglapokig, heti és divatlapokig, a csapszékekben és a thea asztal körül hevesen fejezik ki az emberek érzelmeiket, már meetingek is készülnek, hol a nép közvéleménye pro et contra hoz határozatokat. Valami nagy veszély fenyegetheti a szabad Angliát. S valóban a veszélyről beszélnek az emberek, sőt maga Gladstone is a parliamentben. Bouloguenál nem táboroz a franczia hódító szándékkal, sem Grant az elnök üzenetében az amerikai congressushoz nem jelzett háborút Anglia ellen; micsoda veszély lehet hát az mely úgy felizgatja a hideg Albiont, hogy egy fém lázadás semmi sem ehhez képest.A királyné le akar mondani, távirják Londonból Bécsbe. Vájjon miért? Igen nagy oka lehet, hogy a kit népe úgy szeret, mint az angol Victoriát, s ki harmincz év óta oly szeretettel krmányozza népét, az letegye a fényes, hermelinnel szegélyzett britt koronát, melynek élete dicsőségét köszönheti. Hát mindez nem egyébb, a czimkérdés miatt van. Hogy örültek, mikor a walesi herczeg elutazott Indiába. Az angolok figyelme lépésről-lépésre követte utazását. Gyönyörködtek India hódolatában, hogy indus herczegek gyémántos köntösökben, agyaraikon aranypereczekkel diszitett elefántok hátán, kulcsolt karokkal borultak előre, midőn a fejedelmi hintó elhajtott mellettük. S az ind hadsereg szép barna legénysége ezredekben, tevékeny lovakon hogy defilirozott az angol királyfi előtt, ki hadarok. És kétszáz millió nép hogy bámulta és hogy tisztelte benne fejedelmét, kinek otthon csak harmincz millió alattvalója lesz, ha trónra jut. Ki hitte volna, hogy ez utazás folytán az angol királynéból császárnő lesz, India császárnője, s az ős angol királyi intézmény egy appendixet nyer, mely mint a páva farka pompásabb, mint maga a madár, mely azt viseli s mely mint magasabb czim árnyékot vethet az alkotmányos és történelmileg becsesebb angol királyi czimre. A királyt, ki egyszersmind császár, az udvaronczok császárnak fogják csak szólitani; a kis királyi herczegek s herczegnők, kikben minden angol mama gyönyörködik, a lord s lady játszópajtások által mint »császári fenség« fognak elkényeztetni, s ezen dualismus a koronában s az udvarnál, ez ama roppant veszély, mely jelenleg minden kőnél nehezebben fekszik Britannia lélekzetén. A dolog rettenetes komolysággal pertradtáltatik. Nem mondjuk, hogy ok nélkül, mert czimkérdések gyakran politikai elvet rejtenek s politikai consequentiákkal járnak. Hanem az angol alkotmányt és szabadságot csakugyan nem féltjük a czimkérdéstől. Az angol közvélemény túlnyomóan ellene van az új »császári« czimnek. »Király és császár« — a császár utólag, s nem használva, ha Angliáról van szó sem a közéletben, sem okmányokban, s csak Indiára szorított alkalmazásban — akárhogy értelmezve, az angol közvélemény túlnyomó része repudeálja a szokatlan czimet. De Disraeli s a kormány fenntartja a bilit s már nagy többséggel keresztül is vitte a két házon. A királyné pedig eleve s örömest hozzájárult. De itt a conflictusnak vége nincs. Az oppositio azért meg nem szűnik. Gladstone, Lowe, Fawcett s mások a whig-pártból a parliamentben erős érveléssel küzdtek a bili ellen, mely népszerűtlen. Felhordták, hogy a császári czim az ind nyelvekben nem is létezik, hogy annak Indiára haszna nincs, ellenben itthon káros s veszedelmes. Disraeli az aggodalmakat eloszlatni iparkodott, s India birásának megszilárdítását, az orosz hatalom előnyomulásának meggátlását látta e czím fölvételében kifejezve. — A kormány 209 szavazattal az ellenzék csak 134-el leitt, de az erkölcsi győzelmet nem a kormány aratta. S hogy a felsőházban is Shaftesbury lord ellenzése daczára keresztül ment a bili, az ellenzék újabb fegyverrel támadt ellene, mely a harcz keserűségét nagyon jellemzi. Fawcett bejelenté az alsóházban, hogy feliratot fog indítványozni a királynéhoz, őt kérvén, hogy »India királynője« czimét vegye föl. S e mellett indul meg most az uj izgatás, sajtóban, meetingekben. A többség daczára, a kisebbség erkölcsi lehetetlenséggé akarja tenni a királynénak a csásári czime fölvételét, így aztán a királyné személye van a pártküzdelembe belevonva, persze oly ügyben, mely egyenesen a fejedelem személyére vonatkozik. Ha az agitatió nem csöndesül, a törvény szentesítése nehéz lesz. Az udvar pedig, úgy látszik, igen ragaszkodik az eredeti tervhez s a császári czím felvételéhez. Ha most azt távírják, hogy Victoria királynő lemond a trónról, ha az ellenzék őt kényszeríti az ind császári czímről lemondani, hát ez lehet igaz; de valóbbszinű, hogy e hit által csak az oppositiót elhallgattatni szándékoznak az ily, nem épen helyes magaviselettel, hogy egy mindkét parliament nagy többsége által elfogadott törvényjavaslat ellen izgatni meg nem szűnik. Különben bár elég nevezetes esemény a világtörténelemben, hogy mint lesz az ingol királyból indus császár, s az ázsiai érdekek mint lépnek mindinkább előtérbe az európai nagyhatalmak politikájában, — India, China, Turkesztán, Egyptom s a török birodalom lévén a versenygő cselekvés tere Anglia, Oroszország, Francziaország, sőt részben magunkra nézi is — a vita, mely most Angliában folyik, aligha csöndes véget nem fog érni. Még pedig úgy, hogy Disraeli győz s marad miniszter, a whig-párt pedig egy, a saját elvesztett népszerűségének visszanyerésére ügyesen felhasznált hadjárat után, megmarad kisebbség és opponál tovább mások s ürügy alatt változó szerencsével. Mi pedig irigyeljük Angliát, hogy nagyobb gondja nincs , nagyobb baja, mint a királyi czim felett vitázni. A képviselőház ápr. 8-kán szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. EB A „Pesti Napló“ tárczája. A tenger növényélete. Hatalmas a varázs, melyet a tenger minden időkben az emberre gyakorolt. Mindannyian, kik a szárazföldön felnövekedve, először léptünk partjához, magunkon tapasztalhatok e hatást, melyet az új elemmel való hosszabb érintkezés sem oszlathat egészen el. Ami bennünket legelőbb lebilincsel, a mi legerősebben hat képzelmünkre, az az óceánnak pusztasága s mérhetlensége. Emberlakta földrész nem lehet felszínén oly egyöntetű, hogy ne nyújtana a szemnek számos nyűgpontot. De a tengerszin fölött akadálytalanul tovasikamlik pillantásunk, hasonlóan annak mozgó hullámaihoz, s még a látkörből élesen kiváló határvonalát sem ismerjük ilyennek el, hanem mérhetlen távolba helyezzük át képzeletünkben. S mert a tenger a végtelennek eszméjét ébreszti fel bennünk, amelyet átgondolni nem vagyunk képesek, szemeink mindig örömmel térnek vissza a szárazhoz, szilárd alakulásaihoz , az ismerős zöld halmokhoz és kék hegyekhez. ■ A szárazzal szemben pusztának tűnik fel a tenger. Ha mér, midőn »aratás nélküli«-nek nevezte, oly fogalmat jelölt meg, amely első tekintetre mindenkinek elméjébe ötlik. Az árhullám által többé el nem érhető partszegélyektől fel az örök hó határáig alig van pontja a száraznak, mely ne volna alkalmas növényélet kifejlesztésére, s ennek oltalma alatt nem tartana fenn többé-kevésbé gazdag állati életet is. De a tengeren napokig hajózhatunk anélkül, hogy életjellel találkoznánk, kivéve talán a madarakat, melyek a hajó víznyomait követik. Pedig csalódás mindez. Az óceán oly buja életet rejt mélyében, minővel a száraznak csak egyes kiválóan kedvező pontjain találkozunk. S ennek felismerése nem a legújabb buvárlatoknak képezi eredményét ; tisztán kifejezést nyer az már a régi culturnépek mytkosaiban, melyek a tengert az élet bölcsőjének, a látható teremtés ősalapjának tekintették. A görögök a hatalmas Okeausban törzsapját tisztelték minden lénynek, még az isteneknek is, s birodalmát benépesíték ezreivel a csodaszerü alakoknak, melyekben isteni, emberi s állati tulajdonságok változatosan valának összeszövődve. A higgadt buvárlat világa eloszlatta ugyan a puszta képzelem alkotásait, s szeszélyes istenségek s gonosz tengeri szörny helyére szükségszerűséggel működő természeterőket tett, de az oceán vizei nem lettek ezáltal pusztákká. A hézagokért, melyeket okozott, ezerszeres kárpótlással szolgált a tudomány. Csaknem mindenütt, hova az ember behatolt, s hol merónnal vagy hálóval kifürkészte a mélységeket, az életalakok váratlan gazdagsága tárult fel előtte. Szervezetek, melyek maradványai a földtörténet régibb korszakaiból kövületekben jutottak el hozzánk, s kihaltaknak tekintettek, ismét polgárjogot nyertek a jelenkorban. Más leletek folytán ismert alakokat meglepő módon sikerült egymáshoz fűzni, s ezáltal a rendszer jelentékeny hézagait kitölteni. A nagy buzgalom és siker daczára, melylyel legújabb időkben atengermély buvárlatokat folytatták, csak a kisebb részt ismerjük még az óceánnak kincseiből s még mindig gazdag eredményre számíthat az, ki nem riad vissza a vontató hálóval való fáradalmas munkálkodástól. A szerves természet két alakzata közül a szárazföldön nagyobb a tömege a növényzetnek. Csak egy kis rész lép be ebből a természet nagy körfolyamába s szolgál táplálékául az állatoknak ; a másik nagyobb rész elrothad s igy a szervezetlen természetnek közvetlenül visszaadja, a mit tőle elvont. A tenger és szárazföld közt e tekintetben nagy az ellentét. Ha eltekintünk az úgynevezett Sárgás- 8 p-tengerektől, melyek nagy kiterjedések daczára is csak parányi foltok gyanánt jelennek meg a földgömbön, itt kétségkívül az állatvilág van előnyben úgy tömegre, mint térbeli kiterjedésre nézve. Míg csak nemrég azt hiték, hogy nagyobb mélységben a jelentékeny víznyomás miatt szerves élet nem maradhat meg, az újabb tengermély-búvárlatok kimutatták e nézet téves voltát. Mindenütt fenékig és gazdagon benépesítettnek találták a tengert, amennyiben kedvező volt a víz hőmérséke s a talaj minősége. A Bathybius alaktalan nyáktömegeit előhozták úgy a közép- és atlanti, mint a jegestengerből, feltalálták úgy sekély pontokon, mint 25.000 lábnyi mélységben. Nem kisebb azon fajok egyéneinek száma, melyek a vízben szabadon úsznak, s gyakran a víz mozgási állapota, s más, pontosan nem mindig meghatározható befolyások szerint — egyszerre óriási rajokban jelennek meg a felszínen, hogy ismét épen oly gyorsan eltűnjenek. Ki számíthatná meg a microscopicus kicsinységű Nactilucák milliárdjait, melyek meleg nyárereken az északi tenger partjainál oly felséges fényben tündököltetik az oczeánt ? Ki a Medusák vagy heringek csapatait, melyek a Shetlandszigeteknél 5—6 mértföld hosszú, 2—3 mértföld széles, s mindig jelentékeny mélységű zátonyokat képeznek ? Gyakran oly sűrűen úsznak, hogy a beszúrt rudak egy ideig fennállva maradnak közöttük. S amint a felszínhez közelednek, csodaszép gyógyházfényben csillámlik az egész tenger. Egyes fajok tömeges fellépésénél még meglepőbb a typusok alkatának s fejlődésének azon valban kimerithetlen gazdagsága, melylyel a tenger faunájánál találkozunk. Az állatvilág természetes főosztályainak mindenike képviselve van a tengerben is, sőt az echinodermák kizárólag itt találják fel otthonjukat. Mily szerény ehhez képest a tenger flórája. Fajainak száma ugyan nem csekély, s ismereteink hiányossága daczára már ezerekre megy, de túlnyomó többségük a vegetatív fejlődés alsóbb fokaihoz tartozik, melyeken az organismus épen nem, vagy csak kezdetlegesen oszlik különböző szervekre, s melyeken főleg a törzs és levél közti ellentét, a növényalak minden további tökélyesbülésének e feltétele vagy egészen hiányzik, vagy nem ötlik szemeinkbe. A tengerszin alatt élő e levél- és virágtalan növények számos édesvízi s — s aránylag kevés — levegőben tenyésző rokonfajokkal együtt az algák nagy osztályában egyesülnek. De ez osztály alatt nem érthetni oly természetes csoportot, melynél az alkat és fejlődés lényeges pontjai azonosak, mint pl. a füveknél vagy pálmáknál. Sőt inkább számos, többszörösen elágazó fejlődési sorozattal találkozunk. A legalsóbb fokon egysejtű organismusokkal veszik kezdetöket, s különböző középfokon át gazdagabb tagozatú alakokhoz emelkednek fel. Alsó határukon az állatvilág legegyszerűbb alakjainak nyújtanak kezet, s magasabb csoportjaik által a levéltelen s leveles növények közti egyenes átmenetet képezik, utóbbiak fejlődés menetére több analógia által emlékeztetvén. A tengerszin alatt élő virágos növényeknek eddig az összes tengerekben csak 26 faja volt biztosan meghatározható, melyek a Potameák s Hydrocharitaceák rokon családai közt oszlanak meg. Sötétzöld, fűszerű, a csúszó alaptengelyből két szemközt fekvő sorozatba sarjadozó leveleik által külsőleg felette hasonlítanak egymáshoz. Meglehetős joggal lehetne a tenger flórájához sorozni a Rhizophorákat s Avicenniákat is,melyek más fanövényekkel egyetemben a tropicus Dél- Amerika áthatolhatlan Mangrove-erdőségeit képezik. Annyira gyermekei ezek is a tengernek, hogy — mint Seemann Panamában észlelő — a hullámát gyakran lombjaik fölött siet tova, anélkül, hogy akadályozná növésüket. A tenger flórája nemcsak az alakok gazdagságában, hanem térbeli kiterjedésben is mögötte áll az állatvilágnak. Állati életet eddig minden mélységben találtak, a melybe a mérőn behatolt; de a vegetatio már 50 fonal mélységben igen meggyérül, s 200 fonal mélységnél teljesen kihal. Tehát a szárazföldnek s szigeteknek aránylag keskeny partszegélyét, s egyes sekélyebb vizmedencze talaját fedi, mig a tengerfenék legnagyobb részének mi növényzete sincs. Csak a barna tengeri növények roppant halmazából álló »Sargasso tengerek,« melyek részeit a tengeráramok a partoktól elszakítva , kedvező helyeken összecsoportosították, nyújtanak némi kárpótlást, bár ezekkel együtt sem éli fel a tenger létrehozta növényanyag állati életének nagyságát. Mi okozza a vegetatió kihalását nagyobb mélységekben, melyek mellett számos állatfaj feltalálja még létezésének minden feltételét ? Tápanyagok hiánya nem, mert bármily mélységből meritek is az óceán vizét, mindenütt csaknem egyenlő aránynyal találtak benne sót, amelynek mennyisége nagyobb mélységekben még emelkedik. A chlorophyll-tartalmú növények táplálására szintely nélkülözhetlen szénsav is minden mélységben létezik. Az állatok lélegzése, s a rothadás hozza ezt létre minden időszakban, s ezenkívül sötétben a zöld növények választják ki. A tengerfenék gazdag állati élete mellett tehát lefelé a tengervíz szénsav-tartalmának is növekedni kell. Hogy előnyt is a növényfejlődésre nézve elégséges mennyiségben kell tartalmazni a tengervíz mélyebb rétegeinek, azt említenünk sem kell, miután még sokkal inkább függ ettől az állatvilágnak, mint a vegetationak tétele. A tápanyagokon kívül a növényélet külső feltételei közül főleg kettő jó tekintetben a hő és a világosság. Ha nagyobb víztömeg felszínén kihűl, a hőveszteség által fajsúly tekintetében nehezebbé lett viz alá sülyed, s melegebb s könnyebb által helyettesittetik. A víz alsóbb rétegeinek tehát mindaddig a leghidegebbeknek kell lenni, mig az egész víztömeg nem vette föl azon hőmérséket, mely mellett a víznek legnagyobb a sűrűsége. Vegyileg tiszta vízre nézve 4.08® C., a tengervízre nézve — 3.67® C. e hőmérsék. Csak annak alatta fagy be a tengervíz. Képzelhető volna tehát, hogy a sarkok közelében a tenger egész víztömege 0® alá szállhat, anélkül, hogy fagyás következnék be. Nagyobb mélységekben tényleg észleltek is fagypont alatti hőmérsékeket. S ha ez csak kivételes jelenség, a tengerfenék közelében is legtöbbször magasb hőmérsékekkel találkoztak, ezt leginkább a tengeráramoknak köszönhetni, melyek a légkör passatszeleihez hasonlóan, a forró égövi napsugarak által megmelegített s ennek folytán könnyebbé vált vizet a sarkok felé viszik, s onnan visszafolyó hidegebbel pótolják. Ily módon minden szélességi fok alatt hőmérsék tekintetében igen kedvezők a szerves élet fejlődésére nézve a tengerfenék feltételei, s a növények csak azért nem képesek ezeket oly mértékben felhasználni, mint az állatok, mert nagyobb mélységekben hiányzik egyik legnélkülözhetlenebb életfeltételük, a világosság. A tenger növényei — néhány kis élősdi-gomba kivételével — azok közé tartoznak, amelyek sejtjeiknek organikus alkatanyagait maguk készítik. Hogy azokat a tengervíz nyújtotta élenygazdag tápszerekből előállítsák s a felesleges élenyt kiválaszthassák, a zöld színanyagnak, a chlorophyllnak jelenlétére van szükségök. Meg is található az mindenidőkben, bár első pillantásra nem mindig ismerhető fel. Számos tengeri növénynek, mint a fonala. Budapest, ápril 7. (A bécsi alkudozásokról) aBud. Corr., a következő sürgönyt közli: A tanácskozás a kereskedelmi minisztériumban d. e. 10 órától d. u. 4 óráig tartott; részt vettek Simonyi és Chlumetzky miniszterek, Matlekovics, Salmen, Bazant és Wagner osztálytanácsosok. Szakértőkül részt vettek magyar részről Brüll, Deutsch, Messinger és Frankl, osztrák részről Strakosch a gyapjúipar, Dumba a fonalipar, Redlhammer és Brei a gyapotipar részére. Határozatok nem hozattak, a szakértők meghallgatása után az osztálytanácsosok újból megbeszélik az ügyeket. A szakértők mind elismerték, hogy a magyar részről előterjesztett adatok, melyek különben Ausztriából erednek, helyesek. A katonabeszállásolási javaslatról ma három óra hosszat folyt a tanácskozás a hadügyminisztériumnál. A terjedelmes javaslatból csak azon pontok tárgyaltattak, melyek iránt nézeteltérések forognak fenn, ma csak néhány pont intéztetett el, holnapután az értekezlet folytattatik. A hadügyminisztériumban a hadügyi költségvetést most a közös minisztertanács határozataihoz képest alakítják át. A közösügyi szükséglet, mely eredetileg 62 millió többlettel volt előirányozva, most valamivel kevesebb, mint amennyi a jelen évre megszavaztatott. A bankügyben semmiféle konkrét javaslat sincs előterjesztve. (Széchenyi István) halál mak holnap — ápr. 8-kán van évfordulója. Mig Török János élt, a főváros minden kath. templomában misét mondatott Széchenyiért; — most e megemlékezések elmaradtak, s csak itt-ott egy hazafias körben ülik meg csöndben e gyásznap szomorú emlékezetét. (A székesfehérvári püspökséget) 1777-ben alapító Mária Terézia, a nagy terjedelmű veszprémi püspökség egy részének kihasításával. A »Székesfehérvár« czímű lapban ez alkalomból egy hazafias toll azt ajánlja, hogy a százas évforduló megünnepléséül írják meg s adják ki a püspökség történetét tárgyazó monográfiát. (Vas megyének) ehó 3-dikán érdekes gyűlése volt. Tudva van, hogy a január 11-diki megyegyűlés azt határozta, hogy feliratilag keressék meg a képviselőház a közigazgatási tisztviselők kineveztetésének törvénybe való igtatására. A bizottság tagjainak egy része azt találta, hogy e határozat nem a törvényben kiszabott formák között létesült s a 1. havi közgyűlésen e határozat megsemmisítését indítványozta. Ez indítvány azonban kisebbségben maradt s a megyegyűlés 81 szavazattal 69 ellenében a határozat fenntartását mondotta ki. (A helyzet Szerbiában.) Az augsburgi »Alig. Ztg.« a múlt hó végéről kelt igen terjedelmes levelet hoz Belgrádból Szerbia helyzetéről. »A háború kérdése Szerbiában — igy végződik az érdekes közlemény — még függőben van s talán egy időre függőben is marad, de végül mégis actióra kell kerülnie a dolognak. Szerbia, a miniszterelnök utóbbi békés nyilatkozata daczára, minden erejéből háborúra készül. Az ágyuk eddig hiányos előfogatait a Magyarországban tett nagy levásárlások által kiegészítették. A Poroszországban megrendelt fegyverek az osztrák fegyverátszállítási tilalom folytán valószínűleg Románián át fognak Szerbiába érkezni. Végül a hiányzó pénzre nézve egy kisebb külföldi és egy nagyobb belföldi kölcsön által akarnak magukon segíteni. A helyzet mindenesetre még mindig igen komoly, mert itten legalább senki sem kételkedik, hogy bábomra kell a dolognak kerülnie. Néhány nap óta azon bíz tartja magát, hogy Ausztria két hadtestet készül felállítani, az egyiket a szerb, a másikat a boszniai határ mentében. Itt ezt csak olyan eszköznek tekintik, melylyel pressiot akarnak a fejedelemségre gyakorolni.« A »Pesti Napló« gyűjtése az áx-'Vizkárosultal« javára. Lapunk apr. 6-ki számában kimutattunk : 11.619 frt 17 krt, 10 aranyat, 115 frnkot, 5 tallért, 3 húszast, 10 ezüst frtsat. Mersitz Mihály SzászkaÖsszesen begyült: 11.698 frt 67 kr. s a fönntebbi arany és ezüst pénz. * * « A belügyminisztériumnak ma (ápril 7.) átadtunk hatvanhat (66) frtot; a pénztárban maradt 13 frt 50 kr. bányán.........................5 frt — kr. Szászvárosi m. polg. olvasóegylet .............................61 » — « Petőcz-Lubinszky Mariska Balaton..................10 » — » Özv. C. J.-né...................2 » — » Rafai Katalin . . . . — » 75 » Andricska Judit .... — » 75 » M. Chevalier az ezüstválságról. — april 7. A magyar és az osztrák értékpapírok utóbbi nagy csökkenésének egyik főbb oka tudvalevőleg az ezüst árának folytonos hanyatlása. Azon körülmények közt pedig, melyek e hanyatlást előidézték,elsősorban áll az ezüstnek demonetisatiója a német birodalomban és azon többi államokban, melyek az arany valutára térnek át. A többi ok, mely az ezüst árának csökkenését előidézi , úgy látszik, legalább ekkora nyomással fog tovább is hatni mint eddigelé , de tartani lehet attól, hogy Francziaország és vele a latin pénzunió többi állama is kénytelen lesz nemsokára az egységes aranyértékre fektetni pénzrendszerét. Ekkor pedig az az értékcsökkenés, mely papírjainkat a külföldről monarchiánkba tereli, még rohamosabb lesz, és könnyen olyan mozgalmat idézhet elő, melynek végső lefolyását ma megítélni képesek ugyan nem vagyunk, de mely — bizonyosak vagyunk benne — közgazdasági alakulásunkra nagy hatással leend. Azért az elméleti érdeklődésnél reálisabb tekintetek vezérelnek, midőn a külföldi pénzrendszerek változásait figyelemmel kisérjük. Kiváló figyelmet érdemel e részben Michel Chevaliernek a »Revue des deux mondes« legújabb számában »Egyszerű és kettős pénzláb» czíme alatt megjelent érdekes tanulmánya. A nagyhírű nemzetgazda, ki mindenka az egységes valuta mellett küzdött, elérkezettnek látja az időpontot, hogy nyomatékos szavával a double etalon düledező rendszerére halálos csapást mérjen. A tények hatalma ugyanis arra kényszerítette a franczia kormányt, hogy a törvényhozástól felhatalmazást kérjen, miszerint az ezüstöt frankosok vezetését megszorítsa vagy egészen megszüntesse, így a kormány önkénytelenül előkészíti az aranyértékre való átmeneteit és fokozza az ezüst értékének devalvációját. Chevalier ez alkalomból újonnan kimutatja a kettős pénzérték tarthatatlanságát, követeli az öt frankosok vezetésének megszüntetését, a forgalomban levőknek lassanként, beolvasztását, és azon maximum leszállítását, melynél fogva 50 frankig egy tételben ezüsttel lehessen kifizetni. Chevalier kimutatja, hogy azon arány, mely a kettős pénzláb alapja, t. i. hogy 1 kilogramm arany egyenlő 15’A kilogramm ezüsttel, nem gyökerezik törvényben. A XI. év germinal 7-bén kelt törvény, mely a mai franczia pénzrendszert megalapította, az ezüst frankot, mely 5 gramm ezüstöt tartalmaz, tette törvényes egységül, és kijelölte, hogy ez idő szerint az aranypénz 15’A akkora értékre számíttassék, mint az egyenlő súlyú ezüst. De az akkori pénzügyminiszter világosan fenntartotta azon kikötést, hogy amenynyiben az arany értéke a fix alapnak elfogadott ezüsthöz képest idővel megváltoznék, az aranypénzek beolvasztandók és a helyesbített arány szerint veretendők lesznek. Azonban alig volt a törvény végrehajtva, már megváltozott az arany ára. 1803 tól fogva az arany ára folyvást emelkedett, úgy hogy nem 15^2, hanem 1807—1812 közt 16 —162 szeresét tette az ezüstnek. És miután a beolvasztás csak 12 százalékot tett, a nyereség pedig, ha ezüst fejében aranyat szereztek, 3°/6-ot tett, kivitték mint áruczikket az aranyat és az országban csak ezüst maradt a forgalomban. Ez így tartott, míg a 40-es években az orosz és ausztráliai bányák nagy aranytermelése 1848 körül ismét 1,15/2-re szállította a két fém érték arányát. A hatvanas években az amerikai aranybányák productiója tertemesen öregbítette az orosz és az ausztráliaiaranytermelés tömegét, minél fogva a franczia verdékbe túlnyomólag aranyat szállítottak és a bank pinczéiből kivonták az ezüstöt, mely most megdrágulván, jutalmazó exportczikké lett. Ekkor azután a forgalmat csupa arany lepte el. Ez a változás jól esett ugyan a nagy közönségnek, de nagy veszteségébe került. Ma, ha a készfizetés megkezdetnék, az ellenkező eset, mely t. i. a század elején előfordult, ismétlődnék, amennyiben mindenki az olcsóbb ezüsttel fizetne, s iparkodnék aranyat szerezni, melyet a vállalkozás, mint nyereséges czikket az országból a külföldre szállítana, ahol a 20 francos aranynak sokkal nagyobb az ára, mint 4 darab 5 ezüst franc