Pesti Napló, 1876. április (27. évfolyam, 76-100. szám)

1876-04-08 / 82. szám

Budapest, Szombat, april 8.1876. 82. szftm. 27. évi folyam. Sasez*]Vesztési Iroda.: BaiAtok>tm, ▲thaaaeum-ipttlst. A l»p H«U«nl lAnet illata oiliid«i kOalaminy • szerkosztan­glMi­­nt›Mnd›­. Bérmeszetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatatsk el. Kéziratok nem adatnak vissza. Kia­dó.hiva­ta­l: Barátok­ tere, Athenaeum-épi­let. A iMf aaja­t rteét illata közlemények (előfizetési pénz, klafiáz kMU panaszok, hirdetmények) a kiadói hivatalhoz Intinznilok. REGGELI KIADÁS. Előfizetési feltételek: Postán küldve, vagy Budapesten házhoz hordva reggeli és esti ki­adás együtt: 3 hónapra 6 frt — kr. — 6 hónapra 12 frt — kr. Az esti kiadás postai különküldéséért felfülfizetés­é­fiegyedenként 1 forint. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, de ennek­; ‡‹‹• mely napján történik is, mindenkor a hó első napjától számittatik. Hirdetések szintúgy mint előfizetések a­­Pesti VS Napló kiadó­hivatalába Budapest, Barátok­ tere, Átbennenm-épü­let küldendők. Előfizetési felhívás „PESTI NAPLÓ“-ra Előfizetési árak: (reggeli és esti kiadás, női legnagyobb tv és közgazdasági melléklet) Egész évre......................................24 frt. Fél évre.......................................12 frt. Negyed évre ....... 6 frt. Egy hónapra............................. 2 frt. Az előfizetés Budapestre a­­Pesti Napló­ kiadó hivatalába­nBarátok­ tere 7. sz. Athenaeum-épület) intézendő. A »Pesti Napló» szerk. s kiadó-hivatala. Budapest, ápril 7. Anglia ideges­ pblegmája elhagyta, s az ország neki indult disputáin­. Az udvar dis­putái, a lordok disputáinak, a commons talán veszekesznek is; a pártok bizonyára vesze­­kesznek, a sajtó háborog a képéből kikelt Timestól kezdve, le a nagy zuglapokig, heti és divatlapokig, a csapszékekben és a thea asztal körül hevesen fejezik ki az emberek érzelmeiket, már meetingek is készülnek, hol a nép közvéleménye pro et contra hoz hatá­rozatokat. Valami nagy veszély fenyegetheti a szabad Angliát. S valóban a veszélyről­ be­szélnek az emberek, sőt maga Gladstone is a parliamentben. Bouloguenál nem táboroz a franczia hódító szándékkal, sem Grant az el­nök üzenetében az amerikai congressushoz nem jelzett háborút Anglia ellen; micsoda veszély lehet hát az mely úgy felizgatja a hideg Albiont, hogy egy fém­ lázadás semmi sem ehhez képest.­­A királyné le akar mondani, távirják Londonból Bécsbe. Vájjon miért? Igen nagy oka lehet, hogy a kit népe úgy szeret, mint az angol Victoriát, s ki harmincz év óta oly sze­retettel k­rmányozza népét, az letegye a fé­nyes, hermelinnel szegélyzett britt koronát, melynek élete dicsőségét köszönheti. Hát mindez nem egyébb, a czimkér­­dés miatt van. Hogy örültek, mikor a walesi herczeg elutazott Indiába. Az angolok figyelme lé­­pésről-lépésre követte utazását. Gyönyörköd­tek India hódolatában, hogy indus herczegek gyémántos köntösökben, agyaraikon arany­­pereczekkel diszitett elefántok hátán, kulcsolt karokkal borultak előre, midőn a fejedelmi hintó elhajtott mellettük. S az ind hadsereg szép barna legénysége ezredekben, tevéken­y lovakon hogy defilirozott az angol királyfi előtt, ki hadarok. És kétszáz millió nép hogy bámulta és hogy tisztelte benne fejedelmét, kinek otthon csak har­mincz millió alattvalója lesz, ha trónra jut. Ki hitte volna, hogy ez utazás folytán az angol királynéból császárnő lesz, India császárnője, s az ős angol királyi intézmény egy appendixet nyer, mely mint a páva farka pompásabb, mint maga a madár, mely azt viseli s mely mint magasabb czim árnyékot vethet az alkotmányos és tör­ténelmileg becsesebb angol kir­ályi czimre. A királyt, ki egyszersmind császár, az udva­­ronczok császárnak fogják csak szólitani; a kis királyi herczegek s herczegnők, kikben minden angol mama gyönyörködik, a lord s lady játszópajtások által mint »császári fen­ség« fognak elkényeztetni, s ezen dualismus a koronában s az udvarnál, ez ama roppant veszély, mely jelenleg minden kőnél nehe­zebben fekszik Britannia lélekzetén. A dolog rettenetes komolysággal per­­tradtáltatik. Nem mondjuk, hogy ok nélkül, mert czimkérdések gyakran politikai elvet rejtenek s politikai consequentiákkal járnak. Hanem az angol alkotmányt és szabadságot csakugyan nem féltjük a czimkérdéstől. Az angol közvélemény túlnyomóan el­lene van az új »császári« czimnek. »Király és császár« — a császár utólag, s nem hasz­nálva, ha Angliáról van szó sem a közéletben, sem okmányokban, s csak Indiára szorított alkalmazásban — akárhogy értelmezve, az angol közvélemény túlnyomó része repudeálja a szokatlan czimet. De Disraeli s a kormány fenntartja a bilit s már nagy többséggel keresztül is vitte a két házon. A királyné pedig eleve s örö­mest hozzájárult. De itt a conflictusnak vége nincs. Az oppositio azért meg nem szűnik. Gladstone, Lowe, Fawcett s mások a whig-pártból a parliamentben erős érveléssel küzdtek a bili ellen, mely népszerűtlen. Fel­­hordták, hogy a császári czim az ind nyel­vekben nem is létezik, hogy annak Indiára haszna nincs, ellenben itthon káros s ve­szedelmes. Disraeli az aggodalmakat el­oszlatni iparkodott, s India birásának meg­­szilárdítását, az orosz hatalom előnyomu­lásának meggátlását látta e czím fölvéte­lében kifejezve. — A kormány 209 szava­zattal az ellenzék csak 134-el leitt, de az er­kölcsi győzelmet nem a kormány aratta. S hogy a felsőházban is Shaftesbury lord ellen­zése daczára keresztül ment a bili, az ellen­zék újabb fegyverrel támadt ellene, mely a h­arcz keserűségét nagyon jellemzi. Fawcett bejelenté az alsóházban, hogy feliratot fog in­­dítványozni a királynéhoz, őt kérvén, hogy »India királynője« czimét vegye föl. S e mellett indul meg most az uj izga­tás, sajtóban, meetingekben. A többség da­czára, a kisebbség erkölcsi lehetetlenséggé akarja tenni a királynénak a csásári czime fölvételét, így aztán a királyné személye van a pártküzdelembe belevonva, persze oly ügy­ben, mely egyenesen a fejedelem személyére vonatkozik. Ha az agitatió nem csöndesül, a törvény szentesítése nehéz lesz. Az udvar pe­­dig, úgy látszik, igen ragaszkodik az eredeti tervhez s a császári czím felvételéhez. Ha most azt távírják, hogy Victoria királynő le­mond a trónról, ha az ellenzék őt kényszeríti az ind császári czímről lemondani, hát ez le­het igaz; de valóbbszinű, hogy e hit által csak az oppositiót elhallgattatni szándékoznak az ily, nem épen helyes magaviselettel, hogy egy mindkét parliament nagy többsége által elfogadott törvényjavaslat ellen izgatni meg nem szűnik. Különben bár elég nevezetes esemény a világtörténelemben, hogy mint lesz az ingol királyból indus császár, s az ázsiai érdekek mint lépnek mindinkább előtérbe az európai nagyhatalmak politikájában, — India, China, Turkesztán, Egyptom s a török birodalom lévén a versenygő cselekvés tere Anglia, Oroszország, Francziaország, sőt részben ma­gunkra nézi is — a vita, mely most Angliá­ban folyik, aligha csöndes véget nem fog érni. Még pedig úgy, hogy Disraeli győz s marad miniszter, a whig-párt pedig egy, a saját elvesztett népszerűségének visszanyeré­sére ügyesen felhasznált hadjárat után, meg­marad kisebbség és opponál tovább más­ok s ürügy alatt változó szerencsével. Mi pedig irigyeljük Angliát, hogy na­gyobb gondja nincs , nagyobb baja, mint a királyi czim felett vitázni. A képvisel­őház ápr. 8-kán szombaton d. e. 11 órakor ülést tart. EB A „Pesti Napló“ tárczája. A tenger növényélete. Hatalmas a varázs, melyet a tenger minden időkben az emberre gyakorolt. Mindannyian, kik a szárazföldön felnövekedve, először léptünk partjá­hoz, magunkon tapasztalhatok e hatást, melyet az új elemmel való hosszabb érintkezés sem oszlathat egé­szen el. A­mi bennünket legelőbb lebilincsel, a mi leg­erősebben hat képzelmünkre, az az óceánnak puszta­sága s mérhetlensége. Emberlakta földrész nem lehet felszínén oly egyöntetű, hogy ne nyújtana a szemnek számos nyűg­­pontot. De a tengerszin fölött akadálytalanul tovasi­­kamlik pillantásunk, hasonlóan annak mozgó hullá­maihoz, s még a látkörből élesen kiváló határvonalát sem ismerjük ilyennek el, hanem mérhetlen távolba helyezzük át képzeletünkben. S mert a tenger a vég­telennek eszméjét ébreszti fel bennünk, a­melyet át­gondolni nem vagyunk képesek, szemeink mindig örömmel térnek vissza a szárazhoz, szilárd alaku­lásaihoz , az ismerős zöld halmokhoz és kék he­gyekhez. ■ A szárazzal szemben pusztának tűnik fel a ten­ger. H­a m­é­r, midőn »aratás nélküli«-nek nevezte, oly fogalmat jelölt meg, a­mely első tekintetre min­denkinek elméjébe ötlik. Az árhullám által többé el nem érhető partszegélyektől fel az örök hó határáig alig van pontja a száraznak, mely ne volna alkalmas növényélet kifejlesztésére, s ennek oltalma alatt nem tartana fenn többé-kevésbé gazdag állati életet is. De a tengeren napokig hajózhatunk anélkül, hogy él­etj­ellel találkoznánk, kivéve talán a madarakat, melyek a hajó víznyomait követik. Pedig csalódás mindez. Az óceán oly buja éle­tet rejt mélyében, minővel a száraznak csak egyes ki­válóan kedvező pontjain találkozunk. S ennek felis­merése nem a legújabb buvárlatoknak képezi ered­ményét ; tisztán kifejezést nyer az már a régi cul­­turnépek mytkosaiban, melyek a tengert az élet bölcsőjének, a látható teremtés ősalapjának tekin­tették. A görögök a hatalmas Okeau­sban törzsapját tisztelték minden lénynek, még az isteneknek is, s birodalmát benépesíték ezreivel a csodaszerü ala­koknak, melyekben isteni, emberi s állati tulajdonsá­gok változatosan valának összeszövődve. A higgadt buvárlat világa eloszlatta ugyan a puszta képzelem alkotásait, s szeszélyes istenségek s gonosz tengeri szörny helyére szükségszerűség­gel működő természeterőket tett, de az oceán vizei nem lettek ezáltal pusztákká. A hézagokért, melye­ket okozott, ezerszeres kárpótlással szolgált a tudo­mány. Csaknem minden­ütt, hova az ember behatolt, s hol merónnal vagy hálóval kifürkészte a mélysége­ket, az életalakok váratlan gazdagsága tárult fel előtte. Szervezetek, melyek maradványai a földtörté­net régibb korszakaiból kövületekben jutottak el hozzánk, s kihaltaknak tekintettek, ismét polgárjo­got nyertek a jelenkorban. Más leletek folytán ismert alakokat meglepő módon sikerült egymáshoz fűzni, s ezáltal a rendszer­ jelentékeny hézagait kitölteni. A nagy buzgalom és siker daczára, mely­ly­el legújabb időkben a­­tengermély buvárlatokat folytatták, csak a kisebb részt­ ismerjük még az óceánnak kincseiből s még mindig gazdag eredményre számíthat az, ki nem riad vissza a vontató hálóval való fáradalmas mun­kálkodástól. A szerves természet két alakzata közül a szá­­razföldön nagyobb a tömege a növényzetnek. Csak egy kis rész lép be ebből a természet nagy körfolya­mába s szolgál táplálékául az állatoknak ; a másik nagyobb rész elrothad s igy a szervezetlen termé­szetnek közvetlenül visszaadja, a mit tőle elvont. A tenger és szárazföld közt e tekintetben nagy az ellentét. Ha eltekintünk az úgynevezett Sárgás- 8 p-tengerektől, melyek nagy kiterjedések daczára is csak parányi foltok gyanánt jelennek meg a földgöm­bön, itt kétségkívül az állatvilág van előnyben úgy­­ tömegre, mint térbeli kiterjedésre nézve. Míg csak nemrég azt hiték, hogy nagyobb mélységben a jelen­tékeny víznyomás miatt szerves élet nem maradhat meg, az­ újabb tengermély-búvárlatok kimutatták e nézet téves voltát. Mindenütt fenékig és gazdagon benépesítettnek találták a tengert, a­mennyiben kedvező volt a víz hőmérséke s a talaj minősége. A Bathybius alaktalan nyáktömegeit előhozták úgy a közép- és atlanti, mint a jegestengerből, feltalálták úgy sekély pontokon, mint 25.000 lábnyi mélységben. Nem kisebb azon fajok egyéneinek száma, melyek a vízben szabadon úsznak, s gyakran­­ a víz mozgási állapota, s más, pontosan nem mindig meghatároz­ható befolyások szerint — egyszerre óriási rajokban jelennek meg a felszínen, hogy ismét épen oly gyor­san eltűnjenek. Ki számíthatná meg a microscopicus kicsinységű­ Nactilucák milliárdjait, melyek me­leg nyárereken az északi tenger partjainál oly felsé­ges fényben tündököltetik az oczeánt ? Ki a M­e­d­u­­s­á­k vagy heringek csapatait, melyek a Shetland­­szigeteknél 5—6 mértföld hosszú, 2—3 mértföld szé­les, s mindig jelentékeny mélységű zátonyokat képez­nek ? Gyakran oly sűrűen úsznak, hogy a beszúrt rudak egy ideig fennállva maradnak közöttük. S a­mint a felszínhez közelednek, csodaszép gyógyházfényben csillámlik az egész tenger. Egyes fajok tömeges fellépésénél még megle­pőbb a typusok alkatának s fejlődésének azon va­l­­ban kimerithetlen gazdagsága, melylyel a tenger fau­nájánál találkozunk. Az állatvilág természetes főosz­tályainak mindenike képviselve van a tengerben is, sőt az echinodermák kizárólag itt találják fel otthonjukat. Mily szerény ehhez képest a tenger flórája. Fajainak száma ugyan nem csekély, s ismereteink hiányossága daczára már ezerekre megy, de túlnyomó többségük a vegetatív fejlődés alsóbb fokaihoz tarto­zik, melyeken az organismus épen nem, vagy csak kezdetlegesen oszlik különböző szervekre, s melye­ken főleg a törzs és levél közti ellentét, a növény­alak minden további tökélyesbülésének e feltétele vagy egészen hiányzik, vagy nem ötlik szemeinkbe. A tengerszin alatt élő e levél- és virágtalan növények számos édesvízi s — s aránylag kevés — levegőben tenyésző rokonfajokkal együtt az algák nagy osz­tályában egyesülnek. De ez osztály alatt nem ért­hetni oly természetes csoportot, melynél az alkat és fejlődés lényeges pontjai azonosak, mint pl. a füvek­nél vagy pálmáknál. Sőt inkább számos, többszörösen elágazó fejlődési sorozattal találkozunk. A legalsóbb fokon egysejtű organismusokkal veszik kezdetöket, s különböző középfokon át gazdagabb tagozatú alakok­hoz emelkednek fel. Alsó határukon az állatvilág leg­egyszerűbb alakjainak nyújtanak kezet, s magasabb csoportjaik által a levéltelen s leveles növények közti egyenes átmenetet képezik, utóbbiak fejlődés mene­tére több analógia által emlékeztetvén. A tengerszin alatt élő virágos növényeknek ed­dig az összes tengerekben csak 26 faja volt biztosan meghatározható, melyek a Potameák s Hy­­drocharitaceák rokon családai közt oszla­nak meg. Sötétzöld, fűszerű, a csúszó alaptengely­ből két szemközt fekvő sorozatba sarj­adozó leveleik által külsőleg felette hasonlítanak egymáshoz. Meg­lehetős joggal lehetne a tenger flórájához sorozni a Rhizophorákat s Avicenniákat is,me­lyek más fanövényekkel egyetemben a tropicus Dél- Amerika áthatolhatlan Mangrove-erdőségeit képezik. Annyira gyermekei ezek is a tengernek, hogy — mint Seemann Panamában észlelő — a hullámát gyak­ran lombjaik fölött siet tova, a­nélkül, hogy akadá­lyozná növésüket. A tenger flórája nemcsak az alakok gazdagsá­gában, hanem térbeli kiterjedésben is mögötte áll az állatvilágnak. Állati életet eddig minden mélység­ben találtak, a melybe a mérőn behatolt; de a vege­­tatio már 50 fonal mélységben igen meggyérül, s 200 fonal mélységnél teljesen kihal. Tehát a szárazföld­nek s szigeteknek aránylag keskeny partszegélyét, s egyes sekélyebb vizmedencze talaját fedi, mig a ten­gerfenék legnagyobb részének mi növényzete sincs. Csak a barna tengeri növények roppant halmazából álló »Sargasso tengerek,« melyek részeit a tenger­áramok a partoktól elszakítva , kedvező helyeken összecsoportosították, nyújtanak némi kárpótlást, bár ezekkel együtt sem éli fel a tenger létrehozta növény­anyag állati életének nagyságát. Mi okozza a vegetatió kihalását nagyobb mély­ségekben, melyek mellett számos állatfaj feltalálja még létezésének minden feltételét ? Tápanyagok hiánya nem, mert bármily mély­ségből meritek is az óceán vizét, mindenütt csaknem egyenlő aránynyal találtak benne sót, a­melynek mennyisége nagyobb mélységekben még emelkedik. A chlorophyll-tartalmú növények táplálására szint­­ely nélkülözhetlen szénsav is minden mélységben lé­tezik. Az állatok lélegzése, s a rothadás hozza ezt létre minden időszakban, s ezenkívül sötétben a zöld növények választják ki. A tengerfenék gazdag állati élete mellett tehát lefelé a tengervíz szénsav-tartal­mának is növekedni kell. Hogy előnyt is a növényfej­lődésre nézve elégséges mennyiségben kell tartal­mazni a tengervíz mélyebb rétegeinek, azt említenünk sem kell, miután még sokkal inkább függ ettől az állatvilágnak, mint a vegetationak tétele. A tápanyagokon kívül a növényélet külső fel­tételei közül főleg kettő jó tekintetben a hő és a vi­lágosság. Ha nagyobb víztömeg felszínén kihűl, a hővesz­teség által fajsúly tekintetében nehezebbé lett viz alá sülyed, s melegebb s könnyebb által helyettesitte­­tik. A víz alsóbb rétegeinek tehát mindaddig a leg­hidegebbeknek kell lenni, mig az egész víztömeg nem vette föl azon hőmérséket, mely mellett a víznek leg­nagyobb a sűrűsége. Vegyileg tiszta vízre nézve 4.08® C., a tenger­vízre nézve — 3.67® C. e hőmérsék. Csak annak alatta fagy be a tengervíz. Képzelhető volna tehát, hogy a sarkok közelében a tenger egész víztömege 0® alá szállhat, a­nélkül, hogy fagy­ás következnék be. Nagyobb mélységekben tényleg észleltek is fagy­pont alatti hőmérsékeket. S ha ez csak kivételes je­lenség,­­ a tengerfenék közelében is legtöbbször ma­­gasb hőmérsékekkel találkoztak, ezt leginkább a ten­geráramoknak köszönhetni, melyek a légkör passat­­szeleihez hasonlóan, a forró égövi napsugarak által megmelegített s ennek folytán könnyebbé vált vizet a sarkok felé viszik, s onnan visszafolyó hidegebbel pótolják. Ily módon minden szélességi fok alatt hő­­mérsék tekintetében igen kedvezők a szerves élet fej­lődésére nézve a tengerfenék feltételei, s a növények csak azért nem képesek ezeket oly mértékben fel­használni, mint az állatok, mert nagyobb mélységek­ben hiányzik egyik legnélkülözhetlenebb életfeltéte­lük, a világosság. A tenger növényei — néhány kis élősdi-gomba kivételével — azok közé tartoznak, a­melyek sejtjeiknek organikus alkat­anyagait maguk készítik. Hogy azokat a tengervíz nyújtotta élenygazdag tápszerekből előállítsák s a felesleges élenyt kiválaszt­hassák, a zöld színanyagnak, a chlorophyllnak jelen­létére van szükségök. Meg is található az mindeni­­dőkben, bár első pillantásra nem mindig ismerhető fel. Számos tengeri növénynek, mint a fonala. Budapest, ápril 7. (A bécsi alkudozásokról) a­­Bud. Corr., a következő sürgönyt közli: A tanácskozás a kereskedelmi minisztériumban d. e. 10 órától d. u. 4 óráig tartott; részt vettek Si­­monyi és Chlumetzky miniszterek, Matlekovics, Sal­­men, Bazant és Wagner osztálytanácsosok. Szakér­­tőkül részt vettek magyar részről Brüll, Deutsch, Messinger és Frankl, osztrák részről Strakosch a gyapjúipar, Dumba a fonalipar, Redlhammer és Brei a gyapotipar részére. Határozatok nem hozattak, a szakértők meg­hallgatása után az osztálytanácsosok újból megbe­szélik az ügyeket. A szakértők mind elismerték, hogy a magyar részről előterjesztett adatok, melyek kü­lönben Ausztriából erednek, helyesek. A katonabeszállásolási javaslatról ma három óra hosszat folyt a tanácskozás a hadügyminiszté­riumnál. A terjedelmes javaslatból csak azon pon­tok tárgyaltattak, melyek iránt nézeteltérések forog­nak fenn, ma csak néhány pont intéztetett el, hol­napután az értekezlet folytattatik. A hadügyminisztériumban a hadügyi költség­­vetést most a közös minisztertanács határozataihoz képest alakítják át. A közösügyi szükséglet, mely eredetileg 6­­2 millió többlettel volt előirányozva, most valamivel kevesebb, mint a­mennyi a jelen évre megszavaztatott. A bankügyben semmiféle konkrét javaslat sincs előterjesztve. (Széchenyi István) halál mak hol­nap — ápr. 8-kán van évfordulója. Mig Török János élt, a főváros minden kath. templomában misét mon­datott Széchenyiért; — most e megemlékezések elmaradtak, s csak itt-ott egy hazafias körben ülik meg csöndben e gyásznap szomorú emlékezetét. (A székesfehérvári püspöksé­get) 1777-ben alapító Mária Terézia, a nagy terje­delmű veszprémi püspökség egy részének kihasításá­­val. A »Székesfehérvár« czímű lapban ez alkalom­ból egy hazafias toll azt ajánlja, hogy a százas év­forduló megünnepléséül írják meg s adják ki a püs­pökség történetét tárgyazó monográfiát. (Vas megyének) ehó 3-dikán érdekes gyűlése volt. Tudva van, hogy a január 11-diki me­­gyegyűlés azt határozta, hogy feliratilag keressék meg a képviselőház a közigazgatási tisztviselők kine­­veztetésének törvénybe való igtatására. A bizottság tagjainak egy része azt találta, hogy e határozat nem a törvényben kiszabott formák között létesült s a 1. havi közgyűlésen e határozat megsemmisítését indítványozta. Ez indítvány azonban kisebbségben maradt s a megyegyűlés 81 szavazattal 69 ellenében a határozat fenntartását mondotta ki. (A helyzet Szerbiában.) Az augs­­burgi »Alig. Ztg.« a múlt hó végéről kelt igen terje­delmes levelet hoz Belgrádból Szerbia helyzetéről. »A háború kérdése Szerbiában — igy végződik az érdekes közlemény — még függőben van s talán egy időre függőben is marad, de végül mégis actióra kell kerülnie a dolognak. Szerbia, a miniszterelnök utóbbi békés nyilatkozata daczára, minden erejéből hábo­rúra készül. Az ágyuk eddig hiányos előfogatait a Magyarországban tett nagy levásárlások által kiegé­szítették. A Poroszországban megrendelt fegyverek az osztrák fegyverátszállítási tilalom folytán való­színűleg Románián át fognak Szerbiába érkezni. Vé­gül a hiányzó pénzre nézve egy kisebb külföldi és egy nagyobb belföldi kölcsön által akarnak magukon segíteni. A helyzet mindenesetre még mindig igen komoly, mert itten legalább senki sem kételkedik, hogy bábomra kell a dolognak kerülnie. Néhány nap óta azon bíz tartja magát, hogy Ausztria két had­testet készül felállítani, az egyiket a szerb, a másikat a boszniai határ mentében. Itt ezt csak olyan esz­köznek tekintik, melylyel pressiot akarnak a fejede­lemségre gyakorolni.« A »Pesti Napló« gyűjtése az áx-'V­izkárosulta­l« javára. Lapunk apr. 6-ki számában kimutattunk : 11.619 frt 17 krt, 10 aranyat, 115 frnkot, 5 tallért, 3 húszast, 10 ezüst frtsat. Mersitz Mihály Szászka­Összesen begyült: 11.698 frt 67 kr. s a fönn­­tebbi arany és ezüst pénz. * * « A belügyminisztériumnak ma (ápril 7.) átadtunk hatvanhat (66) frtot; a pénztárban maradt 13 frt 50 kr. bányán.........................5 frt — kr. Szászvárosi m. polg. olvasó­egylet .............................61 » — « Petőcz-Lubinszky Mariska Balaton..................10 » — » Özv. C. J.-né...................2 » — » Rafai Katalin . . . . — » 75 » Andricska Judit .... — » 75 » M. Chevalier az ezüstválságról. — april 7. A magyar és az osztrák értékpapírok utób­­bi nagy csökkenésének egyik főbb oka tudva­levőleg az ezüst árának folytonos hanyatlása. Azon körülmények közt pedig, melyek e ha­nyatlást előidézték,első­sorban áll az ezüstnek demonetisatiója a német birodalomban é­s azon többi államokban, melye­k az arany valutára térnek át. A többi ok, mely az ezüst árának csökkenését előidézi , úgy látszik, legalább ekkora nyomással fog tovább is hatni mint eddigelé , de tartani leh­et attól, hogy Fran­cziaország és vele a latin pénzunió többi ál­lama is kénytelen lesz nemsokára az egysé­ges aranyértékre fektetni pénzrendszerét. Ekkor pedig az az értékcsökkenés, mely pa­pírjainkat a külföldről monarchiánkba tereli, még rohamosabb lesz, és könnyen olyan mozgalmat idézhet elő, melynek végső lefo­lyását ma megítélni képes­ek ugyan nem va­gyunk, de mely — bizonyosak vagyunk benne — közgazdasági alakulásunkra nagy hatással leend. Azért az elméleti érdeklődés­nél reálisabb tekintetek vezérelnek, midőn a külföldi pénzrendszerek változásait figyelem­mel kisérjük. Kiváló figyelmet érdemel e részben Mi­chel Chevaliernek a »Revue des deux mon­­des« legújabb számában »Egyszerű és kettős pénzláb» czíme alatt megjelent érdekes tanul­mánya. A nagyhírű nemzetgazda, ki minden­ka az egységes valuta mellett küzdött, elér­kezettnek látja az időpontot, hogy nyomaté­kos szavával a double etalon düledező rend­szerére halálos csapást mérjen. A tények hatalma ugyanis arra kényszerítette a fran­czia kormányt, hogy a törvényhozástól felha­talmazást kérjen, miszerint az ezüst­öt fran­kosok vezetését megszorítsa vagy egészen megszüntesse, így a kormány önkénytelenül előkészíti az aranyértékre való átmeneteit és fokozza az ezüst értékének devalvációját. Chevalier ez alkalomból újonnan kimutatja a kettős pénzérték tarthatatlanságát, követeli az öt frankosok vezetésének megszüntetését, a forgalomban levőknek lassanként, beolvasz­tását, és azon maximum leszállítását, melynél fogva 50 frankig egy tételben ezüsttel lehes­sen kifizetni. Chevalier kimutatja, hogy azon arány, mely a kettős pénzláb alapja, t. i. hogy 1 kilogramm arany egyenlő 15’A kilogramm ezüsttel, nem gyökerezik törvényben. A XI. év germinal 7-bén kelt törvény, mely a mai franczia pénzrendszert megalapította, az ezüst frankot, mely 5 gramm ezüstöt tartalmaz, tette törvényes egységül, és kijelölte, hogy ez idő szerint az aranypénz 15’A akkora ér­tékre számíttassék,­ mint az egyenlő súlyú ezüst. De az akkori pénzügyminiszter világo­san fenntartotta azon kikötést, hogy a­meny­nyiben az arany értéke a fix alapnak elfoga­dott ezüsthöz képest idővel megváltoznék, az aranypénzek beolvasztandók és a helyesbí­tett arány szerint veretendők lesznek. Azon­ban alig volt a törvény végrehajtva, már megváltozott az arany ára. 1803 tól fogva az arany ára folyvást emelkedett, úgy hogy nem 15^2, hanem 1807—1812 közt 16 —16­2 sze­resét tette az ezüstnek. És miután a beolvasz­tás csak 12 százalékot tett, a nyereség pedig, ha ezüst fejében aranyat szereztek, 3°/6-ot tett, kivitték mint áruczikket az aranyat és az országban csak ezüst maradt a forga­lomban. Ez így tartott, míg a 40-es években az orosz és ausztráliai bányák nagy aranyter­­melése 1848 körül ismét 1,15­/2-re szállította a két fém érték arányát. A hatvanas évek­­­ben az amerikai aranybányák productiója ter­­temesen öregbítette az orosz és az ausztráliai­­arany­termelés tömegét, minél fogva a fran­czia verdékbe túlnyomólag aranyat szállítot­­tak és a bank pinczéiből kivonták az ezüstöt, mely most megdrágulván, jutalmazó export­­czikké lett. Ekkor azután a forgalmat csupa arany lepte el. Ez a változás jól esett ugyan a nagy közönségnek, de nagy veszteségébe került. Ma, ha a készfizetés megkezdetnék, az ellenkező eset, mely t. i. a század elején elő­fordult, ismétlődnék, a­mennyiben mindenki az o­lcsóbb ezüsttel fizetne, s iparkodnék ara­nyat szerezni, melyet a vállalkozás, mint nye­reséges czikket az országból a külföldre szál­lítana, a­hol a 20 francos aranynak sokkal nagyobb az ára, mint 4 darab 5 ezüst franc

Next