Pesti Napló, 1913. május (64. évfolyam, 103–128. szám)
1913-05-14 / 113. szám
4 Budapest, szerda ________________ __ .■■£■■■ 1 **■ ...... PESTI NAPLÓ__________ 1913 május 14.____________113. tzSat, ^ pártegyesülés eszméje személyes ellentéteket, vagy robbantást az ellenzék soraiban nem tudott létrehozni, a megbeszélések a legbarátságosabban folytakés folynak a fegyvertársak között, a kormánypártnak tehát az a reménye, hogy az egyesülésből összekülönbözés lesz, meghiúsultnak tekinthető. Maga Iuszti Gyula, amint alábbi nyilatkozatából látható, elnéző jóindulattal viseltetik a mozgalom iránt s ha ezt nem is támogatja, de meggátolni sem jut eszébe. Pár nap múlva az egész ügy fölött napirendre lehet majd térni. 5. A munkapárton egyre inkább szaporodik azoknak száma, akik bizonyosra veszik a kormányváltozást. A pártklubba az utolsó időben igen kevesen járnak. Kivált képviselő akad esténkint kevés a klubban, ahol a többséget a mindenkori kormányok leltári hívei alkotják. A klub szögleteiben és munkapárti társaságokban egyre többen kombinálgatják, hogy ki lesz Lukács utóda. Bundám, Zichy János és Berzeviczy neveit suttogják ezekben a bizalmas beszélgetésekben, amelyeknek, ha nem is lehet nagy fontosságot tulajdonítani, egyre mégis alkalmasak. Mutatják, hogy magában a többségi pártban is elejtett embernek tartják Lukácsot és ők maguk szeretnének legjobban megszabadulni tőle, abban a hitben, hogy más miniszterelnökkel még ideig-óráig uralmon maradhatnak. Hogy különben Khuen kedden este Bécsbe érkezett, azt is annak tulajdonítják, hogy Bécsben komolyan foglalkoznak a kormányválság ügyével. * Lukács is, Hazai is Bécsbe utaztak. Hétfőn még azt jelentették, hogy gróf Berchtold kétórás látogatása Lukácsnál nem volt politikai jelentőségű, kedden délelőtt már Lukács töltött két órát Hazainál, délben Hazai már Bécsbe utazott, hogy a tartalékosok hazabocsátása felől tárgyaljon, délután már Lukács is utána ment, estére már bevallották, hogy közös minisztertanács lesz és holnap — a létszámemelés ügyét tárgyalják. Bécsben ragaszkodnak a létszámemeléshez és követelik, hogy a kormány utolsó ténykedéseképpen hajtsa keresztül ezt a kívánságot. És mit nem tennének ők meg, hogy egy araszszal meghosszabbítsák az életüket felülről. * Alulról már rég megbuktak. Az ország bizalmatlansága nőttön-nő e szerencsétlen kormányzat iránt. Szabolcs megye törvényhatósága állást foglalt a közigazgatás államosítása ellen és elítélte e tervéért a kormányt, amelyet Mezőssy Béla nagyszabású beszédben vakmerőnek és lelkiismeretlennek bélyegzett. Hajdú megye állandó választmánya egyhangúlag javasolja a csütörtöki közgyűlésnek, hogy bizalmatlanságát és megvetését fejezze ki a kormány iránt. De ez nem elég! Somogy megyében is készül a bizalmatlansági indítvány és gróf Széchenyi Aladár hirdeti, hogzt addig nem lesz nyugalom az országban, amíg a demokratikus választójogi reform meg nem valósul. Egymásután jönnek e bizalmatlansági nyilatkozatok és a kormány mellett egyetlen hang se nyilvánul. De mégis, mégis . . . Este közli a félhivatalos, hogy Lukács László miniszterelnök táviratot kapott Mokrinból és ebben Rónay Jenő beszámolója alkalmából Lukácsot őszinte, igaz párthűségéről biztosítja—dr. Kohn Bernátt pártelnök!... Hajdú, Szabolcs és Somogy sebeket oszthatnak. Részletes tudósításunk a következő: a pártkörökből. A függetlenségi és 48-as pártkörben nagy számban fordultak meg az este folyamán a képviselők és kültagok és a késő esti órákig beszélgettek. Fenn volt az elnökség minden tagja: Justh Gyula, gróf Batthyány Tivadar, Földes Béla és Holló Lajos, kik a párt képviselő tagjaival beható beszélgetést folytattak. Gróf Batthyány Tivadar, a függetlenségi és 48-as párt alelnöke szerdán lajtaujfalui birtokára utazik, hogy ott hosszabb betegsége után kissé kipihenje magát. Lajtaujfalun való tartózkodását valószínűleg megszakítja egy napra, hogy az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének vasárnapi közgyűlését, a minden oldalról felhangzó óhajra, mint az egyesület elnöke, vezethesse. A Kossuth-párt tagjai tömegesen jöttek fel a vidékről, hogy a függetlenségi pártok egyesítése dolgában megindított akció ügyében véleményüket kifejtsék. Az este nagy élénkség volt a pártkörben, ahol többek között Szentiványi Árpád és Sághy Gyula alelnökök, továbbá gróf Széchenyi Aladár voltak jelen. Désy Zoltán szerdán érkezik a fővárosba. Az eszmecsere természetesen az egyesülés kérdése körül mozgott. "Justh Gyula nyilatkozata. Justi Gyula, a függetlenségi és negyvennyolcas párt vezére így nyilatkozott a fúziós tervezgetésekről: — Álláspontom változatlan: csak akkor helyeslem a fúziót és a magam részéről csak abban az esetben mehetek bele, ha előbb megalkotjuk az egységes, minden részletre kiható programmot. Ez volt a véleményem kezdettől fogva. Meg kell állapodni az egységes taktikára nézve, miért a programra és a taktika kérdésének nyitvahagyása veszélyeztetné azokat a törekvéseket és célokat, amelyekért én és pártom küzdöttünk. — Azt, hogy le akarok mondani mandátumomról, magam is csak egyes lapokból tudtam meg. Ha a fúziós tárgyalások sikerre vezetnek és megalakul az egységes függetlenségi párt, akkor igenis, le fogok mondani. Ám ha nem lesz eredménye a fúziós törekvéseknek, semmiesetre sem vonulok vissza, mert nem hagyhatom cserben azokat, akik velem egy eszméért küzdöttek. A fúziót másképp mint liberális irányban nem is tudom elképzelni. Apponyi Kossuthnál. Gróf Apponyi Albert kedden délben meglátogatta Kossuth Ferencet. Apponyi két óra hoszszat időzött Kossuthnál és a függetlenségi fúzió ügyét tárgyalták. Apponyi — hír szerint — Kossuth előtt is amaz álláspontját hangoztatta, hogy a tárgyalások előtt elkészítendő a tervezett egységes párt programmja. Andrássy a függetlenségi fúzióról. Gróf Andrássy Gyula a függetlenségi pártok tervezett fúziójáról így nyilatkozott egy újságíró előtt: — Miután a tervezett fúzió a függetlenségi pártok belügye, én nem akarok beleavat- l kozni. Csak abból a szempontból nézem, vájjon fokozni fogja-e az ellenzék egységét és harcképességét. Ha igen, örömmel veszem a fúziót, ha nem, sajnálni fogom. Nem tudom, mi lesz a mozgalom hatása, de arról meg vagyok győződve, hogy az ellenzéknek a mainál nagyobb egysége és bensőbb harmóniája nélkül nem lehet döntő eredményeket elérni. Akármi legyen a fúziós mozgalom eredménye, én, mint aki a kormány győzelmét végzetes bajnak tartanám, azt kivárt ont, hogy ezek a kísérletek legalább ne vezessenek az ellenzék teljes széjjel robbanására és ne veszélyeztessék az okvetlenül kölcsönös bizalmat és harmóniát. Tanácskozás a fúzióról A függetlenségi és 43-as Justh-párt tagjai tegnap délután bizalmas értekezletet tartottak, melynek egyedüli tárgya az egyesülési mozgalom volt. Az értekezleten részt vettek : Justh Gyula, gróf Batthyány Tivadar, Holló Lajos, Bakonyi Samu, Győrffyy Gyula, Földes Béla, báró Manndorf Géza, Beck Lajos, Justh János, Ábrahám Dezső, Polónyi Dezső, Benedek János, Sümegi Vilmos, Vértan Endre, Vertan Etele, Baricsay Andor, Kun Béla. Behatóan vitatták meg azt a kérdést, hogy a párt minő álláspontot foglaljon el a fúzió érdekében megindult akcióval szemben. A komoly vitából le lehet szűrni azt a hangulatot, hogy a párt túlnyomó többsége húzódozik a fúzió gondolatától s csak szigorúan határolt, részletkérdésekben is megállapított programja alapján hajlandó az egyesülésben résztvenni. Többen a taktika kérdésében is követeltek garanciákat. Feltűnést keltett a párt egyik előkelő tagjának és alelnökének, Földes Bélának kijelentése, mely szerint semmi körülmények között sem kíván egyesülni. Az értekezleten Justh Gyula elnökölt. Ismertette az értekezlet ama célját, hogy a megindult egyesülési mozgalom kérdésében állást foglaljanak. Nem kíván senkit sem befolyásolni s azért majd az értekezlet végén fogja a nézetét kifejteni. Gróf Batthyány Tivadar volt az első felszólaló. A pártvezetőséggel szemben bizalmatlanságnak tekinti, hogy a mozgalmat az elnökség háta mögött kezdeményezték. Azt a látszatot keltheti ez a közvélemény előtt, mintha egyes párttagok nem volnának megelégedve a vezetéssel s új vezért keresnének. Pedig büszkén mondhatják el magukról, hogy a kötelességüket minden pillanatban teljesítették. Visszapillantást vet a párt legutóbbi hároméves múltjára, amely kemény harcokban folyt le s amelynek történelme bármilyen nagy ellenzéki pártnak a becsületére válna. Erkölcsi tekintetben sok eredményt értek el, s ha nem tartozik az egyesülés feltétlen hívei közé, úgy ezt azzal indokolja, hogy a keservesen megszerzett eredmények elvesztésétől fél. Nézeteltéréseket lát a két függetlenségi párt között nemcsak elv, hanem a taktika kérdésében is. Mindezeket először el kellene oszlatni. Programmot alkotni pedig nem a kormányképesség elérése érdekében volna szükséges, hanem azért, hogy mint ellenzék, a párt szabadelvű irányzatához lehessen csatolni a közvéleményt. Nagy kérdés, hogy az új alakulásban tisztán tudná-e a párt megőrizni elveit. Földes Béla nem híve az egyesülésnek s semmi körülmények között sem venne benne részt. Ha a pártok között való ellentétek meghagyásával jönne létre az egyesülés, akkor el lehetünk készülve egy újabb szakadásra. Ez pedig a függetlenségi eszmék lejáratására vezetne. Bakonyi Samu elvi alapon hajlandó volna egyesülni, de szerinte is kétséges, hogy, várjon az egységes programra megalkotható-e? Az egyes részletkérdéseket alaposan meg kel tárgyalni, mielőtt az egyesülésről komolyan beszélni lehetne. Báró Manndorf Géza elmondja az egyesülési ívek aláírásának a történetét. A különböző függetlenségi pártok tagjai a rendes találkozások alkalmával kedvetlenül konstatálták, hogy az ellenzék harci tüze napról-napra lankad, ellenben az ellentétek fokozódnak. Keresték a módot, hogy miképpen lehetne ezen segíteni. Szinte egy-értelmű lett annak a megállapítása, hogy csalóig de gyógyító inal szolgál a hümokrin, a hit dr. Kohn Bernáttal az élén! *