Pesti Napló, 1913. május (64. évfolyam, 103–128. szám)

1913-05-14 / 113. szám

Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 május 14. 113. szám. 3 más döbbenetét, ahonnan a mi fejlődésünk­nek útjára is a gyűlöletnek mázsás köveit görgetik. Budapest, május 13.­­(hűen Bécsben. Bécsi tudósitónk telefonozza, hogy az este gróf K h­u e­n-H­éderváry Károly Bécsbe érkezett. ■ Rokonság vagy nekszus. Kedden közöltük azt az értesülésünket, hogy az igazságügymi­nisztérium palotájának nyolcmilliós építését a pályázat mellőzésével Fellner Sándor mű­építészre bízták, aki Lukács László minisz­terelnök rokona. Ma azután a miniszterelnökségi sajtóiroda — nem tudjuk miért — Fellner Sán­dor védelmére siet és közli velünk, hogy a műépítész úr nincsen sem közeli, sem távoli rokonsági viszonyban a miniszterelnökkel. Kész­séggel közöljük ezt, megjegyezvén, hogy a sze­rencsés műépítész valóban közeli nekszusban van a miniszterelnökkel, ha ezt a viszonylatot nem is nevezik rokoninak. A fiumei választók­ Fiuméból jelentik: Az or­szággyűlési képviselőválasztók névjegyzékét össze­állító küldöttség az idén több száz magyar választót hagyott ki a listáiból és a törvény ellenére a válasz­tók névjegyzéke ügyében való felszólalásra nem tizenöt napos határidőt tűzött ki, hanem ennél ke­vesebbet. Ezzel azt akarta elérni, hogy a magyar választóknak ne legyen idejük felszólalni. A határ­időnek megrövidítése miatt többen följelentést tesz­nek­ a központi választmány ellen a belügyminisz­ternél. A közös külügyminisztériumból. A király ká­nyái K­á­n­­­a Kálmánnak, a külügyminisztérium sajtó­­osztálya vezetőjének a rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter cím­ét és jellegét, helyettesének lovag Monlong Oszkárnak a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta. \i /»­***** _______ \ Jagow a királynál. B­é­c­s­b­ő­l jelentik: J­a­g­o­­v német külügyi államtitkár holnap Bécsbe érkezik. Két napig fog Bécsben maradni és gróf B­e­r­c­h­t­o­l­d külügyiminiszterrel fog értekezni. Jagow államtitkár már korábban Bécsbe akart jönni, hogy megismerje Berchtoldot, akit eddig személyesen nem ismert, uta­zását azonban a politikai események miatt elhalasztotta addig, amig a helyzet tisztázódik. ~r­ ii. i.i ii ................... .1 Mi.iB.jósi Pál úrhoz megy és az orra alá rázza. Azután mosolyogni kezd. — Mondhatom, az egész Andrássy-utat meghódítottam ezzel a záros szoknyával. Az asszonyok majd megpukkadtak. Nem hiába mondom mindig, hogy a barna ruhám a leg­szebb. Pál úr felhúzta az orrát. — No! A bordó se kutya! Jézus Máriám, már célozgat. Rögtön a re­volverrel célozgat! Klára hamar felkapta a selyem-kalapot és páncél gyanánt tartotta maga elé. — Már nem is tudta mit beszél, csak úgy gépiesen mondta, — a jól kigondolt hazugság előre megszabott befejezéséül. — A selyem dinnye-kalapom szenzációs fel­tűnést keltett. Pál úr vérszomjasan nézett rá és a fogát szívta. —­ A rejjeros kalapod nekem jobban tetszik. Vége mindennek! Az alibire nem kiváncsi. A Julcsát nem kérdezi. Célozgat a bordó ru­hára. A selyem dinnyére rá se néz, — a rejjeros kalapot emlegeti. Mindent tud! Klára fáradtan, kimerülve dőlt le a pam­lagra. Megadta magát a sorsának. Jöjjön, ami jön. Pál úr fel és alá járkált még jó sokáig. Látszott, hogy mondani akar valamit. De a nyelve minduntalan odaragadt a szájpadlásához és nehezen jött ki a szó a torkán. Klára lihegve hamuit rá. Most jön a vég­leszámolás! Már kezdi. És Pál úr kezdte. — Furcsa dolog történt ma velem. Láttam valakit, aki szörnyen hasonlított hozzád.­­ Milyen kegyetlenül kezdi! És a keze a zsebében. A revolvert foteja a zsebében. Milyen nyomban Pál ur fejéhez. Egész teste remegett a féltékenységtől. Levágta magát a pamlagra és sírt, zokogott. Pál ur meg égre-földre eskü­­dözött, hogy nem tett semmi rosszat és csak akkor tudta lecsöndesíteni, amikor másfél óra múlva célozgatni kezdett, hogy már ideje volna megvenni azt a gyöngy-nyakéket, amit ő már „rég kínál“, de amit Klárika sehogysem akar el­fogadni, mert „drága“ és mert olyat csak a „flancos asszonyok viselnek“. Ilyenformán aztán lassanként mégis létre jött a béke. Klára sehogy sem tudott elaludni az este. Didergett a paplan alatt. A szörnyű ijedtség megviselte nagyon. Folyton az járt az eszé­ben: mi lett volna, ha az ura mégis megismerte volna?! Aztán azon tépelődött, hogy milyen lelketlen, milyen cudar volt. Meg­csalta azt a jó embert, aki sohasem bántotta, mindig dédelgette. Egyetlen hajszál hiányzott csak ahhoz, hogy összezúzza az életét. Annak a jó, ártatlan embernek az életét, aki boldogan, elégülten alszik most mellette. És a saját életét, melyet fényessé, ragyogóvá tett az a jó, szelíd ember! Az édes Isten ime megsegítette és ő hálás volt az édes Istenhez. Megesküdött ma­gában a paplan alatt, hogy soha többet nem teszi. Megesküdött az ura életére, az édes­anyja boldogságára, hogy soha többet nem megy fel a doktor lakására, — soha! — csak még egyszer, — csak még holnap , ... csak holnap. Azután megnyugodva, bűnétől megtisztulva, elaludt. Másnap pont négykor becsöngetett a dok­torhoz. — Bécsi tudósítónk telefonozza, hogy Jagow államtitkárt, aki két napig marad Bécsben, szerdán délután két órakor a király kihallgatáson fogadja; csütörtökön Jagow tiszteletére udvari ebéd lesz. Programm nélkül — nincs fúzió! (Értekezlet a Justh-pártban. — A fuzionisták visszavonulnak. — Justh Gyula nyilatkozata. — Három bizalmatlan megye. — A létszámemelést sürgetik Bécsből.) (Saját tudósítónktól.) A független­ségi pártok egyesülésének kérdése az ünnep során, de különösen a mai napon teljesen tisz­tázódott és ezzel egyúttal az eszme jelentő­sége is elhalványodott. Gróf Ap­p­o­n­y­i Albert látogatása Justh Gyulánál, majd Kossuth Ferenccel való beható tanácskozása, úgyszintén a Justh-párt esti rögtönzött konferenciája min­den tekintetben megvilágította a fúzió tervé­nek értékét és kockázatait. Kiderült az is, hogy a dolognak első pillanatra túlságos jelentőséget tulajdonítottak, illetve hogy az akció kezdemé­nyezői a siker érdekében nagyobb lármát ütöt­tek, mint amennyit megérdemelt volna. Kiderült ma, hogy úgy a Justh-párt, mint a Kossuth-párt összes mérvadó tényezői egyetér­tenek abban, hogy részletesen kidolgozott Pro­gramm nélkül az egy pártba olvadás keresztül nem vihető. Viszont az akció kezdeményezői is át kezdik látni, hogy a mai helyzet nem alkal­mas arra, hogy az elvi és a taktikai Programm firtatásával esetleg kiélezzenek oly vélemény­­különbségeket, amelyek eddig nem akadályoz­ták az ellenzéket az egyöntetű együttműkö­désben. Az egyesülés hívei közül az objektívebbek és megfontoltabbak ebből folyóan már­is meg­állapítják, hogy a nagy eszme körülbelül kútba esett és a legjobb esetben az lehet belőle, hogy a pártonkívüliek egy része és a Kossuth-párt, valamint Justh Gyula pártjának néhány tagja gróf Károlyi Mihály számára alakit egy har­madik függetlenségi pártot. Amiből nagyobb " — Az arcát nem láttam ugyan, de az alakja pont a tied volt . . ". — Az lehetetlen ... Én hatkor . . . — Várd meg, mig befejezem . . . Milyen izgatott. Egész vörös az arca! — A kalapja éppen olyan volt, mint a tied és a ruhája is . . . — Ismétlem ... Én pont hatkor . . . Első pillantásra azt hittem, te vagy . . . Később láttam csak, hogy a ruhája egészen másképpen van szabva, mint a te bordó­ kosz­tümöd ... A rejjerje meg sokkal vékonyabb, mint a tied... Hja, nem mindenki vehet száz száns rejjert, mikor két korona egy szál! Az övé sokkal vékonyabb volt . . . Klára rábámult, aztán hirtelen felugrott és kiabálni kezdett. — De jól megnézted azt a nőt! Nolám! Még azt is megfigyelted, hogy hány szálas volt a rejjerje. Nem szégyenled bevallani, hogy fixíroztál egy hölgyet?! Pál úr zavartan hümmögött: — Csacsika! Mondom, hogy azt hittem: te vagy! Meg is akartam szólítani! — Te gazember! — Értsd meg: — tévedés volt, no! — Jó kifogás! Biztosan meg is szólítottad. — Becsületszavamra: nem szólítottam meg. Különben . . . izé . . . olyan . . . amolyan hölgyike lehetett. Mert amikor meglátta, hogy utána megyek . . . Izé . . . Azért mentem csak utána, mert azt hittem, hogy . . . Amikor észre­vette, hamar beült egy kocsiba és szinte várta, hogy melléje üljek . . . — Biztosan melléje is ültél! Nekem hiába beszélsz. Azért jöttél olyan későn haza! . És a legválogatottabb szitkokat vágta , baj valóban nem származhatik, különösen, ha ennek az új pártnak a tagjai a továbbiakban nagyobb taktikai körültekintéssel fognak az el­lenzéki harcban résztvenni, mint ahogyan első akciójukat megkezdették. Mert kétségtelen, hogy ebben a kezdeményezésben nagy vesze­delem rejlett az ellenzéki küzdelem koncen­trikus ereje szempontjából. Csak figyelni kellett a kormány szolgálatában nyíltan vagy titkon működő orgánumokat, mily gyöngéd féltéssel kísérték a fiatal államférfiak heves gesztusait, amelyekkel geniális eszméjüknek hálójába akar­ták keríteni az összes függetlenségieket. Kor­mánypárti oldalról hangzott el a legtöbb mél­tatlankodás a vezérek óvatossága és tartózko­dása miatt és nem győzték buzdítani az ifjú trónkövetelőket a detronizálás könyörtelen ke­resztülvitelére. Talán ez a gyanús biztatás tékítette észre a fúzió bajnokainak túlnyomó részét, akik ma erősen hirdették mindenfelé, hogy nekik eszük ágában sem volt akciójukat a vezérek ellen intézni, sőt, hogy ellenükre, vagy nélkülök semmiféle fúzióba bele nem mennének. Maga gróf Károlyi Mihály, úgy látszik, kevésbbé lelkesedik már a függetlenségi pártegységért, akcióját legalább is egyelőre beszüntette és tar­tózkodó álláspontot foglal el. Jellemző az is, hogy a sokat emlegetett írek Justh-párti aláírói közül ma hárman, akik távol vannak a fővárostól, — Fernbach Ká­roly, R­á­t­h Endre és Faragó Antal — sür­­gönyileg értesítették Justh Gyulát, hogy min­den körülmények között vele maradnak és nél­küle semmiféle pártalakulásban részt nem vesz­nek, ugyanígy nyilatkoztak ma a függetlenségi párt értekezletén résztvett képviselők, mond­hatni kivétel nélkül. Ennek az értekezletnek egyhangúsága bizonyítja, hogy pártszaka­dásról, vagy detronizálásról Justh Gyula táborában szó sem lehet, ami a demokratikus elvek további győzelmes előre­haladása szempontjából mindenesetre örven­detes, örvendetes egyébként általában az, hogy a

Next