Pesti Napló, 1913. május (64. évfolyam, 103–128. szám)
1913-05-14 / 113. szám
Budapest, szerda PESTI NAPLÓ 1913 május 14. 113. szám. 3 más döbbenetét, ahonnan a mi fejlődésünknek útjára is a gyűlöletnek mázsás köveit görgetik. Budapest, május 13.(hűen Bécsben. Bécsi tudósitónk telefonozza, hogy az este gróf K hu en-Héderváry Károly Bécsbe érkezett. ■ Rokonság vagy nekszus. Kedden közöltük azt az értesülésünket, hogy az igazságügyminisztérium palotájának nyolcmilliós építését a pályázat mellőzésével Fellner Sándor műépítészre bízták, aki Lukács László miniszterelnök rokona. Ma azután a miniszterelnökségi sajtóiroda — nem tudjuk miért — Fellner Sándor védelmére siet és közli velünk, hogy a műépítész úr nincsen sem közeli, sem távoli rokonsági viszonyban a miniszterelnökkel. Készséggel közöljük ezt, megjegyezvén, hogy a szerencsés műépítész valóban közeli nekszusban van a miniszterelnökkel, ha ezt a viszonylatot nem is nevezik rokoninak. A fiumei választók Fiuméból jelentik: Az országgyűlési képviselőválasztók névjegyzékét összeállító küldöttség az idén több száz magyar választót hagyott ki a listáiból és a törvény ellenére a választók névjegyzéke ügyében való felszólalásra nem tizenöt napos határidőt tűzött ki, hanem ennél kevesebbet. Ezzel azt akarta elérni, hogy a magyar választóknak ne legyen idejük felszólalni. A határidőnek megrövidítése miatt többen följelentést tesznek a központi választmány ellen a belügyminiszternél. A közös külügyminisztériumból. A király kányái Kána Kálmánnak, a külügyminisztérium sajtóosztálya vezetőjének a rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter címét és jellegét, helyettesének lovag Monlong Oszkárnak a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta. \i /»***** _______ \ Jagow a királynál. Bécsből jelentik: Jagov német külügyi államtitkár holnap Bécsbe érkezik. Két napig fog Bécsben maradni és gróf Berchtold külügyiminiszterrel fog értekezni. Jagow államtitkár már korábban Bécsbe akart jönni, hogy megismerje Berchtoldot, akit eddig személyesen nem ismert, utazását azonban a politikai események miatt elhalasztotta addig, amig a helyzet tisztázódik. ~r ii. i.i ii ................... .1 Mi.iB.jósi Pál úrhoz megy és az orra alá rázza. Azután mosolyogni kezd. — Mondhatom, az egész Andrássy-utat meghódítottam ezzel a záros szoknyával. Az asszonyok majd megpukkadtak. Nem hiába mondom mindig, hogy a barna ruhám a legszebb. Pál úr felhúzta az orrát. — No! A bordó se kutya! Jézus Máriám, már célozgat. Rögtön a revolverrel célozgat! Klára hamar felkapta a selyem-kalapot és páncél gyanánt tartotta maga elé. — Már nem is tudta mit beszél, csak úgy gépiesen mondta, — a jól kigondolt hazugság előre megszabott befejezéséül. — A selyem dinnye-kalapom szenzációs feltűnést keltett. Pál úr vérszomjasan nézett rá és a fogát szívta. — A rejjeros kalapod nekem jobban tetszik. Vége mindennek! Az alibire nem kiváncsi. A Julcsát nem kérdezi. Célozgat a bordó ruhára. A selyem dinnyére rá se néz, — a rejjeros kalapot emlegeti. Mindent tud! Klára fáradtan, kimerülve dőlt le a pamlagra. Megadta magát a sorsának. Jöjjön, ami jön. Pál úr fel és alá járkált még jó sokáig. Látszott, hogy mondani akar valamit. De a nyelve minduntalan odaragadt a szájpadlásához és nehezen jött ki a szó a torkán. Klára lihegve hamuit rá. Most jön a végleszámolás! Már kezdi. És Pál úr kezdte. — Furcsa dolog történt ma velem. Láttam valakit, aki szörnyen hasonlított hozzád. Milyen kegyetlenül kezdi! És a keze a zsebében. A revolvert foteja a zsebében. Milyen nyomban Pál ur fejéhez. Egész teste remegett a féltékenységtől. Levágta magát a pamlagra és sírt, zokogott. Pál ur meg égre-földre esküdözött, hogy nem tett semmi rosszat és csak akkor tudta lecsöndesíteni, amikor másfél óra múlva célozgatni kezdett, hogy már ideje volna megvenni azt a gyöngy-nyakéket, amit ő már „rég kínál“, de amit Klárika sehogysem akar elfogadni, mert „drága“ és mert olyat csak a „flancos asszonyok viselnek“. Ilyenformán aztán lassanként mégis létre jött a béke. Klára sehogy sem tudott elaludni az este. Didergett a paplan alatt. A szörnyű ijedtség megviselte nagyon. Folyton az járt az eszében: mi lett volna, ha az ura mégis megismerte volna?! Aztán azon tépelődött, hogy milyen lelketlen, milyen cudar volt. Megcsalta azt a jó embert, aki sohasem bántotta, mindig dédelgette. Egyetlen hajszál hiányzott csak ahhoz, hogy összezúzza az életét. Annak a jó, ártatlan embernek az életét, aki boldogan, elégülten alszik most mellette. És a saját életét, melyet fényessé, ragyogóvá tett az a jó, szelíd ember! Az édes Isten ime megsegítette és ő hálás volt az édes Istenhez. Megesküdött magában a paplan alatt, hogy soha többet nem teszi. Megesküdött az ura életére, az édesanyja boldogságára, hogy soha többet nem megy fel a doktor lakására, — soha! — csak még egyszer, — csak még holnap , ... csak holnap. Azután megnyugodva, bűnétől megtisztulva, elaludt. Másnap pont négykor becsöngetett a doktorhoz. — Bécsi tudósítónk telefonozza, hogy Jagow államtitkárt, aki két napig marad Bécsben, szerdán délután két órakor a király kihallgatáson fogadja; csütörtökön Jagow tiszteletére udvari ebéd lesz. Programm nélkül — nincs fúzió! (Értekezlet a Justh-pártban. — A fuzionisták visszavonulnak. — Justh Gyula nyilatkozata. — Három bizalmatlan megye. — A létszámemelést sürgetik Bécsből.) (Saját tudósítónktól.) A függetlenségi pártok egyesülésének kérdése az ünnep során, de különösen a mai napon teljesen tisztázódott és ezzel egyúttal az eszme jelentősége is elhalványodott. Gróf Apponyi Albert látogatása Justh Gyulánál, majd Kossuth Ferenccel való beható tanácskozása, úgyszintén a Justh-párt esti rögtönzött konferenciája minden tekintetben megvilágította a fúzió tervének értékét és kockázatait. Kiderült az is, hogy a dolognak első pillanatra túlságos jelentőséget tulajdonítottak, illetve hogy az akció kezdeményezői a siker érdekében nagyobb lármát ütöttek, mint amennyit megérdemelt volna. Kiderült ma, hogy úgy a Justh-párt, mint a Kossuth-párt összes mérvadó tényezői egyetértenek abban, hogy részletesen kidolgozott Programm nélkül az egy pártba olvadás keresztül nem vihető. Viszont az akció kezdeményezői is át kezdik látni, hogy a mai helyzet nem alkalmas arra, hogy az elvi és a taktikai Programm firtatásával esetleg kiélezzenek oly véleménykülönbségeket, amelyek eddig nem akadályozták az ellenzéket az egyöntetű együttműködésben. Az egyesülés hívei közül az objektívebbek és megfontoltabbak ebből folyóan máris megállapítják, hogy a nagy eszme körülbelül kútba esett és a legjobb esetben az lehet belőle, hogy a pártonkívüliek egy része és a Kossuth-párt, valamint Justh Gyula pártjának néhány tagja gróf Károlyi Mihály számára alakit egy harmadik függetlenségi pártot. Amiből nagyobb " — Az arcát nem láttam ugyan, de az alakja pont a tied volt . . ". — Az lehetetlen ... Én hatkor . . . — Várd meg, mig befejezem . . . Milyen izgatott. Egész vörös az arca! — A kalapja éppen olyan volt, mint a tied és a ruhája is . . . — Ismétlem ... Én pont hatkor . . . Első pillantásra azt hittem, te vagy . . . Később láttam csak, hogy a ruhája egészen másképpen van szabva, mint a te bordó kosztümöd ... A rejjerje meg sokkal vékonyabb, mint a tied... Hja, nem mindenki vehet száz száns rejjert, mikor két korona egy szál! Az övé sokkal vékonyabb volt . . . Klára rábámult, aztán hirtelen felugrott és kiabálni kezdett. — De jól megnézted azt a nőt! Nolám! Még azt is megfigyelted, hogy hány szálas volt a rejjerje. Nem szégyenled bevallani, hogy fixíroztál egy hölgyet?! Pál úr zavartan hümmögött: — Csacsika! Mondom, hogy azt hittem: te vagy! Meg is akartam szólítani! — Te gazember! — Értsd meg: — tévedés volt, no! — Jó kifogás! Biztosan meg is szólítottad. — Becsületszavamra: nem szólítottam meg. Különben . . . izé . . . olyan . . . amolyan hölgyike lehetett. Mert amikor meglátta, hogy utána megyek . . . Izé . . . Azért mentem csak utána, mert azt hittem, hogy . . . Amikor észrevette, hamar beült egy kocsiba és szinte várta, hogy melléje üljek . . . — Biztosan melléje is ültél! Nekem hiába beszélsz. Azért jöttél olyan későn haza! . És a legválogatottabb szitkokat vágta , baj valóban nem származhatik, különösen, ha ennek az új pártnak a tagjai a továbbiakban nagyobb taktikai körültekintéssel fognak az ellenzéki harcban résztvenni, mint ahogyan első akciójukat megkezdették. Mert kétségtelen, hogy ebben a kezdeményezésben nagy veszedelem rejlett az ellenzéki küzdelem koncentrikus ereje szempontjából. Csak figyelni kellett a kormány szolgálatában nyíltan vagy titkon működő orgánumokat, mily gyöngéd féltéssel kísérték a fiatal államférfiak heves gesztusait, amelyekkel geniális eszméjüknek hálójába akarták keríteni az összes függetlenségieket. Kormánypárti oldalról hangzott el a legtöbb méltatlankodás a vezérek óvatossága és tartózkodása miatt és nem győzték buzdítani az ifjú trónkövetelőket a detronizálás könyörtelen keresztülvitelére. Talán ez a gyanús biztatás tékítette észre a fúzió bajnokainak túlnyomó részét, akik ma erősen hirdették mindenfelé, hogy nekik eszük ágában sem volt akciójukat a vezérek ellen intézni, sőt, hogy ellenükre, vagy nélkülök semmiféle fúzióba bele nem mennének. Maga gróf Károlyi Mihály, úgy látszik, kevésbbé lelkesedik már a függetlenségi pártegységért, akcióját legalább is egyelőre beszüntette és tartózkodó álláspontot foglal el. Jellemző az is, hogy a sokat emlegetett írek Justh-párti aláírói közül ma hárman, akik távol vannak a fővárostól, — Fernbach Károly, Ráth Endre és Faragó Antal — sürgönyileg értesítették Justh Gyulát, hogy minden körülmények között vele maradnak és nélküle semmiféle pártalakulásban részt nem vesznek, ugyanígy nyilatkoztak ma a függetlenségi párt értekezletén résztvett képviselők, mondhatni kivétel nélkül. Ennek az értekezletnek egyhangúsága bizonyítja, hogy pártszakadásról, vagy detronizálásról Justh Gyula táborában szó sem lehet, ami a demokratikus elvek további győzelmes előrehaladása szempontjából mindenesetre örvendetes, örvendetes egyébként általában az, hogy a