Pesti Napló, 1914. szeptember (65. évfolyam, 212–241. szám)
1914-09-26 / 237. szám
Budapest, szombat PESTI NAPLÓ 1914. szeptember 2.Sk (237. szám. 5 Orosz támadás Greg ellen Berlin, szeptember 25. A Novoje Vremja egy ideérkezett számában hevesen támadó cikk van Grey angol külügyi államtitkár és Anglia ellen. Angliának — úgymond a cikk — esze ágában sincs beváltani azt a régi ígéretét, hogy a német-osztrák-magyar seregek megsemmisítésére fogja fordítani minden erejét. Ezt ígérte Anglia, most pedig csak arra törekszik, hogy a kontinensen az egyensúlyt megőrizze s minden gondja arra irányul, hogy valamikép a saját érdekei kárt ne szenvedjenek. A frémet-angol háborúre Általános hadikötelezettség Angliában Berlin, szeptember 25. londoni hírek szerint az a félmillió ember, akit a hadseregbe soroztak, vagy három évre, vagy a háború tartamára kötelezte magát katonai szolgálatokra. Kitchener lorc. csak ezzel a feltétellel vállalta el a hadügyminiszterséget. E szigorú és hosszú időre szóló kötelezettség kétségtelenül az általános hadkötelezettség kezdetét jelenti. A sorozásnál legelőször a polgári osztályból való ifjak jelentkeztek, de később sokan besoroztatták magukat a munkásosztályból is, mert a munkáspárt parlamenti vezetői felszólítást intéztek a munkásokhoz, hogy lépjenek be a hadseregbe. Ez fontos és figyelemreméltó jelenség, mert a munkások a hadsereggel mindezideig minden közreműködést megtagadtak. A felsőház szeptember 11-iki ülésén Churchill tengerészetügyi miniszter kijelentette, hogyAngliának a jövő évben 25 hadtestből álló hadserege lesz. Ezt a nagy számot Anglia csak a sorozáskötelezővé való tétele útján érheti el. A Daily Chronicle elégedetlenségét fejezi ki a sorozás mai módjával szemben. A már besorozott félmillió emberen kívül a hadügyminiszternek még félmillió katonára van szüksége. Ezt a hadsereget azonban, ha Kitchener tudna is elegendő legénységet kapni, a jövő évig semmi esetre se tudná felruházni, felszerelni, élelmezni és kiképezni. A diadalmas „U. 9." hőse Berlin, szeptember 25. A császár az „U. 9." tengeralatti naszád hős kapitányának a vaskeresztet adományozta. A kapitány, Weddingen Ottó, augusztus 16-án tartotta esküvőjét Wilhelmshavenben, ahová egy vakmerő A „tanulság" London, szeptember 25. A Times tengerészeti szakértője a három angol páncélos cirkáló elpusztítása alkalmából a következőket írja: Ez a legkomolyabb szerencsétlenség, amely a brit flottát a háború kitörése óta érte és nagy tanulság a flottára és a nemzetre nézve. A Daily Chronicle vezércikkében megjegyzi: Kiváló tengerészlegénységünket ért veszteségünkkel szemben a németek egyetlen embert sem vesztettek. Sok és különös elővigyázati intézkedés nélkül nehezen vihetünk areadnoughtokat nyílt vizekre, ha a németek sem teszik azt. A Daily Chronicle szakmunkatársa azt írja: Azt állítják, hogy a hydroplánok lehetővé teszik a megfigyelőknek a tenge alatti hajók jelenlétének megállapítását, de hogy történik ez, ha e felderítésre reggel fél 8 órakor lesz szükség egy őszi reggelen, vagy a hydroplánnak e célra való felhasználása nem tanácsos, mert a hydroplán a támadó tengeri erő közelségét elárulja? A Daily Telegraph azt mondja: Meg kell adni, hogy a támadást teljes eredménygel vitték véghez. Berlin, szeptember 25. ezt a fegyvert az ellenséges hadihajókkal és a tengeralattjáró naszádokkal szemben felhasználni. A „Manchester Guardian" azt írja, hogy a három cirkáló elvesztését nem szabad könyedén venni. Ha angol torpedónaszádok ilyen rövid idő alatt három német cirkálót sülyesztettek volna el, ezt derekas munkának tartották volna. A lap reméli, hogy a következő események meg fogják mutatni, hogy a cirkálók legénységének magatartása megfelel az angol tengerészek tradícióinak. Levertségreazonban nincsen ok. ./ London, szeptember 24. (Berlinen át.) A Times a brit cirkálók megsemmisítésével kapcsolatban a következőket írja: Az esetből azt a tanulságot is levonhatjuk, hogy a sülyedő hajók legénységének megmentésénél követett eddigi gyakorlatot meg kell változtatnunk. A mentési munkálatokat talán torpedózuzókra és más kisebb járművekre kell bíznunk. A lap hozzáteszi: koncedálnunk kell, hogy a német tengerészet hírszolgálati osztályát kitűnően szolgálják ki. Krisztiánia. szeptember 15. Egy ismert norvég tengernagy a Morgenbladed-be az „U. 9." német tengurulatú naszád tettéről a következőket írja: Az Északi- és Keleti-tenger blokádjának angol taktikája részben halálra van ítélve, minthogy a teljes angol megfigyelő láncolaton és saját bázisától200 tengeri mértföldnyi távolságban egy német tengeralatti naszád húsz emberrel át tudott siklani az évszázadok óta Anglia által uralt tengeri területen egészen a kanálisig. Hogy a megsemmisített páncélos cirkálók régiek, az mellékes. Amiként ma megsemmisítették ezeket a cirkálókat, úgy holnap megsemmisíthetik az egész angol tengerfeletti flottát. Az Északi- és Keleti-tenger már nincsenek az angol hajószörnyetegek birtokában. Új kor, új metódus kezdődik, amely a kis tengeri hatalmakra nagy fontosságú, mert lehetővé válik, hogy nagy számmal beszerezzen ezekből a borzalmas és nem drága tengeri fegyverekből. feladat elvégzése után a Shetland-szigetekről tért vissza hajójával. Mivel naszádján némi javításokat kellett végeznie, pár napi szabadságot kapott és ezt az időt arra használta fel, hogy testvére házánál megesküdjék menyasszonyával, a Homburgba való Prete kisasszonnyal.. Esküvője után nyolc nappal ismét elfoglalta parancsnoki tisztét, az „U. 9."-en. Weddingen kapitány jellemzésére néhány epizódot elevenítenek fel az itteni lapok. Nemrég Helgoland közelében történt, hogy az „U. 9." egyik matróza a tengerbe esett. Bár az idő zivataros volt és a tenger magas hullámokat vetett, Weddingen gondolkozás nélkül a tengerbe ugrott és kimentette a fuldoklót. Bátor tettéért akkor megkapta az életmentőknek járó érmet. A Five O'clock Taube Luigi Barzini, a Corriere della Sera bires haditudósítója érdekes levélben számol be lapjának a párisi hangulatról. A megkipó cikkből az alábbi szép részleteket közöljük. Néhány nap óta nem repülnek már német „galambok" Páris felett és a közönség, amely már szinte várta a megszokott órában a repülőgépeket, egész csalódottnak érzi magát. A „galambok" ugyan veszedelmet hoztak Parisra, de egyúttal pompás látványosságszámba mentek és a párisiak mindig készek bármit is kockáztatni, hogy csak élvezhessék az érdekes látványosságot. A párisi csak a váratlantól rémül és zavarodik meg. Az előre nem látható dolgok megdöbbentik. Ha nem tudja pontosan, mi történt, miről van szó, a legborzasztóbb dolgokat képzeli el. De ha tudja, látja, mi jár reá, nem rémül meg egy cseppet sem. Így történt, hogy míg az első német aeroplán, amely Páris felett megjelent, páni félelmet idézett elő a lakosság között, a m második már csak érdekes eseményszámba ment, a harmadikat pedig egész kedélyesen fogadták. Minden szokás dolga. A német repülőgép igazi német pontossággal mindig hat órakor jelent meg nagy magasságban a Montmartre felett, majd a Notredame templom felé közeledett, hogy azután nagy ívben megkerülve a várost visszatérjen a német táborba. A párisiak az ötórai tea mintájára már úgy jelölték azt az időt, amikor a „galamb" megRotterdamon keresztül jelenlik Londonból. Az angol lapok nyugodtan ítélik meg a három cirkáló pusztulását Az ósdi hajók megsemmisülése csak kis mértékben gyengíti az angol flottát, csak a sok vitéz tengerész halála sajnálatos. A lapok kiemelik, hogy két cirkálóra aközben irányítottak torpedókat, amikor ezek az első cirkáló hajótöröttjeinek megmentésére síeltek. Ez a megrendítő tény ellenkezik a tengeren való mentés szokásaival és hasonló magatartásra kényszeríti az angolokat az ellenséges hajókkal szemben. A lapok továbbá megemlítik, hogy az angolok, akik eddig lemondtak tengeralatti aknák elhelyezéséről, most már alighanem kénytelenek lesznek jeleni: „Five o'clock pigeon". Az újságok már állandó címmel ellátott rendes rovatot nyitottak a német aviatikusoknak s napi bulletinekben jelentenék: „A galamb tegnap 5 óra 25 perckor jelent meg északnyugat felől..." A reménység a türelem szülőanyja. Öt óra felé minden talpalatnyi helyet megtölt a kíváncsiak tömege. Minden útkeresztezés feketéllik az emberektől, minden szem kémlelve járja be az égboltot és mindenki aggódva várja a pillanatot amikor a tér gyík végétől a másikig fölhangzik a kiáltás: — Itt van! Nem könnyű dolog aeroplánokat kutatva öt percig egyfolytában kémlelni az eget, anélkül, hogy bármit is fölfedezne az ember a végtelen kékségen, ami repülőgéphez hasonlít. Egész újfajta vállalkozások indultak virágzásnak. A Montmartreon, Páris szívének e pilléreszk, falusi szögletében, akárcsak a napfogyatkozások alkalmával, székeket adnak bérbe, hogy arra felállva, kényelmesebben szemlélhessék a „galambot". A kényelmes székeken ülve sokkal jobban meg lehet figyelni a különös madár repülését. Az emberek a kíváncsiságtól hajtva, valósággal búcsújárást rendeznek a Sacrecoeur dombjára. A boulevardon a német aeroplánok fényképét árulják, hogy a nép „az első pillanatra ráismerhessen". Látcsöveket is árulnak. — Tábori látcső, darabja nyolc frank százötven helyett! — kínálják az árucikket. És a kávéházak terraszán a vállukra vetik a vendégek a látcső szíját és türelmesen várják a pillanatot, amikor a látókörön belül Berlin, szeptember 25. • A londoni Reuter-ügynökség jelenti Kalkuniából. Az „Emden" német cirkáló megjelent Madras előtt és két olajtartályt ágyúzással lángba bomlott. Az angol erődök viszonozták atüzelést, mire az Emden kioltotta lámpásait és a sötétségben eltűnt, kaphatják a látcsővel a „galambot"... Különös egy nép! Láttam, amikor utoljára repült el Páris felette „galamb"... Délután fél hat óra körül járt az idő. Az opera-téren, amely néhány, perccel ezelőtt üres volt, beláthatatlan tömeg tolongott a földalatti vasút monumentális bejárata körül... Mindenkire az égre nézett, már látni lehetett a gépet, amely épp a tér felé szállt és két visszahajló szárnya úgy feslett, mint a papi köpeny lebenye. A figyelmesen szemlélő közönségen a félelem, aggódás vagy a gond legcsekélyebb jelét sem észleltem. Nyilván senki sem gondolt arra, hogy a német aviatikusnak eszébe juthat épp a tömeg közepébe dobni egy bombát. A szemekben csak a kíváncsiság és a látnivágyás mohósága tükröződött. Azok, akiknek látcsövük volt, megjegyezték: — Páncélos repülőgép! — Alulról úgy fest, mint egy csónak! És a szabad szemmel néző emberek mindent elhisznek a látcsöveseknek ... Minden balkonon, minden lekaszon, minden ablakban és padlásablakban emberek jelennek meg. Ember ember hátán áll. Csak a rengeteg tömeg halk morajlását lehet hallani... Az ellenséges repülőgép csillogott a nap utolsó sugaraiban. Hátrahajló szárnyain rózsás fény reszketett. Biztosan repült tova a végtelen kékségben. Hirtelen puskalövés hallatszott. Azután gyors egymásutánban száz, meg száz lövés dördült el. Honnan jöttek a golyók. Nem tudni. Úgy tetszik, a háztetőkről. Bár senkit sem lehet látni, meglehet, hogy A rettegett Emden