Pesti Napló, 1915. március (66. évfolyam, 60–90. szám)

1915-03-10 / 69. szám

0 Szerda PESTI NAPLÓ 1345. március 8. a nemzetiségében rejlő hatalmi eszközöket kih­a /.­ i­nálja, hogy a Közép-tengerig jusson és hogy a Bal- ,­kán és a Duna völgyeit legalább közvetett uralma alá vesse. Oroszország érthető, bizonyos előfelté­telek között természetes, de korántsem szükség­szerű, egyetlen lehető, életérdekeiből eredő politi­kája, sőt nem is egyetlen imperialisztikus politi­kája, sőt úgy hiszem, nem is az érdekeinek leg­jobban megfelelő politikája. A Balkánon nincs számbavehető orosz gazdasági érdekről szó, olyan­ról, amelynek elhanyagolása komoly kárral járna. Oda való kivitele elenyésző töredéke összes kivite­lének. Tetemesen kise­b a miénknél. Ezzel szem­ben óriásiak az Ázsiában elérhető eredmények, a­melynek állapotai szintén nagyfontosságú átalaku­lások küszöbén állanak. A mi balkáni politikánk — Szerbiát annyira meg kell gyengíteni, hogy nagyzású hóbortját fel legyen kénytelen adni. Ne akarjuk meghódítani, hanem vegyük el tőle azt, ami nem szerb is csatoljuk a bolgár részt Bulgá­riához, az albán részt Albániához. Törjük meg katonai erejét úgy, hogy Szerbia ne támadhasson hátba, valahányszor más ellenséggel gyűlik meg a bajunk. Tegyük gazdasági megélését lehetővé, de úgy, hogy tőlünk el ne zárkózhassék. Statuál­juk annak a példáját, hogy mikép jár az a Bal­kán-állam, amely ellenünk foglal állást is amely a mi rovásunkra akar hódítani. Általában a Bal­kánon a hatalmi viszonyokat úgy kell kialakí­tani, hogy az orosz balkáni politikának eddigi eszközeit kezéből kicsavarjuk. A balkán népekkel szemben politikánk igen világos. Egyik balkán államnak természetszerű kifejlődése, gazdagodása, a Balkánon élő testvé­reinek magával való egyesítése se fenyegeti a mi állami érdekeinket. Minél gazdagabbak, minél műveltebbek az odavaló államok, annál jobb az nekünk is. A mi érdekünk nem követeli meg, hogy az odavaló államok jelenlegi határvonalai feltét­lenül fenmaradjanak és a hatalmi egyensúly bi­zonyos alakzatával magunkat azonosítsuk. Ne­künk a balkán népek által akart és a közöttük levő hatalmi viszonyoknak megfelelő minden megoldás elfogadható. Mi teljesen tisztelhetjük minden következményeiben azt az elvet: „legyen a Balkán a balkán népeké." Csak azt nem enged­hetjük meg, hogy olyan állam, amely ellenségünk, a­mely velünk szemben ellenséges, agresszív poli­tikát folytat, terjeszkedjék, erősödjön, vezérszere­pet vigyen. A háborúnk védelmi háború — A háborúnk védelmi háború s akkor éri el célját, ha ellenségeinket sikerül visszaszorítani és áttörni véglegesen azt a gyűrűt, amelyet körülöt­tünk alakítottak. Legelőnyösebb volna, ha ellen­ségeink közül egyes hatalmakkal meg tudnánk tel­jesen békülni s azokat meg tudnók nyerni s el­érnék, hogy a jelenlegi Irtózatos világháborút igazi béke váltsa fel s hogy a háború után a társadalom fo­kozott erővel fordulhasson a gazdasági és kultur­munka felé. Egyes ellenségeinkkel való külön béke volna a legbiztosabb jele is garanciája a kívánt irányváltozásnak. A legtermészetesebb volna az, hogy Angliát nyerjük meg s kapcsoljuk ki ellensé­geink sorából, mert Angliát érdekei tulajdonkép­pen Közép-Európához csatolják; de sajnos, éppen erre van a legkisebb kilátás és félni kell, hogy Anglia marad legelkeseredettebb ellensége Német­országnak. De hogyha célunk nem is a hódítás, a háború teljes erkölcsi jogot ad mindahoz, amit előnyösnek tartunk magunkra nézve és a jövő bé­kéjére nézve. Ellenségeink nem kímélnének, ha győznének. Tudjuk mindnyájan, hogy Ausztriából, Galíciából, Bukovinából akarja magát Orosz­ország kielégíteni, Magyarországból, Bosznia-Her­cegovina és Horvátországból Szerbia. A neutrális államokat, Olaszországot és Romániát is a mi te­rületünk odaígérésével akarják megnyerni. Er­délyt már rég kínálják, mint bitang jószágot. A jelen háború irtózatos vérünkbe és pénzünkbe ke­rült, tehát nem szabad más tekintetet ismernünk győzelem esetében, mint az érdekünket és azt, hogy magunkat megvédjük az ellen, hogy nem­sokára hasonló helyzetbe kerülhessünk. Esetleges hódítástól tehát ne riadjunk vissza melléktekinte­tek miatt, hanem kizárólag csak a mi előnyünk ál­tal vezettessük magunkat. Érdemes volt e háborút viselnünk? — Most még csak egy szót kívánok álta­lában a gyarmatok kérdéséről mondani. Németor­szág győzelmét minden bizonynyal gyarmatbiro­dalmának kiterjesztésére is ki fogja használni. Nálunk nem ilyen egyszerű a kérdés. Anélkül, hogy elvileg minden gyarmat ellen nyilatkoznék, azt tartom, hogy csak akkor szabadna rágondolni, hogyha olyan gyarmathoz jutnánk, amely nagy tőkebefektetés nélkül gyorsan volna kihasznál­ható s amely olyan nagy gazdasági előnynyel jár, hogy érdemes miatta szárazföldi haderőn kívül nagy tengeri erőt is tartani és ha érdemes a nye­reségek fejében azon nehézségekkel is szembe­nézni, amelyeket a komplikált közjogi helyzetünk­ben a gyarmatosítás okozna. A Balkánon való nagyobb mérvű hódítás teljesen elhibázott politika volna, odavezetne, hogy előbb-utóbb visszavigye a Balkánra Oroszországot. A kérdés csak az, érde­mes vol-e ilyen veszélyes háborút folytatni, ha nem akartunk világbirodalmat alapítani és érde­mes volt-e kevesebb eredményért azokat az erő­feszítéseket vállalni, amelyekkel a háború járt. Minket csakis a kényszer hajtott harcba. Érde­mes volt háborúba menni, mert létünket védtük meg. — Nem volna szabad úgyis, sajnos, számbe­lileg túl csekély magyar faj színe-javát, a jövő munkásait a vérpadra küldeni, várható gazdasági előnyökért, Afrika aranyáért, vagy pedig politikai légvárakért és ambíciókért. Csak az ezeréves ma­gyar állam fentartásáért volt szabad mindenünket kockára tenni, ezért pedig kellett. Nincs okoskodni való, nem kérdezhetjük, érdemes-e létünket, be­csületünket, jövőnket védeni! Ezt meg kell ten­nünk, bármibe kerüljön, valahányszor veszélyben van. De előnyünk győzelem esetében több is lesz, mint az, hogy élünk és visszavertünk egy galád merényletet. Kiszámíthatatlan nagy hasznunk abban lesz, hogy meggyengítettük azokat az erő­ket, amelyek a magyar faj létét veszélyeztették és veszélyeztetnék a jövőben is. A magyar nemzet a győzelem után — A győzelem esetében a magyar nemzet olyan kedvező viszonyok közé kerül, mint aminek közt soha, vagy legalább is sok század, óta nem volt, s ha nem követ el hibát a közeljövőben, e­ kedvező helyzet gyümölcseit élvezni is fogja. N­a a háború óriási megpróbáltatásai között, a lét és nem lét kérdésével szembesítve, nemzetünk poli­tikai éleslátása megedződik, ha általánossá válik az a tudat, hogy a politika nemcsak úri huncut­ság, nemcsak pártkérdés és hatalmi kérdés, hanem tőle függ a nemzetnek a léte s minden egyes csa­ládnak jóléte és boldogulása, ha a lövészárkokból több önérzetet, több hátgerincet, a politikában több komolyságot hozunk vissza, ha belátják minden­felé, hogy a nemzet erkölcsi tisztaságában és jel­lemében rejlik ereje és hogy erős, a nemzettel érző és a nemzettel élő hadseregre van szüksége neki is, szövetségesének is, a dinasztiának is, akkor azon legdicsőbb jövő előtt állunk, amelyre számbeli vi­szonyainknál fogva általában hivatva vagyunk. — Tehát érdemes harcolnunk — fejezte be nagyszabású előadását — érdemes küzdenünk és a hazánk iránt való kötelességet teljesítünk, amikor egyesült erővel törekszünk a győzelmet kivívni, azok, akik a múlt állapottaival meg voltak elé­gedve épp úgy, mint azok, akik közállapotainkat elítélték azt a teljes, azt a döntő győzelmet, amely a nemzet jövőjét szilárdabb alapokra van hivatva fektetni. Az angolok, akik kísérletet tettek, hogy­ a Karun-folyó mentén Irakban előnyomul­janak, itt ismét vereséget szenvedtek. Há­rom zászlóalj angol gyalogság, két gyors­tüzelő ágyúval, két hegyi ágyúval és egy gépfegyverosztaggal, valamint egy század lovassággal március 3-ikán támadást kísé­relt meg Ahvaz környékén lévő állásaink ellen. Csapatainknak önkéntesek által támo­gatott ellentámadása az ellenséget a Karun­folyóba szorította, miközben az ellenség négyszáz halottat és sok száz sebesültet vesztett és sok fogoly visszahagyásával rendetlenségben Bender-Maszrietől délre horgonyzó hajóira menekült. Az elesettek között van egy őrnagy és négy más angol tiszt. Három ágyút, 500 fegyvert, 200 lovat és nagymennyiségű lőszert és más hadi­anyagot zsákmányoltunk. Veszteségünk­­e­l­lentéktelen. A Dardanellák ostroma A Dardanellák előtt nem változott a hely­zet, az ellenséges flotta minden siker nélkül folytatja az ostromot. Tegnap négy angol hadi­hajó bombázta az erődöket, semmi eredményt se értek el és visszavonultak Tenedoszba. Az entente most szárazföldi seregek támogatásá­val akarja a tengeri akciót hatásosabbá tenni és hír szerint — persze, gyanús angol hír sze­rint — gyarmati, javarészt egyiptomi csapatok már készen is állanak az indulásra. A francia és angol gyarmatok minden gyülevészét a Dardanellák elé hajtják s ilyen „szárazföldi sereggel" akarják az erődök vitéz, fölényes vé­delmét megtörni. Török hivatalos jelentés Konstantinápoly, március 8. A főhadiszállás jelenti: Tegnap három ellenséges páncéloshajó három órán át nagy távolságból hosszabb időközökben ered­ménytelenül bombázta Szmirna erődítési műveit és azután visszavonult. Ma délelőtt hatástalan tüzelésüket ismét egy órán át folytatták. Ez a két bombázás nekünk sem veszteséget, sem kárt nem okozott. Ma délután négy angol hadihajó idő­közönként ágyúinak hordképességénél na­gyobb távolságból bombázta a Dardenellák­nál lévő erődeinket és eredmény nélkül visszavonult Tenedoszba. A szároszi öbölben egy ellenséges cir­kálót, amely Harab-Bulair környékét lövöl­dözte, két gránátunk a hajóhídon ért. Eredménytelen a bombázás Konstantinápoly, március 8. A Tanin tudósítója jelenti a Dardanellák­ról, hogy a tizennégy nap óta tartó bombázás semmi kárt nem tett a török ütegekben. Bécs, március 9. Szófiából jelentik a Südslavische Korrespon­denz-nek. A Dardanellák ellen operáló egyesült flotta eddigi tökéletes kudarcát jól informált he­lyen annak tudják be, hogy az akciót vezető angol admirális a Limpus tengernagytól kapott adatok alapján irányította a hadműveleteket. Ezek az adatok teljesen értékteleneknek bizonyultak, mert a török hadvezetőség a Dardanellák védelmében olyan alapos változtatásokat eszközölt, hogy Lim­pus árulása teljesen eredménytelen volt. Elsősor­­ban megváltoztatták a török ütegek pozícióit, ame­lyek most már semmi összefüggében nincsenek a szoros bejáratánál levő erődökkel. Ilyenformán még az erődök összelövése sem jelentené az üte­gek elpusztítását. Az ellenséges hidroplánok sem voltak képesek a jól elrejtett ütegeket felfedezni Most már az angolok is beláthatják, hogy a leg­külsőbb régi erődítmények bombázásával semmi sikert sem értek el. Az ott felállított régi török ágyúk éppen csak arra voltak jók, hogy az új ütegek állásáról eltereljék a figyelmet. Berlin, március 9. A Lokalanzeiger kiküldött munkatársa elment Essad pasával, Janina hős védőjével a Dardanel­lák torkolatához, egészen a külső hadállásokig és élményeiről a következőket jelenti lapjának: — Délelőtt tíz órakor a tengerszoros bejára­tánál öt nagy hadihajó tűnt fel. Gyorsan közeled­tek s egyszerre kezdték az ágyúzást. Úgy látszott, mintha terv és rendszer nélkül szórták volna har­minc centiméteres gránátjaikat a két part felé­, Egyetlen egy polgárember sem izgult a támadás miatt. Az ázsiai parton egy üteg felelt a bombá­zásra, azután egy másik, majd egy harmadik és végül hat.­­ Csak néhány sortüzet adtak le. A tüzérség parancsnoka, aki mellett állottam és aki a tüze­lést vezette, gúnyosan hunyorított. Ágyuütegeinek még tizedrészét sem helyezte működésbe , már is mutatkozott a hatás. Az angol hadihajók két teli­lövést kaptak és meggyorsították járásukat. Egyet­len egy török ütegre egy óra leforgása alatt hat­van gránátot lőttek. Egyik sem talált. Állásomból tisztán láthattam a nehéz ágyukat, amelyekkel a tengerszoros két partja sűrűn tele volt tűzdelve. Ott állottak a török ágyuk s nem is válaszoltak az angolok haszontalan golyópazarlására. Hamarosan kiderült, hogy az angolok is lehe­tetlennek tartják vállalkozásukat, nem képzelhető, hogy hajóikkal keresztüljussanak a tengerszoro­son, tehát hozzáláttak, hogy csapatokat szállítsa­nak partra. Ezzel még annyi szerencséjük sem volt, mint a bombázással. Akárhol tűntek fel a partraszálló csapatok, nagy veszteségekkel siettek vissza a tengerre. Szemem láttára tűzte a parancs­nok egy zászlós mellére a kitüntetést. Ez a fiatal hős tegnap egy fél szakaszszal egy egész angol századot szétkergetett. Minthogy roham közben puskáját elhajította, nagy köveket dobált az ango­lokra, mikor katonáit szuronyrohamra vezette. Eddig legalább hatezer gránátot pazaroltak el leg­nehezebb ágyúikból az angol hadihajók. És az eredmény? A tengerszorosnál két porogn elavult erődöt szétlőttek, amelyekben csak régi, hasznavehetetlen ágyuk voltak, de a Dardanellák tulajdonképpeni, erődítései teljesen sértetlenek és bevehetetlenek az ellenség számára azokkal az eszközökkel, amelyek­kel rendelkezni látszanak. Mindennap megismétlődik ez a kép. Négyr­e néha több ellenséges hajó is jön, hogy elpuffolí­tava tűzijátékát, amig egyszer mi­vel a török tü­zérség felhagy a szokott bunyorgatással és had-

Next