Pesti Napló, 1916. augusztus (67. évfolyam, 212–242. szám)

1916-08-01 / 212. szám

&­má L­­— . PESTI NAPLÓ WIB. augusztus 1. f csapások mérhetetlen sorától, amelyet, hogy az ő szavaival éljünk, ellenségeink engesztel­hetetlen őrülete kényszeritett ránk. A két­esztendős és egyelőre teljesen végeláthatatlan világháború a legnagyobb csapás, ami az em­beriséget é­rhette. Ferencz József, aki oly hosszú időn át volt a béke felséges őrizője Európában, csak megrendülést és iszonyatot érezhet egyrészt, de másrészt hatalmas feje­delmi személyét királyi önteltséggel telitheti a tudat, hogy magyar nemzete minden tőle telhetőt megtett arra, hogy a túl erős ellenség kezéből kikényszerítse a dicsőséges és mara­dandó békét. Nem öröm, hogy ez az időpont még nem érkezett el és nem vigasz, hogy a háború második évfordulóján még csak meg­közelítő sejtelmünk sem lehet arról, hogy az európai népek vezetői mikor fogják megérteni egymás szavát. Egyetlen vigaszunk, hogy olyan hatalmas fejedelem, mint első Ferencz József király, velünk együtt érzi át a gyászt és a borzalmat. Nagy szivének megrendü­ltsége lesz az eljövendő béke egyik főtámasztéka, az ő emberi szive, az ő királyi szava méltó volna arra, hogy meghajoljon előtte az ellen­ség is, aki dúló csaták közepette is tisztelet­tel övezi az ő apostoli királyi személyét. N­a minden fejedelem és minden vezér így gon­dolkoznék, mint Ferencz József magyar ki­rály, akkor Európa népeit már nem alázná meg a háború kínja. Bratianu és a román parlament Bukarest, Iulius A román parlamentet alig ismerik nálunk, csak néhány jelentősebb név él a köztudatban. Tudják, hogy a román kamara szereplő tagtjai: Bratu­mn, Carp, Maiorescu, Marghiloman, Arion, Take Ionescu, Filipescu, de magát a parlament összetételét, a pártokat, a román parlamentariz­must csak felületesen ismerik. Pedig az erre vo­natkozó adatok igen érdekesek. A román kamará­ban négy párt foglal helyet: a liberális, a kon­zervatív, a konzervatív demokrata és a nemzeti demokrata párt. A parlamentnek 183 tagja van. A képviselők közül százhúszan a Bratianu miniszter­elnöke vezetése alatt álló liberális párthoz tartoz­nak, negyvenkilencen a Marghiloman elnöklése alatt álló konzervatív párthoz, tizenketten kon­zervatív-demokraták, ezeknek Take Ionescu a ve­zérük. A nemzeti demokrata pártnak mindössze két tagja van: Iorga és Cuza egyetemi tanárok. Ez tehát a román parlament, amely a király kívánságára végső esetben hivatva van d­önteni arról, hogy milyen legyen Románia külpolitikai magatartása. A négy pártból csak kettő számít ko­molyan: a liberális és a konzervatív­ párt. Ezeket történeti pártoknak hívják Romániában, mert mindig ezekből alakítják a kabinetet. Romániában sajátságos parlamenti rendszer van. Az ország­gyűlés tartama négy esztendő és ehhez képest négy évről négy évre váltakozik a kormány is. A libe­rálisokat a konzervatívok váltják fel, a konzer­vatívokat a liberálisok. Akármilyen kicsi ez a két párt, Romániában feltétlenül kormányképes. Ha az országgyűlés tartama véget ér, vagy ha a kabi­net nem népszerű az országban és ez alapon az uralkodó feloszlatja a parlamentet, a király ma­gához hivatja az ellenzéki pártok vezetőit és meg­bízza őket a kormányzással. A választásokon a kormány mindig többséget kap. Ez onnét van, mert Románia közvéleménye három részre oszlik. Az ország harmadrésze liberális, harmadrésze kon­zervatív, harmadrésze minden politikai irányzat iránt közömbös. Ez a közömbös harmadrész adja azután a kormánynak a többséget, még­pedig azért, mert különböző érdekek fűzik a mindenkori ka­binethez. Bratianu miniszterelnököt majt előzőleg tudva­levőleg Maiorescu volt a kabinet feje. ő kötötte meg a bukaresti békét és ezért nagy volt a nép­szerűsége. De hirtelen megbukott, amikor a Bratianu vezetése alatt álló liberális párt tetszetős programmot vitt a tömeg elé. Általános választó­jogot követelt a liberális párt a kamarában, kí­vánta továbbá, hogy a parasztok érdekében kiseb­bítsék meg a latifundiumokat és adjanak több földet a népnek. Maiorescu ellenezte a reformot és még mielőtt elvesztette volna népszerűségét, önként eltávozott a helyéről. Bratianu lett az utódja, ez a tehetséges, nagyképzettségű politikus. Egész Ro­mániában nagy a tekintélye. Szereti a nép, szereti az uralkodó, szavának nagy sulya van az ország­­ban. Valóságos Napoleonja a liberális pártnak. Románia eddigi semlegességének kérdése kemény próbára tette Bratianu diplomáciai képességét. Előkelő politikusok azt mondták nekem, hogy a miniszterelnök a próbát fényesen kiállotta. De ki tudná megmondani, hogy mi fog történni Buka­restben a legközelebbi napokban. K. M. írta: Lakatos László Az igen egyszerű dolog, amit elmondok, pesten történt, abban az időben, amikor még a Gyapjú-utcában állt a színház, ahol estén­kint operetteket játszottak németül. Ennek a­­színháznak volt tagja Brigitta. A nyolcvanas­­esztendők egy szép téli estéjén (a hó a zugli­geti úton lovastul együtt befújt és eltemetett­­egy lóvonat-kocsist, kis, fejebubon ülő bőr­sapkája, mint egy pipa csutora emelkedett ki a hóból), ezen a szép téli estén tű­nt fel elő­ször Brigitta. Az Angot asszony leányában lépett fel és a kórusban. Két rózsaszínű rongy párisi kofácskának öltöztette őt, szőke volt, mint a téli levegő­, kis orrának hegye rózsa­színű, mint a malac nyelve. „Mit Fischen in der Halle ..." — énekelte a többiekkel, akik szintén nem tudtak énekelni, a szín­padon az isteni Albin Swoboda mókázott po­cakjával és akinek Brigitta feltűnt, az nem a közönség volt, nem is Károlyi István gróf, ha­nem egy fiatal jutakereskedő, akinek üzlete­­szemközt volt a Neugebaeudevel. Az élet ke­­véssé volt romantikus akkor, de szerencsét hozott Brigittának. Az ifjú kalmár (hatalmas orra volt, gyöngyszínű szeme és homorú­­fivegűi csíptetője) nem ígért házasságot, de lakást bérelt Brigittának a Schiftmaans-Mexában, k&gl a szökéz&oc. Három uccai­ szoba volt a lakásban, az egyikről át lehetett pillantani a Napóleon-kávéházba, amelynek cégérén III. Napóleon volt lefestve fehér mel­lényben, kezében egy billiárd­ dákóval és amelynek tulajdonosa minden éjszaka egy ezüst huszonöt krajcárost adott a rendőrnek. Brigitta anyja is beköltözött a lakásba és úgy határoztak, hogy egyelőre a hátsó udvari fül­kében fog lakni, ő nyit ajtót a fiatal keres­kedőnek, hogy így megtakarítsák a cseléd­bért. Vasalni is ő fog, mert nem szabad, hogy a szerencse elkapatottá tegye az embert. De napközben gyakran bement az utcai szobákba is. Már az első hónap végén ebéd után (a konyhában elvégezvén a mosogatást) gyakran az ebédlő-szoba hintaszékében szunyi­kált el — előbb egy régi zsebkendőt terített feje alá, nehogy a hintaszék hímzett párnája bezsirosodjék. A zsebkendő ócska volt, tu­catja két forint és Brigitta anyja még abban az időben szerezte, amikor Brigitta apja még élt. (Kocsis, verklis, kisegítő pincér, színházi fodrász, ligeti kikiáltó és népérd­ekes volt az egymást követő évek alatt.) Egyik délután Brigitta gyengéd mozdulat­tal kihúzta édesanyja feje alól az ócska ron­gyot és finom baju­sztzsebkendőt tett helyébe. Az idill negyedik hónapjában a ter­sasszony már Brigitta viseltes ruháit kezdte hordani, azokat tudniillik, amelyeket a jutakereskedő a barátság első heteiben varratott gyengéden imádott saor^Uawhek. J3«gitta *U£]a nagon­ként kétszer evett húst, apró kolbászkákat fő­zött a kelkáposztájába, pénteken csirkén, va­sárnap libán élt, este, mikor leánya eltávozott,­ hogy a művészetnek éljen, nem sajnált ma­gától egy-két kancsó sört. Sovány kis nénike azca hízásnak indult, nyaka fehér lett és telt, mint az előkelő hölgyeké, akik halon, pásté­tomon és gyümölcsön élnek. Brigitta a Tyúk-­ ketrec nevezetű étteremből gyakran papírba csomagolva hozott haza egy-egy, jó falatot, éj­szaka bement a cselédszobába és édesanyja vánkosára helyezte azt. Édes b­orok sem hiányzottak a házban és a kamra kulcsa az anyánál volt. Jó, adakozó szív volt Brigitta, de anyja, akire ilyen későn tavaszodott az élet, titok­ban gyakran meglopta őt. Az asszonyság óva­tos volt, ismerte a férfiakat és tudta, hogy a szerelem nem marad meg tovább, mint a kám­for illata. A jutakereskedő után jöhet egy háziúr, sőt egy báró is, de közben rosszul tel­hetnek a hetek, addig erősítsük magunkat az életre, míg lehet. Pénzt hordott a postataka­rékba, a sajátjából játszott a brünni és a te­mesvári lutrin és volt egy siffonérra való fi­nom ruhája. Brigitta megmaradt karcsinnak. Sósfürdőket használt, gyakran járt hoz masszőr, a művészet számára akarta megőriz fecske-karcsúságát és fontos volt neki, hogy kis tótcselédes arcocskája a jómódban is h­i­lovány legyen, mint egy grófnőé. A delnek­köi Jouverd­ alAaflordyft , Bécs, julius 31. Andrássy, Apponyi és Rakovszky — őfelségénél. Félhivatalosan jelentik: A király ma kihallgatáson fogadta a magyar ellenzéki vezéreket, gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet és Rakovszky Istvánt. Az ellenzéki mérek a királynál A bizalmi tanács alsó audienciája Bécsi tudósítónk telefonálja. A király ma a sehenbrunni kastélyban hosszabb magánkihallgatáson fogadja gróf Andrássy Gyulát, gróf Apponyi Albertet és Rakovszky Istvánt, mint azt a három ellen­zéki vezérférfiút, aki a miniszterelnök bele­egyezésével az ellenzéki bizalmi tanácsnak tagja lett. A három politikus mint titkos taná­csos jelenhetett meg őfelsége előtt, de a kihall­gatásnak politikai jellege volt és alapja az a különleges parlamenti megbízatás, amelyre újabban vállalkoztak. A három vezérlő poli­tikus tudvalevőit most két hete Bécsben a külügyminiszter és a közös hadügyminiszter­rel tanácskozott és e tanácskozások eredmé­nyét terjesztette most a király elé. Annak a mozgalomnak, amely miatt a függetlenségi párt kettévált, ez tehát az első gyakorlati eredménye, az alkotmánypárt, a mérsékelt függetlenségiek és a néppá­r vezére a király elé hivatott. Hogy mit végeztek őfelsége előtt, arról a politikusok nem nyilatkozhattak, sőt az is kérdés, hogy párthíveiket módjukban lesz-e informálni. Kétségen kívül áll azonban az, hogy a kihallgatás eredményéről be fog­nak számolni gróf Tisza Istvánnak, akivel a királyi kihallgatást m­egelőzően tanácskozást folytattak, éppen úgy, mint Buriánnal és Kro­batinnal, annál is inkább, mert hiszen Tisza nélkül ők nem juthatnak az uralkodó színe elé. Másfél év óta látta a király először az el­lenzéki vezéreket magánál. A háború első fél­évének leteltén a király szintén fogadta An­drássyt, Apponyit és Zichy Aladárt, — az utóbb­­bit most Rakovszky István helyettesíti. Akkor rövid húsz-húsz perces kihallgatásokról volt szó, a mai kihallgatás hosszabb tartamú volt.­ Gróf Andrássy Gyula másfél óráig időzhetett a király dolgozószobájában, oly hosszú ideig te­hát, ami aktív minisztereknél is szokatlan do­log. Apponyi és Rakovszky kihallgatása mér­sékeltebb időtartamú volt. Az ellenzéki vezé­rek a kihallgatás után egymással tanácskoz­tak, majd délután öt órakor visszautaztak Bu­dapestre.­­

Next